Az
Európai Bizottság ellenőrző szervei a vezetői interjúk alapján 20
százalékos tűréshatárt alkalmaztak a túlárazások megítélésénél, azaz az
EU körülbelül 1600 milliárd forintnyi túlárazás felett hunyhatott
nekünk szemet a most záruló uniós időszakban – kalkulálható ki a
Transparency International Magyarország (TIM) által készített
közelmúltbeli átfogó korrupciós jelentésből. Ez a becsült túlárazás és a
kormány maximális forráslehívásra való törekvése az anyag szerint már
eleve magában hordozta a korrupció veszélyét, miközben a közbeszéd csak
arról szólt, hogy sikerül-e az összes EU-forrást lehívnunk. A
2014-2020-as uniós ciklus kapcsán arra a veszélyre mutat rá a jelentés,
hogy mivel több mint duplájára nő a közvetlen gazdaságfejlesztésre
fordítható források aránya, ez erőteljes abszorpciós nyomást fejt ki,
ami így növeli a korrupciós kockázatokat.
A TIM átfogó anyagának főbb megállapításai:
A korrupciós érzékelési index (CPI) alapján Magyarország
világviszonylatban közepesen korrupt országnak tekinthető, azonban a
saját régióján belül a mezőny végén helyezkedik el.
Magyarország 2007 és 2020 között évente a GDP-je több mint 3,5%-át
kapja az EU-tól, ami sokkal nagyobb a német Marshall-terv 3 évre járó, a
GDP évi 2%-át kitevő segítségnél
A TIM kimutatása szerint a régi EU-ciklusban a gazdaságfejlesztésre
fordított források aránya 24% volt és ez nő meg a kormány tervei szerint
60%-ra, ami az abszorpciós nyomás miatt növeli a túlárazás és ezáltal a
korrupciós kockázatok veszélyét
Az anyag szerint az uniós források felhasználásának rendszerébe beépül
egy minden szereplő által elfogadott, a megvalósuló fejlesztések
túlnyomó többségében érvényesülő járadék.
Számos jelből jól látszik, hogy az itthoni szervek nem jeleskednek a
túlárazási, illetve a korrupciógyanús ügyek felderítésében, hiszen
egyetlen ilyen esetet sem jelentettek az EU Csalás Elleni Hivatalának
A 2014-2020-as időszakra érvényes jogszabályi környezet és az új
szervezeti rendszer a korrupciós kockázatokat is központosította.
Utóbbival együtt is igaz, hogy a közbeszerzéssel kapcsolatos korrupciós
és csalási kockázatok nagy része az uniós források felhasználásáért
felelős intézményrendszer keretein kívül jelenik meg.
Rengeteg pénzt kaptunk, de mire jutottunk vele?
Nagyobb, mint a Marshall terv…
Magyarország
jelentős mértékű fejlesztési forráshoz jutott uniós tagságának első
költségvetési ciklusában. A korábbi nagyszabású Marshall-terv keretében
Németország nyugati része az akkori éves GDP mintegy két százalékának
megfelelő forrást kapott egy három éves időszakra elosztva – mutat rá a
TIM anyaga. Magyarország 2007 és 2020 között a jelenleg egy év alatt
megtermelt GDP-je közel 60 százalékának megfelelő összeget kap
fejlesztési célra az Európai Unió költségvetéséből, ami évente a GDP-hez
viszonyítva több mint 3,5 százalékot jelent.
Bár ezt
az összeget csak fejlesztések finanszírozására használhatjuk fel, de
megállapíthatjuk, hogy bizonyos területeken minden korábbinál
lényegesen több elkölthető és elköltendő pénz áll rendelkezésünkre. Ez a
helyzet magában hordozza a túlárazást és számottevően megnöveli a
korrupció lehetőségét, illetve veszélyét – hívja fel a figyelmet a TIM.
A
tanulmányból kiderül, hogy a 2007-2013-ra vonatkozó tapasztalat alapján
a forrásbőség Magyarországon óriási abszorpciós nyomást okozott, ami
háttérbe szorította a hatékonyság szempontjait, illetve már nem
feltétlenül a minőség, hanem a mennyiség számított. A tanulmány ezzel
összefüggésben kifejti, hogy a hazai fejlesztési programok hatékonysága
általában alacsony. Ennek egyébként egyfajta tükörképe lehet az, hogy a
beömlő források ellenére stagnált, illetve romlott az ország
nemzetközi versenyképessége.
Beömlő EU-támogatások és romló versenyképesség
Jó
példa erre a vállalkozásoknak nyújtott állami támogatások, hiszen az
elmúlt bő egy évtizedben az uniós átlag 2,7-szeresét fordította
vállalatok állami támogatásra, miközben versenyképességi mutatói az
átlagnál gyengébben alakultak.
Románia
a 47., Magyarország pedig a 48. helyen stagnált a svájci IMD 2015-re
érvényes versenyképességi listáján, közben a szlovénok 6 helyet javítva
a 49. helyre, a görögök pedig 7 helyet javítva az 50. helyre jöttek
fel. A régiós országokat tekintve a legjobban a litvánok állnak: 6
helyet javítva a 28.-ra jöttek fel, őket a csehek követik (4 helyezést
javítva) a 29. helyen. Az észtek a 31. helyen láthatók, a lengyelek 3
helyet javítva a 33.-ra jöttek fel, viszont érdekes, hogy a lettek 8
helyet rontva a 45.-re zuhantak vissza. A szlovákok 1 helyet rontva még
mindig megelőznek minket a 46. helyezésükkel. A régiós országok közül
mögöttünk csak a szlovénok (49. hely), a bolgárok (55. hely), illetve a
horvátok (58. hely) láthatók.
A
Világbank Doing Business versenyképességi rangsorában az új módszertan
szerint a 40. helyről idénre a 42. helyre csúsztunk vissza, amelynek
hátterében az áll, hogy a 10 fő szempontban Magyarország egy esetben
javított egy helyet, három tekintetben nem történt változás, míg hat
esetében romlott a magyar helyezés.
A
tanulmány rámutat arra a fontos szempontra is, mely szerint a
jelenlegi, 2014-2020-as programozási időszak forrásainak 60 százalékát
közvetlen gazdaságfejlesztésre akarja fordítani a kormány, míg az
előző, 2007-2013-as periódusban ezek aránya az ő adataik szerint csak
24 százalék volt (a kormány rendszeresen 16 százalékot mond). A
közvetlen gazdaságfejlesztési források arányának és összegének ilyen
jelentős növelése ezen a területen nagyon felerősíti az abszorpciós
nyomást, ami hozzájárul a korrupciós kockázatok fokozódásához – mutat
rá a TIM anyaga.
El kell költeni, akár túlárazással is
A
tanulmány szerint az, hogy a magyar kormány az EU-tól érkező források
maximális felhasználására törekszik, nő annak a veszélye, hogy
központosítva zajlik a projektek túlárazása. Leegyszerűsítve arról van
szó: a forrásfelhasználás egyetlen kiemelten kezelt kérdése az,
Magyarország el tudja-e költeni az uniós pénzt, aminek elérésében
segíthet a túlárazás is. Éppen emiatt a TIM szerint 2007 és 2013
közötti időszakban rendszeresen túlárazták az uniós projekteket.
A
vezetői interjúk alapján a tanulmányból kiderül, hogy az Európai
Bizottság ellenőrző szervei a túlárazások megítélésénél egy körülbelül
20 százalékos mértékű tűréshatárt alkalmaznak, igaz ezzel a kis mértékű
csalások felett is szemet hunyhattak. Mivel a 2007-2013-as ciklusra
mintegy 8700 milliárd forintnyi forrás állt az ország rendelkezésére,
ebből az adódik, hogy mintegy 1600 milliárd forintnyi túlárazást
nézhetett el nekünk az EU.
Az
uniós ellenőrzések akkor eredményeznek az ország számára pénzügyi
korrekciót, ha a túlárazások kirívóan magasak, de ezt igyekeztek
elkerülni a hatóságok, és így rendszerszinten egy 15-25 százalékos
túlárazás intézményesülta tanulmány szerint.
Mit jelent a korrupció?
A
korrupció során a szereplők bizonyos csoportja gazdasági előnyt szerez
ellenszolgáltatás nélkül, ezért a túlárazást nevezhetjük ebben az
esetben a járadékszedés egyik fajtájának. A korrupció a járadékszedés
többi formájához hasonlóan társadalmi szinten veszteséget okoz, mind a
kevésbé hatékony erőforrás-allokáció, mind a működtetés és az üldözés
költségei révén.
A
korrupció visszaszorítása nemcsak etikai, hanem gazdasági
megfontolásból is fontos. A TIM anyaga szerint azzal, hogy a rendszert
központosították és új szervezeti rendszert alakítottak ki, nem
szüntették meg a korrupciót és a túlárazást sem, sőt a veszély ugyanúgy
fennáll és fenyegeti a magyar gazdaságot.
Mi az a csalási háromszög?
A
tanulmány rámutat a szakirodalomban azonosított csalási háromszögre,
melynek minden eleme rendszerszinten jelen van a magyar uniós
fejlesztések megvalósításában. A hazai uniós fejlesztési rendszerben
több területen is megtaláljuk a csalási háromszög alkotó elemeit:
A csalás megvalósulásához szükség van a lehetőségre, amit a kontroll
gyengesége teremt meg. A csaló számára különösen fontos, mekkora esélye
van annak, hogy a csalás felderítetlen, vagy felderítés esetén
büntetlen marad. A kontroll gyengesége lehet rendszerszintű, vagy
egyedi mérlegelésre épülő.
A
racionalizálás során a csalás elkövetői maguk és a külvilág számára
megindokolják a járadékszerzést. Olyan érvelést alakítanak ki, ami
elfogadhatóvá teszi a formálisan jogtalan jövedelem megszerzését,
például azzal, hogy a járadék más sérelmeket kompenzál, vagy mások is
ezt teszik.
A pénzügyi
nyomás, ösztönzés, vagy motiváció előállhat nélkülözés, vagy mohóság
miatt. Ha a lehetőség és a belső felmentés megvan, akkor a háromszögnek
ez az eleme sok szereplőnél érvényesül, vagy kialakul.
Minden adott a “sikeres módszerekhez”
Mivel a
tanulmány leírja, hogy a kontrollrendszer elfogad egy jelentős
túlárazást (a fent említett 20 százalék körüli mértéket), így a
leleplezés esélye kicsi, és a büntetés mértéke összességében jóval
alatta marad a megszerezhető járadéknak. Így tehát megvan a csalás
lehetősége.
A
csalások rendszerszintű elfogadására a TIM anyaga szerint jó
illusztráció a kistelepüléseken megépített, kirívóan drága játszóterek
esete. A csalások leleplezése után a visszafizetendő támogatást a
központi költségvetés megtérítette a települési önkormányzatoknak,
mintegy legitimálva az önrész beépítését és a kivitelező járadékát
egyaránt beépítő túlárazással megvalósított csalást.
Az
anyag részletesen bemutatja azt is, hogy az uniós források
felhasználása során milyen csalási és korrupciós módszerek
azonosíthatóak a rendszerben. A továbbiakban ezeket foglaljuk össze 9
pontban.
(portfolio)
Bal-Rad komm: “…Minden adott a “sikeres módszerekhez”…”
Bizony-bizony! Csakhogy a az emlegetett “Marschall-segélyt” a nyugati országok ELSŐSORBAN A GAZDASÁGUK TALPRAÁLLÍTÁSÁRA KAPTÁK!
Az EU-tól Magyarország számára
visszacsepegtetett “fejlesztési pénzek” viszont NEM FORDÍTHATÓK SAJÁT
GAZDASÁG MEGTEREMTÉSÉRE, csak infrastruktúrális fejlesztésekre. (Amiből
aztán SAJÁT GAZDAGODÁST-politikusit, holdudvarit-lehet és tudnak
összecsiholni! A kedvezményezettek!)
Ezek az EU-tól
visszacsepegtetett összegek ALAMIZSNA MENNYISÉG MAGYARORSZÁG ODAVETETT
GAZDASÁGÁÉRT ÉS PIACAIÉRT! Mintha csak kamatot kellene fizetniük egy
örökre nekik ajándékozott komoly összegű betétért.
Ezek az ún. “túlárazási
lehetőségek” a mindenkori magyar politikai bűnbandák hűbérét képezik.
Mivelhogy az EU “adja”-ő is szabja meg, hogy mire fordítható!
Nyilvánvalóan nem olyan dolgokra,amellyel saját magának teremt
konkurenciát. Az árulás bére ez a húsz százalék! Az egy véka ezüst.
A JÚDÁSPÉNZ! Cca 320 milliárd forint!
