2011. január 20., csütörtök

Akik bűnbánatot tartanak
Mindazok, akik szeretik az Urat teljes szívből, teljes lélekkel és elmével és minden erővel és úgy szeretik felebarátjukat mint önmagukat; és gyűlölik testüket bűneikkel és vétkeikkel együtt; és magukhoz veszik a mi Urunk Jézus Krisztus testét és vérét; és a bűnbánat méltó gyümölcseit hozzák: Ó milyen boldogok és áldottak azok a férfiak és nők, amíg így cselekszenek és ezekben kitartanak, mert megnyugszik rajtuk az Úr lelke s lakóhelyet és szállást készít náluk magának. És fiai lesznek a mennyei Atyának, akinek cselekedeteit megteszik, jegyesei, testvérei és anyja a mi Urunk Jézus Krisztusnak. Jegyesei akkor leszünk, amikor a Szentlélek által a mi Urunk Jézus Krisztussal egyesül a hívő lélek; testvérei akkor, amikor az Atyának akaratát teljesítjük, ki a mennyekben van, s anyja akkor, amikor az isteni szeretet s tiszta és őszinte lelkiismeret által szívünkben és testünkben hordozzuk őt és szent cselekvéssel, melynek példaként kell mások előtt világoskodnia, világra szüljük őt. Ó, mily dicsőséges, szent és felemelő dolog magunkénak vallani az Atyát az égben! Ó mily szent, vigasztaló és gyönyörűséges a tudat, hogy jegyesünk van! Ó mily szent, kedves, jóleső, alázatos, békét árasztó, édes és szeretetre indító és mindenekfölött kívánatos gondolat, hogy olyan testvérünk és fiunk van, mint a mi Urunk Jézus Krisztus, aki életét adta az ő juhaiért, és imádkozott az Atyához, mondván: Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, kiket nekem adtál a világban; tieid voltak és nekem adtad őket. És az igéket, melyeket nekem adtál, átadtam nekik, és ők valóban elfogadták és elhitték, hogy tőled jöttem ki, és felismerték, hogy te küldtél engem. Én őértük könyörgök és nem a világért. Áldd és szenteld meg őket. És én értük szentelem magamat. De nemcsak értük könyörgök, hanem azokért is, akik a szavukra hinni fognak bennem, hogy ők is eggyé legyenek szentelve, amint mi is. És akarom, Atyám, hogy ahol én vagyok, ők is velem legyenek, hogy lássák az én dicsőségemet a te országodban. Amen.

Akik nem tartanak bűnbánatot

Mindazok a férfiak és nők, akik nem bűnbánatban élnek és nem veszik magukhoz a mi Urunk Jézus Krisztus testét és vérét, hanem bűnt bűnre halmoznak, testük rossz kívánságai és vágyai után járnak, tett ígéreteiket elhanyagolják, testükkel a világnak, érzéki vágyaiknak s e világ múló gondjainak és aggodalmainak s ezen élet gondjainak élnek, az ördög kísértésének áldozatai és egyben fiai és cselekedeteinek utánzói. Vakok ők, mert nem látják az igazi világosságot, a mi Urunk Jézus Krisztust. Az ilyenekben nem lakozik lelki bölcsesség, mert nincs meg bennük az Isten Fia, az Atya igazi bölcsessége. Az ilyenekre áll az Írás szava: minden bölcsességük odalett és átkozott, aki parancsaidtól eltér. Látják, világosan felismerik, tudják és cselekszik a rosszat és szántszándékkal elveszítik lelküket. Ti vakok, kiket ellenségeitek, azaz a test, a világ és az ördög rászedtek, lássátok be, hogy a testnek édes a bűn elkövetése, de keserű az Isten szolgálata, mert az Úr evangéliumi szava szerint minden vétek és bűn az emberi szívből jön és sarjad ki. És sem ezen a világon, sem az eljövendőn semmit sem mondhattok a magatokénak. Mert vélitek ugyan, hogy a világ múló javait még soká élvezhetitek, de csalódtok, mert eljön a nap és az óra, melyre most nem gondoltok, s melynek jövetelét nem tudjátok és nem sejtitek; a test megbetegszik és a halál közeleg és így múlik ki keserű halállal. És bárhol, bármikor és bármilyen körülmények közt elégtétel nélkül, halálos bűnben hal meg az ember, - már aki adhatna, de nem ad elégtételt - az ördög ragadja ki lelkét testéből; mégpedig olyan szorongattatás és kínok közepett, hogy arról csak annak lehet fogalma, akinek része van benne. Minden vagyon és hatalom és tudomány, amiről gondolták, hogy az övék, elvétetik tőlük. Vagyonukat rokonaikra és barátaikra hagyják. Azok pedig elvették és szétosztották maguk közt s a végén mondták: "Átkozott legyen a lelke; többet is adhatott és szerezhetett volna számunkra, mint amennyit szerzett." Testét pedig megemésztik a férgek. Így tehát testüket és lelküket egyaránt elvesztik ebben a rövid életben, alászállnak a pokolba, hol vég nélkül gyötörtetnek. Mindazokat, akikhez ez a levél eljut, kérjük arra a szeretetre, amely az Isten, hogy fogadják isteni szeretettel és jóakarattal ezeket a mi Urunk Jézus Krisztus fent leírt illatos igéit és akik nem tudnak olvasni, gyakran olvastassák fel maguknak; és őrizzék meg magukban szent közreműködéssel mindvégig, mert ezek lélek és élet. És azok, akik ezt nem teszik, azoknak számot kell adniuk az ítélet napján a mi Urunk Jézus Krisztus ítélőszéke előtt.
Úgy jelent meg Krisztus az emberek között, mint Isten követe. Úgy beszélt, mint akinek hatalma van, erőteljes kifejezésekkel jellemezte önmagát, híveitől feltétlen hitet és engedelmességet követelt. Mi mint nép, az ő Igéjében lefektetett alapelvekre építjük hitünket. Odaszántuk szívünket és lelkünket az élő Igének való engedelmességre, és arra, hogy követjük az "Így szól az Úr" szavát.
  Jelenlegi és jövőbeli reménységünk is a Krisztussal és Istennel való kapcsolatunktól függ. Pál apostol mély értelmű szavakkal erősíti meg hitünket ebben a vonatkozásban. Azoknak, akiket Isten Lelke vezérel, akiknek szívében Krisztus kegyelme lakozik, ezt írja: "Ez a Lélek bizonyságot tesz a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ha pedig gyermekek, örökösök is; örökösei Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak; ha ugyan vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt is dicsőüljünk meg." (Róm 8:16-17) "Mert nem kaptatok szolgaság lelkét ismét a félelemre, hanem a fiúságnak Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: Abbá, Atyám!" (15. vers)
  Krisztus arra hívott el, hogy jöjjünk ki a világból és különüljünk el attól. Arra hívott el, hogy szent életet éljünk, hogy szívünk folyamatosan Istenhez vonzódjék, és életünkben szüntelenül jelen legyen a Szentlélek. Aki igazán hisz Krisztusban, azon meglátszik, hogy szeretetének kegyelme lakik szívében. Aki valaha elidegenedett Istentől, az most a vele való közösségről tesz bizonyságot, s akin valaha érzéki természete uralkodott, most azon az isteni jellemvonások láthatók.
  Isten gyermekeinek az igazság munkásaivá, állandó Istent-keresőkké és akaratának állandó cselekvőivé kell válniuk. Ez teszi őket teljessé Krisztusban. Angyalok, emberek és az el nem bukott világok lakói előtt kell bizonyítaniuk, hogy életük Isten akaratával megegyezik, s hogy ők országa alapelveinek hűséges megvalósítói. A Szentlélek - aki hit által lakik szívükben - közösségbe hozza őket Krisztussal és egymással, és megtermi bennük a szentség drága gyümölcseit. (Review and Herald, 1909. augusztus 19.)