2017. február 25., szombat

Égi Édesanyánk üzenete 2017. február 25-én Medjugorjéból

Medjugorjei üzenet 2017 február 25.

Drága gyermekek! Drága gyermekek! Ma arra hívlak benneteket, hogy mélyen éljétek meg hiteteket, és kérjétek a Fölséges Istent erősítse meg azt, hogy a szelek és a viharok ne tudják összetörni.Hitetek gyökere az ima és az örök életbe vetett remény legyen. Gyermekeim, már most ebben a kegyelmi időben munkálkodjatok önmagatokon, amikor Isten kegyelmet ad, hogy a lemondásban és a megtérésre való meghívásban a hit és a remény tiszta és állhatatos emberei legyetek. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra.

Jogszerűen engedélyezte-e Várszegi Asztrik Toókos Péter János református bencés szentségekhez járulását?

A Kötőszó evangélikus közéleti blog interjút közölt a református bencéssel, aki elmondta, hogy püspöki engedéllyel szentségekhez is járulhat.

Nem is gyón, nem is áldozik? Ezek mentén szoktak katolikusok és protestánsok egymás torkának esni.

De. A gyónást biblikus dolognak tartom, már a belépés előtt elkezdtem, hamarabb, mint hogy tudtam volna, hogy szerzetes leszek. Több helyen van utalás erre a Bibliában, például Jakab levelében is. Érdekes, hogy sok protestáns közösség is gyakorolja. Luther a szentségek közül kivette ugyan a gyónást, de ajánlotta és nagyra becsülte. Én úgy látom, hogy más, amikor magamban mondom a bűneimet az Úristennek, és más, amikor valaki előtt teszem ezt. Luther bölcs volt, amikor ezt nagyon erősen javasolta, de nem tette kötelezővé. Nekem mindenképpen használ, másnak nem erőltetném.

A közös áldozás hiánya pedig a kereszténység botránya. Ami az egység kellene, hogy legyen, az választ el minket legjobban, hiszen a történelmi felekezetek elismerik egymás keresztségét, de a reformátusok és az evangélikusok között van csak interkommunió, a katolikusokkal nincs.

Előfordulnak persze olyan helyek, ahol ezt megengedik, de nem ez a gyakorlat. Ahhoz, hogy én itt áldozhassak – milyen kegyetlen dolog, hogy még a szavaink is mások: „áldozás”, „úrvacsora” –, két püspök engedélye kellett. Az én engedélyem Várszegi Asztrik pannonhalmi főapátnak és Steinbach Józsefnek, a Dunántúli Református Egyházkerület püspökének a megegyezése alapján arra szól, hogy a monostor közösségében az áldozás szentségében részesülhetek. Ez annyit jelent, hogy például amikor a nagybátyámat temettük Szegeden, a katolikus gyászmisén nem áldozhattam, mert nem monostori liturgia volt.

Ilyesmiről ritkán hall az ember, ezért felmerül a kérdés: hogyan is van ez szabályozva a kánonjog alapján? A vonatkozó paragrafusok legjobb tudomásom szerint ezek:

844. kán. -- 1. §. A katolikus szentségkiszolgáltatók a szentségeket csakis katolikus krisztushívőknek szolgáltathatják ki megengedetten, s ugyanígy a katolikusok csakis katolikus kiszolgáltatóktól vehetik fel megengedetten a szentségeket, a jelen kánon 2., 3. és 4. §-a és a 861. kán. 2. §-a előírásainak fenntartásával.
2. §. Valahányszor a szükség úgy kívánja, vagy a valódi lelki hasznosság indokolja, és feltéve hogy elkerülik a tévedés vagy a közömbösség veszélyét, azoknak a krisztushívőknek, akiknek fizikailag vagy morálisan lehetetlen katolikus szentségkiszolgáltatóhoz fordulniuk, fel szabad venniük a bűnbánat szentségét, az eucharisztiát és a betegek kenetét olyan nem katolikus kiszolgáltatóktól, akiknek egyházában ezek a szentségek érvényesek.
3. §. A katolikus szentségkiszolgáltatók megengedetten szolgáltathatják ki a bűnbánat szentségét, az eucharisztiát és a betegek kenetét a katolikus egyházzal teljes közösségben nem lévő keleti egyházak tagjainak, ha önként kérik, és kellően fel vannak készülve; ez érvényes más olyan egyházak tagjaira is, amelyek helyzete az Apostoli Szentszék megítélése szerint a szentségek tekintetében megegyezik az említett keleti egyházakéval.
4. §. Életveszély esetén, vagy ha a megyéspüspök vagy a püspöki konferencia megítélése szerint más súlyos szükség sürget, a katolikus kiszolgáltatók ugyanezeket a szentségeket megengedetten szolgáltatják ki a katolikus egyházzal teljes közösségben nem lévő többi keresztényeknek is, akik nem tudnak saját közösségük szolgálattevőjéhez járulni, és ezt önként kérik, feltéve hogy ezekkel a szentségekkel kapcsolatban katolikus hitről tesznek tanúságot, és kellőképpen felkészültek.
5. §. A 2., 3. és 4. §-ban említett esetekre a megyéspüspök vagy a püspöki konferencia csak akkor adjon ki általános szabályokat, ha az érdekelt nem katolikus egyháznak vagy közösségnek legalább az illetékes helyi hatóságát megkérdezte.

Toókos Péter János református bencés esetén, hogy "tanúságot tett-e a szentségekkel kapcsolatos katolikus hitéről" - nem megítélhető kívülállóknak, noha eme interjú alapján, ha nem is mond ellene, legalább agnosztikusnak tűnik, és mintha tagadná a hajlandóságot az áttérésre.



Megítélhető azonban, hogy sem "életveszély", sem "más súlyos szükség" nem "sürgette" Várszegi Asztrik apát urat és Toókos Péter János testvért.



Ha ez így van, és ha más kánon nem szabályozza a helyzetet, akkor itt visszaélésről van szó. Biztos vagyok benne, hogy kánonjogászok is kénytelenek lesznek majd megvitatni a konkrét esetet eme interjú után, és a magyar egyház világossá fogja tenni, hogy ez miért lehetséges mégis, ha az - vagy megszüntetik a visszaélést.



Érdekes lenne, ha kiderülne, hogy püspöki engedéllyel és katolikus hit nélkül is lehetséges az intercommunio - vagyis más felekezetűek katolikus áldozása. Szólni kellene majd róla Kasper bíborosnak, aki azt híreszteli, hogy ez lesz Ferenc pápa következő lépése. Biztosan érdekelni fogja, hogy nem kell feltalálnia a spanyolviaszt.



Lesznek, akik jogászkodásként és (az igen súlyos) kánonjogi kódexszel való dobálózásként fogják értelmezni ezt a cikket. Erről azt gondolom, hogy ha az Eucharisztia objektíven számít, akkor ez a visszaélés is számít: akkor vagy be kell ezt fejezni, vagy meg kell változtatni a vonatkozó jogot, hogy ez beleférjen - ám ez utóbbit jó érvekkel is alá kell támasztani. Ha pedig János testvér megkülönböztetés útján kialakított lelki meggyőződése az elsődleges, akkor az enyém is az - e második esetben is szabad a kérdést feltenni, az első esetben pedig kötelező.
http://katolikusvalasz.blogspot.hu/2017/02/jogszeruen-engedelyezte-e-varszegi.html

2017. február 23., csütörtök

Az Úr Jézus Krisztusnak Mária Julianna által adott üzenete


2017. február 5. Szentségimádáson az Úr Jézus: „Drága gyermekeim, Szívemnek kedves választottjai! Az élet rövid. Hamarosan beteljesülnek a próféciák. Már minden elő van készítve. Készüljetek! Nemsokára kezet emelnek rátok. Örüljetek és ujjongjatok, amikor hazudozva mindenféle rosszat fognak rátok Énmiattam, mert nagy lesz jutalmatok a Mennyben. Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, de egyebet nem tudnak tenni! Amikor kiszáll lelketek porsátor testetekből, egyenesen feljön Hozzám a Mennybe. Látni fogjátok dicsőségemet és ujjongó örömmel fogtok vég nélkül háladalt és dicsőítő éneket zengeni Nekem szent angyalaim és szentjeim végeláthatatlan seregében. Már most vágyakozzatok Szent Színem látására! Azért születtetek meg erre a világra, hogy életszentségetek által elnyerjétek az örök boldogságot.
Kicsinyeim! Most még a szenvedés az osztályrészetek, de hamarosan vég nélkül fogtok örvendezni, és ragyogni fogtok, mint a Nap, Atyám országában.
Drága gyermekeim! Erre gondoljatok, ha majd elhurcolnak benneteket! Az lesz életetek legboldogabb pillanata, amikor levetitek porsátor testeteket, mint egy ruhát, és azonnal feljöttök Hozzám a Mennybe. Ne féljetek! A halál csak egy pillanat, átmenet az örök életbe, a vég nélküli boldogságba. Ott letörlök szemetekről minden könnyet. Szétosztom Magam köztetek, vagyis minden egyes üdvözült lélekkel közlöm Magam, egyesülök vele a legszorosabb, felbonthatatlan örök egységben, amelynek előképe a Szentáldozás. Amikor befogadtok a szívetekbe, Velem egyesültök. Én bennetek élek, és ti Belém istenültök. Fokról fokra átalakultok Belém. Levetkőzitek bűneiteket. Már nem tudjátok többé elkövetni rossz szokásaitokat, mert megundorodtok tőle. Vonzódtok a szentségekhez, a Szentgyónáshoz, a Szentáldozáshoz, mert Én élek bennetek, és Én vonzalak benneteket a szentek Szentjéhez, az Én Mennyei Atyámhoz, Aki elhalmoz titeket kegyelmeivel. Betakar szárnyaival, ahol oltalmat találtok. Megváltozik életetek. Új emberré lesztek. Nem ti éltek már többé, hanem Én élek bennetek. Általatok folytatom földi vándorlásomat, rengeteg jót cselekszem, és mentem a lelkeket. Atyám Engem lát bennetek, és gyönyörködik életszentségetekben. Ha ilyen nagy átalakulást jelent a Szentáldozás, feltéve, hogy tiszta lélekkel fogadtok, mekkora változást okoz az üdvözült lelkekben, hogy Velem, a második isteni Személlyel, a Megváltóval egyesül. Közlöm Magam a lélekkel. Ez azt jelenti, hogy Én egyidejűleg annyi helyen és annyi személlyel vagyok, ahánnyal csak akarok. Hasonlít ez a Szentáldozáshoz. A Földgolyón egyidejűleg rengeteg Szentmise van. A Szentáldozásban megszámlálhatatlanul sok lélekbe betérek, és mindegyik azt érzékeli, hogy csak vele vagyok, és csak neki adom kegyelmeimet. Így van ez a Mennyben is, csak még nyilván valóbban, és még tökéletesebb formában.
Gyermekeim! Vágyakozzatok Hozzám a Mennybe! Nem tudjátok felfogni azt a boldogságot, ami ott vár rátok. Minél tisztább a lelketek, annál jobban tudtok vágyakozni Hozzám. Vágyatok megdicsőít Engem, és nagy kegyelemmel jutalmazlak meg benneteket érte már itt a földön.
Kicsi gyermekeim! Szívem minden vágya az, hogy ti is ott legyetek, ahol Én, és lássátok dicsőségemet! Erre áldalak meg benneteket Szívem túláradó, végtelen szeretetével, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”
Ima a Szentlélek által:
„Ó szentek Szentje! Csodállak és imádlak Téged! Szíved szeretete átöleli és lángra gyújtja ezt a világot. De csak azok képesek befogadni lángodat, akik viszont szeretnek Téged úgy, hogy megtartják törvényeidet. Te nem vagy személyválogató. Te mindenkit részesíteni akarsz ajándékaidban. De tiszteletben tartod szabad akaratunkat. Minden embert vonzol Magadhoz a lelke mélyén. Hívogatod, kiviszed a pusztába, és a lelkére beszélsz. De ha nem áll szóba Veled, ha hátat fordít Neked, mert elbűvölte a hamis csillogás, a világ, amit csak ideig-óráig birtokolhat, Te nem erőlteted rá Magad. Pedig egyszer el kell hagyni ezt a világot, és itt marad minden. Csak a cselekedeteinket vihetjük magunkkal. De ha Téged választunk, mivel Te örök vagy, Téged nem kell itt hagynunk. Te velünk maradsz a Földön és a Mennyben. Ha Te vagy a mi kincsünk és boldogságunk, a Mennyben örökké a miénk maradsz. Milyen balgák azok, akik nem Téged választanak! Mekkora bánatot okoznak Neked az ilyen süketek és vakok, akik hitetlenségükkel, bűneikkel elszakítják magukat Tőled. Te vérkönnyeket sírsz minden elkárhozott lélek miatt. Mégsem tudod megakadályozni vesztüket, mert tiszteletben tartod szabad akaratukat. Mily nagy méltóságot adtál az embernek. Isten képére és hasonlatosságára lett teremtve. Ez azt jelenti, hogy értelemmel és szabad akarattal ruháztad fel. Ő dönt saját sorsa fölött.
Jézusom! Imádott Megváltóm! Köszönöm Neked, hogy a Tied lehetek, hogy szerethetlek és dicsőíthetlek Téged. Örökké hálát zengek Neked azért, hogy lehajoltál hozzám, megszólítottál, és ellenállhatatlan vággyal ajándékoztál meg, hogy igent mondjak Neked. Ránk is igaz, amit Saulnak mondtál a Damaszkuszi úton: nehéz neked az ösztöke ellen rugdalózni. Valóban. Sokkal könnyebb a Te édes hívásodra, vonzásodra igennel válaszolni, mint nemet mondani. Ha kimondjuk Neked az igent, határtalan örömmel és békével töltöd be lelkünket. De aki elutasít Téged, az a lélek tele lesz keserűséggel, bánattal, az egyenesen halott.”
Az Úr Jézus: „Kicsinyeim! Figyeljetek Rám! Addig válaszoljatok igennel hívásomra, amíg még lehet! Mert ha lezárul életetek, nem lesz több lehetőségetek. Éljetek szüntelen készenlétben, mert nem tudjátok sem a napot, sem az órát! Fogadjátok megerősítő áldásomat, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.
Ezt üzenem X-nek: Drága kislányom! Meg vagyok elégedve veled. Előttem van minden igyekezeted, buzgóságod. Folytasd továbbra is szolgálatodat! Menj végig ezen az úton! Megáldalak téged és szeretteidet Szívem csodálatos szeretetével, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.
Ezt üzenem Y-nak: Drága kislányom! Ne szedd szét magad! Minden imádat meghallgatom. Ne járj különböző imacsoportokba! Menj gyakran Szentmisére! Gyónjál, áldozzál! A Szentségek tartanak fenn, amit felajánlhatsz engesztelésül Nekem a lelkekért. Egy hittel és szeretettel teli fohász többet ér bármennyi ajakimánál, amit gépiesen ismételgetsz, és nincs benne hit és szeretet. A legnagyobb ima a Szentmise, amit számtalan szándékra felajánlhatsz, mert kegyelmem végtelen. Szentáldozás után csak Velem foglalkozz! Hagyd, hogy betöltsem a lelkedet! Ilyenkor már ne kérj semmit! Add át magadat Nekem, és bízzál Rám mindenkit és mindent! Szeress mindenkit! Kérd, hogy Én szeressek általad! Többet imádkozz csendben a saját szavaiddal! Ilyenkor elmélkedj kínszenvedéseimen! Minden imád annál értékesebb Előttem, minél több benne a szeretet. Megáldalak téged és szeretteidet Szívem csodálatos, mindeneket felülmúló szeretetével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”


2017. február 13. Itthon a kegyelem órájában az Úr Jézus…

„Drága gyermekeim! Ezek az utolsó alkalmak, amikor még köztetek vagyok. Megszüntetik az Átváltoztatást és ezzel magát a Szentmisét is száműzik a templomból, mert ahol nincs átváltoztatás, azt nem hívhatják többé Szentmisének. De ne féljetek: mindig rendelek ki igaz és hű papokat, akik tiszta szívből szeretnek Engem és a rejtekben bemutatják a Szentmisét és kiosztják a szentségeket, Szent Testemet és Véremet a híveknek, akik Bennem hisznek.
Gyermekeim! Az idő eljött. Ellenfelem mindent előre eltervezett és gondosan előkészített. A hitehagyás órája beteljesül. A jelek már előre látszanak. A legjobban Nekem csak az fáj, hogy sokan bedőlnek és elkárhoznak. Pedig Én minden kegyelmet megadok, a lelkük mélyén hívogatom, vonzom őket Magamhoz, de ők többre tartják az e világi embereknek való megfelelést az Isten törvényeinek teljesítésénél.
Gyermekeim! Készüljetek! Az óra itt van. Hamarosan elhurcolnak, börtönbe zárnak titeket, és a véreteket ontják a hitetek miatt.
Drága gyermekeim! Mint ahogy az Én órám elérkezett, amikor a Getszemáné-kertben igent mondtam Atyám akaratára, a Megváltásra, amiért megszülettem erre a világra, úgy most nektek is azt mondom, hogy mondjatok igent az üldözésre, a számkivetettségre Énértem. Így osztozzatok sorsomban, hogy halálotok után majd a dicsőségemből is részt kapjatok, mert csak az üdvözülhet, aki mindhalálig kitart Mellettem. A Mennyország azoknak készült, akik az Istent szeretik. Erre áldalak meg titeket Szívem végtelen, túláradó szeretetével, megerősítő áldásommal a végső nagy harcra, amely már beteljesülőben van az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

Szentírási megerősítések: Kol 1, 25: „Isten szava” 24: „Örömmel szenvedek értetek, és testemben kiegészítem, ami Krisztus szenvedéséből hiányzik, testének, az Egyháznak javára.” Mk 6, 7-13: 30: Kenyérszaporítás 14: Keresztelő Szent János halála.

2017. február. 14. Itthon az Úr Jézus…

„Drága gyermekeim! Meghaltam értetek. A keresztfán rettenetes kínszenvedések közepette leheltem ki lelkemet. Megváltottalak titeket a bűntől, az örök haláltól. Ezen túl Atyám úgy tekint rátok, hogy Engem lát először, és Rajtam keresztül néz le rátok.
Gyermekeim! Amikor a Legszentebb Eucharisztiát, az Én Legszentebb Testemet és Véremet fogadjátok a Szentáldozásban a szívetekbe, mindig gondoljatok arra, hogy mekkora árat fizettem azért, hogy köztetek maradjak, a szívetekbe térjek, és hogy részesítselek benneteket Megváltásom hatalmas művében. Nem vagytok a magatoké. Nagy volt a ti váltságdíjatok, amelyet Én fizettem értetek. Az Enyéim vagytok. De csak akkor, ha ti is azt akarjátok. Nagy méltóság, de hatalmas felelősség is a szabad akarat, amellyel Atyám megajándékozott mindnyájatokat, amikor megteremtett benneteket. Ti döntitek el, hogy Velem, vagy Nélkülem akartok-e élni itt a Földön, ami az örökkévalóságban vég nélkül folytatódik.
Drága kicsinyeim! Nézzetek számtalan sebből vérző, ártatlan, haldokló, vonagló, hörgő Testemre. Fulladásos halállal haltam meg, és tetanusz-mérgezésben. 40 fokos láz gyötört. Hideg veríték folyt le Testemen. És mivel összeszorult a tüdőm, már levegőt sem kaptam, és megfulladtam. A végén már szólni sem bírtam. Azt még ki tudtam mondani: „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet.” Elmélkedjetek gyakran kínszenvedéseimről: ne csak a Nagyböjtben, hanem egész évben, és különösen arra gondoljatok, hogy kínszenvedésem nem zárult le kereszthalálommal, hanem a világ végezetéig folytatódik az emberek bűnei és az elkárhozott lelkek miatt. Mert szerető Szívemnek a legkisebb bűn is nagyon-nagyon fáj, amivel Engem és Atyámat megbántjátok. Mivel féltőn szerető Istenetek vagyok, a legnagyobb kínszenvedés számomra minden elveszett lélek, akik a sátán karmaiban vergődnek, és az a pokol tüzére taszítja őket. Az ilyenekért kiáltottam a keresztfán: „Szomjazom!”
Kicsi gyermekeim! Könyörögve kérlek benneteket! Soha ne feledkezzetek meg a bűnösökért imádkozni! A legjobb az, ha az Én szándékaimra és Édesanyám Szeplőtelen Szíve szándékára ajánljátok fel minden imátokat, mert Én annak juttatom, akinek a legnagyobb szüksége van rá, és aki a legközelebb áll ahhoz, hogy eldőljön örök sorsa, vagyis közel van halála.
Drága kicsinyeim! Vigyázzatok lelketek tisztaságára! Jobban, mint szemetek fényére. Gondoljatok mindig arra, hogy lelketeket az Én értetek kiontott drága szent Vérem mosta tisztára, és csak az Én éltető Lelkem tudja feltámasztani a lelki halálból. Ezért, drága kicsinyeim, vigyázzatok gondolataitok tisztaságára! Ezért mondtam: „Szüntelen imádkozzatok!” Ezzel azt akartam mondani, hogy mindig gondoljatok Rám, mert amíg Nálam időztök, addig nem tud kísérteni a sátán, és gondolataitok tiszták maradnak és Nekem tetszőek. Ha mégis kísértene a gonosz lélek, azonnal fussatok Hozzám, imádjatok Engem, ne álljatok szóba vele és mondjatok ellent minden kísértésnek. Így megőrzitek lelketek tisztaságát, nagyon megdicsőítitek legszentebb Nevemet, Én pedig boldogan időzöm lelketekben, mint földi templomomban, és üdvözítelek titeket.
Megáldalak titeket Szívem minden értelmet meghaladó végtelen szeretetével, lágy ölelésével, megerősítő áldásommal a nagy harcra, amely a sátán között és az Asszony gyermekei között dúl, akik megtartják Isten törvényeit. Fogadjátok szeretetteljes, fenntartó, megerősítő áldásomat az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

Szentírási megerősítések: Tit 3, 4: „Üdvözítő Istenünk kinyilvánította jóságát.” Tit 2, 11: „Istenünk arra tanít minket” Mk 4, 1 cím: Jézus tanít Mk 4, 17: Az üldözés. Mk 4, 11: „Ti megkaptátok az Isten Országa titkát.”

2017. február 15. Itthon a kegyelem órájában az Úr Jézus…

„Drága gyermekeim, Szívemnek kedves választottjai! Nagyon boldog vagyok köztetek. Minden vágyam az, hogy életszentségetek kiterjedjen a Föld minden lakójára. Életpéldátokkal, szavaitokkal és tetteitekkel hirdessétek Evangéliumomat, és akik veletek találkoznak, megtapasztalják, hogy köztük lakom. Általatok sugárzom ki fényemet, kegyelmemet a környezetetekre. Ha látnátok, hogy vakító fényként ragyogok a lelketekben, megvakulnátok ettől a csodálatos fénytől, melyet kiárasztok a Földre mindazon gyermekeimen keresztül, akik tiszta lélekkel fogadnak Engem a szívükbe a Szentáldozásban.
Drága gyermekeim! Ha szemlélhetnétek Engem dicsőségemben, s ha megtapasztalhatnátok az Én végtelen szeretetemet, Rajtam csüngenétek éjjel-nappal, nem törődnétek a világ dolgaival, egyedül csak Engem imádnátok, Nekem adnátok hálát és viszontszeretnétek Engem teljes szívetekből, teljes lelketekből és minden erőtökből.
Drága kicsinyeim! Egyedül az Isten iránti szeretet az, amely boldoggá tesz, amely betölti lelketeket. Csak Istenben lehet szeretni a felebarátot. Ha Én állok két ember között, akkor gyakorlatilag Én szeretem őket egymás által. Minden harmónia, szépség, boldogság, szeretet Belőlem árad. Mivel Isten a saját képére és hasonlóságára teremtette az embert, ezért belekódolta a szeretet és a boldogság iránti vágyat, és minden ember csak akkor lesz igazán boldog, ha Istent megismerte, szerette, és Istenben kap szeretetet a másik embertől és ő maga is Istenben szereti felebarátját. Ezért adtam főparancsba a szeretetet, ami nem más, mint az Én életem megélése, mert Én Magam vagyok a Szeretet. A Miatyánkban is ezért tanítottam: Legyen meg a Te akaratod, mert Isten akarata az, hogy szeressétek Őt és Őbenne egymást. Ó, ha így élnének az emberek ebben a világban, nem lenne viszály, könny és bánat. Csak kacagás, boldogság és szeretet. Ez volt az Édenkertben, erre teremtette Atyám Ádámot és Évát. Mivel Éva hitt a kígyónak és Ádámot is elbuktatta, ezért szükséges volt, hogy Atyám megteremtse az új Évát, akinek testéből Én, az Új Ádám testet öltöttem, hogy megújítsam a Föld színét. Egyházam megalapításával, ami ugyanúgy az Én oldalamból származik, amelyből vér és víz folyt ki, és ezek a szentségek, ami által Egyházamat létrehoztam. Egyházam az Én Menyasszonyom. Mivel misztikusan Belőlem származik, hasonlít ez ahhoz, amikor Isten az első Ádámot elaltatta, az oldalából kivette egy bordáját, amiből megalkotta az asszonyt, Évát, a feleségét, akivel egy családot alkottak. Így az Egyház és Én egy családot alkotunk, mivel az Egyházat Én alapítottam, az Egyház az Én Testemből származik, és tulajdon Testemmel táplálom. Testem és Vérem élteti az Egyház minden tagját, ami által Bennem élnek és Én őbennük. Ezért mondtam nektek: csak egy Atyátok van, a Mennyei, ti pedig Énbennem mindannyian testvérek vagytok. Ezért adtam főparancsba a szeretet törvényét, mert ti a szeretet Istenétől származtok, és arról ismernek föl titeket, hogy az enyéim vagytok, hogy ha szeretetben éltek egymással.
Drága gyermekeim! Nagy titok ez, amely elválaszthatatlan az Én kínszenvedésemtől és kereszthalálomtól. Mivel ti egy családot alkottok Velem és Hozzám tartoztok, nektek is részt kell vállalnotok az Én szenvedéseimből és meg kell halnotok, amiképpen Én is meghaltam a kereszten, hogy porsátor földi testetekből a lelketek kijöjjön és Énbennem, az Üdvözítőben új életre támadjon. Ez az élet rendje. Ne sirassátok azokat, akik meghalnak, mert valójában, ha hitben hunytak el, akkor kapják meg örök, boldog életüket. Inkább igyekezzetek úgy élni, hogy ti is elnyerjétek az üdvösséget, és a Mennyországban örökké együtt legyetek elhunyt szeretteitekkel.
Az ember, amíg a Földön él, kapott egy plusz érzékszervet, a hitet, ami kizárólag Isten ajándéka és kegyelme, és csak azok nyerik el, akik ezt kérik, vagy be akarják fogadni. Ezzel az érzékszervvel, ezzel a hittel tudtok csak Engem fölismerni, beengedni a lelketekbe, különösen a Legszentebb Oltáriszentségre vonatkozóan, amit csak a hitetekkel tudtok megtapasztalni. Ha hittel imádkoztok, különféle módokon válaszolok nektek. Átalakítom a körülményeket és kedvezővé teszem mindarra vonatkozóan, hogy segítsenek nektek elérni az üdvösséget. Mert minden ezért van és erre irányul, hogy a lelkek fölismerjenek, megtaláljanak, szeressenek Engem, és Hozzám jöjjenek. Ez a Megváltás, ezért adtam értetek életemet a keresztfán.
A Szentírásban ezt mondtam: minden fölösleges szavatokról számot kell adni. Ma, amikor a médiumok világában rengeteg lehetőség nyílna erre, és elpazarolják a drága időt olcsó magazinműsorokra. Nagy felelősséggel tartoznak emiatt. Imádkozzatok magatokért és egymásért, hogy mindig fölismerjétek és megtegyétek az Én akaratomat, mert csak egyedül ez válik a saját és mások üdvösségére. Imádkozzatok azért, hogy maradéktalanul beteljesítsétek rátok vonatkozó örök, szent tervemet! Erre kaptátok az életet és erre kapjátok örök jutalmamat, ha teljesítitek. Ne féljetek Tőlem, Én irgalmas vagyok! A legkisebb igyekezeteteket és szándékotokat is megjutalmazom, de fontosnak tartom, hogy felvilágosítsalak titeket, hogy jól fel tudjatok készülni a számadásra. Megáldalak titeket Szívem végtelen, irgalmas szeretetével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

Szentírási megerősítések: Zsid 12, 5-11: „Megfeledkeztetek a vigasztalásról, amely nektek, a fiaknak szól: Fiam, ne vedd kevésbé az Úr fenyítését, s ne csüggedj el, ha korhol. Mert megfenyíti az Úr, akit szeret, s megostoroz mindenkit, akit fiává fogad. Maradjatok állhatatosak a fenyítéskor: Isten úgy bánik veletek, mint fiaival. Hol van olyan fiú, akit az apja nem fenyít? Ha nem részesültök a fenyítésben, ami mindenkinek kijár, akkor fattyak vagytok, nem fiak. S aztán test szerinti apáink is fenyítettek bennünket, mégis tiszteltük őket. Nem kell-e hát sokkal inkább a lelkek Atyjának engedelmeskednünk, hogy így elnyerjük az életet? Azok csak rövid ideig és hangulatuk szerint fenyítettek bennünket, ő ellenben a legjobbat akarja nekünk, hogy szentségének részesévé legyünk. Igaz, most minden fenyítés inkább szomorúságot okoz, mintsem örömet szerez, később azonban a megigazulás békés gyümölcsét termi annak, aki elviseli.” 18-29: „Ti nem kézzel tapintható hegyhez, lobogó tűzhöz, sötét felhőhöz, forgószélhez, harsonazengéshez vagy mennydörgő szózathoz járultatok, amelynek hallatára könyörögni kezdtek, hogy ez a hang ne szóljon tovább hozzájuk, mert nem tudták elviselni a parancsot: „Még ha állat ér is a hegyhez, meg kell kövezni.” A látvány annyira rettenetes volt, hogy még Mózes is ezt mondta: „Félelem és rettegés fog el.” Nem, ti Sion hegyéhez járultatok, az élő Isten városához, a mennyei Jeruzsálemhez, az angyalok ezreihez, az égben számon tartott elsőszülöttek ünnepi sokadalmához és gyülekezetéhez, mindnyájunk bírájához, Istenhez, a tökéletes igazak lelkeihez, az új szövetség közvetítőjéhez, Jézushoz, a ránk hulló vérhez, amely hathatósabban kiált, mint Ábelé. Vigyázzatok, ne utasítsátok vissza azt, aki hozzátok szól. Mert ha azok sem menekültek meg, akik a földön szólót elutasították, mi még kevésbé fogunk megmenekülni, ha elfordulunk attól, aki az égből szól hozzánk. Hangja akkor a földet rendítette meg, most pedig ezt ígéri: „Még egyszer megrendítem, de nemcsak a földet, hanem az eget is.” Ez a „még egyszer” annak átalakulását jelenti, ami mint teremtett dolog megrendíthető, hogy azután megmaradjon az, ami változhatatlan. Így tehát mi, akik rendíthetetlen országot kaptunk hazánkul, legyünk hálásak, s szolgáljunk Istennek neki tetsző módon: tisztelettel és félelemmel. Mert a mi Istenünk emésztő tűz.”




2017. február 20. Itthon az Úr Jézus: „Drága gyermekeim! Most fogják szétverni Egyházamat, amelyért Én a Véremet ontottam és a keresztfán kínhalált szenvedtem. Most fognak elvenni Engem tőletek. Híveim szétszélednek. Csak a rejtekben lesz Szentmise. Egyházamra teljes sötétség borul. Látszólag a sátán győz, de ez csak a látszat. Azért, hogy megrostáljam a papokat és a híveket, és világossá váljon mindenki számára, hogy ki melyik oldalt választja. A hűségesek, akik továbbra is kitartanak az igaz hit mellett, az Általam alapított szentségek mellett, száműzve lesznek. De aki Bennem bízik, arról Én gondoskodom. Ezért mondtam a korábbi üzenetekben, hogy híveim úgy gondoskodjanak papjaikról, mint saját családtagjaikról.

Ne keseredjetek el, mindez nem tart sokáig, csupán addig, amíg az antikrisztus ideje le nem telik, amikor is visszajövök dicsőségben és szám leheletével elsöpröm a gonoszt. Akkor helyreállítom és megszilárdítom megújult Egyházamat, kiárasztom a Szentlelket és létrehozom az ezer éves béke uralmát. Amikor a szám leheletével elsöpröm az antikrisztust, abban a pillanatban megkötözöm a sátánt és a pokol fenekére taszítom. Nem tudja többé megtéveszteni és megkísérteni a lelkeket. Népem békében, biztonságban és boldogságban fog élni ezer éven át.

Erre gondoljatok, kicsinyeim és ne keseredjetek el, ne sírjatok. Én megígérem, hogy minden lélekben kitartok egyik Áldozástól a másikig, még ha távolinak is tűnik a két szentáldozási alkalom. Én veletek vagyok mindennap a világ végéig. Így fogom szétválasztani a hamisakat az igazaktól, a képmutatókat az Engem szeretőktől. Minderre szükség van, hogy beteljesüljön a prófécia, hogy megjutalmazzam a Bennem bízókat és örök büntetéssel sújtsam a képmutatókat, akiknek nem Én kellek, hanem csak a karrier és az önbálványozás.

Gyermekeim! Amikor ellenfelem azt hiszi, hogy győzött, akkor fog a legmélyebbre, a pokol fenekére lebukni. Ti viszont fent maradtok és az örök boldogság részesei lesztek a Mennyben. Fogadjátok megerősítő áldásomat a végső, nagy harcra, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

Szentírási megerősítések: Zsid 2, 3: „Az Úr hirdetett” Ef 5, 27: „Ragyogóvá akarta tenni az Egyházat, amelyen sem szeplő, sem ránc, sem egyéb efféle nincsen, hanem szent és szeplőtelen.” 5, 16-17: „Használjátok fel az időt, mert rossz napok járnak. Ne legyetek értetlenek, hanem értsétek meg az Úr akaratát.”

2017. február 21. Itthon az Úr Jézus: „Drága gyermekeim, Szívem kicsi választottai! Nagyon kedvesek vagytok Számomra. Igen nagy örömömet és boldogságomat találom bennetek. Most mégis szomorú vagyok miattatok, mert előre látom sorsotokat, amikor sok viszontagság közepette igen nagy üldözést kell elszenvednetek. Ne higgyétek, hogy elhagynálak benneteket. Akkor vagyok legközelebb hozzátok, amikor szenvedtek. Én, a szenvedő, keresztre feszített Krisztus, mindig azok mellett állok, azokkal egyesülök, akik Értem üldözést és vértanúhalált szenvednek. Drága gyermekeim! Véssétek jól szívetekbe szavaimat: „Én veletek vagyok mindennap a világ végezetéig.” „Nálam nélkül semmit sem tehettek.” Ez a két mondat ragyogja be lelketeket, adjon nektek reményt, vigaszt, boldogságot.

Amikor a szüleim Egyiptomba menekültek velem, Szent Anyám Józsefnek azt mondta: „Hát hol a bölcső és a bútorzat és a bőséges kelengye, amit készítettem Kisbabámnak?”, mert azokat ott kellett hagyniuk, a szamár hátára ugyanis nem fért föl. Ekkor József bölcsességgel eltelve ezt válaszolta: „ha Jézus velünk van, mindenünk megvan”. Ti is, amikor szükséget szenvedtek és hiányos a kellék a rejtekben bemutatandó Szentmiséhez, csak azt ismételgessétek: „ha Jézus velünk van, mindenünk megvan.”

Drága gyermekeim! Gondoljatok száműzetésetek végére, mert az életetek a Földön rövid. Ez a világ az összes kincsével és pompájával örökre elmúlik, de az a szebb világ, a Mennyország, nektek készült, örökre ott lesztek. Imádtok, szerettek Engem és az örök boldogság lesz a tiétek. Erre gondoljatok, amikor majd üldöznek és nélkülöznötök kell, hogy itt maradtam köztetek a parányi Szentostyában és Borban, és a hitetekkel Szent Testemet és Véremet fogadjátok magatokhoz. Sajnáljátok azokat, akiknek ez nem adatik meg, mert más vallásba születtek, vagy a sátán távol tartja őket Tőlem a bűneik miatt. Örüljetek és ujjongjatok, hogy Én a tiétek vagyok, és ti örökkön-örökké az Enyémek maradtok. A Mennyben látni fogtok Engem úgy, amint vagyok, színről-színre, teljes dicsőségem pompájában. Úgy hullatom rátok vissza dicsőségemet, amint azt erényeitekkel és szolgálatotokkal kiérdemeltétek, és amilyen mértékben részesültetek a Földön szenvedéseimben. Erre gondoljatok, drága gyermekeim, az eljövendő dicsőségre és boldogságra, és soha ne a földiekre helyezzétek tekinteteteket. Megáldalak titeket Szívem túláradó, végtelen szeretetével, megerősítő áldásommal az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

Szentírási megerősítések: 1Tessz 2, 14-15: „Ti ugyanazt szenvedtétek el saját népetektől, amit ők a zsidóktól, akik Urunkat, Jézust és a prófétákat is megölték, minket pedig üldöznek, ezért az Isten előtt nem kedvesek, és az embereknek is ellenségei.”

2017. február 22. Itthon a kegyelem órájában az Úr Jézus: „Drága gyermekeim, Szívemnek kedves választottjai! Az éj sötétje borul most Egyházamra és a világra is. Egyházamat teljesen megosztotta a sátán. Papjaim és híveim meg vannak félemlítve. Ellenfelem falakat húz ember és ember közé, de mindennek meg kell történnie, mert így rostálom meg papjaimat és híveimet, így válik szét a búza a konkolytól, az igaz a hamistól, a hűséges a hűtlentől.

Drága gyermekeim! Készüljetek föl életetek odaadására Értem, amikor majd meg kell vallanotok Engem ez előtt a bűnös nemzedék előtt. Álljatok ki bátran, mint annak idején Péter apostol a rabbik előtt, akit megbotoztak Értem, de ő mégis megfelelt nekik: „inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek”. A Szentírás szavai örök érvényűek. Nem lehet két úrnak szolgálni: vagy az egyiket szeretik és követik, a másikat pedig megvetik. Mindazok, akik igazán szeretnek Engem, ki fognak tartani Mellettem hűségesen, és életük árán is tanúságot tesznek Rólam mindenki előtt.

Kicsinyeim! Én mindig ott vagyok veletek, ahova Engem hívnak, és aki Engem képvisel. Abból az emberből maga a Szentlélek fog beszélni, ahogy azt az Evangéliumban megígértem. Újra mondom: ne készüljetek rá, hogy mit mondotok, mert a Szentlélek fogja általatok bizonyítani az Általam hirdetett igazságot. Próféciáim mind beteljesülnek, egyetlen egy sem marad el belőlük. Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, és akik azzal fenyegetnek, hogy kizárnak a zsinagógájukból: ugyanezt tették az első keresztényekkel is. Ti csak egyedül Nekem akarjatok megfelelni, mert az Én ítélőszékem előtt fog mindenki számot adni cselekedeteiről. Én vagyok a Megváltó, Aki a Véremet ontottam értetek a keresztfán, és megnyitottam számotokra a Mennyország kapuját.

Drága kicsinyeim! Szeressetek Engem mindhalálig! Maradjatok hűségesek vértanúságotokig, és Én a fejetekre teszem az örök élet koronáját. Erre áldalak meg titeket Szívem túláradó, végtelen szeretetével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”
Szentírási megerősítések: Mk 4, 26: „Jézus mondta” Gal 1 12: „Jézus Krisztus kinyilatkoztatása”

2017. február 20., hétfő

Ha Pál ma élne, az interneten figyelmeztetné Pétert - új interjú Schneider püspökkel, magyar felirattal

Pál apostol nemcsak személyesen figyelmeztette Péter apostolt, de ezt az egyházaknak elküldött levelében is megírta nyilvánosan - tette ezt a Szentlélek sugalmazására. Ha Pál ma élne, az interneten figyelmeztetné Pétert. Rendkívüli idők megengednek rendkívüli eszközöket: az Egyház jelen válsága rendkívüli, mert nem elszigetelt területeket érint, hanem a hit alapjait.
Ezekről és még sok érdekességről beszélt a kazahsztáni Athanasius Schneider püspök február 17-én, a Rorate Caeli és Adelante la Fe közös interjújában. Az alábbi interjúrészlethez a magyar feliratot  a Katolikus Válasz készítette.

Erdő Péter bíboros úr állásfoglalása az újraházasodottak áldozásáról

"Ami az elváltakat és polgárilag újraházasodottakat illeti, helyes a lelkipásztori kísérésük – ez a kísérés azonban nem hagy kétséget a házasság felbonthatatlanságának igazsága felől, amelyet maga Jézus tanított. Isten irgalmassága bocsánatot kínál fel a bűnösnek, de megtérést kíván." (Erdő Péter)


A világegyház baljós helyzetére tekintettel fontos értékelnünk és megszívlelnünk Erdő Péter bíboros álláspontját az úgynevezett Kasper-javaslattal kapcsolatban, amely javaslat látszólag irgalmasan ad új esélyt azoknak, akiknek a házassága valamiért zátonyra futott, ám valójában Isten hatodik parancsának, és az Egyház házasságról és szexualitásról szóló tanításának a feladását jelenti, lelki veszélybe sodorva a híveket, a szentségek kiszolgáltatóit, és a hit tanítóit egyaránt.

A Ferenc pápa Amoris Laetitiájában sejtetett Kasper-javaslat miatt egy év leforgása alatt olyan helyzetben találjuk magunkat katolikusként, hogy az Egyház egyetemes hite hivatalosan is országról országra, egyházmegyéről egyházmegyére változni látszik. Az argentin, a római, a német, a máltai példák mutatják, hogy bizonyos püspökök készek hivatalosan is ellene mondani Jézus tanításának és az Egyház világosan kifejtett, definitív hitének (lásd itt, itt, itt és itt).

Ennek tükrében nagyra kell tartanunk, hogy Erdő Péter bíborosunk többször is világossá tette hithű álláspontját mind interjúkban, mind a szinódusi atyák és Ferenc pápa előtt is - nem mellesleg a családszinódusok főrelátoraként. Megjegyzendő, hogy az Amoris Laetitia megjelenése óta a magyar bíboros nem nyilatkozott a kérdésben; megtette azonban segédpüspöke, Székely János, aki mérvadónak a Hittani Kongregáció prefektusának, Müller bíborosnak az értelmezését jelölte meg. Ez valójában Erdő Péter és a magyar egyház álláspontja a kérdésben: az Amoris Laetitia nem akarja megváltoztatni sem a jogot, sem a tanítást, sem a szentségi gyakorlatot, ha ugyanis ez lenne a célja, akkor ezt világosan ki kellene fejeznie, nem pedig egy homályos lábjegyzetben utalnia rá. Tudomásunk van róla, hogy Erdő Péter ezt mondja a papjainak és a híveknek, ha kérdezik, és a Magyar Kurír is, ami (általunk vitatott gyakorlatként) minél több részlettől és konfliktustól igyekszik megkímélni a magyar katolikus közvéleményt - akár az olvasói hozzászólások cenzúrázása és az olvasók tömeges kitiltása árán is. A Kurír egyedül Müller bíboros azon interjúját hozta le a témában, amiben ezt az értelmezést kifejti.

Természetesen a Kasper-javaslat nem azért rossz, mert azt az Amoris Laetitia nem még egyértelműbben propagálja, hanem eleve rossz, amit ha maga a pápa tanítana is, sem lenne elfogadható igaz tanításként és helyes gyakorlatként. Az alábbiakban összegyűjtöttük Erdő Péter nyilvánosan fellelhető megnyilatkozásait azzal kapcsolatban, hogy a Kasper-javaslat miért lehetetlenség. A megnyilatkozásokat azok megjelenésének sorrendjében közöljük, a szövegfordításokat és egyes szövegerészletek kiemelését a szerkesztőségünk végezte el.


***



Június 23-án Erdő Péter bíboros Lorenzo Baldisseri bíborossal, a püspöki szinódusok főtitkárával, valamint Bruno Forte érsekkel, a szinódus különleges titkárával részt vett a Vatikánban egy sajtókonferencián, amelyen bemutatta az Instrumentum Laboris-t, vagyis a 2015. októberében a család témájában megrendezésre kerülő püspöki szinódus munkadokumentumát. A sajtókonferencián egy újságíró feltette Erdő Péter bíboros számára az „újraházasodott” elváltakra vonatkozó kérdést, és azt, hogy a szinódus vajon támogatja-e majd a szentáldozáshoz járulásukat?

Erdő Péter bíboros válasza azt bizonyítja, hogy ő maga hűséges Jézus Krisztus tanításához. Ezt mondta:
„Mélyenszántó a kérdés, amelyre nem adhatunk kimerítő választ egy rövid feleletben. Komoly dolgokról van szó, mert a szinódus központi kérdése végtére is ez: „Mi a kereszténység?” Ha egy természeti vallás vagyunk, akkor filozófikusan kell gondolkodnunk a világról, az emberi tapasztalatról, és olyan megoldást kell keresnünk, amely akár nemzedékenként változik. Vagy Jézus Krisztus tanítványai vagyunk, aki egy konkrét történelmi, isteni személy volt, konkrét tanítással, akivel összekapcsoljuk a történelmet és a hagyományt, és akinek tanítása kellőképp beazonosítható. […] És ebben az egyházfegyelmi hagyományban pontosan látjuk, hogy Jézus tanítása a házasságtörésről nagyon szigorú, még a saját korában is megbotránkoztató volt. Még a tanítványai is ezt mondták: „Ha így áll a dolog férj és feleség között, akkor nem érdemes megházasodni” (Mt 19,10). Tehát nem ez volt Jézus korában a széleskörű vélemény a judaizmusban. Még a Jézus idejében élt galileai rabbiknak is más véleményük volt, amely különbözött Jézusétól. E rabbik tanítása ma jobban dokumentált és szélesebb körben ismert. Tehát Jézus tanítása rendkívül erőteljes volt.”
Miután bemutatott néhány történelmi példát arra, hogy az évek során az emberek hogyan kérték az egyházat, hogy változtassa meg a házasságra vonatkozó erkölcsi tanítását, Erdő Péter bíboros a következő szavakkal összegezte mondanivalóját:
„Az egyház tehát mindig is tudta, hogy a házasságra vonatkozó üzenete tartalmaz nehézségeket és kihívásokat. Szem előtt kell tartanunk ennek a ténynek a komolyságát, mégis arra kell törekednünk, hogy megszólítsuk napjaink világát, mert a küldetésünk korunk világának szól”.
Ezzel az állításával Erdő Péter bíboros világossá tette, hogy érveit az egyház házasságra vonatkozó hagyományos tanításának megőrzése érdekében fejti ki.


– Az újraházasodottakat tekintve van-e valamilyen változás a szentségekhez való járulás kérdésében?
"Aki érvénytelen házasságban él, az nem járulhat az Eucharisztiához. És úgy tűnik, hogy ebben egyre világosabb az egyház többségének is az álláspontja és a meggyőződése."
"Viszont a lelkipásztori nyitottság és a fogadókészség minden sebzett vagy problémás helyzetben élő vagy objektív erkölcsi szabályok szerint nem teljesen megfelelő helyzetben élő ember felé – az a nyitottság, ahogyan őket fogadjuk, ez fokozódik, erre, úgy tűnik, őszinte szándék van, és erre vannak lehetőségek.
Eddig is volt az egyház életének számos tevékenysége, amiben részt vehetett az ilyen helyzetben lévő hívő ember is. Nem áldozhatott, de bekapcsolódhatott más egyházi programokba, bizonyos feladatokat is elláthatott akár az egyházi közösségen belül. Azonban ezekben a kérdésekben elmélyültebb és érzékenyebb lelkipásztori hozzáállásra van esély."


2015. júniusában, egy vatikáni sajtókonferencián Erdő Péter bíborost megkérdezték a szinódusi atyák véleményéről azzal kapcsolatban, hogy vajon járulhatnak-e szentáldozáshoz az elváltak és újraházasodottak. A bíboros a válaszában elmondta: Jézus tanítása a házasságtörésről „nagyon szigorú” és „még a saját korában is megbotránkoztató” volt.


" Ami az elváltakat és polgárilag újraházasodottakat illeti, helyes a lelkipásztori kísérésük – ez a kísérés azonban nem hagy kétséget a házasság felbonthatatlanságának igazsága felől, amelyet maga Jézus tanított. Isten irgalmassága bocsánatot kínál fel a bűnösnek, de megtérést kíván. A bűn ebben az esetben nem kifejezetten az a magatartás, ami az első házasság felbontását idézte elő. Ami a kudarcot illeti, lehetséges, hogy mindkét fél egyenlően vétkes volt, bár nagyon gyakran mindketten csak bizonyos fokig felelősek. Tehát nem az első házasság kudarca, hanem a második kapcsolatban történő együttélés az, amely megakadályozza az Eucharisztiához való járulást. „Sokfelől érkezik a kérés, hogy az elváltakkal és polgárilag újraházasodott személyekkel szembeni figyelem és (lelkipásztori) kísérésük irányuljon a keresztény közösség életébe való egyre nagyobb integrációjuk felé, szem előtt tartva a helyzetek különbözőségét” (Instrumentum laboris 121). Ami meggátolja a teljes integráció néhány szempontját, az nem önkényes tiltásban áll; sokkal inkább a különféle helyzetekből és kapcsolatokból fakadó belső követelmény, az egyházi tanúságtétel összefüggésében. Mindez azonban mély megfontolást kíván.
A bűnbánat kifejezésének különböző módjai vannak (vö. Instrumentum laboris 122-123). Ezeket a kifejezésmódokat el kell mélyíteni és meg kell határozni. Lehet Szent II. János Pál Familiaris consortio k. apostoli buzdítása (vö. 84) szerint értelmezni, és azokra az elváltakra és újraházasodottakra alkalmazni, akik gyermekeik szükségletei miatt nem szakíthatják meg közös életüket, de akik a kegyelem erejéből önmegtartóztatást gyakorolhatnak, kapcsolatukat a kölcsönös segítség és barátság jegyében élve. Ezek a hívek járulhatnak a Bűnbánat és az Eucharisztia szentségeihez, kerülve a botrányokozást (vö. Instrumentum laboris 119). Ez a lehetőség távolról sem fizikalista és nem korlátozza a házasságot pusztán a szexualitás gyakorlására, hanem elismerve annak természetét és célját, következetesen alkalmazza azt a személy életében.

„A bűn és az erkölcsi bűnösség objektív helyzetének elmélyítése érdekében figyelembe kell venni a Hittani Kongregáció levelét [magyarul itt olvasható - a szerk.], amelyet a katolikus egyház püspökeihez intézett az elvált és újraházasodott hívek szentáldozáshoz járulásáról (1994. szeptember 14), valamint a Törvényszövegek Pápai Tanácsa Nyilatkozatát az elváltak és újraházasodottak szentáldozáshoz engedhetőségéről (2000. június 24)” (IL 123), amint ezt XVI. Benedek Sacramentum Caritatis k. szinódus utáni buzdítása is kimondja.

Az elváltak és újraházasodottak integrációja az egyházi közösségbe különböző módokon valósulhat meg, kivéve az Eucharisztiához való járulást, mint ahogy ezt már a Familiaris consortio 84. pontja bemutatta.

A latin egyház hagyományos gyakorlatában a bűnbánati út azok számára, akik még nem álltak készen arra, hogy megváltoztassák életmódjukat, de akik vágyat éreztek a megtérésre, azt jelenthette, hogy a gyóntatók meghallgathatták gyónásukat, jótanácsokat adva és javasolva bűnbánati gyakorlatokat, azzal a céllal, hogy a megtérés felé irányítsák őket, azonban feloldozás nélkül. A feloldozást csak azok kaphatták meg, akiknek valóban szándékukban állt, hogy megváltoztassák életmódjukat. (vö.cf RI 5 in VI; F. A. Febeus, S. I., De regulis iuris canonici Liber unicus, Venetiis 1735, pp. 91-92).

A különböző felekezetű keresztények közötti megfelelően megkötött házasságok, és azok, amelyeket a valláskülönbség akadálya alól felmentéssel kötöttek egy katolikus és egy meg nem keresztelt személy között, érvényes házasságok, de némiképp lelkipásztori kihívást jelentenek. „Következésképpen, a hitet érintő különbözőségek építő kezelése azt igényli, hogy fordítsunk különleges figyelmet azokra a személyekre is, akik ezekben a házasságokban élnek, nem pusztán a jegyespárokra az esküvőre való felkészítés idején” (Instrumentum Laboris 127).

Ami az ortodox egyházak lelkipásztori gyakorlataira való utalást jelenti, ezt nem lehet megfelelően értékelni pusztán a második évezredben nyugaton kifejlődött fogalmi apparátus segítségével. Szem előtt kell tartani, hogy nagy intézményes különbségek állnak fenn az egyházi törvényszékek tekintetében, csakúgy, mint az egyes államok törvényhozásának tiszteletben tartását illetően. Ez olykor kritikussá válhat, ha az állam törvényei eltérnek a Teremtő terve szerinti házasság igazságától.

Bizonyos elvált és polgárilag újraházasodott személyek nehézségeinek lelkipásztori megoldását keresve szem előtt kell tartani, hogy a házasság felbontathatatlanságához való hűséget nem lehet olyan konkrét helyzetek gyakorlati elismeréséhez kapcsolni, amelyek ezzel ellenkeznek, tehát ezzel összeegyeztethetetlenek. Az igaz és a hamis, a jó és a rossz között valójában nincs fokozatosság, még ha az együttélés néhány formája önmagában hordoz is bizonyos pozitív vonásokat, ez nem jelenti azt, hogy javakként lehet bemutatni azokat. Mindazonáltal az erkölcsi jó objektív igazsága és az egyes személyek szubjektív felelőssége két különálló fogalom. Lehet különbség a rendellenesség, vagyis az objektív bűn, és egy sajátos magatartásban megvalósuló konkrét bűn között, amely nem kizárólagosan, de tartalmaz szubjektív elemeket is. „A cselekedet beszámíthatósága és az érte való felelősség csökkenhet vagy megszűnhet a tudatlanság, a figyelmetlenség, az erőszak, a félelem, a megszokás, a mértéktelen érzelmek és más pszichikai vagy társadalmi tényezők következtében” (Katolikus Egyház Katekizmusa, 1735). Ez azt jelenti, hogy az objektív igazságban a jó és a rossz nem fokozatokban van jelen (a törvény fokozatossága), miközben szubjektív szinten megvalósulhat a fokozatosság törvénye, ennek megfelelően a lelkiismeret nevelésében és a felelősség megállapításában is. Az emberi cselekvés valójában csak akkor jó, ha jó minden vonatkozásában (ex integra causa – teljes egészében). "


A sajtótájékoztatón Erdő Péter bíboros, utalva a főrelátori megnyitóbeszédére, leszögezte: „Megpróbáltam az egyház hangjának minden elemét összefoglalni”, hozzátéve, hogy „a válaszok többsége azt az óhajt tükrözte, hogy vegyék figyelembe a Tanítóhivatal már létező, e kérdésekre vonatkozó dokumentumait”.

Erdő Péter bíboros úr szavaira, és a katolikus hívek vele kapcsolatos elismerő, pozitív visszahangjára a nemzetközi sajtóban, csak ezt mondhatjuk: Köszönjük Eminenciás Úr!

2017. február 19., vasárnap

Eleve elrendelve vagy szabadon?

Isten mindentudó. Ez egy olyan tulajdonság, amit csak azok vitatnak el Tőle, akik szerint nem létezik, vagy, ha mégis, akkor csak abban az esetben lehet mindentudó, ha a mindentudás nem jár mindenhatósággal, különben megállítaná az emberi szenvedést a földön, és ha mindezt eleve el is rendelte, akkor még gonosz is.
Sokszor hívők között is lőporos hordóként működik a téma, pedig ha belegondolunk, nem kellene, hogy így legyen. Ha ugyanis azt gondoljuk, hogy Isten mindent eleve elrendezett, akkor a más véleményen lévők nem is tehetnek mást, minthogy más véleményen legyenek, ha pedig a szabad akaratban hiszünk, akkor abban is hinnünk kell, hogy senkit sem kényszeríthetünk erőszakkal arra, hogy véleményét megváltoztassa. Megteszi ezt helyettünk az a bizonyos Lélek, Aki minden igazságra elvezet.
Éppen ezért inkább csak beszélgetni szeretnék a kérdésről és megosztani egy érdekes példát, ami néhány napja foglalkoztat.
Sámuel első könyvének 23. fejezetében egy olyan esetről olvashatunk, amiben Dávid Isten tanácsát kérte, pontosabban megkérdezte Istent a jövőt illetően. A történetben vastaggal emeltem ki azokat a részeket, amik érdekesek a téma szempontjából:
1 Jelentették egyszer Dávidnak, hogy a filiszteusok megtámadták Keílát, és fosztogatják a szérűket.
2 Ekkor megkérdezte Dávid az URat: Elmenjek, és megverjem-e a filiszteusokat? Az ÚR ezt felelte Dávidnak: Menj el, verd meg a filiszteusokat, és szabadítsd föl Keílát.
3 De ezt mondták Dávidnak az emberei: Még itt, Júdában is félünk! Hát még, ha el kell mennünk Keílába a filiszteusok csapatai ellen!
4 Dávid ismét megkérdezte az URat. Az ÚR pedig így válaszolt neki: Indulj és menj Keílába, mert kezedbe adom a filiszteusokat.
5 Elment tehát Dávid az embereivel Keílába, harcolt a filiszteusok ellen, elhajtotta jószágaikat, és nagy vereséget mért rájuk. És felszabadította Dávid Keíla lakóit.
6 Amikor Ebjátár, Ahimelek fia Dávidhoz menekült Keílába, az éfódot is magával vitte.
7 Ezután hírül vitték Saulnak, hogy Dávid Keílába ment. Akkor ezt mondta Saul: Kezembe adta őt az Isten, hiszen saját magát zárta be azzal, hogy kulcsos városba ment.
8 Ezért mozgósította Saul az egész hadinépet, hogy Keíla ellen vonuljon, és körülzárja Dávidot embereivel együtt.
9 De megtudta Dávid, hogy Saul rosszat forral ellene. Ezt mondta Ebjátár papnak: Hozd ide az éfódot!
10 És ezt mondta Dávid: URam, Izráel Istene! Azt a hírt hallotta szolgád, hogy Saul ide akar jönni Keílába, hogy elpusztítsa miattam a várost.
11 Kiszolgáltatnak-e neki Keíla polgárai? Idejön-e Saul, ahogyan szolgád hallotta? URam, Izráel Istene, jelentsd ki szolgádnak! Az ÚR így felelt: Idejön.
12 Akkor ezt kérdezte Dávid: Kiszolgáltatnak-e engem és embereimet Saulnak Keíla polgárai? Az ÚR így felelt: Kiszolgáltatnak.
13 Elindult tehát Dávid mintegy hatszáz emberével, kivonult Keílából, és mentek, amerre mehettek. Amikor jelentették Saulnak, hogy Dávid elmenekült Keílából, lemondott arról, hogy ellene vonuljon.
Dávid tehát Isten mindentudásának ismeretében fordult Hozzá, és kérdezte meg, hogy mit tegyen. Isten mindkét kérdésére igennel válaszolt, így a támadás mellett döntött, ami Isten szavához híven sikerrel is járt.
Másodszor is két kérdést tett fel: Vajon jelenlétével támadásra készteti-e Sault, ezzel veszélybe sodorva Keíla lakóit, illetve, hogy ezek kiszolgáltatják-e őt Saulnak?
Isten megint igennel válaszolt mindkét kérdésre, ugyanakkor az Isten által kijelentett két esemény egyike sem következett be. Mivel Dávid nem ment Keílába, Saul is letett tervéről és így Keíla lakói sem szolgáltatták ki Dávidot Saulnak, hiszen ott se voltak.
Szerintem ez a történet nagyon jól szemlélteti, hogy Isten előre látja a jövőt, de nem határozza meg annak minden részletét. Isten tudta, hogy mit tett volna Saul, illetve mit tettek volna Keíla lakói egy adott helyzetben.
Megszámolni sem tudom, milyen sokszor hallottam vagy mondtam én magam is, hogy nincs értelme arról beszélni, hogy mi történt volna egy adott helyzetben, ha más döntéseket hozunk. Persze olyan esetekre gondolok, amikor az eredmény nem volt túl pozitív és a szavak vigaszként szolgáltak. Itt azonban Isten tudta, hogy mi lett volna ha, illetve Dávid szemszögéből nézve inkább „mi lenne ha”, hiszen az események számára még a jövőben voltak és egyáltalán nem tartotta feleslegesnek beszélni róla.  Érdemes azt is megfigyelni, hogy Dávidnak semmi gondja nem volt a történtekkel. Nem ment reklamálni, hogy a dolgok nem Isten előző helyzetismertetése szerint történtek, hiszen tudta, hogy Isten szabadságot adott neki a helyzet alakítására saját döntése alapján.
Az eleve elrendelés és Isten mindentudása tehát két külön dolog. Isten azt is látja, ami nem történik meg, csupán lehetőségként létezik.
Tudjuk, hogy Istennek létezik egy terve az emberiség sorsát illetően, de ez nem jelenti azt, hogy eleve elrendelt minden apró eseményt és emberi döntést, ami ehhez elvezet.
Szerintem ebből az következik, hogy Isten mindentudása, szuverenitása, az eleve elrendelés és a szabad akarat tökéletes összhangban képes működni.
Istennek nincs szüksége a gonoszra ahhoz, hogy a tervét beteljesítse. Istennek nincs szüksége gyerekgyilkosokra vagy betegségekre ahhoz, hogy a gonoszságot később jóra fordítsa. Isten nem rendelte el az ember bukását, de látta annak lehetőségét és már akkor készen állt a garantált megoldással, mielőtt az bekövetkezett volna.
A gonoszság is a szabad akarat eredménye, vagyis nincs eleve elrendelve, de fennáll lehetőségként. A szabad akarattal, Isten képére teremtett ember alternatívája kizárólag jóra képes robotok megteremtése lett volna vagy egy emberek nélküli világ. Mivel azonban itt vagyunk, tudjuk, hogy a szabad akarattal rendelkező, és így gonoszságra is képes, de megváltható emberekkel teli világ volt a legjobb alternatíva.

http://idokjelei.hu/2017/02/eleve-elrendelve-vagy-szabadon/

2017. február 17., péntek

“A migráció nem veszély!” Hamis próféta mindenki zsebében kinyitotta a bicskát!

Ferenc pápa újból hasított, nincsen iszlamista terrorizmus és a migrációnak nincs köze a biztonsághoz. Európát az inváziók teremtették meg.
Pénteken Ferenc pápa látogatást tett a római Tre Egyetemen, és a hallgatókhoz intézett szavaiban beszélt a migrációról és a nemzetközi terrorizmusról is.
A pápa álláspontja világos a migránsokkal kapcsolatban: “A migráció nem egy veszély. Európát a különböző inváziók, migrációk hozták létre, így teremtődött meg. A migráció tehát nem veszély, hanem egy kihívás a fejlődéshez.”
Nem álhír, a pápa valóban az invázió szót használta még az Avvenire katolikus lap szerint is. Az Avvenire így idézi az erre vonatkozó szavait:
“Nur a keresztény identitásról beszélt. És az attól való félelemről, hogy a migránsok veszélyeztetik azt. De én azt kérdezem magamtól: hány inváziót is élt meg Európa? Ti ezt jobban tudjátok, mint én. Európa így teremtődött meg.”
Nur egy fiatal szíriai nő, akit a pápa magával hozott a családjával Olaszországba a leszboszi látogatása után az ottani befogadó központból. Lehet, hogy Nur éppen keresztény, és így sajnos közvetlen közelről tapasztalta meg az általa felvetett problémát.
A keresztények feje azonban azzal nyugtatta még tovább a hallgatóságát ez ügyben, hogy Argentínának a lakossága is, ahonnan ő származik, 80 százalékban bevándorló, és mégis milyen kitűnő identitással rendelkeznek.
Az azért különös, hogy a pápa figyelmét elkerülte Argentínával kapcsolatban az a tény, hogy az általa említett időszakban (1880-1950) oda éppen nem az iszlám országokból gyűltek össze a bevándorlók, hanem jórészt a zsidó-keresztény kultúrkörből. De a pápánál már megszokhattuk, hogy ő ilyen “apró részletekkel” nem igen foglalkozik.
A pápa még erről is beszélt: “Egy nép sem bűnöző, és egy vallás sem terrorista. Nem létezik olyan, hogy keresztény terrorizmus, zsidó terrorizmus, és nem létezik iszlám terrorizmus sem. Ezek nem léteznek. Egyik nép sem bűnöző, kábítószer kereskedő vagy erőszakos.
Minden népben és vallásban vannak fundamentalista és erőszakos emberek, és ez még tovább erősödik az intoleráns generációkkal, melyeket a gyűlölet és az idegenektől való félelem táplál.”
Az európai terrortámadások kapcsán a pápa azt fejtegette, hogy a brüsszeli merényletet másod generációs bevándorlók követték el, akik gettósodtak, és nem integrálódtak. Így szerinte a terrorizmus hátterében valójában a munkanélküliség áll.
A többi európai iszlamista merénylet híre úgy tűnik valahogy vagy nem jutott el a pápához, vagy csak egyszerűen nem illeszkednek bele ebbe a gondolati mederbe, így olyanok számára, mintha nem is léteznének… Egyszerűen kimaradtak az okfejtéséből.
A pápa továbbá az integráció példaképének Svédországot hozta fel, és a migrációval kapcsolatos bűnözés kapcsán ezt állapította meg:
“Ők egy olyan kultúrát hoznak magukkal, amely lehetőség a számunkra, és ők is elfogadják a mi kultúránkat: ez egy csere, és ez eloszlatja a félelmet. A bűnözők, akiket az újságokban látunk, vagy itt születtek, vagy migránsok, mind ott van köztük.”
Dr. Jászberényi József, a Zsigmond Király Egyetem tanára szerint a liberális demokrácia megteremti a homo infantilis embertípust, amelyik képtelen érdemben foglalkozni az egy térben élő eltérő etnikumok különböző kulturális és vallási gondolkodásából eredő konfliktusaival.
A homo infantilis inkább elnyomja az ilyen jellegű konfliktusokat, megpróbál tudomást sem venni róluk, ahelyett, hogy megoldaná azokat. De azok attól még léteznek, feszültségeket teremtenek, majd robbanó erővel törnek a felszínre váratlanul.
Mintha a pápa is ezt a fajta, a különböző vallások és népek közötti konfliktusokat elkendőző liberális világképet képviselné…

forrás: ilgiornale.it / F.I.
http://legfrissebb.info/a-migracio-nem-veszely-ferenc-papa-mindenki-zsebeben-kinyitotta-a-bicskat/