Szent Józsefről a Szűzanya révén

 

Sokszor tapasztalhatunk prédikációkban a Szűzanya „emberközelivé” tételére szolgáló próbálkozásokat. Hallhatjuk, hogy ő is egy ugyanolyan anya volt, mint minden anya, egy hozzánk hasonló ember, egy szerény és alázatos asszony, és ez nyilván igaz is. De mégis elgondolkodtató és árulkodó jel, ha egy papnak Szűzanyával kapcsolatos mondanivalója elsődlegesen az emberközeliségének hangsúlyozása, mert emögött nem arról az igazságról való mély meggyőződés áll, hogy minden szenvedésben, munkában, anyai gondosságban, alázatos engedelmességben ragyogó és tökéletes példa számunkra, hanem az az implicit meggyőződés, hogy a gyarlóságainkban és bűneinkben is hasonlít hozzánk, mert a bűn az igazán emberi.

Azokat, akik ilyen értelemben akarják emberközelivé tenni a Szűzanyát, sosem hallani a Szűzanya mennybevételéről beszélni, hiszen ez nagymértékben értelmezhetetlen számukra. Mert az ő ki nem mondott meggyőződésük alapján a Szűzanya mennybevétele és a mennyben való megkoronázása érthetetlen, sőt valójában értelmetlen és indokolhatatlan „kivételezés” Isten részéről – persze, ha az egyáltalán megtörtént. Ez csak amiatt válik némileg tolerálható katolikus tanítássá sokak számára, hogy Mária azért mégiscsak Krisztus anyja volt, tehát „emberileg” érthető a kivételezés. A Krisztus érdemeire való hivatkozás az áteredő bűntől való mentességben a Szűzanya vonatkozásában számukra pusztán az isteni önkény katolikus megfogalmazása.

Annak igazságát, hogy a Szűzanya minden eretnekség, azaz végső soron minden titkolt hitetlenség leleplezője, itt is gyakorlatban látjuk megvalósulni. Mert az, aki nem érti a Szűzanyával kapcsolatos isteni tetteket, Istent igazából emberi módon képzeli el: mint egy gyarló földi apát vagy egy tökéletes abszolutista uralkodót, aki végső soron mégiscsak önkényesen kormányoz. Ezzel viszont bennfoglaltan igazságtalannak mondja. Ezért jobb esetben úgy tekintenek a Szűzanyára, mint a mázlista piros huszonegyesre, akinél a sors kiszámíthatatlan akaratából megállt a rulettkerék, ugyancsak Isten önkényét feltételezve.

Pedig Isten tökéletesen igazságos, és igazságosságát semmi sem csorbítja. És ha ezt szem előtt tartva gondolkodunk a Szűzanyával kapcsolatos katolikus tanításról, megerősödünk Isten csodálatában. A Szűzanya mennybevétele ugyanis Isten igazságosságából fakad.

Ezért, ha mást nem is nagyon tudnánk a Szűzanyáról, mint azt, hogy a mennybevétel megtörtént, már jogos és igazságos lenne iránta való tiszteletünk is. Mert ha a Szűzanya Isten igazságosságából részesült egyedüliként az emberek közül a mennybevételben, akkor értelemszerűen minden embernél jobban megérdemelte ezt. És ha a Mennyország királynéjává koronázták, akkor minden teremtménynél, tehát minden embernél és angyalnál is méltóbb erre. És mivel egyedül ő lett megkoronázva, egyedül ő volt méltó erre minden teremtmény közül. Mert Isten igazságos, és a Szűzanya felemelése nem magyarázható Isten bűnösök iránti irgalma alapján, hiszen az igazságtalanság lenne az angyalokkal szemben, akik sosem követtek el bűnt. Az angyalok tökéletes teremtmények, akik mindig látják Isten arcát. És a Szűzanya magasabb rendű választottja Istennek, mint ők, és a kiválasztottsága Isten igazságosságából fakad. Ki mondhatná tehát joggal, hogy nem érdemli meg tiszteletünket?

A Szentírás tanúsága és az Egyház tanítása szerint az angyalok Isten küldöttei, azaz Isten kegyelmének közvetítői az ember felé. Ezt elfogadva és a fentieket megfontolva, hogyan tarthatja valaki hittől idegennek, netán Krisztus-központúságunkkal ellenkezőnek, hogy a Szűzanya kegyelemközvetítő? Ha ő magasabbrendű minden angyalnál, akik per definitionem Isten küldöttei, azaz Isten kegyelmének közvetítői az ember felé, miért vált ki rosszallást bárkiben is ez a gondolat? És miért vált ki ellenkezést például a korábbi pápák által elismert és a fentiek alapján tökéletesen logikus tétel, amely a Szűzanyáról minden kegyelem közvetítőjeként beszél? Nem azért, mert nem hiszik a Szűzanya bűntől való mentességét, mennybe felvételét, vagy ha el is fogadják „elméletben”, valójában ezekben Isten önkényességét érzik? Mert nem hisznek abban, hogy Isten tökéletes igazságos.

Pedig Isten tökéletesen igazságos.

És itt kapcsolódhatunk a mai napon ünnepelt Szent Józsefhez is. Hogy mekkora szentet tisztelhetünk benne, akinek tettei közül csak nagyon keveset ismerünk, ahhoz ezen tetteinek ismerete és Isten általi kiválasztottsága ezek véghezvitelére bőségesen elegendőek.

 

Vajon Isten kiválaszthatott volna mást, mint egy nagy szentet a második isteni személy nevelésére, és arra, hogy a legtökéletesebb ember, sőt legtökéletesebb teremtmény társa, és oltalmazója legyen? Talán nem járunk messze az igazságtól, ha azt feltételezzük, hogy Isten igazságossága nem engedte volna meg ezt. És megerősödhetünk ebben a hitünkben a bűn természetét és Istennek a szabad akaratunk iránti tiszteletét megfontolva. Mert a szentség előtt nem állhat meg a bűn, nem pusztán azért, mert igazságtalan lenne a szenttel szemben, ha a bűnnel ilyen közelségben kellene léteznie, hanem azért is, mert a bűn nem lenne képes elviselni a Második Isteni Személy és a legtisztább teremtmény jelenlétét.

Avilai Szent Teréz beszél arról az Önéletrajzában, hogy Isten azért nem teszi érzékelhetővé jelenlétét azok számára, akiknek akarata nem irányul rá, mert ezzel elvenné szabadságukat. Ezért csak az akarat önkéntes Istenre irányulásával párhuzamosan és annak arányában válhat megtapasztalhatóvá az isteni jelenlét az Istent követők számára a belső imában is.

Mennyire lehetett hát Szent József akarata Istenre irányulva, ha a megtestesült Isten, Jézus Krisztus fogantatásától fogva az ő közelében lehetett, születése után őt szerette nevelőatyjaként, tisztelte, és mindenben engedelmeskedett neki? Tudva, hogy az engedelmesség célja és értelme az igazság szolgálata, engedelmeskedhetett volna Krisztus egy Istennek nem engedelmes bűnösnek, tisztelhette és szerethette volna atyjaként?

Minden, amit Szent Józsefről tudunk, az Isten iránti abszolút engedelmességéről szól, amely ugyanúgy nem letaglózó isteni jelenéssel kikényszerített engedelmesség, mint a másik álomlátó József hite. Az álom ugyanis az ébrenlét hitére épült, amely nélkül múló, furcsa érdekesség lett volna, és nem azonnal, késedelem és huzavona nélkül végrehajtott isteni parancs. Milyen csodálatos és emberszerető Isten az, aki ugyanolyan módon közli akaratát szolgájával, mint egykor a másik Józseffel, Krisztus előképével, és milyen kiváló szolga az, aki meghallja és azonnal teljesíti az álomban kapott parancsot! Megtehette volna ezt, ha ébrenlétében nem mindig Isten arcát keresi?

És ha már Avilai Szent Terézt említettem, álljon itt az ő csodálatos tanúságtétele Szent Józsefről:

„Pártfogómul és uramul a dicsőséges Szent Józsefet választottam, s nagyon melegen a kegyeibe ajánlottam magamat. Volt is alkalmam tapasztalni, hogy nemcsak ebből a bajból, hanem sok más, ennél nagyobb, becsületemet és lelkem üdvét fenyegető veszedelemből jobban kimentett ez az én atyám és uram, mint ahogy kérni tudtam. Nem emlékszem, hogy valaha kértem volna tőle valamit, amit ő meg ne tett volna. Igazán csodálatra méltó dolog, hogy mekkora kegyelmeket eszközölt ki számomra Istennél ez az áldott szent, és milyen testi és lelki veszedelmekből szabadított ki. A többi szenteknek, úgy látszik az Úr csak azt adta meg, hogy ebben vagy abban a szükségben tudjanak segíteni, erről a dicsőséges szentről azonban tapasztalatból tudom, hogy mindegyikben pártunkat fogja. Az Úr mintegy értésünkre akarja adni, hogy amiként engedelmes volt neki a földön – mert hiszen atyjának nevezték, s mint nevelőjének joga volt neki parancsolnia – éppúgy az égben is megteszi minden kívánságát. Tapasztalták ezt mások is, akik tanácsomra hozzá fordultak, és már újra sokan vannak, akik ezek alapján nagyon tisztelik őt. (…)

Szeretnék mindenkit rábeszélni arra, hogy tisztelje ezt a dicső szentet, mert tudom, hogy mily sok jót tud számunkra Istennél kieszközölni. Nem ismertem még embert, aki ha igazán tisztelte őt és különösebben szolgált neki, ne haladt volna nagyon előre az erények útján; mert rendkívül jó hatással van azokra a lelkekre, akik neki ajánlják magukat. Azt hiszem, már jó néhány esztendeje, hogy az ő ünnepén mindig kérek tőle valami különöset és még mindig megkaptam. Ha olykor kérésemet talán kissé ügyetlenül adom elő, ő oly egyenesre igazítja, hogy még sokkal nagyobb hasznomra válik. (…)

Én csak arra kérek mindenkit, az Isten szerelméért próbálja meg, ha nem hiszi, s tapasztalni fogja, mennyire jó dolog az, ha az ember ennek a dicső pátriárkának ajánlja magát és tiszteli őt.

A belső ima embereinek azonban különösen kellene hozzá ragaszkodniuk. Mert ki volna képes az angyalok királynéjáról elmélkedni, s életének azon eseményeire gondolni, amelyek folyamán annyi veszedelmet élt át a kisded Jézussal, a nélkül, hogy hálás ne volna Szent Józsefnek azért, hogy ezen nehéz körülmények között gondjukat viselte. Ha valaki nem talál olyan lelki vezetőt, aki belső imára tudná őt oktatni, fogadja tanítójául ezt a dicső szentet, s nem fogja eltéveszteni az utat.”

https://invocabo.wordpress.com/2022/03/19/szent-jozsefrol-a-szuzanya-reven/