2016. augusztus 4., csütörtök

Igaz Élet Istenben Vassula Ryden: Beszélgetések Jézussal

Ha szerettek engem, ez szüntelen imára indít benneteket 
2016. augusztus 3.
Én vagyok. Kedves lélek, nagyon kevesen imádkoznak a ti nemzedéketekben, és azok is kevesebben vannak, akik megbánják bűneiket. Néhány barátod azt kérdezgeti tőled, hogy „mégsem enyhül meg Jahve, a mi Atyánk? Mégis ránk fogja hozni a tűz általi büntetést?”
Én szüntelenül tevékenykedem köztetek itt és most! Oly mértékben árasztom ki erre a nemzedékre Szentlelkemet, a Kegyelem Szentlelkét, mint még soha eddig a történelem folyamán, felszólításaim által meg akarlak újítani titeket, és a ti igazi gyökereitekre akarlak emlékeztetni benneteket. Világszerte látomásokban mutatom meg dicsőségemet, megmutatom Magamat, aki vagyok. Mindenkitől mindig engesztelő cselekedeteket és áldozatos életet kérek, de nagyon kevesen válaszolnak nekem. Nagyon kevesen.
Letekintek a magasból, és látom, milyen sokan úgy száradnak el mint egy fa, amit nem öntöznek rendesen. Látom, amint pusztasággá válik, kiszárad ez a föld, és gondozatlanokká váltak azok a gyönyörű zöld lombkoronájú, bőséges gyümölcsöt termő és mindenkit tápláló fák, melyeket én ültettem valaha. Most durva hangokat hallok, melyek dühösen kiáltják: „Istennek nincs hatalma fölöttünk!”, de sohasem ismernék el, hogy nyomorultak, sohasem látnák be, hogy ágaik ki vannak száradva, és a pergamennél is jobban össze vannak töredezve. Azt gondolná az ember, hogy már eleve ez arra készteti őket, hogy elismerjék és megértsék, hogy önteltségükben saját magukat pusztítják el, és végre elhatározzák, hogy leszállnak a magasból, ahová saját magukat ültették, és elismerjék, hogy nélkülem nincs élet. De nem, az ördög megfertőzi  és rábírja őket, hogy még hevesebben lázadjanak ellenem, mint valaha.
Itt vagyok, jeleket adok nektek, Vassula, hogy mindnyájatokat meggyógyítsam. Elküldöm hozzátok Szent Édesanyámat, hogy átképezzen, és megtanítson törvényem alapvető dolgaira benneteket, továbbá, hogy eszetekbe juttassa, hogy nem vagytok egyedül, és hogy földi életetek mindössze csak árnyék, mely nem tart örökké: egyszer meg fogtok halni, ami után ítélet következik. Vágjam ki azokat a kiszáradt fákat? Nyessem le az ágaikat? Vagy égessem el őket? Vagy tépjem ki őket Kezemmel gyökerestől a földből?
Vágd ki őket, vagy nyesd meg az ágaikat, így megmarad az esélyük arra, hogy újra növekedjenek, de Veled, ha Te öntözöd őket…
Kedves lélek, akit annyira szeretek, azok kedvéért, akik szeretnek engem, és azon lelkek kedvéért, akik mindig szomjaznak utánam, kivágom őket, és megnyesem az ágaikat, utána megöntözöm őket égi harmattal, és Jelenlétem meg fogja menteni azokat, akik egykor kegyvesztetten a saját maguk által készített sírjukban hevertek.
Hallgassatok meg! Engem úgy ismernek, mint aki irgalmas, aki figyelemmel kíséri szenvedéseteket és nyomorúságotokat. De azt akarom, hogy e nemzedék bizonyítsa be nekem a hajlandóságát, és én meg fogok nekik bocsátani, tele rakom asztalukat, és Mindenük leszek!
Nem olvastad? „Azokon van az Úrnak szeme, akik őt szeretik, erős pajzsuk nekik, s hatalmas támaszuk. Hajlék a puszta szele, árnyék a dél hősége ellen, megóv a botlástól, s fölsegíti azt, aki elesett. Öröm a szívnek, fényesség a szemnek, egészséget, életet és áldást ad.”[1] Őrizkedjetek hát a kísértéstől! Erre ti azt kérdezitek: „Hogy tudjam megőrizni magamat a kísértésektől? Mint mindenki, én is csak egy halandó ember vagyok, gyarló lélek.„ Válaszom erre az, hogy állhatatosan és szüntelenül imádkozzatok, akarjatok engem, szomjazzatok rám és vágyakozzatok utánam. Ez az én válaszom nektek:
Tanuljatok meg szeretni,
a szeretet a kulcs a mennyországba.
Aki szeret engem, az szüntelenül imádkozik.
A viszonzott szeretet lehozza Királyságomat a földre,
csodákat művel, és békét áraszt minden lakójára.
A kölcsönös szeretet legyőzi a halált.
A szeretet sohasem hal meg,
a szeretet rávezet benneteket arra,
hogy megismerjetek engem, a ti Isteneteket,
és elismerjetek, mint Mindenhatót.
Mivel annyira szeretem mindnyájatokat, és mivel annyira értékesek vagytok a szememben, nektek is szeretnetek kell egymást, mert mindenkiben benne lakik az én Lelkem. Néhányan félelemben éltek. Miért? Ha teljessé válik szeretetetek, nem lehet bennetek félelem, mert ha féltek, az azt jelenti, bűnösnek érzitek magatokat kétségeitek miatt, ezért féltek a haragomtól, a tüzemtől és az ítéletemtől. Tisztítsátok meg magatokat a bűntől, és engedjétek meg Lelkemnek, hogy a ti örömötök, Szent Társatok, lábatok előtt Lámpás legyen, mert egyedül Ő az, aki által elnyeritek barátságomat. Szavaim neked szólnak, kedves lélek, hogy tanulj, és ne vétkezzen lelked. Mindenki megkapta a Szentlelket, hogy célba tudjon érni. Ő az, aki igaz tudást ad nektek, Ő, aki mindent áthat, és mindent betölt.
Te esendő nemzedék, akit tönkretett a bűn, és aki káoszba vezeted a világot, gyere, és határozd el magad, hogy megváltoztatod az életedet! Ne mondd azt, hogy az Igazság Világossága sohasem közeledett hozzád, vagy elkerült, vagy figyelmen kívül hagyott téged! Vajon azt akarod, hogy azt higgyem, csak annyit ér a reményed, mint a pelyva, amit a szél tovahord? Vagy mint a tajték, amit a viharos szél a nyílt tengerre sodor? Hallgass meg, nemzedék! Még van idő, még teljesen meg tudok engesztelődni, ha elismeritek, és megbánjátok bűneiteket! Ne mondja senki, hogy én, az Isten, nem tudok megengesztelődni! De ki ismerheti egyáltalán az én szándékaimat, Istent játszva?
Bizony ma mondom nektek, hogy mindazok, akik menedéket találtak bennem, ellenálltak a félelmetes gonoszságoknak és hűek maradtak hozzám, ragyogó fényként fognak világítani ebben a sötét világban, és sokakat fognak elvezetni hozzám egyik kezükben a kereszttel, másikban a rózsafüzérrel. Fényoszlopok lesznek majd ők, a sötétség kontrasztja. Ezért gyermekem, amikor az összejöveteleiken tanúságot teszel, mondd meg nekik, hogy én, az Isten, a ti Atyátok, aki a ti Teremtőtök vagyok, félretettem a koronámat, és angyalaim szeme láttára leszálltam a Mennyből, a Királyi Trónomról e szerencsétlen, Szavamtól elidegenedett nemzedéknek a szívébe, hogy emlékeztessem őket, hogy én nemzettem őket, csontjuk az én csontom, húsuk az én húsom, és ha hiábavaló a reményük, nincs eredménye a tetteiknek, ha kedvetlen és gondterhelt az életük, ez mind azért van, mert elhagytak engem.
Vassula, nézd népemet, és érezz sajnálatot a sorsa miatt. Sokan közülük nem fogják fel, el sem jut a tudatukig, hogy ez a végidő a kegyelem és az irgalom különleges ideje, mely a föld minden egyes lakójára várakozik. Imádkozz a bűnösökért, imádkozz azokért, akik nyilvánvalóan eltévelyegtek az Igazságtól. Mondd meg nekik, emlékeztesd őket, hogy mindenki úgy távozik el a földről, akárcsak egy árnyék. Alighogy megszülettetek, már nem is lesztek, de a lelketek sohasem fog megsemmisülni. Mindnyájatokat szeretlek.

[1] Sir 34,16-17  Isten megmutatta azt a szakaszt, hogy leírjam

http://ichtys.hu/index.php/122-2016-augusztus-3