2013. augusztus 20., kedd

Az európai látnoknő (Maria Divine Mercy) által kapott üzenetek - 'The Warning'

Üdvösség Anyja: Gyermekeim, az egész világon – figyeljetek most rám, szeretett Édesanyátokra, a bánat ezen idejében


2013. augusztus 19. hétfő, 18.28
Gyermekeim, az egész világon – figyeljetek most rám, szeretett Édesanyátokra, a bánat ezen idejében. Különösen azokat szólítom közületek, akik nagy odaadással viseltetnek irántam, az Isten Anyja iránt, vigasztalván benneteket a nagy hitehagyás ezen idejében. Kegyesen kell fogadnotok ezt a Mennyből jövő Beavatkozást, és hálásnak kell lennetek azért, hogy szeretett Atyám nagy Szeretetének köszönhetően, megadatott nektek ez a nagy Ajándék.
Amikor úgy vélitek, hogy már nem tudjátok elviselni a pogányság súlyos áradatát, mely hamarosan el fogja árasztani Fiam Egyházát szerte az egész világon, akkor kérjétek közbenjárásomat. Bármi is történjék, ha hűek maradtok Fiamhoz, annak ellenére, hogy mindent el fognak követni, hogy eltérítsenek benneteket, akkor minden rendben lesz. Soha ne érezzétek azt, hogy ez reménytelen, mert hamarosan meg fog nyilvánulni Fiam nagy Dicsősége és Isten Akarata.
Függetlenül attól, hogy hányan esnek súlyos tévedésbe az Egyházon belül, Isten Szava futótűzként fog terjedni. Isten Igéjének két tanúja – az igaz Keresztény Egyház, valamint Izrael Háza ki fogja állni az idő próbáját. Tűz fog áradni szájukból, a Szentlélek formájában.
Idővel, miután nyilvánosságra kerül a pusztító utálatosság, azok, akik hűségesek az Igazsághoz, fel fognak kelni, és övék lesz Krisztus Királysága. Folyamatosan hazugságokat fognak kitalálni, bár kezdetben, közületek azok, akik be lesztek töltekezve a Szentlélekkel, nagyon sokat fogtok szenvedni, amikor tanúi lesztek a szörnyű megszentségtelenítésnek Fiam Egyházában. Látható lesz az Igazság, és mindazok, akik félre lettek vezetve a kezdetekben, végül fel fogják ismerni a gonoszságot, melyet eléjük tártak.
Csak Fiamban higgyetek ezen gyötrelmes út során, amikor is úgy fognak bánni veletek, mint egy bűnözővel, amiért kitartotok amellett, hogy hűek maradtok Isten Igéjéhez. Kérlek, ne feledkezzetek meg Fiam Önnön útjáról a Kálváriára. Fogadjátok el ezt a keresztet, szeretettel és méltósággal, mert nagyon megörvendeztetitek Fiamat, amikor hordozzátok az Ő terhét. Ő meg fogja menteni még a legméltatlanabb lelkeket is, és akkor egyesíteni tudja majd Isten valamennyi gyermekét.
Szeretett Édesanyátok
Az Üdvösség Anyja

Böjte Csaba a párbeszéd és a kiegyezés évét hirdette meg

A párbeszéd és a kiegyezés évét hirdette meg a magyar nemzetnek Böjte Csaba ferences rendi szerzetes a Baranya megyei Birjánban kedden, az államalapítás ünnepe alkalmából tartott szentmiséjén.
A Dévai Szent Ferenc Alapítvány vezetője a község római katolikus templomában azt mondta: szeretné, ha a világ 15 millió magyarja úgy döntene, hogy a veszekedés, torzsalkodás, rágalmazás helyett „a keze, a nyelve, a szíve, az agya egyetlen célt szolgálna, Isten akaratát”. „Szent István napján fogalmazzuk meg vágyunkat, hogy a közösségépítés, a családok összetartása, a béke, a holnap építésének tüzében akarunk élni!” – jelentette ki.
Böjte Csaba prédikációjában felhívta a figyelmet arra, hogy az a család és közösség érhet el eredményeket, amely képes megbocsátani másoknak, ezért ki kell tudjunk engesztelődni önmagunkkal, embertársainkkal, velünk élő más nemzetekkel, felekezetekkel, közösségekkel is. Ha Jézus, Szent István, Szent László, Bethlen Gábor nyomán járva végigmegyünk az úton, akkor az a Kárpát-medence fölvirágzásához vezet – mondta.

Ez az út járható

A ferences rendi szerzetes példaképei, mind a négyen bizonyították: ez az út járható, hiszen Jézus sem vágott vissza kínzóinak, ha így tett volna, ma nem dicsőítenék. Szent István az egymásnak feszülő erők integrálásával alapított államot, Szent László pedig arra törekedett, hogy jobb belátásra bírja, megváltoztassa, mintsem megsemmisítse ellenfeleit.
Bethlen Gáborral kapcsolatban arról szólt, hogy a fejedelem egy asztalhoz tudta ültetni az embereket, ő jött rá arra, hogy összefogás, együttműködés nélkül nem lehet előre haladni. Az ő uralkodásának idejét nevezik ma Erdély aranykorának – jegyezte meg.
A ferences rendi szerzetes hangsúlyozta: „ahol gyűlölet, harag, indulat van, ott lehet, hogy igazság is van, de abból nem kérünk. Az az igazság ugyanis olyan, mint az a leves, amely nagyon ízletes ugyan, de döglött legyek vannak benne.”
(mno.hu)

Magyarország ma ünnepel! De mit?

Augusztus 20-át eredetileg egy régi kis katolikus ünnepből, Szent István napjából és az 1860-ban bevezetett Szent Jobb-körmenetből fejlesztették tovább. 1891-ben súlyos vitákat követően hagyta jóvá a parlament, ettől kezdve nemzeti ünnepünk. A protestáns részről óriási volt a felháborodás az országgyűlésben, többen kijelentették, hogy Krisztuson kívül senkit nem hajlandóak szentként tisztelni.
Érezték a helyzet visszásságát a hatalom csúcsán lévők is, ezért 1903-ban könyvet adtak ki arról, mi módon kellene megünnepelni Szent István napját, hogy az ne csak a katolikusokhoz, hanem mindenkihez szóljon. Ekkor javasolták, hogy a körmenet mellett rendezzenek tűzijátékokat, új kenyér ünnepét, legyen tisztavatás.
Az új kenyér ünnepe jellegzetesen kitalált hagyomány volt a magyar paraszti életben, hiszen a búzaaratás július végén be szokott fejeződni.
Mindenesetre a Horthy- és a Rákosi-korszakban is felhasználták, előbbiben a magyar kenyér ünnepe volt, azután az új kenyér ünnepe lett, de már párhuzamosan az alkotmány ünnepével.
A tűzijáték a középkori gondolkodás egy sajátos megnyilvánulási formája volt, a négy őselem, a víz, a föld, a levegő és a tűz találkozásából keletkezett misztikus jel. Intézményesen nagyjából 1900-tól alkalmazták, és kezdettől fogva hatalmi legitimációs célokat szolgált. Például a harmincas években, az eucharisztikus világkongresszus idején megjelentek a trianoni Magyarországot formázó tűzijátékok.
1949-től a sztálinista alkotmányt ünnepelte Magyarország augusztus 20-án, aztán a Kádár-korszakba érve leenyhült a politikai töltet, és az ünnep hangsúlya az új kenyérre helyeződött. Ez így ment a rendszerváltásig, amikor a parlamentben ismét lezajlott a régi vita: melyik legyen a legnagyobb nemzeti ünnepünk. Ismét március 15-e és augusztus 20-a közül választhattak, és megint augusztus 20-a mellett döntöttek.
A Fidesz és az SZDSZ érvelt a legmarkánsabban augusztus 20-a ellen, Szabó Miklós történész igen élesen exponálta, hogy ez az ünnep pontosan olyan lesz, mint amilyen a Horthy-korszakban volt. És igaza lett! És megint felmerül a kérdés: mit jelent mindez az embereknek, mit ünnepelnek tulajdonképpen, mennyiben érzik magukénak az ünnepet?

SZENT ISTVÁN KIRÁLY INTELMEI IMRE HERCEGHEZ

Mivel megértem s mélyen átérzem, hogy amit csak Isten akarata megteremtett s nyilvánvaló eleve elrendelése elrendezett mind a kiterjedt égboltozaton, mind az egybefüggő földi tájakon, azt törvény élteti s tartja fenn, s mivel látom, hogy mindazt, amit Isten kegyelme bőséggel adott az élet előnyére és méltóságára, tudniillik királyságokat, konzulságokat, hercegségeket, ispánságokat, főpapságokat s más méltóságokat, részben isteni parancsok és rendeletek, részben világiak, valamint a nemesek meg az élemedett korúak tanácsai és javaslatai kormányozzák, védik, osztják fel és egyesítik, s mivel bizonyosan tudom, hogy minden renden valók a föld bármely részén, bármilyen méltóságot viseljenek, nemcsak kíséretüknek, híveiknek, szolgáiknak parancsolnak, tanácsolnak, javasolnak, hanem fiaiknak is, úgy hát én sem restellem, szerelmetes fiam, hogy neked még életemben tanulságokat, parancsokat, tanácsokat, javaslatokat adjak, hogy velük mind a magad, mind alattvalóid életmódját ékesítsed, ha majd a legfőbb hatalom engedélyével utánam uralkodni fogsz. Illik pedig, hogy odaadó figyelemmel hallgatván eszedbe vésd apád parancsait, az isteni bölcsesség intelme szerint, mely Salamon szájából szól:
Hallgass, fiam, atyád intelmére,
s ne vedd semmibe anyád tanítását!...
[Hallgasd hát meg, fiam, fogadd el szavaimat,]
akkor nagy lesz száma élted éveinek.
Ebből a mondásból tehát észbe veheted, ha azt, amit atyai gyöngédséggel parancsolok, megveted - távol legyen! -, nem szívelnek többé sem Isten, sem az emberek. De halljad az engedetlen parancsszegők esetét és vesztét. Ádám ugyanis, kit az isteni alkotó, valamennyi létező teremtője a maga hasonlatosságára formált, s minden méltóság örökösévé tett, széttörte a parancsok bilincsét, s nyomban elvesztette a magas méltóságokat meg a paradicsombéli lakást. Isten régi, kiválasztott s kivált kedvelt népe is, amiért szétszaggatta a törvények Isten ujjával kötözött kötelékét, különb-különbféleképpen pusztult el: részben ugyanis a föld nyelte el, részben tűz emésztette el, részint egymást koncolta fel. Salamon fia is, félrevetve apja békéltető szavait, gőgjében pöffeszkedve kardcsapásokkal fenyegette a népet apja ostorsuhintásai helyett, azért sok rosszat tűrt el országában, végül is kivetették onnan. Hogy ez véled ne történjék, fogadj szót, fiam; gyermek vagy, gazdagságban született kis cselédem, puha párnák lakója, minden gyönyörűségben dédelgetve és nevelve, nem tapasztaltad a hadjáratok fáradalmait s a különféle népek támadásait, melyekben én szinte egész életemet lemorzsoltam. Itt az idő, hogy többé ne puha kásával étessenek, az téged csak puhánnyá s finnyássá tehet, ez pedig a férfiasság elvesztegetése s a bűnök csiholója és a törvények megvetése; hanem itassanak meg olykor fanyar borral, mely értelmedet tanításomra figyelmessé teszi. Ezeket előrebocsátván térjünk a tárgyra.

FEJEZETEKRE OSZTÁS
A katolikus hit megőrzéséről
Az egyházi rend becsben tartásáról
A főpapoknak járó tiszteletről
A főemberek és vitézek tiszteletéről
Az igaz ítélet és a türelem gyakorlásáról
A vendégek befogadásáról és gyámolításáról
A tanács súlyáról
A fiak kövessék az elődöket
Az imádság megtartásáról
A kegyességről és irgalmasságról, valamint a többi erényről

I. A KATOLIKUS HIT MEGŐRZÉSÉRŐL
Minthogy a királyi méltóság rangját csakis a hívők és a katolikus hitet vallók nyerhetik el, ezért parancsainkban a szent hitet tesszük az első helyre. Ha a királyi koronát meg akarod becsülni, legelőször azt hagyom meg, tanácsolom, illetve javaslom és sugallom, kedves fiam, hogy a katolikus és apostoli hitet akkora buzgalommal és éberséggel őrizd, hogy minden Istentől rendelt alattvalódnak példát mutass, s valamennyi egyházi személy méltán nevezzen igaz keresztény hitvallású férfinak; enélkül bizony, tudd meg, sem kereszténynek, sem az egyház fiának nem mondanak. Akik ugyanis hamisat hisznek, vagy a hitet jó cselekedetekkel teljessé nem teszik, fel nem ékesítik, minthogy a hit tettek híján meghal, sem itt nem uralkodnak tisztességgel, sem az örök uradalomban vagy koronában nem lesz részük. Ám ha a hit pajzsát tartod, rajtad az üdvösség sisakja is. Mert e lelki fegyverekben szabályszerűen harcolhatsz láthatatlan és látható ellenségeid ellen. Hiszen az apostol ezt mondja: "Csak az nyeri el a babérkoszorút, aki szabályszerűen küzd." A hit tehát, melyről beszélek, a következő: higgy erősen a mindenható Atyaistenben, minden teremtmény teremtőjében, és az ő egyszülött fiában, a mi Urunkban, Jézus Krisztusban, kit az angyal meghirdetett, ki Szűz Máriától született, az egész világ üdvösségéért a keresztfán szenvedett és a Szentlélekben, ki szólt a próféták s az apostolok, valamint az evangélisták szavával, mint egyetlen tökéletes oszthatatlan szeplőtelen istenségben, és kétely hozzád ne férjen. "Ez a katolikus hit, melyben - miként Atanáz mondja - ha akárki híven és erősen nem hisz, semmiképp sem üdvözül." Ha valamikor uralmad alatt akadnának olyanok - távol legyen! -, kik az így egységbe fűzött Szentháromságot megosztani vagy kisebbíteni, vagy nagyobbítani próbálják, tudd meg: az eretnekség fejének szolgái azok, és nem a szentegyház fiai. Az ilyeneket pedig ne gyámolítsd, ne védelmezd, hogy magad is ellenségnek és bosszulónak ne mutatkozz. Mert az efféle emberek a szentegyház népét nyomorultul megrontják és szétszórják. Hogy ez ne történjék meg, különös gondod legyen.
II. AZ EGYHÁZI REND BECSBEN TARTÁSÁRÓL
A királyi palotában a hit után az egyház foglalja el a második helyet, az egyház, melynek első ízben a mi fejünk, tudniillik Krisztus vetette el magját, majd az ő tagjai, vagyis az apostolok és szent atyák ültették át, meggyökereztették erősen, s elterjesztették az egész földkerekségen. És ámbár mindig hajt új sarjat, más helyeken mégis mintegy réginek tartják; itt viszont, kedves fiam, a mi birodalmunkban eddig még mint ifjú, friss hajtást prédikálják. Épp ezért kíván meg szemfülesebb s szembetűnőbb őröket, nehogy a jó, amivel az isteni kegyelem bennünket mérhetetlen irgalmában érdemtelenül elárasztott, tunyaságod és restséged, valamint hanyagságod miatt megromoljék s megsemmisüljön. Mert aki a szentegyház méltóságát csorbítja vagy csúfítja, azon munkál, hogy Krisztus testét csonkítsa. Hiszen maga az Úr mondta Péternek, akit a szentegyház őrzőjévé és felügyelőjévé emelt: "Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat." Ő ugyanis önnönmagát nevezte kősziklának, s nem ám fából avagy kőből épült egyházról beszélt, hanem az újonnan nyert tömeget, a kiválasztott népet, Isten nyáját, mely hitben kioktattatott, keresztségben megmosatott, kenettel olajoztatott, hívta a saját magára épült szentegyháznak. Ha valaki lázában e szentegyház tagjait vagy kicsinyeit megbotránkoztatja, az evangélium tanítása szerint méltó arra, hogy malomkövet kössenek a nyakára és a tenger mélységébe vessék, azaz a hatalom méltóságából kivetik, és az igazak egyházán kívül marad a világi nyomorúságban, mint valami pogány és vámos. Így hát, fiam, napról napra virágzó szorgalommal kell őrködnöd a szentegyházon, hogy inkább gyarapodjék, mintsem fogyatkozzék. Azért is nevezték az első királyokat nagyságosnak, mert az egyházat nagyobbították. Te is ezt tegyed, hogy koronád híresebb, életed boldogabb és hosszabb legyen.
III. A FŐPAPOKNAK KIJÁRÓ TISZTELETRŐL
A királyi trón ékessége a főpapoknak rendje, ezért a királyi méltóságban ők kerülnek a harmadik helyre, kedves fiam, ők legyenek főembereid, úgy vigyázz a főpapokra, mint a szemed világára. Ha ők jóindulatúak véled, ellenségtől nem kell félned. Hiszen ha ők megbecsülnek, bátran foghatsz mindenhez, imádságuk ajánl téged a mindenható Istennek. Őket állította ugyanis Isten őrül az Isten népe fölé, és őket tette meg a lelkek felvigyázóivá, valamint az egész egyházi méltóság és isteni szentség részeseivé és osztóivá. Mert nélkülük királyok nem is állíttatnak, nem is országolnak. Az ő közbenjárásukra törlik el a vétkezők vétkeit. Ha irántuk az igazi szeretetet tanúsítod, magadat is kétségkívül megjobbítod, országodat is tisztességgel igazítod. Mert az ő kezükbe van lerakva a bűnből oldás és a bűnbe kötés hatalma. Mert Isten megegyezett velük örök szövetségben, és elkülönítette őket az emberektől, a maga nevében és szentségében osztozott velük, és az istenes Dávid király szavával megtiltotta, hogy az emberi világ gáncsolja őket: "Fölkentjeimet ne érintsétek!" Az illeti meg ugyanis Isten felkentjeit, ki az isteni és kánoni végzéssel szembeszállva a szent renden való férfiakat hamis vádaskodásokkal mocskolja és a nyilvánosság elé hurcolja. Teljességgel megtiltom fiam, hogy így cselekedj, ha boldogan akarsz élni, királyságod megbecsülni, mert az ilyen dolgok sértik Istent elsősorban. Ha esetleg valamelyik azok közül, akikről szó van, kárhoztatásra méltó vétekbe esik - távol legyen! -, figyelmeztesd háromszor, négyszer is négyszemközt az evangélium tanítása szerint. Ha akkor intelmeidet nem hallgatja meg, nyilvánosan kell megfeddni a következők alapján: Ha rád nem hallgat, jelentsd az egyháznak. Mert ha e rendet megtartod, dicső koronádat teljességgel felmagasztalod.
IV. A FŐEMBEREK ÉS VITÉZEK TISZTELETÉRŐL
Az uralom negyedik dísze a főemberek, ispánok, vitézek hűsége, erőssége, serénysége, szívessége és bizalma. Mert ők országod védő falai, a gyengék oltalmazói, az ellenség pusztítói, a határok gyarapítói. Legyenek ők, fiam, atyáid és testvéreid, közülük bizony senkit se hajts szolgaságba, senkit se nevezz szolgának. Katonáskodjanak, ne szolgáljanak, uralkodj mindannyiukon harag, gőg, gyűlölség nélkül, békésen, alázatosan, szelíden; tartsd mindig eszedben, hogy minden ember azonos állapotban születik, és hogy semmi sem emel fel, csakis az alázat, semmi sem taszít le, csakis a gőg és a gyűlölség. Ha békeszerető leszel, királynak és király fiának mondanak, és minden vitéz szeretni fog; ha haraggal, gőgösen, gyűlölködve, békétlenül kevélykedsz az ispánok és főemberek fölött, a vitézek ereje bizonnyal homályba borítja a királyi méltóságot, és másokra száll királyságod. Ettől óvakodva az erényed szabta mértékkel irányítsd az ispánok életét, hogy vonzalmaddal felövezve a királyi méltósághoz mindig háborítatlanul ragaszkodjanak, hogy uralkodásod minden tekintetben békés legyen.
V. AZ IGAZ ÍTÉLET ÉS A TÜRELEM GYAKORLÁSÁRÓL
A türelem és az igaz ítélet gyakorlása a királyi korona ötödik cifrázása. Dávid király és próféta mondja: Ítéletedet, Isten, bízd a királyra.
És ugyanő másutt:
Király vagy, az igazságosságot szereted.
A türelemről így beszél Pál apostol: "tanúsítsatok mindenki iránt türelmet." És az Úr evangéliumban: "Ha [türelemmel] kitartotok, megmentitek lelketeket." Ehhez tartsd magad, fiam: ha becsületet akarsz szerezni királyságodnak, szeresd az igaz ítéletet; ha hatalmadban akarod tartani lelkedet, türelmes légy. Valahányszor, kedves fiam, ítéletet érdemlő ügy kerül eléd vagy valamely főbenjáró bűn vádlottja, türelmetlenül ne viselkedjél, esküvel se erősködjél, hogy megbünteted; bizony ez ingatag lenne és mulandó, mert a bolond fogadalmat megszegi az ember; és ne ítélkezz te magad, nehogy királyi méltóságodban a hitvány ügyben forgolódva folt essék, hanem az efféle ügyet inkább bírákhoz utasítsd, az ő megbízatásuk, hogy törvény szerint döntsenek. Óvakodj bírónak lenni, ám örülj királynak lenni s neveztetni. A türelmes királyok királykodnak, a türelmetlenek pedig zsarnokoskodnak. Ha pedig egyszer olyasvalami kerül eléd, amelyben ítéletet hozni méltóságoddal összefér, türelemmel, irgalommal, esküdözés nélkül ítélkezz, így lesz majd koronád dicséretes és ékes.
VI. A VENDÉGEK BEFOGADÁSÁRÓL ÉS GYÁMOLÍTÁSÁRÓL
A vendégek s a jövevények akkora hasznot hajtanak, hogy méltán állhatnak a királyi méltóság hatodik helyén. Hiszen kezdetben úgy növekedett a római birodalom, úgy magasztaltattak fel és lettek dicsőségessé a római királyok, hogy sok nemes és bölcs áradt hozzájuk különb-különb tájakról. Róma bizony még ma is szolga volna, ha Aeneas sarjai nem teszik szabaddá. Mert amiként különb-különb tájakról és tartományokból jönnek a vendégek, úgy különb-különb nyelvet és szokást, különb-különb példát és fegyvert hoznak magukkal, s mindez az országot díszíti, az udvar fényét emeli, s a külföldieket a pöffeszkedéstől elrettenti. Mert az egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő. Ennélfogva megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak. Ha pedig le akarnád rombolni, amit építettem, vagy szét szórni, amit összegyűjtöttem, kétségkívül igen nagy kárt szenvedne országod. Hogy ez ne legyen, naponta nagyobbítsd országodat, hogy koronádat az emberek nagyságosnak tartsák.
VII. A TANÁCS SÚLYÁRÓL
A királyi emelvényen a tanács a hetedik helyre tart igényt. A tanács állít királyokat, dönt el királyi sorsokat, védelmezi a hazát, csendesíti a csatát, győzelmeket ő arat, kerget támadó hadat, behívja a barátokat, városokat ő rakat, és ő ront le ellenséges várakat. Minthogy pedig a tanácsnak ekkora haszna van, ostoba, pöffeszkedő és középszerű emberekből összeállítani, én úgy vélem, mit sem ér; hanem a tekintélyesebbek és a jobbak, a bölcsebbek és a legmegbecsültebb vének ajkán formálódjék és csiszolódjék. Ezért, fiam, az ifjakkal és a kevésbé bölcsekkel ne tanácskozz, ne is kérj tőlük tanácsot, csak a gyűlés véneitől, kiknek koruk és bölcsességük miatt megfelel ez a feladat. Mert a királynak szóló tanács zárva legyen a bölcs szívbe, ne terjessze a bolondok szelessége. Ha ugyanis a bölcsekkel jársz, bölcs leszel, ha a bolondokkal forgolódsz, társul adod magad hozzájuk, szól a Szentlélek Salamon által: "Aki jár a bölcsekkel, bölcsek barátja lesz, nem a bolondokhoz lesz hasonlatos." És Dávid zengi:
Jósággal közeledsz a jóhoz,
az igazhoz igaz vagy.
A tisztával tisztán bánsz,
a hamissal azonban hamis módra.
Ezért hát ki-ki életkorának megfelelő dologban forgolódjék, tudniillik az ifjak fegyverben, a vének a tanácsban. Egyébként az ifjakat mégsem kell teljesen kiűzni a tanácsból; ámde ahányszor velük tanácskozol, még ha életrevaló is az a tanács, mindig terjeszd az öregek elé, hogy minden cselekedetedet a bölcsesség mértékével mérhesd.
VIII. A FIAK KÖVESSÉK AZ ELŐDÖKET
Őseink követése foglalja el a királyi méltóságban a nyolcadik helyet. A legnagyobb királyi ékesség, az én tudásom szerint, a királyelődök után járni, a szülőket utánozni. Aki ugyanis megveti, amit megszabtak atyai elődei, az isteni törvényekre sem ügyel. Mert az atyák azért atyák, hogy fiaikat gyámolítsák, a fiak pedig azért fiak, hogy szüleiknek szót fogadjanak. Aki atyjával szemben áll, Isten ellenségének áll. Mert minden engedetlen Istennel áll szemben. És az engedetlenség szelletje a korona virágait szórja szerte. Az engedetlenség valójában pestis az egész királyságban. Ezért, kedves fiam, apád rendeletei, vagyis az én rendeleteim, mindig legyenek szemed előtt, hogy szerencsédet mindenütt királyi gyeplő igazgassa. Az én szokásaimat pedig, melyekről látod, hogy a királyi méltósággal összeférnek, a kétkedés minden béklyója nélkül kövessed. Mert nehéz lesz megtartani e tájon királyságodat, ha szokásban nem utánzod a korábban királykodó királyokat. Mely görög kormányozta a latinokat görög módra, avagy mely latin kormányozta a görögöket latin módra? Semelyik. Ezért hát kövesd szokásaimat, a tieid közt kimagasló így leszel, s az idegenek dicséretére szert így teszel.
IX. AZ IMÁDSÁG MEGTARTÁSÁRÓL
Az imádság megtartása a királyi üdvösség legnagyobb járuléka, ezért a királyi méltóság kilencedik regulájában pendül meg. A folytonos imádkozás: a bűnöktől megtisztulás és feloldozás. Te pedig fiam, valahányszor Isten templomához járulsz, hogy Istent imádd, Salamonnal, a király fiával, magad is király lévén, mindig mondjad: "Küldd le [Uram, a bölcsességet] szent egedből, dicsőséged trónjáról, hogy munkámban velem legyen és segítsen, és így fölismerjem, mi kedves a szemedben [minden időben]." És ismét: "Uram, Atyám, életemnek Istene, ne hagyj engem álnok gondolatban, az én szemeimnek ne adj kevélységet és a gonosz kívánságot távoztasd el tőlem, Uram. Vedd el tőlem a testnek kívánságait, és a tisztátalan és esztelen léleknek ne adj engem, Uram." Ezzel az imádsággal fohászkodtak hát a régi királyok, te is ugyanezzel fohászkodj, hogy Isten minden vétked eltörlésére méltasson, hogy mindenki legyőzhetetlen királynak hívjon. Imádkozz azért is, hogy a tétlenséget, tunyaságot elkergesse tőled, megajándékozzon az erények összességének segedelmével, s így legyőzhesd látható és láthatatlan ellenségeidet. Hogy valamennyi alattvalóddal együtt gondtalanul, ellenséges támadásoktól nem háborgatva, békében végezhesd életed pályáját.
X. A KEGYESSÉGRŐL ÉS AZ IRGALMASSÁGRÓL, VALAMINT A TÖBBI ERÉNYRŐL
Az erények mértéke teszi teljessé a királyok koronáját, és a parancsok közt a tizedik. Mert az erények ura a Királyok Királya, miként égi serege áll kereken tíz karból, úgy életed vitele kerekedjék ki tíz parancsból. Kell, hogy a királyt kegyesség s irgalmasság díszítse, de a többi erény is hassa át és ékesítse. Mert ha a királyt istentelenség és kegyetlenség szennyezi, hiába tart igényt a király névre, zsarnoknak kell nevezni. Ennek okából hát, szerelmetes fiam, szívem édessége, sarjam jövő reménysége, kérlek, megparancsolom, hogy mindenütt és mindenekben a szeretetre támaszkodva ne csak atyafiságodhoz és a rokonságodhoz, vagy a főemberekhez, avagy a gazdagokhoz, a szomszédhoz és az itt lakóhoz légy kegyes, hanem még a külföldiekhez is, sőt mindenkihez, aki hozzád járul. Mert a szeretet gyakorlása vezet el a legfőbb boldogsághoz. Légy irgalmas minden erőszakot szenvedőhöz, őrizd szívedben mindig az isteni intést: "Irgalmasságot akarok, nem áldozatot." Légy türelmes mindenekhez, nemcsak a hatalmasokhoz, hanem azokhoz, akik nem férnek a hatalomhoz. Azután légy erős, nehogy a szerencse túlságosan felvessen, vagy a balsors letaszítson. Légy alázatos is, hogy Isten felmagasztaljon most és a jövőben. Légy majd mértékletes, hogy mértéken túl senkit se büntess vagy kárhoztass. Légy szelíd, hogy sohase harcolj az igazság ellen. Légy becsületes, hogy szándékosan soha senkit gyalázattal ne illess. Légy szemérmes, hogy elkerüld a bujaság minden bűzét, valamint a halál ösztönzőjét.
Mindez, amit fentebb érintettünk, alkotja a királyi koronát, nélkülük sem itt nem tud senki uralkodni, sem az örök uradalomba bejutni. Ámen.
Kuruc Ágnes fordítása

István, Magyarország első királya

Mit tud egy átlagember István királyról? Általában annyit, hogy ő volt az első királyunk, rokonságát kivégeztette, írt egy levelet Intelmek címmel fiának, Imre hercegnek és élete végén utód nélkül és méltatlanokkal körülvéve, a Szűzanya oltalmába ajánlotta országunkat. Képi megjelenítése és szobrai egy szakállas vénemberként ábrázolják. A részigazságokból összeállított kép összességében hamis, és nem adja vissza a király valódi képét.
Hogy István életútját megérthessük, ismernünk kellene édesanyjának, Sároldnak az életét, mert tudatosan és igen körültekintően ő készítette fel Istvánt az uralkodásra.
A fiatal István - a bambergi lovas
Ha Sároldot, a magyar történelemnek ezt az egyedülálló jelenségét megismerjük, egy csodálatos világ nyílik ki előttünk. Benne valami természetfeletti erő jelenlétét kell feltételeznünk, amelyik sodorta előre, hogy minden ellenállás dacára véghezvigye a nagy életformaváltását a magyarságnak. Ez az elvarázsolóan gyönyörű és vonzó asszony egyenértékű volt a legkülönb férfiakkal. Híres lovas volt és kardforgató. A személyét ért sértésekért maga vett elégtételt nyilvános párviadalokban, melyek ellenfelei halálával végződtek. Bizánci neveltetése okán kiváló tudással és egyesek szerint démoni erővel is rendelkezett. Talán az erdélyi hagyomány világít rá belső lényegére. Szülőföldjén ösztönszerűen felismerték Sárold különleges, természetfölötti őserejét. A nép tudatában a hagyomány szerint nem is halt meg, hanem ő vezette családja kiválóbb tagjait és bölcs tanácsokat adott nekik. Utoljára III. Bélának. Időnként ez az aranyhajú, zöldszemű asszony vágtató lovával feltűnik az erőelvi bércek között, akit Magyarok Asszonyának neveznek.
Fiát, Istvánt kisgyermek korától kezdve királlyá nevelte. Kiváló tudós papok, híres lovagok okították az amúgy is rendkívül jó tulajdonságokkal rendelkező ifjút. Geyza halála után azonban halál várt volna a fiatal Istvánra, ha Sárold kiváló diplomáciai, és ravasz hitegetési politikája ezt meg nem akadályozza. Koppány, aki a régi szokások alapján igényt tartott a királynő kezére, éveken keresztül reménytelen szerelmet táplált Sárold irányában. Valamikor ő volt Geyza küldötte a leánykérésnél, és azóta ezt az mély és reménytelen érzést nem tudta felejteni. Geyza halála után érvényesíteni akarta a régi szokást, és igényt tartott Sárold kezére.
Sárold egy évig hitegette, de ezalatt hadakat gyűjtött és fiát ennek a seregnek a vezérévé tette. Amikor Koppány erővel akarta érvényesíteni akaratát, és megindult Veszprém -az Asszonyvár- ellen, a 17 éves István seregével találta szembe magát. Ebben a seregben voltak a német lovagok is, akik vezére Vencelin lovag volt. Vencelin a csata előestéjén lovaggá avatta Istvánt, és így mint lovag vezette a csatát, melyben Koppány és serege katasztrofális vereséget szenvedett. Miért kellet egy fiatal embernek, még ha Geyza által kijelölt utód is volt, részt vennie ebben a csatában? Egyrészt mert az ő sorsáról volt szó, másrészt pedig a királyi hadak rá esküdtek fel, valamint Árpádok ellen (Koppány) csak egy másik Árpádfi harcolhatott. A csata után István királyságát senki nem vonhatta kétségbe.
Ekkor István mint egy rendkívül energikus, jól felkészült és nagyon fiatal király, Sárold segítségével kialakította a Magyar Királyságot. Élete egy harc volt a belső és külső ellenségei ellen. Nem volt olyan Lovagkirály, mint Szent László, de győzelmei biztosították a magyarság jövőjét. Mindezt nem egy szakállas roggyant vénemberként (ahogy ábrázolják), hanem ifjú királyként. Kevesen ismerik a híres Bambergi Lovas szobrát, mely a bambergi dómban található és Istvánt ábrázolja, aki Bajorországba látogatott Gizellát (a későbbi Késla királynét) megkérni. Ez a szobor hitelesnek tekinthető, és ez ábrázolja Istvánt, a Magyarok Királyát, az elsőt, aki sok vérrel és áldozattal, de véghezvitte Sárold álmát. Megteremtette és örökre biztosította a magyarságnak a hazát. A sok vér és szenvedés ellenére óriási volt a mű, és ezért szentként tiszteljük Istvánt, az első királyunkat.
Kassai Ferenc