Az irgalmasság órája

Elhangzott a Szent Anna-réten 2017 decemberének elsőszombatján.

Az engesztelők igazi fegyvere az imádság, főleg az irgalmasság órájának az imái a Szűzanya szeretetlángjával a szívünkben.

Két év óta néhányan a következő, az Égiektől kapott imával kezdjük az Irgalmasság óráját. Van, aki ezt azóta már a mennyből imádkozza velünk, sok kegyelmet kiesdve számunkra.

• „Az irgalmasság órájában a Mennyei Atya megnyitja az eget, és leadja nekünk Jézus vérző, golgotai keresztjét. Mi pedig ezzel a véres kereszttel körbejárva, Jézus Krisztus szent vérével burkoljuk be a magyar nemzet minden tagját, Nagymagyarország minden négyzetcentiméternyi területét, a Katolikus Egyház minden tagját, főleg a Magyar Katolikus Egyházat. Megérkezve a Szent Anna-rétre, a Szűzanyával együtt a kereszt körül letérdelünk. A Szűzanya átveszi a Mennyei Atya irgalmasságának a lángját, amit egyesít az ő saját szívének szeretetlángjával, és ezzel az egyesített szent lánggal meggyújtja a kezünkben lévő mécseseket, amiket mi rögtön az ország határaira helyezünk teljes védelemül az iszlám megszállás, a keresztényüldözés, a külső-belső támadások, háborúk, természeti csapások, katasztrófák ellen. És így együtt, a Szűzanyáéval egyesítve ajánljuk fel ennek az órának az imáit a Szűzanya szívén át a következő szándékokra…” És itt ki-ki hozzáteheti még a saját szándékait.
  

Miket tartalmaz ez az ima? Az irgalmasság órájában megnyílik az ég, mert az Jézus halálának az órája. Ekkor teljesedett be a golgotai kereszten az emberiség megváltása. Ezt a golgotai véres keresztet adja át ilyenkor a Mennyei Atya az engesztelőknek, hogy körbevigyék és meghintsék Jézus szent vérével, és beburkolják mindazt, aki. ami fontos számunkra. „Az irgalmasság órájában a Mennyei Atya megnyitja az eget, és leadja nekünk Jézus vérző, golgotai keresztjét. Mi pedig ezzel a véres kereszttel körbejárva Jézus Krisztus szent vérével burkoljuk be a magyar nemzet minden tagját, Nagymagyarország minden négyzetcentiméternyi területét, és a Katolikus Egyházat, főleg a Magyar Katolikus Egyházat.”

Nem véletlenül kéri az Ég egyre sürgetőbben, hogy az irgalmasság óráját imában töltsük. Az irgalmasság rózsafüzérének és az ebben az órában mondott imáknak nagyon nagy ereje van. Az irgalmasság órájának az ideje a legkegyelmibb óra. Ilyenkor valóban megnyílik az ég. Óriási kegyelmi áradat van ekkor, amit kihagyni szinte már bűn az engesztelőknek.

Három fontos dolog van itt együtt: 1. Az isteni irgalmasság – ezt a kegyelmet a lengyelek kapták. 2. A szeretetláng, amely Magyarországról indult. 3. Jézus Krisztus drága szent vére, amelyet Nigéria kapott. Mindezt az irgalmasság órájában egyesíti az Ég és felfokozza ezek hatását.

Imáink, eszerint az ima szerint is, akkor a leghatékonyabbak, ha azokat a Szűzanyával együtt végezzük. Egyesül ebben az imában a Mennyei Atya irgalmassága, a Szűzanya szívének szeretetlángja, és a mi szívünk szeretetlángja.

És fontos szerepe van ebben a Szent Anna-rétnek is. Miután körbejártuk lélekben az országot és meghintettük Jézus Szent Vérével minden talpalatnyi földjét, és minden lakóját, ide érkezünk erre a rétre, és itt egyesítjük a Szentháromság és a Szűzanya szeretetlángjával a minénket - meggyújtva előbb az övéken a minénket. „Megérkezve a Szent Anna-rétre, a kereszt körül letérdelünk a Szűzanyával együtt. A Szűzanya átveszi a Mennyei Atya irgalmasságának a lángját, amit egyesít az ő saját szívének szeretetlángjával, és ezzel az egyesített szent lánggal gyújtja meg a kezünkben lévő mécseseket, amiket mi rögtön az ország határaira helyezünk teljes védelemül”.

Nemcsak a magyar kormány, a lengyel kormány és a V4-ek tartják fontosnak a határok védelmét, hanem ezeknek az országoknak a hívő emberei is. Emlékezzünk csak a lengyelek határoknál mondott imamozgósítására, amibe sokan belekapcsolódtak hazánkban is! Az ő példájukon felbuzdulva a Romániában élő keresztények - katolikusok és ortodoxok egymással összefogva - nagy közös imára próbáltak mozgósítani most, két nappal ezelőtt Szent András ünnepén. Engem néhány nappal előtte értesítettek róla. Magyarországról is csatlakozhattak ehhez a közös imához azok, akik olvassák az Engesztelők Lapját, vagy akikhez ez a felhívás más csatornákon eljutott. És a lengyel határokat védő imán felbuzdulva Szeplőtelen Fogantatás ünnepére ugyancsak meghirdetésre került egy hasonló közös imádság itt Magyarországon. Évek óta ima van ezen a napon a Regnum keresztnél. Volt, amikor ide, a Szent Anna-rétre is hirdettünk szentmisét és imádságot. De az utóbbi évben már nem akartunk konkurenciát, hanem hagytuk, hogy inkább menjenek az emberek a Regnum kereszthez imádkozni. Az imában nem az elkülönülés, hanem éppen az összefogás a lényeg. Ahogy Krisztus Király vigíliáján együtt tudott imádkozni az egész ország, december 8-án is az együtt imádkozáson van a hangsúly különböző helyszíneken, ki ahol tud.

A cél közös, ahogyan ezt a lengyel, a román, a magyar imafelhívások fogalmazzák, és ahogyan ez az ima is tartalmazza. A Szűzanya Szeplőtelen Szívének a szeretetlángján meggyújtott mécseseinket rögtön az ország határaira helyezzük védelemül az iszlám megszállás, a keresztényüldözés, a különféle külső-belső támadások, háborúk, természeti csapások, katasztrófák ellen. És ilyenekből bizony - főleg a támadásokból - van bőven mostanság. Évek óta mindig azt kapjuk az Égtől, hogy a magyar nemzet határait a magyar szentek védik. Felsorakoznak ott a szent angyalokkal együtt, hogy védelmezzenek minket. Velük imádkozik Magyarország védőangyala is. Emlékezzünk Pio atya kijelentésre: milyen hatalmas angyala van Magyarországnak. Hozzájuk csatlakoznak az engesztelők Még egyszer tehát így hangzik ez az ima. „Az irgalmasság órájában a Mennyei Atya megnyitja az eget, és leadja nekünk Jézus vérző, golgotai keresztjét. Mi pedig ezzel a véres kereszttel körbejárva Jézus Krisztus szent vérével burkoljuk be a magyar nemzet minden tagját, Nagymagyarország minden négyzetcentiméternyi területét, a Katolikus Egyház minden tagját, főleg a Magyar Katolikus Egyházat. Megérkezve a Szent Anna-rétre, a Szűzanyával együtt a kereszt körül letérdelünk. A Szűzanya átveszi a Mennyei Atya irgalmasságának a lángját, amit egyesít az ő saját szívének szeretetlángjával, és ezzel az egyesített szent lánggal meggyújtja  a  kezünkben lévő mécseseket, amiket mi rögtön az ország határaira helyezünk teljes védelemül az iszlám megszállás, a keresztényüldözés, a külső-belső támadások, háborúk, természeti csapások, katasztrófák ellen. És így együtt, a Szűzanyáéval egyesítve imáinkat ajánljuk fel ennek az órának az imáit a Szűzanya szívén át a következő szándékokra… És itt ki-ki hozzáteheti még a saját szándékait.

A nagykilencedünk fohászával fejezem be: „Jézus Szíve, fölajánlom Neked Mária Szeplőtelen Szíve által ezt a szentáldozást, hogy  engesztelést nyújtsak minden megbántásért, amellyel illetnek Téged.”

Bocsa József atya

Miért december 25?

Karácsony közeledtével talán érdemes beszélni egy kicsit arról, hogy mi igaz és mi nem az ünnep idején szokás szerint keringő oknyomozó és leleplező írásokból. Biztosan mindenki hallott már arról a manapság népszerű megközelítésről, miszerint a karácsonyt azért tűzték éppen december 25-ére, hogy ezzel ellensúlyozzák az ókori Rómában egykor népszerű fesztivált, a Szaturnáliát vagy esetleg a Sol Invictust, a legyőzhetetlen nap ünnepét. Az elmélet szerint a keresztények azt gondolták, hogy könnyebben megnyerhetik a pogányokat Jézusnak, ha átveszik, és keresztény köntösbe öltöztetik ünnepeiket.

Ez elég meggyőzően hangzik és bizonyára előfordult ilyen megközelítés is, de a valóság kicsit eltérő képet mutat. Ezek az elméletek akkor váltak népszerűvé, amikor a XVIII. században a vallások összehasonlítása divatossá vált. Megvizsgálva a korai kereszténységről rendelkezésre álló legrégebbi információkat azonban úgy tűnik, hogy a karácsonyt jóval ezeknek a pogány ünnepeknek az ókori Rómában történt elterjedése előtt is ünnepelték már, mégpedig a fentiektől egészen eltérő okból. Sőt, az is lehetséges, hogy Aurelianus éppen azért vezette be a legyőzhetetlen nap ünnepét és tűzte azt december 25-ére, hogy ezzel ellensúlyozza Jézus születésének azidőtájt elfogadott napját.

Egyiptomban, kevesebb, mint háromszáz évvel Jézus halála után, egyes keresztények tavasszal emlékeztek meg Jézus születéséről. A karácsony első említése Kr.u. 200 körülről származik, amikor a kereszténységre még nem volt jellemző, hogy más vallások hagyományait átvette volna. Épp ellenkezőleg. Miközben az akkori keresztények minden tőlük telhetőt megtettek, hogy jó honpolgárok legyenek, nagyon figyeltek arra, hogy a pogány fesztiválokban és tevékenységekben ne vegyenek részt. Kr.u. 300 körül már nagyon sok keresztény december 25-én ünnepelte Jézus születését és száz éven belül a karácsony számos naptárban szerepelt. A keresztények azért preferálták a decembert, mert Jézus születésénél sokkal jobban érdekelte őket halála és feltámadása, hiszen ez áll az evangélium, az Örömhír középpontjában és születésének napját is ez alapján próbálták kiszámolni.

Andrew McGowen, a Bibliai Régészeti Társaság oldalán arról írt, hogy „i.sz. 200 körül Tertullianus leírja, miként jutott arra a következtetésre, hogy Jézus Nisan havának 14. napján született, ami a római naptárban március 25-nek felel meg.” Számításai szerint ez tehát Jézus keresztre feszítésének napja. A számítás innentől kezdve igen egyszerű. A dátumhoz kilenc hónapot hozzáadva december 25-éhez érünk, a korai keresztények pedig úgy gondolták, hogy az egyház prófétái és mártírjai a halálukkal megegyező naptári napon születtek. Ebből kiindulva, ha Jézus március 25-én halt meg, akkor ezen a napon fogant. (A jelen írás szempontjából másodlagos, hogy ennek mekkora lehet az igazság alapja, hiszen azt próbáljuk megvizsgálni, hogy mikor és miért kezdték a keresztények Jézus születésének napját december 25-én ünnepelni, nem pedig azt, hogy jól következtettek-e.)

Ettől függetlenül, a Bibliához szorosabban köthető módon, Lukács evangéliumának 1. fejezetéből tudjuk, hogy Zakariás, Keresztelő János apja, Abia rendjéből való pap volt. Egy bizonyos számítás ennek az információnak és a jeruzsálemi nagytemplom i.sz. 70-ben történt lerombolásával kapcsolatban fennmaradt, a papi rendekre vonatkozó információk alapján, több korai egyháztörténész úgy gondolta, hogy Zakariás szeptember vége és október eleje között tartózkodhatott a templomban. Későbbi korok történészei ezzel szemben úgy számolták, hogy szolgálatának ideje inkább júniusra eshetett. Lukácstól megtudjuk, hogy miután Zakariás elhagyta a templomot, felesége Erzsébet megfogant.

„Így cselekedett velem az Úr a napokban, amelyekben rám tekintett, hogy elvegye az én gyalázatomat az emberek között. A hatodik hónapban pedig elküldetett Gábriel angyal Istentől Galileának városába, amelynek neve Názáret, Egy szűzhöz, aki a Dávid házából való József nevű férfiúnak volt eljegyezve. A szűznek neve pedig Mária.” (Lukács 1:25-27)

A korai egyház ez alapján úgy gondolta, hogy hat hónappal azután, hogy Zakariás elhagyta a templomot március lehetett és ez volt Jézus fogantatásának ideje. Kilenc hónapot előrehaladva pedig megszületett, ami eszerint decemberre esett. Figyelembe véve a Tertullianust övező tiszteletet, minden klappolt. A fennmaradt írásos bizonyítékok szerint a fent vázolt számítások és korai vélekedések alapján kialakult hagyományt az egyház jóval azelőtt elfogadta, hogy a Szaturnália vagy a Sol Invictus beolvasztása felmerült volna. Itt érdemes megjegyezni, hogy a legtöbb tudós és történész szerint nem célravezető Jézus születését Zakariás templomi szolgálata alapján kiszámolni, mert nem igazán tudható, hogy ez pontosan mikorra esett, az eredmény így elég esetleges.

Végül pedig ne felejtsük el, hogy a helyzetet többféleképpen szemlélhetjük. Összpontosíthatunk arra, hogy a korai keresztények elszámolták magukat, vagy elgondolkozhatunk azon, hogy ők maguk meg voltak győződve arról, hogy igazuk van. Mindemellett pedig vegyük figyelembe, hogy általánosságban a születésnapok akkoriban nem voltak fontos események, és a korai századokban a keresztények nem is ünnepelték őket. Ugyanez volt a helyzet Krisztus születésével is. Nem arra fektették a hangsúlyt, hogy megszületett, hanem arra, hogy él.

Ami pedig a mát illeti, azt gondolom, hogy a lényeg nem változott. Jézus él. Ünnepelni pedig szabad, de nem kötelező.

„Emez az egyik napot különbnek tartja a másiknál: amaz pedig minden napot egyformának tart. Ki-ki a maga értelme felől legyen meggyőződve.” (Róma 14:5)

Erick Erickson cikkének felhasználásával
http://idokjelei.hu/2017/12/miert-december-25/

Égi Édesanyánk üzenete 2017. december 2-án Medjugorjéból

Medjugorje, 2017. december 2.

Drága gyermekek! Édesanyátokként fordulok hozzátok, az igazak anyjaként, azok édesanyjaként, akik szeretnek és szenvednek, a szentek édesanyjaként. Gyermekeim, ti is szentekké válhattok, ez tőletek függ. Azok a szentek, akik mérhetetlenül szeretik a Mennyei Atyát, azok, akik mindenekfelett szeretik Őt. Ezért, gyermekeim törekedjetek mindig jobbá lenni. Ha törekedtek jobbá válni, akkor szentek lehettek, még ha nem is gondoljátok ezt magatokról. Ha azt gondoljátok, hogy jók vagytok, nem vagytok alázatosak és a gőg távol tart benneteket a szentségtől. Ebben a békétlen világban, amely tele van fenyegetettséggel, szeretetem apostolai, imában és irgalommal kellene kitárnotok kezeteket. Gyermekeim, nekem pedig ajándékozzatok rózsafüzért, rózsákat, amelyeket annyira szeretek. Az én rózsáim, a ti szívből mondott, és nemcsak szájjal elmondott imáitok. Az én rózsáim a ti imáitok, hitetek és szeretetetek cselekedetei. Amikor a Fiam még kicsi volt azt mondta, hogy számos gyermekem lesz és sok rózsát fognak hozni nekem. Nem értettem őt. Most már tudom, hogy ti vagytok ezek a gyermekek, akik rózsát hoztok nekem, amikor mindenekfelett szeretitek Fiamat, amikor szívvel imádkoztok, amikor a legszegényebbeknek segítetek. Ezek az én rózsáim. Ez a hit, amely az életben mindent szeretetből tesz, nem ismeri a gőgöt, és mindig kész a megbocsátásra, sohasem ítélkezik, és mindig megpróbálja megérteni a testvért. Ezért, szeretetem apostolai imádkozzatok azokért, akik nem tudnak szeretni, akik nem szeretnek benneteket, akik rosszat tettek nektek, azokért, akik még nem ismerték meg Fiam szeretetét. Gyermekeim, ezt kérem tőletek, mert jegyezzétek meg, imádkozni azt jelenti, szeretni és megbocsátani. Köszönöm nektek.

Az ember pontosan annyit tehet a lelkek javára, amennyire egységben van Istennel

<<< Kézirat a purgatóriumból, bevezetés

<< Az Istentől küldött kereszt keserűségébe mindig édesség is vegyül

Forrás: https://christianae.wordpress.com
A szöveg egyházi jóváhagyással rendelkezik.

1887

1887. február
Ha a Jóistennek különleges tervei vannak valakivel, ha nem átlagosnak akarja, akkor nagy lelket, önzetlen szívet, egészséges ítélőképességet, jó jellemet és józan fejet ad neki.

Ha valakiben nem találja meg ezeket a tulajdonságokat, akkor az illetőtől semmi különlegeset nem vár a Jóisten.

Jézus nem egyszerre hozza a lélek tudomására, hogy mit vár tőle; megrettenne. Hanem apránként, ahogy kegyelme folytán egyre erősebb lesz, tárja föl előtte titkait és részesíti keresztjében.

A Jóisten különleges módon szereti önt. Különlegesen szeretett leánya. Minden, ami történt, az ön nagyobb javát szolgálta! Mindenkinek különösen kell szeretnie a Jóistent, önnek azonban különleges kötelessége van: a viszonzás.

Június 24.
Maradjon szoros egységben Jézussal. Mielőtt bármit tenne vagy mondana, kérjen tőle tanácsot; szívtől szívig beszélgessen vele mint barátjával, aki mindig közel van. Jézus teljes egészében akarja a lelkét, minden képességével, minden tehetségével; szívét minden gyengédségével, minden szeretetével. Azt akarja a jóságos Jézus, hogy eggyé váljanak, és minden kegyelmet és odaadást, amire embertársáért szüksége van, isteni Szívéből merítsen, ebből az isteni forrásból, mely soha ki nem apad.

Lám, így kell cselekedniük Jézus odaadó hitveseinek, elsősorban önnek, akit jobban szeret. Jézus viszonzást vár öntől. Ó, ha el tudnám mondani, mennyi kegyelmet tartogat önnek a Jóisten, ha nem gátolja működését – hathatós kegyelmeket, amelyek elválaszthatatlanul egyesíteni fogják vele, válogatott kegyelmeket, különleges kegyelmeket, benső kegyelmeket. Sok mindent akar önre bízni saját maga és a köz javára.

Hacsak teheti, menjen a templom felé, térjen be egy kicsit Jézusához, és öntse ki előtte a szívét. Mondja el neki bánatát, örömét, szenvedését, vagyis mindent. Úgy beszélgessen vele, ahogy bizalmas barátjával, atyjával, hitvesével beszélget az ember. Mondja ki iránta érzett minden gyengéd szeretetét; ha pedig nem tud templomba menni, szívében beszélgessen vele. Napközben időről időre engedje, hogy néhány pillanatig átjárja szent jelenléte. Lélekben álljon meg fensége előtt, idézze fel saját nyomorúságát, de az ő jóságát is, és nagy szeretettel adjon hálát érte.

Szívében egész nap beszélgethet Jézus Szívével; ezt kívánja és ezt várja öntől immár oly régóta. Ha hűséges lesz mindahhoz, amit mondok, ha igyekszik, ha mindenben Jézus kedvét keresi, ha megvan önben iránta a szerető szív minden gyöngédsége, azé, aki lelki szemeit állandóan nyitva tartva figyeli, hogyan tehet isteni Hitvese kedvére, akkor Jézus is legmeghittebb közléseit, isteni érintéseit, atyai és legszerelmesebb hitvesi szeretetét fogja tartogatni önnek, és mindent meg fog kapni, amit kér. Jézus semmit nem fog öntől megtagadni.

Ön teljesen odaadja magát, és ő is teljesen odaadja magát. A Jóisten azt akarja, hogy ez a lelkigyakorlat abba az állapotba juttassa, amelyben régóta látni szeretné. A Jóisten sokszor számunkra teljesen ismeretlen eszközökkel éri el céljait. Nos hát, bátran lásson munkához! Jézus új kegyelmeket szán önnek; nagylelkűen válaszoljon azokra elsősorban a maga, de a közösség érdekében is. Engedje, hogy a jó Jézus könnyen hajlítsa és alakítsa önt tetszése szerint! Nagyon figyelje a hangját szíve mélyén, és egyetlen kegyelmét se vesztegesse el. Akarata forrjon eggyé az ő imádásra méltó akaratával, és szíve vesszen el Szívében! Hamar megvalósítja önben terveit, ha nem akadályozza. Soha ne veszítse szem elől isteni jelenlétét… A Jóisten azt akarja, hogy különlegesen szent legyen, és egyedül az övé. Bárcsak igyekeznék…!

A jó Jézus elsősorban szeretetet akar látni a szívében: szeretetet, amely tiszta, önzetlen, nagylelkű, nem fél a szenvedéstől, nem a maga örömét keresi, s mindezt egyedül azért, hogy Jézusnak tetszésére legyen. A Jóisten nem tiltja, hogy törődjünk a testünkkel, de vannak emberek, akiket ő maga akar gondozni és gyógyítani, amikor jónak látja. Nekik nem használnak a gyógyszerek. Számukra minden másnál többet ér egy kis önmegtagadás. Higgye el, amit mondok, s meg fogja látni. Közösségi élet – ím, ez Jézus akarata az ön számára, akit különlegesen szeret. Minden tettét a gyakorlatias hit éltesse! Jézusba és szeretetébe vetett bizalma késztesse, hogy nagylelkűen vállaljon mindent, amit öntől kér!

Minden reggel, amikor felébred, mondja Kedvesének: „Jézusom, íme, itt vagyok, hogy teljesítsem akaratodat; mit kívánsz, mit tegyek ma, hogy kedvedben járjak?” Minden áhítatgyakorlatát Jézus jelenlétében végezze, nagy szeretettel.

Az ember pontosan annyit tehet a lelkek javára, amennyire egységben van Istennel. A Jóisten olyan lelkeket keres, akik engesztelnek az őt érő bántásokért; akik szeretik és megszerettetik őt. Azt akarja, hogy ön is közéjük tartozzék. Egy adott pillanatban Isten leleplezi és meghiúsítja azok terveit, akik nem kizárólag az ő dicsőségét keresik.

Jézus, mielőtt megadná egy léleknek, hogy bensőségesen egyesülhessen vele, próbatétellel megtisztítja, és minél nagyobb tervei vannak a lélekkel, annál nagyobb a próbatétel is. A gonosz lélek jól látja, hogy a Jóistennek tervei vannak önnel; íme, ezért zaklatja és gyötörteti övéivel… Ne keseredjék el. A Jóisten segíti és segíteni is fogja. Bátran küzdjön. A Jóisten a pokol erőfeszítései ellenére is el fogja érni céljait. A Jóisten engem használ fel arra, hogy bátorítsam, mivel senkije sincs. Jól jegyezze meg ezt, és lássa meg, hogy az emberi természetnek szüksége van ezekre az apró biztatásokra. Alkalomadtán gondoljon erre, mivel lelkek vannak és lesznek önre bízva.

A Jóisten példát ad erre az Agónia Kertjében. Teljes bizalma legyen Jézusban. Sohasem fogja önt cserbenhagyni. Szokásos tartózkodási helye Jézus Szívében legyen. A szeretet legyen a kötelék, amely szívét egyesíti Jézus imádásra méltó Szívével! Szíve, mely oly nyomorult, megtisztul és mindentől elszakad, amikor e tisztaságos Szívvel érintkezik. Jézus isteni Szívéből merítse a kegyelmeket is, amelyekre szüksége van mások számára és saját feladataihoz.

Soha nem fog semmit megtagadni öntől, amit bizalommal és szeretettel kér. A lelki szenvedések és gyötrelmek fájdalmasabbak, mint a testiek. A Jézust szerető lélek nagy fájdalma azonban az, hogy nap mint nap fájdalmat okoz neki bűneivel és hálátlanságával. Kérje Jézus Szívétől a szükséges lelkierőt, hogy megvalósíthassa önben terveit. Ha a Jóisten oly nagy tisztaságot követel a lélektől, akit befogad a mennybe, ez azért van, mert ő az örök Tisztaság, az örök Szépség, az örök Igazságosság, az örök Jóság és az örök Tökéletesség!

A Jóisten azért engedi, hogy szenvedjen testben és lélekben, hogy miután meghalt önmagának, véghezvihesse lelkében nagy terveit, ön pedig saját tapasztalatából tudja, hogyan segíthet tökéletességre másokat.

Hogy lelkét Isten jelenlétében tartsa, vegyen mindennap egyet Urunk szenvedésének tizennégy állomásából, és alaposabban elmélkedjék róla. Jézusnak kedves, ha megemlékezünk minden szenvedéséről, amit értünk elviselt. Ünnepnapokon vegye elmélkedéséhez az egyik dicsőséges titkot: a feltámadást, a mennybemenetelt. Gyakran gondoljon az Eucharisztiára is, Jézus rejtett életére a tabernákulumban. Elsősorban ott látja szeretetét. Így egyedül maradni, anélkül, hogy bárki imádná, a világ legtöbb templomában! Hiába várni, hogy valaki betérjen hozzá és azt mondja: „Szeretlek!”

Minden vasárnap tegye meg a maga kis előkészületeit a hétre, vagyis igyekezzék örömet szerezni Jézusnak. Viszonozni fogja.

A szentáldozás által Jézus egészen bensőségesen egyesíti magával; úgy egyesül önnel, mint még senki mással. Ebben az isteni táplálékban rendkívüli erőt fog találni, hogy arra a tökéletességre emelkedjék, amit Jézus öntől kíván.

Minden elmúlik, mégpedig gyorsan elmúlik! Ne aggodalmaskodjunk annyit olyan dolgokért, amelyeknek egy nap véget kell érniük. Azokra törekedjünk, amik soha nem érnek véget… Szent és Jézussal egységben véghezvitt cselekedeteinkkel ékesítsük mennyei trónusunkat. Emeljük néhány fokkal közelebb ahhoz, akit az egész örökkévalóságon át szemlélni és szeretni tartozunk. Íme, ez legyen egyetlen foglalatosságunk a földön.

Annak a léleknek, akit szeret, Jézus olyan dolgokat is megtesz, amelyek első pillantásra lehetetlennek tűnnek. Lám, így cselekszik majd önnel is! Jézus az, aki nagyon finoman, nagyon gyengéden s ugyanakkor erősen maga felé vonzza. Ne álljon ellen isteni vonzásának. Hamarosan Jézus maga fogja önnek elmondani, mit kíván öntől. Addig is rám bízta, hogy isteni akaratát közvetítsem önnek. Jól figyeljen annak szavára, aki bensőjében, szíve legmélyén szól önhöz; semmit ne tagadjon meg tőle, és mindent megnyer; ha ugyanis ön nagylelkű, ő még sokkalta nagylelkűbb lesz. Sokszor látta ezt már igazolva.

A Jóisten nagylelkű embereket vár szolgálatára, olyan lelkeket, akik nem gondolnak saját magukra, hanem minden jóakaratukkal, szívvel-lélekkel igyekeznek őt megszerettetni, saját érdekeiket háttérbe szorítva.

A Jóisten kegyelmei ajándékok, amelyeket nem köteles megadni nekünk. Annak adja, akinek akarja, és senki sem tehet neki szemrehányást. Kinek áll jogában, hogy törvényt szabjon az isteni Úrnak? Fogadja hát a Jézustól kapott különleges kegyelmeket alázattal s ugyanakkor alázatos hálaadással, nem keresve a miérteket. Jézus azt akarja, hogy minden teremtett dolog fölé emelkedjék, hogy semmiféle kötelék, egy cérnaszál se kösse a földhöz. Már itt a választottak életét élje, akik nem tesznek mást, mint élvezik és szeretik Istent, és egészen elveszítik benne önmagukat!

Rózsafüzér a tisztítótűzben szenvedő lelkekért ígéretekkel

http://metropolita.hu/2017/12/az-ember-pontosan-annyit-tehet-a-lelkek-javara-amennyire-egysegben-van-istennel/