2001. június 26., kedd

Medjugorjei üzenetek 2001. június

2001. június 25. A jelenések 20. Évfordulója
„Drága gyermekek! Veletek vagyok, és mindnyájatokat megáldalak anyai áldásommal. Különösen ma, amikor Isten bőségesen osztja kegyelmeit, imádkozzatok és kérjétek Istent általam. Isten nagy kegyelmeket ad nektek, ezért használjátok ki ezt a kegyelmi időt gyermekeim, és közeledjetek a szívemhez, hogy Fiamhoz, Jézushoz vezethesselek benneteket. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra!”

2001. június 24., vasárnap

Stefano Maria Paci interjúja Don Gabriele Amorth ördögűző pappal

A „30 Tage” 2001. júniusi számában közölt
német szövegből fordította: Sztrilich Ágnes SSS



 



„30 Tage” (Stefano Maria Paci): Huszonkilenc év telt el azóta, hogy a Montini-pápa Péter Pál ünnepén azt mondta:

"A Sátán füstje bizonyos repedéseken át behatolt az Egyházba!" És ma? Hát igen, ez a füst olyan helységekbe is elterült, amiket megóvottnak hittünk!

Huszonkilenc év telt el 1972 június 29-e után. Szent Pál ünnepe volt, aki Krisztus evangéliumát elvitte a távoli Nyugatra. Azon a június 29-én, Róma védőszentjeinek napján, Péter utódja, aki Pál nevét vette fel, drámai figyelmeztetést hallatott. VI. Pál pápa Isten s az ember ősi ellenségéről beszélt, akinek Sátán a neve. P az Egyház ellensége.

Az Egyház falainak repedésein keresztül behatolt a Sátán füstje” -hangzott a keserű, felrázó megálllapítás, mely sokak számára, még a katolikus világban is, meglepő, sőt visszatetsző volt.

És ma, huszonkilenc évvel később? Ki lehetett hajtani ezt a füstöt, vagy más helyiségeket is elborított? Ezt akartuk megtudni, s ki válaszolhatna inkább a kérdéseinkre, mint az, aki napról napra kapcsolatba kerül a Sátánnal és az ő művével. A híres exorcistávval, Don Gabriele Amorth-tal készült ez a beszélgetés, aki megalapította az Exorcisták Nemzetközi Szövetségét.

A másik ok, ami miatt felkerestük őt, hogy május 15-én az Olasz Püspökkari Konferencia jóváhagyta az Exorcizmus új Rituáléját, s így az most az Istentiszteleti Kongregáció áldásával végre életbe léphetett. Új fegyver ez az ősi ellenség elleni harcban? S amennyiben ez még nem történt volna meg - elősegíti az Isten Egyházába behatolt füst elűzését? Azonban engedjük szóhoz jutni Don Amorth-ot, hogy ő mondja el, hogyan is néz ki ez az évezredek óta tartó s most fellángoló harc. Hogyan is néz ki ez a csata, melyet mindenekelőtt az Egyház bensejében kell megnyerni. Mi is van azzal a bizonyos füsttel, ami most már olyan helyiségekbe is behatolt, amelyeket védettnek véltünk.

Don Amorth, végre készen van az Exorcizmus Új Rituáléjának olasz fordítása.

Gabriele Amorth: Igen, készen van. A múlt évben még elutasította a jóváhagyását az Olasz Püspökkari Konferencia (CEI), mert sok fordítási hiba került bele. S mi, exorcisták, akiknek ezt végül is használnunk kell, felhasználtuk az alkalmat, hogy hangot adjunk annak, hogy a Rituálé sok pontjával nem értünk egyet. Azonban a latin eredeti szöveg változatlan maradt. Az annyira várt rituálé végső soron torzó, egy hitetlen kígyó lett, mely bennünket exorcistákat még akadályozhat is a Sátán elleni harcban.

Ez komoly szemrehányás. Mire gondol?

Amorth: Csak két példát említek. Hajmeresztő példák. A 15. pont beszél a rontásról, egy olyan szenvedésről, melynek oka, létrehozója a Gonosz. S ami különböző módokon jöhet létre: varázsláson, elátkozáson, szemmelverésen, vudun, macumbán stb. keresztül. A Római Rituálé eligazítást adott, hogyan kell ezzel bánni. Az új rituálé ezzel szemben kategórikusan kijelenti, hogy ilyen esetekben tilos exorcizmust alkalmazni. Ez abszurdum. Hiszen a rontások okozzák a megszállottság és a Sátántól származó szenvedések nagy részét, legalább 90 %-át. Ez olyan, mintha az exorcistákat eltiltanák hivatásuk gyakorlásától. A 16. paragrafus pedig ünnepélyesen megtiltja exorcizmus végzését, amennyiben nem teljesen biztos a gonosz lelkek jelenléte. Hát ez a tudatlanság mesterműve, hiszen arról, hogy egy ember tényleg ördögtől megszállott, éppen az exorcizmus során lehet meggyőződni! Ráaadásul nem mulasztották el a szerzők azt sem, hogy ellentétbe kerüljenek a Katolikus Egyház Katekizmusával is, mely egyértelműen kimondja, hogy exorcizmust kell alkalmazni a démonok kiűzésére és az ördögi befolyások megszüntetésére. S hogy ezt személyeken és tárgyakon is végbe kell vinni. Pedig az utóbbi esetben nem az ördög jelenlétéről, hanem befolyásáról van szó. Az új Rituálé állításai súlyosak és károsak, tudatlanságból és tapasztalatlanságból fakadnak.

Hát nem tapasztalt emberek írták?

Amorth: Egészen biztos, hogy nem. Az elmúlt tíz évben két bíborosokból álló bizottság dolgozott ezen a Rituálén, az egyik a Praenotandán dolgozott, azaz a bevezető megállapításokon, a másik az imák összeállításán. Biztosíthatom, hogy egyik bizottságban sem volt senki, aki valaha is részt vett volna exorcizmuson, vagy legalábbis valami elképzelése lenne arról, hogy mi az exorcizmus. Ez az „ősbűne” ennek a Rituálénak. Senki azok közül, aki dolgozott rajta, nem ismerte ki magát az exorcizmus területén.

Hogyan lehetséges ez?

Amorth:

Tőlem kérdezi? A Vatikáni Zsinat idején minden bizottság mellett volt egy szakértői csoport, a püspökök segítésére. Ez szokás maradt a Zsinat után is, valahányszor a Rituálé részletein dolgoztak. De nem ebben az esetben. Pedig ha van egy téma, melynél nélkülözhetetlen a szakértők bevonása, akkor ez az.

De hát hogyan történhetett ez?

Amorth: Soha nem kértek tőlünk, exorcistáktól tanácsot. Javaslatainkat a bizottság ellenérzéssel fogadta. Hát nem paradoxon ez? Akarja, hogy elmondjam?

Természetesen.

Amorth: Mialatt a II. Vatikáni Zsinat előírásainak megfelelően a Római Rituálé különböző részein dolgoztak, mi exorcisták arra vártunk, hogy a XII. fejezet is sorra kerüljön, ami az exorcizmusról szól. Azonban ezt nyilvánvalóan nem tekintették fontos témának, hiszen évek múltak anélkül, hogy bármi történt volna. Aztán váratlanul 1990 június 4-én megjelent az átmeneti rituálé, nagy meglepetésünkre, anélkül, hogy velünk konzultáltak volna, hiszen hosszú idő óta előkészítettük a Rituálé revízióját. Pl. azt szerettük volna az imák átdolgozásánál, hogy kerüljön bele az Istenanya segítségül hívása, ami teljesen hiányzott belőle. Ezen kívül úgy véltük, hogy észszerű lenne több, kifejezetten az exorcizmusra alkalmas imának a bevétele. Azonban még alkalmat sem kaptunk arra, hogy előterjesszük a kérésünket. De nem hagytuk elbátortalanítani magunkat, hiszen ez a szöveg nekünk készült. Az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció prefektusa, Martinez Somalo bíboros, a püspöki konferenciákat a dokumentum bemutatásakor írásban arra kérte, hogy két éven belül tegyék meg észrevételeiket. Kérjék ki azoknak a papoknak a tanácsát ehhez, akik ezzel dolgoznak. Ezért munkához láttunk. A 18 legtöbb tapasztalattal rendelkező exorcistát hívtam össze, és alaposan foglalkoztunk a szöveggel. Az első rész, mely az exorcizmus evangéliumi alapjaival foglalkozik, tetszésre talált közöttünk, éppen így a biblikus-teológiai szemlélet, ennek itt volt a helye. Az 1614-es Rituáléhoz hasonlítva. melyet V. Pál állított össze, amikor nem volt szükség, hogy ezekre az elvekre hivatkozzon a Rituálé, ma ez elengedhetetlen.

De amikor a gyakorlati résszel kezdtünk el foglalkozni, mely a téma bizonyos ismeretét s ezen a területen való tapasztalatot kívánna meg, igen meglepett bennünket, hogy azt kellett látnunk, hogy a szerzőknek sejtelmük sincs minderről. Cikkelyről cikkelyre végigmentünk rajta, s észrevételeinket minden résztvevővel közöltük, az Istentiszteleti és Szentségi Kongregációval, és a Hittani Kongregációval, a püspöki konferenciákkal. Egy másolatot a pápának is juttattunk.

Hogyan fogadták az észrevételeiket?

Amorth: Sehogy, semmi nem lett belőle. Mi a Lumen Gentium zsinati dokumentumhoz igazodtunk, mely az Egyházat Isten népének nevezi,  a Lumen Gentium 28. pontja beszél arról, hogyan dolgozzanak együtt a papok a püspökkel, s a 27. pont világosan mondja még a laikusokról is, hogy „lelkiismeretüknek megfelelően, állapotukból fakadó tudásuk alapján és mert fontos helyet töltenek be, lehetőségük, sőt kötelességük, véleményüket, amennyiben az az Egyház javára vonatkozik, közölni. ” Hát ez éppen ránk vonatkozott. Naiv módon azt hittük, hogy a II. Vatikáni Zsinat rendelkezései érvényre jutnak a római Kongregációkban is. De mi csak falba ütköztünk, elutasítást és lenézést tapasztaltunk. Az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció a bíborosi bizottságnak írt egy levelet, melyben közölte, hogy ők a bíborosi bizottság egyetlen dialógusra alkalmas partnere, s nem a papok vagy exorcisták. Aztán még egyértelműbben hozzátették  arra vonatkozólag, amit teljes alázattal próbáltunk, mint szakértők, segítségként nyújtani, hogy: „Figyelembe kellene venni azt a jelenséget, hogy az exorcisták egy csoportja, az ún. démonológusok, akik nemzetközi szervezetbe tömörültek, kampányt kezdtek a Rituálé kikezdésére.” Ez valóban igaztalan vád, soha semmiféle kampányt nem kezdtünk. Hiszen a Rituálé nekünk szól, s a Bizottságban nem volt senki, aki ezen a területen kompetens lett volna, tehát több mint logikus, hogy részt akartunk vállalni ebben a munkában.

Ez tehát azt jelenti, hogy az új Rituálé egyáltalán nem segíti önöket a Sátán elleni küzdelemben?

Amorth: Igen. Olyan fegyvert adtak a kezünkbe, ami nincs megtöltve. Kihúztak hatékony imákat, melyek a 12. század óta használatban voltak, s olyan új imákat alkottak, melyek teljesen hatástalanok. De szerencsénkre maradt számunkra egy kiskapu.

Miféle?

Amorth: Az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció új prefektusa, Jorge Medina bíboros, a Rituálét egy megjegyzésssel (Notificatio) látta el. Ez kijelenti, hogy az exorcisták számára nem kötelező ezt a Rituálét használni, hanem  a püspökükkel való megbeszélés alapján  használhatják a régit is. Erre a püspöknek a Kongregációnál jóváhagyást kell kérnie, amit így írta a bíboros: „szívesen meg fogunk adni”.

Figyelemreméltó megfogalmazás.

Amorth: Akarja tudni, miért? Ez ugyanis Ratzinger bíborosnak, a Hittani Kongregáció prefektusának és Medina bíborosnak a próbálkozásából született. A Rituáléhoz akartak csatolni még egy cikkelyt - a meglévő 38-hoz - , mely felhatalmazza az exorcistákat a régi Rituálé használatára. Ez kétségtelenül egy végső kísérlet volt annak a komoly hibának elkerülésére, melyet ez az új Rituálé tartalmaz. De a két bíboros fáradozása kudarcot szenvedett a többiek ellenállásán. Így Medina bíboros, aki felismerte, mi forog kockán, úgy határozott, hogy mindenesetre hozzáfűzi ezt a Notificatió-t, mint mentőhorgonyt.

Hogyan tekintenek az Egyházon belül az exorcistákra?

Amorth: Rosszul. A pap kollégákat, akik ezzel a nehéz témával foglalkoznak, bolondoknak tekintik, exaltáltaknak. Általában még a saját püspökeik is, akiktől a megbizatást kapták, csak nehezen viselik el őket.

Tud példát mondani erre az ellenséges magatartásra?

Amorth: Nemzetközi Kongresszusunk volt Rómában, s kértük, hogy fogadjon bennünket a pápa. Hogy megtakarítsuk számára a fáradtságot, s ne fűzzünk még egy kihallgatást a meglévők sorához, egész egyszerűen azt kértük, hogy a szerdai nyilvános kihallgatáson vehessünk részt a Szent Péter téren. Még csak azt sem kértük, hogy említsenek meg minket az üdvözléskor. Tehát egésszen egyszerű jelentkezési formulát állítottunk ki, ahogyan arra Msgr Paolo De Nicolo, aki a Pápai Házztartás prefektusa, minden bizonnyal még emlékezik. Azonban a kihallgatást megelőző napon, ugyanaz a Msgr Niccolo közölte velünk  bár látszott rajta, hogy kényelmetlenül érzi magát, s ez azt is jelentette, hogy ez nem saját döntése volt , hogy nem vehetünk részt a kihallgatáson. 150 exorcistát az öt kontinensről, olyan papokat, akiket püspökük a kánonjogi normák szerint nevezett ki erre a szolgálatra, imádságos papokat, akik jóhírűek és tudósok, tehát a klérus java  akik csak azt szerették volna, hogy részt vehessenek egy nyilvános pápai audiencián  kidobtak. Msgr Nicolo még hozzáfűzte: „Természetesen ígérem, hogy ennek a döntésnek indoklását levélben meg fogják kapni.” Öt év telt el azóta, a levélre még mindig várunk.

Természetesen nem II. János Pál pápa utasított el minket. De a tény, hogy 151 papot nem engednek be egy Szent Péter téri nyilvános pápai audienciára, mutatja, hogy milyen akadályokat gördítenek még egyházon belül is az exorcisták útjába, hogyan tekintenek ránk sokan az Egyház tisztségviselői közül.

Ön naponta harcol az ördöggel. Mi volt a Sátán legnagyobb sikere?

Amorth: Az, hogy elhitette, hogy nincsen. S ez csaknem sikerült. Még az Egyházon belül is. A klérus és a püspökök nem hisznek többé az ördög létezésében, az exorcizmus erejében, nem tartják igaznak azt a mérhetetlen szenvedést, amit az ördög tud okozni, s nem hisznek abban az erőben sem, melyet Jézus ígért a démonok kiűzésére.

Évszázadok óta a latin egyház szemben az orthodox egyházzal és néhány protestáns felekezettel  csaknem feladta az exorcizmus tisztjét. Mivel nem végeznek exorcizmust, nincsenek, akik ezt tanulmányozzák, nincsenek, akik ilyet láttak volna, a klérus már nem is hisz benne. Vannak egész egyházmegyék, amelyek exorcizmus-ellenesek. Vannak egész nemzetek, ahol nincs egyetlen exorcista sem, mint pl. Németország, Ausztria, Svájc, Spanyolország, Portugália. Riasztó szükségállapot ez.

Franciaországot nem említette. Ott más a helyzet?

Amorth: Van egy könyv, amit a leghíresebb francia exorcista írt. A címe: „Kik az exorcisták és mit tesznek?” Ezt a a francia Püspöki Konferencia megbízásából írta, s a Piemme kiadó lefordíttatta olaszra. Az egész könyvben egyszer sincs megemlítve, hogy az exorcisták bizonyos esetekben exorcizmust végeznek. A szerző a francia TV-ben úgy nyilatkozott, hogy még soha nem vett részt exorcizmuson, s nem is fog. A körülbelül száz francia exorcista közül öt ha hiszi az ördög létét és végez exorcizmust, a többiek a segítséget kérőket mind pszichiáterhez küldik. S a püspökök ennek a Katolikus Egyházznak, melyből eltűnik az ördögben való hit, az első áldozatai. Mielőtt kijött ez az új Rituálé,a német püspöki kar levelet írt Ratzinger bíborosnak, hogy nincs szükség új Rituáléra, hiszen nem szükséges már exorcizmust végezni.

Az exorcisták kinevezése a püspök kötelessége?

Amorth: Igen. Amikor egy papot püspökké neveznek ki, a kánonjog ráruházza az exorcisták kinevezésének abszolút tekintélyét. A minimum tehát, amit egy püspöknek meg kellene kérdeznie ehhez, hogy az illető vett-e valaha részt exorcizmuson. S ennek a kinevezésnek nagyon komoly döntésnek kellene lennie. Sajnos szinte sohasem így történik a dolog. Ha azonban a püspökhöz komoly kérés érkezik exorcizmusért  természetesen amely nem pszichés problémából fakad, ha nem törődik vele, akkor halálos bűnt követ el. S felelős annak a személynek a kimondhatatlan szenvedéséért. Ez olyan szenvedés, mely gyakran éveken át, sőt egy életen át tarthat, s melyet el lehetne kerülni.

Azt mondja ezzel, hogy a Katolikus Egyház püspökeinek nagy része halálos bűnben él?

Amorth:Amikor még fiatal voltam, egy idős plébános arra tanított, hogy a hét szentség mellett van egy nyolcadik is, ez a tudatlanság, és hogy ez a nyolcadik menti meg a legtöbb embert. Hiszen a halálos bűnhöz szükséges a súlyos tárgy, de szükséges az is, hogy teljes tudatossággal és a szabad akarat együttműködésével jöjjön létre. A püspökök részéről a segítségnyújtás elmaradása súlyos dolog, azonban ezek a püspökök tudatlanok, tehát hiányzik a szabadakaratú és tudatos beleegyezés.

De ép marad-e akkor a katolikus hit, amennyiben nem hisznek a sátán létezésében?

Amorth: Nem. Elmondok ehhez egy történetet. Amikor első alkalommal Don Pellegrino Ernettivel találkoztam, azzal a híres exorcistával, aki negyven évig dolgozott Velencében, azt mondtam neki: „Ha beszélhetnék a pápával, elmondanám neki, milyen sok püspökkel találkoztam már, aki nem hisz a sátán létében.”A rákövetkező nap délutánján felkeresett Ernetti atya, és elmondta nekem, hogy reggel találkozott II. János Pál pápával, s azt mondta neki: „Szentatya, Rómában van egy exorcista, aki azt szeretné megmondani önnek, hogy sok püspököt ismer, aki nem hiszi, hogy van ördög.”

Mire a pápa: „Aki nem hisz az ördög létében, az az Evangéliumban nem hisz.” Hát ez volt a pápa válasza, ezt akarom csak ismételni.

Ha helyesen értem önt, ez azt jelenti, hogy sok pap és püspök nem katolikus?

Amorth:Maradjunk csak annál, ami elhangzott, nem hisznek az Evangéliumok igazságában. Nem szeretném, ha eretnekséget híresztelne. Értsen meg jól: az az eretnek, akit egy ügyben figyelmeztetnek, de a hibájában kitart. Azonban az Egyház mai belső állapotában nincs senki, aki egy püspöknek szemére hányná, hogy nem hisz az ördög létében, a megszállottság lehetőségében, vagy mert elmulaszt exorcistát kinevezni. Számos püspök és bíboros nevét tudnám felsorolni önnek, akik, mikor átvették egy egyházmegye vezetését, felkértek egy exorcistát, végezzen exorcizmust. De sok olyan püspököt is meg tudnék nevezni, akik minden további nélkül vállalnák, hogy nem hisznek ebben, mert ez tavalyi hó. Miért? Ez sajnos bizonyos bibliakutatók befolyása, s itt is tudnék neveket sorolni. Mi, akik naponta a bőrünkön érezzük az ellenség valóságát, tudjuk, hogy az ő keze benne volt többféle liturgikus reformban.

Például?

Amorth: A II. Vatikáni Zsinat azt kívánta, hogy bizonyos szövegeket átdolgozzanak. Azonban nem ezt tették, ehelyett teljesen újakat írtak. Anélkül, hogy gondoltak volna arra, hogy így csak sokmindent elrontanak kijavítás helyett. Sok rítust, mely kiállta az idő próbáját, e mánia alapján elvetettek, elrontottak, mintha az Egyház egészen a mai napig hazudott volna vagy csaló lett volna, s csak most érkezett volna el a zsenik, a szuper-teológusok és szuper-bibliakutatók, szuperliturgikusok kora, akik pontosan tudják, hogy mi a jó az Egyháznak. Hát ez hazugság. A Zsinat egész egyszerűen a szövegek átdolgozását akarta, s nem azok elvetését. Az exorcizmus rítusát csak korrigálni akarta és nem átírni. Hiszen olyan imák voltak benne, melyek 12 évszázad tapasztalatából születtek. Alaposan meg kellett volna fontolni, mielőtt ilyen ősi, hatékony imákkat kitörölnek belőle. De nem fontolták meg. Mi, azok az exorcisták, akik az új átmeneti Rituálé imáit kipróbáltuk, egyöntetűleg megállapítottuk, hogy azok teljesen hatástalanok. Ráadásul az új Rituálé a gyermekkeresztség rítusát is elrontotta. Teljesen újat szerkesztett és a megkeresztelendő feletti exorcizmust teljesen felszámolta. Pedig ezt az Egyház mindig igen fontosnak tartotta, s a keresztelendők exorcizmusának nevezte. VI. Pál pápa kifejezetten tiltakozott ez ellen. Az új Áldások Könyve, rituáléja is ezt tükrözi. Átolvastam sorról sorra. Minden utalást, hogy az Úr megvéd az ördögtől, s hogy az angyaloknak parancsolt, hogy oltalmazzanak az ördögi támadástól, eltávolítottak. Kihagyták a házak és iskolák megáldásának a szövegeit. Pedig fontos ezeknek megáldása, s oltalmazása, azonban ma nincs oltalom a sátán ellen. Nincs eszköz, nincs ima. Jézus a Miatyánkban egy szabadító imára is tanított: „Szabadíts meg a gonosztól”, - a Sátántól. Olaszra ezt tévesen fordították: „Szabadíts meg a gonoszságtól”. Általánosságban beszél tehát egy rosszról, melynek nem ismeri a forrását, pedig az a rossz, amellyel harcolni tanított bennünket az Úr Jézus Krisztus, konkrét személy, a Sátán.

Mit mond Ön, aki szinte szemtanú, terjed ma a sátánizmus?

Amorth: Igen, egyre inkább. Amikor csökken a hit, teret ad a babonának. Bibliai nyelven ezt úgy mondanám, hogy az ember elfordult az Istentől és odafordult a bálványistenekhez, modern nyelven pedig: aki elhagyja Istent, az megadja magát az okkultizmusnak. Az egykor katolikus Európából félelmetes méretekben tűnik el a hit, s ennek a következménye, hogy a varázslók, kártyavetők, sátánista szekták virágkorát éljük. A sátánkultuszt olyanok, mint Marilyn Manson, a sátánista rockon keresztül terjesztik. De a gyermekeket sem kímélik, az olyan folyóíratok, mint a Comic-füzetek varázslásra és sátánizmusra tanítják őket.

Nagy közkedveltségnek örvendenek a spiritiszta szeánszok, amelyeken halottakat idéznek. Ma már tartanak ilyeneket telefonon, TV-n, rádión keresztül, jellemző módja ennek az automata írás. Már médiumra sincs szükség, az ember maga válhat médiummá ez érvényes a spiritiszta szeánszokra is. A tanulók 37%-a legalábbb egyszer részt vett asztaltáncoltatáson, s mi más ez, mint spiritiszta szeánsz? Az egyik iskolában, ahová előadni hívtak, mondták a diákok, hogy hittanórán is csinálták a hittanárnő szeme előtt, s az nem talált rajta kivetni valót.

De hát működik ez?

Amorth: Nincs különbség fekete és fehér mágia között. Amennyiben a mágia működik, az mindig az ördög műve. Az okkultizmus minden formája, valamint ez a nagy új érdeklődés a keleti ezoterikus vallások iránt nyitás az ördög felé. S őt nem kell sokáig hívogatni.

A meggyilkolt Chiavenna-i testvérpár (Novi Ligure) esetében rögtön mondtam, hogy itt a sátán konkrét beavatkozásáról van szó, ezek a fiatalok minden bizonnyal sátánisták voltak. S a rendőrség közleményében benne van, hogy mindegyiküknél sátánista könyveket találtak, mindketten sátánimádók voltak.

Hogyan vezethet ennyire félre valakit a sátán?

Amorth: Egyhangú módszerrel. Elhiteti, hogy nincs pokol, nincs bűn, csak egy tapasztalatról van szó, melyet okvetlenül át kell élni. A siker, a hatalom és az érzékiség a hárrom legnagyobb szenvedély, melyre a sátán épít.

Hány esettel került kapcsolatba?

Amorth: Az első száz után abbahagytam a számolást.

Hogyan! Hiszen az rettenetesen sok. Könyvében azt írja, hogy a megszállottság nem gyakori.

Amorth: Valóban. Vannak exorcisták, akik csak diabolikus zaklatásssal találkoznak. Azonban én „örököltem”egy neves exorcista, P. Candido eseteit, melyeket ő még nem oldott meg. Azonkívül más exorcisták is hozzám küldik a legmakacsabb eseteket.

Mi volt az eddigi legnehezebb eset?

Amorth: Ezzel még mindig dolgozom. Több mint két éve már. Arról a leányról van szó, akit októberben a Pápa is megáldott a Vatikánban ez nem volt valódi exorcizmus, mint ahogy pár újság állította. Napi 24 órán keresztül gyötrődik, félelmetesen szenved. Az orvosok és pszichiáterek tanácstalanok. Teljesen magánál van egyébként és rendkívül intelligens. Valóban szomorú eset.

Hogyan kerül valaki a sátán hálójába?

Amorth: Sokféle oka lehet, ami miatt valaki az ördög által okozott rendkívüli szenvedés áldozatává vállik. Van, amikor az illető javát szolgálja, ismerünk ilyen eseteket a szentek életéből, de előfordulhat a bűnben való makacs megmaradás miatt is, vagy átok miatt, továbbá ha valaki odaígérte magát a sátánnak vagy okkultizmussal foglalkozott.

Milyen jelenségeket lehet megfigyelni egy exorcizmus alatt?

Amorth: Emlékszem egy írástudatlan parasztra, aki az exorcizmus alatt folyékonyan angolul beszélt, úgyhogy tolmácsra volt szükségem. Vannak, akik emberfeletti erőre tesznek szert, mások a padló felett lebegnek, vagy olyanok, akiket erőszakkal sem lehet a széken megtartani. Azonban az ördög jelenlétéről csak bizonyos feltételek esetén beszélek.

Önnek soha nem ártott a sátán?

Amorth: Amikor Poletti bíboros felkért, hogy legyek exorcista, magamat az Istenanya oltalmába ajánlottam, kértem, hogy rejtsen el a köpenyébe. A sátán gyakran fenyegetett, azonban nem ártott.

Don Amorth, a sátánizmus egyre inkább terjed. Az új rítus megnehezíti az exorcizmust. Nem engedték meg, hogy az exorcisták résztvegyenek a pápai audiencián a Szent Péter téren. Mi történik itt?

Amorth: A Sátán füstje mindenhová behatolt. Talán azért nem voltunk kívánatosak a pápai kihallgatáson, mert attól féltek, hogy ennyi exorcista együtt el tudná űzni az ördögök légióját, akik behatoltak a Vatikánba.

Tréfál?

Amorth: Lehet, hogy így hangzik, de nem tréfa. Nem kételkedem abban, hogy a Sátán éppen az Egyház vezetőit célozta meg leginkább, mint ahogyan a politikai és gazdasági élet vezetőit is.

Azt akarja ezzel mondani, hogy a háborús taktikához hasonlóan a Sátán azt akarja, hogy az ellenfél tábornokai álljanak át a seregébe?

Amorth: Hát ez egy hasznos stratégia. Mindig újra bevetik. Mindenekelőtt akkor, ha az ellenfél gyengén tud védekezni. S ez alól a Sátán sem kivétel. De hála Istennek, itt van még a Szentlélek, aki oltalmazza az Egyházat: „A pokol kapui nem vesznek erőt rajta”. A bukások, az árulások ellenére sem. Ez nem kell, hogy meglepjen. Az első áruló egy apostol volt, aki igen közel állt Jézushoz: Iskarióti Judás. De az Egyház megy tovább a maga útján. Megoltalmazza a Szentlélek, s ezért a Sátán törekvései csak rész-sikereket szereznek a számára. A Sátán minden bizonnyal meg tud nyerni egy-egy csatát, fontosakat is, de sohasem a háborút.

2001. június 17., vasárnap

Imák Jézus Krisztus drága Szent Véréhez

Engesztelő ima a Szent Vér ellen elkövetett bűnökért:
„Jézus Krisztus drága Szent Vére, ments meg minket és az egész világot!”
„Gyermekeim! Hadd mondjam el nektek, hogyan kell imádkozni és mit kér tőletek az Ég. Szent Fiam mindig meghallgat benneteket. Azt kívánja, hogy szüntelen hallja imátokat. Ó, hűséges gyermekeim, szüntelen imádkozzatok ezt a fohászt — legalább 500-szor naponta.”
(Szűzanyánk szavai 1997. február 8.)


Jézus Drága Vérének rózsafüzére
Az Úr Jézus nyilatkoztatta ki Nwoye Barnabásnak Nigériában/Afrikában
1996-97-ben
e szavakkal: Fiam, fogadd ezt a rózsafüzért és mutasd be a világnak. Imádkozza minden ember az Én drága Vérem ellen elkövetett bűnök folytonos jóvátételeként…”
„E rózsafüzér imádkozásáért nagy csodákat fogok művelni.” (1997. március 15.)
„Gyermekeim! Ez a rózsafüzér egyesíti a Szent Fiam szenvedésével és Szent Vérével kapcsolatos összes ájtatosságot.” (Szűzanya szavai I997.jan.29.)
+ + + + +
Keresztvetés †

Ima a Szentlélekhez

Jöjj el, Szentlélek Isten, töltsd el híveid szívét és szereteted tüzét gyullaszd fel bennünk! Áraszd ki Lelkedet, és minden életre kél! És megújítod a föld színét!
Könyörögjünk! Istenünk, Te híveid szívét a Szentlélek megvilágosításával tanítod. Add, hogy ugyanazon Szentlélek segítségével megismerjük ami helyes, és az Ő vigasztalásának mindenkor örvendjünk Krisztus, a mi Urunk által! Ámen

Apostoli hitvallás (Keresztre)


Ima a Szent Vérhez (Keresztre)

(fejhajtás)
Drága Vér, mely a mi Urunk Jézus Krisztus Szent Fejéből, az isteni Bölcsesség Templomából, az isteni Tudás Tabernákulumából, Égnek és Földnek Napsugarából árad, födj be minket most és mindörökké. Ámen.
Ó, Jézus Krisztus drága Szent Vére,
gyógyítsd a sebeket Jézus Szentséges Szívében.

Miatyánk... Üdvözlégy (3-szor)... Dicsőség...

(fejhajtás)
Drága Vér, mely a mi Urunk Jézus Krisztus Szent Fejéből, az isteni Bölcsesség Templomából, az isteni Tudás Tabernákulumából, Égnek és Földnek Napsugarából árad, födj be minket most és mindörökké. Ámen.

ELSŐ TITOK
A mi Urunk Jézus Krisztus jobb Kezének felszögelése
(rövid elmélkedésre megállni)
A Te jobb Kezed drága Sebének azon fájdalma által, melyet a jobb Kezeden átvert szög okozott, az onnan kifolyó drága Vér mentse meg az egész világot, és sok lelket térítsen meg. Ámen.
Ó, Jézus Krisztus drága Szent Vére,
gyógyítsd a sebeket Jézus Szentséges Szívében.

Miatyánk… Üdvözlégy… (mindkettő a nagy szemre)
Jézus Krisztus drága Szent Vére,
ments meg minket és az egész világot.
(12-szer a kis szemekre)

Dicsőség…
(fejhajtás)
Drága Vér, mely a mi Urunk Jézus Krisztus Szent Fejéből, az isteni Bölcsesség Templomából, az Isteni Tudás Tabernákulumából, Égnek és Földnek Napsugarából árad, födj be minket most és mindörökké. Ámen.
MÁSODIK TITOK
A mi Urunk Jézus Krisztus bal Kezének felszögelése
(rövid elmélkedésre megállni)
A Te bal Kezed drága Sebének azon fájdalma által, melyet a bal Kezeden átvert szög okozott, az onnan kifolyó drága Vér szabadítsa ki a tisztítótűzben szenvedő lelkeket, és védje meg a haldoklókat a gonosz szellemek támadásaitól. Ámen.
Ó, Jézus Krisztus drága Szent Vére,
gyógyítsd a sebeket Jézus Szentséges Szívében.

Miatyánk... Üdvözlégy... (a nagy szemre)
Jézus Krisztus drága Szent Vére,
ments meg minket és az egész világot.
(12-szer a kis szemekre)

Dicsőség...
(fejhajtás)
Drága Vér, mely a mi Urunk Jézus Krisztus Szent Fejéből, az isteni Bölcsesség Templomából, az isteni Tudás Tabernákulumából, Égnek és Földnek Napsugarából árad, födj be minket most és mindörökké. Ámen.
HARMADIK TITOK
A mi Urunk Jézus Krisztus jobb Lábának felszögelése
(rövid elmélkedésre megállni)
A Te jobb Lábad drága Sebének azon fájdalma által, melyet a jobb Lábadon átvert szög okozott, az onnan kifolyó drága Vér födje be a Katolikus Egyház alapját minden titkos és ördögi terv ellen. Ámen.
Ó, Jézus Krisztus drága Szent Vére,
gyógyítsd a sebeket Jézus Szentséges Szívében.

Miatyánk... Üdvözlégy... (a nagy szemre)
Jézus Krisztus drága Szent Vére,
ments meg minket és az egész világot.
(12-szer a kis szemekre)

Dicsőség...
(fejhajtás)
Drága Vér, mely a mi Urunk Jézus Krisztus Szent Fejéből, az isteni Bölcsesség Templomából, az isteni Tudás Tabernákulumából, Égnek és Földnek Napsugarából árad, födj be minket most és mindörökké. Ámen
NEGYEDIK TITOK
A mi Urunk Jézus Krisztus bal Lábának felszögelése
(rövid elmélkedésre megállunk)
A Te bal Lábad drága Sebének azon fajdalma által, melyet a Te bal Lábadon átvert szög okozott, az onnan kifolyó drága Vér védjen meg mindnyájunkat minden utunkon a gonosz szellem és csatlósainak minden támadása és terve ellen. Ámen.
Ó, Jézus Krisztus drága Szent Vére,
gyógyítsd a sebeket Jézus Szentséges Szívében.
Miatyánk... Üdvözlégy... (a nagy szemre)
Jézus Krisztus drága Szent Vére,
ments meg minket és az egész világot.
(12-szer a kis szemekre)

Dicsőség...
(felhajtás)
Drága Vér, mely a mi Urunk Jézus Krisztus Szent Fejéből, az isteni Bölcsesség Templomából, az isteni Tudás Tabernákulumából, Égnek és Földnek Napsugarából árad, födj be minket most és mindörökké. Ámen.
ÖTÖDIK TITOK
A mi Urunk Jézus Krisztus Szent Oldalának átszúrása
(rövid elmélkedésre megállni)
A Te Szent Oldalad drága Sebének azon fájdalma által, melyet a Szent Oldaladon átszúrt lándzsa okozott, az onnan kifolyó drága Vér és Víz gyógyítsa meg a betegeket, támassza fel a halottakat, oldja meg a jelen kor problémáit és tanítsa nekünk az utat Isten örök dicsőségéhez. Ámen.
Ó, Jézus Krisztus drága Szent Vére,
gyógyítsd a sebeket Jézus Szentséges Szívében.
Miatyánk... Üdvözlégy... (a nagy szemre)
Jézus Krisztus drága Szent Vére,
ments meg minket és az egész világot.
(12-szer a kis szemekre)

Dicsőség...
(fejhajtás)
Drága Vér, mely a mi Urunk Jézus Krisztus Szent Fejéből, az isteni Bölcsesség Templomából, az isteni Tudás Tabernákulumából, Égnek és Földnek Napsugarából árad, födj be minket most és mindörökké. Ámen.
BEFEJEZŐ IMÁK
3-szor: Ó, Jézus Krisztus drága Szent Vére, gyógyítsd a sebeket Jézus Szentséges Szívében!
Üdvözlégy Királynő, Irgalmasság Anyja! Életünk, édességünk, reménységünk, Üdvözlégy! Hozzád kiáltunk, Évának számkivetett fiai, hozzád sóhajtunk sírva és zokogva, e siralom völgyéből. Fordítsd reánk, tehát, Szószólónk, irgalmas szemedet, és e számkivetés után mutasd meg nekünk Jézust, méhednek áldott gyümölcsét! Ó irgalmas, ó kegyes, ó édes Szűz Mária. Ámen. (Salve Regina)
Könyörögjünk! Ó, Jézus Krisztus drága Szent Vére, tisztelünk és imádunk Téged örökké tartó szövetséged művéért, mely békét hoz az emberiségnek. Gyógyítsd a sebeket Jézus Szentséges Szívében. Vigasztald trónján a Mindenható Atyát, és mosd le az egész világ bűneit. Mindenki tiszteljen Téged! Ó drága Vér, irgalmazz! Ámen.
Jézus Szentséges Szíve, Irgalmazz nekünk!
Szűz Mária Szeplőtelen Szíve, Könyörögj érettünk!
Szent József, Szűz Mária jegyese, Könyörögj érettünk!
Szent Péter és Szent Pál, Könyörögjetek érettünk!
Szent János a Kereszt lábánál, Könyörögj érettünk!
Szent Mária Magdolna, Könyörögj érettünk!
Minden mennyei harcos és közbenjáró, Könyörögjetek érettünk!
A mi Urunk minden szentjei, Könyörögjetek érettünk!
Minden mennyei seregek, Könyörögjetek érettünk!
Mária Légiója, Könyörögj érettünk!
Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.
+ + + + +

Az Úr Jézus ígéretei azoknak, akik a Szent Vér rózsafüzért tisztelettel imádkozzák
1. Ígérem, hogy aki ezt a rózsafüzért imádkozza, az ördögi támadásoktól megvédem.
2. 5 érzékszervét egészségben megőrzőm.
3. A hirtelen haláltól megóvom.
4. Halála előtt 12 órával inni fogja Szent Véremet és enni fogja Szent Testemet.
5. Halála előtt 24 órával megmutatom neki 5 Szent Sebemet, hogy ezáltal mély bűnbánatot érezzen bűnei fölött és teljesen tudatában legyen azoknak.
6. Aki e rózsafüzért kilencedként végzi, megkapja amit kér, imái meghallgatásra találnak.
7. Sok csodát fogok művelni e rózsafüzér által.
8. Lerombolok általa minden titkos (Isten ellenes) társaságot és irgalmammal sok lelket szabadítok ki a fogságból.
9. Sok lelket szabadítok ki a tisztítótűzből.
10. Megtanítom utamat annak, aki e rózsafüzér által tiszteli Szent Véremet.
11. Irgalmas leszek azokhoz, akik irgalmasak Szent Sebeimhez és Véremhez.
12. Mindazok, akik e rózsafüzér imát másokkal megismertetik, 4 év búcsút nyernek.

Az Úr Jézus Szent Vérének litániája
Uram, irgalmazz! (Hívek megismétlik)
Krisztus, kegyelmezz!
Uram, irgalmazz!
Krisztus, hallgass minket!
Krisztus, hallgass meg minket!
Mennyei Atyaisten! Irgalmazz nekünk'
Megváltó Fiúisten!
Szentlélek Úristen!
Szentháromság egy Isten!
Ó, Jézus Krisztus drága Vére, megváltásunk Vére, födj be minket és az egész világot!
Jézus Krisztus Vérének óceánja, szabadíts meg minket!
Jézus Krisztus Szentséggel és részvéttel teli Vére,
Jézus Krisztus drága Vére, erősségünk,
Jézus Krisztus drága Vére, az örökké tartó szövetség,
Jézus Krisztus drága Vére, a keresztény hit alapja,
Jézus Krisztus drága Vére, Isten fegyvere,
Jézus Krisztus drága Vére, isteni könyörület,
Jézus Krisztus drága Vére, a gonosz szellemek ostora,
Jézus Krisztus drága Vére, a fogságban lévők segítsége,
Jézus Krisztus drága Vére, Szentséges Bor,
Jézus Krisztus drága Vére, keresztények erőssége,
Jézus Krisztus drága Vére, a keresztény hit védelmezője,
Jézus Krisztus drága Vére, keresztények igaz hite,
Jézus Krisztus drága Vére, gyógyító Vér, ments meg minket!
Jézus Krisztus drága Vére, felkent Vér,
Jézus Krisztus drága Vére, Isten gyermekeinek bátorsága,
Jézus Krisztus drága Vére, a keresztény harcosok fővezére,
Jézus Krisztus drága Vére, a feltámadás Vére,
Jézus Krisztus drága Vére, a mennyei angyalok Itala,
Jézus Krisztus drága Vére, a Mennyei Atya vigasztalója,
Jézus Krisztus drága Vére, a szentek ereje,
Jézus Krisztus drága Vére, a világ békéje,
Jézus Krisztus drága Vére, Égnek és Földnek Napsugara,
Jézus Krisztus drága Vére, szivárvány az Égben,
Jézus Krisztus drága Vére, az ártatlan gyermekek reménye,
Jézus Krisztus drága Vére, Isten szava a szívünkben,
Jézus Krisztus drága Vére, égi fegyver,
Jézus Krisztus drága Vére, isteni bölcsesség,
Jézus Krisztus drága Vére, a világ alapja,
Jézus Krisztus drága Vére, az Atyaisten irgalma,
Ó, Jézus Krisztus legdrágább Vére, tisztítsd meg a világot a bűntől!
Ó, Jézus Krisztus legdrágább Vére, újítsd meg a világot!
Ó, Jézus Krisztus legdrágább Vére, taníts minket, hogyan vigasztaljuk Jézust!
Könyörögjünk! Ó, megváltásunk drága Vére, hiszünk, remélünk és bízunk Benned. Esedezve kérünk, szabadítsd ki azokat, akik a pokoli szellemek kezében vannak. Oltalmazd a haldoklókat a gonosz szellemek támadásaitól és fogadd be őket a Te örök dicsőségedbe, Irgalmazz az egész világnak, és erősíts minket, hogy imádjuk és vigasztaljuk a Szentséges Szívet. Imádunk Téged, ó, irgalomnak drága Vére. Ámen.
Ó, Jézus Krisztus drága Szent Vére, gyógyítsd a sebeket Jézus Szentséges Szívében!
(3-szor)


Felajánlás Jézus Szent Véréhez
Irgalmas Üdvözítőm! Semmiségem tudatában lábadhoz borulok Szent Fölséged előtt, hogy megköszönjem Neked a sok kegyelmet, amellyel engem, hálátlan teremtményt elhalmoztál. Különösen azért, hogy drágalátos Szent Véred által a sátán hatalmából kiszabadítottál.
Szűzanyám, Őrangyalom, Védőszentjeim és az egész mennyei Udvar jelenlétében készséges szívvel szentelem magam drága Szent Vérednek, mellyel Te, ó édes Jézus, a világot a bűntől, a haláltól és a pokoltól megváltottad. A Te kegyelmed segítségével megígérem Neked, hogy drága Szent Véred tiszteletét tőlem telhetőleg előmozdítom. Hadd áldja és magasztalja mindenki üdvösségünk árát: imádásra méltó Véredet. Így óhajtom jóvátenni Szent Véred iránti hálátlanságomat és kívánok engesztelést nyújtani minden megszentségtelenítésért, amellyel az emberek Szent Véredet, üdvösségünk váltságdíját illetik. Bárcsak meg nem történtté tehetném saját bűneimet, hidegségemet és a sok tiszteletlenséget, amellyel Téged, drágalátos Szent Vér, valaha is megbántottak! Édes Jézus, íme felajánlom Neked szentséges Édesanyád, hűséges tanítványaid és minden szented szeretetét, tiszteletét és imádását, melyet Szent Vérednek nyújtottak és kérlek, feledd el eddigi hűtlenségemet, hidegségemet, és bocsáss meg kegyesen minden megbántódnak. Isteni Üdvözítőm! Hints meg engem és minden teremtményt a Te drága Szent Véreddel, hogy Téged, ó megfeszített Szeretet, mostantól fogva szívből szeressünk és megváltásunk váltságdíjat mindenkor méltóképpen tiszteljük. Ámen.
(Újítsd meg ezt a felajánlást mindennap!)
+ + + + +

Ima az ősök átkaitól való megszabadulásért
Örök Atya! Te vagy az egyedüli, halhatatlan Isten. Isten, aki a Szeretet, aki irgalmas és jóságos. Tekints Egyszülött Fiadra, Jézus Krisztusra és légy irgalmas.
Felajánlom Neked ostorozásának fájdalmait, Sebeit és Vérét a Tieidért, akik ama átkok terhe alatt élnek, melyek őseik bűneinek, engedetlenségeinek és a Veled kötött szövetség megszegésének következményei. Szabadíts meg minket Szent Fiad ostorozása által, gyógyíts Szent Sebei által, és ments meg drágalátos Vére által! Ámen.
Jézus Krisztus drága Szent Vére — szabadíts meg az átkoktól!
Jézus Krisztus Szent Sebei — gyógyítsátok sebeinket!
Ostorozásod által — pecsételj le minket! Ámen.
Jézus: „Gyermekeim! Imádkozzátok ezt az imát és ismertessétek meg az egész világgal. Mindazok, akik átok alatt vannak és ezt az imát állhatatosan imádkozzák, megszabadulnak az átkoktól. Mindazok a családok, amelyek olyan bűnök átkai alatt szenvednek, melyeket őseik vétettek, és ezzel az imával 144 napos — ima kilencedet végeznek, megszabadulnak. Mindazok, akik a szövetséget megszegik és halálukat várják, megmenekülnek és ínségüktől is megszabadulnak, ha végzik ezt az imát és bűneiket megbánják."
Jézus adta Barnabásnak Nigériában, 1998. július 8-án.

Ima, a Dicsőség Országának megvalósulásáért a Földön
Ó, jóságos és irgalmas, mindentudó és mindenható örök Atya! Alfa és Omega, aki mindent teremtettél. Te soha nem hagyod el gyermekeidet. Tekints jóságosan egyszülött Fiadra, Jézus Krisztusra, aki azért jött, hogy megmentse az emberiséget és királyságodat megalapítsa a Földön. Felajánljuk Neked Szent Fiad, Jézus Krisztus minden gyötrelmét, kínszenvedését és drága Szent Vérét a Szent Kereszt minden ellenségének, az Antikrisztusnak és a vörös sárkánynak bukásáért, akik most és az idők végén az igazság ellen harcolnak. Megváltónk drága Vére és földi életének utolsó lehelete által tűnjenek el úgy, mint tajték a napfényben, hogy királyságod mielőbb elérkezzék a Földön.
Jézus Krisztus drága Vére — jöjjön el a Te királyságod! Ámen.
Jézus: „A vörös sárkány és az Antikrisztus fellépése e korszak utolsó órájában teljesen átszúrta Szívemet földi szolgálatom ideje alatt. És még inkább, mielőtt kileheltem lelkemet a kereszten. Amikor a kereszten függtem, lélekben láttam a büszke sárkányt. Kérkedett, hogy örökké fog uralkodni a Földön. — Én magamban felajánlottam Atyámnak ezt az imát a kereszt ellenségeinek bukásáért. — Gyermekeim, ezen ima által az Antikrisztusnak, a vörös sárkánynak és csatlósainak csak rövid ideig tartó uralmuk lesz a Földön. Minél többet imádkozzátok, annál rövidebb lesz földi uralmuk ideje.

(1998. július 27-én.)

Ima menedékért Jézus Krisztus Szent Oldalában
„Ó, jóságos Atya! Ábrahám, Izsák és Jákob Istene! Te az Ószövetség választott népét a hideg és forró sivatag szárazságában szent szárnyaid alatt oltalmaztad. Felajánlom Neked Uram és Üdvözítőm, Jézus Krisztus szent kereszthalálát a Tieid oltalmáért, akik szerte a világban élnek. A Szent Vér és Víz mosson tisztára, erősítsen és mentsen meg minket, hogy hazataláljunk Fiad Szent Oldalába, mely minden ember számára nyitva áll. Ámen.
Jézus Krisztus Szent Oldala — légy a menedékhelyünk! Ámen.”
Jézus:„Gyermekeim! A gonoszság napjai sok léleknek vesztére lesznek. Ezért tanítom nektek ezeket a misztikus imákat, hogy mind megmenekülhessetek. Szent Oldalam mindenki számára nyitva áll. Imádkozzátok ez imát és ismertessétek meg minden emberrel. Oltalmazom mindazokat, akik ezt megteszik. Szeretlek mindnyájatokat!...”
(1998. július 07.)
Jézus által adott imák Barnabásnak
NIHIL OBSTAT: Rev. Fr. Stephen Obiuxwu
Censor Deputatus
Chairman. Doctrine and Faith Committee
Archdiocose of Onitsha, Anambra State 430001 NIGERIA
Ist July 1999.
IMPRIMATUR: Ayo-Maria Atoyebi, O.P.Bishop of llorin Diocese
Ilorin, Kwara State 240001 NIGERIA
17 th June 2001.

Myra Davidoglou: „És az Ige testté lőn” (Jn 1,14)

Önökhöz, az igazság kedves barátaihoz akarok szólni az Isten Fia születésével kinyilatkoztatott misztériumról, ami az Ő megtestesülése. Aranyszájú Szent János isteni liturgiájában található a Boldogságos Szűzről eme himnusz: „Valóban illő téged dicsérni, Isten Anyja és mindenkoron szűz Mária, aki örökké boldog és szeplőtelen és Urunk édesanyja vagy; aki tiszteletre méltóbb vagy, mint a kerubok és összehasonlíthatatlanul dicsőségre méltóbb, mint a szeráfok; aki Istent egészen sértetlenül a világra hoztad; aki valóban Isten Anyja vagy, magasztalunk téged.” Azért idéztem ezt az imát, mert lényegét tekintve azt a katolikus tanítást tartalmazza, amit 431-ben az Efezusi Zsinaton az atyák az Ige megtestesüléséről és Mária Istenanyaságáról határoztak meg.
Önök, kedves barátaim – Istennek hála –, bizonyára egy pillanatig sem kételkednek abban, hogy a Boldogságos Szűz Mária az örök Atya Fiát hordta ölében, Őt, „aki által minden lett” (Jn 1,3). De Isten ellenségei alattomosak, minden lehetséges trükköt felhasználnak, hogy a keresztényeket hitük elhagyására vegyék rá. Hiszen ismerik a modernistákat: Nem nyíltan, hanem burkoltan és ezer szócsavarással tagadják Urunk Jézus Krisztus istenségét. Olyan beszédekben és iratokban is ezt teszik, melyek látszólag egészen más témát tárgyalnak, hogy a hallgatók vagy olvasók figyelmét eltereljék, ahogy ezt mindjárt látni fogják.
Wojtyla, alias II. János Pál katekizmusa
1. Első példaként az 1989. szeptember 6-i audiencián elhangzott tanítását nézzük. „Ebben a katekézisben” azt mondja, hogy „főleg a Pünkösd és a keresztelés szentsége közötti összefüggést akarjuk megvizsgálni”. Ez a mondat rögtön az elején meglepő, hiszen ha Pünkösd és egy szentség között összefüggés van, akkor az a szentség csak a bérmálás lehet. Hiszen Pünkösdkor az apostolok a Szentlélek erejét kapták, aminek szeretetüket kellett lángra lobbantania és az üldözőiktől való félelmet kellett elűzni belőlük (Nagy Szent Leó), az Úr ígérete szerint: „Maradjatok a városban, míg erő nem tölt el benneteket a magasságból.” (Lk 24,49) – Nos, a Szentlélek a már korábban megkereszteltnek a bérmálás szentségében adja meg ezt az erőt, ami őt bizonyos értelemben a hitért folyó harcra erősíti meg. A keresztségnek, mint az Egyház első szentségének nem a megszilárdításhoz van ereje, hanem a minden bűntől való tisztára mosáshoz, ami által az ember az ártatlanság teljességét nyeri el. Hol van itt a Pünkösddel való összefüggés? Azon a napon az apostolok már tiszták voltak, miként ezt azok a szavak bizonyítják, melyeket az Úr szenvedése előtti este mondott nekik: „Aki megfürdött, annak csak a lábát kell megmosni, s akkor egészen tiszta lesz. Ti tiszták vagytok, de nem mindnyájan. Tudta, hogy ki árulja el, azért mondta: Nem vagytok mindnyájan tiszták.” (Jn 13,10-11). A tisztátalan nyilván Júdás volt.
2. Egyébként is hogyan lehettek volna a tanítványok nem tiszták, amikor már az Úr szenvedése előtt megkapták a Szentlelket? Hiszen tévedés azt hinni, hogy a próféták és mindazok, akik hittek Jézus Krisztusban, nem kapták meg Isten eme ajándékát. Szent Péter ugyanis ezt mondja: „Hisz sohasem keletkezett jövendölés emberi akaratból, hanem mindig csak a Szentlélektől sugalmazva beszéltek – Isten megbízottaiként – a szent emberek” (2 Pét 1,21). És Szent Pál ezt mondja: „Azt sem mondhatja senki: Jézus az Úr, csak a Szentlélek által” (1 Kor 12,3). Krisztus maga tanította nekünk, hogy a tanítványai földi élete alatt „Mesternek és Úrnak” hívták (lásd Jn 13,13). Mivel e szerint a Szentlélek dolgozott bennük, már Pünkösd előtt tisztának kellett lenniük.
3. Annak elhitetésére, hogy a keresztség szentsége ezen a Pünkösdön keletkezett, és ezért Krisztus nem mennybemenetele előtt alapította, Wojtyla Máté azon verssorára hivatkozik, melyben Keresztelő Szent János ezt mondja: „Ő Szentlélekkel és tűzzel fog benneteket megkeresztelni” (Mt 3,11), és szerinte a tűz „egy Isten által használt eszköz, hogy a lelkiismeretet megtisztítsa”, és „sokkal hatalmasabb elem, mint a víz”.
Igaz, hogy Keresztelő Szent János szavai a pünkösdi csodára vonatkoznak, amikor a Szentlélek tűz alakjában szállt rá az apostolokra, egy csoda, amit az Úr előre megmondott (lásd ApCsel 1,5), de az nem igaz, hogy a tüzet a keresztség szentségének elemére kell érteni. A keresztség eleme vagy anyaga a víz és nem a tűz, ahogy Wojtyla állítja. A keresztség által, mely második születés, válunk Isten gyermekeivé és Krisztus társörököseivé. Mert Krisztus ezt mondta: „Aki nem vízből és Lélekből születik, az nem megy be az Isten országába” (Jn 3,5). Ezért tanítja az apostol, hogy Krisztus „az Egyházat a víz fürdőjében tisztította meg” (lásd Ef 5,25), nem pedig tűz által.
4. Mindebből az következik, hogy a keresztség szentségének nincs több összefüggése a pünkösdi csodával, mint anyagának. Mikor lett a keresztség szentsége megalapítva? Ebben semmi kétség nincs: akkor, amikor Krisztus maga fogadta a keresztséget a Jordánban, mert „ennél az alkalomnál”, mondja Nazianzi Szent Gergely, „legtisztább teste által megszentelte a vizet és eltemette a régi Ádámot”. Ez az összes egyházatya tanítása. Szent Ágoston ezt írja: „Az Úr nem azért hagyta magát megkereszteltetni, mert szüksége lett volna arra, hogy megtisztuljon, hanem hogy a szeplőtelen testével való érintéssel megtisztítsa a vizet és átadja neki az erőt, hogy minket meg tudjon tisztítani”. „Mivel, mondja Aranyszájú Szent János is, a víz nem tudná azon bűnösöket, akik hisznek, megtisztítani, ha nem lett volna megszentelve, amikor Urunk Jézus Krisztus testét megérintette”.
Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy a keresztség, bár a szenvedés előtt lett megalapítva, a szenvedésből kapja hatását, ahogy az apostol a rómaiaknak mondja: „Akik Krisztus Jézusban megkeresztelkedtünk, az ő halálában keresztelkedtünk meg” (Róm 6,3). Jegyezzék meg végül, hogy az Úr egy időben alapította meg a keresztséget, és egy másik időben rótta rá mindenkire a keresztség fogadásának kötelezettségét. Ez utóbbi Krisztus feltámadása után történt, amikor kifejezetten ezt parancsolta apostolainak: „Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére” (Mt 28,19). Mert „Urunk Jézus Krisztus Atyja minket nagy irgalmában Jézusnak a halálból az élő reményre való feltámadása által hívott új életre”, emlékeztet bennünket Szent Péter (1 Pét 1,3).
5. Látják tehát, kedves barátaim az igazságban, hogy semmi nem hatalmaz fel bennünket, hogy Wojtylával a keresztség szentségének eredetét a Szentléleknek az ifjú keresztény közösségre Pünkösdkor való alászállására tegyük. Ez a modernisták egyik kitalálása, akik tagadják, hogy személyesen Jézus Krisztus e szentség szerzője. Szerintük ez „a pünkösdi viharos lelkesedésben” keletkezett, ahogy mondják, hogy egy tanításnak hitelt szerezzenek, amit később a „Pierres vivantes” katekizmus ismét felvesz. Ez ravasz és nagyon alattomos módja annak, hogy az újjászületés szentségének szükségességét tagadják, azaz „a víz fürdőjében az élet igéjével” (Ef 5,26), amivel Jézus Krisztus Egyházát megtisztította és megszentelte, azáltal hogy magát adta érte.
De Wojtyla, alias II. János Pál még ennél is tovább megy…
6. Ugyanebben a beszédben és mintegy – legalábbis első hallásra – az előbb mondottakkal ellentmondásban, a zsinati szekta vezetője kijelenti: „A Szentlélekben való keresztség az emberiség megújítását jelenti Isten lelkének hatalma által: ezt viszi végbe a Messiás, akin, ahogy Izajás megjövendölte, a lélek nyugszik, aki Krisztus emberségét isteni értékkel tölti el az emberré válásától a kereszten való halála utáni feltámadás teljességéig. Miután ő ezt a teljességet megszerezte, adhatja át a Messiás ezt az új keresztséget a lélekben, amitől ő el van telve”.
Nem értem, hogyan lehet, hogy egy férfi, aki azt állítja magáról, hogy Péter székén ül, nyilvánosan ilyen botrányos szavakat mondhatott ki anélkül, hogy az általános tiltakozás zsivaját váltotta volna ki. Mi akar ez lenni: „A Mária ölében történt emberré válás pillanata és később a Krisztus által megszerzett és a kereszten való halála után nyilvánvalóvá tett teljesség pillanata között Isten lelke Krisztus emberségét isteni értékkel töltötte meg”?
Megtölteni ezt jelenti: „azt adni, ami hiányzik (valakinek vagy valaminek). Wojtyla szerint az isteni érték, azaz: az istenség, a Kálvária áldozata előtt hiányzott Jézus Krisztus emberségének? Wojtyla agyafúrt, zavaros mondatából legalábbis ez derül ki. Én még nem olvastam ennél alattomosabb valamit. Ha jól értjük Wojtylát, akkor Krisztus közönséges ember volt, nem pedig az emberré lett Isten, hiszen Isten nem lehet híján az „isteni értéknek”!
7. Egyébként Wojtyla, alias II. János Pál maga húzza alá még jobban eretnekségét, amikor azt képes mondani, miközben pontosít, hogy „miután a teljességet megszerezte, (mostantól kezdve) adhatja át a Messiás ezt az új keresztséget a lélekben, amitől ő el van telve”. Mielőtt tehát el lett telve a Szentlélek által „az isteni értékkel”, a Messiás nem tehetett meg mindent! Egy bizonyítékkal több, ha egyáltalán szükség volt erre, hogy Karol Wojtyla szemében, Az, Aki Szűz Máriától született, és Aki érettünk adta magát, nem a „testté lett Ige” (Jn 1,14) volt, az az „Ige, aki Isten volt” (Jn 1,1), mert Istennél semmi sem lehetetlen.
8. Nem szándékom, kedves barátaim, emlékezetükbe idézni az üdvtanítás e pontját. Különben is egyetlen keresztény, aki erre a névre méltó, nem lehet annyira tudatlan, hogy ne tudja, hogy a minden idők előtt az Atyától született Fiú az Atyától jött ki, hogy a világra jöjjön (Jn 26,27-28), hogy minden, ami az Atyáé, a Fiúé is (Jn 16,15), hogy a Fiú tehát egylényegű az Atyával, és hogy következésképpen, ha az Atya mindenható, akkor a Fiú is az. Ezért zúzza szét Wojtyla a katolikus hitet, amikor azt akarja elhitetni, hogy volt olyan idő, amelyben az Atya örök és változhatatlan Fia, „Krisztus Isten erejét”, azaz azt a hatalmat nem birtokolta, hogy a „keresztséget a lélekben átadja”.
9. Az ilyen hipotézis szerint egyébként örök Szentháromság sem létezhet. Mert ha Jézus Krisztus szenvedése előtt nem tudta a lelket átadni, mert ő maga még nem volt „eltelve” vele, ahogy Wojtyla tudtunkra adja, akkor az azt jelenti, hogy ez a lélek nem Krisztus Lelke volt, hanem valaki más lelke, akinél Krisztusnak oltalmat kellett keresnie, hogy a pünkösdi csodát előidézhesse. Tehát Krisztus nem Isten. Nem a Szentháromság három személyének egyike, aki tehát nem lehet többé Szentháromság, hanem kettősség vagy monasz, azaz egység, nem tudni biztosan, ha a modernisták számára a hasukon kívül egyáltalán létezik más isten.
10. Egy kicsit később Wojtyla még ennél is világosabban mondja: „A kereszt áldozatának mélyéig kapja meg Krisztus a Szentlelket. Olyan módon kapja meg, hogy aztán ő maga adhatja tovább apostolainak, az Egyháznak, az emberiségnek.” Wojtyla ezt mondja: „Krisztus megkapja a Szentlelket.” Vagyis szerinte Krisztus szubsztanciája más, mint a Szentlélek szubsztanciája: az Ige és a Lélek nem egy.
Csakhogy János apostol, ő, aki „az élet Igéjét” látta (1 Jn 1,1) és kezeivel érintette, ennek ellenkezőjét mondja: „Az Atya, az Ige és a Szentlélek, és ez a három egy” (1 Jn 5,7 – Káldi-féle Biblia), vagyis egyetlen lényeg vagy szubsztancia.
Wojtyla három szóval megtagadja az egész Evangéliumot. Ha Krisztus a Szentlelket a Kálvárián kapja, akkor ez azt jelenti, hogy Krisztus nem a Szentlélektől fogantatott. Csakhogy az angyal ezt mondja Józsefnek: „Ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert ami őbenne fogantatott, a Szentlélektől vagyon” (Mt 1,20). Ha Krisztusnak meg kell kapnia Isten Lelkét, mielőtt másoknak odaadhatja, az azt akarja jelenteni, hogy a Szentírással ellentmondásban Krisztus maga nem „igaz Isten és az örök élet” volt (1 Jn 5,20).
Ha Krisztusnak kapnia kell az Atya Lelkét, akkor az Atya Lelke előbb nem volt meg benne, tehát akkor az Atya sem volt a Fiúban. Csakhogy maga az Igazság jelentette ki: „Én az Atyában, és az Atya énbennem vagyon” (Jn 14,10). Az emberi értelem természetesen nem tudja felfogni e szavak végtelen horderejét, melyek a legnagyobb, a legmagasztosabb titkot tárják fel, de ez nem akadályozza meg azt, hogy igyekeznünk kell legalább egy kissé megérteni ennek jelentőségét, hiszen az Úr Jézus az okításunkra mondta ezeket.
11. „Én az Atyában, és az Atya énbennem vagyon” (Jn 14,10). Az idők előtt nemzette az Atya a Fiút, és ebben az öröktől fogva történt nemzésben a Fiú mindent megkap az Atyától (lásd Jn 16,15). Mert az Atya mindennemű változás nélkül közli a Fiúval változhatatlan lényét vagy szubsztanciáját, az összes tökéletességével. Következésképpen az Atya egészen a Fiúban van, mert az Atya a Fiú lényege maga, és a Fiú egészen az Atyában van, mert a Fiú az Atya lényege maga. Egymásban vannak, mert semmi másféleség nincs se az egyikben, se a másikban, Ha tehát az Atya a Fiúban van, akkor az Atya Lelkének is a Fiúban kell lennie, nem lehet másképp. Ez az egyetlen érv elegendő lenne arra, hogy Wojtyla, alias II. János Pál neo-ariánus tézisét megcáfoljuk, de folytassuk tovább még egy kicsit az analízist.
12. Mivel az Atya és a Fiú egyetlen szubsztancia vagy lényeg, a Lélek, aki az Atyától származik, a Fiútól is származik. Nem lehet másképp. Ha tehát az Atya Lelke egy és ugyanaz a lényeg, mint az Atya, és az Atya egy és ugyanaz a lényeg, mint a Fiú, akkor ez azt jelenti, hogy a Lélek egy és ugyanaz a lényeg, mint a Fiú. Ami a Fiúban van, az a Lélekben is van, és ami a Lélekben van, az a Fiúban is van. Kölcsönösen egymásban vannak, mert ahogy minden tökéletesség megvan a Fiúban, ugyanúgy a Lélekben is megvan minden tökéletesség. Ugyanez a végkövetkeztetés alkalmazható az Atya és a Szentlélek kölcsönös immanenciájára is. A három isteni személy eme kölcsönös felismerésének és egymásba hatolásának az örök Szentháromságban a teológusok Damaszkuszi Szent János után a circuminsessio (egymásban levés) nevet adták.
13. Következzen a szószerinti szöveg, amivel az Egyház ezt a tanítást tévedhetetlenül definiálta a jakobiták számára kiadott dekrétumában a Firenzei Zsinaton: „Ezen egység miatt (az isteni lényeg vagy szubsztancia) az Atya egészen a Fiúban van, egészen a Szentlélekben; a Fiú egészen az Atyában van, egészen a Szentlélekben; a Szentlélek egészen az Atyában, egészen a Fiúban. Örökkévalóságban egyik sincs korábban, mint a másik, nagyságban egyik sem múlja felül a másikat vagy hatalomban egyik sem erősebb. Öröktől fogva és kezdet nélkül van a Fiúnak eredete az Atyában; öröktől fogva és kezdet nélkül származik a Szentlélek az Atyából és a Fiúból.”
14. Ezért, kedves barátaim, jegyezzük meg jól a Szentlélek immanenciáját Krisztusban, az élő Isten Fiában, akinek ennek folytán minden hatalma megvolt a Szentlelket az apostoloknak és a szenteknek tovább adni, és ítéljük el, állítsuk pellengérre azt a mesterkedést, amivel a modernista Róma Árius, Photinus és társaik tévtanát előásta, a judaizálók eme gnózis-gyermekét, hogy a keresztény igazságtól a judaizmusig való átmenetet megkönnyítsék, mintha ilyesmi lehetséges lenne.
15. Még egyszer visszatérek Wojtyla fentebb már idézett mondatára: Krisztus, mondja ő, „olyan módon kapja meg a Szentlelket, hogy aztán ő maga adhatja tovább apostolainak, az Egyháznak, az emberiségnek.” – Ezerszeres bocsánat! Jézus Krisztus vagy valaki mástól kapja Isten Lelkét, és ebben az esetben Jézus maga nem Isten, és ezért bárki legyen is az, nem adhatja annak tovább ő a Szentlelket, ezt nem tudja és soha nem fogja tudni. Vagy Krisztus oda tudja adni a Szentlelket, mert Krisztus Isten, de ebben az esetben ezt mindig, azaz eddig is meg tudta tenni, tudja és mindig tudni is fogja. Egyébként pedig valójában se nem kapta, se a kereszten, se bármilyen más pillanatban, mert a Szentlélek öröktől fogva tőle és benne volt. Vagy az egyik igaz, vagy a másik. Ne okozzon a szabadkőműves Róma istentanoncainak bosszúságot, de egy ember nem adhatja a Szentlelket senkinek.
16. Mégha úgy is néz ki, hogy Wojtyla gondolatmenetében nagy zűrzavar uralkodik, valójában az ő neo-ariánus tanítása alapjában véve koherens. Azon kijelentéséhez, miszerint a Messiás a kereszten kapta meg Isten Lelkét, „kapta az új keresztséget”, Wojtyla még ezt is hozzáteszi: „Megdicsőült emberségéből, mint az élő víz forrásából fog a Lélek az egész világra kiáramlani”. Tehát meg erősíti azt az extravagáns véleményt, amit éppen most vizsgáltam meg, és ami szerint az ember, mint ember forrása lehet az isteninek. A lét tehát a nem-létből származhat. Itt mintegy Teilhard idétlen teóriájának visszhangját halljuk viszont, mely már az Isten-Omegába látja magát átalakítva.
17. Ugyanebből a szövegrészből következik, hogy a kereszten, mielőtt „a Szentlélek mint szeretet és adomány magának a feláldozottnak szívébe szállt alá”, ahogy Wojtyla egy kicsit később mondja, tehát ezen a kereszten Jézus Krisztusnak csak „az embersége” volt jelen, „megdicsőült embersége” ugyan, de akkor is csak az „embersége” istensége nélkül. Ez a tévtanító mindenképpen el akarja pusztítani a hitünket, és be akarja beszélni nekünk, hogy Az, aki életét adta értünk, hogy a halálból kirántson bennünket, ember volt, mint mindenki más.
18. Gondolják meg, barátaim, miből áll itt az ellenség álnoksága! Amikor ezt mondja: „Megdicsőült emberségéből, mint az élő víz forrásából fog a Lélek az egész világra kiáramlani”, Wojtyla el akarja hitetni velünk, hogy az Evangéliumra támaszkodik (lásd Jn 7,39). Igaz, hogy Szent Jánosnál ez áll: „Mert még nem adatott a Szentlélek, mivelhogy Jézus még nem dicsőült meg” (Jn 7,39). De ne merészeljük mi ez alatt azt érteni, hogy a Kálvárián történt megdicsőülés előtt a Szentlélek nem létezett, vagy, hogy Krisztus előtte nem birtokolta a dicsőséget!
19. Ami az első pontot illeti, a Bölcsesség Könyvében ezt olvassuk: „Az Úr Lelke ugyanis betölti a föld kerekségét, s ami egybefogja a mindenséget, az tud is minden szóról” (Bölcs 1,7). Ahogy Isten Igéje már a világon volt a Szűzből való megtestesülése előtt is (lásd Jn 1,10; Bölcs 9,1), ugyanúgy történt ez a Lelkével is már a pünkösdi csoda előtt. Általa beszélt minden próféta, ahogy ezt a Szentírás több helyen leírja. Dávid „a Lélek sugallatára” nevezi Urának (Mt 22,43); Keresztelő Szent János „betelik Szentlélektől már anyja méhében” (Lk 1,15); a Szentlélek sugallatára jövendölt Zakariás (Lk 1,67), Simeon (Lk 2,25-32) és Anna (Lk 2,36-38). Ebből az következik, hogy az evangélista szavai: „Mert még nem adatott a Szentlélek, mivelhogy Jézus még nem dicsőült meg” (Jn 7,39) csak abban az értelemben érthetők, hogy a Szentlélek kiáramlása olyan módon fog történni, ahogy ez korábban még nem fordult elő. „Mert könyveinkben sehol”, fűzi ehhez magyarázatként Szent Ágoston, „sem láttunk embereket a Szentlélek indíttatására nyelveken beszélni, melyeket nem ismertek, ahogy ez akkor történt, amikor a Szentlélek megérkeztét érzékekkel megfigyelhető jelekkel kellett bizonyítania (ApCsel 2,4), hogy az egész világ és a nyelvek különbözőségén álló nemzetekből mindenki számára a Krisztusban való eljövendő hitük a Szentlélek ajándéka által megnyilvánuljon; és valóra váljon, amit a zsoltárokban énekelnek: „Nem beszéd ez, nem szó, hang nem hallható, a hír mégis terjed, szerte a világon, a szózat elhangzik a föld határáig.” (Zsolt 18,5)
20. Most a második pontra térek. Amikor János ezt mondja: „Mert még nem adatott a Szentlélek, mivelhogy Jézus még nem dicsőült meg” (Jn 7,39), az evangélista nem azt érti, hogy Jézus Krisztus a Kálvárián elszenvedett áldozata előtt nem bírta a dicsőséget. Erre az a bizonyíték, hogy ugyanez az evangélista mondja, hogy a Galileai Kánában történt első csodájánál „nyilvánosságra hozá dicsőségét, és hívének őbenne tanítványai” (Jn 2,11). Ugyanerről a dicsőségről maga Jézus ezt mondja Atyjának, „mely enyém volt nálad, mielőtt a világ lett” (Jn 17,5). Hogyan lehetett akkor Krisztus „még nem megdicsőülve” áldozatának meghozatala előtt? A válasz: Jézus Krisztus Isten és ember, igaz Isten és igaz ember. Mint Isten öröktől fogva birtokolja az isteni glóriát, mint ember és szent életének első pillanatától birtokolta a lélek glóriáját; csak a testi glória hiányzott még, és azok a javak, melyek hozzájárulnak ahhoz, hogy kívülről gyarapítsák ezt, mint például az emberek tisztelete. Ezt a testi glóriát szolgálta meg Krisztus a maga számára a kereszten, ahogy ez Pál apostolnak a filippiekhez írott leveléből kiderül: „Engedelmes lett a halálig és pedig a halálig a keresztfán. Ezért az Isten is igen felmagasztalta őt és oly nevet adott neki, mely minden más név fölött van: hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon: az égieké, a földieké és az alvilágiaké, s minden nyelv vallja az Atyaisten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr” (Fil 2,8-11). Krisztus e testi dicsősége, valamint mindenki tisztelete és imádása mint Isten Fiának és szentnek kijárt; és ha ezt nem adták meg neki azonnal, az gondviselésszerű okokból történt, mert Jézusnak az emberek üdvéért szenvednie és meghalnia kellett (llásd Lk 24,44-47).
21. Most térjünk vissza Wojtyla, alias II. János Pál beszédére: „A keresztségben összeolvadnak a víz és a tűz szimbólumai”. Ehelyütt Wojtyla Edouard Schuré teozófus, elbeszélő és dramaturg véleményét adja vissza, ami szerint „újraszületni a víz és a lélek által, megkereszteltetni a vízben és a tűzben, a beavatás két fokát jelölve”. Tudjuk, hogy az okkultisták, mint ahogy bizonyos pogány filozófusok számára is, a lélek és a materiális tűz egy. Wojtyla mondja: „Nyilvános működése alatt Jézus szenvedéséről és haláláról szintén, mint keresztségről beszél, amit meg kell kapjon; keresztségről, mert egészen elmerül a szenvedésébe, melyet a kehely is szimbolizál, amit ki kell igyon. De olyan keresztségről van szó, amit Jézus egy másik szimbólummal hoz kapcsolatba, a tűzzel, amit a földre hozni jött el, egy tűz, melyben könnyű a Szentlelket megsejteni, ami betölti emberségét, és egy napon, a kereszt tűzvésze után a világba lesz kiöntve és a tűzkeresztséget terjeszti el, amit Jézus annyira kíván megkapni, hogy nehezen várja, hogy végre beteljesedjen.” (lásd Lk 12,50)
22. Ebben a szövegrészben egy új csapda van elhelyezve. A tévtanító megint egyszer úgy tesz, mintha az Evangéliumra támaszkodna, amit valójában tökéletesen a fejetetejére állít, kicsavar. Megint, csak most egy új trükkel, megpróbálja a keresztényeket egy Samosata Pál, Photinus, Arius, Nestorius ócska, elcsépelt tévtanainak a csapdájába csalni, melyeket az Egyház már első, szent zsinatain ünnepélyesen elítélt és azóta is mindig újra elítélt. Mind ezek az emberek tagadták Urunk istenségét. Mind ezek a tévtanítók Krisztusból egy teremtményt csináltak, akinek a többi ember előtt semmilyen előjoga nincs. Lényegét tekintve mindannyian ugyanazt a tévtant, ugyanazt a mesét tanították, amit 14 évszázaddal később, az okkultista Edouard Schuré ostobaságainak 1889-ben megjelent vastag gyűjteményében, „Les grands initiés” újra felelevenített. Erről a francia íróról azt is tudni kell, hogy nagy híve volt az antropozófus és rózsakeresztes Rudolf Steiner-nek, akiről köztudott, hogy a fiatal Karol Wojtyla szellemi tanítómestere volt. Ezért aztán ennek hamis krisztológiáján nem kell meglepődni.
23. Wojtyla, alias II. János Pál a fent idézett szövegben azt állítja, hogy az a „keresztségre” vonatkozik, amiről az Üdvözítő Lukácsnál ezt mondja: „Keresztséggel kell megkereszteltetnem, és mily nehezen várom, míg be nem teljesedik” (Lk 12,50). Az Úrnak ez a keresztsége maga a szenvedése, amit Wojtyla elismer. Csak azonnal hozzáfűzi: „De olyan keresztségről van szó, amit Jézus egy másik szimbólummal hoz kapcsolatba, a tűzzel, amit a földre hozni jött el, egy tűz, melyben könnyű a Szentlelket megsejteni, ami eltölti emberségét ..stb.” Igaz ugyan, hogy Jézus pont szenvedése megemlítésekor mondta: „Tüzet jöttem bocsátani a földre, és mit akarok mást, mint hogy már felgyulladjon” (Lk 12,49), de ez a tűz nem a Szentlelket jelenti, akinek a kereszten Krisztusra kell – Wojtyla szerint – leszállnia, hogy „betöltse emberségét”, a Lélekre, amit az emberiség addig állítólag még nem kapott meg. Ez a tűz a Szentírásban képletesen a szeretetet és a szorongattatást jelenti. Az Üdvözítő szavában (Lk 12,49) az egyházatyák (Szent Ambrus, Szent Jeromos és Szent Ágoston) szerint ez a kettős jelentés rejlik. Urunk szenvedése és halála által nyilatkoztatta ki Isten kimondhatatlan szeretetét, és hagy bennünket részesülni ebben a szeretetben. Csak tanítványainak szintén át kell menniük az üldözés tüzén.
24. Visszatérek Wojtyla, alias II. János Pálhoz. Figyeljék meg, hogy beszédében nem csak azt mondja, hogy a Szentlélek nem Krisztus Lelke, aki emiatt nem lehet Isten, hanem még tovább megy, amikor azt adja a keresztények értésére, hogy Jézus halálszenvedése előtt nem volt eltelve Isten Lelkével szemben oly sok jámbor és igaz emberrel. Az örök Atya tehát megvonta tőle – szerinte – azt, amit máshol egyik-másik szentjének már az anyja ölében megadott. Példaként említsük meg Keresztelő Szent Jánost (Lk 1,15), apját, Zakariást (Lk 1,67), anyját, Erzsébetet (Lk 1,41), és azt, aki már fogantatása előtt kegyelemmel teljes volt, a Boldogságos Szűz Máriát (Lk 1,27).
Wojtyla megint egyszer kicsúfolja a Mestert, Aki őt megváltotta, és becsapja a keresztényeket. Hiszen ha Jézus keresztrefeszítése előtt nem lett volna eltelve a Szentlélek teljességével, hogyan lehetne megmagyarázni az evangélista következő kijelentését: „Jézus pedig telve Szentlélekkel visszatére a Jordántól és a pusztába viteték a Lélektől negyven napra” (Lk 4,1)? Vagy ez a másik Szent Jánostól: „Mert akit Isten küldött (vagyis a Fiát), az Isten igéit beszéli, mivelhogy nem mértékkel adja Isten a Lelket” (Jn 3,34)? És ezt is, amit maga az Úr mond a hitetlen zsidóknak: „De ha én az Isten Lelkével űzöm ki a gonosz lelkeket, akkor már közel van hozzátok az Isten országa” (Lk 11,20)?
Wojtyla megcsúfolja a Szentírást és az Egyház hitét. Egyetlen idea foglalkoztatja: alattomos mondatokat konstruálni, melyeket úgy fűz egymásba, hogy azok az eretnekség mérgét a lelkekbe csöpögtessék. Isten segítsen nekem, hogy leleplezzem azt a szofizmust, amire tézisét felállította!
25. Összefoglalom még egyszer Wojtyla állításait: Jézus Krisztus egy közönséges ember, akit kereszthalálra ítéltek. Elkövetkező halálát keresztségnek tekinti, amit Wojtyla szerint, „Jézus annyira kíván megkapni, hogy nehezen várja, hogy végre beteljesedjen”. Pontosítja: „rajta” teljesedjen be, mert Jézus ezen alkalomból fogja megkapni a mennyből a Szentlelket, ami betölti majd őt, ahogy egyébként minden szentet betölt, miközben egyúttal azt is beleérti, hogy Krisztust Istenben való hite miatt végezték ki. A wojtylai optikából nézve Krisztus keresztsége tehát a szó valódi értelmében vett keresztség: ez a vértanúk keresztsége, a vérkeresztség. Természetesen tudjuk, hogyha egy hívőt üldöztetése során hite miatt ölnek meg mielőtt még a keresztség vize által megtisztult volna az áteredő bűntől, „justificabitur, baptismum enim in pro prio sanguine accepit”, akkor megigazul, mert a keresztséget saját vére által kapta meg. A katekumenként meghalt mártírokról mondja Szent Ciprián: „Nincsenek a keresztség szentsége nélkül, hiszen minden keresztség legnagyszerűbbikét kapták meg, a keresztséget saját vérükben”. És Szent Ágoston azt írja, mialatt a Szentírásra támaszkodik (Mt 10,32; 16,25; Zsolt 115,15), hogy mindazoknál, akik, anélkül, hogy megkapták volna a keresztség szentségét, a hitükért életüket adják, ez ugyanazzal a hatásra van a bűnök bocsánatára, mint ha a keresztség kútjában lettek volna tisztára mosva”.
26. Ebből az következik, hogy Wojtyla, alias II. János Pál szerint, Jézus, aki a Kálvárián saját vérében fogadta a keresztséget, és ebben a keresztségben, mint egyébként minden keresztségben, a Szentlelket, a Vigasztalót, tehát Jézus tisztára lett mosva bűneitől, és mindenekelőtt az áteredő bűntől. Ő, a hibátlan Bárány! Őt kell megtisztítani szerinte, Őt, aki szeplőtelen, „Isten fölségének szeplőtelen tükre” (Bölcs 7,26)!
Egy ilyen perspektívában halála előtt, mint minden ember keresztsége előtt, Krisztus a Sátán szolgaságában levő bűnös lenne! Ez az a szörnyűség, ami Wojtyla, alias II. János Pál behízelgő szószátyárkodása mögött rejlik! Nehezen lehet ennél szentségtörőbb dolgot elképzelni. Valóban, olyan emberek, mint Ebion, Photinus, Renan, Schuré, Wojtyla, akik Krisztusból közönséges embert csináltak, és Scorsese [a Krisztus utolsó megkísértése filmförmedvény rendezője] között, ami a tant illeti, alapjaiban semmi különbség nincsen.
27. De, fogják talán a modernisták közbevetni, nem maga Jézus Krisztus mondta, amikor szenvedésére utalt: „Keresztséggel kell megkereszteltetnem, és mily nehezen várom, míg be nem teljesedik” (Lk 12,50)? Biztos, hogy az Úr szenvedése beteljesíti a Jordánban való megkeresztelését, ami megint mint szükséges következmény az Úr szenvedésének előhírnöke. Csakhogy, ugyanúgy, ahogy a Jordánban nem Krisztus bűnei lettek lemosva, hanem a mieink, a Kálvárián beteljesült vérkeresztségben is a mi bűneink lesznek az Ő vére által eltörölve és nem Krisztus bűnei! Mi vagyunk azok, akik a megszentelődés Lelkét kapjuk abban a halálban, ami a keresztség, nem a kereszten függő Isten Fia, mert a Lélek és a Fiú egy, és mert mi nem vagyunk istenek.
Wojtyla álokoskodása abból áll, hogy a keresztség szóról tartott kétszínű beszédében azt állítja, hogy Jézus, az Igaz a vérkeresztséget nem értünk, hanem saját magáért fogadta, miközben Jézus Krisztus valójában teljesen bűntelen volt!
Ő, aki miattunk bűnné vált. Mert megváltásunkért „Isten elküldte tulajdon Fiát a bűn miatt a bűnös testhez hasonló alakban, hogy elítélje a testben levő bűnt, és hogy törvény által követelt igazságosság beteljesedjék rajtunk” (Róm 8,3-4). Rajtunk, nem Rajta! Szent Pál mondja: „Krisztus is egyszer áldozta fel magát, hogy sokaknak bűnét elvegye” (Zsid 9,28). És Szent János ezt mondja: „Fiának, Jézusnak a vére minden bűnt lemos rólunk” (1 Jn 1,7). Engesztelő áldozatát egyébként a próféták is megjövendölték: „A mi bűneinkért szúrták át, a mi gonoszságainkért törték össze, a mi békességünkért érte utol a büntetés, az ő sebei szereztek nekünk gyógyulást” (Iz 53,5).

A december 30-i szerkesztői üzenetekben ezt írtam : »Amíg el nem olvastam Wojtyla, aztán Ratzinger „tanítását” Jézusról, nem értettem, miért kell azzal foglalkozni, ami egy keresztényt kereszténnyé tesz, nevezetesen, hogy Isten lett emberré, azaz Jézus Krisztus Isten egyszülött Fia, valóságos Isten és valóságos ember, nem pedig egy ember lett Istenné – mikor ez hitünk legalapvetőbb tantétele. De aztán elolvastam Ratzinger „Bevezetés a kereszténységbe” című könyvének idevonatkozó részeit, illetve Prof. Siebel erről szóló tanulmányát és Myra Davidoglou most lefordított tanulmányát, és beleborzongtam: ezek az emberek nem csak eretnekek, de ami még ennél is rosszabb, aposztaták. És ezért nem tudnak megtérni, hiszen az aposztázia a megátalkodottság, a Szentlélek elleni bűn. És a zsinati szekta ezeknek az embereknek a szektája … nem csoda, hogy a világ úgy néz ki, ahogy, és hogy az Emberfia, ha újra eljön, alig fog találni hitet a földön….(Lk 18,8)«
Feltételezem, hogy még aki hajlandó is végigolvasni Myra Davidoglou ezen tanulmányát, még az is azt fogja mondani, hogy „ez túlzás, Wojtyla nyilván nem így értette, miért kell a kákán is csomót keresni, kiforgatni a szavakat, beleértelmezni olyasmit, amit Wojtyla nyilván nem akart beleérteni” stb. Aztán talán vannak olyanok is, akik azt mondják, hogy „na és, még ha igaza is van ennek az írásnak, engem ez nem érdekel, engem ez nem érint, én továbbra is úgy gyakorolom a vallásomat, ahogy eddig, a fő, hogy én hiszem, hogy Jézus valóságos Isten és valóságos ember”.
Az első választ adóknak szeretném emlékezetébe idézni azt a tény, hogy amikor Ratzinger elérte 75. életévét, és az előírás szerint felajánlotta lemondását Wojtylának, alias II. János Pálnak, ő – mint köztudott – ezt nem fogadta el, mégpedig azzal az indokkal, hogy saját teológiáját Ratzinger teológiájára építette, vagyis az utóbbi támogatása nélkül nem tudná azt képviselni. Aztán arra is emlékeztetném őket, hogy Ratzinger „Bevezetés a kereszténységbe” című könyvében ugyanazok a gondolatok szerepelnek, mint Wojtyla fent idézett beszédében. És hogy Ratzingernek e könyvéről Kasper írt annak idején kedvező bírálatot, aminek legfőbb következménye kettőjük elvi barátsága lett. Kaspert Ratzinger ajánlására „szentelte” Wojtyla püspökké, mindazok után, hogy Kasper eretnekségeit már több ízben könyvben is megjelentette, azaz nyíltan képviselte. Ezen felül még arra is felhívnám a figyelmet, hogy Wojtyla tetteit: a Korán-csókot, a Mekka-felé való imádkozást, az Assisi-i szentségtörést stb. pont a fentebb taglalt tanrendszer magyarázza, teszi egyáltalán érthetővé! Csak ezzel a háttérrel: azaz ezzel a meggyőződéssel: Jézus nem Isten, követhet el valaki sorozatosan akkora szentségtöréseket, mint amiket Wojtyla és Ratzinger római szektavezérként elkövettek (illetve Ratzinger továbbra is elkövet).
A második választ adóknak pedig jó lesz emlékezetükbe idézni, hogy mint egy szervezet tagjai, nem vonhatják ki magukat e szervezet céljai, indokai, tettei, tanításai alól. Mint már egyszer írtam, a gyóntató pap nem oldozhatja fel azt, aki egy abortusz klinikán dolgozik, még akkor sem, ha neki semmi köze az ott zajló gyilkosságokhoz egészen addig, amíg a gyónó ott nem hagyja azt a klinikát. Közbe lehet vetni, hogy amíg valaki nem tudott ezekről a dolgokról, könnyebb volt a helyzete, és hogy jobb talán tudatlannak maradni, nem törődni az ilyesmikkel. Erre az a válasz, hogy a szentségtörések, az abuzusok, az Isten-gyalázások már olyannyira szembetűnők, hogy ezek elől senki nem fordíthatja el a tekintetét, nem nézheti tétlenül, ha Istent gyalázzák körülötte. Talán Isten ezért is engedte meg Bergoglio színrelépését, mert ettől kezdve végképp senki nem mondhatja, „mindebből én nem tudtam, nem láttam semmit”. És ha egy katolikus, legyen pap vagy laikus, olyasmiket lát, mint amik ma minden pillanatban történnek az újvallás körül, KÖTELESSÉGE utánajárni, hogy mik ennek az okai! És akkor rá kell bukkannia a fenti és hasonló leleplezésekre, melyek igenis, döntést követelnek tőle, ugyanúgy, ahogy az abortusz-klinikán dolgozótól is, akinek Isten szintén nem ad felmentést azzal az indokkal, hogy ő nem tudja, mit csinálnak a munkaadói! És ezért ezt Isten számon fogja kérni rajtuk!
A mostani római szekta már nem „pusztán” eretnek, hanem aposztata. És abban a helyzetben van, mint amiben Kelet-Németország, és az egész keleti blokk közvetlenül az összeomlása előtt volt – ahogy ezt például december végén a Frankfurter Allgemeinen Sonntagszeitung-ban Markus Günther újságíró megfogalmazta, vagy hozzá hasonlóan Roberto de Mattei tegnapi „Tangó a pápával” című cikkében, valamint az ateista Breno Altman, aki még az előző íróknál is keményebb ítéletet hozott a Brazíliában december 24-én az „Opera Mundi/Carta Maior“ oldalon megjelent Bergoglio ténykedését taglaló írásában. Többek között ezt írta: „Az argentin pápa … talán kevésbé erős, mint a II. Vatikáni Zsinat feje, de programja mélyrehatóbb és eretnekebb. … Ma elismerem, hogy a pápa forradalmat vezet a katolicizmusban, melyet planétánk haladó erőinek figyelemmel kell kísérniük és támogatniuk kell.”

Oltalmad alá futunk, Istennek szent Anyja, könyörgésünket meg ne vesd szükségünk idején; hanem oltalmazz meg minket minden veszedelemtől, mindenkoron, dicsőséges és áldott Szűz, mi Asszonyunk, mi Közbenjárónk, mi Szószólónk; engeszteld meg nekünk szent Fiadat, ajánlj minket szent Fiadnak, mutass be minket szent Fiadnak, Amen.




A „La Voie” újságból németre fordította: Elfriede Meurer
(forrás: Einsicht 2001. június = e3102)
http://katolikus-honlap.hu/1402/myrad5.htm