Pogány áldozat és keresztény áldozat. (A Szent István társulat Biblia szerint)
(1Kor 10:14-33) Ezért, kedveseim, kerüljétek a bálványimádást.
Értelmes emberekhez szólok, ítéljétek meg magatok, amit mondok: Az
áldás kelyhe, amelyet megáldunk, nemde a Krisztus vérében való
részesülés? S a kenyér, amelyet megtörünk, nemde a Krisztus testében
való részesedés? Mi ugyanis sokan egy kenyér, egy test vagyunk, mivel
mindnyájan egy kenyérből részesülünk. Nézzétek csak a test szerinti
Izraelt: akik az áldozatból esznek, nemde az oltár részesei? Mit akarok
ezzel mondani? Talán azt, hogy az áldozati hús vagy a bálvány ér
valamit? Dehogy! Amit a pogányok áldoznak, azt nem Istennek, hanem az ördögöknek áldozzák. Igazán nem óhajtom, hogy közösségre lépjetek az ördögökkel. Ti nem ihatjátok az Úr kelyhét is, meg a sátán kelyhét is. Nem részesedhettek az Úr asztaláról, meg az ördögök asztaláról.
Vagy ingerelni akarjuk az Urat? Talán erősebbek vagyunk nála? „Minden
szabad”, de nem minden használ. „Minden szabad”, de nem minden szolgál
javunkra. Senki se keresse a maga javát, hanem csak a másét. Mindenből
ehettek, ami a piacon kapható, anélkül, hogy lelkiismereti kérdést
csinálnátok belőle. „Az Úré a föld és minden gazdagsága.” Ha meghív egy
hitetlen, és el akartok menni, egyetek mindenből, amit feltálalnak, és
ne csináljatok belőle lelkiismereti kérdést. De ha valaki azt mondja: „ez áldozati hús”, ne egyetek belőle, egyrészt a figyelmeztető, másrészt a lelkiismeret miatt. Nem a ti lelkiismeretetekről beszélek, hanem a figyelmeztetőéről. Miért vessem alá szabadságomat egy másik lelkiismeret ítéletének?
Ha hálaadással eszem, miért szidjon valaki azért, amiért hálát adok?
Tehát akár esztek, akár isztok vagy bármi mást tesztek, tegyetek mindent
Isten dicsőségére. Se zsidót, se pogányt, se az Isten egyházát ne botránkoztassátok meg,
mint ahogy én is mindenkinek kedvében járok. Nem azt keresem, ami nekem
hasznos, hanem ami másoknak van javára, hogy üdvözüljenek.
Olvassuk
el figyelmesen ezt a szentírási részt Szent Pál apostol korintusiakhoz
írt elsõ levelébõl. Könnyen észrevehetõ, hogy ezek az intelmek ma is
nagyon aktuálisak...
Melyek Szent Pál intelmei ebben a szentírási részben?
- Hogy óvakodjunk a pogányok bálványaitól és a bálványimádástól;
- Hogy vigyázzunk, mert a pogányok bálványáldozatai az ördögöknek vannak áldozva;
- Hogy nem áldozhatunk Istennek is, meg az ördögöknek is;
- Hogy
a lelkiismereti szabadságunkkal nem élhetünk vissza és másvalaki
lelkiismereti megítélésének nem tehetjük ki magunkat. Nem gondolhatjuk
azt, hogy ha mi nem hiszünk a bálványokban, de bálványáldozathoz
járulunk, azzal megbotránkoztathatjuk a lélekben kisebbeket...
A jószándékkal nem lehet takarozni...
- Az Egyház lerakta az alapokat a nem keresztény vallásokkal való kapcsolatra a Nostra Aetate dokumentumban,
de nem azért, hogy megnyissa az utat a vallási szinkretizmus elõtt,
hanem azért, hogy a nagy világvallások közremüködjenek a közjóért a
világban;
- II. János Pál pápa 1986-ban létrehozta Asszisziben a világvallások találkozóját,
de nem azért, hogy létrehozzon az új világvallást, amelyben minden
vallás egy templomban imádkozik valamilyen istenhez, hanem azért, hogy
minden vallás elkötelezõdjön a békés együttélés mellett;
- A „Népek udvara” rendezvények
is azért jöttek létre, hogy a pogányok közelítsenek a mi üdvözítõ
Istenünkhöz, Jézus Krisztushoz és befogadják az örök igazságot, nem azért, hogy a keresztények részt vegyenek a pogány áldozatokban;
- Az Amazonas-szinodus is azért kellett volna legyen, hogy tegyenek valami jót a teremtett világ megõrzéséért, nem azért, hogy a Pachamama bálványnak hódoljanak.
Az eredeti elképzelésekhez képest, mára már a következõket láthatjuk:
- Az egyházi elõljárók behódoltak a nagy pogány világvallásoknak és egyezményeket kötöttek vezetõikkel (vagy elfogadó gesztusokat tettek irántuk), mint például a muszlimokkal, a buddhistákkal és a hindukkal;
- Ezek a nagy pogány világvallások, az egyházi elõljárók gesztusai által, Istentõl valónak lettek elismerve, gondolva és így megszüntették a missziót, az evangélium hirdetésének és terjesztésének minden alapját;
- Nyíltan mondják, hogy a misszió nem kivülre van, hanem az egyházon belülre, hogy nem akarnk megtéríteni senkit (mert az prozelitizmus),
nem akarják megkeresztelni pogányokat és teljesen feladják Krisztus
parancsát, miszerint minden népet az Ő tanitványaivá kell tenni és meg
kell kereszteni (Mt 28:19);
- A
globalázáció által létrehozott kevert lakosságú helységekben,
országokban, különösen a nagy metropoliszokban, mára már eljutottak oda,
hogy több vallás ugyanazt a templomot használja és nem ritkán vallási szimbólumaik együtt vannak kirakva;
- Abu-Dzabiban és Berlinben már építik az „Ábrahám Család Háza” komplexumokat, amelyek olyan templomszerû létesítmények, ahol a keresztények, a zsidók és a muszlimok együtt imádkoznak;
-
Olyan irányzat körvonalazódik, amelyben a három nagy egyisten hitû
vallás egyesül és ezekhez csatlakozik majd minden más pogány vallás. Ez
az isten azonban nem az élõ Isten, Aki teremtette a világot, Aki
elküldte egyszülött Fiát, hogy megváltson minket, Aki meghalt értünk a
kereszten, de harmadnapra feltámadt, fölment a mennybe és elküldte
nekünk a Szentlelket.
Mit tehetünk?
Minden eszköz adott üdvösségünk eléréséhez, ha feltétlenül ragaszkodunk hitünk bizonyos sarokpontjaihoz:
-
Higgyük és valljuk, hogy nem minden vallás vezet az üdvösségre, hanem
csakis az igaz keresztény hit, amit Isten nyilatkoztatott ki Krisztus
Egyháza által, amely a Katolikus Egyházban jelenik meg az õ
teljességében, amelyet az Õ Szent Fia, Jézus Krisztus alapított és
Szent Péter apostolra, meg a többi apostolok fundamentumára épített;
-
Higgyük és valljuk, hogy minden ember csakis Jézus Krisztus által
üdvözülhet, a Katolikus Egyház közvetítésével. Nincs üdvösség egyetlen
pogány vallásban sincs (1Tim 2:5). Azok a pogányok, akik önhibájukon
kívül, nem ismerték meg Krisztust, haláluk után a lelkiismeretük szerint
lesznek megítélve és az szerint üdvözülnek vagy kárhoznak el (Róm
2:14-16). Aki megismerte Krisztust, de nem hisz az evangéliumban és nem
keresztelkedik meg, az elkárhozik (Mk 16:16);
-
Minden más vallású emberrel együtt kell müködjünk a jóban, dolgoznunk
kell együtt békességben és szeretetben, de nem vehetünk részt
semmiképpen, semmilyen más vallású lelki, vallásos rendezvényen. Ez
külsõleg is, de lelkileg is botrányt, meg törést okoz, olyannyira, hogy
még a Lelket is kiolthatja (1Tessz 5:19).
-
Tartsuk magunkat távol azoktól katolikus papoktól, szerzetesektõl vagy
teológusoktól, akik nem a tiszta és egészéges krisztusi tanítást
hirdetik (1Tim 6:3), akik tisztátalan pogány elemeket csempésznek a
szentek hitébe és tanításába. Óvakodjunk piszkos kezeiktõl, a vallási
szinkretizmustól, a pogány, sátáni tanításoktól (Jak 3:15; 1Tim 4:1), a
zsidó okoskodásoktól (Tit 1:14) és a muszlim vagy buddhista démoni
bölcsességektől.
-
Távol kell tartsuk magunkat minden hamis ökumeniától, ahol egyesek
összevegyülnek a hitünket tagadó és szentségeinket káromló protestánsok
vallásával és istentiszteleteikkel. Ezek által, külsõleg, vagy akár
lelkileg is, megtagadjuk a mi Megváltónkat a szentségekben és a mi égi
Édesanyánkat, Isten Anyját, Máriát. A protestáns keresztények is a
Katolikus Anyaszentegyház által közvetített kegyelmekben részesülnek és
azok által jutnak el az üdvösségre (Dominus Iesus).
-
Minden botrány és rossz példa ellenére, hirdetnünk kell az evangéliumot
tettel és szóval. Legyünk készen mindig tanuságot tenni reménységünk
alapjáról (1Pét 3:15) és arról, hogy csakis Jézus Krisztus az egyedüli
Megváltó, az egyetlen út az üdvösségre és az örök életre.
Persze...
Ismerem a progreszivisták meg a liberálisok véleményét: Bigott
katolikus! Rendben van... Örömest vállalom ezt a szerepet... Inkább
legyek bigott katolikus, mint mások kárhozatát okozó tévtanító. Egy
dolog biztos: hogy ez az út biztos... Soha sem gondoltam azt, hogy csak a
konzervatív katolikusok üdvözülhetnek. Csakis azt állítom, hogy aki
hisz Jézus Krisztusban, úgy ahogy azt a Katolikus Egyházunk mindvégig
hirdette, az nem esik ítélet alá, hanem már átment az örök életre (Jn
3:18). A többiek, akik nem hisznek és élnek így, vagy eltérnek az igaz
hittől, azok ítélet alá esnek. És gondolhatjuk, hogy egy ítélet lehet
kedvezõ, vagy lehet kedvezõtlen... Miért akarná valaki kitenni magát
egy kedvezõtlen ítéletnek, amely esetleg a kárhozatba taszítaná? Mi
pedig nem ítélünk el senkit. Isten igéje fog mindenkit megítélni (Jn
12:48; Zsid 4:12)...
Vegyük magunkra amit Szent Pál apostol hagyott az Efezus presbitereire:
(ApCel 20:28-32) Vigyázzatok magatokra és az egész nyájra. Azért rendelt benneteket a Szentlélek az élére elöljáróul, hogy igazgassátok az Isten egyházát, amelyet a tulajdon vére árán szerzett meg magának. Tudom, hogy ha eltávozom, ragadozó farkasok törnek rátok, s nem kímélik a nyájat. Közületek is akadnak majd olyanok, akik rajta lesznek, hogy álnok szóval maguk mellé állítsák a tanítványokat. Ezért legyetek éberek, és véssétek jól emlékezetetekbe, hogy három éven át éjjel-nappal szünet nélkül, könnyek között figyelmeztettelek benneteket. Most
pedig az Istennek és kegyelme szavának ajánllak benneteket. Neki
hatalma van rá, hogy fölépítse művét, és megadja nektek az összes
szenttel közös örökséget.
Ima:
Uram Jézus! Növeld bennünk a hitet és ments meg minket a piszkos
kezektõl, melyek el akarják ragadni a hívek üdvösségét. Ámen.
https://tanusagtevo.blogspot.com/2023/05/amazonasz-botrany.html
