Körülöttem forrong minden! Vitázó politikusok,
választásra készülnek, jót akarnak, dicsérik magukat és szidják egymást.
Kapzsi bankárok által felhergelt, fölösleges üveggyöngyök után futkosó,
kapkodó emberek kiabálnak, vagy értetlenül, tanácstalanul néznek maguk
elé. És itt vannak a naponta megfagyó hajléktalanok, a harcot a hitelek
súlya alatt feladó vállalkozók, a munkanélküliek, az olcsó termékeket
reklámozó médiák, és sorolhatnám tovább, de minek, hisz mindezt
hihetetlen nagy példányszámban megteszi a sajtó, sok-sok csatornán önti a
televízió, a megannyi honlap.
Ülök
és látom, hogy jön Krisztus Király, közeledik csendesen, méltósággal,
hozzám, hozzánk, mint hajdan Jeruzsálem falai felé. Megáll, és hosszan
néz. Testemben hatalmas félelem remeg.
Csak le ne borulj sírva előttünk Istenünk!
Mindenkinek igaza van! Nem mehet ez így tovább! Tudom az eszemmel, hogy
túl sok már a hazugság, a léha képmutatás. Magam is érzem, hogy jó
lenne betörni néhány ablakot, szétverni az álnokok között. Türelmetlenek
vagyunk. Egy értelmetlen, nagyon hosszúra nyúlt diktatúrából jövünk.
Naivan, tisztán indultunk 89-ben, egymás kezét fogtuk, és a sárba
borulva több nyelven is együtt imádkoztunk, boldogan kacagtunk. Akkor
értettük, most miért nem értjük egymás nyelvét, vágyát, álmait?
Forrong a világ! Tudom, hogy mindenki jót akar. Jót magának, minél több
jót! Mint a gyermekek veszekszünk ócska babarongyokon, és észre sem
vesszük, lassan szabadul el körülöttünk a pokol. Nem igaz, hogy ez a
világ csak sírásból és vérből tisztulhat meg, léphet tovább! Hogy
lehetünk ilyen vakok?
Uram, te hányszor próbáltál összegyűjteni
bennünket, mint kotló a csibéit? Jó szóval biztatsz, adtad a szeretet
parancsát, és megmosod könnyeiddel lábainkat. Mindent jóságosan nekünk
adtál, élhetnénk csendesen paradicsomi békességben. Jól
feltarisznyáztál, mindenünk megvan.
A föld csodás termékenysége
szaporít nap mint nap kenyeret nekünk, és van annyi agyag, kő, hogy
építhetünk mindenkinek házat, tanyát, otthont ezen a földön. Van annyi
vasérc, réz, mangán, hogy egy-egy autó is jutna a családjainknak. Jut
könyv, jó film, tiszta bor és csók, szerelem mindenkinek. Nem sajnálod
tőlünk a boldogságot. És juthat gyermekáldás vagy vér a vérünkből, vagy
mint Józsefnek a te szent akaratodból.
Testvérem lásd, van kit
szerethetsz, kit otthonodba fogadhatsz, kivel törődhetsz, kibe
beléálmodhatod álmodat. És ültethetsz virágot, platánt, diót, és
megéred, hisz jó orvosaid vigyáznak rád, hogy fád nagyra nőjön és
árnyékával enyhet adjon családodnak. Tudósaink, mérnökeink mennyi
kérdésre kerestek, találtak választ az évezredek alatt? Lassan, de
biztosan hajtsuk uralmunk alá a Földet, ahogyan te kérted Istenünk a
teremtés hajnalán még a bűnbeesés előtt. Élhetnénk békés testvéri
szeretetben, tudhatnánk, hogy a részigazságoknál fontosabb az élet.
A gonosz kacag. Ugyanazzal a süket dumával jön, ígér minden kőből
kenyeret, fogyassz, habzsolj! Ha kell, ha nem, legyen! És ha leborulsz
előtte mindent csak neked ígér, az egész bevásárlóközpontot, repülőt,
jachtot - de minek? És felvisz csodás templomok ormára, sztár leszel,
dobd le magad, fürödj a csodáló emberek tekintetében, hatalmad lesz
felettük. Uralkodj, miért vállalnád a szeretet szolgálatát?
Fogyasztás, birtoklás, hatalom. Habzsolva kacagsz, és szétmarcangolod
világunkat. Azt hiszed, hogy győztél, pedig rabszolga vagy. Rosszabb,
testvéred farkasa, szép tiszta világunk elpusztítója.
Itt állsz
Uram a XXI. századi Jeruzsálem falai előtt, előttünk. Szemedben
könnycsepp, és nekem nincsenek érveim. Mégis arra kérlek, hogy ne
bűneinket nézd, hanem újabb adventünkben jósággal jöjj közénk.
Ajándékozz meg érdemtelen gyermekeidet egy újabb eséllyel, egy szép
Karácsonnyal.
Istentől áldott adventi megtérést, szent időt kívánok szeretettel, Csaba testvér