Július 19-ei üzenet!!!!!!!!!
FELHÍVÁS OROSZORSZÁG MÁRIÁNAK TÖRTÉNŐ FELAJÁNLÁSÁRA
2016.JÚLIUS 19.
Püspökök, papok, és a Szent Charbel Rend tagjai, valamint Isten összes gyermeke, akik hisznek a világszerte történő különböző jelenésekben, és a sok látnoknak, és prófétának:
Egy különleges ajándék miatt hívlak benneteket, hogy egyesüljünk 2016. szeptember 8-ra, Égi Édesanyánk születésnapjára, és Szeplőtelen Szívének ajánljuk fel Oroszországot, amelyet az Egyház még nem tett meg. Kérem, hogy saját egyházközségetekben kérjétek meg a püspököket, papokat arra, hogy ezt tegyék meg, és ha lehet írjatok ez ügyben XVI. Benedek pápának, és Ferenc pápának is.
Pár nappal ezelőtt megkérdeztem a Kis Esőcsepp néven ismert látnokot Jézus szándékáról, hogy meg tudjuk-e ezt tenni, hiszen Oroszországgal kapcsolatban beteljesült Miasszonyunk próféciája; elterjesztette tévtanait (a kommunizmust) a világban, illetve Felajánlása nem történt meg.
A fatimai napcsoda 1917. október 13-án, du. 1 órakor történt, amely Jézus halálának órája. ( Portugáliában du. 1 óra Jeruzsálemben du. 3 órának felel meg.)
Ezért úgy gondolom, hogy a felajánlásoknak is ebben az órában kellene megtörténniük a világ különböző helyein, így pl.:
du. 3 óra Jeruzsálemben az du. 1 óra Portugáliában,
du. 2 óra Párizsban, Franciaországban,
du. 10 óra Sydney, Ausztrália,
de. 8 óra New York, USA,
de. 5 óra az USA nyugati partján,
de. 9 óra Brazília, Dél-Amerika, és így tovább.
Azt kérem, hogy egy szentmise által történjék Égi Édesanyánk megkoronázása a Felajánlásunkkal.
Jézus válasza: „Ez a terv nagyon kedves Számomra, és különösen Anyám számára. Oroszország felajánlásának nem lesz olyan hatása már, hogy megállíthatja a Kommunizmust, de sok kegyelmet fog árasztani Isten gyermekeire. Ez ki fog terjedni a hitetlenekre, sőt Isten ellenségeire is. Ha megvalósítjátok ezt, ez sok sátáni tervet fog keresztülhúzni, melyen épp most dolgoznak. Menj békében, leányom, kedvesem, a gyermekeimhez.”
Hozzáteszem, hogy a Garabandali Csoda jövő év Nagycsütörtökén lesz, áprilisban, az eucharisztia spanyol mártírjának, Prince Hermenegild ünnepén. Ebből következően a Figyelmeztetés ez év december 28. és a 2017. évi nagyhét között történhet, ami azt jelenti, hogy a harmadik világháború is kitör ezt megelőzően. A világgazdaság összeomlik, és az Egyházszakadás is,- valamint az Antikrisztus fellépése is - bekövetkezik.
Jézus újra megerősített abban, hogy most minden lehetséges.
Ezért kérek minden kedves, jó lelket, hogy csatlakozzon Szűzanyánk nagy Hadseregéhez, és együtt ajánljuk fel Oroszországot az Ő Szeplőtelen Szívének. Ne feledjétek, hogy jövőre lesz az Ő fatimai megjelenésének 100. évfordulója. Portugáliai Lúcia nővér, Szt. Ferenc, és Szt. Jácinta- imádkoznak értünk.
Isten áldjon mindnyájatokat: William Costellia.

SZENT HERMENEGILD vértanú


Április 13.
*Hispánia, 550 körül. +Tarragona, 585. április 13.
Vannak olyan mártírok, kiknek vértanúsága egyszerű, világos modellnek felel meg: egy istenellenes, ,,gonosz'' hatalom valamilyen módon kiprovokálja Krisztus szolgáinak hitvallását, hogy azután többé-kevésbé válogatott kegyetlenséggel megbüntesse ezt a hitvallást. Szent Polikárp (lásd: A szentek élete,108. o.) püspök, továbbá a nemes szűz, Szent Ágnes (lásd: A szentek élete, 52. o.) ilyen ,,klasszikus'' mártír. Másokban viszont a hit megvallásához olyan személyes és környezeti adottságok társulnak, amelyek elhomályosítják, sőt olykor a felismerhetetlenségig el is takarják azt. Az ilyen jellegű vértanúságokat nagyon jól ismerjük manapság; megvoltak azonban már a korai évszázadokban is. Közéjük tartozik Hermenegild is, bár mártír címét hivatalosan csak halála után ezer évvel ismerte el az Egyház.
Hermenegild a 6. század közepén született. Apja a nyugati gótok hatalmas királya, Leovigild volt, aki a svéveken és a keletrómaiakon aratott több győzelme után Hispánia uralkodója lett. Országán belül is megszilárdította helyzetét a hatalomra törő nemességgel szemben. A szomszédos frankokkal házassággal biztosított jó viszonyt: a fiának, Hermenegildnek megkérte és megkapta Ingundis királylány kezét. Az ifjú asszony azonban katolikus volt, és az ariánus nyugati gót királyi udvarban csaknem ellenséges légkör vette körül. Úgy látszik, mindenekelőtt Goeswintha, Leovigild második hitvese követett el mindent, hogy menye romlását okozza. Ingundis azonban szilárd maradt, Hermenegild pedig védelmezőn állt asszonya mellé.
Leovigild bizonyára helyesnek tartotta az ifjú pár királyi udvartól való elválását, és átadta Hermenegildnek a helytartóságot birodalma egy részében, Sevilla fővárossal. Ott azután Ingundis hatalmas pártfogóra talált Szent Leander (lásd: 119. o.) püspökben és hatásukra Hermenegild 580-ban katolikus lett. Leovigild felismerte, hogy a királyi ház vallási megoszlása nemcsak belpolitikai feszültséget hozna magával, hanem beláthatatlan nehézséggel járhatna kifelé is. Követelte fiától, hogy térjen vissza az ariánizmusra. Ekkor Hermenegild felvette a királyi címet, érmet veretett a saját nevével, és maga köré gyűjtött mindenkit, aki nem jó érzülettel viseltetett Leovigild uralma iránt, elsősorban a katolikus nemességet. A katolikus nyugati gótoknak ez az önmagában kis csapata könnyen talált szövetségesekre az ország határain túl. A svévek Miro király vezetésével már mintegy húsz év óta katolikusok voltak, a keletrómaiak pedig régebb óta. Mindenekelőtt Leovigildtől elszenvedett vereségük hajtotta őket a lázadó fiú táborába.
A király viszonzásul először is az ország hierarchiájára mért csapással válaszolt. Száműzte azokat a püspököket, akiket felelősnek tartott Hermenegild ,,lázadásáért'' és javaikat elkobozta. Messzemenő vallási engedményeket tett az ariánussá lett katolikusoknak. Utána nyílt harcra került sor. A diplomáciában és a hadvezetésben Leovigild volt a jártasabb; az ellenállás megtört. Hermenegildet elárulták, foglyul ejtették, és megfosztották királyságától, de kapott egy lehetőséget élete megtartására: ha kész arra, hogy apja hatalmának való alávetettségét az ariánizmusra történő visszatérésével bizonyítja, szabad lesz. Bizonyára Leovigild politikai indítékai álltak itt előtérben. Hermenegild számára azonban elérkezett hite megvédésének ideje, s ő állhatatos maradt. Miután halálra ítélték, hosszú, kínos fogságot kellett még kiállnia. Apja egy ariánus püspököt küldött hozzá, hogy megáldoztassa. Az Eucharisztiáról hónapok óta lemondani kényszerülő halálraítéltben erős kísértés ébredt, de felismerte a ravaszul szőtt hálót, és nem engedett a kísértésnek. Feldühödött apja ekkor 585. április 13-án, nagyszombaton lefejeztette.
,,Ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz.'' (Jn 12, 24) A Szentírás eme igéjének gyors beteljesedése már Nagy Szent Gergelyt (lásd: A szentek élete, 511. o.) is bámulatba ejtette, aki Dialógusaiban Leander püspök közlése alapján írta le Hermenegild vértanúságát. Röviddel Hermenegild halála után testvére, Rekkared vette át az uralmat a nyugati gótok birodalmában. Ő is katolikussá lett, és rövid idő alatt az igaz hitre vezette népét. A nemzet és vallás egysége, amelyért Leovigild megölte fiát, abban a hitben valósult meg, amelyért a fiú feláldozta magát.
Hermenegild emléke apja politikai és testvére egyházi sikere mögött háttérbe került, talán éppen azért, mert kortársai még nálunk is kevésbé tudták kibogozni a politikai és vallási problémák szövevényét, melyek halálához vezettek. Ma mégis úgy tekintik Hermenegildet, mint a katolikus Spanyolország nagy patrónusainak egyikét.