Az európai látnoknő (Maria Divine Mercy) által kapott üzenetek – ‘The Warning’

Átkozottak azok, akik Engem átkoznak

2014. október 18. szombat, 14: 20

Drága szeretett leányom, a gonosz sok olyan ember szívét tartja a markában, akik hisznek Bennem, mivel megengedték neki, hogy könnyen a lelkükhöz férkőzzön.

A Sátán az érzékek, valamint a büszkeség bűne által kísérti a lelkeket. Azok, akik úgy vélik, hogy okosságuk és Isten Szent Szavának az ismerete feljogosítja őket arra, hogy elítéljenek másokat az Én Nevemben, nagyon megbántanak Engem. Tele büszkeséggel, önimádatuk elhiteti velük, hogy jogukban áll megvetni másokat és mérget szórni rájuk az Én Nevemben. Legyetek óvatosak azokkal szemben, akik másokat átkoznak, aztán pedig azt mondják, hogy Tőlem valók, mert ők egy gonosz nyelvvel beszélnek. Azon a napon, amikor eljövök, ezek a lelkek meg fognak lapulni félelmükben, és a Fényemtől el fogják takarni szemüket, mely meg fogja vakítani őket.

Bízzatok mindig Irgalmamban, mert Én mindig meg fogok bocsátani azoknak, akik őszinte bűnbánattal a lelkükben jönnek Színem elé mindazért, amit megbántásomra mondtak, tettek, és elkövettek. Féljetek azonban Igazságszolgáltatásomtól, mert az félelmetes lesz, s amelyért nem fogok bocsánatot kérni. Tudnotok kell, hogy a gőgösek és a hatalmasok, akik a másokra gyakorolt gonosz hatás miatt elvesztették Számomra a lelkeket, akikre vágyom, szenvedni fognak. Ők Trónom előtt remegni fognak félelmükben, mégis vitatkozni fognak Velem és védeni gonosz útjaikat abban a téves hitben, hogy hallgatni fogok rájuk.

Átkozottak azok, akik Engem átkoznak. Áldottak azok, akik a mások iránti szeretetben élik az életüket, és akik még akkor is követik Tanításaimat, ha ez fájdalmat okoz nekik. Én fel fogom emelni az igazakat, de össze fogom törni a gonoszokat, akik Isten Igéjének hátat fordítanak. Aki másoknak fájdalmat okoz főleg az Én Nevemben, annak számot kell adnia majd Nekem az Utolsó Napon.

Jézusotok

Erdő-Grünwald magyarországi püspök lett a vatikáni köcsöglobbi szószólója

A folyamatosan a cionisták kegyeit kereső Erdő Péter magyarországi érsek lett a szabadkőműves Ferenc pápa által is futtatott buzilobbi szószólója. A Grünwald ágon más identitású magyarországi bóherérsek a fartúrók házasságát is a keresztény értékek közé emelné.

Az Independent cikke szerint már kedden többen ellenérzésüket fejezték ki, és "elfogadhatatlannak" nevezték az eltérést az egyház eddigi álláspontjától. A tiltakozás, amelyenek fő alakja a lengyel püspöki tanács vezető érseke, pedig máris meghozta eredményét.

Szerdán a Vatikán magas rangú vallástudósai és püspökei már a kedélyeket igyekeztek nyugtatgatni azzal, hogy az Erdő Péter által ismertetett dokumentum semmiképpen sem végleges döntés, hanem tulajdonképpen csak egy tanulmány.

Kapcsolódó:
Boldoggá avatták VI. Pált - "Isten nem fél az újtól"
Judeokeresztény jövőképet vázolt fel Ferenc pápa
Vízöntő: Átalakuló világ: 2. Judeo-kereszténység
Babilon, a nagy Parázna
Nyit a Vatikán?
32 homokost adtak össze a Vatikán szívében
Jobban kell tisztelnünk a meleg párokat! - hangzott el a Vatikánban

EMLÉKEZZÜNK A CIGÁNYBÜSZKESÉG NAPJÁRA!
Cigányok lepik el vasárnap a Kálvin teret

Olasz sajtó: a szinódus új korszakot indított el Ferenc pápa egyházában

VATIKÁN. Megosztottsággal zárult, de új korszakot indított el a püspöki szinódus az olasz sajtó vatikáni megfigyelői szerint, miután a tanácskozás éppen a két legvitatottabb kérdést, az elváltak és újraházasodottak áldoztatását és az azonos neműek párkapcsolatát hagyta megválaszolatlanul.

A La Repubblica kommentárja szerint az 1963-ban lezárult II. Vatikáni Zsinat óta nem zajlott ennyire éles vita az egyházban mint az utóbbi kéthetes szinóduson. A napilap úgy értesült, a püspökök Ratzinger-csoportja (vagyis a XVI. Benedekhez közel állók) egyenesen a nyugalmazott pápától kért hittani útmutatást, amire a Vatikánban élő volt pápa azt üzente vissza, már nem ő az egyházfő, forduljanak Ferenc pápához.

A szinódus szombat este megszavazott és azonnal nyilvánosságra is hozott záródokumentuma négyszázhetven helyen módosította vagy egészítette ki az Erdő Péter bíboros által a szinódus félidején bemutatott szöveget. A püspökök főleg az elvált és újraházasodottak áldoztatására és az azonos neműek kapcsolatára vonatkozó pontokat változtatták meg. Ezek a pontok voltak az egyedüliek, amelyek nem kapták meg az elfogadáshoz szükséges kétharmados többséget a voksoláson.

Átírták az elváltak áldozásban való részesítéséről szóló 52. és 53. pontot, amelyekből elmaradt az a megfogalmazás, miszerint az elváltak és újraházasodottak "fokozatosan" részesülhetnének ismét a szentségben. Az azonos nemű párok kapcsolatáról szóló 55. és 56. pont végleges változatában már nem szerepel az a javasolt mondat, miszerint ez a partneri kapcsolat is kölcsönös támaszt nyújthat tagjainak. Kimaradt az is, hogy a melegek és leszbikusok "is értékeket tudnak adni a keresztény közösségeknek". A javasolt dokumentum szerint az egyház elutasítja a társadalmi nemeket hirdető gender-elméletek jogszabályba foglalását, a végleges verzió viszont már az azonos neműek közötti házasságról mondja ki ugyanezt. A végleges szövegből több helyen elmaradt a befogadásra való utalás is.

Elemzők szerint a családról tartott szinódus volt az első komoly próbatétele a Ferenc pápa vezette egyháznak. Újdonságnak számított, hogy a vitáktól kísért tanácskozáson tabutémákkal, vagyis a "szabálytalan családokkal" is foglalkoztak, "ami a szent termekbe a szociális érzékenység szelét fújta be", a szinódus cáfolta az "egyhangú" egyház képét, miszerint az egyház képtelen az őt övező társadalmi változásokkal szembesülni. Ez volt az első alkalom, hogy az egyház tagjai nyíltan nemtetszésüket fejezték ki a Ferenc pápához közeli véleményekről. A kommentárok úgy vélték: lehet, hogy a szinódus sokak számára "hasfájással" zárult, de az egyházban elindult egy folyamat, amelyet már nem lehet visszafordítani.

A Corriere della Sera szerint a szinódus lezárta Ferenc pápa pápaságának eddigi látványos és a tömegek által éltetett időszakát, és egy kevésbé csillogó, drámaibb és szenvedéssel teli, de "eredetibb" szakaszt nyitott meg. A napilap hangsúlyozta, hogy a világ egyházmegyéit képviselő püspökök egy része nemet mondott a legproblematikusabb kérdésekre, és a fenntartások nemcsak a római kúria részéről érkeztek, hanem a Ferenc pápát megválasztó bíborosok részéről is. Az újság szerint a szinódus igazi hiányossága a kommunikáció volt, ami néha a vélemények közötti zűrzavar benyomását adta: "mintha a helyzet néha kicsúszott volna Ferenc pápa kezéből". Másrészt a szinódus túl Európa-centrikus volt, nem nyitott elég teret az afrikai, ázsiai problémáknak.

A Libero oldalain Antonio Socci katolikus író megkérdőjelezte, hogy a szinódust a Ferenc pápa képviselte "forradalmi" nyitás nyerte meg. Ugyanakkor Socci szerint az úgynevezett konzervatív szárny sem kerekedett felül, a szinódus bizonytalan eredménnyel zárult.

"A II. Vatikáni zsinat által hozott új szabályokat a saját folyosóidon belüli gonosz szabadkőműves erők vezették be." (2012. május 7., 18.19)

"Üdvösség Anyja: Isten Igéjének ezen új és trágár utánzásáról sokan azt fogják gondolni, hogy az egyszerűen egy modern változata az Újszövetségnek" (2013. december 23. hétfő, 18:36)

"Ezeket azzal a bejelentéssel fogják nyilvánosságra hozni, hogy a Katolikus Egyházat modernizálni kell, hogy a mai új, széles látókörű, liberális társadalomban helytálló lehessen. A Katolikus Egyház azt fogja mondani, hogy már lezárta a múltat, és aztán pedig azt, hogy a mottója szerint minden vallást fel kell karolni, megmutatván, hogy az Egyház nem szűk látókörű. Ezt a bejelentést az egész világon ünnepelni fogják, és a média ezt a nagyszerű hírt a címlapokon fogja közölni, miközben azelőtt undorral tekintett a Katolikus Egyházra." (2013. augusztus 17. szombat, 11:50)

"A hitetlen külvilág számára ez úgy fog tűnni, mintha egy forradalom lenne, egy olyan, amely magával ragadja őket, és azokat fogja megszólítani, akik elutasítják Isten Létezését. Sok nemzetben nagy ünnepségek veszik majd kezdetüket. Ezek az ünnepségek a globális egység és az emberi jogok ünnepének nevében a minden erkölcsi elkötelezettségtől való szabadságot fogják üdvözölni.” (2014. március 11. kedd, 20:39)

----------------------------------------------------------------------------

Olasz sajtó: a szinódus új korszakot indított el Ferenc pápa egyházában

"A La Repubblica kommentárja szerint az 1963-ban lezárult II. Vatikáni Zsinat óta nem zajlott ennyire éles vita az egyházban mint az utóbbi kéthetes szinóduson. A napilap úgy értesült, a püspökök Ratzinger-csoportja (vagyis a XVI. Benedekhez közel állók) egyenesen a nyugalmazott pápától kért hittani útmutatást, amire a Vatikánban élő volt pápa azt üzente vissza, már nem ő az egyházfő, forduljanak Ferenc pápához."

http://www.hirek.sk/hitelet/20141019115137/Olasz-sajto-a-szinodus-uj-korszakot-inditott-el-Ferenc-papa-egyhazaban.html

----------------------------------------------------------------------------

"A Pápák közül többen a Szentszék foglyaként éltek, szabadkőműves csoportoktól körülvéve

2012. május 7., 18.19
...
Katolikus Egyházam, bár sok gyötrelmet okoztál nekem gonosz bűneiddel, tudd meg – bár vétkeztél – soha nem foglak elhagyni.De tudjad a következőt: A bennem való hited már nem olyan erős, mint amilyennek lennie kellene. Már nem szeretsz Engem úgy, mint egykor.Mindaz a gazdagság, amit felhalmoztál, éket vert közém – a Te Krisztusod és Megváltód – és Isten gyermekei közé.
Olyan büszke magaslatokra jutottál, ahol én már nem érhettelek el, és nem nyújthattam feléd a kezem, hogy megmentselek a bensődben lévő romlástól.Péterem tanította neked az igazságot, akinek a sziklájára épültél. És te mit tettél?Vastag kőfalat vontál magad köré.Ennek következtében megszakadt a kapcsolat azokkal, akiket neked kellett volna táplálnod az Én Testemmel és Véremmel, hogy lelkük táplálva legyen.A Legszentebb Oltáriszentség kezelését megillető tisztelet megszűnt, amikor Jelenlétemet leértékelted.

A II. Vatikáni zsinat által hozott új szabályokat a saját folyosóidon belüli gonosz szabadkőműves erők vezették be.
..."

http://www.masodikeljovetel.hu/a-papak-kozul-tobben-a-szentszek-foglyakent-eltek-szabadkomuves-csoportoktol-korulveve/

Wolfram Schrems: Különös „szentté” avatások

A német nyelvterületen szinte ismeretlen kiváló olasz író, Eugenio Corti „Il Cavallo rosso” (A piros ló) 1983-ban megjelent ezeroldalas könyvében Olaszországnak a II. világháborútól a zsinatig tartó átalakulását tárta fel. A megvesztegethetetlen megfigyelő és megtéveszthetetlen katolikus író remekművében például feltárta az összefüggéseket a jó János „pápa” és Hruscsov lánya és veje között létrejött találkozás és az ezen eseményt szorosan követő választások során a kommunista párt javára nyert hárommillió plusz szavazat között.

XXIII. János pontifikátusa objektív szemszögből vizsgálva annyi mindent elpusztított, hogy egy hívő katolikust, aki a jó és rossz gyümölcsök kritériumát ismeri, a szentté avatása csak összezavarhatja. Gyakran idézik Siri bíboros azon kijelentését, miszerint az Egyháznak 50 évre lesz szüksége, hogy ezen ember tévútjait kiheverje. Hogy Siri bíborosnak nem volt igaza, nos, ezt ma már egészen biztosan ki lehet mondani. Hacsak nem történik valami csoda, mikorra ez a cikk megjelenik [tegnap jelent meg az interneten] VI. Pált szintén boldoggá avatták már. Hogy miért kell elődjének egyik legbizalmasabb munkatársát és végül utódát a pápai trónon boldoggá avatni, rejtély. Még leginkább az a valószínű, hogy a Vatikánnak szüksége van egy legitimációra az ú. n. „liturgia reform” számára (amit VI. Pál 1969-ben promulgált, amelynek azonban első kiadását egy nyílt eretnekség miatt be kellett zúzni). Ez a reform ugyan mindazok számára, akiknek még van szemük a látásra, időközben egy tökéletes katasztrófának bizonyult, de a Vatikán modernistái számára nélkülözhetetlen eredmény.
A nemrégen elhunyt olasz pap, Don Luigi Villa írásai (PAUL VI beatified? és PAUL VI The Pope Who Changed the Church) egy ideig feltartoztathatták e reform kigondolójának és végrehajtójának boldoggá avatását. Tudomásom szerint Don Villa adatait senki nem cáfolta meg eddig.

Jószándékú, de a szükséges intelligenciával nem rendelkező katolikusok úgy vélik, hogy Montinit a Humanae vitae enciklika miatt avatják boldoggá. Ez természetesen ostobaság, már csak azért is, hiszen ami ebben az enciklikában katolikus, az XI. Pius Casti connubbi enciklikájának ismétlése.
Vagy egy pápát csak azért boldoggá lehet avatni, mert egyetlen pontban a katolikus tanítást képviselte? Ha igen, akkor Montinival kapcsolatban csak a szúnyogot nézik, miközben az elefántot nem akarják látni, vagyis számtalan intézkedésének, kijelentésének egész zavaros minőségét. Nem veszik észre a zsinati dokumentumok szörnyű, hitet pusztító kétértelműségét? Amiért a pápát igenis személyében kell felelőssé vonni! Nem csoda, hogy Montini pápa utolsó éveiben készült felvételek egy magával meghasonlott ember képét mutatják.
VI. Pál túlságosan is tipikus modernista volt, aki optimizmusában a gonosz realitását kirívóan alábecsülte, és azt hitte, hogy „dialógussal” mindent el lehet érni [ahogy összes utóda és most Bergoglio teszi: ez a boldoggá avatás oka – Montini boldoggá avatása ennek a módszernek a boldoggá avatása]. Ezt a dialógust kizárólag az aggódó katolikusokkal szemben tagadta meg, de nagyvonalúan alkalmazta mindazokkal, akik az Egyház esküdt ellenségei voltak. Montini elfogadhatatlanul barátságosan fogadta a kommunista diktátorokat és forradalmárokat, akiknek kezéhez vér tapadt. Miközben azokkal a keresztény államférfiakkal, akik heroikus küzdelemben vetették vissza a kommunista fenyegetést, feltűnően nyers modorban bánt, mindenekelőtt Francisco Franco tábornokkal és Antonio Oliveira de Salazar elnökkel. Ennek a pápai politikának volt az eredménye a marxizmus masszív beáramlása az Egyházba és a nyugati társadalmakba.

Oroszország tehát tévedéseit – ahogy a Fatimai Boldogasszony megmondta – az egész világra és benne láthatóan az Egyház központjáig elterjesztette. Ezt tagadni, értelmetlen lenne.

Végül mindezek alátámasztására álljon itt egy meglepő illusztráció:
A magyar ex-jezsuita, Nagy Töhötöm, aki aposztata lett, akit visszahelyeztek a laikus állapotba, és akit Buenos Airesben [!] vettek fel a szabadkőművesek közé, rendkívül érdekes (magyarul is megjelent) önéletrajzában „Jezsuiták és a szabadkőművesek” (‚JESUITAS Y MASONES‘, Buenos Aires, 1963) többek között ezeket írja:
„Nagy tisztelettel szeretnék a II. Vatikáni Zsinatra utalni, melynél a legkülönbözőbb konfessziók küldötteit megtaláljuk; és ez a »katolikus vallás tisztaságának« a legkisebb kárt nem okozza. Benedek pápa [XIV.] aligha adhatta volna ki a szabadkőművesek elleni bulláját, ha egy csoda folytán olvashatta volna XXIII. János Pacem is terris enciklikáját; sőt, ha csak a II. Vatikáni Zsinat dokumentumait láthatta volna, melyek minden katolikust arra szólítanak fel, hogy »jobban értekezzenek a protestánsokkal és minden alkalmas eszközt ragadjanak meg, hogy az akadályokat ledönthessék, mely a keresztények egységének útját elzárják«. Ezek a dokumentumok aláhúzzák, hogy a vallásszabadság egy Istentől adott jog, és hogy minden embernek meg kell adni a szabadságot, hogy a tudása és lelkiismerete szerinti vallást válassza és gyakorolja. Mérhetetlen különbség van XIV. Benedek és VI. Pál világa között. Az első éppen azért átkozta el a szabadkőműveseket, amire a második a világ katolikusait bátorítja.”
„A legtöbben [a páholyok tagjai] VI. Pálba vetett bizalmukat fejezték ki, és mindenki elismerte XXIII. Jánost, mint a legközelebbi múlt legelismertebb szándékú emberét.”

Ha Nagy Töhötöm hitehagyott jezsuita nem szélhámos, hanem az igazat írja, akkor egy további okunk van arra, hogy a zsinati „pápák” oltárra emelését nagy ellenérzéssel fogadjuk.

Wolfram Schrems egy korábbi cikke itt olvasható: Fatima és a hivatalos vatikáni politika

(A fotón Nagy Töhötöm 1935-ben)

(forrás: www.katholisches.info – 2014. október 19.)
http://katolikus-honlap.hu/1402/montini-schrems.htm