Ennek a lelkigyakorlatnak a
fő célja, hogy hozzá segítsen minket szüntelenül a Szentháromság
jelenlétében élni, növekedni és megerősödni, annyira, hogy semmiféle
nehézség ne tudjon az Ő jelenlétükből kimozdítani minket.
Eddig a Szentháromság személyeiről volt szó. Velük kell közösségben
élnünk. Hogyan tehetjük ezt? Most rátérünk az eszközökre, amelyek
közelebb segítenek minket ehhez a célunkhoz.
Ezeknek az eszközöknek a sorában első a hit. A hit, a hívés az ember legfontosabb képessége,
az emberi pszichikum funkciója, amely által az ember valóságosnak
tartja, a valóságba állítja mindazt, amit elhisz. Amit hiszünk, csak az
létezik számunkra. Amit nem hiszünk az csak részlegesen, gyengébben,
halványabban létezik.
Miket
hiszünk, ennek révén miket tartunk valóságosnak? Tapasztalatainkat
valóságosnak szoktuk tartani. A tapasztalatainkat és az általuk
kialakult képeket is valóság(os)nak tartjuk. De hinni nemcsak olyat
lehet, amit tapasztalunk. Pál apostol szerint „a hit szilárd bizalom
abban, amit remélünk, meggyőződés arról, amit nem látunk (nem
tapasztalunk)” (Zsid 11,1)
Jézus azt mondja, hogy „aki
hisz, az üdvözül, aki nem hisz, elkárhozik” (Mk 16,16) A hit nem
vallási, nem személyes magánügy, olyan fontos, mint a vérkeringés, mert
ha nincs, elhalnak a sejtek. De egyáltalán nem mindegy, hogy mit hisz az
ember, és hogyan működteti hívőképességét. Akik el akarják az emberrel
hitetni, hogy a hit nem fontos, a hit magánügy, azok ezt hatalmi
célokból teszik. Nagyon jól tudják, hogy a hite által vezethető,
irányítható, manipulálható az ember. El lehet hitetni vele például, hogy
a másik ember, vagy a másik nép ellenség. És máris elkezdik pusztítani
egymást.
A hitnek irányító szerepe van.
Mindenkit hite irányít, az, amiket hisz, és ahogyan hisz. A hiten
keresztül zajlik minden az életben. Mindenki a hite (hittartalma)
szerint működik. Lényeges kérdés tehát, hogy mit hisz az ember, és
kinek? Van, akinek a hite révén csak ez a földi élet létezik. Van,
akinek van túlvilág, de ez a túlvilág is többféle lehet. Más a mohamedán
paradicsom, és más a keresztény paradicsom, és más a hindu paradicsom, a
Nirvána. És van, akinek a túlvilágban hívők között csak a paradicsom
létezik, a pokol egyáltalán nem. Vagy ha létezik is, üres, sincs benne
senki.
A
válasz a mit higgyen az ember, kérdésre: Az igazat kell hinnünk! De
honnan tudhatjuk, hogy igaz egy állítás, vagy hamis? Ez részben logikai
kérdés. Hogyan működik a logikám, igazság-megkülönböztető képességem.
Vannak, akik nem tudnak logikusan gondolkodni, mindenben mások után
mennek. De ha mások után megy is az ember, nem mindegy ki után. Érdemes
annak a szavahihetőségéről is meggyőződni, aki mond, állít valamit.
„Tudom, kinek hittem és biztos vagyok benne, hogy elég hatalmas ahhoz, hogy rábízott kincsemet megőrizze addig a napig.”
– mondja Pál apostol (2 Tim, 1,12). Istennek érdemes egyedül hinni,
mert mindent tudó, mert a hatalma végtelen, mindent végbe tud vinni,
mert nem akar becsapni, mert a javamat akarja, az üdvösségemet akarja,
minden ember üdvösségét akarja.
Az
ember értelmével választja ki, hogy mit higgyen. Azután az akaratával
magáévá teszi, igazságként kezeli, és ezáltal a valóságba állítja (Vö:
Pogány Csaba a hitről való sorozata a Világ Magyarsága 2013
július-szeptemberi számaiban)
Honnét
meríthetjük a legtisztább formában az igazságokat? Isten szavából,
amely a Szentírásban olvasható, vagy Istennek személyesen hozzánk
intézett szavaink keresztül jut el hozzánk.
Hogyan hat Isten szava? „Az
Isten szava eleven, átható és minden kétélű kardnál élesebb, behatol a
lélek és szellem, az íz és a velő gyökeréig, megítéli a szív gondolatait
és érzéseit.” (Zsid 4,12) Engednünk
kell, hogy a szívünkbe hatoljon, hogy átjárja bensőnket, és átalakítsa
egész lényünket. Az Ige az értelmünkre hat, és valami kapu megnyílik
bennünk, bizonyos mozdulások történnek. Például valami megérint, ennek
nyomán vágy támad bennünk. Akkor működünk helyesen, ha ezután
elhatározásokat hozunk, és azokat végre is hajtjuk. Ha megszületett az
elhatározás bennünk, beszélgessünk a Szentháromság személyeivel, vagy a
szentekkel, szentírási szereplőkkel, hogy segítsenek végbevinnünk az
elhatározást! Ezek a mozdulások egészen magukkal is ragadhatnak minket.
De fontos, hogy cselekedetté váljanak, tegyünk, mondjuk valamit annak
nyomán, ami megérintett minket. A legfontosabb célja szavainknak és
cselekedeteinknek, hogy mi magunk és mások is elinduljunk az üdvösség
úján és azon előre haladjunk Istenhez közelebb kerüljünk. http://engesztelok.hu/lelkielet/isten-szavai-hogyan-hatnak-kepessegeinkre;
Mielőtt elfogad az ember valamit, mielőtt igaznak hiszi, és ezáltal a valóságba állítja, előbb alaposan meg kell vizsgálni.
Miért van erre szükség? Mert egyre erősebb a megtévesztés, egyre
erősebb a hangzavar körülöttünk. Hogyan végezheti az ember jól a
megkülönböztetést? Erről külön fejezet lesz. Itt csak annyit mondunk,
hogy egyedül nehéz, lehetőleg másokkal egységben kell ezt végezni. http://engesztelok.hu/lelkielet/hitvallo-modon-elni;
A bizalom
nagyon fontos a hitben, Szentháromsággal való kapcsolatunkban. A
bizalom ráhagyatkozás. A bizalom az ellenállás, a védekezés feladása, a
bizalmatlanság legyőzése. A bizalom által átadja magát az ember annak az
igazságnak, amivel találkozik. Átadja magát az ember Istennek, mert Ő
az Igazság. Ennek nyomán egy biztonságot él át az ember: erő tölti el
testünket, lelkünket, amely ránk ereszkedik, mint egy jótékony felhő.
Istenre teljes odaadással ráhagyatkozhatunk. Ha megmaradunk ebben a
ráhagyatkozásban, ha Istenben maradunk és Ő mibennünk, akkor tartósan
biztonságban érezhetjük magunkat, és lesz testi-lelki erőnk feladataink
végrehajtására. http://engesztelok.hu/lelkielet/bizalom;
A gonosz igyekszik eltéríteni az igazságtól. Hogyan teszi ezt? A kételkedés
által. Addig helye van a kételkedésnek, a bizalmatlanságnak, amíg az
ember meg nem győződött arról, hogy igaz, vagy hamis dologról van-e szó,
hogy egy igaz emberrel, vagy egy gazemberrel állunk-e szemben. Amíg
ezekre a kérdésekre nem talál az ember megnyugtató választ, addig
kötelező a bizalmatlanság és a kételkedés. Ha azonban megfelelő
bizonyosságra jutottunk, el kell vetnünk a kételkedést, mert a
kételkedés bizalmatlanságot szül. A bizalmatlanság pedig
elbizonytalanítja az embert, és elválasztja Istentől. A bizalom hitet
szül, amely által rábízzuk magunkat egy igazságra, engedjük, hogy az
működjön bennünk. http://engesztelok.hu/lelkielet/ketelkedes-bizalmatlansag-lekuezdese;
Egy fontos igazság, hogy az Istent szeretőknek minden a javára válik.
Kérnünk kell, hogy igazán szerethessük Istent. Ha elfogadjuk azt, hogy
az Istent szeretőknek minden a javára válik, akkor tudunk bízni, akkor
tudunk ráhagyatkozni mindenben Istenre. Ezáltal kibontakozik bennünk az Ő
üdvözítő terve. http://engesztelok.hu/lelkielet/teljes-istenre-hagyatkozas;
Az alázatban gyökerező hit
stabilitást ad. Aki erre eljutott, azt nem lehet könnyen eltántorítani
meggyőződésétől. A hit az alázatban gyökerezik. Hogyan? Az alázat az
igazságban való járás, Isten útján való járás, járni akarás, Isten
akarata megtevésének, teljesítésének a készsége. Az alázat az a tudat,
hogy nem rajtam múlnak a dolgok, hanem Istenen. Nem úgy jó, ahogy én
akarom, vagy gőgös embertársaim akarják, még kevésbé, ahogyan a sátán
akarja, hanem ahogyan Isten. Tudom, hogy az Ő akarata a jó nekem, és
mindenkinek. Éppen ezért alá akarom magam rendelni Istennek. A hit másik
gyökere az istenfélelem, amely szorosan társul az alázathoz. Az
istenfélelem azt jelenti, hogy félek attól, hogy letérek Isten útjáról,
hogy megbántom Istent, hogy szomorúságot okozok Neki, hogy magamra hívom
az ő haragját. http://engesztelok.hu/lelkielet/a-hitben-jaras?;
A hit olyan, mint egy pajzs,
amely megvéd a gonosz támadásaival szemben. Fegyver is a gonosz lelkek
ellen, mert ők nem ismerik a hitben járást. A hithez vezető utat se
ismerik. Azt tudják csak, hogy ha valaki hitben jár, azt meg kell
zavarni, hogy kibillenjen biztonságából. http://engesztelok.hu/lelkielet/a-hitben-jaras;
Aki hiszi, hogy szüntelenül a Szentháromság jelenlétében él és cselekszik, az elnyerte a hitben járás ajándékát.
Ez az Isten jelenlétével való átitatódás bizonyossága. Ez látszólag
sötétben járás, mert a világban más látszik. Valójában világosságban
járás, mert az ilyen ember túl tud lépni a látszatokon, a
megtévesztéseken. Ez nagy kegyelem. De ugyanakkor gyakorlás eredménye. http://engesztelok.hu/lelkielet/a-hitben-jaras-ajandeka;
Ha
valamit igazságnak ismert fel az ember, elhitte, és ezáltal a valóságba
állította, akkor ahhoz az igazsághoz állhatatosan ragaszkodni is kell,
hűnek kell lennünk hozzá, buzgón tevékenykednünk kell annak érvényre
juttatásán. Az igazság csak a mesében győz magától, a valóságban
győzelemre kell vinnünk. Istené ebben és az ő angyalaié a főszerep. De
nekünk együtt kell velük működnünk. http://engesztelok.hu/lelkielet/hseg-igazsaghoz-valo-ragaszkodas;
Hitvalló módon kell élnünk.
Ha megkérdeznek hitünkről, meg kell vallanunk. Hitünket nem tagadhatjuk
meg. Hitünkért meghalhatunk, de másokat nem üldözhetünk hitük miatt.
Főképpen nem hittestvéreinket. Ugyanakkor érvényes az Úrnak az a szava
is, hogy nem kell gyöngyeinket a sertések elé dobni. Nem azokra
vonatkozik a hitvallás kötelezettsége, akik el akarnak taposni minket.
Megtagadni ő előttük se szabad hitünket. Bizonytalankodó embertársaink
számára fontos, hogy megvalljuk hitünket. A vértanúk bátorsága sok ilyen
hitükben bizonytalan embernek jelentett világosságot. Mert a bátor
hitvallás így hat: ha ez az ember a hitéért vállalja a halált is, akkor
abban lehet valami. Akkor én is hiszek, erre a hitre ráteszem én is az
életemet. A hitvallók, a hitvalló vértanúk hősiessége, halát megvető
bátorsága sokszor okozta az üldözők megtérését is. A hitvalló életet
Isten megjutalmazza. Mik a legfontosabb megvallani valók napjainkban? A
Szentháromságba vetett hit, a Szűzanya, a szentek, az angyalok szerepébe
vetett hit, a feltámadás és az örök élet hite. http://engesztelok.hu/lelkielet/hitvallo-modon-elni;
http://engesztelok.hu/nehez-idkre-felkeszit-lelki-gyakorlat/2013-10-13-17-17-24
