2017. december 16., szombat

AZ ÚR JÉZUS KRISZTUSNAK Mária Julianna által adott üzenete

2017. december 1. Szentségimádáson az Úr Jézus: „Drága gyermekeim! Az idő itt van. Nagyon borzalmas dolgok jönnek a világra. Ami következik, nem az Én akaratom. Bűneitek vonzzák le rátok a büntetést. A világnak meg kell tisztulni. Minden bűn büntetésért kiált. Ha most mindenki megtérne, elmaradna a csapás. Hiába kértelek és figyelmeztettelek benneteket annyi éven keresztül, intelmeim süket fülekre találtak. Azóta is egyre mélyebbre süllyedtetek a bűn mocsarában. Nekem, Megváltótoknak hátat fordítotok. Nem használ a szép szó, nem kell az Evangélium. Nem tűrhetem tovább süketségeteket és közömbösségeteket. Elérkezik büntetésetek. Atyám karja nagyon súlyosan fenyít. Mint ahogy ti süketek vagytok figyelmeztetéseimre és tanításomra, úgy Én is süket leszek, amikor szenvedéseitekben és kínjaitokban Hozzám fogtok kiáltani. Ki fogjátok inni a fenyítés kelyhét. Fenékig ki kell ürítenetek. De ha valaki igaz bűnbánattal fohászkodik Hozzám, azon megkönyörülök. Megmentem lelkét a kárhozattól. Tüzemben tisztítom meg, mint az ezüstöt a salaktól, és ragyogni fog országomban, miként a csillagok. Türelmet és irgalmasságot tanúsítok mindazok iránt, akik megbánják vétkeiket. De a megátalkodottaknak viselniük kell bűneik következményeit.
Kicsinyeim! A tisztítás már elkezdődött. A büntetés elérkezik. Imáitokra még enyhítést adok, de amit mondtam, már nem kerülhető el. Térjetek meg, amíg még nem késő! Erre áldalak meg titeket kicsi gyermekeim, megerősítő áldásommal, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”
Drága gyermekeim! Így imádkozzatok: Mennyei jóságos Örök Édesatyám! Kérünk, könyörülj rajtunk, bűnösökön! Szent Fiadért kérünk, légy irgalmas hozzánk! AZ Ő drága Szent értünk kiontott Vérére kérünk, bocsásd meg bűneinket! Atyánk! Beismerjük, hogy vétkeztünk ellened. Egyedül azt tettük, ami a szemedben undorító és rossz. Most töredelmes szívvel szánjuk és bánjuk minden elkövetett bűnünket, amelyekkel Téged és embertársainkat megbántottuk. Kérünk, segíts ezeket jóvátenni. Ígérjük, hogy a bűntől elhatárolódunk, és soha többé nem vétkezünk. Emelj ki bennünket bűneink mélységéből, és szent irgalmaddal könyörülj rajtunk! Szent Fiad keresztáldozatáért add meg nekünk az üdvösséget. Szűz Mária, bűnösök menedéke, kérünk, könyörögj érettünk. Ámen.”
Szentírási megerősítés: Márk 6, 31: „(Jézus) szólt”
2017. december 6. Itthon az Úr Jézus: „Drága gyermekeim! Egyházam nyíltan felvállalja és hirdeti az eretnekséget. A szabadkőművesek beférkőztek a Vatikánba. Az egész Egyházat nyomás alatt tartják, és irányításuk alá vonják. De ti, gyermekeim, akik megkaptátok a tisztánlátást, nem vagytok alávetve nekik. Nektek kell továbbra is képviselni tanításomat, Aki ugyanaz vagyok tegnap, ma és mindörökké. Szent Igém elévülhetetlen, örök, tanítás, amely mindörökké érvényes a Mennyben és a Földön.
Gyermekeim! Most következik a végső, nagy összecsapás. Az anti-egyház és az Egyház között, az anti-evangélium és a Szent Evangélium között. Tartsátok meg az igaz hitet, és üdvözültök! Aki pedig tévtanításokat hirdet, és szembe megy tanításommal, az a kárhozat fia. Ezt mondtam: „Éljetek szüntelen készenlétben, mert nem ismeritek sem a napot, sem az órát.” Éljetek úgy, hogy ha bármikor meg kell állnotok ítélőszékem előtt, az igazak közé soroljalak benneteket.
Gyermekeim! Most nagy horderejű események következnek a világra. Dicsőséges visszajövetelem már nagyon közel van. A próféciák beteljesülnek. Az emberiség nyakig van a bűnben. A fegyverek készen állnak, hogy megsemmisítsék a világot. Az emberiség most érte el azt a technikai felkészültséget, hogy képes legyen önmagát és az egész világot kipusztítani. Miközben az élvezeteket habzsolja és ragaszkodik földi életéhez, azon mesterkedik, hogy hogyan pusztítsa ki önmagát. Ez a nagy ellenmondás ellenfelemtől jön, aki megtéveszti az elméket, és leépíti az agyakat. Már nem tudnak bölcsen gondolkozni, nem látnak tisztán. A vezetők olyanok, mint egy narkós állapotban levő ember, aki csak homályosan néz a semmibe, nem ért, nem tud semmit. Ezt láthatjátok, amikor a migránsokat be akarják telepíteni Európába. Mindenki tudja és látja, hogy mekkora kárt okoznak és milyen nagy terhet jelentenek. Európa a keresztény kultúra bölcsője. Minden törvény és jogszabály a Tízparancson, a keresztény tanításon alapszik. Ezeket szét akarják zúzni a szabadkőművesek, hogy a helyébe az ő eszement, idióta, liberális elveit helyezzék. A közmondás ezt mondja: tartsd meg a törvényt, és a törvény megtart téged. De ha nincs törvény, amit megtartanak, akkor az embereket sem tartja meg semmi.
Ha mindenkinek mindent szabad, akkor ez csak zűrzavarba torkollik. Olyan ez, mint amikor az utcán nem működnek a közlekedési lámpák, és a járművek egymásnak ütköznek.
Kicsi gyermekeim, nektek van világító fényetek: az Én Evangéliumom, és van erőforrásotok: az Oltáriszentség. Ezt soha el nem veheti el tőletek senki. De még ha el is vennék, Én mindig gondoskodom róla, hogy a rejtekben megmaradjon mindkettő. Ne féljetek: veletek vagyok és veletek maradok a világ végéig. Nálam nélkül semmit sem tehettek. Én együttműködöm mindazokkal, akik törvényeimet igyekeznek tettekre váltani és annak érvényt szerezni a környezetükben is.
Kicsinyeim! Ne féljetek azoktól az eseményektől, amelyek hamarosan sújtják az egész világot. Jóllehet, ezek félelmetesek, mert rengeteg emberéletet fognak kioltani, de ti csak a bűntől féljetek, ami a kárhozatba taszít. Ha megtartjátok törvényeimet, akár éltek, akár meghaltok, az Enyéim vagytok, Hozzám tartoztok, és elnyeritek az örök életet. Erre áldalak meg titeket, drága kicsi gyermekeim, Szívem túláradó végtelen szeretetével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”
Szentírási megerősítés: Mk 9, 7. „A felhőből szózat hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!”


2017. december 12. Itthon az Úr Jézus: „Drága gyermekeim! Isten nem hagy magából gúnyt űzni. Egy ideig tűrök, várok, türelmet tanúsítok, de végül megfizetek mindenkinek tettei szerint. Rettenetes az élő Isten kezébe kerülni, mert az Isten emésztő tűz. Igazságossága épp olyan mély és tökéletes, mint irgalmassága. Isten a szívek és a vesék vizsgálója. Ő látja minden ember gondolatát, szándékát. Számba veszi minden cselekedetét, és megfizet mindenkinek tettei szerint. A jókat, az igazakat megjutalmazza: örök élettel fizet bőségesen nekik. De a csalókat, a hazugokat, a gonoszokat az örök tűzre juttatja, ahol lesz sírás és fogcsikorgatás.
Gyermekeim! Óvakodjatok minden bűntől! Egyedül Isten törvényei világítsanak előttetek, mint világító fénysugár. Csak törvényeim megtartására igyekezzetek minden körülmény között. Legyetek szentek! Éljetek szüntelen készenlétben! Akkor megóvlak titeket minden szenvedéstől, még akkor is, ha a külső látszat ennek ellene mondana. Ha üldöznek és fenyegetnek benneteket, Én akkor is megajándékozlak titeket olyan lelki örömmel és békével, hogy semmibe vesztek minden külső körülményt. A szívetekben boldogan ismétlitek a nyolc boldogságot, amit a Hegyi Beszédben mondtam. Azért, mert örömötök oka és forrása Én vagyok, a Feltámadott, az Üdvözítő, a Krisztus, az Úr, az Örök Bíró. Minden reményetek Bennem van, ezért soha nem fogtok csalódni. De jaj annak, aki az emberekben bízik! Olyan, mint a homokra épült ház, amely az első vihar után összedől és romhalmazzá válik.
Kicsi gyermekeim! Hallgassatok figyelmeztetéseimre, váltsátok tettekre tanításomat, és akkor boldogok lesztek itt a Földön! Nagy lelki békétek lesz és elnyeritek az örök életet. Erre áldalak meg titeket, Szívem túláradó, végtelen szeretetével, megerősítő áldásommal ezekben a zavaros időkben az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”
Szentírási megerősítsek: Márk 3, 28: „(Jézus:) Bizony mondom nektek.”
2017. december 13. Itthon az Úr Jézus: „Drága gyermekeim! Egy nagy pusztulás előestéjén álltok. Az emberek bűnt bűnre halmoznak. Atyám keményen megfenyíti mindazokat, akik nem akarnak Róla tudomást venni, és figyelmen kívül hagyják törvényeit. A jók a gonoszokkal együtt fognak elpusztulni. De a jók megkapják örök jutalmukat a Mennyben, míg a gonoszok örökké bűnhődni fognak a pokolban.
Gyermekeim! Csak egyetlen mentségetek maradt: az Én végtelen irgalmam. Ha Hozzám könyörögtök, megmentitek lelketeket. Fogadjátok meg figyelmeztetésemet, tisztítsátok meg lelketeket minden bűntől, a bűnbocsánat szentségében, akkor megmenekültök. Megáldalak titeket, Szívem túláradó, gondviselő szeretetével, megerősítő áldásommal az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”
Szentírási megerősítések: Márk 1, 14-15: „Jézus… mondta: „Beteljesedett az idő, és már közel van az Isten országa. Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban.”
2017. december 15. Itthon az Úr Jézus: „Ezt üzenem X-nek: Drága Gyermekem! Ne az embereknek akarj megfelelni, hanem egyedül Istennek! Mit ér az embernek, ha az egész világot megnyeri, de a lelke kárt szenved? Mit adhatna lelkéért cserébe? Lelked az Én tulajdonom, amit lefoglaltam Magamnak. Azt akarom, hogy Én legyek számodra az első. Én álljak az életedben legelöl és legfelül. Ki akarlak sajátítani Magamnak. Szentté akarlak tenni. A rendszeres imára és a Velem való társalgásra mindig hagyj elegendő időt. Én gondoskodom rólad. Megáldalak téged, kisfiam, Szívem oltalmazó végtelen szeretetével, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében."
Szentírási megerősítés: Márk 9, 7: „…hang hallatszott a felhőből: Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!”

A sötétség jászla (a Vatikánban).

Carlos María Rey írása a adelantelafe.com internetes portálon jelent meg.

A Vatikán téren felállították egy jászlat, de ez a sötétség jászla: egy halottal és egy mezítelen férfival. Mit keres egy halott és egy mezítelen férfi a jászol körül? Miféle elferdült elme volt a szerzője az Istengyermek születési misztériuma ilyen mértékű megszentségtelenítésének?



Ezt a sértő és szentségtörő jászlat nem máshol, mint az egész kereszténység központjában állították fel. Az új evangelizáció egy példányával állhatunk szemben, amelynek a bélyege az istenkáromlás, a szentségtörés és az aposztázia.

Ez a jászol kigúnyolása.

Ez egy sértő és istenkáromló betlehem.

Ez egy olyan betlehem, amely teljesen szakít a hagyományokkal.

Ez a betlehem egy rémálom, amely nem hagy elaludni.

Ez egy minden gyengédség nélküli betlehem.

Ez egy olyan betlehem, amely ferde és piszkos elme gyümölcse.

Ez egy olyan jászol, amelyet maga a Sátán ihletett és épített fel.

Ez egy olyan jászol jelenet , amely lerombolja a katolikus hitet.

Ez egy olyan jászol jelenet, amely a legmélyebb katolikus érzület ellen irányul.

Ez egy csúf jászol jelenet, ízléstelen, menekülésre inspirál.

Ez egy olyan jászol, amely meghamisított jelenetet ábrázol azért, hogy megzavarja és tévedésbe sodorja az embereket.

Ez egy olyan jászol, amely az egész egyetemes Egyházban jogosan váltja ki a hívek elutasítását.

Olyan emberi elme műve előtt állunk, amely nélkülözött minden katolikus hitet; ez egy gúnyolódó és komédiás , sarlatán és tivornyázó, szentségtörő és perverz elme műve; a szentet megszentségtelenítő elme műve, amely kineveti a tradíció megváltoztathatatlan hitét; olyan ember elméjének a műve, aki kisistennek képzeli magát, aki nyomorult elképzeléseit mint az istentisztelet és a hit tárgyát próbálja bemutatni.



Hol van a pillanat öröme egy halottal a jászol jelenetben? Hol van a szentség? Hol van a Szent Család jelentének szeplőtelen tisztasága egy meztelen férfival? Hol van az Istengyermek születésének misztériuma? Hol van a megváltás művének misztériuma? Az Isten emberré lett, hogy megváltsa az embert a bűneiből, mit köze ehhez egy meztelen férfinak? Hol van a szerénység, az ártatlanság, a tisztaság, az erényesség, a becsületesség, amely a jászol-jelenet ihletője?

A hit alapjai elleni megengedhetetlen támadással állunk szemben.

A híveknek el kell árasztaniuk a Vatikánt levelekkel és e-mail-ekkel, visszautasítva ezt az Istengyermek, Mária tisztasága, és Szent József szüzessége elleni támadást,

Nem maradhatunk tovább csendben. Támadjuk a Vatikánt a hitünkkel. Az Egyház fejéből folyik az az iszap, amely bemocskolja az Egyház arcát.

Tettre fel, ne támogassuk az eretnekséget és a szentségtörést, hanem álljunk ellen! Kezdjük azzal, hogy minden országban kinyilvánítjuk a pápai nunciusnak a leghatározottabb elutasításunkat mindazzal szemben, amit a Vatikán művel.

A katolikusoknak azt kell mondaniuk: ELÉG VOLT! Hagyják abba a hitünk elleni támadást!

2017. december 13., szerda

2018. január 1-jével beindul a “kegyelmi erőmű” a Belvárosi templomban! CSATLAKOZZATOK!

Kedves Testvérek!
Nagy örömünkre Budapesten is beindul a kegyelmi erőmű: a 0-24 órás szentségimádás.
Az erőművet azonban el kell látni tüzelőanyaggal, és fűtő is kell. Azaz, akkor lesz Budapest és Magyarország, valamint nemzetünk megújulásának forrása, ha örökimádás zajlik a kitett Oltáriszentség előtt. Arra hívlak, hogy csatlakozz, adj egy órát hetente az Úrnak. Cserébe sokkal többet fog adni.
Miért is csatlakozzak a szentségimádókhoz?
1. Mert csak akkor lehet kitéve az Oltáriszentség, ha van, aki előtte imádkozik.
2. Régi közös vágyunk, hogy legyen egy templom, ahova bármikor be lehet térni imádkozni.
3. Mert az egy óra alatt evangelizálok is: annak köszönhetően jöhet más is Jézushoz, hogy én ott vagyok.
4. Mert Jézus kérdésére szeretnék “De!”-vel válaszolni: “Még egy órát sem tudtok virrasztani velem?”
5. Mert nekem is fontos Jézus kérése: engedjétek hozzám jönni…
6. Mert szeretem a jó befektetéseket, és a világ Királyával együtt lenni a legmegtérülőbb befektetés: egy óráért egy örökkévalóság…
Miért pont a Belvárosi templomba menjek?
1. Bárhova mehetek, de itt a szolgálatomnak is köszönhetően tudják fenntartani a 0-24 órás szentségimádás lehetőségét.
2. Fűtött, hangszigetelt és jól megközelíthető helyen tölthetek egy órát Jézussal.
3. A templomra és rám is őrző-védő Kft vigyáz, tehát nem kell félnem, nyugodtan imádkozhatok.
4. Mert itt feltétlen számítanak rám.
Mit kell tennem?
1. Regisztrálnom mihamarabb, hogy a szentségimádás szervezői is nyugodt lélekkel tölthessék a karácsonyt.
Itt tudok regisztrálni: http://orokimadas.belvarosiplebania.hu/adoralas/regisztracio
vagy
telefonon a napszak felelősöknél
00:00 – 06:00 órai időszakért felelős:
Balogh Endre +36-20-432-2186
06:00 – 12:00 órai időszakért felelős:
Bitter Lajos +36-20-432-2213
12:00 – 18:00 órai időszakért felelős:
Dr. Osztie Éva +36-20-432-2193
18:00 – 24:00 órai időszakért felelős:
Szepesi Ferenc +36-20-432-2196
vagy
személyesen a plébánia hivatalában
(1056 Budapest, Március 15. tér 2. fsz.)
hétfőn: 08:00 – 10:00 és pénteken: 08:00 – 10:00
2. A regisztráció után kiválasztani azt az időpontot, amit szeretnék (lehetőleg pirossal jelölt időpontot)
3. Ha többet szeretnék megtudni a szentségimádás itteni menetéről, akkor december 20-án elmenni a tájékoztatóra.
4. Elmenni a vállalt időpontban Jézushoz.
5. Ezt az üzenetet továbbküldeni mindazoknak, akiknek szintén fontos a szentségimádás, az ima, az engesztelés, népünk lelki megújulása.
6. Ha személyesen nem tudok bekapcsolódni, de anyagilag szívesen támogatom a templom nyitva tartását, akkor adományomat a honlapon található számlaszámra küldhetem.
Akkor találkozzunk Jézusnál!
Szeretettel:
Fábry Kornél

2017. december 12., kedd

13 ország vezető katolikus életvédői vádolják a hamisprófétát azzal, hogy elhagyta az Egyház tanítását

Katolikus életvédő szervezetek vezetői a világ minden részéről közös levelet adtak ki a mai napon, amelyben az Egyház jelenlegi vezetőit, köztük Ferenc pápát is azzal vádolják, hogy kétértelmű tanításokkal és a katolikus egyház tanításával szembemenő lépésekkel aláássák a nemzetközi életvédő mozgalom munkáját.
A levél kijelenti, hogy az elmúlt 50 évben az életvédő mozgalom "különösen támaszkodott a katolikus egyház megváltoztathatatlan tanítására, amely a legnagyobb tisztasággal erősíti meg az erkölcsi törvényt". Az aláírók azt állítják, hogy az elmúlt években az Egyház eddigi világos tanítását egyre inkább felváltotta "a kétértelműség, mi több, olyan tanítások is, amelyek ellentétesek Krisztus tanításával és a természeti törvény elveivel".
A levél egy listát ad olyan dokumentumokról, amelyeket az aláírók aggasztónak találnak, és olyan, Ferenc pápának az elmúlt években eljutatott levelekről, amelyek a pápától a tanítása tisztázását kérték. Az életvédők listáján többek között a 900 000 katolikus hívő által aláírt "filiális kérés", a dubia, a filiális korrekció, és Thomas Weinandy atya levele is szerepel.
Az aláírók olyan kijelentésekkel és cselekedetekkel vádolják Ferenc pápát, amelyek "ellentmondanak az Egyház tanításának a belsőleg rossz és fogamzásgátló cselekedetekről", továbbá "ellentmondanak az Egyház tanításának a házasság természetéről, és a házasságon kívüli szexuális cselekedetek belsőleg rossz voltáról".
Az életvédők bírálják azt is, hogy Ferenc pápa jóváhagyta az ENSZ Fenntartható Fejlődés Céljait, amelyek "felhívják a tagállamokat arra, hogy 2030-ig biztosítsák a teljeskörű hozzáférést az abortuszhoz, a fogamzásgátlókhoz, és a szexuális oktatáshoz". A levél továbbá elítéli "a szexuális oktatással kapcsolatban elfogadott megközelítést, amely különösen az Amoris Laetitia 7. fejezetében, valamint a Család Pápai Tanácsa 'A Találkozási Pont' című programjában szerepel".
Az aláírók a levelükben hitet tesznek az Egyház "állandó tanítása" mellett. "Ha ellentmondás van a hierarchia bármely tagjának, akár még a pápának is a szavai, tettei és aközött, amit az Egyház mindig is tanított, úgy mi az Egyház állandó tanításához fogunk hűségesek maradni." - írják az életvédők. "Ha elhagynánk a katolikus hitet, vele Jézus Krisztust hagynánk el, Akihez tartozni szeretnénk egy örökkévalóságon át." - teszik hozzá.
"Teljes engedelmességet fogadunk a katolikus egyház hierarchiájának a tekintélyük legitim gyakorlásában. Azonban semmi sem fog rávenni vagy rákényszeríteni minket arra, hogy elhagyjuk vagy megtagadjuk a katolikus hit bármely részét, vagy bármely definitíven megállapított igazságot." - tesznek fogadalmat az aláírók.

http://katolikusvalasz.blog.hu/2017/12/12/13_orszag_vezeto_katolikus_eletvedoi_vadoljak_ferenc_papat_azzal_hogy_elhagyta_az_egyhaz_tanitasat

2017. december 11., hétfő

Kik a katolikusok felebarátai?

A Bibliában oly gyakran szereplő „felebarát” szó egyike azoknak, melyekkel korunkban a leginkább visszaélnek. Különösen az utóbbi években – amikor elindult a modernkori népvándorlás, és amikor a zsinati szekta vezetői, élükön Bergoglioval, a bevándorló tömegek korlátozás nélküli befogadását követelik az európai népektől – rendkívüli fontosságot nyert, hogy pontos választ kapjunk arra, hogy katolikus értelemben valójában kiket kell felebarátunknak tekinteni? Ez ma olyan kérdés, amit szinte mindenki feltesz, és aminek helytelen megválaszolásával hívek tömegeit lehet megzsarolni.
A probléma megoldását természetesen azzal kell kezdeni, hogy megvizsgáljuk, mit mond a Szentírás erről a kérdésről. Mind a három szinoptikus szinte szóról szóra ugyanazon szavakkal idézi Jézust, aki tanításának lényegét így foglalta össze (Mt 22,36-40): „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez a legnagyobb, az első parancs. A második hasonló hozzá: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat. Ezen a két parancson alapszik az egész törvény és a próféták.” (A másik két szinoptikus szinte szó szerint ugyanígy idézik Jézus szavait: lásd: Lk 10,27 és Mk 12,30-31)
Ugyanakkor Jánosnál nem egészen ezt olvassuk a szeretettel kapcsolatban: Nála Jézus erre figyelmezteti övéit: „Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! Amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek ti is egymást.” (Jn 13,34) „Ha szerettek, tartsátok meg parancsaimat.” (Jn 14,15) – „Aki ismeri és teljesíti parancsaimat, az szeret engem. Aki szeret engem, azt Atyám is szeretni fogja. Én is szeretni fogom, és kinyilatkoztatom magam neki.” (Jn 14,21) – Jézus János evangéliumában többször is ugyanezen szavakkal ismétli meg eme parancsait, melyekben azonban felebarátról nem tesz említést, mindannyiszor csak az Atya, az Őiránta és a hittestvérek („egymást”) iránti köteles szeretetről beszél. Ebből arra is lehet következtetni, hogy – legalábbis Szent János szerint – Jézus felebarát alatt csak a hittestvéreket érti!
A katekizmusból tudjuk, hogy a szeretet keresztény értelemben nem érzelmet jelent. Tehát a „szeresd felebarátodat” parancs nem azt írja elő, hogy pozitív érzelmekkel viseltessünk mások iránt, hanem azt, hogy jót akarjunk neki. És ez a keresztény értelemben mindenekelőtt a lelkiekre vonatkozik, azaz az örök üdvösségre. A fizikai segítségadás valójában arra szolgál, hogy a „felebarát” lelkéhez közel lehessen férkőzni, a lelkiekben történő segítségadás előtt megnyissa az utat felé.
A további vizsgálódást érdemes Lukács evangéliumával kezdeni, hiszen egyedül ő köti össze Jézus fenti parancsát – „szeresd felebarátodat” – az irgalmas szamaritánus példázatával, vagyis annak elmagyarázásával, hogy ki is a mi felebarátunk (a másik két szinoptikus nem foglalkozik azzal, hogy e szónak megadja a pontos értelmét, és mint fentebb láttuk, János egyértelműen hittársat ért alatta). Lukácsnál a parancs így hangzik: „Egy törvénytudó felállt, hogy próbára tegye. "Mester – szólította meg –, mit tegyek, hogy eljussak az örök életre?" … Így válaszolt: "Szeresd Uradat, Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, felebarátodat pedig, mint saját magadat."” (Lk 10,25/27)
A második mondat latinul így hangzik: „Diliges Dominum Deum tuum ex toto corde tuo et ex tota anima tua et ex omnibus viribus tuis et ex omni mente tua et proximum tuum sicut teipsum.” – Mint látható a Szentírásban a latin szövegben a „felebarát” helyén (az irgalmas szamaritánus példázatban is) mindenütt a „proximus” kifejezés áll, aminek eredeti jelentése „legközelebbi”, más szóval: „szomszédos”. A Györkösy Alajos latin szótárban ez áll: „prope (superl.: proxime) = közel; proximi = legközelebbi rokonok; proximitas = szomszédság, közeli rokonság, nagy hasonlatosság; proximum = közelség; proximus = legközelebbi, a legközelebb álló, legszorosabb kapcsolatban levő”.
Német nyelven a felebarát: „Nächste”, aminek jelentése eredetileg szintén „legközelebbi” (a közel, „nahe” névmás felsőfoka) . A magyar „felebarát” szónak ugyan nincs köze a „közel” névmáshoz, de a barát szóhoz igen, ami alatt szintén csak közeli, bensőséges kapcsolatban levő ismerőst értünk.
Még akkor is, ha a katolicizmus a proximus névmást főnévként használva, ennek egyúttal új jelentést is ad, annak megfejtésében, hogy ez a főnév mit is jelöl valójában, döntő fontosságú a szó eredeti jelentése: vagyis az, hogy a Bibliában „felebarátnak” lefordított szó eredetileg a legközelebbi rokonság, ismerősök, de még sokkal inkább a hitbeli társak egyik tagját jelentette – ahogy Szent János is értelmezi. Hogy egy katolikus számára mindenekelőtt ez utóbbiak a „legközelebbiek” (proximi), azaz a felebarátok, azt Jézus szavai is alátámasztják: „Valaki szólt neki: "Anyád és rokonaid kint állnak és beszélni szeretnének veled." De ő megkérdezte azt, aki szólt neki: "Ki az anyám s kik a rokonaim?" Aztán kitárta tanítványai felé karját, s így szólt: "Ezek az anyám és testvéreim! Aki teljesíti mennyei Atyám akaratát, az nekem mind testvérem, nővérem és anyám."” (Mt 12,47-50) – „Aki teljesíti mennyei Atyám akaratát”, Jézus eme meghatározása szerint tehát egy katolikus számára elsősorban a kegyelem állapotában élő többi katolikus számít „felebarátnak”, vagyis őket kell szeretnie, azaz elsősorban az ő számukra kell „jót akarnia”.
A Szentírásban Jézusnak több más kijelentése is segítséget ad, hogy a felebarát helyes fogalmát meg lehessen állapítani. Nemcsak az Ószövetség óvta a zsidókat az idegen népekkel való elvegyüléstől, de a „szeretet üzenete”, az Újszövetség is többször és nyomatékosan figyelmeztet, hogy a hívek óvakodjanak a pogányoktól. Jézus ilyeneket mond tanítványainak: Ezt a tizenkettőt küldte Jézus, megparancsolva nekik: „A pogányokhoz vivő utakra ne térjetek rá.” (Mt 10,5) – „Ha valaki nem fogad be benneteket, sem nem hallgat szavatokra, hagyjátok ott a házát, sőt a várost is, és még a port is rázzátok le a lábatokról!” (Mt 10,14) – „Ne adjátok a szent dolgokat a kutyáknak és gyöngyeiteket se szórjátok a sertések elé, különben még eltapossák lábukkal, és megfordulva széttépnek benneteket!” (Mt 7,6) – „Ha testvéred megbántott, menj, és figyelmeztesd négyszemközt. Ha hallgat rád, megnyered testvéredet. Ha nem hallgat rád, vigyél magaddal egy vagy két másik embert, hogy két vagy három tanú bizonyítsa a dolgot. Ha ezekre sem hallgat, jelentsd az egyháznak. Ha az egyházra sem hallgat, vedd úgy, mintha pogány volna vagy vámos.” (Mt 18,15-18)
Apostolai is ilyen értelemben tanították a népet. Szent Pál apostol, aki miközben himnuszokat zengett a szeretetről, a felebarát fogalmát szintén erősen és élesen behatárolta, például ezekben az intéseiben: „Legyetek meggyőződve, hogy semmiféle erkölcstelennek, tisztátalannak, kapzsinak, más szóval bálványimádónak nincs öröksége Krisztus és az Isten országában. ... Tehát ne vállaljatok velük közösséget.” (Ef 5,5/7)
És még ennél is világosabban és egyértelműbben a korintusiaknak írt leveleiben: „Ne húzzatok egy igát a hitetlenekkel! Mi köze az igazságnak a sötétséghez? Hogyan hozható össze Krisztus Beliállal? Vagy mi köze a hívőnek a hitetlenhez? Hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal? Márpedig mi az élő Isten temploma vagyunk, ahogy Isten mondja: Közöttük lakom majd és közöttük járok, az Istenük leszek, ők meg a népem. Ezért távozzatok körükből, és különüljetek el tőlük – mondja az Úr –, s tisztátalant ne illessetek.” (2 Kor 6,14-18)
Sőt, még azokat sem tekinti felebarátnak, akik ugyan megkeresztelkedtek és egy ideig a hívő közösséghez tartoztak, de utóbb súlyos bűnbe estek, és abban is maradtak: „Most azonban ezt írom nektek: Ne érintkezzetek azzal, akit testvérnek hívnak, de kicsapongó, kapzsi, bálványimádó, átkozódó, részeges vagy rabló. Az ilyennel ne is étkezzetek együtt. Nem tartozik rám, hogy kívülállókon bíráskodjam. Nemde ti is azok fölött ítélkeztek, akik a közösséghez tartoznak? A kívülállók fölött majd Isten ítélkezik. Távolítsátok el a gonoszt magatok közül!” (1 Kor 5,11-13)
Manapság azonban, Urunk Jézus Krisztus és apostolainak világos szavait figyelmen kívül hagyva, elsősorban a zsinati szekta, és abban is legfőképp Bergoglio tanítása szerint a „felebarát” szó alatt nem csak a legközelebbi vagy a hitben közös embertársunkat kell érteni, hanem mindenkit, aki a lelkieket kifejezetten visszautasítva, anyagi támogatást kér, követel tőlünk. Bergoglio szerint a világ összes pogányát és eretnekét, bálványimádóját, terroristáját kötelességünk felkarolni, eltartani, vagyis felebarátunknak tekinteni. (Ezért nem csoda, hogy azok, akik figyelemmel kísérik működését, a baloldal, a felszabadítás teológia, sőt a radikális, forradalmi kommunizmus vezérének tekintik őt.)
Persze valójában, hasonlóan a többi eretnekséghez és félrevezetéshez, ez a modernkori „jóemberség” sem Bergoglioval, de még csak nem is a zsinati szekta megalakulásával kezdődött, hanem már jóval korábban: Erre utal, hogy már az 1928-ban kiadott Újszövetségben (kiadó: Szent István Társulat) ez a felszólítás áll az irgalmas szamaritánus hasonlat magyarázatában: „Tehát mindenki, aki segítségre szorul, felebarát.” Josef Dillersberger 1940-ben megjelent „Lukács evangéliuma teológiailag és üdvtörténetileg elmélyült szemléletben” című művében is azt az álláspontot képviseli, hogy Jézus csak eleinte – Mt 10,5-ben – szólított fel a pogányok kerülésére, de az irgalmas szamaritánusról szóló példázatában, illetve ettől kezdődően már nem. (Ez sem igaz, hiszen fentebb láttuk, hogy Mt 18-ban is tiltja a pogányokkal való érintkezést.)
Dillersberger olyan mondatokat ír e példázattal kapcsolatban, melyeket nyugodtan Bergoglionak is tulajdoníthatnánk. Például ezt: Jézusnak az úton végbevitt „gyógyításai, ezek a szegények és a gyengék iránti irgalmas szeretet megnyilvánulásai voltak az egyedüli külső jelek, melyek prédikációit kísérték” (a kenyérszaporítás, a halottfeltámasztás, a kereskedők kiűzése stb. stb., Dillersberger ezen megállapítása szerint nem is léteztek). – „Akit neked az út szembehoz, aki veled az úton találkozik, az a te felebarátod!” – Az ember akkor teljesíti Jézus parancsát, ha „szerető ténykedőnek mutatkozik mindenkivel szemben, aki az úton szembejön vele”. – „Már csak egy szeretet létezik, az isteni, mely az emberek viselkedésében tovább gyökeredzik, és ezért se határokat, se korlátokat nem ismer többé, egyszerűen bármely emberen, aki az úton fekszik, megnyilvánul.” – „Amit Jézus tanítványainak példájával előír, az nem más, mint minden betegnek, akivel az úton találkoznak, a meggyógyítása.” – E, mintegy 80 évvel ezelőtt megjelent, mondatok minden további nélkül belekerülhetnének Bergoglio és a többi hitetlen jóember beszédei közé.
[Például annak a „püspöknek” a prédikációiba, aki nem átallott székesegyházából minden, az Isten tiszteletét és hódolatát elősegítő tárgyat bulldózerrel eltávolíttatni, hogy az embereknek ne kelljen az Isten iránti köteles tiszteletüket „elavult” módon kimutatni – amivel természetszerűleg velejár, hogy már szívükben sem fogják Őt tisztelni –, hogy felszabadultabban mozoghassanak a templomban. Magyarul minden szakrálist kiirtott: elpusztította a szentélyt, kidobta az áldoztatórácsokat, a térdeplővel ellátott faragott padsorokat. Éljen az ember, nagy betűvel írva! E romboló magatartás a belső hitvesztés megnyilatkozása: ez mutatja, hogy a mai, ember-csinálta-egyházban már nem Isten, hanem az ember a fő személy, az ember az, akit ki kell szolgálni, aki előtt hódolni kell. Hogy a teremtménynek, azaz az embernek egyetlen feladata Isten dicsőítése, arról ezek az emberek valószínűleg már nem is hallottak.]
Dillersberger fenti magyarázata kiváló példája a ködösítésnek, a megtévesztésnek, az alattomos hitbeli butításnak. [Egyébként nagyon feltűnő, hogy a két világháború között született katolikus könyvek, írók szinte még a maiaknál is rosszabbak, hiszen sokkal inkább megtévesztők, mint a maiak. Ugyanis az ő írásaikban még elég sok a valódi katolikus gondolat, ami miatt nehezebb észrevenni bennük a mérget, azt, ami talán lassan csírázik ki, de elkerülhetetlen kikelése után szinte bizonyosan alapos hitvesztést eredményez.]
Ugyanis Dillersberger a legfontosabbat hagyja ki Jézus szavaiból és tetteiből, amikor ilyeneket ír: „..ezek a szegények és a gyengék iránti irgalmas szeretet megnyilvánulásai voltak az egyedüli külső jelek, melyek prédikációit kísérték”. – Pont a lényeget hagyja el: Nevezetesen azt, hogy Jézus minden meggyógyítottat így bocsátott útjára: „Hited meggyógyított téged.” – „Menj és ne vétkezz többé.” – „Hitük láttán így szólt: "Ember, bűneid bocsánatot nyertek."” (Lk 5,20) – A szolgája meggyógyítását kérő századosról ezt mondja: „Mondom nektek, ekkora hittel még Izraelben sem találkoztam.” (Lk 7,9) – „Leányom, hited meggyógyított. Menj békével!” (Lk 8,48) stb. stb.
Vagyis Jézus a gyógyítást, a gyógyulást mindig a hittel, a megtéréssel, Isten országának eljövetelével kapcsolta össze: A Szentírásból vég nélkül lehetne erre idézni az eseteket, például ezt: „Aztán elküldte őket, hogy hirdessék az Isten országát és gyógyítsák meg a betegeket.” (Lk 9,2) – Tehát vagy azért gyógyított meg valakit (például a vérfolyásos asszonyt), mert az illetőnek eleve erős volt a hite, vagy olyan embert gyógyított meg, akin Isten hatalmát akarta megmutatni, azt, hogy a bűnös – és az eset tanúi – a gyógyítás hatására megtér és bűnbocsánatot tart. Ez utóbbira példa a Beteszda fürdőnél meggyógyított ember esete: „Később Jézus találkozott vele a templomban, és azt mondta neki: "Nézd, meggyógyultál. Többé ne vétkezzél, nehogy még nagyobb baj érjen."” (Jn 5,14) Vagy a házasságtörő asszonyé, akit a haláltól mentett meg: „Erre Jézus azt mondta neki: "Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!"” (Jn 8,11)
Ezekből az idézetekből tehát megtudjuk, hogy Jézus nem vándororvosként vagy csodadoktorként vagy „jóemberségből” gyógyított, hanem azzal a határozott céllal, hogy a meggyógyult és a körülötte levők hitét növelje vagy felébressze!
De az irgalmas szamaritánus példázatban további fontos tudnivalókat is kapunk a keresztény könyörület természetéről. Az elbeszélés szerint a Jerikóból Jeruzsálembe tartó ember csak zsidó lehetett, mint ahogy a Jeruzsálemből lefele tartó két személy, a pap és a levita is zsidó volt. Ők tehát egy saját népükből való bajbajutottól tagadták meg a segítséget. Az sem véletlen, és Jézus azzal is biztosan valami fontosat akart közölni, hogy az, akinek végül megesik a szíve a félholtra vert zsidón, éppen egy szamaritánus. A szamaritánusok nem voltak tiszta vérű zsidók. [Szamaria eredetileg zsidó népének nagy részét Kr. e. 722-ben asszír fogságba hurcolták. Helyükbe asszír és babiloni telepesek jöttek, akik az otthonmaradt zsidókkal összekeveredtek. Így jött létre a szamaritánus nép, melynek tagjait az igazi zsidó lenézte, sőt akiket gyűlölt, és akikkel minden érintkezést megtagadott.]
János evangéliumából azonban tudjuk, hogy Jézus nem kerülte el Szamariát, oda is elment, ott is tanított (lásd Jn 4,4-43), mégpedig eredményesen, hiszen ezt olvassuk a történet végén: „S az ő szavát hallva még többen hittek benne. Meg is mondták az [szamariai] asszonynak: "Most már nem a te szavaidra hiszünk, mert magunk is hallottuk, és most már tudjuk, hogy valóban ő a világ Üdvözítője."” (Jn 4,41-42)
A példázatbeli szamaritánus, miután ellátta a sérültet, a fogadóba vitte, és ott ápoltatta tovább. Ez a fogadó az összes katolikus egyháztanító szerint nem más, mint Krisztus Egyháza, a katolikus Egyház képe. Mindezek alapján joggal feltételezhető, hogy Jézus az irgalmat gyakorló szamaritánus alatt olyan valakit szerepeltetett a példájában, aki azok közé tartozott, akik „hittek benne” (Jn 4,41), vagy legalábbis már hallott róla és tetteiről. Hiszen nyilvánvaló, hogy a szamaritánus tettében Jézus tanítása, és nem a benne talán meglevő zsidó vér játszotta a fő szerepet, mert a felebarát iránti szeretetet a zsidók nem ismerték, nem gyakorolták, ez a zsidó szokásokban és a zsidó irodalomban nem volt megtalálható (sőt, a kereszténységen kívül az idegenek iránti könyörületet egyetlen más vallás sem tanítja). Ők maguktól soha nem jutottak volna arra a gondolatra, hogy az Isten és az embertársaik iránti szeretetet összekapcsolják: a pap és a levita – akik „csakis a jeruzsálemi templomból jöhettek, azt követően, hogy teljesítették a számukra a törvény által előírt Isten iránti szeretet gyakorlását” (idézet Dillersbergertől) – közönyös viselkedése pont ezt bizonyítja.
Érdemes talán még két példát megemlíteni a Szentírásból, még akkor is, ha ezekben Jézus közvetlenül nem a szeretet parancsáról beszél, mert arról tudósítanak, hogy Jézus gondoskodása, aggodalma kik felé irányult meg:
„Amikor mindegyiket kivezeti, elindul előttük, s a juhok követik, mert ismerik a hangját. Idegen után nem mennek, hanem elfutnak tőle, mert az idegennek nem ismerik a hangját.” (Jn 10,4-5) – „Ha közületek valakinek van száz juha, és egy elvész belőlük, nem hagyja-e ott a pusztában a kilencvenkilencet, hogy keresse az egy elveszettet, amíg meg nem találja? Ha megtalálja, örömében vállára veszi, hazasiet vele, összehívja barátait és szomszédjait: Örüljetek ti is – mondja –, mert megtaláltam elveszett bárányomat!” (Lk 15,4-6) – Jézus mindkét példázatban az övéiről, tehát olyanokról beszél, azokért aggódik, akik már hozzátartoznak, akik már az ő nyájának tagjai.
Vizsgálódásaink végén tehát kijelenthetjük, hogy a Jézus parancsában (szeresd felebarátodat, mint magadat) szereplő felebarát kifejezés alatt egy katolikusnak saját hittársait és legközelebbi rokonait, és ha vannak ilyenek, az ő felügyeletére bízottakat kell értenie. Az ő javukért felelős, az ő javukat kell akarnia, vagyis őket kell szeretnie, ők a felebarátai, ők azok, akiknek bajukban önzetlen segítséget kell neki nyújtania.
Így értelmezi Sziénai Szent Katalin is a felebarátot, amikor Istennel folytatott dialógusában Jézus eme parancsát így magyarázza: „Ugyanakkora szeretetet követelek tőletek, mint amekkorát ÉN adok nektek. … De ti azt a szeretetet, amit ÉN tőletek követelek, sohasem adhatjátok ajándékba, ezért adtam mellétek felebarátokat, hogy neki adjátok azt, amit NEKEM nem tudtok adni, a fenntartás nélküli, ingyenes és önzetlen szeretetet, és Én arra, amit a felebarátnak tesztek, úgy akarok tekinteni, mintha NEKEM tennétek.” – „Minden jó és minden igazságtalanság a felebaráttal kapcsolatban történik. Aki VELEM szemben szeretet nélkül marad, az felebarátjának és saját magának, mint a legközelebbi embernek, árt. Általában arra vagytok kötelezve, hogy felebarátotokat úgy szeressétek, mint magatokat. Lelkileg imával szeretve, szavakkal pedig tanácsolva kell neki segítsetek. Szükséglete szerint lelkiekben és evilági dolgokban is kell támogatnotok őt, legalább szándékotok szerint, ha másképp nem megy. … Mert az IRÁNTAM való szeretet a felebarát iránti szeretetet is felöleli, és benne teljesedik ki a törvény.”
De nemcsak értelmezi, hanem meg is indokolja, hogy 1) miért olyan fontos számunkra, üdvösségünk elnyeréséhez a felebarát iránti szeretet: „Ezért adtam mellétek felebarátokat, hogy neki adjátok azt, amit NEKEM nem tudtok adni, a fenntartás nélküli, ingyenes és önzetlen szeretetet, és Én arra, amit a felebarátnak tesztek, úgy akarok tekinteni, mintha NEKEM tennétek.” – 2) Hogyan kell ennek a szeretetnek megnyilvánulnia: „Azért adtam nektek a felebarátokat, hogy azt tegyétek velük, amit velem [kell tennetek, de teremtmény voltotok következtében] nem tudtok megtenni – nevezetesen, hogy szeressétek őket, anélkül hogy ezért hálát vagy bármilyen előnyt várnátok el.”
Szent Katalin művében nem győzi ismételni a legfontosabbat: Ahogy az Isten-szeretet legfőbb feltétele az önszeretetről és a saját akaratról való lemondás, ugyanígy a felebarát iránti szeretet is csak az ezekről való lemondás, azaz az erények gyakorlása, és az erényekben való folytonos növekedés által valósulhat meg. Ez az a mód, ahogy a felebarát iránti szeretetet a mindennapokban, szünet nélkül, elsősorban a hozzá közel álló embereken gyakorolnia kell egy katolikusnak. És aki rokonaival, mindazokkal, akikkel együtt él, vagy akikkel nap, nap után találkozik így viselkedik, annak a bajban való segítségnyújtás is természetes gesztusa lesz. Mindazonáltal az ilyen esetleges, ritkábban előforduló alkalmakkor mutatott viselkedés, legyen az bármilyen nagyvonalú, bármilyen gazdag, nem helyettesíti a felebarát iránti türelem, elnézés mindennapi kisebb és nagyobb megnyilvánulásait. Sőt, a mások elviselése, mindennapi felkarolása valójában hősiesebb tett, mert sokszor nagyobb lemondást jelent, és sokkal jobban elősegíti az erényekben való növekedést, mint az olykor-olykor [mondjuk évente egyszer karácsonykor] tett nagyobb felajánlás.
Szent Pál apostol gyakran fejezi be leveleit a „felebaráti szeretet kötelességeire” való buzdítással: „Kérlek benneteket, én, aki fogoly vagyok az Úrban, hogy éljetek méltón ahhoz a hivatáshoz, amelyet kaptatok, teljes alázatban, szelídségben és türelemben. Viseljétek el egymást szeretettel. Törekedjetek rá, hogy a béke kötelékével fenntartsátok a lelki egységet.” (Ef 4,1-3) – „Ezért szeretett testvéreim, akik után vágyódom, örömöm és koronám: így álljatok helyt az Úrban, szeretteim! Evodiát és Szintihét nagyon kérem, értsenek egyet az Úrban. Téged is kérlek, igaz munkatársam, légy segítségükre azoknak, akik velem együtt fáradtak az evangélium hirdetésében, Kelemennel és a többi munkatársammal együtt, akiknek neve föl van jegyezve az élet könyvében.” (Fil 4,1-3: ezekkel a versekkel fejeződik be a Pünkösd utáni huszonharmadik vasárnap szentleckéje) – (Lásd még többek között: Ef 4,25-32; 5,1-2, 1 Tesz 4,9-12, Gal 6,1-5/10 stb.)
Mindazonáltal mindezek ismeretében mégis magától értetődő, hogy hitéből következően egy katolikusnak – akinek Jézus parancsa szerint ellenségeit is szeretnie kell –, ha egy módja van rá, segítenie kell minden bajba jutottnak, még ha az nem is tartozik valódi felebarátai közé: Csakhogy eközben egyáltalán nem mindegy, hogy a bajbajutott hogyan és miért került bajba? És az sem, hogy a legszükségesebb segítségadás után, mikor kötelező az illetőnek a továbbiakban is segíteni? Az sem mindegy, hogy a segítségre szoruló önhibáján kívül, előre ki nem számíthatóan, vagy ellenkezőleg, tervezetten, előre kiszámítottan került bajba. Hogy egyedül, egyénenként vagy egy szervezett tömeg tagjaként, akik terveikhez előre számításba veszik mások, jelen esetben a két évezrede keresztény erkölcsön szocializálódott emberek segítségét, önfeláldozó gondoskodását.
Hiszen egyedül a keresztény vallás ismeri a könyörületet, az emberi irgalmasságot. Akik kételkednek ebben, azoknak el kellene gondolkodniuk azon, hogy a bevándorlók, akiknek legnagyobb része muzulmán, csak a volt keresztény országokba tart, eszébe sem jut Japánba, Indiába, Kínába vagy a dúsgazdag arab országokba menni. Vagyis a muzulmánok tudatosan kihasználják egy általuk hitetlennek, sőt ostobának tartott vallás parancsait, azokat a népeket, akikről tudják, hogy évszázadokig ebben a vallásban nevelkedtek.
Az iszlám sem ismeri a könyörületet, pláne nem a nekik „hitetlennek” számítókkal szemben. A segítségnyújtás az iszlám számára ismeretlen és érthetetlen, mert a mohamedánok a predesztinációban hisznek, azaz az ő istenük, Allah önkényesen, kiszámíthatatlanul dönt az emberek sorsáról. Ha tehát egy mohamedán egy bajbajutottnak segít, Allah terveibe avatkozik, amit az iszlám tilt. (Az iszlám tanulmányozásához nagyon ajánlom H. V. Morton: „Az Üdvözítő nyomában” és „Pál apostol nyomában” című, magyarul is megjelent, és antikváriumokban kapható könyveit. A szerző az 1930-as években járta végig Urunk és apostola életének helyszíneit, amikor Izrael állam még nem létezett, úgy hogy szinte csak mohamedánok között járt. Autentikus útleírásai kiválóan bemutatják az eleve elrendeltetésben hívő mohamedánok irgalmatlan viselkedését minden segítségre szoruló emberrel szemben. Vagy az Arábiai Lawrence című film is jó leckét ad e tárgyban. A japán, kínai, tibeti, hindu mentalitást, melyek szinte még a mohamedán közönynél is rosszabbak, szintén jól meg lehet ismerni a régi, autentikus útikönyvekből.)
Kétség sem fér hozzá, hogy a katolikus, ha egy valóban segítségre szorulóval találkozik, minden tőle telhetőt megtesz, hogy a bajba jutotton segítsen. Mindazonáltal ezt is a katolikus bölcsesség és mértékletesség alapján teszi, tehát egy idegennek, aki önhibáján kívül jutott bajba, annyit és addig segít, amíg annak arra feltétlenül szüksége van. És egészen biztosan nem támogat egy olyan kampányt, mely vallásának, saját hittársainak, hazájának, családjának, saját magának is a kárára van! A lényeges különbség tehát: A katolikusnak, amíg csak él, felebarátaival szemben állandó kötelességei vannak, melyeket vallása, az Egyház, tehát Isten írt elő számára. Idegennel szemben azonban nincsenek előre meghatározott kötelezettségei, ezért is könnyebb a „jóemberek” számára ez utóbbiaknak segíteni (és ezért elismerést learatni), mint egy életen át alázattal és türelemmel viseltetni a valódi felebarátok iránt (nem várva és nem kapva ezért semmilyen köszönetet).
Aki az ilyen viselkedésen az irgalom nevében kivetnivalót talál, az nézzen szembe a tényekkel: Minél több segítséget gyakorol valaki a számára hitben és világnézetben és kultúrában idegen emberekkel szemben, az annál kevesebb irgalmat tanúsít a valódi felebarátja iránt. Erre kiváló példa Bergoglio és követői: lásd ezzel kapcsolatban a honlap egyik régi cikkét: A római egyházmegye megtagadta egy katolikus nyilvános eltemetését – politikailag korrekt a halálon túl is, és e cikk folytatásait. Vagy Bergoglio egész eddigi működését: például azt, hogy hány embert rúgott ki, alázott meg „uralkodása” óta stb. [Nem véletlenül jelent meg most róla egy könyv Diktátor címmel, mely egész eddigi működését feltérképezi.]
Mindazonáltal ezt a fajta „irgalmasságot” nem csak Bergoglio gyakorolja, hanem a mai jóemberek is, akiknek szinte mindegyikére érvényes, hogy minél távolabb megy segíteni, annál jobban elhanyagolja állapotbeli kötelességét saját hozzátartozóival szemben. Minél többet szónokol valaki a „népek megmentéséről”, annál kevesebbet törődik azokkal, akikről pedig neki kellene otthon gondoskodnia.
Az Egyház ebben a kérdésben is mindig bölcs volt: Csak azt engedte kolostorba belépni, akinek nem maradtak otthon ellátatlan rokonai. Csak azt engedte misszióba, akinek otthon nem voltak feladatai hozzátartozóival szemben.
Végezetül még két megjegyzés: 1. A Közel-Kelet keresztényeinek szenvedését látva, óhatatlanul is felmerül a kérdés: miért történik ez velük? Nem egészen megengedetten fogalmazva: Mivel vétkeztek, hogy ezt érdemelték? Én a magam részéről csak egy „emberi” magyarázatot találok erre: Több mint 1300 éve élnek együtt a mohamedánokkal. Hogy ezt megtehessék, teljesíteniük kellett az iszlám hatalom különböző követeléseit. Ezen részben vallási, részben politikai és gazdasági törvények közé tartozott az is, hogy a törökök alatt (de talán már korábban) minden elsőszülött fiúgyermeküket oda kellett adniuk a muzulmánoknak (ez volt az ú. n. emberadó, e gyermekekből lettek a janicsárok). Egyszerűen nem hiszem el, hogy erre a latin kereszténység népei hajlandók lettek volna. Ráadásul helyben maradásukkal a muzulmán hatalom fennmaradásához nagy mértékben hozzájárultak, hiszen az iszlám nem képes magát eltartani, ehhez keresztény munkaerőre van szüksége. – Magyarországon a keresztény lakosság inkább elhagyta lakóhelyét, de nem maradt a törökök által elfoglalt területeken. Nem mindegyik megszállt európai ország népei viselkedtek így…
2. Az irgalmas szamaritánus példázatának egyik tanulsága talán ma is az, ami Jézus idejében volt: A fogadóba, azaz Jézus igaz Egyházába nem a hivatalos klérus tagjai viszik a segítségre szorulót


http://www.katolikus-honlap.hu/1701/felebarat.htm

"Hénok és Illés nem emberi formában lesznek jelen, de tudnotok kell a következőt: ők e két tanú szellemében lesznek jelen, és az ő szenvedésük által Isten meg fogja menteni azokat, akik vakok az Igazságra.”

A Szent Szűz La Salette-ben, 1846.
"Föl, ti, fény gyermekei! Küzdjetek! Mert íme, a korok kora, a vég, a legvégső közel van. Az Egyház sötétségbe jut. A világ a megdöbbenés, a megzavarodottság és a fejetlenség állapotába kerül.
Hénokra és Illésre vonatkozólag: Ők hirtelen jelennek meg a Földön, eltelve Isten lelkével, amikor az Egyház sötétté válik, és a világ rettenetes kínokban fetreng. Ők megtérítik a jóakaratúakat, és megvigasztalják az elnyomott keresztényeket. A Szentlélek segítségével nagy sikereket aratnak az Antikrisztus tévtanai felett. De végül kivégzik őket."

Énok prófétáról szóló MDM próféciák.
„Ha egyszer egy Keresztény eltér az Igazságtól, a hazugságok elfogadásának a bűnével vétkezik. Nem sokkal ezután el fogja fogadni a hamis tanokat, és aztán nagyon gyorsan el fogja hagyni a Hitet. Amikor az idő megérik rá, a kárhozat embere arról fogja meggyőzni a Keresztényeket, akik Isten Igaz Igéjét elutasítják, hogy csatlakozzanak az új egy-világvalláshoz. És így fogják Egyházamat Keresztre feszíteni. De Isten Világossága ki fog áradni a Keresztényekre és a Zsidókra, és Énok meg Illés ihletésére hirdetni fogják az ajkukkal Isten Igéjét.”

Olvass tovább: http://igazsag-konyve7.webnode.hu/news/isten-mindenutt-jelen-van-o-mindenhol-ott-van/


„Hénok és Illés, akik jelen vannak Keresztény Egyházamban a Földön és Izrael Házában, hamarosan hatással lesznek az Evangélium igehirdetésére az egész világon.
Az Igazság tanítását semmi sem állíthatja meg.”
Olvass tovább: http://igazsag-konyve7.webnode.hu/news/a-hamis-profeta-nemcsak-a-katolikus-egyhaz-vezeteset-veszi-at-hanem-o-fog-iranyitani-minden-kereszteny-egyhazat-is/

„Mert most, az utolsó időkben Én fogom vezetni Egyházamat, és meg fogom újítani a régen megjövendölt próféciákat.
Maradék Egyházam hirdetni fogja Evangéliumaimat a Föld minden szögletében.
Maradék Egyházamat Hénok Próféta fogja ihletni, és ez gyűlöletet fog kelteni mindenütt, ahol Szent Igémet meghallják.”
Olvass tovább: http://igazsag-konyve7.webnode.hu/news/maradek-egyhazamat-henok-profeta-fogja-ihletni-es-ez-gyuloletet-fog-kelteni-mindenutt-ahol-szent-igemet-meghalljak/

„Ez a két tanú továbbra is hirdetni fogja az Igazságot azok által, akik elég erősek ahhoz, hogy terjesszék a Szentlélek Tüzét, míg az Úr Nagy Napja fel nem virrad az emberiségre. Hénok és Illés szelleme fogja elárasztani a lelküket, és ők felháborodást fognak okozni, amikor tanúságot tesznek Isten mellett az Igazságról és az Életről, amelyet milliók el fognak majd utasítani. Amint az meg volt jövendölve ezzel a két tanúval szembe fognak szállni, és harcolni fognak ellenük, de jaj annak az embernek, aki megpróbálja elpusztítani őket, mert Isten meg fogja büntetni ellenségeit, hogy ezek ketten életben tudják tartani Szeretetének Lángját a világban, amelyet a hitehagyás sötétsége fog beborítani.
Hénok és Illés nem emberi formában lesznek jelen, de tudnotok kell a következőt: ők e két tanú szellemében lesznek jelen, és az ő szenvedésük által Isten meg fogja menteni azokat, akik vakok az Igazságra.”

2017. december 8., péntek

Hamispróféta átírná a Miatyánkot

Ferenc pápa szerint is itt lenne az ideje, hogy a kereszténység legismertebb közös imádságának szövegét módosítsák. A Máté és Lukács evangéliumában is meglévő Miatyánk régóta vitatott része a „Ne vígy minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól” – hiszen azt a furcsa képzetet kelti, hogy Isten kísértésbe vinné az embert, noha az a Sátán sajátja.
A legkorábbi írásos formája görögül van meg a szövegnek, amely Jézus szájából arámiul hangozhatott el. A nyugati kereszténységben természetesen a latin fordítás volt a legelterjedtebb, a kérdéses rész – „Et ne nos inducas in tentationem” – ebben is így hangzik, ahogyan a többi nyelvre készített fordításban is.
Ferenc pápa szerdán jelentette be az olasz katolikus TV2000 csatornán, hogy ő már az új változat mellett áll ki, amely így hangzik: „ne engedj kísértésbe esnünk”. Ferenc szerint hasonló értelmű változat volna helyes világszerte, hiszen az Úr nem kísértésbe visz, hanem segít – írta a BBC.
A kérdéses szövegrész már korábban is vita tárgya volt, eddig azonban nem volt ilyen egyértelmű pápai állásfoglalás a szöveg megváltoztatása mellett.


http://index.hu/kulfold/2017/12/08/ferenc_papa_atirna_a_miatyankot/

Ima Szeplőtelen Fogantatás ünnepén

Ó MÁRIA! Téged ISTEN adott nekünk Szeplőtelenként, Megváltónk Anyjaként; te az angyalok felhőjén lebegsz az egész teremtés felett. Légy győztes minden nyílt és alattomos démoni gonoszság, minden idők, minden baj és szükség felett! Győzd le, kérünk, a mi gyenge, gyámoltalan szívünket is! Ámen.

2017. december 7., csütörtök

A Vatikán megkezdi a "boszorkányvadászatot", hogy lenyomozzák a "Diktátor pápa" könyv szerzőjét.

A Vatikán egy "boszorkányvadászatot" kezdett, hogy megkeressék a “Diktátor pápa” című könyv szerzőjét - írja Tess Livingston, az ausztrál újságíró.

A könyv tényszerűen van leírva, jelenleg pedig Amazon bestseller. A könyv Ferenc pápát az argentin diktátorhoz, Juan Perónhoz (+1974) hasonlítja.

Egy pap, aki még az érsekként dolgozó Ferenccel dolgozott, a következőt mondta: “A fickó szeretettel próbál manipulálni.”

https://gloria.tv/article/3HnFqUxUGwfa4rfoWofjhNgVB

2017. december 6., szerda

Szentélyrombolás a győri székesegyházban

"A püspököknek szigorúan távol kell tartaniuk a templomoktól ... az olyan műalkotásokat, ... melyek a józan vallásos érzést sértik akár azzal, hogy a formákat elcsúfítják, akár azzal, hogy művészi szempontból nem kielégítőek, középszerűek vagy utánzatok." [Sacrosanctum concilium zsinati konstitúció, 124.]
Eltávolították a cancellust (szentélyrekesztő rácsot), a stallumokat (klerikusi ülőhelyeket), elvitték a díszesen faragott padokat, és a helyükre térdeplő nélküli támlás székeket helyeztek. A szentély - immár lecsupaszított - látványvilágát ormótlan vetítővászonnal törték meg.
Kétségtelenül időszerű állagmegőrző munkálatok mellett ezekre költötte a Győri Egyházmegye azt a félmilliárd forintot, amit a hívek előzetes tájékoztatása szerint a győri Nagyboldogasszony-székesegyház májusban kezdődött "felújítására" szánt.
Az (egyházmegyében amúgyis drasztikusan fogyó létszámú) klerikusok helyére immár laikus hívek ülhetnek, az áldozati oltár közvetlen közelébe. Az egyházmegye sajtóirodájának ünnepi közleménye szerint ez csupán azt "üzeni", hogy "a szentmiseáldozatban mindenkinek része lehet közvetlen közelről". A közlemény szerint a december 3-án a "felújított" templomban tartott főpásztori szentmise volt "az első olyan ünnepi alkalom, amikor a hívek is szép számmal foglalhattak helyet az apszisban elhelyezett székeken."
A templom a "felújítás" előtt ilyen volt:
Mostanra azonban ilyen lett:
A végeredmény sokakban azért is megrökönyödést kelt, mivel a templom készülő felújításáról szóló május 12-ei sajtótájékoztatón az egyházmegye 2016 júliusában beiktatott új püspöke, Veres András, még úgy nyilatkozott: "A cél, hogy a székesegyház belső tere visszakapja eredeti szépségét."
Olvasóink a hír megosztására lényegében egybehangzóan megdöbbenésüknek és felháborodásuknak adtak hangot a hozzászólásaikban. Miután arra bátorítottuk őket, hogy "kulturált és mértéktartó véleményeiket" jelezzék pl. az egyházmegye Facebook oldalán, a templom átadását ünneplő hírmegosztás alatt, ezt többen - határozott, de valóban kulturált hangnemben - meg is tették. Nem sokkal a jelzések beérkezése után azonban a Facebook oldal adminisztrátora - a katolikus oldalakon sajnos megszokott rutin szerint - sorra letiltotta a kritikus hozzászólások megjelenítését. A hír alatt jelenleg egyetlen hozzászólás olvasható: az az egyetlen, amely szuperlatívuszokban dicséri a templom újszerű formáját.
Amennyiben olvasóink ragaszkodnak a véleményük szabad kifejezéséhez, azt hozzászólásban megtehetik a - cenzúrát nem alkalmazó - Katolikus Válasz Facebook-oldalán, vagy emailben megírhatják a plébánia címére: gyorbelvarosplebania@gmail.com .
A "felújítási" munkálatok a templomban folytatódnak még. Bízunk benne, hogy a befejezésére Veres András ígérete teljesül majd, és "a székesegyház belső tere visszakapja eredeti szépségét" - a cancellussal, a stallumokkal, és a térdeplővel is rendelkező, faragott padokkal együtt.

http://katolikusvalasz.blog.hu/2017/12/06/szentelyrombolas_a_gyori_szekesegyhazban


Pannonhalma: strigonium.blogspot.hu/2011/09/cum-ira-sed-sine-studio-tervezett.html , strigonium.blogspot.hu/2015/09/meg-egyszer-utoljara-pannonhalmi.html

Szeged: strigonium.blogspot.hu/2013/03/folytatodik-magyar-szentelyrombolas.html

Mátraverebély: strigonium.blogspot.hu/2014/07/folytatodik-magyar-szentelyrombolas.html

S még a pálosok sziklatemplomát is említették, de még cikket nem találtam róla

Kicsinyeim! A tisztítás már elkezdődött. A büntetés elérkezik. Imáitokra még enyhítést adok, de amit mondtam, már nem kerülhető el. Térjetek meg, amíg még nem késő! Erre áldalak meg titeket kicsi gyermekeim, megerősítő áldásommal, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

jezusuzenete.hu/2017-december-1-szentsegimadason-az-ur-jezus/