Az erkölcsi fejlődés célja a jellem kialakulása. Ebben az összefüggésben a „jellem” szó azoknak az elveknek az összességét akarja körülírni, amelyek egységessé és értelmessé teszik egy ember viselkedését.


Az eskü és a becsületszó - Így görbüljek meg, ha...
Más szóval akkor beszélhetünk jellemről, amikor egy ember viselkedéséből kiérezhető bizonyos elvekhez való következetes alkalmazkodás. A jellem, mint tudjuk a mindennapi szóhasználat alapja is, értékfogalom, vagyis lehet beszélni pozitív és negatív jellemről is. Mikor erkölcsi jellemről van szó, akkor pozitív és negatív helyett inkább érett és hiányos erkölcsjellemeket különböztetünk meg.
Amorális vagyis erkölcs nélküli jellem
Ez arra utal, hogy a szóban forgó embernek nincsenek egységes vezérelvei, amelyek összefüggővé tennék viselkedését. Ők korántsem buta vagy együgyű emberek, ellenkezőleg, gyakran igen éles eszűek, tárgyilagosak, életrevalók. Első tekintetre nehéz felismerni őket, mert kitűnően megtanulták az erkölcsös viselkedés művészetének játszását. De igazi, személyes erkölcsi elveik nincsenek. Ezért hideg számítással kihasználják mások lojalitását, vagy becsületességét anélkül, hogy ez bűntudatot okoznak bennük. Képesek messzemenően előre tervezni, és meglepően tudják fegyelmezni önmagukat a kitűzött cél elérése érdekében. Egyik legszembeötlőbb jellegzetességük éppen a célra való törekvés, ami néha törtetéssé fokozódik.

Az erkölcs nélküli jellemtípusnak négy ismertetőjele van:

  • célratörés: ez az egyik legkönnyebben megfigyelhető tulajdonsága
  • érzelmi hidegség: érzelmi viszonyukban távol állnak az emberektől. nem látják meg mások szenvedését, vagy nem érdekli őket. Szívtelenek. képtelenek beleélni magukat a másik ember érzelmi világába, nem tudják a másik szemszögéből értékelni a helyzetet.
  • következetlenség: szakkifejezéssel élve a személyi integritás hiánya.  Az erkölcsben ez úgy jelentkezik, mint összeegyeztethetetlen, ellentétes viselkedésmódok megférése az egyénben.
  • kivetít: minden bajnak okát másokban látja, nem saját magában. Közvetve ez gyakran irigység formájában jelentkezik, irigyli mások szerencséjét, boldogságát, fiatalságát, jóságát.
Ennek az erkölcsi problémának lélektani háttereként a személyi integritás hiányát jelölhetnénk meg. Három fő tényező felelős az erkölcs nélküli jellem kialakulásáért:
  • öröklött temperamentum
  • anyai szeretet hiánya
  • hiányos erkölcsi nevelés
Ez utóbbi igen meghatározó. Ha a gyermek fiatal évei alatt nem lát következetes erkölcsi példát, mert szülei másra akarják megtanítani, mint amit maguk megvalósítanak saját életükben, akkor a gyermek valószínűleg erkölcs nélküli világnézetet tesz magáévá, nem tud különbséget tenni a jó és a rossz között.

Konformista vagy megalkuvó erkölcsjellem

Ennek az erkölcstípusnak vannak pozitív, sőt megcsodálni való vonásai, tulajdonságai is. Igen gyakran nagyon rendezett, kívülről nézve szinte tökéletes életet él. Az embernek az a benyomása, hogy eszményien kiegyensúlyozott, pontosan tudja, hogy mit akar, s amit akar, azt véghez is viszi.
Mindez azonban csak addig érvényes, amíg az élet nem állítja olyan feladatok elé, amelyek nem tartoznak bele semmiféle előre megadott keretbe, hanem egyéni, eredeti döntést és megoldást tételeznek fel.

Ismertetőjegyei:

  • csoportközpontú: alapvető vonása a csoporthoz, a közösséghez, a társadalmi státusát meghatározó réteghez való erős kötöttség. Mindenben helyesli a csoport véleményét, alárendeli magát normáinak. Élete központjában a csoport áll, teljesen azonosul vele.
  • érzékeny saját hírnevére. roppant érzékeny arra, mit gondolnak vagy beszélnek róla, milyennek látják őt, mi a véleményük róla.
  • fél a közvéleménytől: a lenézéstől, a megkülönböztetéstől.
  • szégyent érez, nem bűntudatot: a megalkuvó nagyon érzékeny arra, hogy tökéletesen belesimuljon a csoportnormákba. Ha ezektől eltér, ha hibát követ el, akkor nem bűntudatot érez, hanem szégyent.
  • nincs saját énje: amennyiben van is, nagyon gyenge. Ez a szegényes ego megnyilvánul az akaraterő hiányában, amikor egyéni döntést kell hozni, amikor saját magát kell befektetnie elhatározásába, vállalva a következményeket.
A megalkuvó erkölcsjellem lélektani háttereként a gyenge ént kell megjelölni. Belső bizonytalanságát azáltal egyensúlyozza, hogy teljesen belesimul egy kívüle álló és őt felülmúló norma- és értékrendszerbe.

Tekintélyre irányuló erkölcsjellem

Mint minden erkölcsjellemnek, a tekintélyre irányulónak is vannak értékes tulajdonságai: szereti a rendet, kerüli a problémáskodást, a veszekedést, a konfliktust. Jó munkatárs, engedelmes, lelkiismeretes, megbízható. Gyakran igen vallásos.

Ismertetőjegyei:

  • feletteseivel szemben meghunyászkodó: ez a tekintélyre irányuló alapvető jellemvonása. Erkölcsük nem egyéni megítélés vagy döntés eredménye, hanem másoktól való függésük tükörképe. Számára a legnagyobb szorongást a kegyvesztettség lehetősége okozza.
  • jósága nem természetes: nagylelkűsége, együttérzése, tökéletes lelkiismeretessége, minden, amit úgy szoktunk nevezni, hogy emberi jóság, valahogy nem természetes ennél a típusnál. Barátságot, szeretetet, házasságot, minden felhasznál önmagáról alkotott képének növelésére.
  • nincs igazi bűntudata: sohasem ismeri be a vétkességét, hibáit gyöngeségét. Ha valami olyat követ el, amiről úgy gondolja, hogy elronthatja a róla alkotott képet, akkor mindent megtesz, hogy tette ne tudódjék ki.
  • erkölcsi nézetei abszolút érvényűek és kikezdhetetlenek, viselkedésében pedig konvencionális. és konzervatív. Erkölcsi ítélete és viselkedése, ugyanis híven tükrözi azoknak a nézeteit és erkölcsét, akiket maga fölött tud, a tekintély erkölcsét. Ebből kifolyólag értékrendszere és egész szellemi magatartása zárt rendszer, statikus.

Lélektani háttér:

  • elnyomó szülői tekintély: vannak szülők, akik szeretnék gyermekeiket megóvni minden problémától. Szinte üvegbúra alatt nevelik őket, nem engedik más gyerekek társaságába, nehogy elrontsák őket. Ez a „majomszeretet” lehet elfojtott bűntudat, következménye is. Az ilyen légkörben a gyermek szellemi fejlődésében könnyen megszakad egy természetes fejlődési folyamat.
  • szeretet visszavonása: vannak szülők, akik, ha valamit el akarnak érni gyermeküknél, akkor azt mondják nekik, nem szeretik. És ezt ténylegesen meg is teszik, nem beszélnek a kicsihez, este nem mesélnek stb. Tragédia, hogy a szülők nem is tudják, milyen óriási kárt okozhatnak gyermekük lelki fejlődésében. A gyermek nem látja ennek a szeretet nélküli állapotnak a végét.

Kollektivista, közösségi-személytelen erkölcsjellem

Valójában minden olyan ember könnyen kollektivista erkölcsjellemmé válhat, aki erősen azonosul egy meghatározott ideológiával. Ennek a jellemnek az a lényege, hogy az erkölcsi norma nem vált személyes valósággá, hanem az ideológiában gyökerezik. Más szóval, az ilyen ember erkölcsének alapja nem a norma, hanem az ideológia, az határozza meg számára mi a jó, és mi a rossz.

Ismertetőjegyei:

  • gyakran komoly és lelkiismeretes dolgozók, nemritkán egészen szigorú életet élnek.
  • fontos a közös ügy, az egyéni érdek háttérbe szorul. Életében nem annyira a személyes siker, hírnév vagy boldogság számít, hanem a közösségi érdek, az ideológia által ihletett közös cél.
  • számára az ideológia abszolút érvényű, kikezdhetetlen. A közösség, az ideológia hordozója kizárja a lázadókat, eretnekeket, disszidenseket.

Lélektani háttér:

  • Az ilyen erkölcsjellem jellegzetessége, hogy nagy ügyekért, általános, mindent és mindenkit átölelő célokért lelkesedik és harcol.
  • Már a koragyermekkori években jelentkezik a kutatás ösztöne, illetve a hatalomösztön, amely azt a célt szolgálja, hogy a fejlődő személyiség megismerje környezetét, megtalálja a helyét az emberek között.
  • A gyermeknek meg kell találnia a helyét a többiek között, versenyképessé válni az egykorúak között, helytállni a rábízott feladatok elvégzésében, és megvédeni önmagát a mellőzéstől.

Elvekhez ragaszkodó erkölcsjellem

Az erkölcsi fejlődés célja az önálló, általános elveket követő, szabad lelkiismeret által irányított erkölcsi élet. Ez az erkölcsjellem elérte azt a fejlődési fokot. Viselkedése nem a társadalmi elvárások függvénye. A normákat annyira magáévá tette, hogy kitart azok mellett, eltekintve attól, mi a mások elvárása. Elveiért és eszményeiért képes sokat adni, néha életét is áldozni.

Ismertetőjegyei:

  • erkölcsi ítéletében általános elvekre hivatkozik. Elveit legtöbbször képes tömör formulákban is kifejezni, a kimondott elv lesz életideálja. Egyéniségének megvalósítását abban látja, hogy minél közelebb jusson az eszményhez. Hogy mi a jó vagy rossz, hogy mit szabad vagy sem, azt saját lelkiismeretétől kérdezi, nem támaszkodik senki véleményére.
  • tagadja és elfojtja érzelmeit, ez logikus következménye az elvhez való hűség elsőbbségének. Az érzelmeket nem tudja beleépíteni ebbe a menetbe, mi több, az érzelmeket nem ritkán károsnak, a gyöngédséget pedig egyenesen gyengeségnek tartja. Az ilyen embereknél megfigyelhetjük az aggályosság, szorongás, feszült lelkiállapot és a bűntudat állandó jelenlétét.
  • erkölcsi programja szinte az értelmetlenség határáig merev. Bizonyos fokig kényszerviselkedésről is beszélhetünk. Vannak dolgok, amiket egyszerűen minden további nélkül meg kell tenni, és vannak tettek, amelyeket egyszerűen minden további nélkül soha, és semmilyen körülmények között nem szabad elkövetni.
  • sohasem érzi magát eszményeinek magaslatán. A való és az eszményi közötti űr állandó bűntudat forrása, ezért életük fontos velejárója az állandó önvizsgálat és önvád. Újra és újra kell kezdeniük a harcot, mindig nagyobb befektetésekkel. valószínűnek látszik, hogy az aggályosság valójában védekező hadművelet: az olyan ember, akinek ideáljai annyira magasak, hogy sohasem képes feltornászni magát azok közelébe, aggályosságba menekül önmagáról alkotott pozitív képének megmentése céljából.

Lélektani háttér:

Miért és milyen körülmények között alakul ki ez az erkölcsjellem? Általában elmondhatjuk, hogy három tényező játszik fontos szerepet kialakulásában:
  • erős felnőtt nevelői hatás az egykorúak közösségével szemben
  • meleg érzelmi hatás a családon belül
  • szigorú erkölcsi kódex
Az ilyen emberek sokszor meleg és érzelmekben gazdag családi körben nevelkednek, olyan értelemben, hogy a gyermeket erős érzelmi szálak kötik a szülői képhez. A szülők a maguk részéről nagy gondot fordítnak gyermekük erkölcsi nevelésére, szigorú és kikezdhetetlen erkölcsi elvárásokat támasztva a fejlődő gyermekkel szemben, gyakran beágyazva azt vallási keretekbe. Ennek következtében a törvény úgy lép be a gyermek tudatába, mint a szülőket is felülmúló valóság.
Vallásos embereknél ez olyan formában jut kifejezésre, hogy az erkölcsöt Isten adta, tehát isteni törvényről van szó. Ezért az erkölcsösség célja a törvény betartása, a hozzá vezető út pedig, illetve a tökéletesség eléréséhez segítő eszköz a szülői képpel való azonosulás.  Ilyen körülmények között a gyermek kicsit üvegháti növényhez hasonlóan fejlődik, tökéletes, de nem természetes.

Embertársra irányuló szabad erkölcsjellem

Ez a legkiforrottabb erkölcsjellem. Ez egy embertársaira irányuló, a külső és belső kényszertől szabad lelkiismeret által vezérelt jellem. Erkölcsi elvei nem öncélúak, hanem az emberek szolgálatába vannak állítva, éspedig nem elvontan, hanem a konkrét, itt és most jelenlévő embert szolgálják.
Döntését szabadon hozza meg, nem érzi magát a törvény és előírás rabjának. Nyitott a további élettapasztalatok felé, és képes módosítani felfogásait. Nem a törvény, illetve erkölcsi normák viszonylagosságáról van szó, hanem az alkalmazkodási lehetőségek pluralizmusáról. A felnőtt, érett, szabad lelkiismeret jellemzője, hogy a törvénynek nem a betűjét, hanem a szellemét nézi, ezért szabadon, mi több, alkotóan képes alkalmazni azt.

Ismertetőjegyei:

  • erkölcsi viselkedésben szabad. Döntéseiben és viselkedésében, nem hajtja semmi kényszer. Szabadon választott elvei és ideáljai előtt teljesen szabadnak érzi magát. Belső kényszereknek vagy szorongásnak semmi jele.
  • a világba és emberekbe vetett bizalma határtalan. Ez talán az erkölcsjellemeknek a legmegkapóbb tulajdonsága. A világot elfogadják olyannak amilyen, nem lázadnak Isten ellen, miért teremtette ilyennek. Az ilyen emberek tudnak meghajolni a titok előtt is, annak ellenére, hogy nem értik.
  • hisz az emberi jóságban. Olyannyira, hogy néha talán a naivitás határáig jut.
  • emberközelségben él. Életében kevés a szisztéma, program, szigorú napirend, Tud megértően, őszintén együttérző lenni.

Lélektani háttér:

Ahhoz, hogy az ember ki tudja építeni magában az ilyen erkölcsi jellemet, két feltétel szükséges.
  • egyrészt szükséges, hogy viszonylag szabad legyen a gyerekes, tudattalan konfliktusoktól és szorongásoktól. Pszichoanalitikus nyelvet használva ezt úgy fogalmazhatnánk meg, hogy az ilyen embernél nem a felettes én az erkölcsi ellenőr, hanem a tudatos én.
  • másrészt szükséges az empátia együttérző emberség magas fokú jelenléte.
Az empátia fogalma a lélektan az embernek azt a képességét akarja kifejezni, hogy beleélje magát a másik helyzetébe, vele azonos hullámhosszra hangolja a szívét, és tegyen érte valamit.  Alapképességről van szó, amely az embernek mint társadalmi lénynek adottságából ered. Az erkölcsi fejlődés ezért nem megalapozója az empátiának, hanem csak megadja hozzá a keretet, a szükséges feltételeket a kibontakoztatásához.
Az empátia kifejezi az embernek azt a tulajdonságát, hogy tudatában van annak, hogy rajta kívül vannak még mások is, hozzá hasonló, de vele nem azonos lények, akik gondolkodnak, és éreznek, akárcsak ő. megdöbbentő, hogy mennyire sok emberből hiányzik ez a képesség. Ahhoz, hogy az emberben kibontakozzék ez az alapadottság, szükséges több feltétel megvalósulása a korai nevelés, illetve a családi társadalmiasulás folyamán.
  • meleg, érzelmekben gazdag szülő-gyermek viszony
  • együttérző, empatikus szülők, mind a gyermekkel, mind a kívülállókkal szemben
  • a szülők szóbeli magatartása az együttérzést illetően.
Fontos, hogyan beszélnek a szülők a gyermekeikkel másokról, különösen az elnyomottakról, kiközösítettekről, munkanélküliekről, lelki betegekről, összességében mindazokról, akiknek szükségük van az együttérzésre.
A fentieket összefoglalva nagy a felelősség mind a szülőkön, mind a nevelőkön/pedagógusokon. Tudniuk kell, hogy ők jelen melyik erkölcsjellemhez tartoznak. Tudni kell, hogy melyiknek mi a jellemzője, mi a lélektani háttere, hogy tud változtatni rajta.

Dr. Madarasi Pál összeállítása