Jézus keresztre feszítésének részleteit tárja fel
2012. március 29., csütörtök, 13:15
Drága szeretett leányom, Számomra a legnagyobb szenvedés ideje akkor fog bekövetkezni, amikor megemlékeznek keresztre feszítésem kínszenvedéseiről.
Senki sem képes megérteni, hogy milyen nagy volt az Én szenvedésem a keresztrefeszítés ideje alatt, sem a módot, ahogyan megostoroztak Engem.
A legrosszabb a megkorbácsolásom volt. Tíz ember vert vadul Engem, és Testem minden hüvelyknyi részét felhasították.
A hátamon a hús felszakadt, és a lapockáim láthatóak voltak.
Éppen hogy állni tudtam, és az egyik szemem az ütéstől megsérült.
Egyedül csak a bal szememmel láttam.
Addigra, Poncius Pilátus elé vittek, és töviskoronát helyeztek a fejemre; alig tudtam felállni.
Még mielőtt egy piros rövid ruhadarabot húztak volna rám a fejemen keresztül, meztelenre vetkőztettek, és a jobb kezembe egy pálmaágat adtak.
Mindegyik tövis olyan volt, mint egy tű, annyira éles. A tövisek közül az egyik, a jobb szememet is átszúrta, ami képtelenné tett arra, hogy lássak.
Oly sok vért veszítettem, hogy hánynom kellett, és annyira szédültem, hogy amikor elkezdtem felkapaszkodni a Kálvária felé vezető úton, nem bírtam tartani a keresztet.
Olyan sokszor elestem, hogy órákig tartott, mire a domb tetejére értem.
Az út minden lépésénél ostoroztak és korbácsoltak Engem.
Az egész testem véres volt, és a perzselő nap miatt vastagon borított el a verejték.
Néhány alkalommal elájultam.
Bármennyire fájdalmas és gyötrelmes volt mindez, a legijesztőbb az egészből mégis az a gyűlölet volt, amelyet Irántam mutattak, nemcsak a felnőttek az út mentén, hanem a kisgyermekek is, akik – szüleik példáját követve – rugdostak Engem.
Az üvöltések, amelyek a szájukból ömlöttek, és a gyűlölet, semmi volt a Tőlem való félelmükhöz képest.
Mert mindezek mögött, ők még mindig nem voltak biztosak abban, hogy valóban Én voltam-e a Messiás vagy sem, akire már oly régóta vártak.
Könnyebb volt tehát nekik gyűlölni és feljelenteni Engem, mint hogy elfogadjanak, mert ez azt jelentette volna számukra, hogy nekik meg kell változtatniuk életmódjukat.
A leggyötrelmesebb pillanatom az volt, amikor a földön, az oldalamon feküdve ismételten a hátamat rugdosták; és láttam, hogy szeretett Anyám néz Engem.
Megszakadt a szíve, és tanítványaim közül kettőnek támogatniuk kellett Őt.
Én csak az egyetlen megmaradt szememmel láthattam Őt, és nem tudtam elviselni kínszenvedésének látványát.
Százak gúnykacaja, üvöltése és ordítása a földön is észlelhető volt, ahol feküdtem; és hatszáz katonát vezényeltek ki, hogy megszervezzék és felügyeljék Keresztrefeszítésemet, és még hat másikét.
Én voltam a figyelem központjában, és a többiek nem szenvedtek annyira, mint Én.
Amikor a csuklómat hüvelykujjam alatt a keresztre szegezték, azt már nem éreztem.
Testem annyira sérült és zúzott volt, hogy sokkot kaptam.
Vállaimat kificamították, és karjaimat pedig kitépték a helyükből.
A legsúlyosabb testi sérüléseket okozták Testemnek, még mielőtt keresztre feszítettek volna.
Egy sikoly sem hagyta el ajkamat.
Nem tiltakoztam.
Egyedül csak suttogtam.
Ez felbőszítette hóhéraimat, akik erre reagálván, ki akarták elégíteni vágyaikat.
Egyáltalán nem törődtem velük, mert ez azt jelentette volna, hogy a sátánnal és démonaival is foglalkozom, akik megfertőzték az ő lelküket.
Ezért volt annyira intenzív a gonoszságuk Irántam.
Öt órán át függtem a kereszten.
A nap perzselt, felhő pedig nem volt, ami segített volna csökkenteni a bőröm égését.
Amint az utolsó lélegzetet vettem, Atyám fekete felhőket küldött, valamint mennydörgést és villámlást.
A lezajló vihar olyan ijesztő nagyságot öltött, és olyan hirtelen jött, hogy a bámészkodókban nem maradt semmi kétség a felől, hogy Én valóban a Megváltó voltam, akit az Atyaisten küldött.
Mindezt ajándékként nyilatkoztattam ki neked, leányom, viszonzásképpen szenvedésed nagy cselekedetéért, melyet felajánlottál Nekem.
Mondd meg gyermekeimnek, hogy Keresztrefeszítésem kínszenvedéseit Én nem bántam meg.
Ami bánt az az, hogy Áldozatom feledésbe merült, és hogy oly sokan tagadják azt, hogy Keresztrefeszítésem valóban megtörtént.
Sokaknak fogalmuk sincs arról, amit Nekem el kellett szenvednem, mint ahogyan sokan az apostolaim közül sem voltak tanúi, amint a Kálvárián felmentem.
Ma az okoz nekem fájdalmat, hogy még mindig olyan sokan megtagadnak Engem.
Az a felhívásom hozzátok, követőim, hogy ne engedjétek, hogy Keresztrefeszítésem hiábavaló áldozattá váljon.
Én minden bűnért meghaltam, beleértve azokat is, amelyeket ma követnek el.
Én meg akarom, és Nekem meg is kell mentenem azokat, akik még ma is megtagadnak Engem.
Szeretett Üdvözítőtök,
Jézus Krisztus
Jézus Krisztus
