2019. március 4., hétfő

Nem kerülhetjük meg a Lélek egységét

A magyar reformátusok május 18-án, Debrecenben közösen szeretnének hálát adni a pont tíz éve újraegyesült Magyar Református Egyházért. A szervezőket erről az egységről, a várható programokról és elmúlt tíz évről kérdeztük.
Sok minden köt össze bennünket, magyar reformátusokat: a nemzeti kultúránk, a hagyományaink és az, hogy a Kárpát-medencében a reformáció kora óta jelen vagyunk. De ha a hitünk alapján gondolkozunk, el kell mondanunk, hogy a magyar reformátusok egysége akkor igazi egység, ha azt Krisztusban találjuk meg” – vallja Gonda László, az egységnap programfelelőse. Ezt a jelentéssel teli egységet jelképezi a nap szimbólumául választott fa – ahogy 2009-ben is. A szervezők fontosnak tartják a folytonosságot ebben a képben is, emlékeztetve rá a magyar reformátusságot, hogy egységünk nem tíz éves, akkor csupán újra formális, szervezeti kereteket talált.
Ha megnézzük ezt a fát, láthatjuk a történelmi múltra utaló gyökereket, melyből kinő a törzs. Ez a szimbólum a folyóvíz mellé ültetett fa bibliai képéből származik, ami képes gyümölcsöket teremni – magyarázza Gonda László. – Vannak gyökereink, melyekből ma is egy élő egyház táplálkozik, de a fa azt is jelenti, hogy mi ma a Kárpát-medencében a Krisztushoz tartozó, gyümölcstermő életet szeretnénk megélni.
Közeledni másokhoz
A rendezvénynek otthont adó Tiszántúli Református Egyházkerület többször is együttgondolkodásra és közös imára hívta a Kárpát-medencei magyar református egyházmegyék egy-egy képviselőjét. Őszi találkozásuk alkalmával együtt választották ki a fa jelképe mellett megjelenő, Zakariás próféta könyvéből származó igét is: „Hadd tartsunk veletek, mert hallottuk, hogy veletek van az Isten!”
Gonda László elmondja, ez az ünnep egyszerre lehetőség a hálaadásra és a számvetésre is: „A rendszerváltás óta sok lehetőség nyílt meg az egyházak előtt, így gyülekezetek elevenedtek meg és oktatási-, illetve szociális intézményrendszer épülhetett ki. De szembe kell néznünk azzal is, hol érdemes tovább építkezni.” A lelkipásztor szerint az egyik legfontosabb terület a fiatalok közötti szoláglat, mert nem lehet elegendő alkalommal hangsúlyozni, hogy az ifjúság nem a jövő egyháza, hanem a jelené. „El kell gondolkoznunk azon a fejlődésen, amit az elmúlt tíz évben tapasztaltunk, de azon is, hogy tudjuk-e ezt arra használni, amire kaptuk: Isten szolgálatára és az Ő országának hirdetésére” – fogalmaz.
Középpontban az istentisztelet
„Bár lassan száz éve szabdalják határok a Kárpát-medencei magyar reformátusságot, a tíz évvel ezelőtti újraegyesülés kifejezi, hogy tanbeli, hitbeli és istentiszteletbeli egységben vagyunk” – emlékeztet Tóth-Mihala Veronika, a rendezvény koordinátora. Ezt az egységet kifejezve az ünnepség középpontjában egy istentisztelet áll majd, melyen közösen vesznek részt a magyar reformátusok, az úrvacsorára pedig különleges módon készülnek a szervezők: a 65 református egyházmegyéből érkező lisztből sül majd meg a kenyér.
Május 18-án, szombaton párhuzamosan tizennégy helyszínen zajlanak majd a programok, így például népzene, ifjúsági műsorok vagy a református missziók és intézmények bemutatkozásai közül válogathatnak az érdeklődők. „A nagyszínpad programja is azt mutatja majd be, hogy élnek együtt a reformátusok a Kárpát-medencében, de az ünnepségre meghívjuk a nyugat-európai és az óceánon túli testvéreinket is” – teszi hozzá a koordinátor.
Közös ünnepünk
Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyház püspöke azt is elmagyarázza: mivel a Generális Konvent struktúrája szerint az évenkénti plenáris ülést az egyházmegyék elnöksége alkotja, ezért a tíz éves évfordulón is erre az alapegységre koncentráltak. „Az egyház gyülekezeteiben él, ezekhez pedig legközelebb az egyházmegyék vannak. A belső mozgásokat, az életfrissességet ott érzik a legjobban, így minden megyéből egy összekötőt kértünk az esperesi hivatalon keresztül, hogy ők juttassák el közösségeikbe az egységnappal kapcsolatos információkat és elmondhassák kívánságaikat” – mondja.
Ugyanakkor a püspök hangsúlyozza: bár az alkalom középpontjában a reformátusok egysége áll, ennél is fontosabb a Lélek egysége. „Nem az az egység fontos, amit dogmatikai tételekkel, rendelkezésekkel vagy egyházi törvénykönyvvel teremtünk, mert a Lélek egysége az egyetlen belülről jövő kapocs, ami akkor is meg tud maradni, amikor különböző államokban élünk – fogalmaz. – Ez az egység kibírja a távolságokat, a rendszereket és azokat az eszméket, melyek kísértenek bennünket. A Lélek egysége nem megkerülhető, ezt semmi sem pótolhatja.” Erre figyelve a szervezés hónapjai alatt az egyházmegyék küldötteinek lelki egységét is munkálták, a találkozások nagy részét arra szánták, hogy ne csupán május 18-án, hanem az előkészületekkor is a Lélek legyen a középpontban. „Óriási ajándék, hogy a 65 Kárpát-medencei református egyházmegye közösen gondolkodik erről az évfordulóról. Így az egységnap valóban a magyar reformátusság közös ünnepe lehet, amit mindnyájan a sajátunknak érzünk” – teszi hozzá a püspök.
Az egyházvezető azt is elmondja: valójában ma sok területen erősebb az egység, mint az első világháború előtt volt, hiszen az 1881 alkotmányozó zsinat és 1920 között csak 40 év telt el, így rövid ideig lehetett közös zsinata a magyar reformátusságnak. „Egységünk minden nap vizsgázik, mert a helyi döntések olykor a határokon is átnyúlnak, egyházunk hatóköre kiszélesedett. Ez a perspektíva Isten ajándéka a hitünk, anyanyelvünk és nemzetünk megtartása szempontjából” – hangsúlyozza Fekete Károly, azonban hozzáteszi: „Isten előtt vizsgázunk ünnepen és ünnepnapon kívül is, de az egymással való májusi találkozás nem vizsga lesz, hanem ünnep, bármi történjen is”.
Forrás: www.reformatus.hu

Hamispróféta az európai népek etnikai kicserélését tervezi

A római napilap, La Verita interjút készített Roberto de Mattei történészprofesszorral, ami 2019. március 4-én jelent meg. Ebből az interjúból valók a következő részletek [vigyázat! a szövegben található „egyház” kifejezés alatt legtöbbször a zsinati szekta értendő, ezért áll kis kezdőbetűvel a szó!]:
La Verita: Létezik egy homo-lobby az egyházban?
R. de Mattei: Igen, ez számomra nyilvánvaló.
La Verita: Nyilvánvaló?
R. de Mattei: A szexuális visszaélések áldozatai szinte mind fiatal férfiak, nem gyerekek. Ha tehát a most lezajlott csúcstalálkozón nem beszéltek a homoszexualitásról, akkor ennek egyetlen magyarázata van, nevezetesen, hogy egyesek erős nyomást gyakoroltak, hogy ez az érv ne hangozhasson el.
La Verita: Külső vagy belső nyomás?
R. de Mattei: Mind a kettő. A média meg akarja akadályozni, hogy a homoszexualitásról [természetelleni testi bűnről, természetellenes fajtalanságról, ami az autentikus katolikus tanítás szerint égbekiáltó bűn] szóló hagyományos katolikus tanítás megerősítést nyerjen.
La Verita: Miért?
R. de Mattei: Mert a pedofíliát ma minden országban bűntettnek ismerik el, ugyanakkor mindezek az országok támogatják a homoszexualitást.
La Verita: Támogatják?
R. de Mattei: Igen, ez már odáig megy, hogy bűntettként akarják bevezetni azt, ha valaki bírálni meri a homoszexualitást.
La Verita: A Vatikán ezek szerint behódolt a homokos-propagandának?
R. de Mattei: Az egyháznak fel kellene vállalnia prófétai pozícióját, vagyis a világ számára kihívást kellene jelentenie, amikor nem csak azt ítéli el, amit a világ elítél, tehát a szexuális visszaélést, hanem azt is elítéli, amit a világ nem, vagyis a homoszexualitást.
La Verita: És a belső nyomás?
R. de Mattei: A klérusban ma a hallgatás atmoszférája uralkodik és egy homokos-cinkosság. Úgy tűnik, hogy azt a szót, hogy homoszexualitás már ki sem szabad ejteni. „Msgr.” Charles Scicluna azt mondta, hogy nem megengedett elítélni a homoszexualitást, mert ez a szó általános kategóriát jelöl, és személyek kategóriáját nem lehet általánosítani. …
La Verita: Federico Lombardi konkrét intézkedésekről beszélt, melyeket a római csúcstalálkozó végén hoztak meg, vagy tévedett?
R. de Mattei: Ezek az állítólagos intézkedések a WHO-ra való hivatkozások voltak, vagyis egy olyan világi intézményre, mely a fogamzásgátlást, az abortuszt és a korai szexuális nevelést támogatja. Irritáló, hogy a Vatikán meghajolt egy olyan nemzetközi szervezet agendája előtt, mely kezdetektől fogva az egyházi tanítóhivatal tanai ellen volt.
La Verita: Mit kellett volna tennie Bergoglionak [ő persze nem így nevezte a zsinati szekta jelenlegi főnökét]?
R. de Mattei: Nincs más konkrétum, mint az egyház erkölcsi parancsára hivatkozni. Ez nem egy absztrakt szabály, hanem természeti törvény, melyet Isten minden egyes ember szívébe és lelkiismeretébe belevésett. Mindenekelőtt azonban a mai problémák természetfeletti látásmódja hiányzott a találkozón, mely e kifejezéseknek, mint a kegyelem, bűn, erkölcsi törvény és természetjog teret adhatott volna.

La Verita: Apropó, mi az Ön véleménye George Pell „bíboros” ügyéről?
R. de Mattei: Szerintem az Egyház azon vádak esetében, mely a klérus tagjait érintik – mivel az Egyháznak saját kánonjoga és saját bíróságai vannak és ezért maga is képes büntetőjogi vizsgálatokat lefolytatni –, nem szorítkozhat arra, hogy ilyeneket mondjon: „Megvárjuk a világi bíráskodás eredményét.”
La Verita: Az Egyháznak nem kellene magát rábíznia a világi igazságszolgáltatásra?
R. de Mattei: Én a világi bíráskodásban való ekkora bizalmat aggasztónak tartom.
La Verita: Miért?
R. de Mattei: A Vatikánban fel vannak háborodva Pell elítélésén, mert tudják, hogy ártatlan. Ugyanakkor zavarban is vannak, mert Bergoglio a gazdasági titkárság prefektusává nevezte ki. Ha úgy döntenek, miként ezt a Vatikán most tette, nevezetesen, hogy teljesen rábízta magát a világi bíráskodásra, akkor ennek következményeit is viselni kell….
La Verita: Az Egyháznak kellene a meggyanúsított papok ellen eljárnia?
R. de Mattei: Az Egyháznak, melynek saját büntetőjoga és saját bírósága van, kellene legyen bátorsága arra, hogy a világi bíróság ítéletét abban a meggyőződésében, hogy nem a világnak kell az Egyház felett ítélkeznie, hanem az Egyháznak a világ felett, megkérdőjelezze. Érvényesítenie kellene saját szuverenitását. … Én nagyon aggasztónak és súlyos hibának tartom, hogy az egyház lemondott saját szuverenitásáról. Az Egyház egy független társadalom, ugyanúgy, mint az állam, még akkor is, ha az Egyház célja, ellentétben az államéval, természetfeletti.
Ha az egyház egy szuverén társadalom, akkor minden eszköze megvan ahhoz, hogy az igazságosságot érintő saját céljait elérje. Az Egyház nem csak etikai szervezet, melynek nincs jogi dimenziója, és e kérdésekben minden döntést más államra bíz. A szuverenitásról való lemondás veszélyes eltévelyedés.
La Verita: Veszélyes eltévelyedés?
R. de Mattei: A világi bíróságok Bergogliohoz is eljuthatnak….
La Verita: Mi köze van ennek Bergogliohoz?
R. de Mattei: Ha az egyház lemond függetlenségéről, akkor egyfajta „közhasznú társaság” lesz belőle. Ez a privatizálás az egész egyházat, egészen fentről kezdve, felelőssé teszi alárendeltjei cselekedetéért. Viszont nem így áll a helyzet, ha szuverén társadalomnak tekintik.
La Verita: Ha tehát úgy viselkedik, mint egy állam?
R. de Mattei: Pontosan. Ha egy olasz állampolgár valamilyen bűntettet követ el, akkor ezért a kormányfőnek vagy az államfőnek nem kell felelnie. Ha azonban az egyházban továbbra is így működnek a dolgok, akkor ez az egyház üldözéséhez fog vezetni.
La Verita: Üldözéshez?
R. de Mattei: Attól félek, hogy igen. A függetlenségről való lemondással az egyház elveszti szabadságát, és arra kényszerül, hogy alávesse magát az államnak, vagy üldözni fogják. Ma a behódolás rezsimében élünk. Régen az állam az Egyház világi karja volt, ma az [zsinati]egyházat az a veszély fenyegeti, hogy a politika és a média hatalmasainak világi karjává válik.
La Verita: Milyen értelemben?
R. de Mattei: Abban az értelemben, hogy olyan utasításoknak engedelmeskedik, melyeket olyan nemzeti és nemzetközi szervezetek adnak neki, melyek a keresztény pozíciókkal ellentétes pozíciókat képviselnek.
La Verita: És mi köze van ehhez az üldözésnek?
R. de Mattei: Ha nem akarja magát alávetni ennek a mechanizmusnak, akkor nyílt ellentétbe kerül a politikai hatalmakkal. Jelenleg az egyház nem meri ezt megtenni. Ha azonban a helyzet erre kényszeríti, akkor nagy nehézségekben fogja találni magát, mert lemondott legelső védelmi vonaláról: szabadságának és jogi függetlenségének a gyakorlásáról.
La Verita: Térjünk vissza még egyszer a Pell-ügyhöz. Többen utaltak rá, hogy a szexuális visszaéléssel való gyanúsítgatások azután bukkantak fel vele kapcsolatban, miután a gazdasági titkárság prefektusaként titkos kontókat fedezett fel….
R. de Mattei: Lehetséges, hogy e két dolog összefügg. Másfelől azt is mondják, hogy a vádaskodások forrása, mely Pellt börtönbe zárta, nem Ausztráliában, hanem a Vatikánban ül…
[Március 14-én a katholisches.info blogon megjelent egy cikk: „Pell ausztrál ügye valójában vatikáni cselszövés: A tények logikus elemzése” címmel. Ebben a szerző időrendben, pontról pontra végigmegy az eseményeken, és végül azt a következtetést vonja le ezekből, hogy Pell a gazdasági ügyek prefektusaként olyan visszaélésekre bukkant, melyeket Bergoglio és csapata nem engedhet kiszivárogni. A cikk ezzel a mondattal fejeződik be: „Meg fogjuk látni, hogy az »irgalmas« (ez alatt nyilván Bergogliot érti) be fog avatkozni, hogy kegyelmet harcoljon ki számára – cserébe a hallgatásáért.”]

La Verita: Mit ért Ön az alatt, amikor azt mondja, hogy az egyházban a természetfelettire való hivatkozás hiányzik?
R. de Mattei: Az [zsinati]egyház lemond valódi megbízatásáról, vagyis a lelkek megmentéséről és célba vezetéséről, hogy átalakuljon egy, az emberek anyagi jólétéről gondoskodó társasággá. Kivetkőzik természetéből, elfajul. Búcsút vesz eredeti feladatától, amivel alapítója, Jézus Krisztus megbízta. Ily módon egy forradalmi szervezetté válik. Ha ugyanis az Istenhez való vertikális vonatkozás elvész, az egyház politikai társasággá válik. Bergoglio „pontifikátusának” az a lényegi ismertetőjele, hogy vallási helyett politikai.
La Verita: Bergoglio „pontifikátusa” politikai?
R. de Mattei: Igen, az ő fő témája, a vezérmotívuma, a bevándorlás. 2019. február 14-én a „nemzetközi alapok az UNO mezőgazdasági fejlődésért” című szervezet bennszülött népek delegációjával találkozott, melynek során Bergoglio azon reményének adott hangot, hogy az ú. n. civilizált népek között egy „kulturális mesticentum” [mesztic-nép?] jön létre; vagyis a népek erőszakos keveredésével a keresztény gyökerek kiirtása is megtörténik.
La Verita: Mit ért Ön mesticentum alatt?
R. de Mattei: Bergoglio a mesticentumot [népek keveredését] nem csak kulturálisan, hanem etnikailag is be akarja vezetni. Úgy tűnik, az európai népek afrikai bevándorlók újabb és újabb hullámaival való etnikai kicserélését tervezi.
La Verita: De miért?
R. de Mattei: Bergoglionak van egy ideológiai víziója, ami kulturális neveltetéséből származik.
La Verita: És ez milyen?
R. de Mattei: Egy olyan emberé, aki a progresszív teológiát a felszabadulási teológián keresztül szívta magába. Egy „új világ” utópiájáról van szó. Csak hát 30-40 évvel ezen utópisztikus vízió csődje után hozakodik ezzel elő.
La Verita: Hogyan definiálná tehát Bergogliot?
R. de Mattei: Személyiségének summája a tudatos kétértelműség. Ez problémáinak is az oka. De megenged most nekem egy kérdést?
La Verita: Tessék.
R. de Mattei: Ratzinger, habár megválasztása után Németországban támadásoknak volt kitéve, háromszor látogatott el hazájába. Wojtyla kilencszer utazott Lengyelországba. Hogyan lehetséges, hogy Bergoglio hat évnyi „pontifikátusa” alatt mindenhova elutazott, még az Egyesült Arab Emirátusba is, csak Argentínába soha?
La Verita: Miért?
R. de Mattei: A kérdés már maga a válasz.
(forrás: www.katholisches.info – 2019. március 7.)
http://katolikus-honlap.hu/1901/mattei.htm