Íme, ami történhet.
Antonio Socci
“Libero”
2017. január 22.
Beiktatási
beszédében Donald Trump számos alkalommal utalt Istenre és a Bibliára
(amelyre esküt tett elnökként). A keresztény inspiráció emblematikus
amerikai hagyomány, és Trump, aki általában beszédeiben megérinti az
emberek mindennapi életének legkonkrétabb témáit – ezen ünnepélyes
alkalomból – az amerikai nép mély vallásos érzelmére hangolódott rá.
Ez
az erősen liberális, szekuláris ideológiájú intézményrendszer elleni
politikai szembenállás jele, amely az elmúlt időszakban kormányzott, és
amely ebben a beszédben brutálisan ki lett lakoltatva a „palotából” a
következő szlogennel: adjuk vissza a hatalmat az embereknek.
Röviden,
Trump még szimbolikus hivatkozásaiban is egyesülni akart az egyszerű
néppel az elit ellenében, amely megvetik őt és nem tisztelik az emberek
hitét.
Ez
kulturális fordulópontot jelent. Sokan megjegyezték, hogy valójában
ennek a jele a beiktatás után néhány perccel mutatkozott meg a Fehér Ház
weboldalán, hogy azokat az oldalakat, amelyeket az Obama ideológia két
pillérének, az LMBT harcnak és a globális felmelegedésnek szenteltek,
megszüntették.
Az egész pénteki ceremónia, kezdve a Szent János templomban tartott misével, tele volt a kereszténységre való utalással.
Bergoglioi villámok.
Mindazonáltal
a “Repubblica” tegnapi számában Alberto Melloni, befolyásos Bergoglio
rajongó azt írta, hogy Trump beszéde kemény válasz Ferencnek, és már
„vallási irányelveket” közvetít.
Ami azt illeti, Bergoglio volt az, aki először támadta Trumpot,
nem fordítva. Tulajdonképpen ez a pápa, aki tetteivel és szavaival
megbecsülést mutat kommunista diktátorok, mint Fidel Castro, és kínai
zsarnokok irányába, az amerikai előválasztások folyamán belépett a
politikai arénába, amely azzal végződött, hogy megvádolta Trumpot azzal, hogy nem „keresztény”. És ebben a megjegyzésben benne volt az a nyilvánvaló szándék, hogy ártson neki azzal, hogy elidegeníti a katolikus szavazókat tőle.
Ennek
a politikai arénába való szokatlan behatolásnak az volt az oka, hogy
Trump azt javasolta, hogy a mexikói határra egy falat kell építeni és ki
kell utasítani az illegális bevándorlókat. Tekintsük úgy, hogy ez csak
ürügy volt, mert amit Trump szándékként kinyilvánított, azt Obama már
megtette (kiutasított két és fél millió embert) és Bergoglio nem volt
felháborodva miatta.
Továbbá, Obama és Clinton megbuktak, megbuktak az abortuszpártiak és az LMBT harcosok támogatói, míg Trump összhangban van az Egyház által mindig is védelmezett hagyományos értékekkel.
Mégis Bergoglio csodálta Obamát és együttműködött vele, aki viszonozta
ezt a dicséretet minden módon, amíg Trumppal szemben ellenséges volt.
Mindenesetre a katolikus választók nem figyeltek a pápára, és a többség Trumpra szavazott. Sőt
az amerikai püspökök néhány nappal a választás után egy
Ratzinger-párti bíborost választottak meg elnöknek, nem pedig Bergoglio
„progresszív” jelöltjét.
OBAMA PÁPÁJA.
Az
amerikai Egyház ilyen orientációja mindig is kellemetlen volt a
Demokrata Párt intézményének. 2011 körül, még XVI. Benedek pápasága
idején, ahogy a Wikileaks kiszivárogtatta, a progresszív „forradalom”
került előtérbe a Katolikus Egyházon belül (akkor került felszínre az is, hogy Soros György is – Bergoglio megválasztása után és amerikai látogatása során – azokat támogatta, akik mozgósítani akarták az amerikai püspöki kart Bergoglio javára az Egyházban és a Clinton elnökségért folytatott nyomulásában.)
Az
argentin pápa 2013-ban lépett a pápai trónra, és Obama agendáját tette
a magáévá: félretolta a fel nem adható elveket, és ezeket politikailag
korrekt ökológiai témákkal, migrációval, és az iszlám ökumenikus
befogadásával helyettesítette.
Trump érkezése árvává tette most az argentin pápát. Sőt tegnap az Osservatore Romano így szólt hozzá Trump beszédéhez: „[ebben] erős szakítás van az Egyesült Államok közel múltjának politikájával”.
Bergoglio [most] hiányolni fogja tengerentúli nagy politikai támogatóját. Így Melloni szerint, Ferenc
és Trump éppen egy korszakalkotó konfliktust készülnek kiváltani
(„éppen egy párbaj első pillanatainak vagyunk a szemtanúi, ami kemény
lesz”).
EGY IDEOLÓGIZÁLT PÁPA.
Ha
Mellonit hallgatjuk, akár teológiai konfliktusról is szó lehet. Talán
jobb lenne ideológiait mondani. Valójában Bergoglio hivatalos
üzeneteiben bemutatott társadalmi és politikai témái (gondoskodás a
szegényekről, vendégszeretet [a bevándorlók irányába], időről-időre
pusztán ideológiai transzparensek.
Valójában
az amerikai elnök beszéde nagyon szociális és támogató volt,
olyannyira, hogy „populistaként” kell megbélyegezni: a munkanélküli
amerikaiakra, a peremre szorultakra, a válság miatt elszegényedett
középosztálybeli családokra összpontosított, az emberek oldalán volt az
elit ellenében.
A nemzetközi politikával kapcsolatos néhány szavának is egyetérésre kellett volna találnia a Vatikánban:
[azt mondta] elég a (hamis) humanitáriánus háborúkból, amelyek halált
és menekülteket termelnek, elég a (hamis) demokrácia-exportból, amely
fegyverekre költ, ahelyett hogy az amerikaiak javára költene.
De Bergoglio ezek egyike miatt sem aggódik. Népünket nem érdekli a progresszív elit,
őt viszont csak a „progresszivizmus” ideológiai transzparensei
érdeklik, mint például a migráció, a fanatikus környezetvédelem és az
Iszlám befogadása.
A Bergoglioval való konfliktus emiatt lángolhat fel: Trump arra készül, hogy véget vessen a „politikailag korrekt” diktatúrának, amely az Obama és Bergoglio korszak vallása volt.
Melloni
cikke előre figyelmeztet minket a Vatikánból jövő új anathemákra. A
pápáéhoz hasonlóra, amelyet az elnökjelölő kongresszus idején küldött,
amikor a “Daily News” egy Trumpról készített fotót tett a címlapjára és a
főcím ez volt: „Antikrisztus!”
Eltekintve
attól, hogy szeretjük-e Trumpot vagy sem, ő egy szókimondó és
határozott amerikai elnök, aki a népe érdekében dolgozik és semmi köze
nincs ahhoz az apokaliptikus figurához.