Sümeg: A Pusztító Romboló felfelé bukik

 2025. május 4. – Részlet Jézus első üzenetéből Tierna Florhoz
Ujjongó bíborosok öröm- és győzelemkiáltásokkal
Tierna Flor látomása: „(2025-ös konklávé az új pápa megválasztása előtt, 2025. május 8-án) …hirtelen sok embert kezdtem látni, és én is köztük voltam, mindent megfigyelve. Ünnepeltek, ujjongtak, örömük és győzelmük kiáltásaival. Bíborosok és püspökök voltak, sokan. Több százan. Egy vörös-arany szék felé tartottak, ami magasabban volt, talán az oltáron. A tömeg miatt nem láttam jól, hogyan vagy hová helyezték, de tisztán láttam, hogy valami szörnyűség ült ott, valami barna, denevérszerű, még az arcán is, hatalmas, hegyes szárnyakkal. Soha nem láttam még ehhez hasonlót. Annak a dolognak nehezen sikerült ülve maradnia abban a székben. Küzdött, hogy ülve maradjon, mert csúszkált. Akkor Jézus azt mondta nekem:
„Nem ünnepelnek örömmel valamit. Nem ünnepelnek örömmel valamit. Imádni fogják a fenevadat. Azt ünneplik, hogy végre a trónon van.”
És itt véget ért a látomás.”

Tudod, ki ül Péter székében?
2025. május 20. – Részlet Jézus második üzenetéből Tierna Florhoz
Jézus: «…Nézd, rossz idők jönnek, nagyon-nagyon rossz idők! Amit a konklávéról mutattam nektek, a látomásról az előző üzenetből, hogyan járt Sátán a bíborosok között a Sixtus-kápolnában, majd ujjongva mentek, hogy fogadják azt a szörnyű teremtményt, akit a templomban a széken ülve láttatok. […] Tudod, ki ül most Péter székében?»
Tudtam a választ a szívem mélyén, de féltem elmondani neki. Jézus ezért így szólt hozzám:
„Gyere, megmutatom neked. Ne félj. Veled vagyok.”
Jézussal egy félhomályos folyosón sétáltunk. A Vatikánban voltunk. Egy szintén félhomályos szobába értünk, és ott megláttam a borzalmat. Azt a hatalmas barna teremtményt, mint egy óriási denevér, hatalmas szárnyakkal, amelyek csukott állapotban hegyesek voltak. Az arca leírhatatlan volt! Borzalmas! Egyik gurulós ruhaállvány előtt állt, ami akasztókkal volt ellátva, de üres volt. A fehér pápai ruhák félre voltak téve.
Volt ott egy koponyasapka, amilyet a bíborosok viselnek, félretéve. Éppen fel akarta venni a fehér miseruhát. Hirtelen egy sikolyt hallatott, mint egy őskori állat. Örömteli, diadalmas kiáltás volt. Abban a pillanatban megrémültem. Szörnyű volt számomra. Sírni kezdtem, és hangosan felkiáltottam:
«Istenem, ne! Ne! Kérlek!»
Sok angyalt láttam gyorsan repülni, elhagyni azt a helyet, pont úgy, mint én, és elhaladtak mellettem, mondván:
«Kábultan bámulják. Kábultan bámulják.»
Ugyanezeket a szavakat használom, amikor látom, hogy az emberek ennyire dicsérik ezt a pápát. Ez egy megerősítés. Féktelenül sírtam ettől a szörnyű látványtól. Nagyon megdöbbentem és szenvedtem, mert nem volt senkim, akivel beszélhettem volna róla. Abban a pillanatban, az Eucharisztiára nézve, megkérdeztem:
„Ments meg minket, Uram!”