2010. december 12.
A fény derengése egy fáradságosan befejezett nap és hét után arra indít, hogy felébredjek. Alighogy kinyitom a szeme megértem, hogy közel van a kegyelem. Még nem sikerül senkit sem észrevennem a fénysugarak között a meleg tónusú és erős színek között, de ugyanakkor egy gyengéd dallamot hallok, amely más le nem írható hangokkal keveredik és a fénylő oszlop szívéből érkezik. Majd néhány tíz másodpercnyi ideig hosszú csend következik és egy halk ruhasuhogást veszek észre. Előveszem a rózsafüzérem, és amíg imádkozom, egy rés nyílik meg előttem.
Nem önthető szavakba, ahogyan a gőztől duzzadó felhők kettéhasadnak. Enyhe virág- és tömjénillat előzik meg az édes Úrnő megjelenését. Fehér ruhába van öltözve, de egy nyakánál összekapcsolt köpenyt is visel, színe olyan, mint az ég, szakadt és vérrel áztatottan szennyes.
Arca telve volt fájdalommal. Arra kért, hogy imádkozzunk közösen különösen arra a szándékra, amely az Úr két parancsa elleni vétkekre vonatkozik.
Leírom az üzenetnek azt a részét, amit megoszthatok, a többit a szívemben kell őriznem egy meghatározott ideig.
„... Kedves fiaim, azért imádkozom, és azért járok közben, hogy a mai sötét időkben is vegyétek észre Fiam fényét. Szeretete annyira bőséges mindnyájatok iránt, hogy elküldött engem, hogy elveszett reményeteket visszaadjam. Bábel tornyát mindenütt felépítették, vagyis súlyos bűnök terheli a szent igazságosságot.
Azt szeretném, ha ma meghallgatnátok, hogy a hazugság és gyilkosság ne uralkodjon rajtatok egy pusztító évtizednél tovább. Az Úr nem hagyott el benneteket, és ezért drága gyermekeim jósággal és bizalommal válaszoljatok, hogy egy szörnyű büntetéstől menthessen meg benneteket, amely a következő hónapokban készül felülkerekedni. Csak ha könnyeim meghallgatásra találnak! Ne utasítsátok vissza segítségemet és imádkozzatok, engeszteljetek, ajánljátok mindezt azokért, akik a rosszat terjesztik, és így kísértik az ítéletet magukkal szemben.
Eljövök, hogy minél nagyobb számú lelket hívjak meg az üdvösségre és félelmet érzek azokért, akik kinevetve szavaimat, nem akarják megváltoztatni életüket."
D: Fájdalom van bennem és sírok, amikor szeretett hazámra gondolok, hogy mennyien nem hittek nektek különböző mások általi okoknál fogva.
„Ne szomorkodjatok kedves gyermekeim és tárjátok ki szíveteket Isten felé azért, hogy meg tudjon bocsátani nektek és elfogadhassa áldozataitokat.
Hamarosan jelet kaptok... (Mozgatja a kezét, a köpeny a vállán mozdulatlan marad és az alsó részén nyitott, amely bezárul, majd újra kinyílik három alkalommal).
Gyermekeim nem most, hanem a végidőkben (a végén) a Szentlélek igazolja majd erre a helyre történő érkezésemet, és majd örülni fogtok, hogy válaszoltatok az Üzenetre.
A közeli viszontlátásra."
