Egy, még a Ratzinger-éra alatt
összehívott vatikáni „szakértőkből” álló bizottság, melynek Camillo
Ruini a vezetője, s melynek feladata a Medjugorjei „jelenések”
kivizsgálása volt, a „Vatican Insider” internetes honlap beszámolója
szerint, végső jelentésében annak a meggyőződésének adott hangot, hogy
az 1981. június 24-én kezdődött és azóta megszakítás nélkül folytatódó
„Mária-jelenések” közül az első hét természetfeletti eredetű volt, csak
az ezeket követő immáron több ezerre rugó „jelenés” nem valódi [azaz
magyarul: haszonvágyból hiszékenyekkel szemben elkövetett aljas
csalás].
A bizottság tagjai tehát többéves
vizsgálódás után arra az eredményre jutottak, hogy a hat „látnoknak”
1981. júniusa és decembere között hét alkalommal valóban Isten Anyja
jelent meg. E döntésükkel tulajdonképpen arról tettek
bizonyságot a világ előtt, hogy „szakértői” véleményük szerint olyan,
mint természetfeletti kegyelem nem létezik.
Mert jelentésükből csak ezt az értelmet
lehet kiolvasni: 1) Az Úristen nem lát bele a szívekbe, nem mindenható
és nem mindentudó, ezért azt sem tudhatta előre, hogy méltatlan
emberekhez küldi el a Boldogságos Szűz Máriát.
2) Ami az elsőnél
semmivel nem kevésbé szentségtörő következtetés, hogy a bizottság
tagjai szerint vagy egyáltalán nincs kegyelem, vagy ha van, az
semmilyen nyomot nem hagy abban az emberben, aki részesül benne. [Ha a
kegyelemnek nincs hatása, akkor nincs kegyelem sem. És ha Isten nem
mindenható és mindentudó, akkor nem Isten többé.]
Jézus ezt mondta Nikomédusnak: „Bizony,
bizony, mondom neked: aki nem születik újjá, az nem láthatja meg az
Isten országát.” (Jn 3,3)
És János Evangéliumában ez áll: „Az Ige
volt az igazi világosság, amely minden embert megvilágosít. A világba
jött, a világban volt, általa lett a világ, mégsem ismerte föl a világ.
A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Ám akik
befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek.
Azoknak, akik hisznek nevében, akik nem a vérnek vagy a testnek a
vágyából s nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek.” (Jn 1,9-13)
Kézenfogható ezekután az a következtetés
is, hogy a vatikáni „szakértő papoknak” nemcsak elvileg nincs semmi
fogalmuk az isteni kegyelemről, de valószínűleg soha nem is volt benne
részük, hiszen az isteni kegyelem meglétét nemcsak a kegyelmet kapó
környezete, de maga a fogadó is észleli magán.
Jézus mondta
tanítványainak: „Ti vagytok a föld sója. Ha a só ízét veszti, ugyan
mivel sózzák meg? Nem való egyébre, mint hogy kidobják, s az emberek
eltapossák. Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült várost nem
lehet elrejteni. S ha világot gyújtanának, nem rejtik a véka alá, hanem
a tartóra teszik, hogy mindenkinek világítson a házban. Ugyanígy a ti világosságotok is világítson az embereknek, hogy jótetteiteket látva dicsőítsék mennyei Atyátokat!” (Mt 5,13-16)
Az isteni kegyelem állapotában
levő ember nem csak elvi síkon van a kegyelem állapotában, hanem ez a
kegyelem teljesen átformálja, átjárja, ahogy Jézus mondta, újjászüli
őt. Éppen azért, mert a kegyelem az Isten-gyermekséget közvetíti az
embernek. Ezt minden kegyelmet fogadó azonnal észreveheti magán: ha
természeténél fogva türelmetlen ember, egyszerre csak türelmesen kezd
el reagálni olyan helyzetekben, melyekben korábban „felrobbant”. Ha
addig gyáva volt, egyszerre bátorrá válik stb. Ez a kegyelem az, ami a
vértanúkat képessé tette a legszörnyűbb fájdalmak elviselésére. A
kegyelem nem jó tulajdonság, amivel egy ember bír, hanem Isten
működése, ami az embert olyanná teszi, mellyé önmagától nem lenne
képes. Az érintett ember viselkedése, reakciói annyira eltérnek a tőle
megszokottól, hogy mind a külső környezete, mind saját maga számára
világosan észlelhető lesz – egészen addig, amíg valamilyen bűn miatt el
nem veszti Isten kegyelmét.
Az is teljes joggal feltételezhető, hogy
Isten saját édesanyját, a Szeplőtelen Szüzet csak olyan személyhez
küldi el, aki a kegyelem állapotában van. De ha mégsem (azaz, ha Mária
látogatása előtt még sem lenne az illető a kegyelem állapotában), akkor
az már a kegyelem mint ilyen tagadásával egyenlő, ha valaki azt hiszi,
azt állítja, hogy Isten Anyjának – pláne többszöri – megjelenése a
kitüntetett személyből nem teremt teljesen új, más embert! Akit Isten
Anyja nemcsak megajándékozott megjelenésével, de át is itatott saját
szeplőtelenségének erejével. Az ilyen ember – ha talán nem is egész
életében –, de közvetlenül Mária megjelenése, vagyis Isten rendkívüli
természetfeletti ajándékának fogadása után egyszerűen nem válhat
azonnal csalóvá, hazuggá, gazemberré! Ha azzá válik, mint ahogy a
bizottság véleménye szerint a Medjugorje-i hat „látnok” azzá vált,
akkor az első hét jelenés sem lehetett valódi.
Ebben az egész történetben nem az a
legrosszabb, hogy a zsinati szekta ebben a kérdésben is behódolt a
világnak, engedett az üzleti érdekeknek, hanem az, hogy a vallási
érzületet, a természetfelettiben való hitet, egyáltalán a
természetfeletti iránti megértést irtják ki a „katolikusokból”. Egy
ilyen döntés száz prédikációnál is hatásosabban veszi el az emberek
érzékét a természetfeletti erő, azaz Isten ereje, kegyelme iránt, és
teszi az egész katolikus vallást evilági üggyé, emberi szubjektív
világnézetté.
forrás:
www.kath.net – 2017. május 17
http://katolikus-honlap.hu/1701/termeszet.htm
