2022. december 18., vasárnap

Siegfried atya adventi-karácsonyi levele

J+M+J St. Petersberg, 2022-12-18

Kedves testvéreim! Kedves rokonok, ismerősök, barátok és jótevők!

Kedves Testvéreim a gyermek-Jézusban, Aki jön, és az Úrban, Aki visszajön!

Újra az advent kegyelemteljes időszakához érkeztünk. Bizony, nem volt könnyű az elmúlt pár év, de az idei talán az eddigi legnehezebb. Háború, fenyegető atomháború réme, betegségek, gazdasági válság stb. Az emberek, családok, nemzetek megosztottsága nagyobb, mint valaha. A legalapvetőbb hitigazságok, emberi értékek is megkérdőjeleződnek. Már nyíltan beszélnek az isteni teremtésbe való beavatkozásról, a transhumán ember létrehozásáról. Egyértelműen tapasztaljuk mindennapi életünkben is a hatalmas szellemi harcot.

Ne feledjük el, hogy ezt a szellemi harcot Jézus már megnyerte, Ő már a Kereszten legyőzte a sátánt. De ezt a harcot most nekünk is, személyesen, a saját életünkben meg kell vívnunk. Már folyamatban van a búza és a konkoly szétválasztása (Mt 13,25-41). Mind a két „tábor” megkezdte az emberei megjelölését: a sátán a chippel, Isten pedig Jézus szent Vérével, a Mennyei Atya isteni Pecsétjével. (Jel 7:1-4; 13:16; 19:20; 20:4) Választanunk kell végérvényesen: Isten vagy a sátán, fehér vagy fekete, kárhozat vagy örök üdvösség. Már nincs langyos, szürke, kicsit ide-kicsit oda döntés. Fel kell vállalnunk, akár az életünk árán is a döntésünk következményeit. Ne feledjük, csak azt vallja meg Jézus a Mennyei Atya előtt, (Mt 24:13; 10:22; Lk 21:19) aki végsőkig kitartva megvallja Őt az emberek előtt (Mt 10:32; Lk 12:8). Bizony, készen kell állnunk arra, hogy az életünk árán is kitartsunk Jézus és az Ő igazságai, tanításai mellett. Imádkozzunk és kérjük a halálig való hűség és kitartás kegyelmét!

Az előző években a fiatal Máriához csatlakoztunk lélekben, Aki Gábriel Arkangyal szavára hitt és tökéletesen bízott az Istenben. Teljesen és tökéletesen Őrá bízta magát, a saját életét és Gyermeke életét is. Így indult el, méhében a pici Istengyermekkel meglátogatni Erzsébetet. Nem törődve a veszélyekkel, hegyeken és völgyeken át, veszélyes és fárasztó körülmények közt, alig járható sziklákon át. Élő Tabernákulumként hordozva Gyermekét, teljesen ráhagyatkozott az Úrra. Teljes bizalommal, pillantását soha nem vette le az ATYAISTENRŐL és fogantatása pillanatától teljes szeretet-egységben volt isteni GYERMEKÉVEL. Ez már a Keresztút előzetese, szíve alatt a Gyermekkel megteszi az első lépést a Keresztúton, hogy sokaknak elhozhassa az örök világosságot. Minden reménytelenség, kilátástalanság ellenére örömmel és bizalommal, végtelen szeretettel dicsőítette és magasztalta az Urat. Micsoda Magnificat! Pontosan ezt kell nekünk is tennünk!

Idén, az adventi várakozás és készülődés egy másik mozzanatát szeretném veletek átelmélkedni. Egy másik ráhagyatkozást és útnak indulást. Szent József boldog várakozással mindent előkészített Názáretben a születendő Kis Jézusnak és Szűzanyának. Megvolt a faragott bölcső, Mária pedig a kis babaholmikat készítgette. Boldog, szeretetteljes várakozással készültek az Istengyermek születésére. Igen ám, de az Atya másképp gondolta és újabb próbatételt engedett meg. El kellett indulniuk, útra kellett kelniük a népszámlálás miatt Betlehembe. Mindent ott kellett hagyniuk, ami már elő volt készítve, minden kényelmet, holmit, mely oly fontos egy kisbaba születéséhez. Alig tudtak magukkal vinni bármit, és gyakorlatilag üres kézzel indultak neki a hosszú és nagyon fárasztó útnak. Vonakodás nélkül indultak, újra teljesen az Úrra hagyatkozva, de teljes szeretet-egységben. Szállást keresnek Betlehemben, de mindenhonnan elutasítják őket. A hideg, sötét éjszakában, csak egy istállót találnak. Itt szinte semmi sem adott a szüléshez, nincs víz, meleg, takaró, ennivaló, szinte semmi. Istállóban, minden nélkül, a legnagyobb kiszolgáltatott szegénységben születik meg a Megváltó, a világ Királya. De mégis mindenük megvan, mert szeretet-egységben együtt vannak, és tudják, hogy az Atya is velük van.

Azt vizsgáljuk meg magunkban, hogy vajon készen állok e én is arra, hogy a körülmények hirtelen változása miatt, mindent ott hagyva elinduljak és csak az Istenbe bízva, csak Őrá hagyatkozva, teljesen független legyek a mostani kényelmi helyzetemtől? Független és szabad vagyok e minden rendetlen és rendezetlen kötelékemtől? Felkészítettem e a lelkemet életgyónással, élet felajánlással, megbocsátással és kiengesztelődéssel? Feltöltöttem e okos szűzként a lámpásomat olajjal, a kegyelem és a karizmák olajával? Felöltöttem e a szellemi hadviseléshez szükséges fegyvereket (lásd 2020, 2021 levél)?

Készen állok-e arra, hogy élő Tabernákulumként hordozzam Istent és égő fáklyaként világítsak azoknak az embereknek, akik össze vannak zavarodva és kilátástalannak látnak mindent? Kész vagyok e arra, hogy a sötét, hideg istállóba is beragyogjon Isten szeretete és Őt dicsőítve elfogadjam mindazt, ami történik velem és fel tudom-e ajánlani a megpróbáltatásaimat engesztelésül?

Mi se féljünk rálépni az Útra! Bizonytalannak, gyengének érezzük magunkat? Félünk, hogy mi vár ránk? Valószínűleg sok szenvedés és megaláztatás, de mit számít, ha Istennel tesszük meg az utunkat, Ha mi is élő Tabernákulumként hordozhatjuk Őt. Így minden lépés áldássá válik az Ő szerető lábnyomaival együtt. Szabad akarattal választhatunk a világ, a sátán útja és az Isten útja között. Választhatunk és választanunk is kell! Védelem alatt vagyunk és csak annyi támadást és megpróbáltatást kapunk, amennyit el tudunk hordozni. Csendesedjünk el és szívünk csendjében készüljünk! A csend nagyon fontos számunkra, hogy megérlelődjünk. Ne foglalkozzunk már hírekkel, üzenetekkel, mert már csak az számít, hogy milyen a lelkünk állapota és mennyi lelket vezetünk az Úrhoz, Hogy tudtunk e bensőséges, személyes kapcsolatot kialakítani a Szentháromsággal. Az imádságba és a csendbe, a szeretetbe nem tud a sátán beférkőzni, de a zajos hírekbe, csodákba és üzenetekbe igen.

Szent Család: Amikor a gyermek Jézus növekedett Mária szíve alatt, a szívük együtt dobbant abban a mélységes szeretetben, amivel Mennyei Atyánk beborította őket irgalmas szeretetével. A Szűzanya sok-sok átvirrasztott éjszakát töltött belső énjének mélyén Magzatával. A szeretet köteléke az anya és a gyermek közt a szív alatt történik, mikor a két szív egyszerre dobban és érzi azt a végtelen biztonságos, nyugalmi szeretetet. Ebbe a szeretet egységbe kapcsolódott bele szent József, és a betlehemi istállóban a szent Család szíve örökre egyesült. A Mennyei Atya egyesítette őket örök irgalmával, szerető családdá formálta és megáldotta. Irgalmas szeretete oltalmába voltak burkolva. Együtt éreztek fájdalmat, szenvedést, örömöt, boldogságot. Szívük egy volt Jézus eljövetelének a pillanatától és az idők végezetéig nem szűnik együtt dobogni.

Jézus a keresztfán minket is a Szent Család tagjává tett. Mi is beléphetünk az Ő szeretetközösségükbe. A mi szívünk is együtt dobbanhat az Övékkel. És ez az együtt dobbanás a másik felé fordulást jelent. Isten felé fordulás, vagyis Jézus a Szentcsaládban, vagy az emberek felé fordulás, mint Mária és József. Ha mi szeretet-egységben vagyunk a Szent családdal, akkor másokat is be tudunk vonzani ebbe a védelmi burokba.

Ebben az adventi, karácsonyi időszakban mi is járjuk végig az utunkat a Szentcsaláddal, Jézussal, Máriával, szent Józseffel. A mai világban kevesen tudnak áldozatot hozni, de aki végigmegy a fárasztó, keskeny úton, az eléri célját. Hirdessük az örömhírt, hogy életünk teremtő Ura nemsokára eljön és Szentlelke által fényt, szabadulást és gyógyulást hoz! Használjuk ki az advent kegyelmi idejét, hogy valóban fel legyünk készülve, hogy az Istengyermek a mi szívünkben is megszülethessen és készen álljunk az Ő második eljövetelére.

Így ennek az adventi-karácsonyi levélnek a végén szeretném kifejezni szívből jövő, örök hálámat mindnyájatoknak/mindnyájuknak kedves magyar testvérek, jótevőknek, barátoknak, ismerősöknek, OA-közösség tagjainak családjaikkal együtt, az elmúlt 2022-es évben végzett imáitokért, áldozatvállalásotokért, barátságotokért, szeretetetekért, segítségetekért és nagylelkű adományaitokért. Kívánok tehát mindenkinek kegyelemmel és örömteli várakozással teli karácsonyt a kettős értelemben: az Ő első betlehemi eljövetelére, az újra megtalált Paradicsomnak, és az Ő újbóli eljövetelére a mennyei felhőkön, egy Új Éggel és egy Új Földdel. A 2023-as év hozzon mindannyiunkat egy kicsit közelebb az Ó- és Újszövetség prófétáinak e dicsőséges ígéreteihez Mária Szeplőtelen Szívének diadalán keresztül.

 

Az eljövendő Megváltó örömteli várakozásában, üdvözlettel és szeretettel

 

Siegfried M.

Láng Siegfried M. atya ORC