A Szűzanyánk 2012. október 25-ei üzenete Medjugorjéból

*Medjugorje, 2012. október 25.*

"Drága gyermekek! Ma arra hívlak benneteket, hogy imádkozzatok a  szándékaimra. Újítsátok meg a böjtöt és az imát, mert a sátán ravasz és sok  szívet bűnre és kárhozatra csábít. Gyermekeim, én a szentségre hívlak  titeket és arra, hogy kegyelemben éljetek. Imádjátok Fiamat, hogy Ö  betöltsön benneteket békéjével és szeretetével, amelyre vágyakoztok. Köszönöm,  hogy válaszoltatok hívásomra."

Faraday, az ünnepelt kémikus, laboratóriumában baleset történt. Egy ott dolgozó személy beleejtett egy ezüstkelyhet egy edénybe, amelyben valami rendkívül erős savat tároltak. A kehely rövid idő múlva teljesen eltűnt. Az odagyülekezett munkások sajnálattal nézték a gyönyörű kehely elolvadását. Mindenki úgy gondolta, hogy véglegesen elveszett, és az ezüstöt többé senki sem képes előhozni a folyadékból. Amikor Faradayt tájékoztatták az esetről, hozott magával valamilyen kémiai keveréket és beleöntötte az edénybe. Fokozatosan, az ezüst minden részecskéje összegyűlt az edény alján, és amikor a nagy kémikus kiöntötte az edényből a folyadékot, onnét egy alaktalan ezüsttömeget vett ki. Elküldte az ezüstműveshez, aki elkészítette a kelyhet, és néhány napon belül ott volt eredeti alakjában.

Üzenetek Mária Magdolna által

Mennyország Ajtaja

2012. 10. 14, Vasárnap  

A Mennyei Jeruzsálem jelent meg előttem, úgy amint az a Jelenések könyvében is le van írva. Egy színaranyból és drágakövekből épült csodaszép várost láttam, és azt, hogy miként vezeti be abba a Szűzanya az ő gyermekeinek lelkét.

Mennyei Atya:„Gyermekeim, kérjétek Legszentebb Leányomat, hogy esdje ki számotokra az állhatatosság kegyelmét, hogy egykor az ő segítségével ti is bejuthassatok a Mennyei Jeruzsálembe. Fontoljátok meg, hogy nektek már földi életetek folyamán is az a hivatásotok, hogy gondolatban a Mennyországban éljetek. Ha tehát Krisztussal feltámadtatok, keressétek, ami fönt van, ahol Krisztus ül az Isten jobbján!Vajon ki tudna benneteket erről a földről gondolataitokban a Mennybe emelni? Nem más, mint Mária szépsége és kedvessége. A Hiszekegyben gyakran megvalljátok, hogy hisztek a szentek egységében. Hány ember van a világon, aki semmit sem gondol e szavak kimondásakor, vagy legalábbis nem érti meg, hogy ezek is a Mennyországban való életre szólítanak fel benneteket. 

Szűkebb földi hazátokon kívül ugyanis van nektek egy nagyobb hazátok, az Anyaszentegyház, mely a szentek közösségéből áll. Ti a földön az Anyaszentegyháznak élő tagjai vagytok. Odaát az örökkévalóságban a szentek egysége két nagy országot népesít be: a Tisztítóhelyet és a Mennyországot. Az utóbbiban azok a lelkek vannak, akik már elvették jutalmukat és élvezik a Szentháromság boldogító látását, az előbbiben pedig azok, akiknek még törleszteni kell adósságukat, mielőtt az örök üdvösségre juthatnának. A kegyelem az, ami fenntartja a szentek közösségét. Köztük nincsenek nemzetiségi ellentétek, társadalmi rangkülönbségek, mert egyek Velem. Gyakoroljátok a szentek egységének tanát, és már a Földön kezdjetek el a Mennyországban élni, és annak lakóival társalogni. Ha a gondolataitok a megdicsőültek és a tisztulók tökéletesen bűntelen, ártatlan seregei között járnak (ártatlanok a tisztulók is, és csupán volt bűneik büntetését szenvedik), akkor a ti lelketek is át fog alakulni, és jobban felszabadultok a test bűneinek súlya alól.

Nagyon fontos tudnotok, hogy Mária a Mennyországnak ajtaja. Ha ragaszkodtok a Szűzanyához, akkor mindig ott lesztek a Mennyország ajtaja előtt. Amikor pedig ütni fog az óra, akkor nem kell mást tennetek, csak megnyomni annak kilincsét, és benyithattok, ha nem is közvetlenül a mennyei boldogságba, de legalábbis annak előcsarnokába, a Tisztítóhelyre. Sajnos sokan élnek sötétségben és visszautasítják segítségemet. Számotokra biztosíték a Szűzanya. Ő az ajtó. Ezért tartsatok ki hűségesen mellette egész életetek folyamán, akkor a halál órájában rajta keresztül bejuthattok ti is a Mennyországba.”

    Mária Magdolna

http://engesztelok.hu/egi-kegyelmek-zapora/a-mennyorszag-ajtaja

Titkos értelmű rózsa

2012. 10. 18, Csütörtök

      Megjelent előttem a Szűzanya ragyogó és mennyei szépségében, majd így szólt hozzánk: „Gyermekeim, én vagyok a titkos értelmű rózsa. Bizonyára már elgondolkoztatok azon, hogy miért kedveskedik az Anyaszentegyház nekem ezzel a címmel. Gondolatban vegyetek kezetekbe egy szép rózsát és vizsgáljátok meg közelebbről! Ha a maga egészében tekintitek meg, tökéletes szépség, ha pedig szirmaira szeditek, azt fogjátok látni, hogy minden egyes szirma, a maga nemében egy kis műremek. Nincs a földön művész, aki képes volna a rózsaszirom szép színét, alakját, bájos vonalait, gyöngéd szövetét, csodálatosan kedves hajtásait és kellemes illatát utánozni. Remekműve az a Teremtőnek. Márpedig egy-egy rózsabokron százával vannak ilyen szirmok. Rózsának mondhattok tehát engem is abban az értelemben, hogy nemcsak a magam egészében vagyok gyönyörűséges, hanem csupa szépségből vagyok összeállítva. A csodálatos adományaim, kiváltságaim, ajándékaim, isteni és erkölcsi erényeim mind megannyi elragadó rózsaszirom. 

      Vegyétek sorra ezeket a szirmokat! Szeplőtelen fogantatás, kegyelemmel teljesség, vétkezhetetlenség, tökéletes alázatosság, a Szentlélek ajándékai: bölcsesség, értelem, tudomány, jótanács, bátorság, jámborság és az Úr félelme, az isteni erények: a hit, a remény, a szeretet, az erkölcsi erények: erősség, okosság, mértéktartás, igazságosság és az ezeknek kíséretét képező számtalan többi erény, éspedig hiány nélkül, teljes számban. Igen, mert ennek a csodarózsának megvan minden egyes szirma. Egyet sem hullatott el. 

      Amikor Lourdes-ban Bernadettnek megjelentem, mezítelen kis lábaimat egy-egy aranyrózsa ékesítette. Ilyen csodaszép aranyrózsa vagyok magam is, minden fonnyadás, minden hervadás nélkül. Itt e földön szentségesen szent, szűzi tiszta testem nem volt kivéve a halál kötelezettsége alól, bár nálam az is csupán a léleknek elválásában, nem pedig a test romlásában nyilvánult meg. Egyébként azonban az eredeti bűnnek többi következménye alól is fel voltam mentve.

      Azonban ez az én nagy szépségem nehogy csüggesztően hasson reátok valahogyan! Ne mondjátok magatokban, hogy e tekintetben nem utánozhattok engemet. Vajon nem volna-e nevetséges, ha a kis százszorszép, az ibolya vagy a nefelejcs nem akarnának szépek lenni, csupán azért, mert a rózsa szebb náluknál? A ti lelketek is csodaszép remekműve az Úristennek, és mikor a kegyelem fényében ragyogtok, az összes égi seregek gyönyörűségére szolgáltok, éppúgy, mint a szentek, akik ha szebbnek is találják a rózsát, teljes mértékben képesek gyönyörködni az apró mezei virágocskákban. A ti lelketek nagyobb érték, mint az egész anyagi világegyetem. Hogy mi az ára? Nézzetek Szent Fiamra, aki a kereszten minden csepp vérét odaadta értetek! Ennyit értek! Ilyen fontosak vagytok! Tehát csak gondozzátok buzgón lelketek szirmait! Nézzétek, nem hullanak, nem hervadnak-e, és ha igen, növesszetek újakat. 

     Hogy mit jelent a „Titkos értelmű rózsa” kifejezés? A misztikus kegyelmek között a legmagasabb a lelki házasság, amelyben az Úristen az emberi lélekkel szoros, benső frigyre lép és az ember akarata tökéletesen beleolvad Isten akaratába, illetve a forró istenszeretet lángjában egybeforr vele. Ez a lelki házasság nálam olyan tökéletesen volt meg, mint soha senki másban, mert hiszen ennek a frigynek gyümölcse volt Szent Fiam. Ebben a frigyben éltem végig egész földi életemet. Akaratom soha, egy hajszálnyira sem térhetett el Isten akaratától, még a legirtózatosabb lelki gyötrelmek közepette, a kereszt tövében sem. Majdnem halálra vérzett tőle a szívem, de nem tiltakozhattam ellene. Isten úgy akarta, tehát én csak azt ismételgethettem: legyen meg mindenben Isten szent akarata. 

      A szentek tekintélyes része is azt vallja, hogy a lelki élet nemigen képzelhető valamelyes misztikus kegyelmek nélkül. Nem, ezen nem a feltűnő misztikus kegyelmeket értik, nem a látomásokat, elragadtatásokat, és így tovább, hanem a nyugalmi imát, a természetfölötti szemlélődést. Ennek színvonalára akar benneteket is fölemelni az Úr, ha megvannak nálatok a kellő föltételek a magasabb lelki élethez, tehát például ha megvan bennetek az igyekezet, hogy bensőséges lelki életet éljetek. De akár szemlélődők legyetek, akár nem, a lelki életnek nálatok is abban kell a tetőpontra jutnia, hogy a lelketek forró szeretetben egyesüljön Istennel, az akaratotoknak pedig tökéletesen bele kell olvadnia az Övébe. Ha ehhez hozzájárul az a körülmény, hogy ez az akarati egyesülés nemcsak valami időközönként megújuló és átmenetileg tartó dolog legyen nálatok, hanem teljesen második természetetekké válik, akkor vajon mi más kell még ahhoz, hogy megvalósuljon nálatok a lelki házasság? Mi szükség volna ehhez ráadásul látomásokra, elragadtatásokra és más egyéb feltűnő kegyelmekre, amelyeket az Úristen egyeseknek akkor szokott adni, amikor azzal külön céljai vannak? Íme, ha a titkos értelmű Rózsa nyomán követtek engem mily könnyű lesz eljutnotok a legmagasabb misztikus kegyelmekig.”

Mária Magdolna

http://engesztelok.hu/egi-kegyelmek-zapora/titkos-ertelm-rozsa

Frigynek szent szekrénye

2012. 10. 19, Péntek

Szentlélek: „Gyermekeim, Én most a Szűzanyáról tartok nektek egy elmélkedést, mint az Újszövetség szent frigyszekrényéről. Először is olvassátok el az Ószövetségben azt, hogy hogyan készült el a szent frigyláda.

      „Készítsenek - mondotta az Úr a Sínai hegyen Mózesnek - egy két és fél könyök hosszú, másfél könyök széles és másfél könyök magas ládát akácfából! Vond be színarannyal, kívül-belül vond be, és készíts rá körös-körül aranyszegélyt! Önts négy aranykarikát és erősítsd azokat a négy alsó sarkára! Két karikát az egyik oldalára, és két karikát a másik oldalára! 

      Készíts rudakat is akácfából, és azokat is vond be arannyal! Dugd a rudakat a láda oldalain levő karikákba, hogy hordozható legyen a láda azokon! Legyenek a rudak a láda karikáiban, ne vegyék ki azokból! 

      Készíts két és fél könyök hosszú, másfél könyök széles fedelet is színaranyból! Készíts két kerubot szintén aranyból! Ötvösmunkával készítsd azokat a födél két végére. Az egyik kerubot az egyik végére készítsd, a másik kerubot a másik végére, a födél két végére készítsétek a kerubokat! A kerubok kiterjesztett szárnnyal legyenek rajta, betakarva szárnyukkal a födelet, és egymás felé forduljanak. A kerubok arca a födél felé forduljon! 

      Ott jelenek meg neked, és beszélek veled a födélről, a két kerub közül, amelyek a bizonyság ládáján vannak. Beszélek veled mindarról, amit majd általad parancsolok Izráel fiainak.”(Kiv 25,10-15.17-20. 22)

      Íme tehát ez volt az a frigyszekrény, az ószövetségi istentisztelet középpontja és legszentebbje, amely előképe a Szűzanyának. A frigyszekrénybe azután Mózes beletette Atyám parancsára a Tízparancsolat két kőtábláját, egy mannával telt edényt és Áron kivirágzott vesszejét. Ezt a frigyszekrényt vitték a leviták a sereg előtt a pusztában való vonuláskor, ha pedig táboroztak, a frigysátornak teljesen elfüggönyözött részében, a Szentek Szentjében tartották. 

      A Szentföld elfoglalása után a frigyszekrény tartózkodási helye volt mindig az istentiszteleti központ. Dávid király a Sionra vitette föl, Salamon fényes templomot emelt neki. Ott állt azután századokon keresztül a jeruzsálemi templom Szentek Szentjében, a függöny mögött, és két vivőrúdja kissé kidomborodott a függöny mögül, hogy kívülről látni lehessen ottlétét. Mert a függöny mögé csak a főpapnak volt szabad bemennie, és annak is csak egyszer egy évben, a nagy tisztulási napon. Valószínűleg mindnyájan tudjátok, hogy mekkora tiszteletet követelt meg Atyám az Ő frigyszekrénye számára, és hogy miképpen büntette azonnali halállal azokat, akik könnyedén vették Vele szemben a dolgot. 

      Amikor azután a babiloniak végleg elvettéka Zsidó ország függetlenségét és elfoglalták Jeruzsálemet, Jeremiás prófétának sikerült megmentenie a frigyszekrényt. Titokban elvitte a Nebo hegyére, és annak valamelyik barlangjában rejtette el. A babiloni fogság végével hazatérő zsidók azonban már nem tudták megtalálni. Atyám ezzel elő akarta készíteni népét az újszövetségi frigyszekrény megjelenésére. 

      Hogy milyen gonddal és mindenhatóságának mennyire teljes érvényesítésével készítette el Atyám az újszövetségi frigyszekrényét, arról már több ízben hallottatok. Tudjátok, hogy a Szeplőtelen Fogantatás szolgáltatta hozzá a nemes anyagot, és azt tökéletes művészetével kívül-belül vastagon bevonta a kegyelemteljesség színaranyával. Feldíszítette a szüzesség és anyaság kettős koszorújával, és így tovább. Most arra fordítsátok figyelmeteket, hogy mit helyezett bele Atyám ebbe a frigyszekrénybe. 

      Az ószövetségi frigyszekrény csupán jelképeket tartalmazott: a Tízparancsolat kőtábláit, a mannás edényt és a kivirágzott vesszőt, amely Áronnak juttatta a főpapi méltóságot. Az Újszövetségben, az angyali üdvözlet után, ott van maga a Tízparancsolat, maga az éltető manna és maga az örök főpapság. Az Istenség második személye, az Atya Igéje, Önmegismerése, Eszméje, Gondolata, Önmagának Tükörképe testesült meg benne. Tehát maga a végtelen igazság, amelyből kiolvasható nemcsak a Tízparancsolat, hanem mindaz, ami a lelki élet magasba irányításához szükséges. Ott van az igazi manna, az élő kenyér, amely nemcsak arra van hivatva, hogy holtig táplálja az Ígéret földjének pusztai zarándokát, hanem arra, hogy az örök életet biztosítsa neki. Ott van az igazi főpap, a közvetítő Isten és ember között. 

      Ez a frigyszekrény tehát kimondhatatlan kincseket rejt magában, és azokat számotokra tartogatja. A Szűzanya nem önmagára irányítja a figyelmeteket, hanem az ő Szent Fiára. Ő Jézust akarja nektek adni. Amikor tehát ti őhozzá járultok, őhozzá imádkoztok, őt tisztelitek, Ő Isteni Gyermekét nyújtja felétek, és az Ő értékét igyekszik veletek megismertetni. Az izraeliták szeme nem felejtkezett rajta a frigyszekrény külsején azon ritka alkalmakkor, amikor láthatta az Istenség trónusát benne, hanem Istent imádta, amikor előtte leborult. Hasonlóképpen vagytok ti is. Csakhogy természetesen titeket a tiszteleten kívül a Szűzanyához, mint a ti élő frigyszekrényetekhez, a leggyöngédebb gyermeki szeretet szálai fűznek, és boldognak érzitek magatokat az ő lábainál, amikor Jézust tarja elétek.”

Mária  Magdolna

http://engesztelok.hu/egi-kegyelmek-zapora/frigynek-szent-szekrenye

Tisztaságos anya

2012. 10. 21, Vasárnap

Pio atya:  "Gyermekeim, a mai napon a Szűzanya szüzességének és anyaságának csodálatos egyesüléséről fogok beszélni. A Szűzanya mindenekelőtt tökéletesen szűzi volt nemcsak test, hanem lélek szerint is. Fontoljátok meg, hogy mit jelent ez a lelki szüzesség. Ez az emberi léleknek egyik legnagyobb szépsége, föltéve, hogy a kegyelem aranyozza be és az alázatosság kíséri. Mert hiszen nincs semmi, ami az embert annyira lesüllyesztené az állatok színvonalára, mint az ezzel az erénnyel ellenkező érzéki ösztönök, amelyek mint valami piszkos áradat hatolnak bele az ember képzeletébe, és ocsmány képekkel telítik Isten templomát. Milyen szép ezzel szemben az az ártatlan gyermeki lélek, amelyben ezek az ösztönök még nem ébredtek föl, és amelynek képzeletében semmi ilyen nem szerepel.

      A gyermekeknél azonban ennek a tisztaságnak oka a testi fejletlenség és a tudatlanság, ami, különösen kis gyermekeknél, ezt a tisztaságot megfosztja minden érdemétől. Sokkal magasabban áll tehát ennél a testileg fejlett szűznek - akár férfinak, akár nőnek - tisztasága, amilyen volt például Szent Terézé, akinek lelkét Isten kegyelme szintén olyan tisztán őrizte meg, hogy még csak kísértése sem volt soha ez irányban. Az a körülmény, hogy ezek a dolgok ismeretlenek voltak előtte, már nem gyermeki tudatlanság, hanem inkább nagy érdem, amennyiben a szűzi tisztaság szeretete visszatartotta attól, hogy olyan dolgok után kutasson, vagy irántuk érdeklődjék, amelyek az ő hófehér képzeletét beszennyezték volna. Annyit, amennyire neki szüksége volt, tudott.

      Így volt a Szűzanya is. Az angyalhoz intézett kérdése - „Hogyan volna ez lehetséges, hiszen férfiút nem ismerek?” (Lk 1,34) - eléggé mutatja, hogy nem volt tudatlan. Férfiút ismerni vagy nem ismerni, a zsidóknál közönséges, mindennapi kifejezés volt, amely annyit jelentett, hogy házas nőnek lenni, vagy pedig hajadonnak. Sem többet, sem kevesebbet. A Szűzanya is tudott tehát annyit, hogy a gyermek házasságból születik. Ez elég volt neki. Minek vett volna föl az ő ragyogóan tiszta lelkébe egyéb, szennyező fogalmakat? Kegyelemmel teljes volt, és így lelkéhez nem férhetett semmi tisztátalan. Átment a földi életen anélkül, hogy annak alacsony, állatias vonatkozásait észrevette volna. Lelke csodálatosan gazdag volt tudás tekintetében is, de ez a tudás az isteni dolgokra vonatkozott; anyagi dolognak nem sok hely jutott elméjében, tisztátalanoknak pedig egyáltalán semmi. Merüljetek el az Ő ragyogó, szűzi tiszta lelkének szemléletébe!

      Ha kora tavasszal kimentek a szabadba, a virágok gyönyörködtetik szemeiteket. A kis hóvirág dugja ki a fejét itt-ott a hótakaró alól. Majd pedig, amikor a hó elolvad, megjelenik a kis százszorszép, a boglárkafélék sárga virágai, majd a kis ibolya, a kökörcsinek, a liliom, pünkösdre pedig a pompás babarózsa. Nézzétek ez utóbbit! Csakúgy duzzad a szépségtől, és íme egyszer csak, mintegy varázsütésre, lehullanak szirmai, s előbújik alóla a magház. A virág megtermékenyült: helyébe a gyümölcs lépett. Éppen így van ez az embernél is. A nőnek szüzessége árán kell megvásárolnia az anyaságot. Nem azt mondjátok, hogy rosszul jár, mert hiszen az anyaság szintén fenséges valami, és a nőt egy másfajta, de azért fényes glóriával övezi, feltéve, hogy anyasága is kegyelemmel és alázatossággal párosul. De mégis milyen kár, hogy az előbbi dicsfényt, a szüzességét nem tudta szintén megtartani! S íme, ebben a nagy kiváltságban részesítette a Szűzanyát a Mindenható. „A Szentlélek száll rád, és a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért a születendő Szentet is az Isten Fiának fogják hívni” (Lk 1,35).

      A Szűzanya teljesen sértetlen maradt, szüzességének dicsfénye nem homályosult el egy pillanatra sem, hanem körülvette azt egy másik, pompás fénykoszorú: az anyaságé, mégpedig az istenanyaságé! Ilyen csoda sohasem történt még, és nem is fog történni. Még az isteni Mindenhatóság sem lett volna képes ezt az Ő legkedvesebb leányát nagyobb szépséggel felruházni, mint tette ezáltal. A Napba öltözött asszony (vö. Jel 12,1) kifejezés teljesen ráillik, mert szépsége olyan, hogy abba véges emberi szem káprázat nélkül nem képes beletekinteni.

      A világirodalom két nagy érzelemről tud a természetes rendben. Az egyik a férfinak szeretete a szűztiszta leány iránt, akit oltár elé óhajt vezetni, és feleségül venni. A másik a gyermek szenvedélyes szeretete édesanyja iránt. Az előbbi érzelem is lehet teljesen tiszta és nemes, az utóbbi pedig természetéből kifolyólag az. Tehát mint tiszta, nemes érzelmekről beszélek itt róluk. És íme az Úr Szűz Máriában tárgyat adott mindkét érzelemnek, mert hiszen Ő a szüzesség példaképe, és ugyanakkor Ő a leggyöngédebb anya. Adjátok oda neki szíveteket fenntartás nélkül! Szeressétek őt, mint a legtisztább Szüzet, és mint a legdrágább édesanyát!”

Mária Magdolna

http://engesztelok.hu/egi-kegyelmek-zapora/tisztasagos-anya

Szeretetre méltó anya

2012. 10. 22, Hétfő

Slavko atya:  „Gyermekeim, ma én tartok nektek egy tanítást a Szűzanyáról, mint az isteni kegyelem fényében való rendkívüli szeretetreméltóságáról, hogy minél nagyobb szeretetre gyulladhassatok iránta, és teljesen az Ő belső szolgálatába szegődjetek. Azt szeretitek, aki jó, aki másokat jóságával elhalmoz, aki nem keresi a maga érdekeit, hanem önfeláldozóan segít másokon. Márpedig ezek a nemes vonások a Szűzanyában a legmagasabb fokban vannak meg. Láthatjátok ezt már azokból a részletekből is, amelyeket az evangélium őrzött meg számotokra. A szavakból, de még inkább a sorok között minduntalan megcsillan Máriának kimondhatatlan szívjósága. Ez tűnik ki föltétlen engedelmességéből József iránt, amikor az előrehaladott áldott állapotának ellenére Betlehembe viszi, majd a gyermekkel együtt Egyiptomba menekül vele. Pedig a szűkszavú Szent József aligha magyarázgatta neki hosszasan, hogy miért kell ezt is meg azt is megtenni.

         Hogy milyen szeretettel fogadta karjaiba újszülöttjét, hogy milyen gyöngéden csavarta pólyákba és fektette a jászolba, azt könnyebb elképzelni, mint elmondani. Hiszen ilyen pillanatokban minden közönséges anyának a szíve is csordultig van szeretettel! Engedjétek elvonulni lelki szemeitek előtt korai anyaságának további részleteit! Milyen boldog mosollyal mutatta meg a pásztoroknak az isteni Kisdedet! Milyen kimondhatatlan kedvességgel nyújtotta neki anyai keblét és szoptatta Őt! Milyen szeretetreméltó lehetett akkor, amikor a napkeleti bölcsek jöttek a Kisded imádására! Milyen szeretettel szoríthatta őt szívéhez a veszedelem órájában, a gyermek életéért aggódva, az Egyiptomba való menekülés alatt. És ami valószínűleg még ezen esemény előtt történt: milyen bájos lehetett a Szűzanya, amikor a templomban az öreg Simeonnak karjaiba adta! Bizonyára meglátszott minden mozdulatán, minden szaván, hogy az ő egész gondolkodásának központja az isteni gyermek, hogy Ő önmagával, a saját egyéni érdekeivel nem törődik, azok még csak eszébe sem jutnak.

      Mennyire szerethette őt Szent József, aki saját lelki kiválósága folytán teljesen meg tudta őt érteni! Mennyi jóság és szeretet hangzik ki szavaiból ott a jeruzsálemi templomban, amikor megtalálja gyermekét és szemrehányóan így szól hozzá: „Fiam, miért tettél így velünk? Íme, atyád és én fájdalommal kerestünk téged” (Lk 2,48). Nos, és végül, ott a kereszt tövében, haldokló Szent Fia oldalán, milyen szeretetreméltó a mi Szűzanyánk az Ő rettenetes kínszenvedése közepette. Nem kelt feltűnést, nem magát siratja, hanem csakis haldokló, agyongyötört gyermekét. Mennyire előkelő, milyen fenséges ő ott ebben a tengernyi fájdalmában! Igen, a mi Szűzanyánk végtelenül szeretetreméltó! És a legeslegjobb az egészben az, hogy Ő a miénk, teljesen a miénk, és jogunk van őt szeretni, mint a saját Édesanyánkat, hiszen Jézus nekünk adta őt! Gondolkozzatok el arról, hogy milyen szeretetreméltónak mutatta magát a Szűzanya az Ő hiteles jelenésében, Lourdes-ban. Megható már az a körülmény is, hogy lejött a földre, megköszönni a Szeplőtelen Fogantatásról szóló dogmának a kihirdetését. Ő, aki valamikor a Magnificatban olyan ékesszólóan fejezte ki háláját a Mindenható iránt az istenanyaságért, most az Anyaszentegyháznak fejezi ki köszönetét azért, mert legszebb kiváltságát hittétellé avatta. A hálaadás magában véve is rendkívül szeretetreméltó, mert igen nemes fényben tünteti fel a szívjóságot. De gondoljátok csak el, milyen végtelenül bájos lehetett a Szűzanya  Lourdes-i megjelenésében! Hófehér ruha, ugyanolyan színű, földig érő fátyol, kék öv, mezítelen lábain pedig egy-egy aranyrózsa. Igazán csak az égiek tudnak ilyen ízléses, egyszerű, és amellett egészen királynői ruhát kigondolni.

      Hát még az Ő csodaszép arca, gyöngéd anyai tekintete! Nem csoda, hogy Bernadett egy alkalommal egy kis gyermek kérdésére, hogy szép volt-e a Szűzanya, azt felelte: „Szép volt! Olyan szép, hogy az ember szeretne meghalni, hogy újra láthassa”. Hiába is fáradoztak a legnagyobb művészek, hogy leírása alapján elkészítsék a Szűzanya szobrát: Bernadett egyikkel sem volt megelégedve. Nem tudta megmondani, mi hiányzik rajta, csak annyit mondott, hogy nem lehet egy nap említeni az eredetivel. Ésmég azután, milyen kedves dolog volt a Szűzanya részéről, hogy éppen Bernadetthez ereszkedett le, egy szegény sorsú, teljesen tudatlan és annyira tehetségtelen leánykához, akinek egyetlen jó tulajdonsága az volt, hogy lelkét nem szennyezte bűn. Milyen kedvesen igyekezett megnyerni a gyermek bizalmát azáltal, hogy vele imádkozta az olvasót! Milyen édesen mosolygott le rá, amikor az ördögi szemfényvesztéstől félve, szenteltvizet hintett feléje! Hogyan oktatta őt a hosszú jelenés-sorozatban, mint valami szerető édesanya az ő egyetlen gyermekét! Valóban, a mi Szűzanyánknál szeretetreméltóbb anya még nem volt és nem is lesz ezen a földön. Szeressétek tehát Őt úgy, amint megérdemli részetekről!”

Mária Magdolna

http://engesztelok.hu/egi-kegyelmek-zapora/szeretetre-melto-anya

Örömünk oka

2012. 10. 23, Kedd

Boldog II. János Pál pápa: „Gyermekeim, ha egy fiatal anyát, aki éppen rajongó szeretettel öleli, csókolja és minden képzelhető módon becézi gyermekét, megkérdeznétek, miért örül annyira annak a gyermeknek, bizonyára azt felelné, hogy azért, mert először is az övé, azután mert olyan szép, és mert annyi viszontszeretetet talál nála. Így vagytok ti is a Szűzanyával. A Szűzanya először is mindenkié, illetve külön-külön azt mondhatjátok: az enyém. Hiszen a Mennyországban éppen az lesz a legnagyobb boldogság, hogy ott mindenki mindent és mindenkit a magáénak tekinthet és fog is tekinteni. Ott a szó szoros értelmében mondhatjátok majd, hogy enyém az Úristen, enyém az édes Jézus, enyém a Szűzanya, enyémek a szentek és az angyalok, úgy együttesen, mint mindegyikük külön-külön. Azonban ebben a boldogságban már itt a földön lehet részetek, éspedig annyira, amennyire szeretitek őket. Nem az Égieken múlik, hanem rajtatok. Ők mindig készek arra, hogy veletek legyenek.

      A földi dolgok tekintetében az enyém, és a tied között nagy a különbség. Rendesen sok a másé, és kevés az enyém. A szerzetesek e tekintetben még legkevésbé panaszkodhatnak. Mert bár jogilag semmi sem illeti meg őket, övék a szerzet és a testvéri szeretet révén a testület, amelyben élnek. Egy szerető család boldogsága éppen abban nyilvánul meg, hogy mindegyik magáénak tekintheti a másik családtagot. Nagy érték a földön a jó barátok köre is. De azért mindez csak ideig-óráig tudja az embert boldogítani, mert ösztönszerűen érzi, hogy ez a földi enyém többé-kevésbé képzelődés, és nem állja ki a próbát, az egy anyai szereteten kívül. Ez utóbbi pedig szintén csak a gyermekkorban tudja az embert kielégíteni.

      Tehát, igen kevés az a földön, amit ember igazán a magáénak nevezhet. Pénzről és vagyonról nem is beszélhettek: az csak rossz álmokat képes kelteni, de igazából nem tud boldogítani. A halállal pedig úgyis vége van mindezen dolgoknak. Ezért igen szegény az ember a földön. Igen szegény, mert semmije sincs. És még jó, ha ezt tudja!

      Ellenben a Szűzanya nemcsak lehet a tiétek, hanem akar is az lenni! Ő a szó legszorosabb értelmében felétek tárja karjait, hogy szeretettel szoríthasson titeket anyai szívéhez. Az Ő szeretete mindenért kárpótol, Jézushoz vezet és Istenhez. És már most részesít titeket a mennyei boldogság előízében. Ez az anyai szeretet nincs személyes változásoknak alávetve, nem befolyásolja sem kor, sem betegség. A földön az öregedő, betegeskedő, és ennek következtében zsémbes, zúgolódó, rosszkedvű édesanya sokszor igen nagy teher még saját gyermekeire nézve is. Mennyire más ő most, mint amikor harminc-negyven évvel ezelőtt első gyermekét ölelte, csókolta, becézte! Nem lehet ráismerni. Ellenben a Szűzanya nem öregszik, sohasem zárkózik keserűen önmagába, mindig teljesen a tiétek, gyermekkorotokban éppen úgy, mint életetek késő estéjén. Ő sohasem lesz ráncos, arckifejezése sohasem savanyú, mmindig tökéletesen szép. Hogy is ne volna tehát örömötöknek oka?”

       Képzeljétek magatok elé egy boldog családi kört karácsony estéjén! Nyílik az ajtó, és a gyermekek berohannak a karácsonyfás szobába, megállnak a gyertyadíszben pompázó fenyő előtt, s néhány pillanatig szinte szólni sem tudnak. Azután kitör belőlük az öröm, s mindegyik ujjongva nézi az ajándékot, amit neki hozott a Jézuska. Drága édesanyjuk pedig, aki sok önmegtagadás, munka és áldozat árán szerezte meg nekik ezt az örömöt, ott jár-kel közöttük, és élvezi gyermekei örömét. Igen, az ajándék örömöt okoz, még akkor is, ha magában véve csekély értékű, mert a szeretet kifejezője.

      De ha múló értékű, földi ajándékokkal így van az ember, vajon mit szólhattok akkor a Szűzanya ajándékaihoz, hiszen ő a kegyelmek osztogatója, márpedig azok segítenek benneteket az örök boldogságba, és már itt a földön is a legnagyobb gyönyörűséget, a lelki békét biztosítják! És ha annak a karácsonyfának fokozott értéket ad az a körülmény, hogy az édesanya saját két kezének keserves munkájával szerezte meg, és megszenvedett érte, csakhogy gyermekeinek egy kis örömet okozzon, mit mondjunk akkor a Szűzanya ajándékairól, amelyekért Ő a Golgota keresztjének tövében szenvedte el a legrettenetesebb vértanúságot? Igazából csak a másvilágon fogjátok megtudni, mennyit kaptatok tőle, és hogy mennyire igazán volt Ő oka ideiglenes és örökké tartó örömeiteknek. Általában véve csupán a hit kelti bennetek ezen ajándékoknak tudatát, mert hiszen a kegyelmeket nem látjátok, azonban ha a Szűzanya belső szolgálatába szegődtök, akkor valósággal érezhetitek, hogy miként halmoz el benneteket ajándékaival. Akkor nem tulajdonítjátok többé véletlennek, ha töviseitek közé minduntalan rózsák fonódnak. Tudjátok, kinek köszönhetitek őket. Tudjátok, hogy ki a ti örömötöknek oka.”

Mária Magdolna

http://engesztelok.hu/egi-kegyelmek-zapora/oeroemuenk-oka

Keresztények segítsége

2012. 10. 24, Szerda

Szent Péter: „Szeretett testvéreim, amit Simeon a kis Jézusra vonatkozóan mondott, hogy jel lesz, amelynek ellene mondanak, az mindig megvalósult az Ő híveire vonatkozólag is. Mindjárt az ő mennybemenetele után elkezdődött a véres üldözés a zsidóság részéről. Folytatta azt a legádázabb gyűlölettel a római birodalom pogánysága, és a császárok patakokban ontották a vértanúk vérét. Azután jöttek a népvándorlás pogány tömegei, sorjában a germánok, a hunok, az avarok, sőt nemsokára a ti őseitek is. Mialatt azonban ezek sorra hajtották nyakukat Jézus édes igájába, keleten feltűnt a kereszténység egyik legfélelmetesebb és legengesztelhetetlenebb ellensége, az Iszlám. Hogy mit szenvedett tőle a kereszténység, arról a ti szegény hazátok tudna legtöbbet beszélni. De amíg a ti hitetek mégis csak túlélte az üldözést és elnyomást, Kis-Ázsia és Észak-Afrika virágzó kereszténysége teljesen elpusztult alatta. Amikor azután ez a félelmetes hullám is megtört Szent Péter szikláján, a pokol kapui az újkori felvilágosultság zászlaja alatt, a szabadkőművesség és egyéb titkos társulatok révén Európa államainak udvarait és államférfiait mozgósították az Egyház ellen.

      Napjaitokban pedig valóságos szökőárrá nőtt és hihetetlen méreteket öltött a kereszténység ellen hadisorba álló tábor, amely ki akarja törölni Istennek még a fogalmát is az emberiség szívéből és elméjéből. Szovjet-Oroszországban folyik a keresztény vér, Kína állandóan küldi a vértanúkat az égbe. Azt lehetne mondani, hogy a kereszténységgel szemben sokkal nagyobb hatalom áll szemben most, mint Neró és Domitianus korában.

      Amikor a kereszténység az Iszlámmal állt szemben, valahányszor döntő küzdelemre került sor, az Anyaszentegyház mindig a Szűzanyánál keresett pártfogást, és Európa szerte közös imák és nyilvános körmenetek által igyekeztek az Ő védelmét biztosítani. Sok csatának emlékét a Szűzanyának szentelt ünnep örökíti meg. Tehát Ő valóban a keresztények segítsége.

       A Szűzanyának ez a szép címe: „a keresztények segítsége”, igen fontos jelentőséggel bír rátok nézve. Mert hiszen nem hívhatnátok Őt igaz szívvel ily módon segítségül, hacsak nem éreznétek át teljesen a római katolikus Anyaszentegyházhoz való tartozásunkat. Márpedig ez rendkívül fontos a lelki életben. Egyszer egy kedves szerzetesnővért halálos ágyán örök üdvösségét illetően kétségek gyötörték. Azzal a szép gondolattal vigasztalta magát: „De végtére is, én az Anyaszentegyháznak vagyok a leánya”. Igen, ő az volt, éspedig olyan fokban, mint kevesek. Kész lett volna ezer halált halni az Anyaszentegyház legkisebb törvénye vagy szertartási szabálya érdekében. Ő Kis Szent Teréz volt, akiről tudjátok, milyen hódolatos érzelmekkel járult a pápa trónja elé, mert annyira el volt telve szeretettel IX. Pius pápa iránt, hogy elragadtatásaiban néha még annak külsejéhez való hasonlóság is jelentkezett nála. Így akarta Isten megmutatni rajta, hogy milyen hűséges gyermeke az Anyaszentegyháznak.

      Ezt az érzelmet nektek is ápolnotok kell magatokban. Istenetek határozott akarata, hogy lelki üdvösségeteket ne elzárkózva és azzal semmit sem törődve, hanem igenis együtt műveljétek. Ádám is mint az emberiség feje követte el az eredeti bűnt, nektek is együttesen kell annak jóvátételét előmozdítanotok. Lelki életeteknek nem szabad az „én” jegyében lefolynia, hanem a „te”, vagyis a felebarát legyen a jelszó. Amikor Jézus az utolsó ítélet napján dicsér és fedd, egy szó sem esik az „én”-ről, hanem csakis arról, hogy ki mit cselekedett embertársa megsegítésére. Adtak-e italt a szomjazóknak, ételt az éhezőknek, ruhát a mezíteleneknek, vigasztalást a szomorúaknak, ápolást a betegeknek, és így tovább.

      Aki ezt meg nem érti, aki folyton csak a saját lelkének önző érdekeivel foglalkozik, az még igen messze van az igazi lelkiségtől. Kis Szent Teréz életének irányító elve tényleg az volt, hogy magáról teljesen megfeledkezve, mindenkinek mindene legyen. Ezen életelv a szemlélődő életű szerzeteseknél éppúgy megvan, mint a legaktívabbaknál. Szent Teréz gyermekeit arra oktatja, hogy másokért imádkozzanak és vezekeljenek, nem törődve önmagukkal. Ha ti így tesztek, akkor a ti saját érdekeiteket majd felkarolja az Úr, az Édes Jézus és Mária, a keresztények segítsége.”

Mária Magdolna

http://engesztelok.hu/egi-kegyelmek-zapora/keresztenyek-segitsege

Az európai látnoknő (Maria Divine Mercy) által kapott üzenetek - "The Warning"

Sohasem szabad a magánkinyilatkoztatásokat elutasítanotok képzettség nélkül, vagy a szükséges alázat hiányában

2012. október 24., szerda, 21:11

Drága szeretett leányom, fontos, hogy ne hallgass azokra, akik megtámadják Szent Szavamat.

Fogd be a füled a próbálkozások alkalmával, melyeket most azért követnek el – különösen, akik azt állítják, hogy Katolikus teológusok –, hogy elutasítsák legszentebb Üzeneteimet.

Amint azt már mondtam neked, a legnagyobb támadás azok által lesz a Katolikus Egyházban, akik azt állítják, hogy ismernek Engem, de nem értik a Jelenések Könyvét, és a titkokat sem, melyeket tartalmaz.

Ők nem tudhatják ezeket, mert Én, az Isten Báránya, még nem nyilatkoztattam ki nekik.

Mennyi csalódást okoznak Nekem! Mennyire megsebeznek Engem! Mert minden kegyetlen kitöréssel, melyet Üzeneteimre szórnak, egy másik szöget vernek Testembe.

Mert minden utasításomat – melyet a lelkek javára adok-, hevesen elutasítanak, ezért újra keresztrefeszítenek Engem.

De mit sem számít, hogy mennyire megsebeznek Engem, mert Én ezer halált is halnék, ha még egy lelket megmentenék.

Elutasíthatják Üzeneteimet, nevetségessé tehetnek téged, leányom, és elutasíthatnak Engem, de nem fogják megakadályozni, hogy Atyám végül véghezvigye Akaratát.

Ezek a szegény lelkek időként azt hiszik, hogy felelősségteljesen viselkednek azt mondva az embereknek, hogy ne fogadják el Üzeneteimet.

Amit tesznek az az, hogy megakadályozzák Isten Szavát, hogy bemutatásra kerüljön Isten gyermekei számára. Ha ők továbbra is ezt cselekszik, akkor el lesznek hallgattatva Atyám keze által.

Senki sem fog Engem a lelkek felkutatásában megállítani, attól, hogy megmentsem őket.

Azoknak a felszentelt szolgáknak, akik továbbra is kitartanak abban, hogy megakadályozzák Szent Szavam meghallgatását, tudniuk kell a következőket:

A ti változatlan szavaitok és istenkáromló vádaskodásotok megfoszt benneteket azoktól a kegyelmektől, melyeket az elhivatottságotokban kaptatok. Ha nem hívtok Engem, imáitok által, a számotokra szükséges válasz miatt, nem tudok segíteni nektek.

Nektek sohasem szabad a magánkinyilatkoztatásokat elutasítanotok képzettség nélkül vagy a szükséges alázat hiányában. Még azután sem ítélhetitek el soha az ilyen állításokat. Maradjatok csendben.

Imádkozzatok a megkülönböztetés kegyelméért minden alkalommal.

Különben Atyám Szemében majd bűnösöknek találtattok a legrosszabb bűntettben: a megakadályozás bűntettében, hogy Fia Szent Szaván keresztül a lelkek megmeneküljenek.

Jézusotok