Néhány gondolat Karácsony előtt

Rohanó, tolongó, egymást szinte eltaposó emberforgatag kavarog a fővárosban. Karácsonyra készül a nép. A bevásárló csarnokokat, plázákat megszállta egy különös, bábeli zűrzavar. Olyan látványt nyújt az egész, mint egy zarándokhely, egy szakrális központ. Itt aztán vallástól, kortól, nemtől, etnikumtól függetlenül lehet áldozni. Mindenki térdepel a bűn oltára előtt és degeszre tömi a perselyt. Az emberek arckifejezése arról árulkodik, hogy bizony jól érzik magukat ebben az elferdült ünnep-várásban. Végignézve rajzuk beazonosítható, mely társadalmi osztályt képviselik, de ennek ellenére itt mindenki eggyé válik. Eggyé válnak az ocsmányságban, a sátán csarnokában, ahol mindenki bűnös, így senki nem lóg ki a sorból. A vergiliusi idézettel jellemezve, az arany utáni átkozott éhség. Jelen esetben ez sem igaz teljesen, hiszen az arany is lecserélődött fröccsöntött műanyagra, giccsre.

A szinte táncoló tömeg szédítően hat, mindenki igyekezett felvenni a legszebb ruháját, akárcsak egy boszorkányszombat. Kezdetét vette a jelképes értelemben vett és szó szerinti zabálás. Készülődés a még nagyobb zabálás ünnepére. A többségnek erről szól a keresztény világ legszentebb ünnepe. Mammon imádata, az aranyborjú előtti térdeplés. Nem érzik a halál mindent átható, pokoli bűzét, ami megtölti a bűn csarnokát. Nem látják a színfalak mögötti, démoni lényeget, a fertőt, ezért még mélyebbre húzza őket az ingovány a totális megsemmisülésük felé. A nincstelen koldusok a szemeteseket kutatják, a talált élelemmel pedig elvonulnak a mellék helységbe. Mindenki zabál és közben boldog. A csirke toklászból előállított fasírt is a legínyencebb étellé válik, itt az összetartozásban.

A díszítőelemek elnyomják az embert, kicsinynek érzi magát az óriási, díszítést szolgáló kellékek labiritmusában. Még azt sem veszik észre, mikor az egyik szerencsétlen összeokádja a mozgólépcsőt, így azon gyalogol a tömeg, pontosabban viszi a lépcső a vágyai felé. Mindenki vásárol, mindent vásárol. Kölcsönre is, ha az az ára. Teljesen mindegy mit, de vásárolni kell. Nyomakodni és törtetni kell, nehogy elfogyjon! A vágyak ilyenkor valóra válnak. Milyen vágyak ezek? Belegondolni is borzalmas téboly. A legfőbb romboló, a sátán parancsolta, állatias vágyak. Azok, amelyek nyomokban sem köthetek Szent Karácsony ünnepéhez. Az elmélyüléssel összekötött testi böjt tradíciója felcserélődött a zabálás és halmozás orgiájával. Sajnos a fenti sorok a nagytöbbségre jellemzőek, de talán még akadnak emberek, akik helyes irányt mutatnak a teljesen lezüllesztett embertársaiknak. Irányt kell mutatni, meg kell gyújtani a lámpást, ami kivezet a földi pokolból. Mert van kiút. Bármilyen gyötrelmekkel és szenvedésekkel is járjon, embernek maradni, példát mutatni kötelességünk. Ez az Arcvonal üzenete. Sursum Corda, azaz: "Föl a szíveket!"

Balassa Viktor

Karácsony előtti gondolatok

Adott egy vesztébe rohanó civilizáció, és egy szellemileg, erkölcsileg egyre pocsékabb állapotban lévő társadalom, amiben, vagy amivel párhuzamosan élnünk kell. Köztudott dolog, csak az egyéni felelősség kérdését érti félre szinte mindenki. 

Ez a rendszer szellemtelen, lelketlen, és embertelen. Már lassan a természeti (állati) szabályokat is kizárja, alulmúlja. Ez a világ gyakorlatilag a zsákmányszerzésre, és bárminemű valóban értékestől való folyamatos elszigetelésre törekszik. Ez az a világ, ahol semmi nem az, aminek látszik. A sok lehetőséggel bíró bankárok, nagyvállalkozók és sokat szidott politikusok, illetve a kisvállalkozók, és a szociális hálóba kapaszkodók között voltaképpen nem sok különbséget látok. Egy különbség van csupán: kinek több lehetőség jutott, ki ügyesebb, és persze rengetegen vannak, akik az élet által időről időre tálcán kínált korrekt (csupán anyagi) lehetőségeket is restek kihasználni. Nem látok erkölcsi különbséget aközött, aki a zsákmányt kénytelen-kelletlen szétosztja, és aközött, aki legalul rekedve mindig csak többet és többet akar a zsákmányból. Nem szoktam látni valódi szellemi különbséget egy művelt több diplomás családapa, és egy putris cigány között sem. A kivételek olyan ritkák, és olyan szétszórtak, hogy nem lehet úgymond statisztikát gyártani belőlük. Minden illúzió a mai világban, és minden mérce hamis, amiből válogatni engednek. Tagadom az emberi egyenlőséget mint nyilvánvaló hazugságot, de látom hogy az alacsonyrendűség felé tartva mindenki lassan egyformává züllik. 

Már lassan azokat a nem anyagi jellegű lehetőségeket sem tudják az egyének körülöttünk kihasználni, amit még megengednek nekik: a többség ahhoz is együgyű hogy boldog legyen, vagy igazi családi életet éljen. A mai "demokrácia" által kínált jogi és társadalmi lehetőségek is pőrén hevernek, még azok sincsenek kihasználva. Nem hit, felismerés, vélemény kérdése mindez. Ennek nyílt bevallása az önmagunk felé mutató őszinteségünk hiányának, vagy meglétének kérdése. Mindenki cinkos, és bűnrészes egyben – aki nem akarja tudatosan felismerni, lefékezni, megállítani ezt a rothadást önmagában, és önmaga körül. Esélyektől, nehézségtől teljesen függetlenül. 

Az amúgy csak névlegesen létező Magyarország államformája valójában Korlátolt Felelősségű Társaság (Kft.). Államvallásának és működésének alapja a gerinctelenség, a hazudozás. Istene a pénz. Igaz, ilyen egyházat nem találunk bejegyezve, mégis több millió lelkes híve van, több tízezer lelkipásztora, és rengeteg nagy hatalmú püspöke. De ha egy alsó-középkategóriás new-age vallási szektát megnézünk, az is jobban szervezett és minden tekintetben erősebb, mint a mi komplett ún. magyar szélsőjobboldalunk. 

A mai világunk ideológiája primitív, sötét, úgymond sátáni erők leképződése. Mert a mostani rendszernek igenis kőkemény ideológiája van. Ez az ideológia az, ami minden magasrendű szellemi érték megszüntetését, és az autonóm gondolkodás kialakulásának megakadályozását tűzte ki célul – és ezt a célt nagyjából el is érte. Bebetonozta magát, most már a maradék felszámolásán halad előre, hogy véletlenül se lehessen valós kapaszkodókat találni vele szemben. 

Szellemi és erkölcsi síkon a legkisebb ellenállás irányában hatol előre (állati és állat alatti ösztönökre alapozva rombol), mindenhol, mindenben ott van. Fegyveres erőszak, haláltáborok, és pártállam nélkül nagyságrendekkel többet elért az aktuális módszer, mint amire a kommunista elnyomás valaha is képes volt. A "megfelelő" viselkedéshez még kifejezett alapműveket sem kell elolvasni. Sőt, egy könyvet sem kell elolvasni egész életünkben ahhoz, hogy mindent "megfelelően", hiba nélkül tegyünk. Az emberek ebbe már beleszületnek, esetleg homályosan láthatják, hogy valami nem a jó irányba megy. Tehát az iskolában, a tömegtájékoztatásban nem agymosás folyik, hanem szinten tartás. Az emberek gyakorlatilag politikai öncenzúrát gyakorolnak, mert érzik, hogy súlyos következményei vannak annak, ha nem simulnak be. Gyávák, és haszonlesők – nemigen van ellenpélda. A süllyedés folyamatos, az aktuális pénzügyi, gazdasági helyezettől függetlenül. Sőt, a jólét csak valamelyest gyorsítja. Nem kell politikai kérdésekig sem elmenni. Hiszen egy hétköznapi munkahelyi probléma kapcsán is a meghunyászkodást választják, magánéleti téren pedig a tömény hazudozást és elhallgatást. A csekket egyesek már akkor is befizetik, ha tudják, hogy az éppen hibás elszámoláson alapul. Csak nyugalom legyen. 

Az uralkodó világnézet elhiteti magáról azt, hogy nincs jobb nála, és ez sikerült is neki: öngyilkosságra vett rá komplett nemzeteket. Általában véve a puszta emberi mivoltát nincs igénye az embereknek kitölteni. Öncenzúrára, hallgatásra, megalkuvásra kényszerít rá szinte mindenkit ÖNMAGA. ÖNMAGÁVAL SZEMBEN, ha időről időre feldereng az igazság utáni vágya. Aki pedig nem bír a saját makacsságával, az végül valahogyan mégis parkolópályára áll, vagy pótcselekvésekben ragad. Így már ott tartunk, hogy tényleg nincs jobb és működőbb választás a mai valóságnál. Már aki a felkínált lehetőségekből szeretne dolgozni, és nem megalkotni szeretné a lehetőségeit. 

Talán az eddig leírtakból kiderült, hogy ez a rendszer-ideológia tökéletesen ki van munkálva. Mindent áthatott, és lehetetlen anélkül élni, hogy túlzott mértékben meg ne alkudna vele az egyén. Radikális lemondások, társadalmi elszigetelődés, és egzisztenciális hátrányba kerülés nélkül nem lehet számottevő oppozíciót elfoglalni vele szemben - sugallják. Pedig el kell áruljak egy titkot, ez nem így van: csak egy csettintés az egész. A szellemnek ugyanis nincs szüksége egy fillérre sem, és nincs szüksége beszélgetőpartnerre. A többi része a nehezebb: lelkileg elhinni, hogy tényleg csak egy csettintés. És ha már sikerült elindulni a végtelen úton, el kell hárítani a további felmerülő kételyeket. Hirtelen nagyon sok hétköznapi dolog van, ami zavarni kezd majd. És ezektől a dolgoktól kíméletlenül meg kell majd szabadulni. Ezt nevezem én magamban szellemi ellenforradalomnak. Az értékek ellenforradalma az értéktelenség forradalmának uralma megdöntésére, amit csak szellemi síkról, önmagukból kiindulva lehet megvívni. Nem csupán meg kell védeni, hanem először fel kell építeni magunkban azt, ami ellen ezek a lehúzó erők minden elképzelhető módon küzdenek. A hétköznapi életben, a technikai megvalósítás akkor adja magát, ha a lényeg rendben van! Részletkérdés az eszköz, a "hogyan", ha a "miért" már kiderült. Ha tényleg kiderült, akkor az energia, és a lehetőségek határa korlátlan! Aki önmagát rendbe tette, az a környezetében is rendet akar, és tud majd tenni. Ez a harc két fázisa, amit nem lehet felcserélni. Ez a harc pedig megvívandó függetlenül attól, hogy megnyerhető-e, vagy nem? Nem a győzelem esélyei számítanak, nem kell azokat latolgatni. Nincsenek trükkös mellékutak, nem lehet lépcsőfokokat átugorni.

A társadalmat nem megnyerni kell, hanem átalakítani.

Igaz vannak személyek és politikai szervezetek nem is egy, rengeteg, amely evvel a világrendszerrel névleg szemben áll. De valójában mindegyik csak a környezete bizonyos tényezőivel elégedetlen. Akár öntudatlanul is, de erősen kapcsolódik hozzá. Nem mernek komoly kritikát megfogalmazni a társadalommal szemben sem, nehogy a társadalom elforduljon tőlük – inkább keresnek külső tényezőket, amit "kergetni" lehet. Igaz ezt a társadalmat sosem fogják érdekelni ezek a dolgok, ahogy a külső tényezők sem érdeklik őket. Csak a hasuk és a nyugalmuk, ezért a lelküket is bármikor eladják. Lehet nekik könyörögni, meg lehet próbálni megnyerni őket – de ez manapság esélytelen. Már nem itt tartunk. Sajnálom, de az ügyes trükkök mostanság (haspártiak odaédesgetése, pártalapítás, önmagunk leálcázása, polkorrektség) csak a rossz fiúknak szoktak beválni. Ezek a szervezetek így vagy besimulnak, vagy elszigetelődnek és pótcselekvésekkel pazarolják az energiát. Értékrend szerint nem csak hogy megosztottak, de tisztázatlanok – tehát értékrend nélküliek. A gyakorlatban pedig nem hatékonyak, mivel önmagukból adódóan nem tudják felszabadítani a bennük gerjeszthető energiát. Maradnak tehát olyanok, akik sokszor rendszerellenes jelszavakat a zászlójukra tűzve a rendszer egy fogaskerekeként, voltaképpen támogatják azt. Bohócnak, fekete báránynak, időhúzásnak jók ezek a szakkörök. Mindenféle mellékutakat keresve kerülgetik a forró kását, és tévesztik meg, altatják el a kevésbé tapasztalt út-keresőket. Ezáltal manapság nem történt semmi különös, kirívó dolog ami legalább csak fékezte volna a lefelé ható folyamatokat. Az okokat valójában belül kell keresni: az egyes tagok, de még a vezetők sem szokták megütni azt a szintet, amiről papolnak. Hiányzik valami, amiről sosem esik szó: az egyének szellemi felelőssége, amiből az erkölcsi szint is következik. Főleg ha az illető arra vállalkozik, hogy másokat is segítsen, irányítson, csatarendbe állítson. Hol vannak az igazi vezetők, a példaképek? Közöttünk, bennünk elbújva! Harmadsorban pedig, ebből kifolyólag a technikai részletkérdések jönnek, hogy egy bármilyen nagyságú közösség hogyan működik valójában?

Mi tehát a megoldás?

A megoldás bennem van. A te megoldásod pedig benned. Ez az első lépcsőfok: ébernek lenni, önmagunkat sosem megállva tökéletesíteni. Tervezett, programszerű életet élni – aminek a szellem megragadása, és uralma a célja. A személyiséget, az életet, a világot pedig ennek kell alárendelni. A tévedés lehetősége fenn áll, de tévedésben szándékosan megmaradni bűn! A megalkuvás, a kisebbik rossz kiirtandó elve is ide tartozik. Elsőként és leginkább fel kell ismerni a dolgokat mozgató nyílt és titkos erőket önmagunkban, másokban, mindenhol. Keresni azokat, akik hasonló úton járnak – de nem a megerősítés végett (azt önmagunkban kell megtalálni), hanem a tanulás, és a győzelem miatt. Csak az őszinteség és az egyenesség vezethet célra, és legelőször mindig önmagunkkal kell őszintének és egyenesnek lenni. És nem számít, ha előzőleg akár éveken keresztül vezettetted magad valakivel az orrodnál fogva. Aztán megint egy másikkal. Mert végre rájöttél, és megvan minden lehetőséged arra, hogy végre másképp csináld – mert egy valaki van az életben akire valójában rábízhatod magad, és az csak te magad vagy. Ha jót akarsz tenni másoknak, keress olyanokat akik valójában felismerik, és értékelik benned azt, hogy jót teszel. Tudom hogy nehéz, de madarat tolláról. A csalódás maradjon azoké, akik másokra bízták rá magukat, vagy olyanokon akarnak minduntalan segíteni, akik nem érdemlik meg!

A hazugsággal szemben csak az igazság, az élőhalottként tengetett élettel szemben csak a fokozott tudatosság vezethet célra. Mindenkinek önmagában kell ezt a harcot megvívnia. Az élet minden pillanatában készen kell állni rá, és meg kell vívni.

Le lehet győzni a sötétséget? Igen. Minden pillanatban.

Vésztői Gyula

Kísérletileg igazolták, a marihuána rontja a memóriát

Azok a tinédzserek, akik napi szinten szívnak marihuánát, nagyon rosszul teljesítettek a memóriafeladatokon, és abnormális változások mutathatók ki agyi szerkezetükben – állapította meg az amerikai Northwestern Medicine tanulmánya.

A kutatók olyan tinédzserek agyát vizsgálták, akik sok marihuánás cigarettát szívtak. A memóriával kapcsolatos agyterületeik zsugorodtak, összenyomódtak, ami valószínűleg a neuronok csökkenését is jelzi.

Ezeket az abnormalitásokat két évvel azután rögzítették, hogy a tinik abbahagyták a marihuána-használatot. Az eredmények valószínűleg hosszú távú hatásokat jeleznek előre, olyanokat, amelyeket a skizofrének agyában is észleltek.

A kutatók szerint ráadásul a negatív változások annál erősebbek, minél korábban kezd el valaki marihuánát használni. Valószínűleg a memóriáért felelős agyterületek fiatal korban jóval érzékenyebbek a drogra.

A tanulmány a Schizophrenia című szaklap decemberi számában jelent meg.

(index)

AIDS robbanás Magyarországon

Az orvosok és a kutatók kimutatása szerint hamarosan az AIDS fertőzöttek száma jelentősen megugrik Magyarországon. A kutatók azonban kiemelték, hogy a legfertőzöttebb és legveszélyesebb AIDS hordozó a buzik csapata, akik körében a legjobban terjed a betegség. A kábítószerfüggők pedig a második legveszélyeztetettebb réteg. Valljuk be azt, hogy az egyik táborért sem kár. Azonban a heteroszexuálisok körében is megugrik a fertőzöttek száma. Ez már idegesítő tény. Egy AIDS fertőzött gyógyszeres ellátása évente 3 millió forint. Mivel fertőző, azaz akadályozandó a terjedést ingyenes gyógyszerekkel akadályozzák meg. A véleményünk az, hogy buznyákoknak meg kábítószereseknek ez nem járhat. Az ilyen gondokat kőbányában lehet kezelni elszeparálva őket az egészségesek tömegétől. Aki meg végleg nem bír magával, annak a kötél a legjobb megoldás. Spórolni így lehetne egy kicsit. Sajnos azonban még mindig hagyják őket vonaglani őket a pesti főutcán és népszerűsítik mocskos erkölcsüket évről-évre. Még egy ideig… 

Szeles József

Hihetetlen rothadás

A magyarországi kultúrairtó hadjáratát hihetetlenül fokozza mostanában az RTL Klub. A rothadásnak azon fokára jutottak, amit még a másik kereskedelmi csatorna, de a jelenlegi kormány által már megszerzett TV2 sem tud überelni. Nagyon izmosan kikerekedik az, hogy mindenféleképpen a mocskot akarják minden áron előtérbe állítani. A jelenleg lefutott X-faktor is megmutatta a mocsok tündöklését. Egy pornóst tolt a zsidó horda minden erővel előre, aki az elődöntőig jutott el. A díszes zsidó származású, buzi és egyebekből összerakott zsűri minden erővel nyomta előre az erkölcsi fertőt. Szikora, a szadeszos Geszti, a buzernyák Alföldi rendező úr és Tóth Gabi kitűnően rothasztották tovább a magyarság kultúráját. A jó tíz éve még plakátkiállítására óvszerrel körbevett pápát ábrázoló képet a Felvonulási térre kihurcolt zsidó Geszti a pornóst a tenyerén hurcolta és sztárolta. Erre nincs már mit mondani. De a döntőbe jutott Danics Dóra se azért jutott oda, mert ő olyan jó volt. Az anyja a zsidó Bach Szilvia humorista, aki a 2013-as zsidó nyári fesztiválon szórakoztatta az övéit. Hát kell ennél több? Persze Dórika nyert is. Egyszerűen gyomorforgató zsidó cirkusz az egész. Persze cigány is volt a versenyzők között, hiszen ide is kellettek a rejtett erőforrások. De vannak jó hírek is. Hiszen a kultúrarombolásban résztvevő Sebestyén Balázsról kiderült, hogy nem fizette be büntetéseit és valószínűleg ülni fog hamarosan. Reméljük, hogy odabent majd megfizet tetteiért és talál majd magának olyanokat, akik őt is vundersőnnek és zuperszexinek találják majd.

Szeles József

Krasznai Tünde és a gyerekek

A parlamenti gyermekkarácsony fellépőinek listája jelzésértékű azt illetően, hogy hová fajult a liberalizmustól szennyezett világunk. Az RTL Klub nevezetű szennyadó dalos műsorának felfedezettje lesz a fő műsorszám a parlamentben? Persze a sok politikai prostituált közé vígan befér. Krasznai ugyanis pornófilmekkel kereste (keresi) a kenyerét, minő véletlen, hogy őt jelölik meg az ifjúság példaképének, azzal, hogy megnyerették vele az említett vetélkedőt. Érdekes kérdés, hogy "színésznői kvalitásait" bevetette-e az említett cél érdekében. Az ilyen erkölcsi hulladékok a ragyogó példák? Az interneten keresgélve értesülhetünk arról is, hogy Krasznai a narkotikumokat is szívesen fogyasztja. Mindenesetre a cikk írásakor értesültünk arról, hogy a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat aggályosnak tartja a narkós-prosti gyermekek előtt való fellépését, így reméljük mi is, hogy az orgia ezúttal elmarad. Az viszont bizonyos, hogy "honatyáink" közül nem lógott volna ki a sorból.

Dunai István

Ó Szűz Mária,
Fogadd el tőlem szívemet,
Szerény virágos kertemet.
Örömöm és bánatom virágait
Mind neked adom.

Tied legyen az életem,
Ha csüggedek, te légy velem.
Szívből szeretlek jó Anyám,
Szűz Mária vigyázz reám.

Ámen.

Prófétai látás a betlehemi találkozón

Betlehemben gyűlt össze prófétikus tanácskozásra a katolikus karizmatikus megújulás 160 prominens képviselője, a katolikus karizmatikus megújulás közelgő 50 éves évfordulója kapcsán. Az alábbi beszámolóban olvashattok egy fantasztikus beszámolót, ami teljesen egybencseng azzal, ami a mi szívünkön van...

Catholic Charismatic Renewal Council
Archdiocese of Toronto
International Prophetic Consultation in the Holy Land (Bethlehem)

Kedves barátaim!

Köszönjük a folyamatos imát. Épp most tértem vissza Betlehemből, ahol egy nemzetközi találkozón vettem részt, együtt a katolikus karizmatikus megújulás más 160 vezetőjével egyetemben. Ez a találkozó nem konferncia volt, inkább egy "prófétai konzultáció" hogy együtt imádkozzunk és keressük az Úr akaratát a megújulás számára, különösen most, amikor lassan a megújulás 50. évfordulójához érünk. A találkozó nagyon erőteljes volt.

Michelle Moran az ICCRS elnöke beszélt Joel 2,23 és Deut 11,14-ről.

"Isten megadja az esőt az alkalmas időben...a korai és kései esőt. Elmagyarázta, hogy a bibliai helyszíneken a korai eső (az őszi eső) az, amely a magokat kikelti és a kései (tavaszi) eső pedig elkészíti az aratás számára a növényeket. A megújulás korai időszakában korai esőt kaptunk. Most a kettő közt vagyunk. Nem vagyunk még a kései esők idején, mert nem a a Lélek erejében mozdulunk, nem gyógyítjuk a betegeket, nem teszünk csodákat, nem megyünk a szegények felé, nem evangelizálunk erővel. Bűnbánatot kell tartanunk, mert időközben abba a csapdába estünk, hogy csak az embereket akartuk szórakoztatni és elkényelmesedtünk. Itt az ideje, hogy az embereket felkészítsük, hogy induljanak, mert a LÉlek minden idők legnagyobb aratását készíti, egy hatalmas aratást."

Minden egyes mondat hallatán egyre inkább megdöbbentem, mert bár nem beszéltem Michellel a témáról mégis, pontról pontra egyezett azzal, amit az Úr az én szívemre helyezett, hogy beszéljek róla majd a konferencia 3. napján.

A második napon a Szentlélek meglepett minket. Épp a délutáni szekció előtt elment az áram a hotelben és egész Betlehemben. A fények kialaudtak, a hangszórók elhallgattak. A vezetők épp azon voltak, hogy elhalasztják a délutáni szekciót és mindenkit megkérnek, hogy egyéni imával töltsék a délutánt. De az Úr egy prófétai szót helyezett a szívemre. Kikiáltottam és a fordítók fordították, egyik a másik után.

Az Úr arra emlékeztetett, ami 1967-ben a Duquesne-i hétévégén történt, ahonnan a katolikus karizmatikus megújulás egyáltalán indult. Ezalatt a hétvége alatt a vízvezetékek mentek tönkre a lelkigyakorlatos házban és ezzel úgy tűnt, az egész hétvégének lőttek. Úgyhogy mindenki elkezdett imádkozni vízért. Az Úr megválaszolta imáikat és a csöveket megszerelték, de ezen túl sokkal mélyebb jelentősége volt ennek az imameghallgatásnak: Élő vizek áradtak, a Szentlélek jött és öntötte azt a mennyből..így indult a katolikus karizmatikus megújulás. Ez volt a korai eső. Most már máshol vagyunk. A tény, hogy elment az áram, prófétai jelentőséggel bír. Visszagondolva: amikor vízért imádoztak, az Úr mennyei vizet adott nekik, nekünk tehát most "elektromos" erőért (power) kell imádkoznunk és az Úr meg fogja azt adni az égből. Figyelnünk kell erre a pillanatra, hogy mit üzen nekünk a LÉlek szimbolikusan és nagy erőért kell imádkoznunk, nagy bizalommal.

Azután, hogy elmondtam ezt, Patti Mansfield, aki a Duquesne hétévége egy résztvevője volt anno felállt és azt mondta: "meg akarom erősíteni ezt és még hozzátennék valamit. Amikor a csövek tönkrementek, David Mangan, egy másik ott levő diák, úgy döntött, előre hálát ad Istennek a vízért, amit adni fog. Az Úr most arra hív minket, hogy várakozó hittel adjunk hálát az erőért, a mennyei erőért a karizmatikus megújulás számára, erőért az egész Egyház számára, hogy erővel hirdessük az evangéliumot, a Föld határáig, hogy erővel döntsük le a válaszfalakat, mely a keresztények között vannak, hogy meggyőzően tudjuk eltávolítani a zsidó testvérek szemén lévő fátylat, hogy felismerjék Jézust a Messiást."

Ezután egy áldott dicsőítés és imádás kezdődött a sötétben, énekelve, kiabálva és megköszönve Istennek az erőt, meyet adni fog nekünk. Valaki feltartott egy feszületet (mert a kereszt az, ahonnan Jézus átszúrt szíve kapcsán a LÉlek eljön) és körbement vele a teremben. Mindenki meghajolt Jézus előtt és egy mélyebb módon ismerte el az Ő uralmát. Azután Oreste Peaser az ICCRS vezetője azt mondta: "Az Úr valóban Igét adott a katolikus karizmatikus megújulás számára! Nincs erőtök....gyertek hozzám!"- És bumm, a következő pillanatban felgyulladtak a fények! Mindenki megdöbbent mert mindenki prófétainak tartotta ezt a jelenséget.

Volt csend, azután több ima, letérdelés a kereszt előtt egyesével, bűnbánat, sok prófétai szó, hatalmas ujjongás és hálaadás. Egy prófétai szó így hangzott: "Nincs helye a büszekségnek mert mindannyian Tőlem függtök. Nincs helye a félelelmnek és bizonytalanságnak, mert mindaz, amit tesztek, Tőlem függ. Amikor mentek, Én veletek megyek erővel és hatalomma. Nem kell félneteke, mert ez az Én erőm lesz."

Egy másik szó: "Új hitet adok nektek, mély hitet. Ma minden kötöttséget feloldok, elvágom minden láncotokat. Ma szabaddá teszlek titeket, egy új várost építek köztetek, melynek ajtajai ma kinyíltak. És nagy tömeget látok, óriási tömeget. Drága Gyermekek, megújulás nem az lesz, ami volt,"... ha megtanuljuk hogy ragaszkodjunk az Úrhoz és kilépjünk magunkból. Jézus van elöl. Ő hívott minket és Ő tudja, mit csinál.. Elég sokáig jártuk a magunk útját. Jézus azt mondja, új győzelemmel emelkedik fel.

A találkozó többi része is szép volt, a 3. napon a prófétai közbenjárásra fókuszáltunk, a keresztény egységre, és a Lélekben való keresztségre, a karizmatikus ajándékok erejére amikor az elveszettek felé evangelizálunk. Utána csodálatos imaidő volt a Lélekáradásért. Utolsó napon meglátogattuk Jeruzsálem szent helyeit és még egy óra dicsőítésre és imádásra volt módunk az Emeleti teremben a Mount Zionon, azon a helyen, ahol a Szentlélek először áradt ki a gyermek Egyházra.

Mindannyian nagyon megerősödve mentünk haza, a szívünkben vivén a prófétai jeleket és szavakat, melyeket a Szentlélek adott és kértük az Urat új tömlőkért, hogy legyen miben tartani az új bort, melyet az Úr lekezdett árasztani. 2 ember a konferencián Taclóbanból jött, a tájfun sújtotta városból. A misén, az egyikük, aki pap volt, leírta, hogyan nézett ki a város: éhes, szomjas emberek, meztelenek, halottak mindenütt-és hogyan beszélt neki erről az Úr. Az ottani karizmatikus megújulás 10-20 embere veszett oda, szinte mindenkinek összedőlt a háza. A hatalmas központjuk is teljesen odalett, kivéve a kápolnát, ami csodás módon élte túl a tájfunt.

Egy 3 láb magas Miasszonyunk szobrot lesodort a szél a talapzatáról, amely a templom belsejében állt, de a szobrot a kápolnán KÍVÜL találták meg, egyenes helyzetben állva, sértetlenül! Tudták, hogy ez annak a jele volt, hogy a Szűzanya velük van és imádkozik értük. A pap elakarta halasztani a betlehemi útjának tervét az események miatt, de a közösségen keresztül az Úr próféciát küldött számára: "Menned kell!" Mivel a reptér is le volt rombolva, 24 órát autóztak Manilába, és éppen időben érkeztek a repülőhöz. A mise végén a püspök, -maga is filippino- nagyon szép áldást adott és énekelve egy prófétai szót: "Lássátok, újjáteremtek mindetnt! Legyetek türelemmel és bizalommal, mert veletek vagyok és szeretlek benneteket!" Hihetetlenül megindító volt.

Segítsük a Fülöp szigetieket imával és anyagi segítséggel!

Krisztus szeretetében:
Mary

Dr. Mary Healy
Sacred Heart Major Seminary

(Circo blogja, hagiosz )