2000. február 24., csütörtök

MAGDOLNA ASSZONY ÍRÁSAI Ármin által

2000.február 23.

Dicsértessék  a Jézus Krisztus! Áldott vagy testvérem a mi Urunk Jézus Krisztus szent kegyelméből, Ámen. Ármin vagyok, ne félj!

Köszöntelek testvérem és testvéreim, kik lelkükben építitek Isten templomát, a mennyei Atya irgalmas szeretetével, a fiú; Jézus Krisztus megváltó áldozata által, a Szentlélek Úristen munkálkodása által, a dicső szentháromságú egy Isten kegyelmével. Ámen.
Imádkozzunk testvérem és testvéreim! Legyen áldott és imádott szerető mennyei Atyám a Te szent neved. Legyen áldott a te atyai szereteted, mert annyira szeretted tékozló, botladozó gyermekeidet, hogy egyszülött szent fiadat; Jézus Krisztust küldted el a földre, hogy üdvössége legyen az embernek. Mi tudjuk Atyám, kik itt a földön élünk, hogy itt csak vándorok vagyunk, hívő, Istent szerető lelkünk hazavágyik az örök hazába, hogy letörölsz szemünkről minden könnyet. Mi pedig tudjuk Atyám, hogy szent Fiad milyen árat fizetett a mi üdvösségünkért. Minden ember előtt kinyílt a mennyek országa személyválogatás nélkül, mert te Atyám, minden egyes embert üdvözíteni akarsz. Ezt a csodálatos mennyei ajándékot tőled kapott szabad akaratunk alá helyezted. Mert Atyám nem szolgákat teremtettél, hanem szabad akaratú istengyermekséget adtál az embernek. Az teljesen mindegy, kit milyen szerepre, kinek milyen utat jelöltél ki a számára itt a földön. Teljesen mindegy, hogy szolga vagy úr, csak egy a fontos, Istentől kapott szabad akarata által kit szolgált itt a földön. A mulandóságnak élt-e, vagy a maradandónak?

Mennyei Atyánk, szerető Istenünk! Elküldötted érettünk szent Fiadat, ki tanította, oktatta az embert és megalapította, mit úgy hívunk: Krisztus egyházát, hol közöttünk maradt. Isten szent Lelke pedig közöttünk munkálkodik, építi a lelkekben Isten templomát. Az örök Atya legnagyobb ajándéka az embernek: a bűnbánat szentsége. Ezért pedig borzalmas árat fizetett Isten egyszülöttje; Jézus Krisztus. Pedig mikor a tanítványok azt kérdezték: „ - Mester! - ki üdvözül? ”  Jézus azt mondotta: „Embernek lehetetlen, de Istennek minden lehetséges.” Ezért pedig, hogy ez lehetséges legyen Jézus Krisztus kiszolgáltatta magát a gonoszoknak és azt tettek vele amit tettek. Ez pedig akkor történt, a zsidó Húsvét  előkészületi napon, ölték még az áldozati bárányokat, hogy feláldozzák Istennek az áldozati oltáron. Krisztus pedig az igazi áldozati bárány a kereszten, sebein függve kiadta lelkét a bűnök bocsánatáért, ebben az órában.

Mennyei Atyám! Leborulva köszönjük meg végtelen szeretetedet, szent Fiadnak felül nem múlható áldozatát, erre nincs szó, sem elme, csak meleg emberi szív érzi azt bizonyos mértékig, Amen.

Könyörülj rajtunk dicső szentháromságú egy igaz Istenünk! Bocsásd meg vétkeinket és vezesd el a Te országodba bűnbánó, csetlő, botló gyermekeidet, és bocsásd meg vétkeinket. Add, ó Uram Istenem, Atyám, hogy szent Fiad kereszt-áldozata ne legyen oly sok ember részére hiábavaló áldozat. Ámen.

Testvérem és testvéreim! Krisztus áldozata a szentmisén mindig megújul. Bűnbánatra szólítanak papjaitok, utána az Ószövetségből olvasnak fel. Az apostolok cselekedetei következnek. Következik az Evangélium; az élő Krisztus szól hozzátok. Utána pedig Krisztus papja fejti ki értelmét kivetítve a jelen időre. Utána jön a felajánlás, hol ti is felajánljátok szeretteiteket magatokkal együtt. Utána pedig az átváltozás, Krisztus szenvedése és halála. Krisztus papja pedig megemlékezve Urunk, Jézus Krisztus szavaival átváltozik a hófehér ostya, Krisztus testévé. A bor pedig Krisztus vérévé. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. Krisztus papja  külön emeli fel a testet és a vért. Ez pedig Krisztus halálát jelzi. Ti pedig közösen imádkozzátok: Halálodat hirdetjük Urunk, és hittel valljuk feltámadásodat. Elimádkozzátok azt az imát, mire Krisztus, az örökös főpap tanított benneteket, minél tökéletesebb nincs, mert ebben amire nektek szükségetek van, benne foglaltatik. Utána pedig felszólítanak benneteket a kiengesztelődésre (a bűnbocsánatra). Következik az áldozás. Krisztus papja felmutatja az Oltáriszentséget egy színben; a feltámadott Krisztust. Ti pedig ismételitek az Szentírásból a római százados szavait: „Ó, Uram! Nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, csak egy szóval mond, meggyógyul az én lelkem.”  Utána pedig Krisztus elé járultok, hogy szent testével és szent vérével tápláljátok lelketeket, egyesülve megváltó Üdvözítőtökkel, meleg emberi szívetekbe zárjátok, hogy Ő tibennetek, és ti Őbenne lakozzatok. És ezt a szentséget tiszta szívvel  és bűnbánó lélekkel vegyétek magatokhoz! Erre figyelmeztetett Uratok Jézus Krisztus: „Mert aki méltatlanul eszi az én testem és méltatlanul issza az én vérem, az kárhozatot  eszik és kárhozatot iszik.” Visszatérve pedig hálatelt szívvel köszönjétek meg azt az égből alászállott kegyelmi ajándékot. „Uram, Jézus Krisztus! Tested mit magamhoz vettem, véred, amit ittam, kérlek ne váljék kárhozatomra, hanem  kegyességed folytán testi, lelki gyógyulásomra.” (Régen ezt imádkozták közösen áldozás után a hívek Krisztus papjával együtt. Nagy hiba volt ezt kihagyni a szentmiséből) Ezzel is fel kell hívni a figyelmet arra, hogy nem mindegy az, hogy ki milyen lélekkel járul Krisztus asztalához!
Testvéreim! Erre pedig nagyon  ügyeljetek! Mert ha úgy érzitek, hogy nincs minden rendben ott bent szívetekben, lelketekben, ha úgy érzitek, hogy több időt adtatok a világnak, mint Krisztusnak, szentgyónás nélkül ne járuljatok az oltárhoz, hogy magatokhoz vegyétek Krisztus szent testét és szentséges szent vérét. És Krisztus az örökös főpap feloldozza lelketeket a bűn kötelékétől. Testvérem és testvéreim! Jegyezzétek meg a sátán a bűn által magához láncol, Krisztus pedig feloldoz. Ne feledjétek, megváltó Krisztusotok nem tartja számon, hogy hányszor oldotta fel bűneitek láncát. Testvéreim! Vannak tévedések, ami nem tudatos, ha kicsi a tévedéstek végezzétek el a bűnbánatot. Kérjétek Krisztusotokat, hisz mellettetek van és megbocsát. De ha nagy baj származik belőle, igen is, szükséges a szentgyónáshoz járulnotok. Hát akkor a tudatos bűnök???
Úgy nem lehet vétkezni, jó majd úgyis megbánom ... Ha sokan ismernék a Szentírást, mit mondott Krisztus Urunk? - „Menj és többé ne vétkezz!”

Testvérem és testvéreim! Ti is látjátok és örömmel tölti el szíveteket, sokan vannak templomaitokban, sokan áldoznak. Figyeljétek meg testvéreim arányba van-e gyónókkal? Sokan mennek, mert más is megy. Nagyon nagy hiba, hogy erre papjaitok nem hívják fel a hívek figyelmét, mint ahogy az is kimarad, hogy „Engeszteljetek! Engeszteljetek, Engeszteljetek!”

Erre hívta fel figyelmeteket a szeplőtelenül fogantatott szent Szűz,  a fájdalmak anyja és mégis a boldogságos Szűz Mária. Pedig a feladat ez: imádkozni, engesztelni, lelkeket menteni! Pedig Krisztus is ezért szállott alá, hogy tanítson, azért vette vállaira a keresztet, ezért halt kínhalált, hogy lelkeket mentsen. Lehozta az égből az Atya legnagyobb ajándékát: a bűnbánat szentségét. A fiú, az Atya egyszülöttje pedig eledelül hagyta szent testét és vérét, hogy lelkünk tápláléka legyen. Ezen elmélkedjetek, kik Krisztuséi vagytok.

Most búcsúzom és azt mondom, áldjon meg benneteket testvéreim szerető mennyei Atyátok, a fiú; Jézus Krisztus, ki engesztelő áldozat lett értetek emberek. Példát adott nektek, mondotta; „Ti is úgy cselekedjetek, ahogy én cselekedtem veletek”.  Járjon közben értetek a szeplőtelenül fogantatott szűz Mária. Szent Mihály főangyal védelmezzen Isten minden angyalai és szentjei imádkozzanak értetek. Én pedig Isten alázatos szolgája imádkozom érted, veled, értetek és veletek, Armin.