Ez a hitvány globális éghajlat nem átall mindig változni. A hetvenes években még a végzetes lehűlés fenyegetett, aztán a vészjóslóan perzselő felmelegedés, majd a tapasztalatok hatására a kevésbé cáfolhatónak tűnő, de még mindig nagyon fenyegető „változás” dermeszti a haladárok érzékeny lelkét. Nagyon dermeszti…
És ki ne tudna megbízható keresztény szakértőket idézni, akik függetlenül attól a ténytől, hogy a játékos véletlen miatt éppen eme felfogásukból élnek, de akik – esetenként araszos csüngőkkel díszített – füleikkel meghallva az idők jeleit, szintetikus veres rúzssal vastagon vakolt ajkaikkal hevesen támogatják a narratívát, és ostoroznak bennünket amiatt, hogy a globális változás miatt kiöntésre kijelölt ürgeként nem vagyunk hajlandók magunktól lemondani a… valamiről. Vagy bármiről.
De van valami, ami a globális éghajlatváltozásnál is jobban érdekli a haladár egyházfikat: az egység. Például abban, hogy felekezeteken átívelően együtt rettegjenek a globális éghajlatváltozástól, együtt tegyenek hitvallást a globális migráció szükségessége mellett, és együtt küzdjenek a globális békéért. Mert a globalitás nagyon fontos szempont, és számukra ez az egység biztosítéka. Jelentsen ez az egység bármit is.
És mivel Leó éppen Isztambulba készül, gondoltam beszámolok a testvéri vakolók kicsiny isztambuli lerakatának vezetőjének csodás gondolatairól, mert ez méltó előkészület lehet a globális testvériség ügyéről való megemlékezéshez. Íme tehát egy nemrég megjelent cikk mondatai, amelyek nagyon pontosan határolják be bármely haladár egyházfi gondolkodási horizontját:
„A teremtés védelmének sürgető szükségessége elválaszthatatlan a párbeszéd fontosságától. Amit a Földért teszünk, szorosan összefügg azzal, amit az emberekért teszünk – legyen szó az emberi jogok területéről, vagy a szegénység, a társadalmi igazságosság és a globális béke kérdéseiről szóló nemzetközi politikáról.”
„Az Ökumenikus Pátriárkátus küldetése mindig is pán-keresztény és vallásközi dimenzióval bírt”
„Kétségünk sincs afelől, hogy különösen napjainkban a vallási elvek és értékek hatalmas reneszánszukat élik, és alapvető szerepet játszanak a különböző népek és kultúrák békés együttélésének biztosításában.”
„Emberi jogok és szabadság, szolidaritás a szegényekkel és kiszolgáltatottakkal, a családdal, az oktatással és az egészségüggyel kapcsolatos értékek előmozdítása, valamint a migránsok védelme és integrációja.”
És ki ne látná az egységet körvonalazódni, amikor maga Leó pápánk is ilyeneket mond:
„A teremtett világ kiált hozzánk az árvizeken, aszályon, viharokon és a hőségen keresztül…Még van idő, hogy a globális felmelegedést 1,5°C alatt tartsuk, de az időablak lassan bezárul.”
„Kéz a kézben járunk tudósok, politikai vezetők, lelkipásztorok bárhonnan is származunk, és bármiben is hiszünk. A teremtett világ őrzői vagyunk, nem annak maradványaiért versengünk. Adjunk együtt egy globális, világos jelet: azok a nemzetek, amelyek töretlen szolidaritással támogatják a párizsi egyezményt és a klímaegyüttműködést!”
„A világnak minden eddiginél nagyobb szüksége van arra, hogy minden vallás hívei egységben, barátságban és együttműködésben éljenek együtt. Csak így tudunk közösen dolgozni a béke, az igazságosság és a megbékélés elérése érdekében, amelyekre ma olyan nagy szükség van.”
„Imádkozzunk együtt azért, hogy a különböző vallási hagyományok hívei együtt működjenek a béke, az igazságosság és az emberi testvériség védelmében és előmozdításában.”
Hát nem csodás ez a nagy összhang és a még csodásabb evilági távlatok?
De vajon mivel is készülhet a béke, a 1,5 fokos visszatartás és az emberi testvériség eme két nagy szószólója az isztambuli találkozóra, azon kívül, hogy együtt hallgatják földanya nyögéseit?
Az igazán lényeges dolgok iránti igyekezetében Leó például általánosan lemondhat a filioque-ról, ahogy a hitvesztő görögkaotikusok megtették, és visszatérhet az „egyetlen eredeti hitvallásra”, az ökumenikus pátriárka pedig nyitott szívvel elfogadhatja a gesztust. Ez olyan testvéries lenne tőle. Annak jele, hogy az, amit Leó olyan csodásan összefoglalt, valóban a modern egyházfik igazi hivatása. Az egyház feladata nem az örök üdvösségre vezetés, hanem az evilág megőrzése, az evilág békéje… az Evilág:
„Az Úr ránk bízta azt a küldetést, hogy gondoskodjunk a teremtésről, és békét és megbékélést hozzunk neki. Halljuk a föld és a szegények kiáltását, mert ez a kiáltás eljutott Isten szívéhez. A mi felháborodásunk az Ő felháborodása, a mi munkánk az Ő munkája.” (2025. július 9-i twitter üzenete)
Mivel nemrég újraolvastam a szentséges második vatikánum egyik dokumentumát, és megérteni vélem az idők szavát, még egy lehetőséget említenék az egység útjában álló akadályok lebontására, amely esetleg bekövetkezhet Leó isztambuli létogatásán: megreformálhatják például a húsvét dátumát.
Mert botrányos, hogy elvarratlan szál maradt a szentséges zsinat Függelékben kifejezett óhajtása után, és nem intézkedett végre valamilyen bizottság, például a „Pasqua Together 2025 Initiative” (Közös Húsvét 2025 kezdeményezés) bizottsága, így nem jutottak előbbre a húsvét közös megünneplésének időpontjáról.
Pedig a Sacrosanctum Concilium függeléke ezt írta erről:
„1. A Szentséges Zsinat nem ellenzi, hogy húsvét ünnepét a Gergely-naptár egy meghatározott vasárnapjára tegyék, föltéve, hogy ebbe beleegyeznek az összes érdekeltek, elsősorban az Apostoli Szék közösségétől elkülönült testvérek.
2. Ugyancsak kijelenti a Szentséges Zsinat, hogy nincs ellenvetése azokkal a kezdeményezésekkel szemben, melyek célja egy örök naptár bevezetése a polgári életbe.”
Mivel Franciscus mindig is együttmozgott a zsinat szellemével, ő korábban már felszólított az egységes dátum bevezetésére. „A katolikus egyház kész elfogadni a mindenki által kívánt dátumot, az egység dátumát”- mondta. És ha ő azt mondta, hogy készen áll, akkor az eddigi minta alapján Leó végre is hajthatja.
És akkor lehet, hogy az április 1-hez (vagy május 1-hez?) legközelebbi vasárnap lesz a húsvét fix dátuma. Ez olyan mélyértelmű üzenettel bírna a testvériességről, az egységről, hogy csoda! Hiszen így az átverés vagy hülyeség nemzetközi ünnepe, esetleg a szabadkőműves ősszervezet alapításának napja lenne az igazodási pont (akik jövőre úgyis a 250. évfordulójukat ünneplik sok egyházfival együtt).
Vagy ha ez mégsem elfogadható az ortodoxoknak, akkor lehetséges, hogy azt jelentik be, hogy velük együtt ők is a Julián naptár szerint számítják ezentúl a húsvét időpontját. Mert az idők jelei felülírhatják a sacrosanctum második vatikáni zsinatot is: minek ragaszkodni a Gergely-naptárhoz, ha ez akadályozza az egységet, nem? A dogmafejlődés nem áll meg, elvtársak! Hátha éppen ezzel lehet 1,5 fokon belül tartani a globális éghajlatváltozást, mert mint tudjuk: záródik az időablak!
Nem tudom, hogy miért fárasztanak annyira a modern egyházi vezetők, és miért várom epedve az időablak záródását…
https://invocabo.wordpress.com/2025/11/22/a-15-fokos-visszatartas-hivatasa-es-az-idoablak/
