Az olasz
EU-képviselő, Mario Bergezio meghívására és a francia Civitas Intézet
kezdeményezésére Fellay püspök, az FSSPX rendfőnöke meglátogatta
Brüsszelben az Európai Parlamentet, és megáldotta az ott felállított
betlehemi jászlat.
A nagyméretű betlehemi jászol az épület központjában fekvő, a közönség
számára is látogatható termek egyikében van felállítva. Az áldáshoz
Franciaországból, Nagy-Britanniából, Görögországból, Portugáliából és
Olaszországból küldött képviselők és hivatalnokok gyűltek egybe. Alain
Escada, a francia Civitas Intézet elnöke beszédében arra
figyelmeztetett, hogy a jászolban fekvő Jézus-gyermeknek az összes nép
felett uralkodnia kellene, mivel minden hatalom Istentől származik.
Beszédében idézte Szent X. Pius pápát, aki azt mondta: „A civilizációt
nem kell többé kitalálni, ez eddig és ezután is a keresztény
civilizáció, ez a katolikus társadalom. Pusztán arról van szó, hogy újra
helyre kell állítani, és szünet nélkül meg kell újítani természetes és
isteni alapjain.”
Fellay püspök beszédében ezeket mondta:
„Ott, a jászolban, ott kezdődött minden. Ezért teljesen normális, hogy
Európa irányítói tiszteletüket róják le annak az Istennek, aki az
emberek közé jött, hogy megmentse őket. Ő, a királyok királya.
Emlékezzünk ezért arra, amit Pie bíboros mondott: »Ha nem jött el Jézus
Krisztus uralmának a pillanata, akkor az a pillanat sem jött el, hogy a
kormányok fennmaradjanak.« E jászol megáldásával az Egyház e helyet a
jó Isten kegyelméhez kapcsolja. Ez a kis hely egy szentelménnyé válik,
és mindazoknak használ, aki ide jönnek, hogy belsőleg elmélkedjenek,
összeszedjék gondolataikat.”
Fellay püspököt az FSSPX belga-holland
disztriktjének vezetője, Pater Thierry Legrand kísérte el az Európa
Parlament üléshelyére. Beszédében ennek a kezdeményezésnek a
jelentőségét húzta alá, tekintettel arra a próbálkozásra, mellyel
Franciaországban meg akarják akadályozni a betlehemi jászlak
felállítását a nyilvános helyeken, és az ádventi és karácsonyi
„népszokást” „téli akciókra” és „évvégi kezdeményezésekre” akarják
átnevezni és átértékelni. [Mennyivel rosszabbak ezek az utóbbiak a
„népszokás” kifejezéstől?]
(forrás: www.katholisches.info (pius.info-tól átvéve) – 2014. december 12.)
Fellay püspök enyhén szólva is meglepő
ténykedését az antimodernista honlap is megemlítette egy cikkében. Most
ebből a cikkből következnek az ide vonatkozó részletek.
Egyházi átalakulás gázpedállal és fékkel
3. A „Piusközösség” és a „szent egyház”
közötti baráti kapcsolatok nem újak, ezt eddig is tudtuk. De azt a hírt
mégis érdekesnek találtuk, miszerint a „Pius-rendfőnök”, Fellay püspök
Alain Ascada, a Civitas, egy francia Tradi-Polit-Aktív-Egyesület
elnökének közvetítésével és a pártnélküli EU-képviselő, Mario Borghezio
meghívására december 9-én Brüsszelben az Európa Parlamentben megáldott
egy betlehemi jászlat, amit ott az egyik teremben állítottak fel. …
Nos, eléggé furcsa, hogy pont a
„Piusközösség” „rendfőnöke” köti össze az „egyház” nevében az Európa
Parlamentet a „jó Isten kegyelmével” (amihez persze egy kicsit több
kellene, mint egy betlehemi jászol megáldása). De még ennél is
különösebb, hogy alig pár hete maga a „szent egyház” elöljárója,
„Ferenc pápa” látogatott az Európa Parlamentbe, ahol hosszú beszédet
mondott, melyben azt a figyelemreméltó bűvészmutatványt hajtotta végre,
hogy egyetlen egyszer sem említette Urunk Jézus Krisztust. Ehelyett
sok szó esett az „emberi méltóságról” és az „emberi jogokról”, és
természetesen a bevándorlókról. Talán e két egymást szorosan
követő eseményben már a Bergoglio-egyház és a „Piusközösség” közötti
jövőbeli kooperáció mutatkozik meg. Bergoglio az istentelen területet
fedi le, a „Piusközösség” a vallásosat. …
7. Összefoglalva: számunkra túl
egyszerűnek és egysíkúnak tűnik, ha Bergogliot bal-jobb sémába sorolják
be, és konzervatívokat gyilkoló progresszistának és a tradicionalisták
rémének állítják be. Valójában Bergoglio egy agyafúrt
dialektikus, aki reformjait jó modernista stílusban a különböző erők,
„gázpedál” és „fék” párbeszédi váltakozásának segítségével akarja
előrevinni, hogy ily módon biztosabban haladjon előre és ebbe a
folyamatba minden oldalt bekapcsoljon. Eddig ez
figyelemreméltó módon sikerült is neki. Az utolsó szinódus eredménye,
ahol ugyan nem két-harmados többséggel, de abszolút többséggel még a
„legvitatottabb” passzázsokat is megszavazták, impozáns bizonyíték erre.
Bergoglio egy interjúban ezt mondta: „Bár igaz, hogy a szinódus alatt különböző pozíciók alakultak ki, de ezek még az igazság keresésének stádiumában voltak. Azokért, akik nagyon határozottan kitartanak pozíciójuk mellett, imádkoznunk kell, hogy a Szentlélek átalakítsa őket.”
Bergoglio pont ezt az „átalakítást” akarja, ezt a „transzformációt”. Merevnek nem maradhat senki, se „balról”, se „jobbról”.
Bergoglio egy interjúban ezt mondta: „Bár igaz, hogy a szinódus alatt különböző pozíciók alakultak ki, de ezek még az igazság keresésének stádiumában voltak. Azokért, akik nagyon határozottan kitartanak pozíciójuk mellett, imádkoznunk kell, hogy a Szentlélek átalakítsa őket.”
Bergoglio pont ezt az „átalakítást” akarja, ezt a „transzformációt”. Merevnek nem maradhat senki, se „balról”, se „jobbról”.
Bergoglio bizonyára nagyon jól el tudja
képzelni, hogy ebbe a dialektikus „transzformációs-folyamatba” a
„Piusközösség” „tradicionalistáit” is bevonja. Hiszen ezek máris ott
tartanak, hogy a zsinati püspökökkel dialógust folytatnak [ebben
állapodott meg Fellay püspök Müller bíborossal, és időközben el is
kezdték ezeket a párbeszédeket], átalakulásuk tehát teljes
gőzzel folyik, olyannyira, hogy már a gyökeresen szabadkőműves
EU-Parlamentben is szívesen látott vendégek.
„Pater Jorge” kiválóan érti a dolgát. Talán egy napon Fellay „bíboros” kíséretében fellép az UNO előtt is, hogy ott az emberi méltóságról és emberi jogokról fecsegjen, miközben kísérője egy fenyőt – vagy inkább egy pálmát – megáldhat, hogy az UNO-t a „jó Isten kegyelméhez” kösse. Akkor beszélhetünk csak majd igazán egy tökéletesen sikerült „egyházi átalakulásról”.
„Pater Jorge” kiválóan érti a dolgát. Talán egy napon Fellay „bíboros” kíséretében fellép az UNO előtt is, hogy ott az emberi méltóságról és emberi jogokról fecsegjen, miközben kísérője egy fenyőt – vagy inkább egy pálmát – megáldhat, hogy az UNO-t a „jó Isten kegyelméhez” kösse. Akkor beszélhetünk csak majd igazán egy tökéletesen sikerült „egyházi átalakulásról”.
(forrás: www.antimodernist.org/am – 2014. december 12.)
Akárki akármit is mond vagy ír Malachi
Martinról, az 1996-ban megjelent könyvében (Windswept House, németül:
Az utolsó pápa) írottak napjainkban szinte szóról szóra teljesednek be.
Különösen, ha nem feledkezünk el arról, amit Fellay püspök az év
elején mondott: „Ügyvédünket [nyilván Krah urat] fogadta Bergoglio, és
elmesélte neki, hogy kétszer is elolvasta Lefebvre életrajzát.” – Pont
erről ír Martin atya: vagyis azt mutatja be, hogyan készítik elő az
eseményeket a háttérben az „egy-világ” tervezői.
(Lásd a honlap következő cikkét: Az emberek egy szervezett testülete egy összehangolt tervet ültetett a gyakorlatba)
(Lásd a honlap következő cikkét: Az emberek egy szervezett testülete egy összehangolt tervet ültetett a gyakorlatba)