Mi is a böjt? Tulajdonképpen a böjt egy lelki mozdulat, amikor elfordulok magamtól a has-központú
embertől… A böjt azt jelenti, hogy az ember el mer fordulni magától
azért, hogy sokkal intenzívebben odafordulhasson az Élő Isten vezetése
felé, hogy az imádsága ne monológ, hanem dialóg legyen.
Böjtöltek
már az Ótestamentumban is, sőt a farizeusok egy héten kétszer is.
Hétfőn és csütörtökön semmit nem ettek, még a nyálukat sem nyelték le.
Nem könnyű dolog ez!
Jézus
azzal kezdi a szolgálatát, hogy negyven napig böjtöl a pusztában. A
Hegyi Beszédben egyértelműen tanítást ad a böjtről: ám böjtöljetek, de
ne úgy, mint sok farizeus, aki mutogatja böjtjét és keserű képet vág
hozzá, hogy lássák, hogy ő kínlódva böjtöl és keserűen viseli azt a
napot, amikor nem ihat és nem ehet. Böjtöljetek, ám titkon a ti belső
szobátokban, ahol Isten lát benneteket és megfizet nyilván (vö. Mt
6,16-18) Böjtöljetek, de ne úgy mint a képmutatók.
Ha
úgy érezzük, hogy Jézus-hiányunk van, nincs velünk az Úr, Jézus helyén
üresség van a szívünk, lelkünk, lényünk mélyén: akkor böjtöljünk Jézus
tanítása szerint! Imádkozzunk és böjtöljünk. Valami különös, misztikus
dolog ez. (Egy egyházatya, Krizosztomosz szellemes mondásaként így
fogalmazza meg ezt az igazságot: teli hassal nem lehet térdelni. Szent Ágoston még szókimondóbban beszél Vallomásaiban: jóllakottan és böfögve nem lehet imádkozni.)Amikor
elveszítjük a kapcsolatot „fölfelé”, ám böjtöljünk, mert valami módon
térdelve, imádkozva, testünket megsanyargatva újra helyreállhat a
kapcsolatunk fölfelé. A böjt által próbáljuk „ üressé tenni” bensőnket,
hogy befogadhassuk az igazán lényegest: Isten Igéjét, Jézust magát.
Ám ne gondoljuk, hogy csak az a lemondás, az a böjt, ha nem töltjük meg a gyomrunkat. Bizony, egyszerűbb húst nem enni mint szóböjtöt(
- Kérlek pedig titeket, legyetek gyorsak a hallásra és késedelmesek a
szólásra- Jakab levél 1,19. vers)tartani, vagy csak kenyéren és vizen
lenni, mint beleszólási böjtöt
tartani, bizony sok élet ment tönkre olyan családokban, ahol valaki
mindig mindenbe beleszólt. Nem adhat a szülő nagyobb ajándékot a
gyermekének, mint hogy serdülőkorban el tudja vágni a lelki
köldökzsinórt. És tanácsot is csak akkor adhat, ha kérik azt a tanácsot.
Evangéliumi példánk is van arra, hogyan kell gyakorolni a beleszólási
böjtöt. Amikor a tékozló fiú kikérte a vagyont, magától értetődő lett
volna, hogy azt mondja az apja „ Egy csudát adom én neked oda a vagyont!
Hát mit képzelsz te! Hová akarsz menni? Te tékozolni akarsz! Dehogy
adom ki, nem mész te sehova, itthon maradsz. Amíg az én kenyeremet
eszed, addig itthon maradsz!” Az Atya azonban elengedi, a fiú elmegy. Az
Atya hagyja, hogy betörje a fejét, hagyja, hogy eljusson a disznók
vályújáig. De amikor jön vissza rongyokba, elébe fut, és utólag sem
akarja megleckéztetni a fiát. Ilyen Atyánk van nekünk! A következő a megszólási
böjt.Bizony ez a böjt nagyon ráfér minden közösségre! A legtöbb
egyházközségnek az a tragédiája, hogy mindig van ott hat-nyolc-tíz
„rágicsáló” ember. Ebben tönkre tud menni egy közösség!A negyedik böjt
pedig a megszólaltatási böjt.
Majdnem minden családban szól valami. A televízió, a rádió vagy a
magnó. Ricsajvilágban élünk és mi hívő emberek is csodálkozunk azon,
hogy nem szólal meg a Hang. Hát hova szóljon? Mikor szóljon? Hiszen
mindig szól egy másik hang! Panaszkodunk, hogy az imánk mint a földobott
kavics visszahullik, hogy nem csendül meg a csönd, nincs békességünk,
nincs nyugalmunk- de arra nem panaszkodunk, hogy reggeltől-estig állandóan zúg, zakatol, bömböl valami mellettünk.
Nem
kellene nekünk is olykor egy kis megszólalási böjtöt tartani? Hogy „ Az
én menyem/vőm, hogy az én fiam, hogy a szomszédom, hogy a pap, hogy az a
szenteskedő…..” Rágicsálunk, rágicsálunk. Ó nem „egyszerű” húst, hanem
emberhúst: egymást rágicsáljuk. Nemcsak böjt, hanem a szeretet igazi
cselekedete lesz, ha lemondunk az „emberhúsról”, ha megtartóztatjuk
magunkat SZAVAINKBAN is!
Tisztogassuk
meg ezt a Szentlélek templomát, a testünket is. Merjünk egyszer-egyszer
böjti napot tartani, kenyéren és vízen, és akkor megtapasztaljuk,
milyen hasznos az a testünknek, lelkünknek, szellemünknek is. Nem
véletlenül van a Bibliában!
„
Megkeresztelkedése után Jézus nyomban feljött a vízből. Akkor megnyílt
az ég és látta, hogy az Isten Lelke mint galamb leszállt és föléje
ereszkedett. Az égből szózat hallatszott: „ Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik.” Akkor a Lélek a pusztába vitte Jézust, hogy a sátán megkísértse.” (Mt 3,16-4,1)
Valami
ősi törvényről van itt szó: a „fent” után rendszerint a „lent”
következik. Milyen jó azonban, hogy fordítva is így van! Ez az élet
rendje.
(Gondolom
sokan láttak igazi kovács műhelyt, ahol a kovács éppen vasrudat edzett.
Izzította, aztán hol hideg, hol meleg vízbe merítette, kalapálta,
ütötte, hajlította, míg ki nem alakult az a forma, amit akart. – Hogy
emberré eddzen bennünket az Isten, nekünk is valami ilyesmire van
szükségünk. A görög szöveg is erről beszél: peroizis= próbának alávetni.)
Jézus
tudatosan megy a pusztába. Ott teljes csönd van. És ebben a pusztában
hirtelen megszólal egy hang. Azt hisszük, hogy mi gondoljuk, pedig a
kísértő, a nagy Súgdosó kényszerít gondolkozásra, döbbenetes, sötét,
kényszeres gondolatokra: ha így lett volna…. ha
úgy lett volna…. Ha ezt tennéd…! Az a sötét erő a saját lelkünk mélyén,
a saját gondolatainkba öltözik és megkérdőjelezi az életünket, a
döntéseinket: ha nem ahhoz mentél volna férjhez…Ha ez vagy az nem
történt volna… ha…ha…ha… Nem véletlen, hogy a sátánt soha nem ábrázolják
szomorúnak vagy sírva, hanem csakis gúnyosan nevetve.
Az Emberfiának és minden ember fiának három nagy kísértést kell átélnie és legyőznie. Mi ez a három kísértés a pusztában?
Még a kövekből is kenyér legyen!
Hány feleség hajszolja a férjét, mert annak ötezer forinttal több
fizetése van, neked miért nincs. Mutasd meg, hogy lesz! Aztán három
hónap múlva zokog a koporsója felett, hogy szegény, miért is nem
vigyázott magára!…
Menj fel a templom tetejére!
Milyen zseniális, még a templomot is belekalkulálja. A kísértő a
templomba is elviszi- gondolatban persze. Jézus csendesen ül egy kövön a
pusztában, és ez mind átsuhan Benne. (bennünk is) A templomba! Lehetne
Jézus főpap is, fényes karrierrel, majd a templom főerkélyéről fog
áldást osztani.- Még le is ugorhat, hiszen a lábát sem fogja megütni!
Hátborzongató,
hogy a kísértő a Bibliát idézi, a 91.zsoltár 11-12. versét.- Okuljunk
ebből, és ne hatódjunk meg rögtön, ha valaki előveszi a Bibliát és kezdi
idézni. Kiszakított Igékkel idéz. A sátán nem ateista, nagyon jól
tudja, hogy van Isten.
A hatalom.
Borulj le, imádj engem, neked adom az egész világot. Kis hajbókolás,
kis megalkuvás és minden a tiéd, te leszel a főnök, csak azt csináld,
amit én mondok. A sátán héber szó, azt jelenti- megkötöző. Hogyan, mihez köt meg? Önmagunkhoz.
Jézus azonban az Istenben való szabadság örömét hozta el nekünk.- „Az igazság megszabadít titeket.”(Jn 8,32) Ha az Igazságnak és nem a Sugdosónak hiszünk, szabadon tudunk szolgálni az Úrnak.
Jézus
így szól: - Távozz tőlem sátán, mert meg van írva: Az Urat a te
Istenedet imádd és csak neki szolgálj! – Ekkor elhagyta Őt egy időre és íme angyalok jöttek és szolgáltak Neki.
Szabaduljunk
fel gyomrunk és ösztöneink lehúzó ereje alól, hogy repülni tudjunk,
mert teli hassal , ösztöneinkkel, így ahogy vagyunk, megkötözve nem
lehet repülni! Ha római katolikus vagy ha protestáns, de Jézus követője
valaki: próbálja ki !
Istennek
Szentlelke, juttasd eszünkbe, ha elakadunk valahol és nagyon húz lefelé
testünk és minden, aki mi vagyunk, hogy megvannak a szárnyaink, amiket
már régen nem tártunk szét, pedig tudnánk repülni, ha egyszer
megpróbálnánk. Tanítgass bennünket, nevelj, emelj s ölelj magadhoz
bennünket, most is és majd egykor halálunk óráján. Ámen.
( A sok gyönyörű gondolat, Gyökössy Endre: Könyvecske a böjtről c. művéből való.)