Íme, ami történhet.
Antonio Socci
“Libero”
‎ 2017. január 22.
Beiktatási beszédében Donald Trump számos alkalommal utalt Istenre és a Bibliára (amelyre esküt tett elnökként). A keresztény inspiráció emblematikus amerikai hagyomány, és Trump, aki általában beszédeiben megérinti az emberek mindennapi életének legkonkrétabb témáit  –  ezen ünnepélyes alkalomból –  az amerikai nép mély vallásos érzelmére hangolódott rá.
Ez az erősen liberális, szekuláris ideológiájú intézményrendszer elleni politikai szembenállás jele, amely az elmúlt időszakban kormányzott, és amely ebben a beszédben brutálisan ki lett lakoltatva a „palotából” a következő  szlogennel: adjuk vissza a hatalmat az embereknek.
Röviden, Trump még szimbolikus hivatkozásaiban is egyesülni akart az egyszerű néppel az elit ellenében, amely megvetik őt és nem tisztelik az emberek hitét.
Ez kulturális fordulópontot jelent. Sokan megjegyezték, hogy valójában ennek a jele a beiktatás után néhány perccel mutatkozott meg a Fehér Ház weboldalán, hogy azokat az oldalakat, amelyeket az Obama ideológia két pillérének, az LMBT harcnak és a globális felmelegedésnek szenteltek, megszüntették.
Az egész pénteki ceremónia, kezdve a Szent János templomban tartott misével, tele volt a kereszténységre való utalással.
Bergoglioi villámok.
Mindazonáltal a “Repubblica” tegnapi számában Alberto Melloni, befolyásos Bergoglio rajongó azt írta, hogy Trump beszéde kemény válasz Ferencnek, és már „vallási irányelveket” közvetít.
Ami azt illeti, Bergoglio volt az, aki először támadta Trumpot, nem fordítva. Tulajdonképpen ez a pápa, aki tetteivel és szavaival megbecsülést mutat kommunista diktátorok, mint Fidel Castro, és kínai zsarnokok irányába,  az amerikai előválasztások folyamán belépett a politikai arénába,  amely azzal végződött, hogy megvádolta Trumpot azzal, hogy nem „keresztény”. És ebben a megjegyzésben benne volt az a nyilvánvaló szándék, hogy ártson neki azzal, hogy elidegeníti a katolikus szavazókat tőle.
Ennek a politikai arénába való szokatlan behatolásnak az volt az oka, hogy Trump azt javasolta, hogy a mexikói határra egy falat kell építeni és ki kell utasítani az illegális bevándorlókat. Tekintsük úgy, hogy ez csak ürügy volt, mert amit Trump szándékként kinyilvánított, azt Obama már megtette  (kiutasított két és fél millió embert) és Bergoglio nem volt felháborodva miatta.
Továbbá, Obama és Clinton megbuktak, megbuktak az abortuszpártiak és az LMBT harcosok támogatói, míg Trump összhangban van az Egyház által mindig is védelmezett hagyományos értékekkel. Mégis  Bergoglio csodálta Obamát és együttműködött vele, aki viszonozta ezt a dicséretet minden módon, amíg Trumppal szemben ellenséges volt.
Mindenesetre a katolikus választók nem figyeltek a pápára, és a többség Trumpra szavazott. Sőt az amerikai püspökök néhány nappal a választás után egy Ratzinger-párti bíborost választottak meg elnöknek, nem pedig Bergoglio „progresszív” jelöltjét.
OBAMA PÁPÁJA.
Az amerikai Egyház ilyen orientációja mindig is kellemetlen volt a Demokrata Párt intézményének.  2011 körül, még XVI. Benedek pápasága idején, ahogy a Wikileaks kiszivárogtatta, a progresszív „forradalom” került előtérbe a Katolikus Egyházon belül (akkor került felszínre az is, hogy Soros György is – Bergoglio megválasztása után és amerikai látogatása során – azokat támogatta, akik mozgósítani akarták az amerikai püspöki kart Bergoglio javára az Egyházban és a Clinton elnökségért folytatott nyomulásában.)
Az argentin pápa 2013-ban lépett a pápai trónra, és Obama agendáját tette a magáévá: félretolta a fel nem adható elveket, és ezeket politikailag korrekt ökológiai témákkal, migrációval, és az iszlám ökumenikus befogadásával helyettesítette.
Trump érkezése árvává tette most az argentin pápát. Sőt tegnap az Osservatore Romano így szólt hozzá Trump beszédéhez: „[ebben] erős szakítás van az Egyesült Államok közel múltjának politikájával”.
Bergoglio [most] hiányolni fogja tengerentúli nagy politikai támogatóját.  Így Melloni szerint, Ferenc és Trump éppen egy korszakalkotó konfliktust készülnek kiváltani („éppen egy párbaj első pillanatainak vagyunk a szemtanúi, ami kemény lesz”).
EGY IDEOLÓGIZÁLT PÁPA.
Ha Mellonit hallgatjuk, akár teológiai konfliktusról is szó lehet. Talán jobb lenne ideológiait mondani. Valójában Bergoglio hivatalos üzeneteiben bemutatott társadalmi és politikai témái (gondoskodás a szegényekről, vendégszeretet [a bevándorlók irányába], időről-időre pusztán ideológiai transzparensek.
Valójában az amerikai elnök beszéde nagyon szociális és támogató volt, olyannyira, hogy „populistaként” kell megbélyegezni:  a munkanélküli amerikaiakra, a peremre szorultakra, a válság miatt elszegényedett középosztálybeli családokra összpontosított, az emberek oldalán volt az elit ellenében.
A nemzetközi politikával kapcsolatos néhány szavának is egyetérésre kellett volna találnia a Vatikánban: [azt mondta] elég a (hamis) humanitáriánus háborúkból, amelyek halált és menekülteket termelnek, elég a (hamis) demokrácia-exportból, amely fegyverekre költ, ahelyett hogy az amerikaiak javára költene.
De Bergoglio ezek egyike miatt sem aggódik. Népünket nem érdekli a progresszív elit, őt viszont csak a „progresszivizmus” ideológiai transzparensei érdeklik, mint például a migráció, a fanatikus környezetvédelem és az Iszlám befogadása.
A Bergoglioval való konfliktus emiatt lángolhat fel: Trump arra készül, hogy véget vessen a „politikailag korrekt” diktatúrának, amely az Obama és Bergoglio korszak vallása volt.
Melloni cikke előre figyelmeztet minket a Vatikánból jövő új anathemákra. A pápáéhoz hasonlóra, amelyet az elnökjelölő kongresszus idején küldött, amikor a “Daily News” egy Trumpról készített fotót tett a címlapjára és a főcím ez volt: „Antikrisztus!”
Eltekintve attól, hogy szeretjük-e Trumpot vagy sem, ő egy szókimondó és határozott amerikai elnök, aki a népe érdekében dolgozik és semmi köze nincs ahhoz az apokaliptikus figurához.
AZ ANTIKRISZTUS.
Valójában, mivel egy fontos keresztény hagyományról van szó, az Antikrisztus (a legalattomosabb megtestesülés) egy finom, magával ragadó, humanitáriánus és ökumenikus érzelmekkel tele személyiségként fog megmutatkozni.

Például R.H. Benson híres könyvében , melynek címe „The Lord of the World”, (“a Világ Ura”), amelyet Bergoglio is jól ismer és idéz belőle: A Nagy Ellenfél önmagát egy „humanista” álarca alatt fogja bemutatni; ő a tolerancia, a pluralizmus, a békevágy és ökumenizmus mestere lesz, egy mosolygó erkölcsromboló, több, mint az Evangélium határozott ellensége; inkább belülről gonosz, mint kívülről támadó.” (Messori)

Ez hivatkozik az az ókori Efrem „Sermo de fine mundi-jára” (beszéd a világ végéről), amely szerint a Megtévesztő ravaszul kedvére tesz mindenkinek, […] nyugodt mindenben, elutasítja az ajándékokat, nyájasnak fog látszani az embertársai iránt, és ezáltal mindenki dicsérni fogja ezt kiáltva: „Íme, egy igaz ember!”
Azután ott van Solovev ábrázolása, akinek a mai időkig terjedő tárgyilagosságát Biffi bíboros emelte ki a lelkigyakorlat során, amelyet XVI. Benedeknek tartott.
Az orosz író szerint az Antikrisztus egy elbűvölő emberbarát lesz, aki mindenkit elvarázsol; egy pacifista, vegetáriánus, állatbarát és ökumené-párti, aki minden vallást egybegyűjt, és jobbnak vallja magát Jézus Krisztusnál.
Sőt a misztikusnő, Valtorta Mária ezt a „Nagy Csalót” éppen egy egyházi személyként azonosítja és megjelenését az Egyház szörnyű válságának korába helyezi el.
Egy bibliai meghatározásra utal: azt mondja, hogy a „hamis próféta”, aki „összezavarja a lelkiismeretet” és lesöpri „leheletével a csillagok egyharmadát”, „ez a démoni aratás Krisztus Egyházát, a legrangosabbakat fogja sújtani.”  A misztikusnő későbbi látomásaiban Jézus következő szavait olvastuk:  „Ő egy magas rangú személy lesz” […] „kevésbé lenne félelmetes látni az égbolt egyik csillagát a földre hullani […] A rettegés, amelyet a bukása idéz elő, meg fogja rengetni az Egyházam pilléreit.”
Röviden, Trump Vatikán részéről történő démonizálása abszolút nem helytálló.
Az alattomos veszély az Egyházra, mint mindig, belülről jön. Ahogy a korábbi pápák figyelmeztettek, XII. Piusztól kezdve VI. Pálig, II. János Páltól kezdve XVI. Benedekig.
Forrás: