112 ország 13 ezer ferencesétől kéri a pápa: Vigyetek irgalmasságot a világba

Ferenc pápa fogadta a kisebb testvérek rendjének vezetőit, akik jövő májusban nagykáptalant tartanak Assisiben.
„Vigyetek irgalmasságot és egyetértést mindenhová” – kérte Ferenc pápa a ferences rend vezetőitől, akiket március 15-én fogadott a Vatikánban. A találkozóról Michael Anthony Perry, a rend miniszter generálisa számolt be a Vatikáni Rádiónak.
A Szentatya a beszélgetés során elmondta, élete folyamán gyakran megtapasztalta, hogy a ferencesekre mennyire jellemző az irgalmasság, és azt kérte tőlük, hogy továbbra is ezt a magatartást képviseljék minden ember felé, a világ minden részén, mind a 112 országban, ahol a 13 ezer kisebb testvér tevékenykedik.
„Ferenc pápa szerint – mondta a legfőbb rendi elöljáró – az irgalmasság bizonyosságának üzenetét kell közvetítenünk továbbra is mindazok felé, akiket a Jézus közelsége utáni vágy hoz a közelünkbe. A pápa a ferences lelkiség egyéb sajátosságairól is beszélt: a kicsiségről, a szegénységről, Krisztus szegényeiről, melyek tanúságtételünk középpontjában kell álljanak. Kiemelte a pápa továbbá, hogy a ferencesek közel állnak az egyszerű emberekhez.”
„Mi, ferencesek – magyarázta Perry atya – teljesen egy hullámhosszon mozgunk a pápával a megosztás és a testvériség kérdésében.”
A rend vezetői tájékoztatták Róma püspökét a jövő májusi nagykáptalanjuk előkészületeiről: „Lelkipásztori feladatunk – mondta Perry –, hogy életünkkel tegyünk tanúságot Krisztusról, vagyis kevés szóval és inkább hiteles élettel evangelizáljunk. A másik prioritás pedig: együtt haladni a világiakkal abban a tudatban, hogy valamennyien ugyanazon az úton haladunk az egyházzal, Krisztusban. Nagyon fontos – hangsúlyozta a generális –, hogy a világiakat ne munkásainknak vagy kisegítőinknek tekintsük, hanem valóban tanítványtársaknak. Számunkra ez nagyon fontos. Folytatnunk kell az igazságosság érvényesüléséért, valamint a szeretetszolgálat terén is a munkánkat a szegények és a kitaszítottak védelmében.”

http://hirporta.hu/?hir=23663&sid=KjkzMTg0MzcxMTM5NTIyNzk5MTg3MDQwNDA07991

Kivillantotta foga fehérjét a kijevi cionfasiszta junta!

A kijevi cionfasiszta junta hatalombitorlói olyat tettek, ami minden bizonnyal “felkelti” irántuk minden tisztességes ukrán ember figyelmét. És természetesen undorát!

Galja X. informátorunk mintegy félórával ezelőtt arról tudósitotta a Bal-Rad ot telefonon, hogy az új zsidó városvezetés lemondta a május 9-i Győzelem Napja ünnepet és katonai parádét, mert ezen a napon Kijevben a buzik fognak egész napos ratyiparádét tartani.

Kijev Hős Város azon a napon ünneplés helyett a világ egyik buzifővárosa lesz! A deviancia kéjtábora fog tobzóbni azon a minden tisztességes ember számára szent napon Kijevben!

“Вставай страна огромная…Kelj fel hatalmas ország…”

James Manjackal MSFS: Keresztlénység és jóga

A jóga elmélete és gyakorlata nem összeegyeztethető a kereszténységgel - vallja James Manjackal MSFS indiai pap, aki világszerte tart missziós alkalmakat. Tapasztalatairól is beszámol ebben az írásában: 

Mint katolikus keresztény (Szalézi Szent Ferenc Misszionáriusai Rend, a ford.), aki hagyományos katolikus családban született az indiai Keralában, de hinduk között élt, és most mint katolikus tanító és karizmatikus igehirdető 60 országban és minden kontinensen, el kell mondanom a jógának a keresztény lelkiségre és életre gyakorolt káros hatását. Tudom, hogy szerte a világon nő az érdeklődés a jóga iránt, még a keresztények között is - ez az érdeklődés kiterjed más ezoterikus és New Age pratikákra is, mint a reiki, reinkarnáció, akupresszúra, akupunktúra, prána gyógyítás, reflexológia, stb. Ezek olyan módszerek, melyektől a Vatikán óva intett és figyezteztetett a „Jézus Krisztus, az élő víz hordozója„ című dokumentumban.

Egyeseknek a jóga a relaxáció és a feszültség enyhítésének eszköze, másoknak a fitnesz és egészség elősegítésének gyakorlata, és néhánynak pedig betegségek gyógyításának eszköze. Az átlag katolikus -akár laikusok vagy papok- gondolkodásában nem kevés zavart okoz ez, mert a jógát a katolikusok között nem csak mint egészségi vagy spirituális diszciplinát támogatják, hanem egyszer így, egyszer úgy, vagy gyakran keverve a kettőt. Tény, hogy a jóga elsődlegesen spirituális diszciplina, ismerek papokat és apácákat a szemináriumban és noviciátusokban, akik a jógát úgy hirdetik, mint ami segít a meditációban és imában.  Szomorú, hogy manapság a katolikusok elvesztik hitüket a nagy lelkiségekben és az ima misztikumában és a tanokban, amiket olyan nagy szentek, mint Loyolai Ignác, Assisi Szent Ferenc, Szalézi Szent Ferenc, Avilai Szent Teréz és mások adtak, és ma a keleti lelkiség és misztika felé fordulnak, ami a hinduizmusból és a buddhizmusból táplálkozik. E miatt az igaz kereszténynek meg kell vizsgálnia a jóga kompatibilitását a keresztény lelkiséggel, és megfontolni, hogy ezeket a technikák beilleszthetők-e a keresztény imába és gondolkodásba.

Mi a jóga? A szó azt jelenti, hogy „egység„, a jóga célja egyesíteni valaki időleges (átmeneti) önmagát, a „JIVA„-t a végtelen „BRAHMAN„-nal, a hindu Isten koncepcióval. Ez az Isten nem egy személyes Isten, hanem egy személytelen spirituális anyag, ami egy a természettel és a kozmosszal. A Brahman egy személytelen isteni anyag, ami „szétterjed, beburkol és alapja (mélysége) mindennek„. A jóga gyökerei a Krisztus előtti 1000-ből való hindu Upanishadból származik, és eképpen beszél a jógáról: „egyesítsed a benned levő fényt a Brahman fényével„.

„Az abszolút az magunkban van„, mondja a Chandogya Upanishad, „TAT TUAM ASI„ avagy „TE AZ VAGY„.  Az isteni ott lakozik mindegyikünkben az Ő mikrokozmikus képviselőjén keresztül, aki önnön magát Jivának hívja. A Bagavad Gitában Krisna isten úgy írja le Jivát, mint „az én örökkévaló részem„, és „a jóga öröme eljön a jógihoz, aki egy Brahmával. „ Kr. u. 150-ben Patanjali jóga elmagyarázta a nyolc utat, amely a jóga gyakorlatokat elvezeti a tudatlanságból a megvilágosodásig � nyolc út, mint a lépcső. Ezek az önkontrol (yama), a vallási szertartás (niyama), a pózok (asana), légzőgyakorlatok (pranayama),  az érzékelés szabályozása (pratyahara), koncentrálás (dharana), mély elmélkedés (dhyana), megvilágosodás (samadhi). Érdekes megjegyezni itt, hogy a pózokat és légzőgyakorlatokat a Nyugaton sokszor az egész jógával azonosítják, holott csak a 3. és 4. lépés a Brahmával való egyesülés felé! A jóga nemcsak fizikai gyakorlatok összetett rendszere, hanem spirituális diszciplina, melynek értelme, hogy a lelket elvezesse a samadhi-hoz, az isteni léttel való teljes egyesüléshez. A samadhi az az állapot, melyben a természetes és az isteni eggyé válik, ember és Isten egyesül mindenfajta eltérés nélkül (Brad Scott:  Gyakorlat vagy vallásgyakorlás? Amit az oktató sosem tanít meg a hatha jóga osztályokban. Wathcman Expositor, Vol. 18. No. 2, 2001).

Az ilyen nézet radikálisan ellentétes a kereszténységgel, amely tisztán különbséget tesz a Teremtő és a teremtett, Isten és ember között. Isten a „Másik„, és sosem önmagunk. Szomorú, hogy a jóga, reiki, és más diszciplinák és meditációk hirdetői tévesen idéznek egyes különálló bibliai igehelyeket, hogy érvelésüket bebizonyítsák, mint „ te vagy az Isten temploma„ , „belőled árad az élő víz„ , „te bennem leszel és én tebenned„ , „élek, de már nem én, hanem Krisztus él énbennem„ , stb. anélkül, hogy megértenék ezen szavak kontextusát és értelmét a Bibliában. Vannak emberek, akik Jézust jógiként ábrázolják, ahogy ezt láthatjuk ma a gyülekezetek kápolnáiban és a plébániákon � Jézus jógi pózokban meditál!

Ahhoz, hogy Jézust „jóginak„ nevezzük, tagadnunk kell Őbelőle fakadó istenségét, szentségét és tökéletességét, és azt sugalljuk, hogy bukott természete van, ami ki van téve a tudatlanságnak és illúziónak (Maya), hogy Neki fel kellett szabadulnia az emberi feltételek alól a gyakorlás és a jóga diszciplinája által. A jóga nem összeegyeztethető a keresztény lelkiséggel, mivel panteisztikus (Isten minden és minden Isten), és azt tartja, hogy csak egy Valóság van, minden más illúzió vagy Maya. Ha csak egy abszolút realitás van és minden más illuzórikus, akkor nem lehet semmilyen kapcsolat és szeretet. A keresztény hit középpontja a hit a Szentháromságban, az Atyában, Fiúban és Szentháromságban, a háromszemélyű egy Istenben, a szeretetkapcsolat tökéletes modelljében. A kereszténység minden a kapcsolatokról szól, Isten és emberek között. „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez a legnagyobb, az első parancs. A második hasonló hozzá: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat. „ (Mt 22,37-39).

A hinduizmusban a jó és a rossz, mint a fájdalom és öröm illuzórikus (Maya) és ezért nem valódi. Vivekananda, a modern hinduizmus legnagyobb tiszteletben álló ikonja azt mondta, hogy a jó és a rossz egy és ugyanaz! (Vivekanda: „Jógák és egyéb művek„ , kiad. Ramakrishna Vivekanda Központ, NY, 1953).  A kereszténységben a bűn nyugtalanító érzése, a vétség Isten szentsége ellen, elválaszthatatlan hitünktől, mivel a bűn az oka annak, amiért szükségünk van a Szabadítóra. A megtestesülés, az élet, a szenvedés, a halál és Jézus feltámadása számunkra a szabadítás eszközeit jelentik, hogy megszabadítson bennünket a bűntől és annak következményeitől. Nem mellőzhetjük ezt az alapvető különbséget azért, hogy beolvasszuk a jógát és más keleti meditációs technikákat a keresztény lelkiségbe. A jóga gyakorlata legjobb esetben pogány, legrosszabb esetben okkult. Ez az antikrisztus vallása, és a történelemben először széles körben gyakorolják a nyugati világban és Amerikában. Nevetséges, hogy még a keresztet vagy keresztény szimbólumot viselő jógi mesterek is becsapják az embereket mondván, hogy a jógának semmi köze a hinduizmushoz és állítják, csak más kultúrák befogadásáról van szó. Egyesek a jógát keresztény mozdulatokkal ruházzák fel és „keresztény jógának„ hívják. Itt nem más népek kultúrája befogadásának kérdéséről van szó, hanem más vallás elfogadásáról, ami irreleváns a mi vallásunk és vallási eszméink szemszögéből.

Kár, hogy a jóga széles körben elterjedt az óvodától kezdve az egészségügyi, pszichológiai stb. oktatási intézmények minden formájában, magát tudománynak hívja, miközben ahhoz semmi köze sincs; olyan címkék alatt adják el, mint „relaxációs therápia„,„önhipnózis„ , „kreatív vizualizáció„ , „centering„ , stb. A hatha jóga, amely széles körben elterjedt Európában és Amerikában a relaxációs és feszültségmentesítő gyakorlatokban, az ortodox hinduizmus hat elismert rendszerének egyike, gyökereiben vallásos és misztikus, egyike a jóga legveszélyesebb formáinak (Dave Hunt, A kereszténység csábítása), p. 110).  Emlékezzünk Szent Pál szavaira: „S ez nem csoda, hiszen a sátán is a világosság angyalának tetteti magát„ (2Kor 11.14). Igaz, hogy sok embert meggyógyított a jóga és a meditáció más keleti ágai és imái. A keresztényeknek itt azt a kérdést kell feltenniük, hogy szükségük van-e a gyógyulásra és az anyagi előnyökre, avagy az Úr Jézus Krisztusra, akiben hisznek, aki a forrása minden gyógyulásnak és jó egészségnek.

A vágy istenné válni a teremtés történetének első és második bűne, ahogy időrendben ez a Bibliában szerepel: „Azt gondoltad magadban: én az égbe megyek föl, az Isten csillagai fölé állítom trónomat. Az egybegyűlés hegyén telepszem majd meg, messze fenn, északon. Felszállok a felhők magasába, hasonló leszek a Fölségeshez! „ (Iz 14.13-14). A kígyó mondta az asszonynak: „Semmi esetre sem fogtok meghalni. Isten jól tudja, hogy amely napon abból esztek, szemetek felnyílik, olyanok lesztek, mint az istenek, akik ismerik a jót és a rosszat„ (Ter 3,4-5). A jóga filozófiája és gyakorlata azon a hiedelmen alapszik, hogy az ember és Isten egyek. Arra tanít, hogy saját magunkra figyeljünk, és ne az egyetlen, igaz Istenre. Arra bátorítja a résztvevőt, hogy az élet problémáira és kérdéseire a választ saját tudatunkban és lelkünkben keressük, ne pedig Isten igéjében találjunk megoldást a Szentlélek által, ahogy ez a kereszténységben van. Határozottan nyitottá válik az ember az Isten ellenségének a megtévesztéseire, aki keresi az áldozatokat, kiket el tud vinni Istentől és az egyháztól (1Pét 5,8)

Az utóbbi nyolc évben főleg európai országokban hirdetem Isten igéjét, melyek egykor a kereszténység bölcsője voltak, evangelizátorokat és misszionáriusokat, mártírokat és szenteket adtak. Hívhatjuk-e ma Európát kereszténynek? Nem igaz-e, hogy Európa eltörölt minden keresztény elvet és értéket az életből? Miért szégyelli Európa kimondani, hogy keresztény gyökerekkel rendelkezik? Hol van a morális érték és etika, melyet európaiak gyakoroltak századokon át, és melyeket átadtak más országoknak és kultúráknak, bátran hirdetve az Evangéliumot? Gyümölcséről ismerjük meg a fát! Hiszem, hogy ezek a kételyek és  összegabalyodások, elszakadások és hűtlenségek, vallási kimértség és közöny azóta jött Európába, amikor a keleti miszticizmusokat és meditációkat, ezoterikus és New Age praktikákat bevezették Nyugaton. A karizmatikus lelkigyakorlatokon a résztvevők többsége különböző morális, lelki, mentális és fizikai problémákkal érkezik, hogy megszabaduljanak és meggyógyuljanak és új életet kezdjenek a Szentlélek ereje által. Őszinte szívvel állítom, hogy a résztvevők 80-90 százaléka foglalkozott a jógával, reikivel, reinkarnációval, stb. a keleti vallásos praktikák közül, ahol elvesztették hitüket Jézus Krisztusban és az egyházban. Horvátországban, Boszniában, Németországban, Ausztriában és Olaszországban világos példákat láttam, ahol egyesek, kiket sötét hatalmak kerítettek birtokukba, így kiabáltak: „én vagyok a reiki„ , „én vagyok Mr. Yóga„ , személyként azonosítva önmagukat ezekkel a dolgokkal, miközben gyógyító imát mondtam értük. Később, szabadító imát kellett imádkoznom fölöttük, hogy megszabaduljanak  a gonosz fogságából.

Van néhány ember, aki azt mondja, „nincs semmi rossz ezekben a gyakorlatokban, elég, ha nem hiszünk a mögöttük levő filozófiákban„.  A jóga, reiki, stb. hirdetői maguk igen világosan állítják, hogy a filozófia  és a gyakorlat elválaszthatatlan. Egy keresztény sehogy semmilyen módon nem fogadhatja el a jóga filozófiáját és gyakorlatát, mivel a kereszténység és jóga kölcsönösen kizárják egymást. A kereszténység az ember fő problémájaként a bűnt tekinti, a kudarcot, hogy alávesse magát egy morálisan tökéletes Isten karakterének és mércéjének. Az ember elidegenült Istentől, és szüksége van a kiengesztelődésre. A megoldás Jézus Krisztus  „az Isten báránya,  aki elveszi a világ bűneit„. Jézus kereszthalála által Isten kiengesztelte a világot Önmagával. Ő hívja most az embereket, hogy szabadon fogadják az Ő üdvössége összes kiváltságát, egyedül a Krisztusba vetett hit által. A jógával ellentétben a kereszténység úgy tekinti az üdvösséget, mint ingyenes ajándékot, amit csak megkapni lehet, nem pedig kiérdemelni vagy megszerezni valaki saját fáradozása vagy munkája által. Amire ma Európában vagy máshol szükség van, a krisztusi üzenet erőteljes tanítása, amely a Bibliából ered és amit az Egyház értelmez azért, hogy eltávolítsa a kételyeket és zavarokat, melyek széles körben elterjedtek a keresztények között Nyugaton, és hogy elvezesse őket az útra, az igazságra és az életre: Jézus Krisztushoz. Csak az igazság tesz szabaddá bennünket.

Forrás: www.karizmatikus.hu

Egy nehéz sorsú asszony

Szendrey Júlia 18 évesen ismerkedett  meg a  Petőfivel, egy évvel később már házasok, s pont 1848 december 15-én születik gyermekük, március 15-e után éppen 9 hónapra.

 Júlia a naplójában szenvedélyesnek és boldognak írja le a házasságukat melynek Petőfi halála vetett véget. Két évet tartott. Arra sem volt idejük, hogy egymásra unjanak!

1848 március 14-éről naplójában így írt a költő: Az éj nagy részét ébren töltöttem feleségemmel együtt, bátor, lelkesítő, imádott kis feleségemmel, ki mindig buzdítólag áll gondolataim, terveim előtt, mint a hadsereg előtt a magasra emelt zászló. Azon tanácskoztunk, mit kell tenni, mert az határozottal állt előttünk, hogy tenni kell és mindjárt holnap... hátha holnapután már késő lesz! 

Júlia – aki éppúgy élete csúcspontjának tekintette a márciusi forradalmat, mint Petőfi - 14-én éjjel a francia mintára kokárdát készített férjének, magának pedig nemzeti színű főkötőt. Saját szellemi terméke, hogy a fejfedő helyett a kokárdát a szív fölé helyezte. Március 15-én este már mindenki ezt hordta, s azóta is így ünnepeljük március 15-ét.

Júliának köszönhetjük tehát az első kokárdát, de ő azért több volt, mint egy sima múzsa. Szendrey Júlia író, költő, műfordító volt. Írásai rendszeresen jelentek meg az Életképekben, a legnagyobb példányszámú társasági lapban.

 Az 1849-es tavaszi hadjárat kezdetén tollából felhívás jelent meg  Testvéri szózat Magyarország hölgyeihez címmel. A röpirat írója arra szólította fel az asszonyokat, hogy küldjék harcolni életük párját, s aki ezt nem vállalja, az nem érdemli a házastársi örömöket sem.. „Csak úgy legyünk övék, ha ők a hazáé” – szította a kedélyeket Szendrey Júlia.

Nem sokkal később a Nemzet Özvegye, két éven belül pedig ő lesz  a megvetett asszony,aki eldobta az özvegyi fátyolt.

Miután elveszíti férjét személyével folyamatosan foglalkoztak; de ebben nem volt köszönet: a megítélése rendre negatív volt.

Második házassága kötésekor 21 éves és egyedülálló anya, kétségbeejtő helyzetben lévő asszony. Felrótták neki, hogy a költő hősi halála után nem kötelezte magát életfogytiglan tartó gyászra, s nem halt párja után. A "nemzet özvegyét”  ugyanis rendre piedesztálra helyezik, onnan meg nem lehet csak úgy, büntetlenül lesétálni. Egyedül, pénz nélkül egy kicsi gyermek anyjaként, pedig nem könnyű a piedesztálon múlatni az időt.

1850 Júliának a kétségbeesést hozza, s joggal: a hírek szerint Petőfi elesett Segesvárnál. A családjára hagyná kisfiát, Törökországba akar utazni, hogy Bemtől tudja meg, remélhet-e még vagy sem. Útlevelet persze Petőfi felesége nem kap. Be kell látnia, hogy férje halott és támasza nincsen. Naplójába ezt írja: „Ki van rám mondva az itélet s nem állhatok többé ellent; örök boldogtalanságra vagyok kárhoztatva, és meg kell törnöm sorsom vas hatalma alatt.” „A rövid hajú, férfiruhás, szivarozó, szabados, végzetes Júlia azonban csak addig érdekel minket, míg a Petőfié volt. Bűnösnek mondani könnyelműség és tudatlanság volna: ő szimbólumos büntetése volt Petőfi életének és zsenijének.” – írja Ady. Komolyan fontolgatja az öngyilkosságot, de ezt a gondolatot elveti: Petőfi gyermekéért élnie kell. A rendőrség zaklatja, kiutasítással fenyegetik, azt sem tudja, hova menjen gyermekével együtt. A hatóságok figyelik, abban bíznak, hogy Júlia elárulja magát, ha férje valahol az országban rejtőzik. Közben egyedül van, s a kor nem kedvez, az egyedülálló nőknek Júlia a kor hagyományaival dacolva igyekezett autonóm döntésekre építeni az életét, amikor erre nem volt mód, újratervezett, s élt, ahogy akkoriban tudott. Elmarasztalások közepette.

 Senki sem látja a magára maradt alig 20 éves nőt, csak nagy költő és szabadságharcos özvegyét látják benne. Ekkor mutatták be neki Horvát Árpád egyetemi tanárt, aki feleségül kérte. Júlia erről ezt írta: „Menhely vagy öngyilkosság között kelle választani s mert Sándor fia miatt élni, ha lehetséges, kötelességemnek tartám, s nevéhez méltóbbnak tetszék a férjhezmenetelem, mintha az elutasitott tolakodók jó hirnevemtől megfosztanak, Horvát Árpád ajánlatát elfogadtam és neje levék.” Júlia nyilatkozatot tett a szertartást végző plébánosnak: férje, Petőfi Sándor halott. Horváth oltalmat ígér Júliának, a kis Zoltánnak pedig apja helyett apát. Ez a házasság a kiutat villantotta fel a reménytelen helyzetből. Az a láng azonban csak egy pislákoló gyufa lángja. Gúnyos cikkek jelennek meg Júliáról, aki Petőfi halálának évfordulója előtt kötött új házasságot. Pedig ezzel a házassággal megadatott neki a lehetőség, hogy a kis Zoltánt magához vegye.

Arany János A honvéd özvegye című művében szemrehányást tett az asszonynak: "Mint a virághoz, mely kitárta / Kelyhét, a méhek és lepék / Gyülvén hozzája szép imádók, / Kinyílott szívét meglepék;" 
 És: "Élj boldogul... ez könnyü annak, / Ki, mint te, oly hamar feled - / Még egy rövid szó gyermekemről, / Azután, hölgy, Isten veled: / Légy anyja és nem mostohája, / Nehogy eljöjjek egy napon, / És elvezessem kézen fogva / Őt is oda, hol én lakom...!"

Szendrey Júlia – az erdődi George Sand, ahogy Ady nevezi – közben a magyar irodalom igen izgalmas alakja bírt lenni.  Júlia  felvilágosultabb volt koránál, de ez nem könnyítette meg az életét. George Sand, a különc, feminista francia írónő volt a példaképe. A nadrágviseléssel, rövid hajjal, szivarozással botrányt kavaró Szendrey Júlia le is tett dolgokat az asztalra: Andersent elsőként fordította magyarra. George Sand műveit is fordította, s verseket írt.

Júlia tizennyolc éven át bánhatta gyorsan kötött második házasságát, de közben mégis írt és írt.  Második házassága idején kifejezetten termékeny író volt. Művei rendszeresen jelentek meg az Életképekben. Versei gyermekei iránt érzett szeretetéről árulkodnak. Legmaradandóbb munkája mégis Andersen-fordítása.

 A kiegyensúlyozott magánélet pedig nem segítette: ha Petőfi Sándornak Júlia királynője volt, akkor Horvát Árpádnak a szolgálója.

Még négy gyermeket szült, egy kislány pici korában meghal

 Gyakorlatilag Júlia és a férje semmiben sem passzoltak!

Halálos beteg volt már, amikor elszánta magát, hogy kislányával együtt külön költözzön. Ekkor azok állították pellengérre, akik második házasságkötése miatt vádaskodtak ellene. Júlia törvényesen is el akart válni, na  ez sem volt éppen botránymentes a XIX. században. Halála előtt férjhez készült Tóth József házitanítóhoz, bizalmasához, de meghalt, mielőtt válására sor került volna. Utolsó útjára  Zoltán fia kísérte el, Horváth nem jelent meg, és három közös gyermeküket sem engedte el anyjuk temetésére. A Kerepesi temetőben nyugszik, sírján ez áll: Petőfi Sándorné Szendrey Júlia

 39 évet élt csupán.
 Tánczos Erszébet írása
 Források:
 Szendrey Júlia ismeretlen naplója, levelei és halálos ágyán tett vallomása  -http://mek-oszk.uz.ua/07000/07091/html/