1996. február 24., szombat

manduriai Debóra által

 1996. február 23.


A tarantói „Quotidiano” című napilapban megjele­nik az a cikk, melyekben a vádakra kívánunk reagálni és leírjuk, mi történt pontosan84. C. atya tanúkkal és do­kumentumokkal is cáfolja a híreszteléseket.
Délután megérkeznek a zarándokok, távoli tartomá­nyokból is jönnek, hogy találkozzanak az Égi Anyával. A könnyező szoborral járjuk végig a keresztutat. Este fél kilenckor érkezik meg az „Úrnő”, kékesfekete fátylat és rajta egy fejéket visel, így szól hozzám:

Dicsértessék az Isteni Oltáriszentség, Fiam valódi tes­te! Imádjátok mindörökké!
Drága gyermekeim, ma egy különösen fontos üzene­tet hoztam nektek: a Bűnbánat üzenetét. Drágáim, a bűnbánat segít, hogy rátaláljatok az Útra, melyet Isteni Fiam, Jézus léptei már megvilágítottak előttetek. Szeplő­telen Szívem minden kéréseteket teljesítette, és örülje­tek, mert mindegyik egy-egy virág lesz a Királyok Királyá­nak koronáján. Ezután pedig azt szeretném, ha az Élet végtelen Ajándékán elmélkednétek!
Gyermekeim, sokan elveszítik Életüket, azt, amelyet az Atya lehelt beléjük, becstelen döntéseikkel és könnyel­mű viselkedésükkel. Fiaim, elmélkedjetek Azon, aki odaadta az Életét, hogy a tiéteket megmentse!
A mai tanítás tehát, amelyet Jézusom küld nek­tek, a Bűnbánatról és az Élet Ajándékáról szól. Ké­szüljetek: ezekben a napokban még közelebb leszek azokhoz, akik a Megfeszített Fiamért és az Ő végtelen ér­demeiért szenvednek. Palástom alá gyűjtelek, és megáld­alak benneteket anyai mosolyommal, melyben Egyszü­lött Fiam szenvedése tükröződik.
Most pedig, gyermekek, a viszontlátásra! Igen, hama­rosan még viszontlátjuk egymást. Dicsértessék a Jézus Krisztus!”
Mária ezután néhány olyan dologról is beszélt, ame­lyekről egyelőre még nem írhatok.

84 a Cicap által küldött fiolákkal