2017. június 2., péntek

Égi Édesanyánk üzenete 2017. június 2-án Medjugorjéból

Medjugorje, 2017. június 2.
„Drága gyermekek! Ahogyan más helyeken is, ahová eljöttem, úgy itt is az imádságra hívlak titeket. Imádkozzatok azokért, akik nem ismerik Fiamat; azokért, akik nem ismerték meg Isten szeretetét; a bűn ellen; a megszenteltekért, akiket Fiam meghívott, hogy legyen szeretetük és lelki erejük számotokra, az egyházért. Imádkozzatok Fiamhoz, és a szeretet, amelyet megtapasztaltok közelsége által, erőt fog adni nektek, hogy az Ő nevében készségesek legyetek a szeretet cselekedeteinek véghezvitelére. Gyermekeim, legyetek készen. Ez az idő fordulópont. Ezért újra a hitre és a reményre hívlak benneteket. Megmutatom nektek azt az utat, amelyen járnotok kell, ez pedig az evangélium igéinek útja. Szeretetem apostolai, a világnak annyira szüksége van a ti ég felé, Fiam felé, a Mennyei Atya felé nyújtott kezeitekre. Sok alázatra és a szív tisztaságára van szükség. Legyen bizalmatok Fiamban, és tudjátok azt, hogy mindig lehettek jobbak. Édesanyai szívem azt szeretné, hogy ti, szeretetem apostolai a világ kicsi fényei legyetek, és bevilágítsátok azokat a helyeket, ahol a sötétség akar uralkodni, hogy imáitokkal és szeretetetekkel igaz utat mutassatok és lelkeket mentsetek. Veletek vagyok. Köszönöm nektek.“
--
Mária, Béke és Kiengesztelődés Királynője, könyörögj értünk és az egész világért!

Isten szeretete most és mindörökké

1867-ben, egyik angliai útja során, Dwight L. Moody találkozott Henry Moorehouse-zal, aki 27 évesen a zsebtolvajlásnak hátat fordítva, igazi ébredést indított Nagy-Britanniában. Henry arra kérte Moody-t, hogy ha egyszer eljut Chicago-ba, engedje meg neki, hogy prédikáljon a gyülekezetében. Moody el is feledkezett a találkozásról, amikor néhány héttel hazatérése után levelet kapott a fiatalembertől, tudatva vele, hogy megérkezett és érdeklődött, hogy áll-e még a meghívás. Moody megüzente, hogy pár hét múlva esedékes újabb utazásának ideje alatt prédikálhat a helyében.
Moorehouse egyetlen témáról beszélt a gyülekezet előtt: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”János 3,16
Visszatérése után Moody felesége beszámolt mindenről, ami férje távollétében történt:
Amikor szombaton hazaértem, igen kíváncsian vártam a beszámolót, hogy miként boldogult. A házamba lépve első dolgom volt, hogy megkérdezzem a feleségem: „Hogy van az angol fiatalember? Hogyan fogadták az emberek?”
Henry MoorehouseHenry Moorehouse
„Nagyon kedvelik.”
„Te is hallottad beszélni?”
„Igen.”
„És? Tetszett?”
„Igen, nagyon tetszett. Kétszer prédikált arról, hogy „Isten úgy szerette a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen,” és szerintem neked is tetszeni fog, bár kissé másként prédikál, mint te.”
„Ezt hogy érted?”
„A legrosszabb bűnösöknek is azt mondja, hogy Isten szereti őket.”
„Akkor téved,” feleltem.
„Szerintem egyet fogsz érteni vele, ha egyszer meghallgatod,” mondta a feleségem, „mert mindent alátámaszt a Bibliával”.
Eljött a vasárnap és feltűnt, hogy mindenki magával hozta a Bibliáját. A reggeli prédikáció a keresztényeknek szólt. Még soha korábban nem hallottam ehhez foghatót. Minden kijelentését pontosan hivatkozott Igékkel támasztotta alá. Este a templom zsúfolásig telt.
„Szeretett barátaim,” kezdte a prédikátor. „Lapozzátok fel János evangéliumának harmadik fejezetét, annak is a tizenhatodik versét és máris megtaláljátok mai szövegrészünket.”
A legelképesztőbb üzenetet prédikálta ebből az egyetlen Igéből. Nem volt ott először is, másodsorban vagy harmadrészt. Egyszerűen fogta a verset, majd az egész Biblián végighaladva, a Teremtéstől a Jelenésekig, bebizonyította, hogy Isten szereti a világot.
Dwight L. MoodyDwight L. Moody 18 évesen
Isten hol prófétákat, hol pátriárkákat, hol egyéb szent embereket küldött, hogy figyelmeztessenek bennünket. Azután elküldte a saját Fiát. Miután Őt megölték, elküldte a Szent Szellemet. Addig a napig nem tudtam, hogy Isten ennyire szeret bennünket. A szívem elkezdett felengedni és többé nem tudtam visszatartani a könnyeket. Olyan volt ez, mint valami messzi földről érkező csodálatos hír. Nem tudtam betelni vele, ahogy a gyülekezet sem. Nincsen semmi ebben a világban, ami a szeretethez foghatóan képes lenne megragadni az embert. Akit senki sem szeret, akinek nincs anyja, nincs felesége vagy gyerekei, vagy testvére, az az öngyilkosok osztályához tartozik.
Chicagoban nem könnyű tömegeket vonzani hétfő este, pedig tömegek jöttek. Jöttek és hozták a Bibliájukat, Moorehouse pedig folytatta:
„Szeretett barátaim! Lapozzátok fel János evangéliumának harmadik fejezetét, annak is a tizenhatodik versét és máris megtaláljátok mai szövegrészünket,” és ismét megmutatta, ezúttal egészen más Igékből, a Teremtéstől egészen a Jelenésekig, hogy Isten mennyire szeret bennünket. Szinte mindegy volt, hogy a Biblia melyik részét lapozta fel. Mindig meg tudta mutatni ezt a szeretetet. Minden alkalommal azt gondoltam, hogy az utóbbi még jobb volt, mint az első, lelkem pedig örvendezett. Annyira mélyen belém véste ezt az igazságot, hogy azóta egyetlen egyszer sem kételkedtem benne. Korábban azt hirdettem, hogy Isten minden bűnös felett ott áll egy kétélű karddal, készen, hogy lesújtson. Ennek vége. Most már azt hirdetem, hogy minden bűnös mellett tárt karokkal és mélységes szeretettel áll és a bűnös Isten szeretete elől fut.Moody, Life of Dwight L. Moody, 138–139. o.
Henry Moorehouse végül hét napon át prédikált a János 3:16-ról, egyre mélyebb húrokat pendítve hallgatói szívében Jézus szavaival, visszafordíthatatlan változást idézve elő nemcsak Moody, de a Moody szavára Istenhez fordulók életében is.

http://idokjelei.hu/2017/06/isten-szeretete-most-es-mindorokke/