Új emlékmű fogadja az embercsempészek hajóit

Ferenc pápa szeptember 29-én megáldott a Szent Péter téren egy hatalmas emlékműt, ami az embercsempészek hajóit ünnepli.

A bronz szobrok az "Akaratlanul angyalok" nevet kapta, a készítő pedig a kanadai katolikus szobrász, Timothy Schmaltz. Úgy néz ki, mint egy kommunista emlékmű (videó lent).

A szobrok egy hetet maradnak a Szent Péter téren, majd a vatikáni kertbe helyezik őket.

https://gloria.tv/article/2BFxSwFEsLHoDX7KKHckuYQ2H

Az őrangyalok

Minden katolikus érzi, hogy a régidőktől megjósolt, Istentől kinyilatkoztatott szellemi harc korunkban minden nappal, szinte minden órával erőteljesebbé és általánosabbá válik. Saját agyunkkal, testünkkel érzékeljük, hogy a keresztényellenes erők egyre erősebbekké válnak, miközben hitünk és erkölcsünk keresztény-katolikus védelme világszerte összeomlott [lásd ezzel kapcsolatban – többek között – a honlap következő cikkeit: Előrejelzések a XX. századra –    Our Lady of Good Success és Fatimai Miasszonyunk –    „A prófétai beszédet ne vessétek meg”].

Ebben a pápa-nélküli időkben [ezzel kapcsolatban különösen érdekesek az imént említett írások, hiszen azokban előre meg lett jósolva a szentségek, a papok, sőt a főpap eltűnése is!] már csak magányos egyének maradnak, akik az általános romlással és szétzülléssel szemben ellenállást tanúsítanak – a közösségek vagy megszűntek, vagy akarva-akaratlanul kiszolgálói lettek az ember-csinálta-egyháznak. Ennek következtében – látszólag – a Sátán megállíthatatlanul aratja egyik győzelmét a másik után, miközben a katolikusok ugyanilyen megállíthatatlanul egyik vereséget szenvedik el a másik után.
Pusztán emberileg nézve a harc végérvényesen elveszett. Pusztán emberi erővel ezen ellenséges túlerővel szemben egész biztosan nem lehet már semmit megnyerni. A néhány katolikusnak megmaradt egyén magányosan és kilátástalanul áll posztján. Mindazonáltal mostani helyzetünk legyen bármilyen reménytelen is, azt teljes bizonyossággal tudjuk, hogy minden felett Isten és az Ő gondviselése áll, és ezért minden, látszatra mégoly megalapozott, reménytelenség ellenére reményünknek töretlennek kell maradnia.

E minden józan remény ellen is meglévő reményünk Isten ígéretei, Isten mindenhatóságában való bizalmunk mellett a szent angyalok létezésében való hitünkből is táplálkozik. Isten az angyalokat különösen a mostani apokaliptikus időkre rendelte mennyei segítőnkül. Ugyanakkor, sajnálatos módon az is igaz, hogy mi ebben a szellemi harcban túlságosan keveset remélünk az angyaloktól, mert túl kevéssé veszünk részt csodálatos közösségükben és túl kevéssé élünk úgy, mint az ő barátaik. Holott a szent angyalok a legjobb barátaink, mert mi, csakúgy, mint ők, Isten gyermekei vagyunk. Maga Isten bízta rájuk a mi védelmünket, mert az ellenség túlerejével szemben okvetlenül szükségünk van erre a mennyei, erre az angyali segítségre.

Johannes Tauler O. P. (1300-1361) német misztikus a lelki élet mélyreható ismerője a bűnös elvakultságának tíz forrásáról szóló értekezésében írja, hogy az ember hálátlansága őrangyalával szemben az egyik legjelentősebb hálátlanság. „Ah”, kiált fel, „az embernek van egy őrangyala, aki a paradicsom egyik nagy hercege, és mégsem tiszteli őt! Ez a fenséges herceg egészen természetes gondoskodással van iránta, és ő egyáltalán nem, vagy csak nagyon ritkán gondol rá. Holott az angyal jobban szereti őt, mint az összes anya egyetlen fiát, és ez a hálátlan gyerek, ez a szerencsétlen elvakult, ez a konokul vesztébe rohanó bűnös se Istent, se az angyalt nem ismeri fel!”
Ne legyünk mi olyanunk, mint ezek a hálátlan gyermekek, hanem figyelmünket fordítsuk gyakran láthatatlan barátunk, őrangyalunk felé, hogy a segítségükben való bizalmunk megerősödjön.

A Szentírás tele van az angyalokról szóló leírásokkal. Az angyalok Isten világához és a mi világunkhoz tartoznak, ezen igazság felől a Biblia semmilyen kétséget nem hagy. Az ószövetségi könyvekben, Dániel, Judit, Tóbiás könyveiben konkrét esetekről is olvashatunk, melyekben az angyalok csodálatos módon mentették ki Isten embereit a halál torkából. Például Judit, aki megmentette a zsidókat azzal, hogy az ellenség vezérének, Holofernesnek levágta a fejét, maga tesz erről bizonyságot, amikor így kiált fel: „Amint igaz, hogy él az Úr, megőrzött engem az Ő angyala, mikor innen elmentem, ott tartózkodtam, meg ide visszatértem…” (Jud 13,20, az 1932-es Biblia-fordítás szerint)
Dávid király a zsoltáraiban tesz tanúságot a szent angyalok csodálatos segítő szolgálatairól. A 90. zsoltárban, az Istenben való bizalom eme megindító himnuszában így énekel: „Mert angyalainak parancsolt felőled, hogy megőrizzenek téged minden utadon; kezükön hordoznak téged, nehogy kőbe üssed lábadat. Áspison és baziliszkuszon fogsz járni, oroszlánt és sárkányt tapodol.” (Zsolt 90,11-13)
A szent angyalok tisztán szellemek, vagyis nem olyanok, mint az emberek lelkei, melyek arra vannak teremtve, hogy egy testtel egyesüljenek. Ily módon az angyalok Isten csodálatos képmásai, akik a legközelebb állnak Istenhez. Az angyal csak tudás és fény, csak akarat és szeretet, hiszen mivel értelme van, akaratának is lennie kell, hogy a felismert jót szeretni tudja. És ezért az angyalok Istent tüzes lángnyelvekhez hasonló forró szeretettel veszik körül.

Szent hitünk alaptanításából tudjuk, hogy egyedül Krisztus keresztáldozata szerezte meg számunkra Isten kegyelmét. A kereszten Krisztus kifizette lelkünkért a vételárát, lelkünk ezért az Ő drágalátos vérének a szerzeménye. Az angyalok az Emberfiának szolgái, vérének gondnokai, kezelői, akiknek legfőbb teendője az Ő kegyelmének a kiosztása. Ebből következik, hogy szent őrangyalunk oldalán a Sátán és az ő kísértései ellen sorakozunk fel: Ez a mi Urunk keresztje, Krisztus keresztjének ellenségei, távozzatok! És minden kivívott győzelem után hálásan hajtjuk meg térdünket Urunk előtt, mert „Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban.” (Fil 2,10)
A szent angyalok legbiztosabb és legszeretetteljesebb vezetőink. Isten minket az ő oltalmukra bízott. Ekként áll az angyal a zsidó nép élén, és az ő vezetése alatt vonul ki Mózes az egész néppel Egyiptomból át a Vörös tengeren („Akkor az Isten angyala, aki az izraeliták csapata előtt járt” (Kiv 14,19)). Az Úr így szólt Mózeshez: „Íme, én elküldöm angyalomat, hogy előtted menjen s őrizzen az úton, s bevigyen arra a helyre, amelyet neked szántam. Féld őt, s hallgass a szavára s ne véld, hogy megvetheted, mert nem nézi el, ha vétkezel, s az én nevem van benne.” (Kiv 23,20-21)
A Szentírás azon történetei, melyek azokról az esetekről számolnak be, amikor az embert angyalok vezették, mindig újra és újra bizalmat keltenek bennünk. Talán az egyik legszebb ilyen történetet Tóbiás könyvében olvashatjuk. Ráfael arkangyal a fiatal Tóbiás úti kísérőjeként és hűséges barátként és segítőként minden veszélyt és megpróbáltatást elhárít útjukból. Mikor apa és fiú arról tanakodik, hogy szolgálataiért mit adjanak neki, a fiú ezt mondja: „Micsoda bért adhatunk néki, atyám? Avagy jótéteményeiért mi volna méltó jutalom? Elkísért engem, és visszahozott épségben; maga vette át a pénzt Gábelustól, feleséget szerzett nekem, elűzte tőle a gonosz lelket, boldoggá tette feleségem szüleit, engem megóvott, hogy el ne nyeljen a hal, neked pedig megadta, hogy lásd az ég világosságát, egyszóval mindenféle jóban részesültünk általa. Mit adhatnánk neki, ami méltó lenne ezekért? Kérlek azért atyám, érdeklődd meg nála, méltóztatnék-e elfogadni mindannak a felét, amit magunkkal hoztunk?” (Tób 12,2-4)

Ugyanezt mondja Szent Bernát: „Egyetlen lélek sincs soha angyali kíséret nélkül; senki ne mondja nekem, hogy hol vannak vagy ki látta őket. Ezek a csodálatosan felvilágosult szellemek tudják, hogy a ti lelketek többet ér, mint az egész világ.”
A szent angyalok nagyon sokat tudnak nekünk mesélni a szellemek láthatatlan világáról, és arra oktatnak, hogy megtanuljuk megérteni ezt a világot! Ismerik minden egyes emberi lélek felbecsülhetetlen értékét, és ezért harcolnak értük az ördög sokfajta támadásaival szemben. Szent Jeromos is így tanított: „Olyan nagy a lélek méltósága, hogy születése után mindegyik védelmére Isten egy angyalt rendel.”
Urunk, Istenünk és Megváltónk ismeri az emberi élet számtalan veszélyét, ezért nem hagy bennünket egyedül ezekben a veszedelmekben, hanem egy szent őrangyalt ad mellénk. Ne felejtsük tehát, hogy segítő barátként mindig mellettünk van egy méltóságteljes, csodálatos, Isten iránti szeretettől izzó tiszta szellem, aki egész angyali erejét beveti a mi védelmünkben. És milyen elképzelhetetlenül nagy ez az erő! Nagy Szent Vazul meg van róla győződve: „Egy angyal egyes egyedül képes azt elvégezni, amit csak egy egész hadsereg tud megtenni.” „Potentes virtute”, az angyalok „roppant nagy erővel rendelkeznek”.
Izajás próféta az angyalok erejét egy olyan várossal hasonlítja össze, melynek kettős várfala van. „Erős várunk van, védelmül kőfal és bástya szolgál.” (Iz 26,2) Szent Bernátot ez a versszak a saját angyalának védelmében való nagy bizalmának kifejezésére készteti: „A lélek valóban egy gondosan megerősített város, amit a biztonsága érdekében szent angyal vesz körül, aki távolmaradásra kényszeríti azokat, akik a lelket kigúnyolják, és aki megszégyeníti azokat, akik a lelket meg akarják támadni.”
Ugyanezzel a meggyőződéssel tanítja Szent Ágoston is: „Ha Isten az embereket annyira szerette, hogy saját Fiát e világra küldte érettük, akkor miért ne küldené el segítségükre angyalait is? Az angyalok nagy gondossággal és figyelmes buzgósággal állnak életünk minden percében és minden helyén segítségünkre. Aggodva járnak köztünk és Isten között ide-oda. Ah, mennyire szeretnek bennünket az angyalok: segítenek a munkában, óvnak a pihenésben, erősítenek a harcban, velünk örülnek a győzelemben.”
P. Lessius atyát (1554-1623), a XVI. század egyik legnagyobb teológusát és Loyolai Szent Ignác erényes fiát egyszer arról kérdezték, mit kell tennie annak, aki szentté akar válni. Azt válaszolta, hogy az ilyennek különös szeretetet kell ápolnia a szent angyalok iránt, akik jönnek és mindenhova mennek, anélkül, hogy Istent valaha is szem elől tévesztenék.

És milyen hűségesek a mi őrangyalaink! Aquinói Szent Tamás tanítja: „A szent angyalok a keresztelés előtt kezdik meg őrző hivatalukat. A rájuk bízott embert soha nem hagyják el egészen, még akkor sem, ha az egészen istentelenül él.” Igen, a szent őrangyal még a bűnöshöz is hű marad, még akkor is, ha ránéztekor állandóan sírnia kellene, ha egy angyal képes lenne sírni. A bűnöst őrangyala szakadatlanul megtérésre és vezeklésre próbálja rávenni. Szakadatlanul azon fáradozik, hogy védencét kiszabadítsa az ördög karmai közül. De ezt csak akkor tudja elérni, ha a bűnös ezt maga is akarja. Sátán csak annyira erős, amennyire az ember beleegyezik a kísértéseibe.

Az őrangyalok léte és értünk való gondoskodása hitünk teljesen világos és reményteljes tanítása. Ezért teljes szívvel adjunk hálát Istennek, hogy ilyen barátokat küldött számunkra. Olyan barátokat, akik ismerik a mennyet, és mindig színről színre látják Istent, miként ezt a mi Tanítónk az őrangyalok ünnepén elhangzó evangéliumi szakaszban nyomatékosan leszögezi: „Az égben szüntelenül látják mennyei Atyám arcát.” (Mt 18,10)

(forrás: www.antimodernist.org/am/ – 2019. szeptember 29.)
http://katolikus-honlap.hu/1901/orangyal.htm