Malachi Martin atya részleteiben nemrégen feltett „A sötétség birodalma” című interjújából valók a következő megállapítások:
: – „A hit tudás. És Sátán ezt a tudást akarja megrontani.”
– „Lucifer ma embercsoportokra összpontosít. A szervezetekre koncentrál.”
– „Ma bizonyos erők úgy rendezik az ügyeket, hogy a világ állandó változásban legyen.”
– Ha az Egyháznak nincs pápája, akkor „szörnyű helyzetbe kerülnénk. Olyan lenne, mint egy rémálom. A legnagyobb szentek hitét tenné ez próbára. Sziénai Szent Katalin hitét. Jób türelmét tenné próbára. Fekete nap lenne, olyan nap, amikor minden ablakot feketével kellene beragasztani, eloltani a lámpákat, zsákvászonba öltözni, hamut hinteni a fejünkre vezeklésül, kegyelemért imádkozni. A hitünk darabokra törne. Ha ez megtörténne, megfizetnénk az árát, és a föld alá kényszerülnénk. … Szentségek nélkül senki sem mentheti meg a lelkét.”
1. „A hit tudás.” – Ezt a tényt a Biblia több helyütt így fejezi ki: „A bölcsesség kezdete Isten félelme.”
„A bölcsesség kezdete az Úr félelme, s a Szentnek ismerete okosság. … a balgák megvetik a bölcsességet és az intést.” (Péld 9,10; 1,7, és Sir 1,14; Zsolt 111,10)
Majd ugyanez részletesebben a Bölcsesség könyvében:
„Mert a bölcsesség legbiztosabb kezdete a tanulás utáni vágy; tanulni akarni annyi, mint szeretni a bölcsességet. … Mert Isten adta nekem a dolgok igaz tudását, hogy értsem a világ szerkezetét, az elemek erejét …. a szellemvilág hatalmát és az emberek gondolkodását. …. Mindent megismertem, ami el volt rejtve, s ami látható volt; mert a mindenség művésze, a bölcsesség megtanított reá.” (Bölcs 6,17; 7,17-26)
E világot Isten teremtette, következésképpen Ő szabta meg e világ törvényeit, és ezeket „használati útmutatásként” Ő adta át az embereknek. Ezért csak az az ember ismerheti fel az élet szabályait, csak az élhet okosan, működtetheti maga körül a világot bölcsen, aki hajlandó e szabályokat megismerni és betartani. De csak az lehet erre hajlandó, aki hisz Istenben, és aki ezért hisz Neki. Vagyis, akinek van hite, IGAZ hite, csak az tudja megszerezni a tudást, ami az élethez szükséges.
Ezért, aki Isten „útmutatását” semmibe veszi, az soha nem fog „tudni” sem: soha nem fogja a világon semminek megérteni az összefüggését, az okát, a miértjét, következésképpen se maga nem fog tudni eligazodni a világban, se mást nem fog tudni oktatni vagy vezetni e világban – az végső soron csak veszélybe sodorhatja önmagát és másokat is.
Mivel mára a világ túlnyomó többsége eretnek vagy pogány, logikus, hogy a tudatlanság az emberek között egyre csak növekszik. A mai ember, mind a képzetlen, mind az ú. n. képzett – köztük az ú. n. tudósok, szakértők – tudatlansága szinte határtalan. Mivel gondolataikból eleve kihagyják Isten létét és tanítását, bármiről is értekeznek, végeredményben mindenről csak téves vagy ködös elképzelésük lehet. És ami a legfájóbb: ez a tudatlanság a vallás dolgában, az emberi lét céljának kérdéseiben mára már egészen abszolút méreteket ölt.
Isten az embernek szabad akaratot adott. Sátán sem kényszerítheti erőszakkal semmire az embert, csak befolyásolhatja őt. És ezért a Sátán a befolyásolás legravaszabb és leghatékonyabb eszközeit találta ki. Az egész ú. n. ipari és technikai forradalom már évszázadok óta nem követ más célt, minthogy az embert a Sátán céljainak megfelelően befolyásolhatóvá tegye. És mivel időközben Sátánnak sikerült a hivatalos "egyházat" is a karmába kaparintania, sőt, saját legengedelmesebb, legszorgalmasabb kiszolgálójává tennie, az emberek hite és ezzel a tudása is végzetesen meggyengült. Így nem maradt számukra más menedék, csak az Istenben való végtelen bizalom, ami segíti őket hitük és e hitből eredő tudásuk megtartásában. Csak az az ember szabadulhat meg az ördög karmaiból, aki ellenáll a fősodornak, aki minden körülmények között megőrzi józan eszét, ítélőképességét – illetve, ezek forrását: az Istenbe vetett abszolút bizalmát és hitét.
2. és 3. „Lucifer ma embercsoportokra összpontosít. A szervezetekre koncentrál.” – „Ma bizonyos erők úgy rendezik az ügyeket, hogy a világ állandó változásban legyen.”
Az elmúlt mintegy ötven évben az év vége és az év kezdete csomó új törvény, új szabály és komoly drágulás bevezetésével telik el. Az idő múlásával e változások értelmetlensége, sőt kifejezett ostobasága, veszélyessége feltűnő módon megnövekedett. Így van ez idén is. A sok értelmetlen változtatás Martin atya 1992-ben tett kijelentésének igazát bizonyítják. Hiszen nehezen elképzelhető, hogy ennyi fölösleges, sőt káros, másokat egzecíroztató intézkedést ember magától találjon ki: ezek mögött csakis a Sátán által befolyásolt, sőt már teljesen magának megszerzett csoport állhat. A világ minden táján ilyen sok és egyforma ostobaságot csakis e csoport tagjai eszelhetnek ki. Ezek mind az emberek megfélemlítésére, eltömegesítésére és elbutítására, és ezáltal a Sátán céljainak gyorsabb elérését szolgálják.
A rendeletek számának emelése arra is kell, hogy senkinek ne legyen ideje értelmes, hasznos dolgokkal foglalkozni. Hogy már ne is juthasson el ahhoz a pillanathoz, amikor ereje és nyugalma lenne mással is foglalkozni, mint amit a hivatalok előírtak neki. Pláne, ne tudjon annyi csendet és nyugalmat maga körül teremteni, ami az imához, az értelmes dolgok tanulásához szükséges.
Néha úgy tűnik, hogy Isten ezt az időt azért engedte meg, hogy a hitetlenek vagy csak kételkedők a napnál is világosabban felismerhessék az Ő jóságát és törvényeit, és Sátán gonoszságát. A hitetlenek egyik nagy, legtöbbet hangoztatott érve Isten ellen nagyjából így hangzik: „Ha van Isten, miért enged meg ennyi szenvedést?” – És ha erre azt a felelet kapják, hogy Isten az embert szabad akarattal teremtette, mert azt akarja, hogy azok szabadon válasszák Őt, akkor a szabad akarat fogalmával van gondjuk, azt nem értik meg, illetve magyarázzák félre.
Vegyük észre, hogy korunk kiválóan alkalmas a szabad akarat mibenlétének, azaz Isten és a Gonosz „módszereinek” a megértésére és megkülönböztetésére. Isten szellemi, lelki téren egyáltalán nem adott szabad választási lehetőséget teremtményeinek. Miután Ő maga a Bölcsesség, a Jóság, Ő tudja a legjobban, hogy 1) mi a célja az embernek; 2) hogyan érheti el ezt a célt, azaz az örök üdvösséget. Ezért a kezdetektől fogva egészen pontosan tudtára adta az embernek, hogy mit szabad tennie, és mit nem!
Ugyanakkor, és ez isteni szeretetének és jóságának jele, nem használ semmilyen fizikai eszközt az emberek engedelmességének a kicsikarására. Magyarul: Isten nem áll pisztollyal az ember háta mögött, hogy kényszerrel rávegye a jóra.
Ha valaha, hát akkor napjainkban a napnál is világosabb, hogy a Gonosz mindig pont ennek az ellenkezőjét teszi: Sátán mindig kényszerít, régebben különösen fizikai eszközökkel, testi kínzással, napjainkban megfélemlítéssel, csalással, hazugsággal, féligazsággal és újabban durva egzisztenciális fenyegetésekkel. De legesleginkább értelmetlen, sőt gonosz és a szabadságot korlátozó törvényekkel, amiket az ő csapatának tagjai a világon mindenütt, ugyanúgy, ugyanakkor hirdetnek ki, ezzel is megakadályozva az alóluk való menekülés lehetőségét.
Ezzel tulajdonképpen Sátán, és az ő emberei, vagyis az egész világ vezetői megint fizikai kényszert használnak az emberiség ellen. Mégpedig azért, mert ők akarnak a világ urai lenni. Mert istenné akarnak válni, és azt akarják, hogy az egész teremtés az ő lábuk alatt heverjen, hogy ezzel Istent sérthessék meg. [lásd a honlap A cél: Isten végleges trónfosztása” című cikkét]
4. Ha az Egyháznak nincs pápája, akkor „szörnyű helyzetbe kerülnénk. Olyan lenne, mint egy rémálom. A legnagyobb szentek hitét tenné ez próbára.”
Korábban úgy véltem, hogy ha a 20. század nagy hitvallói, bennük például Konnersreuthi Neumann Teréz, nem halnak meg a "zsinat" alatt, vagy közvetlen előtte, utána, nem történhettek volna meg azok a rombolások az "egyházban", mint amik megtörténtek. Aztán alaposabban elolvasva és megértve életüket, rájöttem, hogy Isten azért vette ki őket e világból, hogy ne kerülhessenek veszélybe. Ezeknek az embereknek a hite ugyanis annyira pápa-függő volt, hogy valós veszélyt jelentett volna számukra az új Rómából érkező újításokkal való szembenállás. Legjobb esetben egyszerűen belehaltak volna.
Mára az a helyzet állt elő, hogy a meg- és áttérteknek könnyebb a pápa-kérdésen túltenni magukat, és ezért ebben a drámai időben könnyebb hívő katolikusnak maradni, mint a „született” katolikusoknak. Mert az „újoncoknak” könnyebb elfogadniuk azt a helyzetet, amit Martin atya így írt le: „Jelenleg a Sátán működik az "egyházban". Igen nagy erőre tett szert az "egyházban" a hitetlenség révén. … Az intézményes "egyház" nem egyezik meg Krisztus Misztikus Testével. … Ma már nincs lehetőségünk a bajok elkerülésére. Ma (1992-ben) az Egyház szervezete már nem létezik többé.”
Bergoglio egyre nyíltabb eretnek és barbár megnyilvánulásai miatt mind a hivatalos "egyházban", mind a német szedesvakantista körökben felerősödött annak vágya, hogy valamilyen megoldást találjanak a pápa-kérdésre: Azzal foglalkoznak, hogyan lehetne Bergogliot letenni, és új pápát választani. Az „összefogás” érdekében egyre dörgedelmesebb és sürgetőbb írások olvashatók az interneten.
Nos, ha Isten azt akarta volna, hogy ez a helyzet megoldódjon, akkor még idejében, amikor még nagyon sok igaz hívő létezett, mind a klerikusok, mind a laikusok körében, lehetővé tett volna egy ilyen megoldást. Ha ez az akarata Neki is, akkor támasztott volna olyan vezetőt, aki ezt le is tudja vezényelni. Ráadásul abban az időben, a mobiltelefon, az internet előtt évtizedekkel, a világ helyzete még nem volt olyan kétségbeejtő, mint napjainkban. Isten azonban senkit nem bízott meg e probléma megoldásával. Ami azt mutatja, hogy nem az emberekre bízta ezt a feladatott, mert ezt Ő maga fogja megoldani. Nekünk tehát nincs más dolgunk, mint Benne bízni, Neki engedelmeskedni, az Ő örökérvényű tanítását és parancsait követni, szüntelenül imádkozni, és amíg megengedi, érvényes szentséghez járulni.
Martin atya ezt a tennivalót így írta le: „Emlékeznünk kell arra, hogy Krisztus Misztikus Testéhez tartozunk. Ez a test valóságos! Olyannyira valóságos, mint az orr a maga arcán, de a természete szellemi. Ez azt jelenti, hogy ha egyszer a kegyelem állapotában van, akár itt a földön, akár a tisztítótűzben vagy a mennyben, egy olyan testülethez tartozik, amelyet a Krisztus által közvetített természetfölötti élet tart össze. Mi ehhez a testülethez tartozunk. A látható szervezet Péterrel, Jakabbal, Jánossal kezdődött és a többi apostollal, akik összevissza menekültek, hogy elkerüljék az üldöztetést. Városfalakról hajították le, vízbe fojtották, vadállatok elé vetették őket, lándzsákkal szúrták át a testüket, vagy fejjel lefelé keresztre feszítették őket. Ez volt akkor a látható Egyház. Az, ami 1950-ben megvolt [azaz a zsinat előtti, békebeli, szervezett Egyház], akkor még nem létezett. Nem volt szükség rá sem akkor, sem most. Jelenleg Isten megengedi, hogy elvegyék tőlünk.”
Szeplőtelen Szűz Mária könyörögj érettünk!
Jöjj el, Urunk Jézus!
https://www.katolikus-honlap.hu/2301/mm2023.htm
