Tiltakozások után: Fontos szövegváltoztatások
az „ECCLESIA DE EUCHARISTIA” enciklikában
Az „Ecclesia de Eucharistia” kezdetű enciklika szövegét egy teológiailag igen fontos helyen utólag megváltoztatták. A 2003. április 17-i dátummal keltezett enciklika 2. pontjában ez áll: „Majd kezébe fogta (Krisztus) a borral teli kelyhet és így szólt: ‘Vegyétek és igyatok belőle mindnyájan: mert ez az én véremnek kelyhe, az új és örök szövetségé, mely érettetek és mindenkiért kiontatik a bűnök bocsánatára’” (lásd: Mk 14,24; Lk 22,20; 1 Kor 11,25).
Ismeretes, hogy a bor átváltoztatásánál mind a négy imában ez a helytelen fordítás található: „mindenkiért kiontatik” (holott a latin pro multis jelentése helyesen sokért vagy sokakért). Ebben az enciklikában közlik azonban első alkalommal már latinul is tévesen a bibliai idézetet. A megadott bibliai részben, Márk 14,24-ben ugyanis egyértelműen „qui pro multis effundetur”, azaz „sokakért kiontatik” áll. A Szentírás szövegének ezen meghamisítása ellen heves tiltakozás alakult ki, amelyben a pápát arra kérték, hogy a publikációnak a hivatalos orgánumban, az „Acta Apostolicae Sedis”-ben való közzétételéig korrigálják a szöveg kérdéses részét.
Az „Acta Apostolicae Sedis” 2003. július 7-i számában ezután már valóban ez áll az érintett helyen: „Majd kezébe fogta a borral teli kelyhet és így szólt: ‘Vegyétek és igyatok belőle mindnyájan: mert ez az én véremnek kelyhe, az új és örök szövetségé, mely érettetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára.’” Ezzel az enciklika hivatalos változatában az átváltoztatás latin szövege ugyanaz, mint a misekönyvben: erre a tényre egy lábjegyzet külön fel is hívja a figyelmet.
Mindazonáltal a Vatikán megfelelő internetes oldalát lapzártánkig még nem korrigálták.
A szöveg megváltoztatásából levonható következtetések
Lehetséges, sőt mostanában kötelesség a római szövegeknél is javítások kérelmezése, ha a szöveg annyira félreérthető, hogy fennáll annak a veszélye, hogy azok a hittan meghamisítására használhatóak fel, vagy egyértelműen ellentmondanak az Egyház töretlen hagyományának.
Akkor is, ha egy szöveg a pápa aláírását viseli, érvényes ez az alapelv. Veszélyes ugyanis az a felfogás, amely minden pápai szövegnek kötelező érvényűséget akar megkövetelni. Ugyanis az ilyen papalizmus a nyilvánvaló ellentmondások miatt gyakran átcsaphat a pápai tekintély elvi elutasításába (sedisvakantizmus). Többnyire az számít kivételnek – és ez már a formán és a szóhasználaton felismerhető –, ha a pápa valami olyasmit jelent ki, amelyet csalatkozhatatlan tanként kötelező elfogadni. Minden más esetben vizsgálat tárgyává lehet, sőt kell tenni a kötelezettség fokát és a tanbeli tradícióval való megegyezést. Ezt maga VI. Pál pápa erősítette meg értelmezési alapelvként a zsinat félreérthető fogalmazásaival kapcsolatban. VI. Pál pápa volt az is, aki 1969-ben a szentmise egyik téves definícióját – egy apostoli konstitúcióban – a bíborosok heves tiltakozása után visszavonta, és egy korrekt szöveggel helyettesíttette.
A mostani pápa (II. János Pál pápa) sem most először hagyott jóvá utólagos szöveg-változtatást. Ez az eset mindenesetre azt is megmutatja, hogy nem tartható fenn az a nyugtatgató kijelentés, amely azt állítja, hogy az átváltoztatás szavainak hamis fordítása – „pro multis = mindenkiért” – mögött nem áll dogmatikai szándék. Bárki legyen is felelős a Vatikánban az enciklika szövegének első változatáért, az illető pontosan tudta, hogy mit akar ezzel elérni.
Ó, milyen szívesen fogadnánk el mindent teljes bizalommal és gyermeki engedelmességgel, ami „Rómából” jön! De emlékezzünk: éppen e gyermeki bizalommal való visszaélés, ami egy sor nagyszerű pápával megélt tapasztalaton nyugodott, tette lehetővé a modernista kilengések nagy sikerét a 60-as évek óta. Csak így történhetett, hogy ebbe a mostani krízisbe kerültünk.
Az előttünk élt katolikusok generációinak más vészhelyzetekben kellett helytállniuk: járványokban, háborúkban, diktatúrák alatt és kívülről jövő üldöztetésekben. Nekünk az Egyház belsejében dúló krízisben kell megállni a helyünket. Mindazonáltal a „szellemek szétválásával” és Krisztusnak az Egyház sorsára vonatkozó örökérvényű ígéreteiben való töretlen bizalommal ezt a próbát is ki lehet állni.
http://www.katolikus-honlap.hu/060501/enciklika.htm