AZ UTOLSÓ ELRAGADTATÁS JELE MEGJELENT! (Keresztényeknek szóló ébresztő hívás!)

 

Hölgyeim és uraim, az utolsó elragadtatási jel épp most jelent meg. Kérlek, vegyétek elő a Bibliátokat, és lapozzatok velem az 1Thesszalonika 4-hez, a 13. verstől kezdődően. Ma valami súlyos és örökkévaló dologról fogunk beszélni. Az üzenet címe: „Az utolsó elragadtatási jel épp most jelent meg”.

Szeretném, ha megértenétek: ez nem spekuláció. Ez nem egy újabb érzelmi fellángolás a végidőkről. Ez az Írásra épül. Ez Isten Igéjén alapul. És tisztelettel, megkülönböztetéssel és világossággal kell hozzáállnunk.

Nem akarjuk, hogy tudatlanok legyetek, testvérek, az elhunytak felől, hogy ne szomorkodjatok úgy, mint azok, akiknek nincs reménységük. (1Thesszalonika 4:13)

Az elragadtatás nem elmélet – ígéret. Jézus mondta János 14-ben: „Elmegyek, hogy helyet készítsek nektek, és ha elmegyek, és helyet készítek nektek, visszajövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek.”

Pál apostol a Szent Szellem ihletésére ezt írja az 1Thesszalonika 4:16–17-ben: „Mert maga az Úr fog leszállni a mennyből riadóval, főangyali szóval és Isten harsonájával, és először feltámadnak a Krisztusban elhunytak. Azután mi, akik élünk és megmaradunk, elragadtatunk velük együtt a felhőkbe, az Úr elé a levegőbe.”

Az „elragadtatunk” kifejezés görögül harpazo, ami erőszakos, hirtelen kiragadást jelent. Latinul rapturo, innen származik az „elragadtatás” szavunk. Ez egy hirtelen bekövetkező elvitetés lesz – nem azért, hogy haragot szenvedjünk el, hanem hogy találkozzunk a Vőlegénnyel.

Az elragadtatás előtt nem kell, hogy jelek történjenek. Akkor hát mit jelent ez? Talán azt kérdezed: „Hogyan lehet utolsó elragadtatási jel, ha az elragadtatásnak nincsenek jelei?” Jó kérdés.

Az elragadtatás valóban bármikor megtörténhet, megelőző jelek nélkül. De az azt követő események – a nagy nyomorúság, az Antikrisztus felemelkedése, Izrael szövetsége, a globális ítélet – ezekhez tartoznak jelek.

Tehát amikor ezeket a dolgokat előre vetülni látjuk, amikor a nagy nyomorúság színtere már készül, az azt jelenti, hogy az elragadtatás még közelebb van. Ha a második eljövetel jelei közelednek, akkor az elragadtatás már az ajtóban áll.

A végső árnyék most vetül ránk. Tanúi voltunk a világ előkészítésének: globális kontroll, erkölcsi összeomlás, hitehagyás az egyházban, növekvő megtévesztés, törvénytelenség sokasodása. De az utolsó árnyék, amit most látunk a szemünk előtt, az a globális rendszerek teljes egységesülése – hamis béke és lelki megtévesztés alatt.

Először a történelemben a technológia, vallás, politika és gazdaság egy egységes rendszerbe olvad össze – pontosan úgy, ahogyan a Jelenések 13-ban olvassuk az Antikrisztus uralma alatt.

És ami még rosszabb: úgynevezett keresztény vezetők ezt nemcsak elfogadják, hanem támogatják is, ahelyett hogy ellene állnának. Ez nem csak egy újságcím – ez vajúdási fájdalom. A megtévesztés már nem csupán lopakodik – vágtat.

Az egyház válasza: „Ébredjetek fel!” Róma 13:11 azt mondja: „Eljött az óra, hogy felébredjünk az álomból, mert most közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hívőkké lettünk.”

A végső jel talán nem háború vagy politikai egyezmény – lehet, hogy a látható egyház szellemi összeomlása. Erről figyelmeztet a 2Thesszalonika 2: először jön az elpártolás. Ez nem az idő játszadozni a gyülekezettel.

Ez az idő arra, hogy megvizsgáljuk önmagunkat, megtérjünk, alárendeljük magunkat Krisztus tekintélyének, szeressük az igazságot, kapaszkodjunk az Igébe, és figyelmeztessünk másokat is.

Ez egy reménységre szóló hívás – nem pánikkeltés. Mi nem az Antikrisztust várjuk. Mi „a boldog reménységet” várjuk, nem a rémületet (Titusz 2:13). Hadd pánikoljon a világ! Hadd építsenek bunkereket! Mi a Kősziklára építjük az életünket. Örömmel állunk – nem félelemmel.

Miért? Mert a mi polgárjogunk a mennyben van. Mert nem haragra lettünk rendelve. Mert aki ígéretet tett, az hűséges.

Ha Krisztusban vagy – örvendezz! A harsona bármelyik pillanatban megszólalhat, és a Megváltónk hazahív minket.

Ha pedig nem vagy Krisztusban – kérlek, térj meg, és higgy az evangéliumban.

A végső árnyékok nem a félelem oka – hanem ok arra, hogy felemeljük a fejünket, mert közel van a mi megváltásunk.

Éljünk úgy, mint akik készen vannak – ne úgy, mint akik belevesztek a világba, ne alva, hanem éberen, figyelve és várva.

Mert lehet, hogy az utolsó elragadtatási jel épp most jelent meg – és az idő rövid.

„Jöjj el, Uram Jézus!” (Jelenések 22:20)

Az elragadtatás tanítása azt tanítja, hogy Krisztus visszajön, hogy kivegye az Ő igazi egyházát – az újjászületett hívőket – e világból, mielőtt Isten haragja kiáradna.

Az utolsó elragadtatási jel kibontakozik

Az elragadtatás nem egy szimbolikus esemény, és nem is egy általános feltámadás. Ez egy konkrét, valóságos és hirtelen bekövetkező eltávolítása az egyháznak a földről. Az Írás teljesen világosan beszél róla: ez közvetlenül bekövetkezhet. Ez azt jelenti, hogy bármelyik pillanatban megtörténhet. Nincsenek prófétai események, amelyeknek meg kellene előznie. Nincsenek előzetes jelek, amelyeknek be kellene következniük. Semmi sem áll az útjában.

A korai egyház ezt hitte. Az apostolok ezt tanították, és a Szent Szellem ihlette. Maga Jézus is az eljöveteléről beszélt várakozással. A János 14:3-ban ezt mondta tanítványainak:

„Újra eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek.”

Pál apostol isteni ihletésre beszélt az elragadtatásról az 1 Thesszalonika 4:16–17-ben, leírva, hogyan száll le az Úr a mennyből, és ragadja el a hívőket, hogy találkozzanak vele a levegőben. Az egyház nincs haragra rendelve, ahogy az 1 Thesszalonika 5:9-ben olvashatjuk, hanem hogy üdvösséget nyerjen a mi Urunk Jézus Krisztus által.

A hangsúly nem a jeleken, dátumokon vagy visszaszámlálásokon van, hanem a készenléten. Az eljövetel közvetlenségének tana a hívőt sürgősségre és szentségre inti. Ez nem azt jelenti, hogy kiszámíthatatlan vagy véletlenszerű lenne, hanem azt, hogy már semminek nem kell előbb megtörténnie, mielőtt az Úr visszajönne.

Amikor Jézus a Máté 24-ben arról beszélt, hogy készen kell lenni, egy éjszaka érkező tolvajhoz hasonlította eljövetelét — nem azért, mert káoszos lesz, hanem mert hirtelen és váratlan. A világ a maga dolgait végzi majd: esznek, isznak, házasodnak, vásárolnak, eladnak, ültetnek — az élet teljesen normálisnak fog tűnni. És aztán, figyelmeztetés nélkül, Ő eljön.

Ezért mondta Jézus újra és újra tanítványainak:

vigyázzatok, legyetek éberek, maradjatok ébren!

A kérdés nem az, hogy képesek vagyunk-e megfejteni a jeleket, hanem az, hogy engedelmesen élünk-e, miközben várunk.

Az Újszövetség levelei újra és újra megerősítik ezt. Pál azt írta a filippieknek, hogy a mi polgárságunk a mennyben van, ahonnan várjuk is az Üdvözítőt. A korinthusiaknak pedig azokról beszélt, akik várják az ő megjelenését. Tituszhoz írt levelében boldog reménységnek nevezte ezt.

Az egyház hozzáállása nem a találgatásé vagy időtáblák készítéséé, hanem az állandó várakozásé. A közvetlenség tudata megszentelődéshez vezet. Ha tudod, hogy az Úr bármelyik pillanatban visszajöhet, nem játszol a bűnnel. Nem ennek a mulandó világnak élsz, hanem az örökkévalókra szegezed a tekinteted.

Az egyháznak ma vissza kell nyernie ezt a várakozással teli szívet. Olyan korban élünk, ahol sok magát kereszténynek valló ember közömbös, elterelt figyelmű és nincs kapcsolatban ezzel a valósággal. A világ tele van figyelemelterelésekkel, és a gyülekezetek gyakran inkább a kényelmet, mint a meggyőződést szolgálják. Az eljövetel közelségének érzése megkopott — de az Írás nem változott.

A készenlétre való elhívás nem időszakos, hanem állandó.

Jézus ma visszajöhet. A harsona bármikor megszólalhat.

Ez az igazság kell hogy formálja a prioritásainkat, a kapcsolatainkat, az időnk felhasználását és az Igéhez való elköteleződésünket.

Ez nem érzelmi felfokozottságról szól, hanem teológiai igazságról. Nem azt mondja nekünk az Írás, hogy találjuk ki a napot, hanem hogy éljünk úgy, mintha ma lenne.

Az egyháztörténelem során a hűséges hívők ezzel a várakozással éltek.

Pál ezt várta. A korai egyház ezt sóvárogta. Az Újszövetség írói állandóan erre mutattak. És ez ma is ugyanez a hívás: Krisztus bármikor eljöhet.

Nincs már olyan prófécia, amelynek be kellene teljesednie az elragadtatás előtt. Nem lesz figyelmeztető harang, nem lesz előzetes riasztás. Amikor az Atya azt mondja, hogy betelt az idő, a Fiú feláll a trónjáról, és az egyház elragadtatik.

Ez egy pillanat alatt fog megtörténni, egy szempillantás alatt.

Nem lesz késlekedés, nem lesz habozás — csak egy régóta várt ígéret beteljesedése.

Miközben az elragadtatás azonnal bekövetkezhet, és nem szükséges, hogy bármi megelőzze, az azt követő események, különösen a hét éves nyomorúság, tele vannak konkrét prófétai jelekkel. Ezek az események előre vetik az árnyékukat. Ahogyan a hajnal előtt megjelenik a pirkadat fénye a horizonton, ugyanígy előrevetítik a nyomorúságot azok a körülmények, amelyek már most formálódnak a világban.

Amit ma látunk, nem az elragadtatás jelei, hanem a nyomorúság közelségének jelei — ami viszont azt jelenti, hogy az elragadtatás még közelebb van.

Ezek az „árnyékok” nem homályos benyomások, hanem egyértelmű, félreérthetetlen előképei annak, amit az Írás precízen leír.

A Biblia világosan beszél arról, milyen lesz a nyomorúság időszaka:

ez egy példátlan globális megtévesztés,

központosított irányítás,

a hívők üldözése,

és egy világot elsöprő tévelygés időszaka lesz.

Mit kell most tenniük a keresztényeknek

A világ imádni fogja a fenevadat, és senki sem tud majd venni vagy eladni, hacsak nincs rajta a jel.

Dániel könyve 9. fejezete szerint az Antikrisztus szövetséget köt Izraellel, amely elindítja az utolsó hét év — az ítélet éveinek — visszaszámlálását.

Akik ismerik az Írást, látják, hogy a világ pontosan egy ilyen rendszerre készül. Az infrastruktúrát már lefektetik. A gondolkodásmód már kialakult. A technológia elérte azt a szintet, hogy a teljes megfigyelés, digitális azonosítás, gazdasági ellenőrzés és globális kommunikáció már nem elméleti lehetőségek, hanem működő valóságok.

Szemtanúi vagyunk annak, hogy azok a feltételek, amelyeket a Biblia a nagy nyomorúság részeként ír le, normalizálódnak. Az erkölcsi káosz már nem lopakodva terjed, hanem száguld. A törvénytelenség nem elszigetelt jelenség, hanem globális. A hitehagyás a látható egyházban nem burkolt — hanem arcátlan. Akik egykor a bibliai igazságot hirdették, ma már kigúnyolják, kiforgatják vagy felcserélik népszerűségre.

A világ színpada elő van készítve egy olyan vezető felemelkedésére, aki békét, egységet és biztonságot ígér — miközben szembeszáll az élő Istennel. Az ilyen vezető iránti vágy növekszik. A világ belefáradt a konfliktusokba, egységre vágyik és kétségbeesetten keres megoldásokat. Ez pontosan az a légkör, amelyben az Antikrisztus fel fog tűnni.

Jézus a Máté 24-ben jeleket adott a végidőkről, amelyek leginkább a nyomorúság idejével esnek egybe — de ezeknek a jeleknek a kezdeti formái már most alakot öltenek:

háborúk és háborús hírek

éhínségek

járványok

földrengések különböző helyeken

Ezeket „szülési fájdalmaknak” nevezi az Írás. Ezek sűrűbben és hevesebben fognak jelentkezni. De már most is érezhetők a kezdeti összehúzódások.

A globális instabilitás fokozódik. A gazdasági rendszerek törékenyek. A kormányok egyre inkább központosítják a hatalmat. A világot pedig ránevelik arra, hogy a biztonság nevében elfogadja az ellenőrzést. Ez pontosan az a megtévesztés, amely a nyomorúság idején virágzik majd.

Bátorítás a hűségeseknek

Amit most látunk, nem az ítéletek beteljesedése, hanem azok előjelei. És ha ezeknek az eseményeknek az árnyéka már most jelen van, mennyivel közelebb lehet az elragadtatás?

A nyomorúság árnyéka már megjelenik, mielőtt maga a nyomorúság elkezdődne. Ahogy földrengés előtt már érzed a remegést, és vihar előtt meglátod a szél mozgását, úgy a mi időnk szellemi és geopolitikai légköre is telve van jelekkel, amik a közelgő eseményeket előre jelzik.

A globalista gondolkodásmód már nem rejtett — nyíltan hirdetett és támogatott. A bűn elviselése ünnepléssé vált. Az evangéliumot felhígítják, háttérbe szorítják vagy teljesen elutasítják.

Mindez azonban tökéletes összhangban áll azzal, amit Isten Igéje előre megmondott. Ez nem szenzációhajhászás, hanem bibliai megkülönböztetés. A Jelenések könyve, Dániel és a Thesszalonikai levél mintázatai nem elvont szimbólumok, hanem valós világbeli folyamatokat írnak le. És most ennek az előkészítését látjuk kibontakozni.

Nem spekuláció azt mondani, hogy a világ önmagát készíti elő Isten ítéletére — ez olyan megfigyelés, amely szilárdan az Írásokon alapszik.

És az egyetlen logikus következtetés ez:

Ha a világot a nyomorúságra készítik elő, akkor az egyház még közelebb van ahhoz, hogy hazahívják.

A közelgő ítélet árnyékai nem olyasvalamik, amit figyelmen kívül szabad hagyni. Ezek kegyelmi figyelmeztetések és felszólítások a felkészülésre.

A legmegrendítőbb valóság a végidőkben nem a politikai zsarnokság felemelkedése vagy a globális konfliktus, hanem a szellemi megtévesztés, amely behatol a látható egyházba.

A legvilágosabb és végső jele annak, hogy a világ az isteni beavatkozás küszöbén áll, az az, hogy széles körben elfordulnak az igazságtól.

Ez az elhajlás nem csupán a kereszténységgel szembeni külső ellenállás, hanem belső romlás azok között, akik Krisztus nevét vallják.

A megtévesztés alattomos, meggyőző és halálos. Nem mindig nyílt tagadás formájában érkezik, hanem gyakran az igazság újradefiniálása, elferdítése vagy fokozatos erodálása révén.

Ez pontosan az, amit az Írás mond a végidők jellemzőjeként.

Krisztus kizárólagosságát már nem hirdetik mint az egyetlen üdvösségre vezető utat, hanem csupán egy lehetőségként a sok közül.

A gyülekezetek a társadalmi relevanciát előrébb helyezik a szellemi hűségnél.

Sok hívő már nem képes megkülönböztetni az igazságot a tévedéstől.

A szórakoztatás felváltja az Isten iránti tiszteletteljes imádatot.

Az érzelmesség kiszorítja a tanítást.

A tűrés kiszorítja a szentséget.

Az evangéliumot újracsomagolják, hogy megfeleljen a kulturális ízlésnek — és ezzel együtt elveszik az ereje.

Ez nem egy elszigetelt probléma.

Ez széles körű.

Ez rendszerszintű.

Ez globális.

Pál pontosan ezt a helyzetet írja le megdöbbentő pontossággal a 2Timóteus 4:3–4-ben:

„Mert lesz idő, amikor az egészséges tanítást nem viselik el…”

Forrás: JOHN MACARTHUR Lelkész