"Tegnap éjjel rózsafüzér imádkozás közben ismét álmot láttam.
Egy meredély szélén térdeltem és imádkoztam, többedmagammal. Sötét
volt, de a meredélyről el lehetett látni az előtte lévő völgybe. A
völgyben hosszan elterülő folyamként sok apró mécsest tartó embert
láttam. Vonultak valami felé, s közben panaszosan jajongtak,
fohászkodtak.
A Szűzanya mondta: Gyermekem,
fiaim, lányaim a szentséget mellőzve kénytelenek útra kelni. Mondd el
az erre rendelteknek, hogy fiatal atyákból álló csoportokat
szervezzenek, akik feladják a szentséget, szent kenetet a
kórházakban eszméletlenül fekvőknek, annak, akinek a családja kéri, vagy
tudható, hogy ő maga is kérné.
Erre
ott termettem egy kórteremben a lélegeztetett betegek között és innen
is onnan is hallottam őket: Ja,j Istenem segíts meg! Papot, papot,
kérem!
A kórházi személyzet ebből semmit sem hallott, de én igen.
Mélységes szomorúsággal töltött el és megfogadtam, hogy a mai napon mind a négy rózsafűzért elmondom majd értük.
Fontos,
hogy a hozzátartozók megértsék, hogy a betegek kenetéről van szó, amely
nem biztos, hogy az utolsó kenet. Gyógyulást hoz, a lélek gyógyulását.
Ne kelljen összezavarodottan szenvedniük. Úgy hat majd rájuk, mint
enyhítő, hűsítő balzsam."
Az álmot látó megjegyzései:
Atyám, nem tudom, hogy van e nálunk ilyen szolgálat, de úgy gondolom,
hogy a Szűzanya ennek az egész világra való kiterjesztését kérte, (egy
olyan missziót, amihez csatlakozhatnak majd világszerte az erre
rendeltek, de inkább fiatalok, gondolom, mivel a járványt kevésbé kapják
el.) ezért voltam ott többed magammal. Más imádkozók is voltak és ezért
úgy gondolom, hogy hamarosan másoktól is lehet majd hallani ezt a
kérést. Most lenne erre a leginkább szükség a járvány idején.
Ha
létezik már ilyen misszió, jó lenne kicsit többet hallani róla, mert
talán vígaszt nyújthat és többen kérhetik. Ha nincs mód erre akkor
imádságos csoportok lehetnének, akik imádkoznak ezekért az
összezavarodott lelkekért.
A lelkipásztor megjegyzései:
Szerzetesrendek halottakról szóló jegyzékében gyakran szerepel, hogy "a
pestises petegek önkéntes ápolójaként" halt meg. Aki tehát ilyen
szolgálatra vállalkozik, vagy akit ilyenre vezényelnek, annak számolnia
kell azzal is, hogy ő is elkaphatja a betegséget és bele is halhat. Egy
olyan valakinek a naplóját lektoráltam, aki sokat imádkozik a
Tisztítótűzben szenvedő lelkekért. Ezek gyakra jelentkeznek is nála,
hogy imát kérjenek, és többnyire nem ők szólnak, hanem Jézus szól ehhez
az imádkozó lélekhez, sokmindent elárul a tisztítótűz titkaiból. Jártak
nála imát kérni olyan orvosok, ápolók is, akik maguk is megkapták a
fetrőzést, és meghaltak. Bár nem hívő emberek voltak, de mivel másokért
áldozták életüket, csak rövid ideig voltak a Tisztítótűzben. "Nagyobb
szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja másokért"..
A "jó
lenne, ha lennének imádságos csoportok is, akik imádkoznának ezekért az
összezavarodott lelkekekért" annyit, hogy ennél a hölgynél, akihez
járnak Tisztítótűzben lévő lelkek, járt egy olyan a járványban frissen
meghalt csoport is, akik megköszönték az engesztelők értük rendszeresen
mondott imáit.
https://engesztelok.hu/aktualis/1556-korhazlelkeszeknek-es-fiatal-papoknak