"Hiteles tanítóhivatali megnyilatkozás" minősítést kapott a Buenos Aires-i püspökök Amoris Laetitia
értelmezése. Ilyen minősítést eddig a hitről és erkölcsről hirdetett
tanítások kaptak, nem a lelkipásztori gyakorlat rendelkezései. A lépés lezárja az apostoli buzdítás pontos és hivatalos pápai értelmezésének kérdését.
Történelmi válaszúthoz érkezett az Egyház.
A
Church Militant online katolikus televízió
számolt be elsőként arról a hírről, miszerint
Ferenc pápa hivatalosan is jóváhagyta az Amoris Laetitia apostoli buzdításának azon értelmezését, amely - az
Egyházi Törvénykönyv 915. kánonjának és az Egyház
korábbi tanításának ellentmondva -
megnyitja a lehetőséget a szentáldozásra szexuálisan is aktív elvált és újraházasodott párok számára. Az Egyházi Törvénykönyv 752. kánonja alapján a katolikus híveknek elvileg
"az értelem és az akarat vallásos meghajlásával kell" fogadniuk ezt a tanításbeli változást. A hírt azóta a
OnePeterFive és a
Rorate Caeli oldalak is megerősítették.
Egy a szentszéki államtitkárnak,
Pietro Parolin bíborosnak 2017. június 5-én küldött
ex Audientia Sanctissimi pápai leiratban, amelyet a szentszék most közölt a (2016. októberi dátumú)
Acta Apostolicae Sedis közlönyében,
a Szentatya "hiteles tanítóhivatali megnyilatkozás" rangjára emelte mind azt a
magánlevelét,
amelyet 2016. szeptember 5-én Sergio Alfredo Fenoy püspöknek, az
argentin püspöki konferencia Buenos Aires-i régiója küldöttének írt,
mind a régió püspökei által aznap kiadott instrukciót az
Amoris Laetitiáról, ami a
"Criterios Basicos para la aplicación del capitulo VIII de Amoris laetitia", vagyis a
"Alapvető kritériumok az Amoris Laetitia 8. fejezetének alkalmazásához" címet viseli.
A közlöny e négyoldalas része
ide kattintva elérhető (a közlöny teljes száma pedig, egy több, mint 300 MB-os PDF fájlban, magáról a Vatikán honlapjáról,
ide kattintva letölthető).
"A dokumentum nagyon jó és teljesen elmagyarázza az Amoris Laetitia 8. fejezetének jelentését" - írta Ferenc pápa, majd hozzátette: "Nincs más értelmezés." ("No hay otras interpretaciones.")
A Church Militant által megkérdezett szakértők szerint nem lebecsülhető annak jelentősége, hogy Ferenc pápa hivatalos döntést hozott e levelek "hiteles tanítóhivatali megnyilatkozás" rangjára emeléséről, és az Acta Apostolicae Sedis közlönyben való leközlésükről. Az, hogy a döntéséről a pápa egy leiratot adott ki, lezárja az Amoris Laetitia pontos és hivatalos pápai értelmezésének kérdését.
A pápai leirat (nemhivatalos) magyar nyelvű fordítása így hangzik:
A pápa elrendeli, hogy a [leiratot] megelőző két dokumentum kiadásra kerüljön a Vatikán honlapján és az Acta Apostolicae Sedis [közlöny]ben, mint hiteles tanítóhivatali megnyilatkozások. Kelt a Vatikáni Palotában, június hó 5. napján, a 2017. évben.
Pietro Parolin bíboros
Államtitkár
A két dokumentum szövege idén augusztusban
meg is jelent a Vatikán honlapján, akkor azonban ez a pápai leirat szövegének nyilvános közlése nélkül történt. A leirat csak az
Acta Apostolicae Sedis közlönyben (most) vált nyilvánossá.
A "hiteles tanítóhivatal" kifejezés az
Egyházi Törvénykönyvben a 752. kánonban szerepel, amely így rendelkezik:
752. kánon -- Ha nem is hitbeli
hozzájárulással, de mégis az értelem és az akarat vallásos meghajlásával
kell fogadnunk azt a tanítást, amit akár a pápa, akár a püspökök
testülete a hitről vagy az erkölcsről hirdet, mikor hiteles
tanítóhivatalát gyakorolja, még ha nem akarja is ezt a tanítást
véglegesen kötelezően kijelenteni; tehát a krisztushívőknek kerülniük
kell azt, ami ezzel nem egyezik meg.
A fejleményt, hogy Ferenc pápa a dokumentumokat "hiteles tanítóhivatali" megnyilatkozásokká minősítette, "rendkívül aggasztónak" nevezte egy a Church Militant által megkérdezett szakértő azért is, mert ezt a minősítést hagyományosan a hitről és erkölcsről hirdetett tanítások kapják meg, nem pedig egyházfegyelmi rendelkezések.
Emiatt egyesek szerint Ferenc pápa egyfajta "kiskaput" használ arra,
hogy hivatalos egyházi tanítássá tegyen olyasvalamit, amit még a
támogatói is pusztán a "lelkipásztori gyakorlatban" történt változásként
emlegettek, ragaszkodva ahhoz, hogy az Egyház tanításában semmiféle
változás nem történt.