Az EU tranzakciós adója az év végére bevezetésre kerülhet. Az Európai Unió, az angol tiltakozás ellenére a tranzakciós adó bevezetését tervezi, Franciaország pedig szükség esetén egymaga is kész kivetni tranzakciós adót a pénzügyi műveletekre. A 27 tagállamból egyedül Nagy-Britannia és Svédország ellenzik az adó bevezetését.
A fent idézett cikk alapján milyen üzenetet próbál az elit közvetíteni a tömegek számára? „A tranzakciós adó bevezetése azért szükséges, hogy a tolvaj bankárok megfizessenek bűneikért.”
A valóság ezzel szemben szerintünk az, hogy a hatalmi elit saját céljai elérése érdekében akarja bevezetni ezt a bizonyos adót. Azok számára, akik az egész világ felett akarnak uralkodni egy ilyen adó tökéletes eszköz. Előbb utóbb mindenkinek, a legkisebbtől a legnagyobbakig kötelessége lesz naplót, könyvelés vezetni tranzakcióiról.
Ez olyan biztos, ahogy a nappalt éjszaka követi. Vagy ők vezetnének naplót, vagy erre köteleznének mindenkit. Akármelyik módszert választják is, egy biztos: kötelező lesz. Eleinte lehet, hogy a rendszer anonim módon működne, a lényeg, hogy mindenről feljegyzés készüljön.
Ez mellesleg egész sor új bűnözési taktikát nyit majd meg valószínűleg. Első lépésként a kereskedési adatok alapján számítógépes programok segítségével azonosítani lehet majd a bennfentes kereskedést. Az idő előrehaladtával a bűnözök is rájönnek, hogyan használhatják ki a rendszer kínálta lehetőségeket.
Egész sor piaci manipulációra nyílhat alkalom az adatok segítségével, a kívánt irányba mozdítva a befektetési eszközök árfolyamát.
Az új bűnözési taktikák ellensúlyozására, a manipuláció és bennfentes kereskedés megakadályozására rövid időn belül egy nagyszabású nemzetközi bűnüldöző szervezetet állítanának fel, amit természetesen a tranzakciós adóból származó bevételekből finanszíroznának.
Előbb-utóbb minden nagyobb vállalatnak saját elektronikus piaci manipuláció-elleni rendőrsége lenne. Egyes cégeket „feketelistára” tennének, de hamarosan a pusztán csak nagy volumenű kereskedést bonyolító cégek és a velük kapcsolatban álló egyének hírneve is csorbát szenvedne. Ezt követné a saját számlás kereskedést folytató cégek „kiközösítése.” Az ilyen típusú kereskedésre előbb-utóbb rossz szemmel néznének és veszélyes, bűntett gyanús gyakorlatnak minősülne.
Erre válaszul a kormány „fehérlistát” állítana össze a „jó” kereskedőkről és ezek a cégek nyernék el a nagy (főleg kormány) ügyletek bonyolítását. Ők lennének a preferált, a kormány által nyújtott kiváltságokat élvező kereskedők, kereskedőházak.
Egy idő után ők dominálnák a piacot. A mostani nagy kereskedőházak helyzetétől eltérően, ezek a jófiúk teljes mértékben a szabályozó, felügyeleti testületek árgus szemei alatt tevékenykednének, a kormánytól kapott ügyleteket bonyolítanák, könyveik pedig teljesen átláthatóak lennének a hatalom számára.
Visszaélések így is lennének. Hihetetlen visszaélések. Ami azonban egyes cégeket bajba juttat, nem okozna gondot a kormány megbízásából működő kereskedőházaknak.
A fenti forgatókönyv egy lehetséges jövőt fest le. Talán soha nem történik meg. David Cameron kormánya mindenesetre ádázul harcol a tranzakciós adó ellen, ami komoly fejtörést okoz nekünk. Miért ellenzi a globális tranzakciós adót a brit hatalom? Nicholas Sarkozy intézkedései Franciaországban, beleértve a közel-keleten folyó háborúit is, úgy gondoljuk az angloszféra hatalmi elit utasítására történnek.
Nehéz elképzelni, hogy Sarkozy és Merkel saját kis univerzum létrehozásán mesterkedne. Németország olyan mértékben áll amerikai befolyás alatt, hogy legjobb tudomásunk szerint a mai napig közel 100 amerikai katonai bázis működik az országban.
Úgy gondoljuk, hogy a City és több-generációs bankár családjaik valójában igenis akarják a tranzakciós adót. Miért is ne tennék? Az adók remek eszközök a pénzügyi információszerzésre és az irányadó trendek megállapítására. Az adók segítségével elérhetik, hogy az emberek a hatalmi elit által felállított rendszernek kedvező módon bonyolítsák ügyleteiket.
Úgy gondoljuk, hogy komoly mértékű általános ellenállás tapasztalható az adóval szemben. Ilyen esetekben a hatalom többnyire a hegeli dialektikát alkalmazza a közvélemény manipulálására. Felállítanak két ellentábort, hogy vita alakuljon ki, ami a kívánt diktatórikus eredmény kialakulásáig folyik.
Az adott helyzetben elképzelhető, hogy Nagy-Britanniát használják az egyik tábor felállítására és Európa többi részét a másikra. Az is feltételezhető, hogy az EU és az euró körüli vita is ezt a célt szolgálja.
Amennyiben gondolatmenetünk helyes, az is valószínű, hogy az elit komoly ellenállásba ütközött tervei kivitelezésében, mert egyébként sokkal könnyebb lenne kierőszakolt törvényekkel és katonai erővel véghezvinni szándékukat, mint mémek és dialektika segítségével.
A tranzakciós adó teljes mértékben beleillik az elit társadalmi manipulációs taktikáinak sorába. Ez is félelem alapú: azt sugallja, hogyha nem vezetik be az adót, a bankárok káoszba és anyagi végromlásba taszítják a világot. Populista: azt sugallja, hogy a bankárok a felelősek a válság kialakulásáért, tehát fizessenek. De leginkább diktatórikus, hiszen óriási hatalmat adna a kormány (és a háttérből irányító erők) kezébe.
A tranzakciós adó újabb (komoly) lépés a világkormány felállítása felé. Ennek legfontosabb lépései egyetlen globális piac, egyetlen felügyelő és szabályozó testület és egységes polgári és büntetőjog felállítása.
A világkormány felállításán ügyködő erők a pénzkereseti lehetőségek minden olyan formáját el akarják törölni, ami nem élvezi a hatalom jóváhagyását és 100%-os felügyeletét. Ezért nem szeretik a fedezeti alapokat, mert ezek laza felügyelet alatt működnek.
Az elit nem szereti a független pénzeket, mert ezekkel az elit érdekeivel ellentétes információs lehetőségeket is finanszírozhatnak. Itt konkrétan az Internet forradalomra gondolunk.
Az elit nem szereti az aranyat sem, mert gazdasági válság idején az arany árfolyama meglódul és a nyereségből származó jövedelem például lehetővé teheti az alternatív médiának, hogy magyarázatot nyújtson a világban folyó eseményekre. Tegyük hozzá ehhez a független bevételforráshoz az Internet hatalmát és rögtön világossá válik milyen komoly eszköz ez a kombináció a jelenlegi megvásárolt diktatórikus rendszerrel szemben.
Látva mi folyik ma az Interneten és a világban világossá válik, hogy az elit félelmei megalapozottak. Egy globális tranzakciós adó képes lenne lényegesen ellensúlyozni mindezt, mivel idővel jogfosztottá tenne minden független pénzforrást, azon túl, hogy komoly bevételt jelentene az új világrend számára.
Összefoglalásképpen elmondhatjuk, hogy ez az új adó tulajdonképpen egy „Internetellenes adó”.
