A legfontosabb szó a gyereknevelésben

Olyan nagyon sok könyv és cikk jelenik meg arról, hogyan jó, érdemes gyerekeket nevelni. Szerencsére. Mert így van választási lehetőség a szülők előtt, hogy a saját szájízük szerint válasszák ki azt a nevelési szemléletmódot, amiben el szeretnének mélyülni, ami szerint szeretnének a családjukban élni. Mégis azt gondolom, van néhány olyan  univerzális “szabály”, ami minden módszer alapjául szolgál. És ha csak egy szót kéne kiválasztanom, amit minden szülőnek a szívébe súgnék, az az lenne: bízzál.

Bízzál benne, hogy a sok éjszakai virrasztásnak meg lesz az eredménye.

Bízzál benne, hogy a sok együtt olvasott mese eredményeképpen a jó és a rossz mélyen beágyazódik a gyereked személyiségébe.

Bízzál benne, hogy a tomboló dackorszak ellenére, mire nagyobbacska lesz a gyereked, kompromisszumképes lesz.

Bízzál benne, hogy nem a kortárs barátok heccelései, hanem a családban mélyen megalapozott szabályok lesznek a mérvadóak a tinédzserkorban.

Bízzál benne, hogy tudja a gyereked, ne a média által sugallt tökéletes testet akarja elérni, hanem szeresse a sajátját, mert ezt a hozzáállást tapasztalta otthon maga körül.

Bízzál benne, hogy tudja a gyereked, mikor éhes és mikor nem.

Bízzál benne, hogy tudja a gyereked, mikor fázik, mikor van melege.

Bízzál benne, hogy lehet a gyerekednek akkor is igaza, ha más véleményen van, mint te.

Bízzál beenne, hogy a családban tapasztalt, ki nem mondott mintákat magáévá teszi.

Bízzál benne, hogy a gyereked fejlődési üteme jó – még akkor is, ha más, mint a többieké.

Bízzál benne, hogy rájön, miért érdemes tanulni.

Bízzál benne, hogy minden nehéz időszaknak vége lesz egyszer.

Bízzál a gyerekedben, még akkor is, ha összevesztek.

Bízzál benne, hogy feltárhatod a gyereked előtt az őszinte érzelmeidet.

Bízzál benne, ha a gyereked tárja fel előtted az őszinte érzelmeit.

Bízzál a gyerekedben még akkor is, ha nemet mond.

Bízzál a gyerekedben még akkor is, ha begubózik előtted.

Bízzál benne, hogy ha igazán szüksége van rád, hozzád fog fordulni segítségért.

Bízzál benne, ha a véleményedet kéri.

Bízzál benne akkor is, ha nem kéri a véleményedet és a saját feje után akar menni.

Bízzál a gyereked ítélőképességében.

Bízzál a gyereked ízlésében.

Bízzál a gyereked emberismeretében.

Bízzál a gyereked alkotó energiáiban.

Bízzál a gyereked tehetségében.

Bízzál a gyereked egyedülálló és megismételhetetlen személyiségében.

Bízzál a gyerekedben.

Bízzál saját magadban.

És bízz benne, hogy mindig van holnap, amikor újra próbálkozhatsz.

(Hanula Erika, csupaszivmagazin.hu)

„Hiszek az egy, szent, katolikus és apostoli Egyházban”

P. Trauner prédikációja SZENT PÉTER ÉS PÁL APOSTOLOK ünnepére
Budapest, 2014. június 29. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében

Szeretett testvéreim az Úrban,

„O Roma felix...” – „Ó boldog Róma, melyet két fejedelem avat ma szentté drágalátos vérivel.” (Egy matutinumokon és vecsernyéken imádkozott himnuszból)

Szent Anyánk, az Egyház, folyamatosan aratja le a megváltás gyümölcseit, amikor megünnepli a Pünkösd utáni napokra eső számos főünnepet:
     1. Úrnapja a Legméltóságosabb Oltáriszentség, az isteni szeretet szentsége megalapításának kegyes emlékét idézi, ezt a rendkívüli ajándékot, amit Isten alapított számunkra, hogy az Ő isteni testével és vérével táplálhasson minket.
     2. Jézus Szentséges Szívének ünnepe, amit Úrnap nyolcada utáni pénteken külön ünneppel ülünk meg, és amiről az év minden hónapjának első péntekjén is megemlékezünk, az Isten kedve szerint való szeretet vágyakozására tanít bennünket; az Isteni szeretetre (caritas), mellyel az Urunk által megígért mennyei életet várjuk: „caritas non deficit” –, arra a szeretetre, ami alapvetően ugyanolyan lesz a mennyben is, mint amilyen most keresztény szívünkben! Csak itt lent a földön még tökéletlen, de a mennyben tökéletes lesz. „Quis sic amantem non redamet?” – „Ki ne szeretné Őt, aki annyira szeretett minket?”
     3. Keresztelő Szent János születésnapjának ünnepe: Keresztelő Szent János az egyetlen szent, akinek földi születésnapját is megünnepli az Egyház Urunk Jézus Krisztus és a Boldogságos Szűzanya születésnapján kívül. (Halálát, lefejezését augusztus 29-én ünnepeljük.) Ennek oka, hogy Keresztelő Szent János élete és küldetése nagyon bensőséges kapcsolatban van Urunk Jézus Krisztus küldetésével: ő a Messiás hírnöke, előfutára.
     4. Jézus Krisztus Legdrágább Vérének ünnepe (július 1.) arra emlékeztet bennünket, hogy „nagy áron vétettünk meg” (1 Pét, 1 Kor) a bűn rabszolgaságából és a pokol örök büntetéséből. A lelkünkért adott égi kincs kizárólag haldokló Urunk átdöfött oldalából származik.

Mindezen ünnepeket Szent Péter és Pál apostolok, azaz az apostolok két fejedelmének ünnepe köti össze – amit Isten gondviselésének hála ma ünneplünk. Azért van ez így, mert az Egyház az az intézmény, amire Krisztus a kinyilatkoztatását, a hitletéteményt bízta, és egyúttal mennyei királyságának kulcsait is! Ezért nincs üdvösség az Urunk Jézus Krisztus által alapított Egyházon, az egy, szent, katolikus, apostoli és római Egyházon kívül.
     Ma olyan emberek (úgynevezett „teológusok”) vesznek körül bennünket, akik azt mondják, hogy az Egyház „láthatósága” a legfőbb kérdés: azt mondják, hogy lehetetlen, hogy az Egyháznak nélkülöznie kelljen a püspöki hierarchiát és a pápát, mert akkor az Egyház többé már nem lenne „látható”. – Ez óriási tévedés, és nagyon súlyos következményekkel járó hiba. Mert az Egyház láthatóságát valójában ezek a tulajdonságok alkotják: egység, szentség, apostoliság és katolikusság (és rómaiság). Ezek a kritériumok azok, amik alapján a Krisztus által alapított Egyházat minden jóakaratú ember felismerheti.
     A Hiszekegyben nem ezt mondjuk: „Hiszek a látható Egyházban”, hanem azt, hogy „Hiszek az egy, szent, katolikus és apostoli Egyházban”!

A mostani válság egyik legfontosabb figyelmeztetése, hogy nagyon oda kell figyelnünk arra, hogy mit is jelentenek a különböző emberek által használt szavak. Gyakran nem jelentenek semmit, értelmetlenek, és félrevezetnek bennünket a hit megértésében.

Az Egyház – egyéb tulajdonságai mellett – apostoli.
     Erős talajra, örökkévaló alapra alapították: az apostolokra, akik között Szent Péter és Pál „fejedelmek”, tehát vezérek, a legfontosabb apostolok. Miért? Mert Szent Péter Krisztus személyes képviselője („Tu es Petrus...”), és az ő utódai Róma püspökeként egyetemes joghatósággal rendelkeznek, ők Krisztus Helytartói. Szent Pál a „népek apostola”, ő különleges módon választatott ki, a többi apostol után, Krisztus mennybemenetele után. Saul eredetileg buzgó zsidó, farizeus, Gamaliel tanítványa volt, a törvény doktora; mielőtt Isten kegyelméből Pál lett. Ő arra kapott különleges hivatást, hogy mindenki számára világossá tegye, hogy Krisztus által nem csak a zsidók nyerték el a megváltást, hanem az összes többi nemzet is. (A „pogány népek”, azaz a nem zsidók is.) A zsidók számára ennek megértése és elfogadása nagy nehézséget jelentett, és Szent Pál összes állhatatosságára szükség volt ahhoz, hogy meggyőzze őket Isten akaratáról.

Az Egyház apostoli.
     Ez azt is jelenti, hogy Urunk az egész hitletéteményt az apostolokon keresztül, és csakis rajtuk keresztül adta a világnak. Az ő feladatuk volt, hogy a Szentlélek segítségével az igazságot továbbadják az utódaiknak, és így tovább – amit ők hűen meg is tettek.
     Az apostoloknak általános joghatóságuk volt: akármerre jártak igét hirdetni, mindenhol megalapították a helyi egyházat. De csak Szent Péter római utódai (Szent Péter először Antióchia püspöke volt, és csak később lett Róma püspöke) örökölték az általános joghatóságot. A többi apostol utódai csak az Egyház egy részét vezették, Róma püspökétől, azaz a pápától függve.
     Minden apostol ugyan Krisztus tanításának megfelelően; de saját módján ünnepelte a liturgiát, mégis, az összes rítus közül a Szent Péter által Rómában ünnepelt rítus vált uralkodóvá az Egyházban. (Manapság nagyjából 16 katolikus rítus létezik.)

Teljesen nyilvánvaló, hogy az Egyház négy ismertetőjegye (hogy egy, szent, katolikus és apostoli) szoros kapcsolatban áll egymással. Első helyen a tanítói tekintély áll („tanítsatok minden nemzeteket”), és ezt nem lehet elválasztani a megszentelő és kormányzó hatalomtól („megkeresztelvén őket…; tanítván őket megtartani mind, amiket parancsoltam nektek”).

Micsoda egy püspök? Micsoda egy pápa?
     – Ők mind az apostolok törvényes utódai, ha érvényesen lettek püspökké szentelve. (Pápai vagy bíborosi „felszentelés” nincs; a szentségek szempontjából nézve a pápa is „csak” püspök, Róma püspöke.)
     – Ők a tanítók, akik garantálják a hit sértetlenségét, ami nélkül lehetetlen Istennek kedvére tenni. (Vö. Zsid 6) A hit ezen továbbadása az Egyház és püspökeinek első számú előjoga. Az igaz hit oktatása nélkül minden más semmis; vele együtt viszont minden elnyeri megszentelő értelmét: a papi hatalmat ily módon gyakorolják gyümölcsözően. Ekkor jogosan gyakorolja a kormányzó hatalmat (a szó szoros értelmében vett tekintélyt), mert az Egyház emberekkel dolgozik, akik társas lények, és szükségük van arra, hogy feletteseik kormányozzák és vezessék őket, akiknek szintén vannak feletteseik. (Ha valakit az igazi Egyházon kívül keresztelnek meg, akkor megkapja ugyan a szentséget és a keresztség jelét, de nem részesül a szentség kegyelmében.)

Mindennek csak ebben a teológiai sorrendben van értelme. Mivel ma olyan világban élünk, ami mindent a feje tetejére állít, ügyelnünk kell rá, hogy tisztázzuk a gondolatainkat, főleg, ha az Egyház tanításáról, teológiáról van szó. A teológia alapját pedig a filozófia képezi, ami a bölcsesség szeretete – azaz az igazságnak megfelelő gondolkodásmód.
     Az Egyházat Krisztus az apostolok szilárd talapzatára alapította. Megkapták a hitletéteményt a bátor, de még gyenge szívükbe. Ahogy megerősítette őket a Szentlélek eljövetele, aki eszükbe juttatott mindent, amit Krisztus korábban tanított nekik, hirdetni és védelmezni kezdték a kinyilatkoztatott igazságot, Isten szavát, rendületlenül, egészen a vértanúságig. A lelki kincseket az utódaikra hagyományozták, és ezáltal nekünk is megvan a lehetőségünk arra, hogy Isten méltó gyermekei lehessünk az egy, szent, katolikus és apostoli Anyaszentegyházban. A szent apostolok iránti rajongásunknak minden nap erősödnie kell, hogy végül olyan erős legyen, amilyen erős volt a katolikusok szívében az idők folyamán mindig is. Egyedül az apostolokon keresztül kaptuk mindenünket, amink van; ők – a Boldogságos Szűz Mária által megerősítve és vezetve – alapították meg az Egyházat az egész világon.
     Tartsuk meg híven, amit átadtak nekünk.

Imádkozzál érettünk, Istennek Szent Anyja, hogy méltók lehessünk Krisztus ígéreteire.
Apostolok Királynője, könyörögj érettünk.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

---

A prédikáció egy előadásra támaszkodik, melynek kijelentései összefoglalva így hangzanak:

Krisztus az Egyházat az apostolokra alapozva alapította meg.
Senki nem fektethet le a már lefektetettől eltérő, új alapot.

A valódi Egyház
     – Egy (a hitben, a liturgiában, a monarchikus hierarchiában);
     – Szent (a tanításában és törvényeiben, az alapítójában és tagjaiban);
     – Katolikus (azaz, egyetemes, arra hívatott, hogy az egész világon elterjedjen, megfelelő arra, hogy minden nemzetből és nyelvből tagjai legyenek);
     – Apostoli (lásd alább) és
     – Római – ez az ötödik „jegy” a 19. századi dogmatikai tanítások (pápai tévedhetetlenség, I. Vatikáni Zsinat) hatására vált egyre világosabbá.

A katolikus Egyházon kívül nincs üdvösség.

Az apostolok kapták meg a Kinyilatkoztatás teljességét (a hitletéteményt), és a mennyország kulcsait.

Szent Péter az Egyház központját Rómába helyezte. (Először Antióchia püspöke volt.) Utódai a pápák, Krisztus Helytartói, akiknek általános joghatóságuk van az egész Egyházban (tanítói, megszentelő és kormányzó hatalom), és szigorúan monarchikus módon kormányoznak.

Az apostolok többi utódjának (a püspököknek) csak korlátozott hatalmuk van az Egyház felett, Krisztus Helytartójának akaratától függően. Az ő kormányzásuk is monarchikus, az isteni törvény szerint.

Az egyház hármas hatalmának határozott és szükségszerű sorrendje van:
     – Az első a tanító tekintély (mert csak a kinyilatkoztatott Igazság megismerése és elfogadása teremti meg a kapcsolatot Isten és a lelkek között, a hit erénye által);
     – Ezt követi a megszentelő hatalom (mert természetfeletti céljainkat nem érhetjük el természetfeletti eszközök nélkül, pl. a szentségek, a szentmiseáldozat, imádság és önsanyargatás);
     – Az utolsó a kormányzó hatalom (mert az embernek társadalmi struktúrákban kell élnie, és ezért szükség van szabályokra, törvényekre, parancsokra).
     Krisztus mondta: „Elmenvén tehát, tanítsatok minden nemzeteket, megkeresztelvén őket (az Atyának, a Fiúnak, a Szentlélek nevében..); tanítván őket megtartani mind, amiket parancsoltam nektek.”

Nyilvánvaló, hogy ha az első hatalom hiányzik, akkor a többit sem lehet semmiképpen jogosan gyakorolni. A katolikus Egyházban a tekintély mindig is az igaz hit tanításától függ, és attól is kell függenie. Különben leválasztódna magáról az igazság és a kegyelem forrásáról.

Ahogy Mária, Isten Szűz Anyja a születő Egyházat vezette és megerősítette, ugyanúgy meg tud és meg is fog tartani bennünket a jelen kor zűrzavarában és súlyos veszélyei közepette is.

http://katolikus-honlap.hu/1402/trauner.htm

„Tu es Christus, Filius Dei vivi” – „Tu es Petrus, et super hanc petram ædificabo Ecclesiam meam”

P. Zaby Szent Péter és Szent Pál apostolok ünnepén mondott prédikációjának összefoglalója

2014. június 29. „Amikor Jézus Fülöp Cézáreájának vidékére érkezett, megkérdezte tanítványait: »Kinek tartják az emberek az Emberfiát?« Azok így válaszoltak: »Van, aki keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, van, aki Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának.« Jézus tovább kérdezte: »Hát ti kinek tartotok engem?« Simon Péter válaszolt: »Te vagy Krisztus, az élő Isten fia.« Erre Jézus azt mondta neki: »Boldog vagy Simon, Jónás fia! Nem test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. S én azt mondom neked: te Péter vagy, és én erre a kősziklára építem egyházamat és a pokol kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyország kulcsait. Amit megkötsz a földön, megkötött lesz a mennyben is, és amit föloldasz a földön, a mennyben is föloldott lesz.«” (Mt 16,13-19)

„Étkezés után Jézus megkérdezte Simon Pétert: »Simon, Jónás fia, jobban szeretsz engem, mint ezek?« »Igen, Uram, felelte, te tudod, hogy szeretlek.« Erre így szólt hozzá: »Legeltesd bárányaimat.« Aztán megkérdezte: »Simon, Jónás fia, szeretsz engem?« »Igen, Uram, felelte, te tudod, hogy szeretlek.« Erre azt mondta neki: »Legeltesd juhaimat.« Majd harmadszor is megkérdezte: »Simon, Jónás fia, szeretsz engem?« Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte: szeretsz engem? És csak annyit mondott: »Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek téged.« Jézus erre azt mondta: »Legeltesd juhaimat.«” (Jn 21,15-17)

Egy tárgyat valaki kétféleképpen birtokolhat: vagy maga készítette, és akkor az övé, csinálhat vele, amit akar; vagy megvásárolta, akkor is az övé, ő az egyedüli birtokosa, és megint csak csinálhat vele, amit akar.
     Jézus, az élő Isten Fia, aki által Isten a világot teremtette – következésképpen minden, ami van, Jézusé. De nemcsak azért Jézusé minden, mert ő „csinált mindent”, hanem ráadásul még azért is, mert meg is vásárolta: saját vérével vásárolt meg mindent. Jézus tehát a szikla, akin minden nyugszik, elsősorban Egyháza.
     És akkor ezt az Egyházat, a saját Egyháza feletti teljhatalmat átruházza Péterre. Elképesztő aktus! Ezzel Péter s utódai egyszer s mindenkorra Krisztus Helytartói lesznek, akik fölött egyedül az isteni törvény áll, akiket egyedül Isten vonhat felelősségre, akiket egyedül Isten ítélhet meg.
     A pápát a földön senki nem ítélheti meg, a pápára még az egyházjog sem vonatkozik. Ő a liturgia, a hit, a jog, egyáltalán minden teljhatalmú ura. Csak Krisztusnak tartozik számadással (Neki viszont mindenben és teljesen).
     Sőt, a pápa nem csak az Egyház feje, hanem ő a világ leghatalmasabb embere, nem az amerikai elnök, vagy a német kancellárasszony, hanem a római pápa, Péter utóda, Krisztus Helytartója!

De mivel „érdemelte” ki Péter ezt a nagy méltóságot, vagy jobban fogalmazva, mit tett ő, ami után Jézus Egyháza sziklájává tette?
     Két dolgot: 1) Jézust, az Emberfiát az élő Isten Fiának, azaz Istennek vallotta meg; 2) Biztosította szeretetéről, és alázatosan megvallotta, hogy Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek téged.
     Egyúttal Jézus azt is pontosan elmagyarázza, mit ért az iránta való szeretet alatt: „Aki ismeri és megtartja parancsaimat, az szeret engem.” (Jn 14, 21) Azaz a szeretet elsősorban nem érzelem, hanem az akarat aktusa. Ami követői számára azt jelenti, hogy életüket az Ő parancsai, törvényei szerint rendezik, naponta bizonyságot tesznek erről tetteikkel, naponta meghozzák azokat a kis áldozatokat, szeretet-bizonyítékokat, amire képesek. János Evangéliumának 14, 15,16,17 fejezetei mind erről a szeretetről szólnak, ezt teszik világossá.

Jézus a fő pásztor, a legjobb pásztor, aki csakis olyan valakire bízhatta saját juhait, akiről tudta, hogy – utána a lehető legjobban – szereti azokat, és gondoskodik róluk. Csakis olyan valakire, arra a sziklára építhette Egyházát, akiről tudta, hogy hite rendületlen, azaz Őt Istennek tartja, és ennek megfelelően kormányozza Egyházát. Akiről tudta, hogy miután megerősödik a Szentlélektől, képes lesz hite szilárdságával apostoltársait is megerősíteni a hitben.

Ezzel az aktussal Péter lett az Egyház feje. Az Egyház ott van, ahol Péter van. Az Egyház maga is „erős vár”, de Péter utódai, a pápák nem rajta nyugszanak, hanem fordítva, az Egyház nyugszik a mindenkori pápán. Amit ő parancsol, azt kell hinnie és tennie minden katolikusnak, ettől lesz valaki egyáltalán katolikus. Aki nem teszi és hiszi, amit a pápa előír, az nem katolikus.

A Jézusban, mint az élő Isten Fiában való hit és a Jézus iránti tökéletes szeretet: ez a két legfőbb dolog, ami a pápát pápává teszi. Az első három évszázad minden pápája vérével tett tanúságot Jézus mellett, őket szentként tiszteljük. Aztán kb. 600-ig megszakításokkal ugyan, de még mindig éltek szent pápák. Később egyre ritkábbak lettek, a pápaság a római matrónák hatalma alá került. Ennek oka a szeretet kihűlése volt.
     A második évezredtől ezért adott Isten olyan szenteket az Egyháznak, mint Szent Ferenc és Szent Domonkos, hogy a szeretet ismét fellángoljon. Ezért parancsolta meg kiválasztottjai által az Oltáriszentség, Szentséges Szívének külön ünnepeit, a cél mindig az volt, hogy a szeretetet újra fellobbantsa. Ez egy időre sikerült is, de aztán az ember rosszra való hajlama megint felülkerekedett. Megjelent a nominalizmus, aztán a reneszánsz a humanizmussal, majd a protestantizmus. Ennek eredményeképpen pedig a janzenizmus, a gallikanizmus, a modernizmus. Ahogy hűlt a szeretet, úgy ritkult a szent pápák száma.
     Végül eljutottunk a II. Vatikáni Zsinatig, ahol a szeretet eltűnése már magában a hitben is megfogalmazódott, sőt, dokumentumba foglaltatott, mégpedig elsősorban a vallásszabadságban, ahol Péter vallomása: Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia – megtagadtatott. Péter vallomását a mai „pápák” egyszerűen visszavonták, amivel megszűntek Péter utódai lenni. Azt a vallomást, azt a feltételt, alapkövetelményt, ami Pétert az Egyház sziklájává, Krisztus Helytartójává tette, korunk fehér ruhát viselő római elöljárói egyszerűen visszavonták!

Ez korunk alapvető és mindenek előtt álló problémája: Nincs pápa! Nincs, aki a katolikusokat vezesse, erősítse, védelmezze, a juhoknak parancsoljon, a bárányokat szeresse. Hogy lehet azt mondani, hogy ezzel a kérdéssel nem kell foglalkozni? Egyedül ezzel kell foglalkozni, ha ez megoldódna, minden más is megoldódna!

Ennek egyik legnagyobb bizonyítéka, hogy a katolikus egyházban, az „egység” közösségében (katolikus az, amit mindenütt, mindenkor, mindenhol hittek) ma nincs két ember, aki ugyanazt hiszi, akinek egy vallási kérdésben ugyanaz lenne a véleménye!
     Ezért ostobaság az is, amikor egy „tradicionalista” pap a szentmisét „una cum tuo Papa Francisco” mutatja be. Hogyan lehetne ő egységben a zsinati pápákkal, ma Bergoglio-val, akik, aki ökumenikus misét mutat be? Hogyan lehetne egységben a zsinati pápákkal, ma Bergoglio-val, amikor az felfüggesztette őt, még a mise bemutatására való engedélyt is megvonta tőle, és akinek ő nem engedelmeskedik, akit ugyan Krisztus Egyháza fejének ismer el, de akitől mégis megtagadja az engedelmességet? Hogyan akarhat egy katolikus pap egységben lenni olyasvalakikkel, akik a Koránt csókolják, pogány szertartásokon vesznek részt, Korán verseket olvastatnak a Vatikánban, bálványokhoz imádkozókkal közösködnek? Hogy fér ez össze azzal a bizonyossággal, hogy Krisztus az élő Isten Fia?

A mai helyzet bár egyedülálló, és eleddig elképzelhetetlen volt, valójában azonban a Jelenések Könyvében le van pontosan írva. És a La Salette-i jelenés is erről beszél. Ugyanakkor Fatimában a Szűzanya mégis megígérte, hogy a végén Szeplőtelen Szíve fog diadalmaskodni, és a pápa felajánlja Oroszországot szeplőtelen Szívének. Vagyis ezen ígéret alapján lesz még katolikus pápa, akit Isten ad népének (mint tudjuk Isten a sziklából is képes fiakat teremteni Ábrahámnak). A mi dolgunk, hogy ezért könyörögjünk: katolikus pápáért imádkozzunk Istenhez!

http://katolikus-honlap.hu/1401/zaby15.htm

Az európai látnoknő (Maria Divine Mercy) által kapott üzenetek - 'The Warning'

Üdvösség Anyja: Az Igaz Egyház Maradék Egyházzá válik (&158.)

2014. június 28. szombat, 15: 03

A legnagyobb megtévesztés, ami az emberiségre fog ereszkedni, Fiam földi Egyházán belül fog bekövetkezni, és ezt az Ő ellenségei fogják szítani, akik fondorlatos eszközökkel szivárogtak az Egyházba. A Sátán be fog lépni Fiam Egyházába és a jelek világosan láthatóak lesznek azok számára, akiknek lelkében Isten Lelke erősen meggyökerezett.

Fiam szent szolgáinak hite össze fog törni, mivelhogy sokan kényszerítést fognak érezni arra, hogy a szentségtörés cselekedete által cserbenhagyják Őt. Sok szerencsétlen szolgától fogják azt kérni, hogy egy új hűségesküt tegyenek le, és ők túlságosan félni fognak ahhoz, hogy ellépjenek ettől, bár sokan a szívük mélyén tudni fogják, hogy ez helytelen.

Sok új szabályzatot fognak Fiam földi Egyházába bevezetni, miközben újoncok ezreit fogják felesketni, és ők nem igazhitűek lesznek, mert a szívükben nem Krisztus Igaz Lelke lesz. Ők be fognak lépni az Egyházba és egy olyan új világvallásról fognak tanúskodni, mely nem fogja tisztelni Fiamat, Jézus Krisztust. Nemcsak, hogy nem fogják szolgálni Őt, hanem az lesz az ő kötelességük, hogy a humanizmus igényeit szolgálják, mely annak magjában tagadni fogja Isten Létezésének Természetfölöttiségét és mindazt, ami Ő képvisel.

A papok, akik elkötelezték az életüket Istennek, bele lesznek húzva ebbe a nagy megtévesztésbe és ennek következtében elveszítik Igaz Hitüket. Ők nem fogják támogatni a lelkek üdvösségének fontosságát, amelyet Fiam Kereszthalála tett lehetővé. A Kereszt a Kereszténység középpontja. Csak egyetlen Kereszt létezik és Fiam elárulásának első jelei a Kereszt által lesznek láthatók. Újfajta kereszteket fognak bevezetni, melyek a Kereszt Jelét figyelemre sem méltatják és azt sem, amit az jelent az emberek szívében.

A hitetleneket, akik eddig nem mutattak érdeklődést a Kereszténység iránt, bele fogják rángatni az úgynevezett egy-világegyházba.  Minden olyan vallással együtt, amelyek nem az Igazságból fakadnak, ki fogják nevetni és gúnyolni fogják Isten gyermekeit, akik továbbra is hűségesek fognak maradni Isten Szavához.

Az Igaz Egyház Maradék Egyházzá válik, és ez a Hadsereg egyesülni fog világszerte, hogy az utolsó napok szentjeivé váljanak, és a Szentlélek által felhatalmazást kapnak majd arra, hogy életben tartsák az Igazságot. Őket le fogják köpni, ki fogják nevetni és azzal fogják vádolni, hogy radikálisak, akárcsak Fiamat, Jézus Krisztust, akit eretnekséggel vádoltak, amikor a Földön járt, hogy hirdesse az Igazságot.

Óriási bátorságot fog követelni, hogy hűek maradjatok Isten Szavához, mert gonosztettel fognak vádolni benneteket. A ti bűnötök az lesz – mint ahogy azt Isten ellenségei mondani fogják – hogy erről az utálatról valótlanságokat terjesztettek. Mindarról, ami Istentől származik, azt fogják állítani, hogy hazugság, miközben az Igazság, amiről azt fogják mondani, hogy ők képviselik, hazugság lesz.

Azonban a Szentlélek be fogja borítani azokat, akik továbbra is terjeszteni fogják a Szent Evangéliumot és Fiam betakar majd és védelmezni fog benneteket. Az emberi nem túlélésének jövője és az Örök Élethez való jog, ami minden férfinak, nőnek és gyermeknek meg volt ígérve, a ti vállatokra fog nehezedni. A Maradék Hadsereg lesz az, mely Isten Fényét égve fogja tartani abban a világban, amelyik sötétségbe fog merülni.

Sokakat fognak kihívni közületek és a gonosz hazugságokat fog ültetni a szívetekbe, hogy elforduljatok az Igazságtól. Sajnos sokan közületek, nehéznek fogják találni, hogy hűek maradjanak meggyőződésükhöz és azzal fognak kísérteni benneteket, hogy fordítsatok hátat Fiamnak.

Annak biztosítására, hogy továbbra is erősek, bátrak, nyugodtak és békében maradjatok, ahogy Fiam Keresztjét a vállatokra veszitek, a Keresztes Imahadjárat ezen imáját kell imádkoznotok. Azon sokaknak mondom közületek, akik nehezen fogadják el ezeket az elkövetkezendő dolgokat: El fog jönni az az idő, amikor a Keresztes Imahadjárat ezen imáját naponta háromszor fogjátok elimádkozni a rátok nehezedő nyomás miatt, hogy tagadjátok meg Fiamat, és (ez az ima) győzelmet fog aratni.

A Keresztes Imahadjárat 158. Imája: Védj meg engem az egy–világvallástól

Drága Jézus, védj meg engem az egy-világvallás gonoszságától, mely nem Tőled származik. Tarts fenn engem a szabadság felé vezető utazásomon, a Szent Királyságodhoz vezető úton.

Tarts engem egységben Veled, amikor gyötörnek engem és arra kényszerítenek, hogy nyeljem le a hazugságokat, amelyeket ellenségeid terjesztenek, hogy elpusztítsák a lelkeket.

Segíts nekem, hogy ellenálljak az üldöztetésnek, hogy továbbra is ragaszkodjak Isten Igaz Szavához, a hamis tanokkal és más szentségtöréssel szemben, amelyre kényszeríthetnek majd, hogy elfogadjam.

Szabad akaratom Ajándéka által vigyél el engem Királyságod Uradalmába, és tedd lehetővé számomra, hogy felálljak és hirdessem az Igazságot, amikor azt hazugságnak fogják nyilvánítani.

Soha ne engedd, hogy az üldöztetés szembesülésekor meginogjak, tétovázzak, vagy elfussak a félelemtől. Segíts nekem, hogy amíg élek, sziklaszilárd és állhatatos maradjak az Igazsághoz. Ámen.

Menjetek drága gyermekeim és fogadjátok el, hogy ezek a dolgok meg fognak történni, de tudnotok kell, hogyha hűségesek maradtok Fiamhoz, segíteni fogtok azon lelkek megmentésében, akik el fognak merülni a megtévesztésben.

Szeretett Édesanyátok,

Az Üdvösség Anyja