A
Népszabadság lehetőséget adott Furmann Imre köztársasági politikusnak,
hogy kifejtse karácsonyi gondolatait. Azontúl, hogy karácsony alkalmával
a baloldalt félti, kifejti, hogy ő római katolikus, ami mellett a
szabadkőművessége is megfér. Azonban ez nem így van...
Sajnos csak most bukkantunk Furmann Imre karácsonyra megírott cikkére, de érdekesnek találtuk, és egyben felháborítónak is, így foglalkozunk vele.
A
szörnyű ebben az egészben nem az, hogy Furmann Imrék szóhoz jutnak,
vagy hogy Furmann Imre szabadkőműves. Tudtuk eddig is, hogy számtalan
maszon található a jelenlegi politikai elitben (Furmannról is tudni
lehetett, megírtuk már - a szerk.), és nagy szerepük van a köztársaság működtetésében, amit Furmann díjai is jól mutatnak . A baj ott kezdődik, amikor karácsonyt a baloldal megmentésének magasztos céljaival egyeztetik az ominózus cikk bevezetőjében:
"Idén Karácsony előtt a Népszava arra kért számos gondolkodót, áttekintve az elmúlt éveket, írjanak arról, szerintük mit kell tenni ahhoz, hogy a magyar baloldal a közeljövőben ne szenvedjen történelminek mondható vereséget. Furmann Imre "Barmok közt" címmel küldte el munkáját"
"Idén Karácsony előtt a Népszava arra kért számos gondolkodót, áttekintve az elmúlt éveket, írjanak arról, szerintük mit kell tenni ahhoz, hogy a magyar baloldal a közeljövőben ne szenvedjen történelminek mondható vereséget. Furmann Imre "Barmok közt" címmel küldte el munkáját"
(Mielőtt elfelejteném! Jézus nem volt baloldali, tehát ilyen alapon sem mondhatja magát nemhogy katolikusnak, de még kereszténynek sem Furmann.)
De ez még mind semmi ahhoz képest, hogy ilyen mondatokat is le mer írni:
"Énbennem minden további nélkül megfér római katolikus vallásom és szabadkőművességem."
"Énbennem minden további nélkül megfér római katolikus vallásom és szabadkőművességem."
És hogy minek kellene megférnie egymás mellett?
"Mint ahogy sokan nem ismerjük a többi vallás szimbólumrendszerét sem. Pedig ha ismernénk a sajátunkat, könnyebben elfogadnánk másokét."
"Mint ahogy sokan nem ismerjük a többi vallás szimbólumrendszerét sem. Pedig ha ismernénk a sajátunkat, könnyebben elfogadnánk másokét."
Hogy
lássa a kedves olvasó, hogy nem fér meg egymás mellett a kettő, és hogy
kicsit kiokítsuk Furmannt is gyorsan segítségül hívjuk az egyházat (mi
szélsőjoboldali nácik vagyunk, ezért ránk úgysem hallgatna). Tesszük ezt
azért is, mert a kedves szabadkőműves, katolikus, baloldalink (micsoda
katyvasz ez...) pont arra hivatkozik a cikkében, hogy a tudásunk
hiányos.
Ha
Ön kedves Imre valóban római katolikus, akkor jelenleg súlyos bűn
állapotában van, és nem is áldozhat. Persze tudjuk mi, hogy nem nagyon
jár szentmisére, így ez valószínűleg nem zavarja. Az is megeshet, hogy
szándékosan próbálja összemosni a katolikus vallást a
szabadkőművességgel, ezzel járatva le a katolikusokat és/vagy az egyház
hívei számára szimpatikussá tenni a szabadkőművességet.
Tehát innentől az egyházé a magyarázó szerep, a végén további hozzáfűzésekkel:
(XII. Kelemen Pápa hivatkozott, már nem érvényben lévő bullája ITT. )
(XII. Kelemen Pápa hivatkozott, már nem érvényben lévő bullája ITT. )
"VI.
A szabadkőművesség(~) és az Egyház. A ~ elveti Krisztus →Egyházát,
tagadja a kereszténység igaz vallás jellegét, racionalizmusával és
emberközpontúságával a vallási közömbösség és a szabadgondolkodás
irányába hat. Ezért XII. Kelemen p. 1738. IV. 28: In eminenti (DS 2511),
XIV. Benedek p. 1751. V. 17: Providas bullájával a ~et elítélte, a
belépést kiközösítés terhe alatt megtiltotta; 1814. VIII. 13: Consalvi
bíb. ítélte el. XII. Leó p. 1825. III. 13: Quo graviora mala, XVI.
Gergely p. 1832. VIII. 15: Mirari vos (DS 2730) megnyilatkozásával
megerősítette a korábbiakat. IX. Pius p. (ur. 1846-78) beszédeiben és
körleveleiben (Qui pluribus, DS 2783, →Syllabus; Quanta cura, DS 2894)
szólt a ~ ellen. XIII. Leó p. 1884: kiadta a Humanum genus enc-t (DS
3156-58), 1892, 1894: és 1896: más megnyilatkozásokat. 1917: a CIC
2335.k. önmagától beálló, a Szentszéknek fenntartott kiközösítéssel
büntette a ~hez v. hozzá hasonló szervezetekhez tartozókat. - A II. Vat.
Zsin. (1962-65) a ~gel kifejezetten nem foglalkozott, a Dignitatis
humanae nyilatkozat azonban megnyitotta a ~gel való kapcsolat útját.
1970: a Lichtenaui nyilatkozat egy sor korábbi félreértést tisztázott,
de 1980: a Német Ppi Konf. kinyilvánította, hogy No. ter-én kat. személy
nem lehet szkm. - Azzal, hogy az új CIC 1983: nem szól a ~ről, a 6.k.
1. és 3. pontja értelmében a szkm-ekre kimondott kiközösítés hatályát
vesztette. A Német Ppi Konf. ennek ellenére fenntartotta, hogy kat. hívő
nem lehet szkm. E tilalmat a Joseph Ratzinger bíb. vez. Hittani
Kongregáció Nyilatkozata a ~ről 1983. XI. 26: az egész világra
kiterjesztette: „Változatlan marad az Egyház negatív ítélete a szkm.
társaságokkal kapcsolatban, mert alapelveiket mindig
összeegyeztethetetlennek tartotta az Egyház tanításával, s ezért a
beiratkozás hozzájuk tiltott marad.” - 1985 elején a Nyilatkozathoz a
Kongr. a köv. magyarázatot fűzte: „Az 1970-1980-as években a Hittani
Kongr. levelezésben állt néhány, a kérdésben különösen érintett Ppi
Konf-val, hiszen kat. személyiségek dialógust kezdtek néhány páhollyal,
melyek nem voltak ellenségesek, sőt barátságot tanúsítottak az egyh.
iránt. Az elmélyültebb tanulmányozás megerősítette a Hittani Kongr-t
abban a meggyőződésében, hogy a ~ és a ker. hit alapelvei alapjában nem
egyeztethetők össze. Ezért eltekintve különböző páholyoknak az egyházzal
szemben többé v. kevésbé ellenséges gyakorlati magatartásától, a
Hittani Kongr. 1983. XI. 26-i nyilatkozatával a problémát legmélyebb és
leglényegesebb szintjén akarta érinteni: az alapelvek
összeegyeztethetetlenségének szintjén, azaz a hit és annak erkölcsi
követelményei szintjén. - Az elvek összeférhetetlenségével kapcsolatban
ma bizonyos részről azt hozzák fel, hogy a ~ lényeges tulajdonsága éppen
az, hogy nem határoz meg semmiféle „elvet” valamilyen fil. v. vallási
álláspont értelmében, ami kötelező volna a szkm-ek számára, hanem
világnézetek és vallások fölött össze akarja gyűjteni a jóakaratú
embereket mindenki számára érthető és elfogadható humanitárius értékek
alapján. Azt mondják, hogy ~ összetartó erő akar lenni mindazok számára,
akik hisznek a Mindenség Építőmesterében és elkötelezettséget éreznek
azon alapvető erkölcsi irányultságok iránt, amelyek pl. a
Tízparancsolatban vannak megfogalmazva; ez senkit nem tántorít el a
saját vallásától, hanem épp ellenkezőleg, még szorosabbra fűzi a
kapcsolatot vele. - E helyen nem lehet megvitatni azokat a tört. és fil.
problémákat, amelyeket az ilyen állítás magában rejt. A II. Vat. Zsin.
után nem szükséges hangsúlyoznunk, hogy az Egyh. is törekszik az
együttműködésre minden jóakaratú emberrel. A ~hez való csatlakozás
azonban határozottan túllép ezen a törvényes együttműködésen és tőle
lényegesen különböző jelentéssel bír. Mindenekelőtt arra kell
emlékeztetnünk, hogy a ~ közösségei és azok erkölcsi követelményei úgy
jelennek meg, mint szélsőségesen kötelező szimbólumok kibontakozó
rendszere. A bennük uralkodó szigorú titokfegyelem nagyon felerősíti a
jelek és az eszmék közötti kölcsönhatást. Mindezeken túl a titkolózás
légköre a belépettek számára azzal a kockázattal jár, hogy számukra
ismeretlen stratégiák eszközévé válnak. Még ha állítják is, hogy a
relativizmust nem tekintik dogmának, valójában egy szimbolikus
relativista felfogást tálalnak, s ezért egy ilyen morális-rituális
közösség relativizáló hatását nem lehet kivédeni, hanem az nagyon is
meghatározó lesz. Ilyen összefüggésben a különböző vallási közösségeket,
melyekhez a páholyok tagjai tartoznak, csak úgy lehet tekinteni, mint
egy tágabb értelmű és megfoghatatlan igazság intézménnyé vált formáit.
Ezen intézmények értéke aztán elkerülhetetlenül relatívnak fog tűnni
ahhoz a tágabb értelmű igazsághoz képest, amely a jóakarat közösségében,
azaz a ~ testvériségében mutatkozik meg. - Egyrészt egy kat. ker.
képtelen Istennel való kapcsolatát kettősségben, azaz egy
felekezetfeletti-humanitárius és egy belső-ker. formára kettészakítva
megélni. Nem tarthat fenn kétféle kapcsolatot Istennel, sem a Teremtővel
való kapcsolatát nem fejezheti ki kétféle szimbólumrendszerben. Ez
teljesen eltérő volna attól az együttműködéstől, amely számára magától
értetődik azokkal, akik elkötelezettek valami jó iránt, még ha egészen
más elvekből indulnak is ki. Másrészt egy kat. ker. hogyan lehetne
egyidejűleg részese a ker. testvérek teljes közösségének, s ugyanakkor
mint szkm. kívülállónak, „profánnak” tekintené ker. testvéreit. - Még ha
nem is volna kifejezetten kötelező (mint mondtuk) a relativizmus
tanszerű megvallása, a szkm. testvériség relativizáló ereje a maga belső
logikájával képes a hitvallás aktusát oly radikálisan átformálni, hogy
az egy ker. számára, akinek XIII. Leó p. szavaival „drága a hite”,
elfogadhatatlan. A hitvallás alapstruktúrájának ezen átalakítása
ráadásul többnyire észrevehetetlenül zajlik le: az Istennek az egyházban
kinyilatkoztatott igazságához való őszinte ragaszkodás átalakul egy
intézményhez tartozássá. Ez az intézményhez tartozás pedig nem több,
mint az embernek az örökkévaló felé fordulásának bizonyos kifejezési
formája, egy a sok egyéb lehetséges és érvényes kifejezési forma között.
A kísértés, hogy ebben az irányban haladjanak, ma még erősebb, mert
teljesen megfelel a korszellemben uralkodó bizonyos meggyőződéseknek. Az
a vélemény, hogy az igazság megismerhetetlen, korunk egyik tipikus
jellemzője, s ugyanakkor általános válságának lényeges alkotóeleme. -
Mindezeket tekintetbe véve a Hittani Kongr. nyilatkozata megerősíti,
hogy a szkm. társaságokba belépés „az Egyh. részéről tiltott marad”, s a
hívők, akik belépnek, „súlyos bűn állapotában vannak és nem járulhatnak
szentáldozáshoz”. Ezzel a Kongr. azt mondja a hívőknek, hogy a belépés
objektíve súlyos bűn, a pontosítással pedig („akik szkm. társasághoz
tartoznak, nem járulhatnak szentáldozáshoz”), meg akarja világítani a
hívők lelkiismeretét annak a súlyos következménynek a meglátásához,
amivel az járna, ha szkm. páholyhoz csatlakoznának. - Végül a Hittani
Kongr. kijelenti, hogy „nem a helyi egyh. hatóságok feladata olyan
nyilatkozatot tenni szkm. társaságokról, ami ellenkezik a fentebb
mondottakkal”. Ezzel a Kongr. az 1981. II. 17-i nyilatkozatra utal,
amely a Szentszéknek tartott fenn minden megnyilvánulást azon társaságok
természetéről, melyekre a hatályát vesztett korábbi, 2335. kánon
vonatkozott. Ugyanezt megismételve a Hittani Kongr. 1983. XI-i
nyilatkozata fenntartja az illetékességet olyan megnyilvánulásokra,
amelyek eltérnének a megítéléstől, mely szerint a ~ elvei nem
egyeztethetők össze a kat. hittel, a belépés súlyos bűn, ami kizárja a
hívőt a szentáldozásból. Ez a rendelkezés jelzi, hogy a különbségek
ellenére, amelyek mutatkozhatnak a ~ irányzatai között az Egyh. iránt
tanúsított magatartásukban, az Ap. Szentszék olyan alapvető, közös
elveket lát bennük, amelyek minden egyh. hatóság részéről azonos
elbírálást követelnek. - E nyilatkozat megtételével a Hittani Kongr. nem
akarta kisebbíteni azok erőfeszítéseit, akik e Dikasztérium
felhatalmazásával keresték a dialógus lehetőségeit a ~ képviselőivel.
Mivel azonban felmerült a lehetősége annak, hogy a hívők körében azt a
téves nézetet kezdik hirdetni, hogy most már szabad csatlakozni szkm.
páholyhoz, a Hittani Kongr. kötelességének érezte, hogy tudomásukra
hozza az egyh. hiteles véleményét a kérdésről és szembesítse őket a
páholyhoz tartozásnak a kat. hittel való összeférhetetlenségével. Mert
egyedül Jézus Krisztus az Igazság Mestere, és a ker-ek egyedül Őbenne
találhatják meg a világosságot és az erőt ahhoz, hogy Isten tervei
szerint éljenek és testvéreik igazi javát szolgálják.” **-88 "
Sajnos
a II.Vatikáni Zsinat után az egyház máshogyan fogalmaz a
szabadkőművességgel kapcsolatban, és elismeri a jó szándékot, meg az
erkölcsösséget, ami jól mutatja, hogy valamennyire azért lehetett rá
befolyással ez a társaság.
Emeljünk ki egy kis részletet a hivatkozott,
XII. Kelemen pápa 1738. évi bullájából, amit felülírtak már egyházi
részről. Nem fogadjuk el azt az érvelést, miszerint ez 1738-ban volt,
most meg 2010 van, és hogy azóta bebizonyosodott a szabadkőművesség
erkölcsössége, jó szándéka stb. Nekünk pont az azóta történt dolgok
szolgálják a bizonyosságot, hogy XII.Kelemennek volt igaza, mikor
ítéletet mondott a társaságról:
"Ezért,
emlékezetünkbe tartva, milyen hatalmas károkat okoznak ezek a
társaságok és gyûlések nemcsak a földi állapot békéjének, hanem a lelkek
jólétének is, és felismerve, hogy nem tartják magukat sem a világi, sem
az egyházi szankciókhoz; és mivel az Isteni Ige arra oktat minket, hogy
a hűséges szolga és az Úr házának felügyelője feladata, hogy éjjel és
nappal vigyázzon, nehogy az olyanok, mint ezek, betörjenek a házba, mint
a tolvajok, és nehogy, mint rókák, feldúlják a szőlőskertet; hogy
megőrizzük az egyesek szívét az erkölcstelenségtől, és az ártatlanokat,
kiket titokban megsebeznek a fent említettek nyilai, és hogy lezárjuk
azt a széles utat, amely megnyílhatna a bűn elkövetésére, és egyéb,
Előttünk ismert igaz és jogos okok miatt; tanácskozván néhány
Tisztelendő Testvérünkkel a Római Szent Egyház Bíbornokai közül,
valamint saját akaratunkból és biztos tudásunk és érett megfontolásunk
alapján, Apostoli hatalmunk teljességével ezennel megállapítjuk és
elrendeljük, hogy a szabadkőművesek vagy francia kőművesek vagy
bárhogyan nevezzék is őket, ezen a társaságok, közösségek, gyűlések,
összejövetelek, találkozók, kongregációk és ülések elítéltek és
tiltottak, és jelen Konstitúciónkkal, amely örökre érvényben marad,
elítéljük és tiltottá nyilvánítjuk őket."
(Népszava, Katolikus Lexikon nyomán Szent Korona Rádió )