A párizsi merénylet és a balradikális szatirikus újság szerkesztőségének szörnyű kiirtása sem csinál ezek szentségtörő márkajelzéséből és a kereszténység megvetéséből hősies tettet. Életükben nem voltak hősök, és most, halálukban sem azok. Óvok a hamis mítoszok és tévútra jutott szolidaritástól.
Ezekben a napokban a média és a kommentátorok a karikatúristák posztumusz megdicsőítésen dolgoznak, ami nem más, mint egy vérszomjas tettel való visszaélés egyik formája. Végzetes lenne, ha ebben követnénk őket. A médiából ismert, tájékozatlan egyháziak viszont pontosan ezt teszik.
A spanyol püspöki konferencia szóvivője, Josemaria Gil-Tamayo a párizsi gúnylap szerkesztőit „kortársaknak, akik egy szükséges szolgálatot teljesítenek” nevezi. A spanyol püspökök tévéadója, a TV13 nyilvánosan védelmezi a „szentségtöréshez való jogot”. A tévécsatorna főszerkesztője, Alfredo Urdaci szó szerint azt mondta, hogy „a szentségtöréshez való jog civilizációnk lényegének egy részét” képezi.
A francia püspöki konferencia nyilatkozatot adott ki a merényletről, melyben azt „egy semmivel nem igazolható barbár tettként” elítélte. Ez rendben van. A kilenc bekezdésből álló szöveg, amit a püspöki konferencia főtitkára, Olivier Ribadeau Dumas írt alá, ezen elítélés mellett azonban minden kertelés nélkül a szabad véleménynyilvánítás jogát, mint „társadalmunk alapvető részét” hangsúlyozza ki. Egyetlen szóval sem bírálja, mint ahogy a múltban sem, azt az istengyalázást, alávaló gúnyolódást Isten, a pápa, az Egyház és a keresztények ellen, amivel ez a lap – ami megalakulásakor még egy munkás- és parasztparadicsomról álmodozott, amiben a vallást és mindenekelőtt a kereszténységet, ha kell állami beavatkozással, eltöröltek már – évtizedek óta hétről hétre hangulatot kelt.
A médiában mindenütt az „Én Charlie vagyok” feliratot viselő demonstrálókat mutogatnak. Ezzel akarnak az áldozatok iránti együttérzésre felszólítani. Nem lehet, hogy emögött valójában az a próbálkozás áll, hogy egy ideológiával való szolidaritást érjenek el? Azzal az ideológiával, amit a párizsi szennylap képviselt, és ami fényévnyi távolságra van a kereszténységtől és az európai értékektől? .. Aki ezt a lapot támogatja, az a keresztény civilizáció alapjainak szétzúzását támogatja. A dolgokat a nevükön kell nevezni. A párizsi szennylap az iszlámmal vállvetve harcol, ha a kereszt megkövezéséről van szó.
Nem, én nem vagyok Charlie. Én iraki keresztény vagyok. Ennek kell a feleletnek lennie, amit nekünk a párizsi merényletre adnunk kell, ahelyett, hogy még mélyebben elsüllyedjünk a relativista ideológiában, amit az iszlám hozott Európába, ami az Európa iszlamizálása elleni kritikát bűnténynek akarja beállítani. Nem, nem vagyok Charlie. Én ma egy iraki keresztény vagyok. Én ma szíriai keresztény vagyok.
Egy „alfredus” nevű hozzászóló többek között ezeket írta e cikkhez fűzött kommentárjában: Sokan nem tudják, hogy mi mellett demonstrálnak. Ez a baloldali lap a sajtószabadság leple alatt blaszfémiát, egyház- és embergyalázást, szatírát követ el, ami minden mértéket meghalad. Pont most, karácsonykor ocsmány ábrázolásokat terjesztettek Jézus Krisztus születéséről. Még egy olyan laicista országban is, mint Franciaország, az ilyen ábrázolásokat helyteleníteni kellene. Ezért érthetetlen, hogy az egyházi auktoritások nem nevezik néven a dolgokat. A püspökök világos szava a múltban, ha nem is akadályozhatta volna meg a mostani merényletet, de egyértelművé tehette volna, hogy az Egyház nem hagy magából gúnyt űzni. Akkor is, ha az eszközök megvetésre méltók, a radikális iszlamisták megmutatták, hogy hova vezethetnek az ilyen ábrázolások. Jó lenne, ha a keresztények szellemi eszközökkel a jövőben több ellenállást mutatnának az olyan embergyalázó szerkesztőségek ellen, mint ez a párizsi.

forrás: www.katholisches.info
http://katolikus-honlap.hu/1501/parizs.htm