2026. február 25., szerda

Égi Édesanyánk üzenete 2026. február 25-én Medjugorjéból

2026. február 25. Üzenet Marijának

„Drága gyermekeim, ebben a kegyelem idején újra felhívlak benneteket, hogy ajánljátok fel életeteket Istennek, hogy Ő személyes megtérésetek révén elvezessen benneteket a feltámadáshoz. Kicsi gyermekeim, Isten közel van hozzátok és meghallgatja imáitokat, de ti elaludtatok, ezért küldött engem hozzátok, hogy felébresszelek benneteket, és hogy szentséget sugározzatok, mint a tavaszi virágok. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra.”

ISTENI IMÁRA HÍVÁS MINDENKINEK!!!


A három fő jel, hogy az Apokalipszisben vagyunk és nem egyszerűen rendkívüli időkben a pápasággal kapcsolatban (antipápa kontra hamis próféta):
Egy: az emberiség képes arra, hogy kiégesse magát;
Kettőmajdnem kétmilliárd meg nem született csecsemőt abortáltak; és
Háromaz emberi génállományt olyan mértékben manipuláljuk, hogy alapvetően megváltoztathatjuk a földön élő minden ember DNS-ét (a fenevad bélyege), olyannyira, hogy már nem vagyunk többé emberek, és ezért nem vagyunk többé megváltva a mi Urunk, Jézus Krisztus keresztje által.


https://www.fromrome.info/2022/10/11/pope-benedict-xvi-declares-the-apostolic-see-impeded/



Ghislain ROY atya, híres québeci pap, Emiliano TARDIF atya karizmáinak örököse, küldte ezt az imát, és arra kér mindenkit, aki látja * hogy imádkozza ipso facto, sőt mától kezdve többször is ismételje meg: “Legszentebb Szentháromság, KRISZTUS VÉRE, pusztítsd el a Sátánt; hatástalanítsd és bénítsd meg azoknak a csapdáit (üzelmeit), akik az egész világot manipulálják! Mária Szeplőtelen Szíve, zúzd szét a Sátán fejét; semlegesítsd és blokkold azoknak a csapdáit, akik az egész világot manipulálják! SZENT MIHÁLY arkangyal és a te hat testvéred (az arkangyalok) láncoljátok meg a Sátánt; hatástalanítsátok és bénítsátok azok csapdáit, akik az egész világot manipulálják! Ámen!”


Kérem, imádkozzatok ezt az imát, és adjátok tovább másoknak. Így nagyon rövid időn belül nagyon sokan leszünk, akik ezt a könyörgést intézik Istenhez. Ne feledjétek, hogy a mi Urunk Jézus megmutatta nekünk, hogy az együtt imádkozás milyen erős: (Máté 18:20: “Bizony, bizony mondom nektek: Amit ketten közületek együtt kérnek a földön, azt meg fogják kapni mennyei Atyámtól. Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.”) Bíznunk kell és bízhatunk Istenben, hogy megállítja azt, amit az emberiség ellen a sötétben terveznek ! Tehát akkor előre: kezdjük el ezt az imát !!! Isten áldja meg a jóakaratú embereket. †” (* P. G. ROY azt mondta, hogy akik ezt az információt olvasták, nem véletlenül találkoztak vele: Isten az, aki hívja őket, és meghívja őket, hogy ezzel az imával cselekedjenek, hogy megfordítsák a helyzetet )

https://engesztelok.hu/isteni-imara-hivas-mindenkinek/

Ez az eredeti festmény Isten Anyját ábrázolja címe alatt: Remény és öröm anyja.

Mindenkit arra biztatunk, hogy imádkozzon a Szűzanya felé, miközben szeretettel nézi ezt a szentképet. Az Istenszülő Ígérete el fog érni hozzád, és megérinti a szívedet. Gyengédsége és anyai szeretete szorosan tart és megvéd. Soha nem fog elengedni! Add át Neki a szívedet és a múltadat – Ő alkalmazni fogja azokat az imákat, amelyek lassan begyógyítják legmélyebb sebeidet. Ne feledd, mint a mennyei Édesanyád, közelről ismer téged, és gondoskodik a szükségleteidről. Legyen hite, bizalma és magabiztossága imáitokkal, és biztonságban lesz az örök üdvösség ösvényén. Ne nézz hátra… csak nézz rá a szívedben. Jézus áldjon + téged és a Szűzanya gyengéden szeressenek. Ámen.

Az áhítatról

 

Ha egymást kizáró fogalmakat tartalmazó szóösszetételek után kutatna valaki, mert nem elégedett a fából vaskarika kopott veretességével, vagy a cukormentes cukor agyzsibbasztó minekségével, érdemes megfontolnia az áhítatos liberálist is.

Mert talán más sem látott még áhítatos, azaz ájtatos liberálist: sok minden felsorolható róluk, de az ájtatosság nincs közöttük. Nyilván számtalan dolog miatt lehet ez, de kevesen fogalmazták meg Kempis Tamásnál pontosabban, hogy mi lehet ennek a fő oka. A Krisztus követése egyik fejezetének sommás címe szerint ugyanis „Az áhítat kegyelme alázatosság és önmegtagadás által nyerhető.” És ki ne látná be ennek igazságát, ha maga elé képzel egy szivárványos lelkületű vagy liturgikusan megújuló kaotikust: vajon létezik-e valami, ami távolabb állhat tőlük, mint az alázatosság és az önmegtagadás szelleme? Ezzel a címmel tehát komolyan segített Kempis az oximoront megalapozó jelenség beazonosításban, de mit is jelent maga az áhítat?

Aquinói Szent Tamás a Summa II/II 82. kérdésében, a vallásosság erényének aktusai között foglalkozik az áhítattal, és az akarat aktusának mondja azt. Az általa írottakból a következő meghatározás körvonalazható: az áhítat a vallásosság erényéhez tartozó akarati aktus, amely révén az ember önmagát ajánlja fel Isten szolgálatára. Lényegileg tehát az Isten szolgálatára irányuló készségesség az akaratban, nem pedig valamiféle érzelem, netán érzelgősség.

Az áhítat szükségességéről Kempis ezt írja: „Szükséges, hogy az ájtatosság kegyelmét szüntelen keresd, kérve-kérd, béketűréssel és bizalommal várd, hálával fogadd, alázatosan szívedben őrizd, vele szorgalmasan munkálkodjál és a mennyei látogatás idejét és módját, míg eljő, Istenre bízd”

Az áhítat tehát Isten kegyelme, de vajon mit tehetünk mi, hogy elnyerhessük, ha ennyire szükséges elnyernünk?

Szent Tamás szerint kettős megfontolással készülhetünk rá: „Az egyik Isten jóságának és jótéteményeinek megfontolása, (…) A másik a saját fogyatékosságunk megfontolása, ami miatt az embernek Istenre kell támaszkodnia”

A saját fogyatékosságunk megfontolása az alázat eszköze, Isten jóságának megfontolása viszont a szeretet növekedéséé, mert az ilyen megfontolás kiváltja az Isten iránti szeretetet, ami viszont közvetlen oka az áhítatnak. Mert, mondja Tamás, „az olyan dolgok megfontolása, amelyek természetüknél fogva Isten szeretetére indítanak, áhítatot okoznak. Az Isten szeretetéhez nem tartozó, hanem attól a lelket elterelő dolgok megfontolása azonban akadályozza az áhítatot.”

Az Isten szeretetére gyullasztó dolgok közül leginkább a Krisztus emberségével kapcsolatosak váltják ki az áhítatot, amelyet tovább növel, ha „az ember a tudományát és bármilyen tökéletességét Istennek aláveti”. Ez utóbbi ismét az alázat cselekedete, Szent Tamás tehát megerősíti a Kempis címében foglalt állítást az alázatosság szükségességéről.

Kempis Tamás az áhítat kegyelmének másik feltételének az önmegtagadást mondja, amelynek szükségességét könnyebben beláthatjuk, ha megfontoljuk az áhítat ellentétének mibenlétét.

Az áhítat ellentéte a szív keménysége, amelyet az Isten szeretetével ellenkező, vagy attól elterelő dolgokkal való foglalkozás okoz. Míg az áhítatos lélek az Isten szolgálatára kész, alázatos, bensőségesen viszonyul Istenhez, a megkeményedett szívű közömbös és ellenséges Istennel szemben, az Ő szolgálata helyett saját igényeinek él, a testi kényelmet és kielégülést keresi. És mivel ez nem elégíti ki a lelket, a keményszívűség ezért bosszússá, elégedetlenné és örömtelenné tesz. Az áhítat viszont örömtelivé és elégedetté tesz, készségessé az önmegtagadásra. Ezért mondja Szent Tamás, hogy az öröm az áhítat következménye, mert az áhítat „természeténél fogva, elsődlegesen a lélek örömét okozza”.

Az áhítat ellentétéből látható tehát, hogy az azzal nem rendelkezőkből hiányzik az önfeláldozásra való készség, ezért hiányzik az önmegtagadásra való készség is. Ha viszont az önmegtagadásban gyakoroljuk magunkat, elhárítjuk az akadályokat Isten szeretete elől, róla elmélkedve pedig szeretet gyullad bennünk iránta.

Ezért lehet az, hogy az Egyház nagyböjt minden napjára önmegtagadást írt elő, egyúttal minden napra lelki táplálékkal is ellát bennünket. Ez utóbbit azzal, hogy az egyházi év egyéb időszakaihoz képest szokatlanul, nagyböjtben minden egyes napra válogatott olvasmányokat rendel a szentmisében.

Az önmegtagadás testi formáira vonatkozóan az Egyház hagyományosan minden napra konkrét testi önmegtagadást irányzott elő (egyszeri jóllakás), amit a hét péntekjein és kiemelt napokon további önmegtagadás (húsételtől való tartózkodás) egészít ki. Ez a hagyományos és a mai egyházi böjti fegyelem közötti legalapvetőbb különbség, mert az új csak péntekekre és hamvazószerdára ír elő ilyesmit, és nem vonatkozik a nagyböjt „köznapjaira”. Nincs tehát az új „fegyelem” szerint kitartó és állandó testi önmegtagadás, a meglévő minimális testi önmegtagadásokat pedig kiválthatónak mondják „a segítő szeretet cselekedeteivel és vallásos gyakorlatokkal”, köznyelvi megfogalmazás szerint jócselekedetekkel. Amelyek természetesen úgy maradnak el, ahogyan a meghatározatlan és ködös elméletekből fakadó gyakorlatok szoktak elmaradni: alapértelmezetten.

Pedig nincs áhítat Isten iránti szeretet nélkül, és nincs Isten iránti szeretet elmélkedés és önmegtagadás nélkül. És mivel áhítat, azaz Isten önfeláldozó szolgálatára való készség nélkül valódi öröm sincs, így örömteli élet sem lehetséges önmegtagadás és elmélkedés nélkül.

https://invocabo.wordpress.com/2026/02/25/az-ahitatrol/


Neil Oliver: Mostantól nem lehet eltussolni a bennünk élő gonoszt

Neil Oliver legutóbbi podcastjában az úgynevezett „Epstein-akták” nyilvánosságra hozatalát nem pusztán botrányként, hanem civilizációs fordulópontként értelmezi. Állítása szerint a kiszivárogtatott vagy adagolt információk – legyenek bár részlegesek vagy manipuláltak – azt erősítik meg, hogy a hatalmi elit legsötétebb bűnei nem összeesküvés-elméletek, hanem valós jelenségek. Ugyanakkor hangsúlyozza: mindig fel kell tenni a kérdést, miért most, és kinek az érdekében kerül mindez napvilágra.
Oliver gondolatmenetének középpontjában az emberiség „sötét utasa” áll – a Carl Jung által leírt árnyék, az emberi természet sötét oldala. Szerinte az Epstein-ügy kapcsán felszínre kerülő vádak – gyermekkereskedelem, szexuális kizsákmányolás, erőszak – nem kivételek, hanem az emberi természet mélyén mindig is jelen lévő hajlamok megnyilvánulásai. Amit az ember a legsötétebb képzeletében el tud gondolni, azt valahol már meg is teszik – fogalmaz. 
A műsorban Oliver utal arra is, hogy a hatalom nem megront, hanem a romlottságra hajlamosakat vonzza. Az elit és az alsóbb társadalmi rétegek között szerinte nincs morális törésvonal: ugyanabban az „ökoszisztémában” működnek, ahol a ragadozók – legyenek azok utcai bűnözők vagy befolyásos közszereplők – megtalálják a terepüket. A brit „grooming gang” botrányokat példaként említi arra, hogyan képes egy társadalmi közeg eltűrni vagy elfedni rendszerszintű visszaéléseket. 
Oliver kételyeit fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy a valódi felelősök valaha is elszámolnak-e. Szerinte a mostani nyilvánosságra hozatal inkább taktikai lépés: valakik valakiket „feláldoznak”, miközben a rendszer érintetlen marad. Felveti, hogy a globális elit korábban háborúkkal kezelte a válságokat, de most talán mélyebb, pénzügyi természetű krízissel néz szembe, amelyre a hagyományos eszközök már nem elegendők. 
A podcast végkövetkeztetése morális jellegű: az emberiség válaszút előtt áll. A kérdés nem csupán az, hogy igazak-e a legsúlyosabb vádak, hanem az, hogy a társadalom hajlandó-e együtt élni ezek tudatával, vagy képes-e etikai fordulatot végrehajtani. Oliver szerint a „pokolba vezető út” az, amelyen a közöny, a félelem és a manipuláció terel minket tovább. A döntés – állítja – kollektív és egyéni szinten is elkerülhetetlen.

Forrás: https://www.youtube.com/watch?v=pN09CGyhqVo