„Erre Simon Péter visszament, és partra vonta a hálót, amely meg volt tömve százötvenhárom nagy hallal. És bár ennyi volt, nem szakadozott a háló.” (Jn 21,11)

Tudjuk, hogy a szimbólumok olyan jelek, amelyek túlmutatnak magukon, egy nagyobb, mögöttes valóságot jeleznek. És talán annak is tudatában vagyunk, hogy a szimbólumokra való affinitás alapvető emberi vonás, amelynek már a történelem előtt jelentősége volt, isteni megerősítést nyert a történelemben, de a történelem után is jelentősége lesz. Ez utóbbi belátásához elegendő fellapoznunk a Jelenések könyvét.

A szimbólumok iránti fogékonyság mindig különös jellemzője volt Isten embereinek, a szenteknek. Azok, akik minden pillanatban az Úr arcát keresik, a rejtőzködő szerelmesük által adott jeleket figyelmesen és hálásan keresik, a szeretett személy egyetlen rezdülését sem tévesztik szem elől, és mindegyik jelentését igyekeznek megérteni.

Szimbolikus utalásokkal bíró események bőséggel történtek a szentírásban. Ezek közül különös helyet foglal el a csodálatos halfogás története. Ennek a történetnek azonban van egy olyan része, amelynek magyarázatában nem alakult ki összhang az egyházatyák között, a szentek különböző magyarázatokat adtak az abban szereplő 153-as szám szimbolikus jelentése tekintetében. Mert abban ugyan egyetértés van, hogy a halak nagy száma általánosságban az igehirdetés hatására megtérők nagy számát jelentheti, de miért pont a 153-as szám?

Egy mai ember egyetlen legyintéssel elintézi a kérdést, mondván: a 153 hal csak annyit jelent, hogy tényleg 153 hal volt, tehát pusztán sok halat, de semmivel sem többet. De az egyházatyák nem így gondolkodtak erről, köztük a szimbólum értelmezésében volt eltérés, nem abban, hogy ez valamit önmagán túlmutatóan is jelent.

Szent Jeromos a genezáreti tóban lévő halfajok számára való utalásként értelmezte a számot. Így ez a szám az evangélium jóhírének terjedését jelentené a halfajok nagy számával jelzett nemzetek között. De miért pont 153, ha nem annyi halfaj van a tóban és nem annyi nemzet a világon?

Szent Ágoston figyelmét az a tény is felkeltette, hogy a 153 nem egy szokványos szám. Ez ugyanis háromszögszám, az első 17 természetes szám összege. A számokat pontok, kavicsok segítségével ábrázolva szabályos háromszögbe lehet rendezni a 153-as szám kavicsait, olyanba, amelynek minden oldala 17 kavics hosszúságú! A háromszög szimbolikájáról még a mai keresztényeknek sem szükséges sokat magyarázni, de a 17-es száméról talán igen. Ez a szám Szent Ágoston számára az isteni törvény (10 parancsolat) és az isteni kegyelem (a Szentlélek 7 ajándéka) kombinációját jelentette.

De ennek a számnak még további érdekességei is vannak. Evagriosz Pontikosz beszél arról, hogy a 153 egy négyszögszám (100), egy háromszögszám (28) és egy körszám (25) összege. Ez pedig Isten (háromszög), a Föld (négyzet) és az Ég (kör) egyesítése. Érdekes, nem?

És még nincs vége, mert a 153 hatszögszám is, mégpedig a kilencedik hatszögszám, amelynek oldalhosszúsága is kilenc. A hatszög szimbolikáját ismerhetjük például a keresztény építészetből, gondoljunk csak a hatszög alaprajzú templomtornyokra. A hatszög forma szimbolikus jelentősége keresztény őseink számára abból a megfontolásból eredt, hogy a hatszög a kör (Ég) és négyzet (Föld) metszéspontjait összekötve jön létre, tehát az ég és Föld találkozásából.

Sokat sejtet tehát ez a szám, de mégis miért pont ennyi?

Az, hogy az egyházatyák nem találták meg az összehangzó magyarázatot, talán azért lehetett, mert akkor még nem volt lehetséges megtalálniuk, hiszen még nem volt ismert az, amire a szám utalt.

A Szűzanya és két szent, egy középkori és egy újkori kellett még ahhoz, hogy ismertté váljék: Szent Domonkos, aki a Szűzanyától megkapta a rózsafüzért és Montforti Grignon Szent Lajos, a Szűzanya iránti tisztelet, egyúttal a rózsafüzér apostola. Szent Lajos értette meg először, hogy a halak száma magára a hálóra utal, amely nem szakad el.

A 153-as szám a legerősebb hálót jelképezi, amellyel a nagy halakat fogják ki: a teljes rózsafüzér 153 Üdvözlégy imádságát.

Jámbor képzelgés? Nekem tetszik.

https://invocabo.wordpress.com/2022/02/12/153/