Nem fogod elérni a tökéletes imádságot, ha evilági gondokkal küszködöl és nyugtalankodsz a folytonos aggodalmak miatt, mert az imádság megköveteli az ezen gondolatoktól való mentességet. Lehetetlen számodra, hogy bilincsekben fussál. A lélek, ami szenvedélyeknek van alávetve, soha nem fogja elérni az imádság csúcsát. Helyette szenvedélyes indulatok rángatják ide-oda, és nem nyeri el a megingathatatlan nyugalmat.
Ha Isten angyala segítségünkre jön, akkor egyetlen szóval minden ellenséges hatást elkerget és az értelemnek olyan fényt gyújt, ami nem alszik ki.
A Jelenések Könyvének 24 véne „tömjénnel tele aranycsészét tartott a kezében – ezek a szentek imádságai” (Jel 5,8). Az aranycsészék alatt az Istennel való barátságot értjük, az Iránta való tökéletes lelki szeretetet, melyben az imádság a lélekben és a valóságban fejti ki hatását.
Ha azt hiszed, hogy nem kell az imában könnyeket ejtened bűneid miatt, akkor fontold meg, hogy messze távolodsz Istentől. Ha örökre Nála akarsz maradni, önts forró könnyeket.
Ha helyesen imádkozol, akkor megtapasztalod a belső biztonságot. Angyalok fognak meglátogatni, mint egykor Dániel prófétát, és minden történésben meghozzák számodra a fényességes belátást. Ha szenvedélytelenül és testetlenül, lélekben és mély békében imádkozol, akkor olyan vagy, mint egy sas, ami a tágas levegőbe emelkedik.
A zsoltárok imádkozása tompítja a szenvedélyeket és megnyugtatja a test türelmetlenségét. Az imádságban az értelem vele született tevékenysége működik. Az imádkozás az a tevékenység, ami a látó értelem fennköltségén alapszik, vagy más szóval, az imádkozás az értelem legszebb és legtökéletesebb teljesítménye.
[Evagrius Ponticus (kb. 345-400) aszkéta és író korában nagy tekintélyre tett szert. Nyssai Szent Gergellyel részt vett a II. egyetemes zsinaton Konstantinápolyban. Élete végén az egyiptomi remetékhez csatlakozott. Iratai csak töredékesen maradtak fenn.]

http://katolikus-honlap.hu/1701/ima.htm