Hatvanmillió. Indiában ennyivel van kevesebb nő, mint férfi. Miért?
Mert sok lányt megölnek vagy még embrió korában, vagy újszülöttként.
Mert amikor eladósorba kerülnek, csak viszik a pénzt, és amúgy sem
jelentenek nagy dicsőséget a családjuknak. Mi a következmény? Egy egyre
jobban durvuló társadalom, ahol kiéhezett férfiak erőszakolják halálra a
nőket.
A nők sanyarú helyzetének bemutatására általában a Szaúd-Arábiában, Afganisztánban vagy Pakisztánban uralkodó
állapotokat szokták magától értetődő példaként felhozni, ezért első
ránézésre meghökkentőnek tűnhet, hogy a G20-as országok közül India
végzett az első helyen a listán,
amely a nők szempontjából a legrosszabb helyeket osztályozta. Vagyis a
világ legnépesebb demokráciájában a legrosszabb nőnek lenni, és erre
számszerű bizonyíték is van. Indiában ma hatvanmillió nő hiányzik a
társadalomból. Vagy azért, mert a szelektív abortusz miatt meg sem
születtek, vagy mert a születésük után azonnal megölték vagy magukra
hagyták őket. Vagy mert a férjük ölték meg őket, mert nem voltak
elégedettek a hozománnyal, amellyel a házasságba érkeztek.
A nők kiszolgáltatott helyzetének a legdrámaibb példája tavaly decemberben került a címlapokra. A csoportos nemi erőszak problémája mindössze pár hónapja része a közbeszédnek Indiában, a jelenséget azonban évtizedek óta húzódó társadalmi folyamatok készítették elő. A témában könyvet író brit újságíró, Sunny Hundal szerint sok indiai azért nem ismeri fel, mennyire súlyos problémával áll szemben az ország, mert a nők sorsát és társadalmi helyzetét meghatározó gondolkodásmód mélyen beivódott a kultúrába.
A nők kiszolgáltatott helyzetének a legdrámaibb példája tavaly decemberben került a címlapokra. A csoportos nemi erőszak problémája mindössze pár hónapja része a közbeszédnek Indiában, a jelenséget azonban évtizedek óta húzódó társadalmi folyamatok készítették elő. A témában könyvet író brit újságíró, Sunny Hundal szerint sok indiai azért nem ismeri fel, mennyire súlyos problémával áll szemben az ország, mert a nők sorsát és társadalmi helyzetét meghatározó gondolkodásmód mélyen beivódott a kultúrába.
Becslések
szerint Indiában 2020-ra 28 millióval több lesz a nősülésre váró férfi,
mint a házasságra váró nő. Sunny Hundal a könyvében arra is
figyelmeztet, a történelemben példa nélküli társadalmi hatásai lehetnek a
nemi egyensúlyok ilyen mértékű megbomlásának, és az indiai rendőrség,
illetve az igazságügyi rendszer aligha van felkészülve arra, hogy
kezelje ezt a robbanásveszélyes helyzetet. Vagyis India kulturális és
társadalmi szempontból is időzített bombán ül a háború miatt, amelyet a
nők ellen vív - állítja Hundal.
Nyugaton
a nők három százalékkal többen vannak, mint a férfiak. Indiában nyolc
százalékkal többen vannak a férfiak, mint a nők. Ezeknek a férfiaknak
meg kell barátkozniuk a gondolattal, hogy soha sem fognak megnősülni,
nem lesz családjuk, nem lesznek gyerekeik.
Macsó rémálom
Hogy
miként néz ki egy ilyen szó szerint férfias társadalom, az nemcsak a
szociológusokat és újságírókat, hanem a művészeket is izgatja. Ha az
indiaiak egy, a témát feldolgozó 2003-ban bemutatott filmből indulnak
ki, nem sok jóra számíthatnak. A Matrubhoomi: Egy nemzet nők nélkül
című alkotás annyira sokkolónak bizonyult, hogy bár több külföldi
fesztiválon is vetítették, Indiában évekig nem sikerült forgalmazót
találni. A film egy szülés, majd egy gyerekgyilkosság képeivel indul, a
kettő között egy, az indiai családoknak nagyon is ismerős jelenettel:
amikor felhangzik a gyereksírás, a férj ujjongásban tör ki, de rögtön
magába zuhan, amikor a bába közli vele, hogy lánya született. Másnap meg
is fojtja az újszülöttet, és azzal vigasztalja magát, hogy jövőre fia
lesz.
Néhány
évtizeddel később a falu, ahol a nyitójelenet játszódott, teljesen
megváltozott: kizárólag durva, agresszív férfiak lakják, akik a nők és
feleségek hiányát egyéb eszközökkel pótolják. Közösen néznek
pornófilmeket, nőnek öltözve táncolnak, elkezdenek egészen állatiasan
viselkedni. Amikor a leggazdagabb férfi megtalálja az egyetlen hajadon
lányt a környéken, azonnal megveszi az apjától, és rögtön mind az öt
fiát hozzáadja. A furcsa házassághoz nem kérik a lány beleegyezését, így
minden éjszaka mással kell megosztania az ágyát, beleértve a fiúk apját
is. Csak a legkisebb fiú mutat némi tiszteletet és gyengédséget iránta,
de ezt féltékeny testvérei azzal torolják meg, hogy meggyilkolják.
Végül az egész közösség dühe a lány ellen irányul, akit egy
tehénistállóban tartanak odaláncolva, és éjszakáról éjszakára
csoportosan megerőszakolják. A film végén kislányt hoz a világra,
miközben a férfiak halomra ölik egymást, mert nem tudják eldönteni, kié
legyen a gyerek és az anyja.
Bár
ennyire még nem súlyos a helyzet, India több területén már érezhető ez a
fajta feszültség - állítja a könyvében Hundal. Az indiai társadalom
nemi egyensúlyának a megbomlása már most súlyos következményekkel jár. A
New York Times szerint a nőhiány felpörgette a lánykereskedelmet, és a
környező országokból, Bangladesből és Nepálból, valamint India
szegényebb régióiból szállítják a feleségnek való lányokat, és adják el
őket kétszáz dollárért. A lap összehasonlításképpen megjegyzi, hogy egy
bika ezer dollárba kerül.
Népirtás ultrahanggal
Az
indiai kormány először a kilencvenes évek elején kapott észbe, miután
az 1990-es népszámlálási adatok feketén-fehéren kimutatták, hogy 25
millióval több a férfi, mint a nő. A probléma megoldásának egy nem túl
bonyolult és átgondolt módját választották: megtiltották, hogy az
ultrahangos vizsgálatokkal megállapítsák a magzatok nemét, a technikának
ezt a vívmányát kiáltották ki ugyanis a lánygyerekek fogyását magyarázó
legfőbb oknak. A kormányzati intézkedés véletlenül sem volt sikerre
ítélve: a tíz évvel későbbi, 2001-es népszámlálásnál már 35 millióval
több volt a férfi, és a becslések szerint ez a szám ma már eléri a
hatvanmilliót.
Mivel a kulturális hagyományok a fiúk
életesélyeinek és boldogulásának kedveznek, a lánygyerekek problémáját
sok család már rögtön a szülés után rövidre zárta azzal, hogy
meggyilkolta az újszülöttet. A modern technológiák viszont lehetővé
tették, hogy a szülést se kelljen megvárni: abortuszok millióit végezték
el nemi alapon. A nyolcvanas évek végére minden újdelhi újságban volt
ultrahangos nemmeghatározást hirdető reklám, és a klinikák azzal
próbálták magukhoz csábítani a szülőket, hogy milyen tapasztalataik
vannak a lánygyerekek eltüntetésében. "Fizessen most 3000 rúpiát,
spóroljon meg később 300 ezret" - a kilencvenes években hasonló
szlogenekkel próbálták a kórházak meggyőzni a szülőket arról, hogy
szabaduljanak meg a lányuktól. Hundal szerint a lányok ellen indított
társadalmi és kulturális hadjárat népirtással ér fel.
Az indiai
kormányzat tett egy másik kétségbeesett kísérletet is arra, hogy
megmentse a lányokat, és egy felhívással lényegében arra bátorította a
szülőket, hogy hagyják el a lánygyerekeiket. "Ha nem akar lányt, ne ölje
meg, hagyja ránk, majd mi felneveljük" - értelmezte újra a gondoskodó
állam fogalmát India. Nem meglepő, hogy az egyetlen hely, ahol a lányok
vannak többségben az országban, az az árvaház.A lány viszi a pénzt, a fiú hozza
Ha a nőkkel szembeni társadalmi hozzáállást egyetlen jelenséggel kellene kidomborítani, akkor az a hozomány intézménye lehetne. Hogy a törvények miként maradnak alul a hagyományok erejével szemben Indiában, azt jól példázza, hogy bár a hozomány intézménye 1961 óta illegális, nagyon is része a mindennapoknak, és a családok ennek szellemében viszonyulnak a lányaikhoz.
Az esküvő a lányos családoknak kerül igazán sokba
Forrás: AFP/Narinder Nanu
Ha
egy családba lány születik, az egyet jelent a költségvetés durva
megszorításával, hiszen mire eladósorba kerül, készen kell állnia a
tekintélyes hozománynak. A férjek és családjuk pedig újabb és újabb
követelésekkel állhatnak elő, és ha nem kapják meg a pénzüket vagy
bármilyen más értéket, ami szerintük beleillik a hozomány fogalmába,
akkor extrém esetben meggyilkolhatják a feleségüket, vagy öngyilkosságba
kergethetik. A statisztikák szerint ez az eljárás nem is számít
extrémnek, sőt inkább mindennaposnak mondható, hiszen a hozományhoz
kapcsolódó viták miatt óránként meghal egy nő Indiában.
A Guardian szerint
a kilencvenes évek gazdasági liberalizációja csak súlyosbította a
helyzetet, a leendő férjek egyre mohóbbak lettek, az új rokonok pedig
aranytojást tojó tyúkként tekintettek a menyasszonyra. Ezt a kilátást a
lányos szülők már akkor mérlegelik, amikor megtudják, hogy lányt várnak.
A lapban megjelent cikk szerint a hozomány réme áll rengeteg nemi
alapon végzett abortusz és gyerekgyilkosság mögött, mert a szülők
egyszerűen nem tudják vállalni, hogy életük hátralévő részében a lányuk
hozományára gyűjtsenek.
A
probléma súlyát gazdasági mutatók is jelzik. A statisztikák szerint a
bankhitelek nyolcvan százalékát azért veszik fel az indiaiak, hogy ki
tudják fizetni az esküvők költségeit és a hozományokat. Ennek a sajátos
adósságcsapdának megvannak az áldozatai is. India egyes területein egyre
több farmer menekül az öngyilkosságba, mert nem tudja visszafizetni a
hozomány miatt felvett bankkölcsönöket.
A feleségek sincsenek biztonságban
Sunny
Hundal szerint az Indiában a mai napig erős nemi diszkriminációban és a
nők elleni erőszakban nem elhanyagolható a szerepe a hindu
mitológiának, amelynek a férfi és női szerepmodelljeit a társadalom
többsége ma is követendőnek tartja. A nők esetében az engedelmesség
különösen fontos tulajdonságnak számít, és az ellenük elkövetett
erőszakot sokszor azzal indokolják, hogy nem viselkedtek a mitológiai
erények szellemében, vagyis megérdemelten kaptak büntetést.
Az
engedelmesség kitüntetett helyét az indiai családi viszonyokban jól
jelzi, hogy a törvények értelmében a házasságon belül elkövetett nemi
erőszak nem számít bűncselekménynek, és a politikusok hozzáállása
alapján nincs is sok esély arra, hogy bekerüljön a büntető
törvénykönyvbe. Ők azt vallják, hogy egy ilyen lépés szétrombolhatná a
házasság intézményét.
Egy ötéves kislány megerőszakolása miatt tiltakoznak
Forrás: AFP/Sanjay Kanojia
Egy 2011-ben megjelent tanulmány szerint
minden ötödik férfi azt mondta, hogy kényszerítette már szexre a
feleségét. A hozzáállásra jellemző, hogy az egyik indiai faluban azzal
próbálták volna visszaszorítani
a nemi erőszakot, hogy a lányok házassági korhatárát 18-ról 15 vagy 16
évre próbálták csökkenteni. Az ENSZ hatóságainak levélben kellett
tisztázniuk, hogy a gyerekházasság nem megoldás a lányok elleni
szexuális bűncselekmények visszaszorítására.
Zavar a rendszerben
A
szociológusok és politológusok már megkezdték annak a leendő országnak a
feltérképezését, amely India lesz néhány évtizeden belül. Munkájukat
segíti, hogy a jövő nyomokban már jelen van. A témában könyvet
is író Valerie M. Hudson és Andrea den Boer szerint ezek az
egyedülálló, a házasság reményéről is lemondani kénytelen férfiak
felelősek a nőkben nem bővelkedő területeken tapasztalt társadalmi
feszültségekért és zavargásokért. A politológusok szerint több indiai
államban is összekapcsolhatók az erőszakos bűncselekmények a felborult
nemi arányokkal. Azokon a területeken, ahol kevés a feleségjelölt,
általában a kevésbé képzett férfiak maradnak esküvő nélkül, és nagy az
esélye annak, hogy iskolázatlan, tesztoszterontól hajtott fiatalemberek
okoznak zűrzavart: mivel nincs esélyük megállapodni, ezeket a
férfitömegeket sokkal könnyebben beszippantja a bűnözés és a
terrorizmus.
Elfogynak a nők
Forrás: AFP/Sajjad Hussain
Sok
helyen a lakosság már úgy éli meg a menyasszonyhiányt, mint az
éhínséget - írja a Guardian. A jelenség pedig a politikai életet is
tematizálja. Az egyes politikai tisztségekért induló jelöltek például a
kampányaikban azt ígérik, hogy szereznek lányokat, ha megválasztják
őket. Ezt a szavazópolgárok el is várják tőlük, visszatérő követelés
ugyanis a politikusok felé, hogy találjanak menyasszonyokat a
férfiaknak.
Vándor Éva