2018. január 31., szerda

Hamis Béke grafikusan - január

"Még több kérdés az irgalomról, szerénységről, klímaváltozásról, szegénységről, tömeges bevándorlásról vagy párbeszédről?"
Tobin bíboros: "Nincs épkézláb teológiai ok, ami miatt Ferenc pápa nem nevezhetne ki női bíborosokat."
Nagyszerű, Szent Atya, favágónak kellett volna lennie!
Büntess meg egyet, hogy tanuljon a többi
Megkérdeztem minden szükséges kérdést. Ez egy teljesen szokványos esküvő.
Majd azt mondjuk a katolikus őrülteknek, hogy a "jegyzőkönyv miatt" tüntettelek ki, Lilianne.
Conchita Wurst a bécsi bíborossal imádkozott az AIDS világnapján

2018. január 30., kedd

„A Z Ú R HÁZÁHOZ VALÓ FÉLTŐ SZERETET EMÉSZT ” (Zsolt 69:10)

A templom megtisztítása.

„Mert közel volt a zsidók húsvétja, és felment Jézus Jeruzsálembe. És ott találta a templomban az ökrök, juhok és galambok árusait és a pénzváltókat, amint ültek:


És kötélből ostort csinálván, kiűzte mindnyájukat a templomból, az ökröket és a juhokat is; és a pénzváltók pénzét kitöltötte, az asztalokat pedig feldöntötte; És a galambárusoknak mondta: Hordjátok el ezeket innen; ne tegyétek az én Atyámnak házát kalmárság házává! Megemlékeztek pedig az ő tanítványai, hogy meg van írva: A te házadhoz való féltő szeretet emészt engem.”

(Ján 2:13-17)

„És bement Jézus az Isten templomába, és kiűzte mindazokat, akik árultak és vásároltak a templomban; és a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit felforgatta. És mondta nekik: Meg van írva:

Az én házam imádság házának mondatik. Ti pedig azt latroknak barlangjává tettétek. És mentek hozzá vakok és sánták a templomban; és meggyógyította őket. A főpapok és írástudók pedig, látván a csodákat, a melyeket cselekedett, és a gyermekeket, akik kiáltottak a templomban, és ezt mondták: Hozsánna a Dávid fiának; haragra gerjedtek, És mondták néki: Hallod, mit mondanak ezek? Jézus pedig mondta: Hallom.

Sohasem olvastátok e:

-A gyermekek és csecsemők szája által szereztél dicsőséget?”

(Mt 21:12)

Ha Isten velünk, ki ellenünk? (Róm.8.31.)

Sanctus, Sanctus, Sanctus, Dóminus Deus Sábaoth.
 Pleni sunt caeli et terra glória tua. 
Hosánna in excélsis. 
Benedíctus, qui venit in nómine Dómini. Hosánna in excélsis.

Szent vagy, szent vagy, szent vagy, mindenség Ura, Istene. 
Dicsőséged betölti a mennyet és a földet.
 Hozsanna a magasságban.
 Áldott, aki jön az Úr nevében. Hozsanna a magasságban.

2018. január 26., péntek

Megbocsátás és igazságosztás – Az amerikai tornászok zaklatási botránya

Az elmúlt hónapokban folyó szexuális zaklatási ügyek és annak vadhajtásai, vagyis a szinte boszorkányüldözéssé fajuló, sokszor alaptalan vádaskodások mellett, szerencsére ennek a helyzetnek is léteznek felfelé mutató pillanatai.
A botrányt kirobbantó Weinstein ügy kiemelt média figyelme mellett Magyarországon valószínűleg kevesebben értesültek az amerikai tornászcsapatot érintő zaklatási ügyről, pedig ebben a sértettek száma nemcsak lényegesen nagyobb, de fiatalkorúakat, bizonyos esetekben pedig gyerekeket érintett, akik közül a legfiatalabb 6 éves volt a történtekkor.
Az ügy vádlottja, Larry Nassar, több évtizeden keresztül volt az amerikai női tornászválogatott orvosa, ami alatt rendszeresen molesztálta a csapat tagjait, miközben igazi barátként lépett fel az érintett családok előtt. Az ő esetében is hosszú időnek kellett eltelnie, mire egyik áldozata, immár felnőtt fejjel, ki merte mondani a nyilvánosság előtt, hogy mi történt. A bírósági eljárás eredményeként a volt orvost néhány napja 156 lány szexuális zaklatásáért, illetve pedofíliáért, összesen 175 év börtönbüntetésre ítélték.
Az ítélet kihirdetése után az egykori áldozatok lehetőséget kaptak, hogy szóljanak Nassarhoz és a nyilvánossághoz. Egyik lány a másik után állt ki és vetette az elítélt szemére tetteinek súlyos hatását.
„Nincsenek szavak arra, hogy elmondjam, mennyire sajnálom, ami történt,” reagált Nassar, aki a perek elindulásakor még igazságtalannak tartotta az ellene folyó eljárást. „Az elmúlt napokban elhangzott szavaitok, ezek a szavak, komoly érzelmi hatást gyakoroltak rám és teljesen megrendültem.”
Társaihoz hasonlóan kemény vádakkal indult Rachael Denhollander beszéde is, aki bár utolsóként kapott szót, annak idején elsőként lépett a bíróság és a nyilvánosság elé. Rachael szavai bizonyára hasonlóan megrázóak voltak Jarry Nassar számára, beszéde azonban nem állt meg a vádaknál.
„Ön a gonoszságot választotta, nem törődve azzal, hogy mibe kerül ez másoknak. Ennek pedig az az ellenkezője, ha én a szeretetet választom, nem törődve azzal, hogy ez mibe kerül nekem.”
Rachael elmondta, hogy korábbi tárgyalások alkalmával Bibliával a hóna alatt látta Nassart, és hallotta, hogy megbocsátásért imádkozik, így reméli, hogy szavai nyitott fülekre találnak majd nála.
„Ha Ön olvassa a Bibliát, amit a hóna alatt hozott, akkor tudnia kell, hogy az önfeláldozó szeretetet Isten mutatta meg nekünk, amikor mindent feladott, hogy megfizessen egy olyan bűért, amit nem követett el, és az Ő kegyelmével én is ezt a szeretetet választom.”
A lány hosszan beszélt Isten kegyelméről és arról, hogy bűneinket nem a jó cselekedeteink mossák tisztára, hanem az a kegyelem, amit Jézuson keresztül kapunk, ha hozzá fordulunk.
„Ha majd egy napon felfogja, hogy mit tett, a bűntudat megsemmisítő lehet, de éppen ezért annyira csodálatos Jézus Örömhíre, mert kegyelmet, reményt és szeretetet ad, ahol emberileg ez lehetetlen lenne. Várni fogja Önt.”
Ami különlegessé tette Rachael szavait számomra, hogy a megbocsátást és a kegyelmet nem keverte össze az igazságossággal. Nem gondolta, hogy a megbocsátás azt jelentené, hogy szabad utat kell engednünk a gonosznak. Jézus sokak által félreértett kijelentése a másik orcánkról nem azt jelenti, hogy a gonoszt háborítatlanul engedjük tombolni, hiszen ezzel se az áldozatoknak, se magának a gonosztevőnek nem segítünk. Egy kereszténynek nemcsak szabad, de kötelessége fellépni a gonoszsággal szemben, de nem szabad megállnia félúton, hanem tovább kell mennie a megbocsátás felé. A hegyi beszéd béketűrése és példanélküli megbocsátása nem teljes pacifizmusra, erkölcsi megalkuvásra vagy társadalmi anarchiára jogosít fel bennünket. Jézus a személyes hozzáállásunkat vette célba, amit a kegyelemnek kell motiválnia az igazságosztás helyett, ahogy a gonosz megállításának sem a másik elpusztítása, hanem megmentése a célja.
Rachael nem rejtette véka alá, hogy milyen pusztítást végzett a volt orvos tetteivel, de nem mulasztotta el megmutatni az egyetlen megoldást, ami nemcsak az elítéltnek, de az áldozatoknak is új életet ígér.
Pál azt mondta, hogy „ne győzzön le a gonosz, hanem te győzd le a gonoszt jóval.”Róma 12:21
Vagyis a gonoszt le kell győzni, csakhogy a győzelem egyedül akkor teljes (legalábbis minden fél számára), ha a jó a gonoszra is elhat, erre pedig egyedül Jézus képes. Az életben elénk táruló tragikus helyzetekben pedig mindennél hitelesebben demonstrálhatjuk ezt a csodálatos képességet.


http://idokjelei.hu/2018/01/megbocsatas-es-igazsagosztas-az-amerikai-tornaszok-zaklatasi-botranya/

2018. január 25., csütörtök

Égi Édesanyánk üzenete 2018. január 25-én Medjugorjéból

A Szentlélek ajándéka az ima által

A Szűzanya 2018. január 25-i üzenete

"Drága gyermekek! Legyen számotokra ez az idő az imádság ideje, hogy a Szentlélek az ima által leszálljon rátok és megtérést adjon nektek. Nyissátok meg szíveteket és olvassátok a Szentírást, hogy a tanúságtételek által ti is közelebb legyetek Istenhez. Gyermekeim, mindenekfelett keressétek Istent és Isten dolgait, és hagyjátok a földön a földi dolgokat, mert a sátán a porba és a bűnbe vonz benneteket. Ti a szentségre vagytok meghívva és a mennyországra teremtve. Ezért keressétek a mennyet és a mennyei dolgokat. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra.
Fontos visszaemlékeznünk a Szűzanya korábbi üzeneteire, amelyekben a Szentlélekhez való imára hívott. Az 1984. június 9-i üzenetében a következőket mondja: „…Imádkozzatok, hogy a Szentlélek az imádság lelkével megérintsen benneteket, hogy többet imádkozzatok.” 1985. május 9-i üzenetében így szól: „Fordítsátok szíveteket az imádság felé és kérjétek azt, hogy a Szentlélek kiáradjon rátok.” 1993. május 25-i üzenetében hív bennünket: „Drága gyermekek! Ma arra hívlak benneteket, hogy az ima által nyíljatok meg Istennek, hogy a Szentlélek bennetek és általatok elkezdjen csodákat művelni.” 1995. július 25-i üzenetében arról beszél, hogyan tudjuk megérteni jelenéseit: „Drága gyermekek! Ma is imára hívlak benneteket, mert csakis az ima által tudjátok megérteni ide való jövetelemet. Az imában a Szentlélek meg fog világosítani benneteket, hogy megértsétek, meg kell térnetek.”

Ahol Mária, ott a Szentlélek. Ő a Szentlélek jegyese. A Szentlélek erejéből foganta Jézust. Az apostolokkal együtt várta Jézus ígéretét, a Szentlelket. Ezért a Szentlélek világossága segíthet nekünk felismerni és életté váltani a Szűzanya üzeneteit, amelyek az égből érkeznek. Ezért jelenéseinek évfordulóján, 2002. június 25-én így szólt: „Drága gyermekek! Ma értetek és veletek imádkozom, hogy a Szentlélek segítsen és gyarapítsa hiteteket, hogy még jobban elfogadjátok üzeneteimet, amelyeket itt, ezen a szent helyen adok nektek.”

Tudjuk, hogy az Egyház pünkösdkor született. Előtte megfélemlített és szinte teljesen elveszett tanítványokból, apostolokból állt. Jeruzsálemben bezárkóztak egy házba, imádkoztak és Jézus rendelése szerint, vártak az ígéret beteljesedésére – a titokzatos erőre, amely megváltoztatja, vezeti és fellelkesíti őket. Egyszer csak szélvész támadt, az égből lángnyelvek formájában csodálatos erő ereszkedett le minden jelenlevőre és bensőleg úgy átalakította őket, hogy alig lehetett rájuk ismerni. A félénk emberek kinyitják az ajtót, kimennek az utcára és prédikálnak. Az emberek csodálkozva kérdezik: „Kik ezek? Milyen tanítást hirdetnek? Milyen elszántak és hogyan lehetséges, hogy a mi nyelvünkön beszélnek? Ez lehetetlen.” Ez volt az a nap, amikor a földön minden ember értette a másikat, az Egyesült nemzetek első napja. Az emberek őket hallgatva megértették, hogy a Jézus Krisztusba vetett hitről van szó, minden ember Üdvözítőjéről, aki új utat nyit Istenhez. Ők is szeretnének elindulni ezen az úton, elfogadva Krisztust, hisznek, megkeresztelkednek és csatlakoznak az apostolokhoz. Így születik meg a keresztények első közössége – az Egyház, amely egyetemessé lesz – katolikus, ez pedig azt jelenti, hogy az egész világ Egyháza, minden ember hite, a megmentettek közössége.

A Szentlélek eljövetelekor, a Lélek ereje által az apostolok nem félnek többé, nem félnek tanúságot tenni, életüket adni Jézusukért. A Szentlélek eljöveteléig félelemben éltek, erőtlenül, önmagukba zárkózva, élettelenül. Hallgassunk a Szűzanya hangjára, hogy a Szentlélek ereje élővé tegye hitünket, és az élet teljességét ajándékozza számunkra.


Imádság

Szűz Mária, Szentlélek jegyese, édesanyánk, imádkozz velünk és értünk úgy, ahogyan együtt imádkoztál az apostolokkal, kitartóan, egységben egészen addig a pillanatig, amíg Isten válaszolt imáitokra. Köszönjük, hogy arra bátorítasz bennünket, hogy sohase adjuk fel. Köszönjük neked, hogy Te nem mondasz le rólunk, hanem napról-napra az Istenbe vetett hitre buzdítasz bennünket, amelyből minden jó forrása.

Jöjj Szentlélek a városainkba és falvainkba, otthonainkba, családjainkba, tekintetünkbe, szívünkbe. Jöjj Teremtő Lélek, költözz világunkba, szívünkbe. Taníts bennünket, hogy megértsük, Isten a minden, minden boldogságunk és örömünk, és csak benne van jelenünk és jövőnk, örökkévalóságunk. Jöjj és változtass át bennünket, fordulj felénk, ments meg minket, nyugtass és szentelj meg bennünket. A Szeplőtelen Szűz, a Te Legtisztább Jegyesed, Jézus és a mi Édesanyánk, a Szűzanya, a Béke Királynője közbenjárására taníts meg minket, hogy teljesen Krisztuséi, teljesen a Tieid, teljesen Istené legyünk. Ámen.


M.M

fordította: Sarnyai Andrea

Lincoln püspöke: "A siker sikert fial", ha a papi hivatásokról van szó

Korábban mi is bemutattuk a nebraskai Lincoln egyházmegyét, mint ami azzal tett hírnévre szert az Egyesült Államokban, hogy miközben az amerikai egyházmegyékben (is) tömeges jelenség a papi hivatások számának drasztikus csökkenése, ez az egyházmegye mégis folyamatosan növekvő papi hivatásszámokat produkál.
Most a lincolni egyházmegye püspöke, James Conley nyilatkozott arról a Catholic World Report (CWR) újságírójának, mivel magyarázza ő az egyházmegyéje e sikerét.
conley2-678x381.jpgCWR: Ma arra szeretném összpontosítani a beszélgetésünket, hogy hogyan is kezdték el felfedezni az Egyház fiataljai a liturgikus örökségük gazdagságát a (hagyományos) latin rítusban. Nem mehetünk el amellett, hogy az ön egyházmegyéje folyamatosan magas számú papi hivatást produkál; a lincolni egyházmegye 17 papot szentelt egy két éves időszak alatt, olyan, sokkal nagyobb érsekségeket felülmúlva, mint amilyen például Los Angeles. Ön mit mondana, mi járult hozzáaz ön egyházmegyéjében ehhez relatíve ugrásszerű növekedéshez a papi hivatások számában?
James Conley: Nos, úgy hiszem, számos oka van ennek. Kegyelem, nyilvánvalóan sok kegyelem. De azt mondanám, hogy a számos ok egyikét közvetlenül az egyházi vezetésnek tudhatjuk be. Lényegében több, mint negyven éven át jó püspökeink voltak. A legközvetlenebb elődeim közül kettő is eszembe jut: Fabian Bruskewitz püspök, aki húsz éven át volt Lincoln püspöke, és Glennon Flavin, aki körülbelül 22 évig volt itt püspök, 1967-től. Ezért a II. Vatikáni Zsinat után, a zsinat utáni zűrzavaros években, az egyházmegyénket olyan püspökök vezették, akik rendkívül világosak voltak a tanításukban, és nagyon hűségesek a Tanítóhivatalhoz és az Egyház tanításbeli örökségéhez. És a liturgiához. Tudja, a II. Vatikáni Zsinat utáni forradalom sokféle alakot és formát öltött. Volt szexuális forradalom, de volt liturgikus forradalom is, volt tanításbeli forradalom, minden, amit csak elképzelni lehet.
Lincolnban biztos kézzel kormányoztak, ezért itt sohasem fordult elő semmilyen liturgikus aberráció. A papoknak nagyon világosan megmondták, hogy a szentmisét úgy kell követniük és ünnepelniük, ahogyan azt az Egyház ünnepelni kívánja, és ebben nem voltak kivételek. Ami a tanítást illeti, az iskolák és a papok nagyon tiszta tanítást adtak át. Az eredmény pedig két dolog. Először is, a hivatásaink száma megmaradt. Ezért bár abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy mintegy 25 férfit szenteltem az elmúlt öt évben, amióta Lincolnban vagyok, még mindig nálunk a legmagasabb az országban az egy katolikusra jutó papnövendékek száma. 96 000 katolikusunk és jelenleg 39 papnövendékünk van. A miénk egy kis egyházmegye. De ez annak a vezetésnek az eredménye - én ezt megörököltem, ezért egyáltalán nem tulajdonítom magamnak. Én csak nem akarom elrontani. Folytatni szeretném. De én valóban e két püspök nagyszerű vezetésének vagyok a haszonélvezője. Az eredmény ezek a hivatások lettek. A siker sikert fial. 146 aktív papunk van a Lincoln egyházmegyében, az átlag életkoruk pedig 41 év. Ez több, mint 20 évvel kevesebb, mint ahány éves én vagyok. Ezért az egyházmegyében én vagyok az "öreg fickó".
Amikor pedig itt van mind ez a sok fiatal pap a plébániákon, az iskolákban, és az egyetemen, úgy a fiatalok példát látnak az egyházi életre. És vannak szerzetesnővéreink is. Flavin püspök elindított egy olyan iskolanővéri közösséget, a Krisztus Király Iskolanővéreit, akik az iskoláinkban tanítanak. Én csupán egyházmegyei rangra emeltem őket, ők pedig folytatják a tanítást. Négyen közülük igazgatók az általános iskoláinkban, és ők tanítanak is az általános iskoláinkban. 37 beöltözött szerzetesnővérünk van, akik az iskoláinkban tanítanak, és 48 papunk, akik vagy kisegítők vagy tanárok az iskoláinkban. A katolikus oktatásnak tehát nagyon fontos része volt a Lincoln egyházmegye sikerességében. Összefoglalóan: a liturgia és istentisztelet, ahol az emberek azt érzik, hogy amikor szentmisére jönnek, a Transzcendenssel kerülnek kapcsolatba. Ez az, ahol szerintem a szent liturgia annyira fontos.
Említette az örökségünket. Gazdag liturgikus hagyományunk van, ami keresztülnyúlik az Egyház teljes történelmén. Mi a szent liturgia feladata? A szent liturgiának kapcsolatba kell hoznia minket a transzcendens Istennel. Meg kellene tapasztalnunk a szentséget. Ez a szentmise Szentséges Áldozata. Ezt mondta az Úr: "Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre." És ennek a megtapasztalásnak a szépsége, a zene szépsége, a hódolat, a szolgálat és ájtatosság szépsége az embereket kiemeli a mindennapi, szürke világból, amiben élünk. Rengeteg szenvedés és nehézség. És egy kis időre ebben a kapcsolatban van részük a szentséggel. És ez a kulcs. Az embereket táplálni kell. A lelkünk vágyik a szentséggel való kapcsolatra. És ha megfosztanak minket tőle, elsorvadunk, ezért szükségünk van rá.
Amikor az emberek ezt felfedezik, többre van szükségük belőle. Ezért az egyik kezdeményezés, amit terjeszteni próbálok, a szentségimádás, annyi plébánián, ahányban csak lehet. Mert amikor a mi Urunk elé megyünk az Ő eucharisztikus színében - az Isteni Felebarátság Szakramentuma elé, ahogy időnként nevezik - a mi Urunk szíve a mi szíveinkhez szól. És szükségünk van ezekre a pillanatokra. Mára nagyon kevés hely maradt már, ahol viszonylag biztosak lehetünk abban, hogy nem fognak megzavarni minket. És egy szentségimádó kápolna - ha kikapcsolod a telefonodat - az utolsók egyike, a csend egyik utolsó oázisa. Az embereknek szüksége van erre. Itt az SLS 18-ban, vagy a fiatalok lelkigyakorlatain, és az Egyház különféle szolgálatain - és a szemináriumi gyakorlatokon is - az emberek azt mondják, hogy ahol ténylegesen hallották az Urat a szívükhöz szólni, azok a szentségimádás csendes pillanatai voltak. A plébániáinkon azok, akiknek a házassága szétesőben van - az Úr elé mennek, és darabokban vannak -, hagyják, hogy az Úr szóljon hozzájuk és meggyógyítsa őket. Ez az, ahol mindez megtörténik. Ezért olyan fontos a szentségimádás.

CWR: Örülök, hogy a liturgia kapcsán előhozta a transzcendencia témáját. Ön a szentmise rendes formáját is ad orientem celebrálja évek óta, minden advent alatt, és számos más pap is ezt teszi az ön egyházmegyéjében és országszerte egyaránt. Az elmúlt nyáron volt szerencsém leülni egy bizánci rítusú pappal, Thomas Loya atyával a parmai rutén katolikus eparchiában. Beszéltünk az ad orientem celebrálásról és az Egyház életéről. A beszélgetésünk alatt azt jegyezte meg, hogy az oltárok visszafordítása kiemelkedő fontosságú lenne, és hogy ezt megtenni "jelenti a kulcsot mindenhez a latin rítusú egyházban". Ön is úgy hiszi, hogy ad orientem celebrálva a laikusok és a papok egyaránt jobban érzik, hogy a Mennyei Liturgiába emeltetnek fel?
James Conley: Egyetértek ezzel, és ezt a saját papságomban is megtapasztaltam. Még az 1990-es években a Wichita állami egyetemen voltam káplán. És az egyik év adventjén elkezdtem ad orientem, azaz kelet felé fordulva celebrálni, a kelet és a csillag felé fordulás adventi tematikáját követve. És azután csak folytattam ezt... Katekézisbe kezdtem, és elmagyaráztam mindenkinek, miért volt ez a hagyomány olyan gyakori az Egyházban, egészen a mostani időkig, és hogy hogyan ünneplünk ebben mindannyian együtt. Mindannyian együtt fordulunk az Úr felé, és a pap minket a Mennyei Jeruzsálembe, a mennyországba vezet. Egymással együttérezve állunk, felajánlva a hódolatunkat Istennek. A pap nem az emberek felé fordul és hozzájuk beszél, hanem mindannyian Isten felé fordulunk. Ezért mindig is az ad orientem nagy rajongója voltam. Amikor Lincolnba érkeztem, bemutattam ezt adventkor a katedrálisban, és bátorítottam rá a papokat. Azt mondtam: "Ha úgy gondoljátok, hogy ez segít nektek és a híveiteknek, mindenképpen tegyétek ezt, feltéve, hogy katekézist tartotok róla, és elmagyarázzátok az embereknek." Ezért ahogy ön is mondta, több pásztorunk is van, aki ezt csinálja. Én minden alkalommal ezt teszem, amikor a katedrálisban misézek, vagy a Newman Központban, a szemináriumunkban, vagy a lelkigyakorlatos házunkban. De nem kényszerítek senkit rá. Időnként pedig nem is tudod megtenni, mert építészetileg nehéz. De egyre többen és többen csinálják. És azt gondolom, hogy az emberek tényleg válaszolnak rá. Papként azt gondolom, úgy hisszük, hogy sokkoló lesz az emberek számára - pedig ez nincs így. Az emberek azt mondják: "jól van ez így, atya". A vicces az, hogy egy normál szentmise alatt hosszabb ideig vagy az emberekkel szemben, mint tőlük elfordulva. Mert elkezded a misét, azután megtartod a bevezető rítust, az olvasmányokat, a homíliát, és azután az oltárhoz mész. Egyszer kimértem. Lényegében az idő háromötödében az emberek felé nézel, kétötödében pedig az oltár felé.
CWR: Lényegében csak az áldozati liturgia alatt.
James Conley: Erről van szó. És amikor az Oltáriszentséget kiszolgáltatod, az emberek felé fordulsz. De egyetértek abban is, hogy sokat segít a papnak, mert kevésbé figyelemelterelő a számára. Valóban a legfontosabb dologra fókuszál abból, amit csinál - a legfontosabb dologra, amit valaha is csinál -, ez pedig a Szent Áldozat felajánlása. És amikor a szentmise cselekményére fókuszálsz, és az minden, amit látsz - a Test és a drága Vér -, olyankor szerintem jobban ráhangolódsz, mint amikor az emberek teljes közössége felé vagy fordulva. Nem mintha úgy nem lehetne összpontosítani. Lehet. De nehezebb. Jobban kell koncentrálnod hozzá.

CWR: Most tehát említette, hogy a papok és laikusok számára hasznos és örömmel fogadott visszatérni bizonyos hagyományokhoz. De beszéljünk kifejezetten a fiatalokról. Ön is úgy gondolja, hogy ők nyitottabbak a (hagyományos) latin rítus liturgikus örökségére, mint az idősebb generációk? Észrevett fellendülést azoknak a fiataloknak a számában, akik az elmúlt öt vagy tíz év alatt ezeket a latin hagyományokat kezdték el követni?
James Conley: Nos, egy példa. Mindössze néhány hete, advent alatt, az egyik papunk Rorate Caeli misét celebrált. Egy szombat reggeli misét, 6 órakor, a sötétben, gyertyafénynél, a rendkívüli formában. Ünnepi nagymise volt, kórussal együtt. Négyszázötven egyetemi hallgató ment el rá.
Elképesztő volt. Azt gondoltam, rendben van, csináld csak, úgysem fogod rábírni az egyetemistákat, hogy reggel hatra felkeljenek. De hirdetni kezdték a Facebook-on és a Twitteren, és mind eljöttek. Azt mondták, elképesztő volt, mert ott volt ez a csodálatos kórus, amelyik szakrális polifóniát és gregoriánt énekelt. Rajongtak érte. Nagyszerűen megtapasztalták a transzcendenst és a szentséget.

CWR: Milyen tanácsot adna azoknak a fiataloknak, akik valóban szeretnék megmutatni és megosztani a legitim hagyományukat és örökségüket, közömbös vagy akár még ellenséges közegben is?
James Conley: Azt mondanám nekik, hogy legyenek türelmesek, imádkozzanak, és soha ne adják fel. Azt hiszem időnként nehéz, különösen papoknak, hogy nyitottak legyenek egyes nagyszerű hagyományokra, amelyeket - lehet, hogy csak a vélekedésükben - az Egyház félretolt. De elmondhatom önnek a papok fiatalabb generációjáról, azokról a papokról, akiket az elmúlt 10 évben szenteltek fel: az én generációm az, amelyik nem nyitott, a fiatalabb generáció nyitott. És ez azt jelenti, hogy a fiatalabb püspökök nyitottak. Mert ami a papok között igaz, igaz a püspökök között is. El fog érkezni a püspököknek egy teljesen új generációja, akik az Egyházat a következő tíz évben pásztorként szolgálják majd, akik sokkal nyitottabbak lesznek erre a nagyszerű liturgikus örökségre, és akik nem élték át ezt a liturgikus háborút, ami az én generációmban folyt. Ezért azt gondolom, legyenek csak türelmesek, legyenek kedvesek, szeretetteljesek, de legyenek állhatatosak.

2018. január 24., szerda

Finnországban főleg külföldiek követnek el nemi erőszakot

Egy Finnországban készült tanulmány kimutatta, hogy a külföldi állampolgárok felülreprezentáltak a nemi erőszak bűncselekmények elkövetésében. A finn nagyvárosokban tavaly több mint kétszáz nemi erőszakot követtek el migránsok.
Egy finn rendőrfőiskoláról kijutott tanulmány szerint az országban felülreprezentáltak a külföldi állampolgárok az erőszakos közösüléssel járó bűncselekmények elkövetése terén; miközben Helsinki környékén mintegy 10%-ra tehető a legálisan ott élő migránsok aránya, migránsok követik el a nemi erőszak bűncselekmények közel 40%-át – derült ki az Yle hírügynökség beszámolójából.
A lap azt írja, a főváros környékén elkövetett nemi erőszak bűncselekmények 37%-ának esetében külföldi az elkövető, de ebbe az adatba csak a külföldi állampolgársággal rendelkező migránsokat számítják bele – a már Finnországban, finn állampolgárként születetteket nem.
2017-ben Espoo, Kauniainen, Helsinki, Kirkkonummi és Vantaa területén 499 nemi erőszak történt, ebből 184-et külföldi állampolgársággal rendelkező migráns követett el.
A nemi erőszak elkövetésével vádolt külföldiek több mint 30%-a iraki állampolgár. Összehasonlításként; az iraki bevándorlók a főváros lakosságának 4,3%-át teszik ki. Egy bűnügyi szakértő, Tuija Hietaniemi azzal magyarázta az irakiak szexuális bűncselekmények terén felülreprezentáltságát, hogy nemi erőszakot főleg fiatal férfiak követnek el, és az országba érkező közel-keleti migránsok főleg fiatal férfiak.

http://www.hidfo.ru/2018/01/finnorszagban-foleg-kulfoldiek-kovetnek-el-nemi-eroszakot/

2018. január 23., kedd

Holnapi napon, 24-én kell elkezdeni a kilencedet 02.02-re Gyertyaszentelő Boldogasszony napjára.

A Gyertyaszentelő Boldogasszony napján megszentelt gyertya pedig a fiatal Szűzanyával és a kicsi Jézussal együtt minden évben az „új” tavaszt, az újrakezdést, a „tiszta lapot”, a tiszta, új tüzet is jelentette.
- NÉPSZOKÁSAINKBAN szerepel, hogy a megáldott, megszentelt fehér gyertyákat hazavitték az emberek, és az Üdvözítő Áldását rajta tudva használták.

- Meggyújtották és imádkoztak mellette viharos időkben, áradások idején, születésnél (akkoriban otthon szültek az asszonyok), sok helyen egészen a keresztelőig égették a „kis pogány” fölött a gyertyát, egyik lángot a másikról meggyújtva, hogy az újszülöttet a gonosz meg ne támadja.

- Ugyanígy jártak el a ravatalnál is, Boldogasszony szentelt gyertyája égett a hazakészülő fejénél, jelezve, hogy a Fényből jött – oda is kell visszatérnie, és a megszentelt gyertya világított neki, amíg az „átmenet” sötét alagútján kell neki végighaladnia, hogy el ne tévedjen.
- Szintén ezt a gondolatot követte az a szokás is, amikor egyes helyeken a keresztszülő, többnyire a keresztmama talán Szűzanya mintájára, égő gyertyával a kezében körbejárta az oltárt, míg visszatért a megkeresztelt kisgyermekhez.

Ez a szokás is összefügg a fehér szentelt gyertya korábbiakban leírt mondanivalójával: Az Úr Jézus (az égő gyertya jelképezte Őt) kísérjen végig keresztutunkon körbe, életünk útján végig, bölcsőtől a sírig.
Gyönyörű gondolat, szépséges szokás, bizony nem ártana visszahozni a gyakorlatba.
Mert ha teszünk valamit, azt jó tudni, hogy miért tesszük, mit fejezünk ki vele. Ha ismerjük a mondanivalókat, akkor a rituálék nem lesznek üresek, megtöltődnek tartalommal, élővé válnak, és élővé tesznek bennünket is.
- Van egy nagyon régi népszokásunk is, amely szintén Szűzanya szentelt gyertyájához fűződik. Szeged környékén különösen fontosnak tartották a „hétszer szentelt”, továbbá a „kilencedes” (kilenc kedden meggyújtott) beszentelt gyertya gonosz-űző szerepét. Ezen kívül, és ide tartozóan azt tartották, hogy a „világ végén” három napig sötétség lesz(!!!), és akkor a „hétszer szentelt” gyertya világít majd.
A hagyományok megszüntetésével sérültek a gyökerek, a szokások kiüresedtek, és sok helyen meg is szűntek, a rituálék értelmetlenné váltak. Amelyik néppel ezt megteszik, az elveszíti identitását… Velünk, magyarokkal, ez majdnem megtörtént!
Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe erre is figyelmeztet bennünket, hiszen jusson eszünkbe az elején leírt gondolat, hogy a Földre született Istengyermek Édesanyjának, a Legszentebb Anyának, Akinek lába valaha is érintette a Földet, még neki is be kellett tartania az akkor érvényes törvényeket! És később Maga az Üdvözítő is erre figyelmeztetett!
Fedezzük fel hát újból a szertartások valódi gyökerekig lehatoló értelmét, kapcsolódjunk össze Mennyei Édesanyánkban és az Ő Szeretetlángja által igazi, benső tartalommal rendelkező lelkivilágunkkal, egyéni és nép-identitásunkkal, hiszen tudjuk, hogy bennünk és körülöttünk is mindennek Istentől elrendelt oka, mondanivalója és rendje van!
(Ez az írás a www.marianus.eoldal.hu honlapon,
a "III./1. Szeretetláng 2011.02.02-re" cím alatt található meg.)

2018.01.23.                                                    Szeretettel: M.G.Mária

Az Úr az Evangélium terjesztését fogja számon kérni majd mindenkitől (lásd 2Tim 4,2)!

Azt az Evangéliumot, melyben az Üdvözítő világos óvatosságra való intését olvashatjuk: "Van ugyanis sok engedetlenkedő, üres fecsegést folytató csaló ember is, főképp a körülmetéltek köréből. Ezeket le kell inteni, mert feldúlnak egész házakat, rút haszon kedvéért olyasmiket tanítanak, amiket nem kellene.(Tit 1,10-11); Az utolsó időkben egyesek elszakadnak a hittől, a megtévesztés szellemeire és az ördögök tanítására hallgatnak, azokra, akik képmutatóskodva, de lelkiismeretükben megbélyegezve hazugságokat hirdetnek.(1Tim 4,1-2); ...a gonoszságban haladnak előre: tévelyegnek, és tévelygésbe vezetnek.(2Tim 3,13); Lesz ugyanis idő, amikor az emberek nem viselik el az egészséges tanítást, hanem saját kívánságaik szerint seregszámra szereznek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük; elfordítják fülüket az igazságtól, és átadják magukat a meséknek.(2Tim 4,3-4); Őrizd meg a rád bízott kincset, kerüld a profán, újdonsághajhászó fecsegést, az álságos 'ismeret' ellenvetéseit, amelyet némelyek elfogadtak, és a hittől elszakadtak.(1Tim 6,20-21) Józanok legyetek és vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán körüljár, keresve, kit nyeljen el. Erős hittel álljatok neki ellen.(1Pét 5,8-9); Ti tehát, szeretteim, miután mindezt előre tudjátok, vigyázzatok, hogy az istentelenek tévelygése magával ne ragadjon titeket és el ne veszítsétek saját szilárdságotokat.(2Pét 3,17); Virrasszatok tehát és minden időben imádkozzatok, hogy megmeneküljetek mindattól, ami be fog következni, és megállhassatok az Emberfia előtt.(Mt 24,25); Íme, előre megmondtam nektek.(Lk 21,36)!"

2018. január 22., hétfő

A nők káros viselkedési szokásai a családokban, közösségekben és a társadalomban


„Ne akard megérteni a nőket.
Az egyik nő megérti a másikat… gyűlölik is egymást.”
Egy olyan káros viselkedési mintára szeretném felhívni a férfiak figyelmét, amivel a nők a közösségeket teljesen felbomlasztják és viszályt keltenek. Legyen ez a közösség egy család, egy munkahely, vagy éppen egy társadalom.
A nők figyelmét is felhívhatnám ezekre a dolgokra, de teljesen fölösleges és hiábavaló. Zsigerből ilyen a viselkedésük és maguktól nem tudnak és nem is hajlandóak változtatni rajta. Tudatosan, vagy tudattalanul jelentős százalékban ez a minta jellemzi megnyilvánulásukat, mind a párkapcsolatokban, mind a különböző emberi csoportokban. Hiába tudnak erről a dologról, ők akkor is nyíltan tagadják ezt, vagy felháborodnak az itt leírt szokásuk miatt. Talán ezzel szeretnék leplezi azt a manipulációt, amivel a hatalmat szeretnék maguk számára minden áron megszerezni. És nagyon sok esetben meg is szerzik maguknak. Hatalmas károkat okozva az emberek, családok és a közösségek életében. Mert nincs béke és nem is hagyják, hogy legyen. Ezzel atomizálva a csoportokat és a folyamatos háborúságot fenntartva. A háború pedig mit szül? Boldogtalanságot és szenvedést. Nem csak a férfiak számára, hanem a nők számára is.
Szintén ennek a káros tevékenységnek a felerősödését hozta el az emancipáció. A nők a jogaikkal nem élnek ezen a téren, hanem egyre inkább visszaélnek. Azért, hogy a hatalmat megszerezzék a férjüktől. Azért, hogy az irányítást megszerezzék egy közösségen belül.
A nők ezen szokása a történelem során talán azért alakult ki, mert a férfiak mellet másodrangú szerepben másképpen nem tudták érdekeiket érvényesíteni. Teljesen mindegy. Ezek a tevékenységeik odáig fajultak, hogy napjainkra már alig látni értékelhető családi mintát. A válások száma megnőtt, a gyerekek pedig sínylődnek a káros minta közvetlen és közvetett hatásai miatt. Azokban a társadalmakban, ahol ez bekövetkezett, látványosan csökken a népesedés. Míg azok a közösségek, amelyek ragaszkodnak a régi családi felálláshoz, ott a népességszaporulat folyamatos megújulását eredményezi a társadalmuknak.
Nincsenek jól ezek a dolgok. Mert ami kicsiben, az játszódik le nagyban is. Ahogy a családok tönkre mennek, úgy mennek tönkre a közösségek is a nők ilyen jellegű magaviselete miatt.
És, hogy miről is van szó?
Az intrikával, a hisztivel és az érzelmi manipulációkkal való uralkodás művészetéről. Mely hatalmat ad a nőnek, de ez a hatalom a családok és a társadalom felbomlását hozza magával. Hosszú távon káros és nem maradhat így. Ez mellett a férfiak elnőiesedését és a nők elférfiasodását is kiváltja. Amely természetellenes, és létrehozza a népesség fogyását és az életképtelen utódok megjelenését. A szokásos liberális szennyet, amiért minden héten tartanak egy parádét…, egy tüntetéssel felváltva.
Hogy hogyan néz ez ki gyakorlatban?
Dolgoztál már női munkaközösségben? Vagy iskolás korodban az osztályban megfigyelted, hogy hogyan viselkednek egymással a lányok és hogyan a fiúk?
Az egész életen keresztül végzett megfigyelés arra a megállapításra ösztönzött, hogy a nők egymással nem tudnak békében élni egy csoporton belül. Majdhogynem azt mondhatnánk, hogy ahány nő, annyi klikk alakul ki közöttük. A csapatszellemet csak hírből ismerik és nem is hajlandóak igazán egységet alkotni egymással… pár fős barátnői csoportok ideiglenes kivételéve.
Míg a férfiak a történelem során jobban megtanulták azt, hogy a közösség, amihez tartoznak, sokkal nagyobb eséllyel jelenti számukra a túlélést, ha abban egység uralkodik. Megértés, összetartozás és csapatszellem, amire szükség van. Akkor a vadászat jobban sikerül. Akkor a harcot nagyobb százalékban élik túl, ha jól szervezett csoportot alkotnak. Akkor a munkákat könnyebb elvégezni, ha egymást segítik a tagok. A férfiak közti rivalizálás is addig tart, míg az erőviszonyok és a hierarchia létre nem jön.
A nőknél ez a megértés viszont nem alakult ki. Lehet, mert a saját családjaikban nem kellett nekik összedolgozniuk nagyon a saját hozzátartozóikon kívül senkivel. Így nem tanulták meg, hogy a közösséget éltetni kell és nem szétbomlasztani. A nők bár a felszínen nagyon édesek és tündériek tudnak lenni egymással, de az csak színjáték a legtöbb esetben egymás között. Mert mikor elfordul a másik, abban a pillanatban már kígyót, békát kiabál rá. A pletykálkodás, az állandó intrika az, ami élteti őket egy közösségen belül. Tisztelet a kivételnek. Nyíltan ritkán szállnak egymással szembe, mint a férfiaknál szokás. A nők inkább kibeszélik, megszégyenítik, gúnyolják a másikat a háta mögött. Ezzel próbálnak maguk mellé szövetségeseket, az ellenségüknek pedig rosszakarókat támasztani. Így kialakítva a hierarchiát egy undorító és visszataszító bájolgásba bújtatva. A csavar az egészben, hogy ezt egyaránt csinálják legtöbbször mindenkivel. Még azzal is, akit az egyik percben a mézes-mázasságukkal a szövetségesség illúziójába ringatnak. Vagy is már nem ringatnak, mert a nők kiismerik egymás ilyen jellegű tevékenységét, és oda-vissza megy náluk a másik mocskolása, mikor nincs ott az illető. A férfiak pedig csak azt veszik észre, hogy állandóan belső harcok uralkodnak. Mindenki utál már mindenkit és rossz érzés arra a munkahelyre, vagy közösségbe bemenni. Azonban nem látják meg a lényeget, hogy sokszor mi is van a háttérben. Nem más, mint ami fentebb vázolva lett. A nők folyamatos intrikus és kibeszélő, uszító viselkedése.
Ennek pedig van egy rettentően káros hatása a közösségre nézve. Ha van egy jó barátod, akkor azzal általában jól megértitek egymást. Egészen addig, amíg nem jön egy harmadik fél és azt hazudja neked, hogy a jó barátod becsmérelt a hátad mögött. Majd ezután oda megy a társadhoz is, és neki szintén azt hazudja, hogy te rosszat mondtál róla. Párszor eljátssza ezt valaki, akkor szerinted meddig fog tartani a barátság? Meddig fog tartani egy közösség? Meddig fog tartani egy társadalom együttműködése, mikor ilyen erők munkálkodnak a bomlasztásán? Persze nem mindig hazugságról van szó. Elég néha csak állandóan szajkózni a másik hibáit és kellő mértékben felnagyítani a legapróbb dolgokat… Pont, mint egy lejárató kampányban.
Itt nagy általánosságokról beszélünk. A férfiak között is vannak ilyen jellegű negatív tevékenységek. De nem olyan borzalmas arányban, mint, ahogy a nők művelik. 10-ből 7-8 minimum. Mert még a kulturált és tanult nők is teljes odaadással végzik a társadalom ilyen jellegű rombolását. De még a családokon belül is ezt folytatják. Főleg akkor, ha új női tag kerül be hozzájuk és mondjuk nem tetszik nekik vele kapcsolatban valami. Ilyenkor szokott például kialakulni az anyós probléma. A felszínen tündérien elbeszélgetnek, de megtudnák fojtani egymást egy kanál vízben.
Nagyon gyakran fordul elő az, hogy a különböző vérvonalból származó nők nem tudnak békében élni egymással. Két dudás nem fér meg egy csárdában? Vagy két királynő egy kaptárban? Teljesen mindegy. Az állandó harcaik miatt tönkre teszik a család békéjét. Míg a férfiak legtöbbször jól megértik egymást, segítik egymást, addig a nők állandóan a viszálykodást éltetik. A férfiak is csak addig jönnek ki, míg a kedves hölgyek nem kezdik el a hatalmi játszmáikban az urakat is az egyik-másik nő érdeke szerint hangolni. Ezzel pedig általában kész a válás, a boldogtalan élet, az állandó utálkozás. Mi lehet a nők ezen káros viselkedésére a megoldás? Azon érdemes lesz elgondolkoznunk, amíg nem késő.
Azok a munkaközösségek, ahol nagy létszámban dolgoznak nők, hatalmas mértékben vannak kitéve ennek a káros tevékenységnek. Lásd óvoda, iskola, bölcsőde. Ilyen helyeken sokszor nincs jó légkör, csak a felszínen megy a bájmosolygás. Általában mindenki utál mindenkit. Kisebb klikkek alakulnak ki, gyakran tucatszám, amelyek folyamatosan harcban állnak egymással az álnokság és az intrika harcmezején. Kegyetlenek egymással, még ha úgy is tűnik, hogy szép gesztusokat tesznek egymás iránt. Ajándékozzák a másikat, felköszöntik, érdeklődnek, hogy jól van-e? Közben pedig irgalmatlanok a háttérben, mint a nőstényhiénák, akik már születésüktől fogva ölik az azonos nemű társaikat, hogy övéké legyen a hatalom. Az ilyen helyek nem is tudnak 100%-os hatásfokkal működni az állandó viszályok miatt, mert energiáik jelentős részét egymás mocskolására fordítják, és ez hátráltatja az együttműködést, az egymás segítését.
A nők megsértődnek, mikor azt mondják nekik, hogy a konyhában a helyük. Azonban ha elgondolkoznak a fent leírt kártevésük nyomán, akkor rájöhetnek, hogy nem ok nélkül mondják ezt. Akik ilyen károkat okoznak a közösségekben, vajon ugyan azokat a jogokat érdemlik, mint akik nem viselkednek így?
Természetesen azok is rájátszottak a társadalom ilyen jellegű bomlasztására, akik a pénzelt mozgalmaikkal az emancipációt erősítették és a kétkeresős családmodellel a nőket elszakították az anyaságtól és a családtól, ami a feladatuk lenne. Lehet ismerték ezt az intrikus női tulajdonságot és ezt is a nemzeti társadalmak bomlasztására használták fel tudatosan? Könnyen előfordulhat!
Valamint megszűntek a férfi és a női szerepek. Az asszony is és a férj is ugyan azt a munkát végzi. Ugyan abban a ruhában. Ugyan abban az időpontban. Régen meg voltak a férfiak és a nők feladatai. Mára ezek összemosódtak. Ennek következménye, hogy a jellegzetes férfi és a női viselkedésminták is kezdenek egymásba mosódni. A nő elkezd férfiként élni. A férfi pedig nőként. Ez természetellenes és nagyon káros.
Maga a divat is egy szándékos manipulálás alatt áll. Ahol a férfiakra nőies ruhákat, a nőkre pedig férfiasakat adnak. Ezért tűnt el a szoknya és lépett a helyére a nadrág a nők öltözködésében. Lassan már öltönyt is hordani fognak. A férfiak pedig passzos nadrágokban, rózsaszín pulcsikban virítanak. Ez is elősegíti a nemekre jellemző jegyek elmosódását. Felgyorsítva a társadalmi káosz kialakulását. A végidők jelei ezek.
Azonban a kedves hölgyek fentebb vázolt negatív tevékenysége nem áll meg csak a közösségek terén, hanem hisztérikus és intrikus természetüket kiterjesztik a családjukra és legtöbbször a férjükre is. Itt sincs másról szó, hogy ki irányít kit. Ki birtokolja a hatalmat. A férj kell, hogy a család feje legyen, de a nők különböző érzelmi és lelki terrorral ügyesen megfosztják az urakat a férfiakat megillető szereptől.
Gyakran mondják a férjek, hogy a nőket nem lehet megérteni. Ha sapka van rajtuk az a baj. Ha meg nincs az is baj. Mindenből képesek cirkuszt kerekíteni. Még szóra sem érdemes ügyekből is. Ezt pedig nem tudják nyomon követni a kedves urak, hogy ami 10 perce még jó volt, az most miért nem jó nekik.
Nem is kell megérteni ezt. A lényeget kell meglátni benne. A hisztériázás és az állandó lelki terror az, amit a nők arra akarnak használni, hogy a férfi megtörjön és bele unjon az állandó szóbeli és érzelmi zaklatásba. Amikor ez bekövetkezik, akkor a férfi inkább már mindent megcsinál a nőnek, csak, hogy egy kis nyugalma legyen a hisztériázástól. Jó szolgaként teljesít minden parancsot. Úgy ugrik a feleségének, ahogy fütyül, mert tudja, ha nem teszi, akkor nagy veszekedés lesz. A csavar pedig a történetben ott van, hogy a férfi hiába teszi ki szívét lelkét a családért ilyen esetben. A nő akkor is mindig találni fog valami hibát, amivel ezt a lelki zaklatást fenn tudja tartani, hogy uralma alatt tartsa a férfit. A rabszolgásítás trükkös módja ez, ha ideálisan alakulnak a dolgok a nő szemszögéből nézve. Jó papucs lesz a kedves párja. Elveszíti a család fejét megillető vezetői tisztséget az ura, és a férfi szerepébe lép a nő. Kardos kis menyecske lesz belőle. A férfi pedig meghunyászkodva felveszi a szelíd, mindent elfogadó női szerepet. A rend felbomlik és ezzel együtt a nemi szerepek is visszataszító módon helyet cserélnek.
A jogvédők és az emancipációs mozgalmak torzult lelkű szószólói teli torokból üvöltenek, ha családon belüli erőszak történik. Arról viszont már senki sem beszél, hogy a családon belüli lelki erőszakot pedig a nők végzik kifinomult és alattomos módon. Sokszor ennek a következménye az, hogy a férfi besokall és végső kétségbeesésében a fizikai erőszakhoz fordul. Nem védem az ok nélkül erőszakos férfiakat, de legtöbbször a fentebb vázolt női tevékenység váltja ki azt, hogy a feleséget tettleg is bántalmazás éri.
Hogyan reagálhat még a férfi a női hisztériázás hatására? Például az alkoholizmusba menekül. Igyekszik minél kevesebbet otthon lenni, hogy ne kelljen az állandó zaklatást hallgatnia. Inkább a haverokkal eljár kocsmázni, eltávolodik a családjától és elzüllik testileg-lelkileg. Utána persze anyuci mutogathatja a gyerekeknek, hogy nézzétek meg mi lett apátokból… Persze azt nem teszi hozzá, hogy ha ő a női szerepkörénél maradt volna és élteti a kapcsolatukat, nem pedig csak kizsigereli testileg és lelkileg a férjét, akkor akár még jó apjuk is lehetett volna a gyerekeiknek.
Ahogy egy valóban megtörtént vicces, de elszomorító párbeszéd jól alátámasztja ezt:
Feleség: Egész életedben csak a kocsmába jártál és ittál!
Férj: Persze, mert máshogy nem bírtalak volna elviselni.
Vagy reagálhat még úgy a férfi, hogy csak fogja magát és az állandó lelki zaklatás miatt elhagyja családját. Nem véletlenül láthatjuk azt, hogy annyi anyuka neveli napjainkban egyedül a gyerekét. Azt hitték, hogy a gyerekkel már megfogták maradandóan maguknak a férfit és a kezdeti bájolgási időszakot (ami minden kapcsolatot eleinte jellemez) felváltották a zsarnoki viselkedésre. Persze, hogy vannak férfiak, akik besokallnak, és inkább elmenekülnek. Itt pedig nem azokról a semmirekellő urakról van szó, akik trehányság, nemtörődömség és felelőtlenség miatt hagyják el családjukat. Hanem azon apák tömegeiről, akik besokallnak, és nem bírják már tovább, hogy egy házisárkánnyal kelljen együtt élniük. Így keletkezik annyi csonka család. Így lesznek a zabigyerekek, akiket a mostoháik nem fogadnak el és egyéb lelki sérüléseket okoznak az anyuka utódjának. Ezért van az, hogy minden második házasság válással végződik, megnyomorítva mind a két felet, és még az utódok életét és lelki világát is. Nincs, aki kordában tudná tartani ezt a káros női természetet. A férfiakat és a nőket pedig már nem tartja vissza az, mint ami a régi időben volt, hogy szégyen volt elválni. Az erkölcsök felbomlásával a családok is bomlásnak indultak emiatt.
Ahogy a Biblia írja a Példabeszédek 21:19-ben:
„Jobb lakozni a pusztának földén, mint a feddődő és haragos asszonnyal.”
És nem arról van szó, hogy a nő nem lehet mérges, ha például a férje elkártyázza a pénzüket, vagy egyéb veszélynek teszi ki a családot. Hanem arról, hogy mikor az ura mindent meg tesz a családért, de ő még akkor is minden napra kitalál valami cirkuszra való okot, hogy zaklassa a párját. Ilyen esetben nem is annyira a férfival, mint inkább a nővel van a probléma. Mivel tönkre teszi a párja, a családja és a saját maga családi békéjét. Az igazi tűzijáték pedig akkor van, amikor anyuka is segít valamelyik oldalról az egyik-másik félnek.
Még, ha álmai férfiját is kapnák meg a kedves hölgyek, előbb-utóbb annál is elkezdenék alkalmazni ezt a káros, hisztérikus módszert, hogy az irányítást megkaparintsák maguknak. Teljesen mindegy, a lényeg a lelki zaklatáson van, hogy a férfi bele unjon a bántalmazásba és azt csinálja, amit a felesége mond.
Borzasztó káros ez a tevékenység a családokra és a társadalomra nézve. A női jogok kiterjesztése pedig csak olaj volt a tűzre. A férfiaknak semmilyen eszköz nem maradt a kezében, amivel ezt az állandó mocskolódást leállíthatnák. Így veszett ki a női és a férfi szerep szép lassan a társadalmunkból és már csak nyomokban található meg. Nem úgy, mint például a keleti kultúrákban, ahol a Korán egyenesen kimondja, hogy a nők intrikus természetét a férjnek kötelessége megnevelni a család és a társadalom egységének megtartása érdekében. Az már más kérdés, hogy vannak olyan iszlám esküvők, ahol a szertartás jelképesen úgy kezdődik, hogy a férj felemeli a fátylat és pofon vágja az asszonyt, hogy tudja már a kezdeteknél, hogy meddig mehet el… A násznép pedig tapssal és üdvrivalgással fogadja az eseményt.
Régen Európában is úgy tartották, hogy az asszony és az állat verve jó. Napjainkra ez a hozzáállás azért erősen változott. Viszont mi lehet a helyes megoldás ezekre a „női bajokra”? Mivel tisztelet a kivételnek a nők nagyon nagy százaléka él ezzel a családromboló és nemi szerepeket romboló tulajdonságával.
Valljuk meg őszintén. A nőkre az ész érvek nem hatnak. A színtiszta logikai magyarázatok sem. Mikor még maguk is elismerik, hogy káros, amit csinálnak, akkor sincs megoldás. Mivel két nap múlva újra kezdenek mindent…
A fizikai erőszak erre nem a legszentebb és legjobb megoldás. De az sem, hogy a férfiak hagyják magukat, hagyják a családjaik tönkretételét, hagyják, hogy a nők állandó viszályokat és megosztást hozzanak létre. Az ész érvek a nők viselkedésén nem segítenek! DE akkor mégis mi?
Azt sem mondhatják a nők, hogy ha ezt nem csinálnák, akkor a gyerekeknek sokkal rosszabb lenne a sora. Mivel mikor a férfiak voltak vezető szerepben a családokon belül, akkor is mindent igyekeztek a korszakoknak megfelelő körülmények szerint megteremteni a példamutató családapák. Semmi másról nem szól ez, mint a hatalom birtoklásáról. Hogy az legyen, amit a nő akar és bármi áron a férjére kényszerítse. Feltéve, ha a férfi nem bolondul meg és irtja ki a családot, vagy nem menekül el otthonról…
A kapcsolatok kezdetén a nők tudják, hogy hogy kell viselkedni, ami a férfiakat boldoggá teszi. Azonban ez csak a megnyerésüknek szóló színjáték, mert utána váltanak. Sokkal bölcsebb lenne a részükről, ha továbbra is normálisak maradnának a férjeikkel, párjukkal, mert akkor a jóravaló urak sokkal nagyobb lelkesedéssel segítik nem csak a családjuk, de a nő életének boldogulását is. A mostani módszerükkel pedig csak a viszályt éltetik… Végső soron magukat is boldogtalanná téve.
Számtalan férfival és ismerőssel beszéltünk erről. A férfiak 99%-a beszámolt a párkapcsolatokban zajló állandó túlkapásairól a nőknek. Még akkor is, amikor szívüket, lelküket kitették a párjukért, a családjukért. Akkor is mindig kapták a szidalmakat és az ártó szándékú megjegyzéseket.
Egy hölgy ismerősnek meséltem ezekről a dolgokról. Ő nem hitt nekem. Elment egy másik férfihoz, hogy megkérdezze, hogy tényleg hisztisek-e a nők? A férfi pedig csak annyit mondott neki, hogy borzasztóan! Alig lehet elviselni!
Ekkor azért már ő is meglepődött…
20 percnyi gondolkozás után alig tud az ember olyan családot mondani, ahol ne ezt művelnék a hölgyek. Nagyon nagy tisztelet ezeknek a kivételeknek, ha vannak, mert ők az igazi nők, akik tudják, hogy meddig tart a hölgy és meddig tart a férfi szerepe. Sok közülük pedig nincs tisztában ezzel és műveli a viszálykodást a saját családja ellen. Van férj, aki eltűri ezt a családra való tekintettel. Van, aki nem. Van, akinek meg nincs más választása.
Szokták hangoztatni, hogy az nem férfi, aki megüt egy nőt. Én erre azt mondom, hogy nem nő az, aki a családja és kapcsolata békéjét a hisztériázással állandóan tönkreteszi! És ezt nagyon komolyan mondom! Mélységesen szánalmasak és visszataszítóak az ilyen nők. Nem feleség és nem hitves az ilyen. Nem méltó a megbecsülésre, mert ő sem becsüli a férjét, párját semmire. Vajon hány igazi nő van?
Ugyan jól van-e ez így? Vajon helyénvaló-e az, hogy a nők ilyen károkat okoznak a családoknak és a közösségeknek, és a nemi szerepeket erőszakosan felcserélik? Biztos, hogy nem, de akkor mi lenne a megoldás. Régen a fizikai erőszak barbár módszere hellyel-közzel működött, de vajon napjainkban, mikor az ész érvek nem segítenek a nőkön, akkor mi lehetne ennek a káros hatásnak a gyógyszere? Mivel oda vezet ez az egész a férfi lélekben, hogy még ha istennőkként is tiszteli a hölgyeket és hős lovagként mindent meg is tenne választott párjáért, egy idő után az állandó lelkiterror és a szidalmak olyan elidegenedést hoznak létre a házassághoz és a családhoz való hozzáállásban a társadalom berkein belül, hogy a férfiak a családalapítás helyett már csak a nők testének használatában fognak egyre tömegesebben gondolkozni. Aztán meg a nők sírhatnak, hogy ennek a férfinak is csak arra kellett.
A férfiak elkezdtek rosszabbul teljesíteni az iskolában és az életben is. Ennek köze van ahhoz, hogy az oktatás a lányok fejlett nyelvi készségeinek kedveznek. Nem pedig a fiúk vizuális fejlettségének.
Az életben pedig felbomlott a régi rend és a férfiak már nincsenek ösztönözve arra, hogy kiválóak legyenek valamiben és ezzel hívják fel a figyelmét az ellenkező nemnek, mivel a nő is ugyan azt csinálja, mint a férfi, közben pedig a női feladatokat elhanyagolják. Ez a kiábrándulás és a családokban látott viszály keltette boldogtalanság arra ösztönzi az urakat, hogy ne is tegyenek a nőkért erőfeszítéseket. Minek védjék meg a családjukat, amikor a félárva gyerekeket az anyjuk úgy is az apjuk ellen fogja nevelni? Egyáltalán minek házasodjanak meg? Hogy a nő rapliját kelljen állandóan hallgatni? Inkább, csak élvezkednek a férfiak a hölgyeken, meg az életen. Minek játsszák az igazi férfit? A nők úgy is megteszik helyettük…, az éltben meg a családban is.
Így előnybe kerül a pornó, az egyéjszakás kalandok, a fizetős lehetőségek. Minek küzdeni azért, hogy aztán csak a szidalom legyen a jutalma?
Mert szépek a lovagi erények, hogy tiszteljük, becsüljük és életünk árán is védjük a hölgyeket, de hova-tova, mikor a szende, szelíd szüzek, már 15 éves kor felett nem nagyon találhatóak. És ismét tisztelet a kivételeknek…
Mert már nem a sárkánnyal kell megküzdeni. Mivel maguk a nők váltak a kapcsolatokon belül sárkányokká. Mert megtehetik, mert nincs, ami gátat szabjon természetüknek.
A média is szándékosan káros képet vetít, mind a fiúk, és mind a lányok elé, női és férfi minta gyanánt. A szajhák lettek a példaképek. A nyegle, nyarvogó férfiak pedig a fiúk útmutatói. Elég megnézni egy gyerekcsatorna műsorait. Normális családot egyik alkotásban sem látni. Viszont kötelezően van legalább egy meleg a filmben elrejtve.
Sok jóhiszemű férfi egyenrangúként viszonyul partneréhez, akivel közösen építik majd a jövőt. Azonban a nők jelentős része, csak látszólag gondolkozik így. A kezdeti bájolgási időszak után előveszik számító és befolyásoló természetüket, amivel az irányítást akarják kieszközölni jóhiszemű párjaikon. Ekkor kezdődik a már fentebb vázolt tevékenységük… Mi lenne a megoldás?
Ahogy a Bibliában 1Kor 11,3-ban található:
„Szeretném, azonban, hogy tudnátok, hogy minden férfinak feje Krisztus, az asszonynak a feje a férfi, Krisztus feje pedig az Isten.”
Ez napjainkra azzá változott, hogy a férfi a fej, de a nő a nyak, aki mozgatja. Rossz hírem van, mert a nyakaskodásukkal mindent felborítanak. Hiába érvényesül az akaratuk…
A fenti idézetre még a vallásos nők is felhördülnek, pedig az égi törvényekről van szó. Aki pedig ellene megy, az ne sok jóra számítson.
A régi időkben a társadalom, az erkölcsi normák és a férfiak betartatták a Bibliából idézett isteni rendet. Nem volt emancipáció, nem volt karriermániás nő, nem volt ennyi nyíltan erkölcstelen ember. Nem volt pár évtized alatt 6 millió abortusz. Nem végződött minden második házasság válással. Nem élt a gyerekek fele csonka családban. Mivel szégyen volt a társadalom szemében az ilyen káros viselkedés.
A nőknek elsősorban anyáknak és feleségeknek kell lenniük. Magát a társadalmat is vissza kell formálni a különböző törvények és intézkedések segítségével. Ismét meg kell, hogy legyen a férfi és a női minták között a nemekre jellemző különbségek. Maga az oktatás is káros, mivel ugyan azt a nevelést kapják a fiúk is, mint a lányok. Pedig a fiúkat férfiaknak, apáknak és családfőknek kell nevelnünk. A lányokat pedig anyáknak, hitveseknek.
A nők kierőszakolták maguknak a családfő tisztségét. Ennek következményeként a gyerekek el is lettek kényeztetve. A széltől is óvták őket. Ez pedig túlzásba víve károsan hat arra, hogy az utódok rendesen fel tudjanak készülni az élet kihívásaira, mert a gyermekkori gondtalan évek elkényelmesítették őket. Hiányzott az atyai szigor, ami megtanítja nekik a határaikat és nem volt, ami felkészítse őket a próbatételekre. Szintén a társadalom betegeskedéséhez vezet ez is…
Nagyra tisztelem, hogy általában az anyák szívüket-lelküket kiteszik gyermekeikért. Közvetlenül nagyon sokat segítenek az utódoknak a fejlődésében, felnevelésében. Hatalmas áldozatokra képesek és ezt nagyon becsülöm bennük. Azonban közvetetten hatalmas károkat is okoznak nekik. Felborítják a férfi és a női mintaképet és a gyerekek is már egy torz mintát kapnak. Így a lányok fiúsan, a fiúk pedig lányosan viselkednek, mivel anyuka és apuka egymás szerepét felcserélte. Így lesznek a pöcsös csajok és az anyámasszony katonái, mire felnőnek. Ők azok, akik nem tudnak már normális anyák, és normális apák lenni. Nem mernek a férfiak udvarolni. Az anyákat meg mindenféle szülési depresszió gyötri majd, mert gyerekkorukban a Barbi Baba a rúdtáncra és nem az anyaságra készítette fel őket. Sőt már viszolyognak a gyermekvállalástól és összeroppannak, ha idejekorán jön a gyerek, mert ők még nem élték ki magukat és még bulizni akarnak. Inkább elvetetik… Ez lett a divat.
Eljutva olyan helyekre, ahol a nők még jobban őrzik a hagyományos szerepüket, ott egészen más kisugárzás tapasztalható náluk, mint a modern, felvilágosult, elvadult nőknél. Szelídséget, lágyságot érez az ember velük kapcsolatban. Míg a modern nőknél ez nem igazán mondható el.
Az Istenhez való visszatérés is elengedhetetlenül fontos a társadalom szempontjából, mert a kommunizmus ateizmusa az erkölcsök felbomlását hozta magával. A családok tönkretételét, mert a szerepeket megengedte, sőt támogatta, hogy felcserélődjenek. Így a társadalmat elindították egy bomlási irányba.
A férfi férfi legyen! A nő pedig nő! Mindenki tudja, hogy hol a helye! Annál jobban erre törekedjetek, minél jobban terjesztenék a liberálisok a gender, nemtelen, korcs felfogást. A liberalizmus pedig nem más, mint, hogy mindent szabad, csak normálisnak lenni nem… Az emancipáció is csak szétrombolta a család szentségét és szerepeit, egy két pozitív eredményt leszámítva. Remek, hogy a nők is lehetnek gyári munkások, meg PR managerek. Csak akkor kik lesznek az igazi régi típusú anyák? Kik lesznek, akik a családokat éltetik? Több kárt csinált a feminizmus, és csinál még ma is, mint hasznot. Dupla munkát kell végezni a nőknek, mint előtte. Akik kitalálták és támogatták, azok a társadalom bomlasztásán dolgoztak és ezért áldoztak rá annyi energiát és pénzt, különböző gazdasági érdekkörök.
A nők tudatosan változtassanak az itt felvázolt káros szokásaikon. A férfiak álljanak a sarkaikra és húzzák meg a vonalat, hogy meddig mehet el a nő a kapcsolaton, társadalmon belül. Mert az út pusztulásba visz, ahol most járunk. A fiúk előtt nincs férfi minta, csak szakállas nők képében a családokon belül. A lányok pedig férfiviselkedést tanulnak. A tünetek szemmel láthatóak és ettől nem csak a férfiak, hanem a nők is szenvednek. Amikor egyedül nevelik gyerekeiket, amikor az abortuszok száma az egekbe szökött, amikor már a férjeik nem tisztelik őket nőkként, hanem csak sakkoznak, hogy ne kelljen a sárkánnyal találkozni…
Felejtsék el a hölgyek a pletykálkodást, az intrikát, az aljas érzelmi zsarolásokat, a hisztériázást. Fogadják meg a vallási tanításokat, hogy hogyan érdemes élni és viselkedni, mind egy férfinak, mind pedig egy nőnek. Vagy maguktól változtatnak, vagy az Isteni törvények megszegéséből fakadó visszahatások romlásba juttatják társadalmunkat. Mint Róma végnapjaiban. Mint Szodoma és Gomorra esetében.
A férfi férfi legyen. A nő pedig nő. Minden más szenvedést szül a törvényeknek való ellentmondás miatt. Mindenki a maga helyén tevékenykedjen, a maga szerepének megfelelően.  Vagy magunktól változunk, vagy a világ okozta szenvedések okoznak majd nekünk fájdalmas változást.
A jelenlegi felállás nem működik, mert Európa népessége fogy. Az iszlám párhuzamos társadalmak már megjelentek sok nyugati országban. A nők vagy maguktól találják fel magukat, hogy hogy érdemes viselkedni egy kapcsolatban, egy közösségben, vagy az iszlám társadalom majd megtanítja újra nekik, csak egy kicsit durvábban. Mivel az ő lélekszámuk nő, mert helyén van a férfi és a nő. Míg a mi lélekszámunk csökken, mert a férfi nőt játszik, a nő meg férfit. Az igazságtétel előbb, vagy utóbb végbemegy. Sok múlik a nőkön, hogy melyiket választják. Valamint a férfiakon is, hogy meddig hagyják az intrikus női természetet pusztítani…
Félreértés ne essék. Ez az írás nem csak a nőket akarta szidni. Mivel a férfiaknál is sok aljas és rosszindulatú ember található. Az ilyen embereket egyáltalán nem szeretném védeni. Sőt az ilyet is nagyon károsnak tartom a társadalomra nézve. Azonban sok férfi azért viselkedik már így a nőkkel, mert a hölgyek mocskolódása miatt váltak mocskossá. Pedig kezdetben jóhiszeműen és igaz szándékokkal viszonyultak a gyengébbik nemhez.
Aki azt mondaná, hogy ez egy rágalom, annak csak megemlíteném, hogy külön könyvek foglalkoznak ezzel a témával. Kézikönyv a nők elsárkányosodásáról című írást ajánlom mindenkinek.
Valamint Tesla gondolatait. Ő egy igazi lángelme volt, aki olyan logikai meglátásokra volt képes, amire egy hétköznapi ember nem igazán. Ő azt mondta, hogy azért nem házasodott meg, mert a drága idejét, amit a munkásságára fordított, nem akarta akadályoztatni a nők állandó játszmáival.
Vannak a hölgyek között is kivételek, akikre az itt leírtak nem vonatkoznak. Minden tiszteletem és megbecsülésem az övéké. Ők az igazi nők! Nem pedig csak utánzatai a szent és nemes nőiségnek. Akinek nem inge ne vegye magára az itt olvasottakat. Viszont akire ráillik, az duplán is felruházhatja magát ezzel a zakóval…
Terjeszd ezeket az információkat a többi férfitársaidnak is. A szem felnyílásával hátha lesz egy olyan irányzat, ami a hagyományos család felé fordítja vissza ezt a szándékosan elkorcsosított társadalmat.

Hamispróféta vissza nem fordítható reformfolyamatok-A 2019-es Amazonas-szinódus nős papokról akar tárgyalni

Bergoglio nagy eltökéltséggel készíti elő jövő év októberére az ú. n. Amazonas-szinódust. És ahogy korábban, a család-szinódusnál, ennek az eredménye is már most készen van: a papi nőtlenség eltörlése. A forgatókönyv teljesen egyértelmű, mégis úgy tűnik, hogy most sem akarja senki elhinni.
A támadás mögött megint egy német nyelvű sugalmazó áll: a válás és a második házasság letagadott, de gyakorlatilag elfogadott elismerését a sváb Walter Kasper erőltette, a papi nőtlenség eltörlését az osztrák Erwin Kräutler.
Baldisseri „bíboros” már Bergoglio Dél-amerikai útja előtt bejelentette, hogy Bergoglio látogatásának fő célja az Amazonas-szinódus előkészítése. Puerto Maldonado „püspöke” Bergoglio megérkezése előtt egy találkozón kijelentette, hogy az Amazonas-lakóinak saját magukat kell evangelizálni, de ez nem egy spontán mozgalmat jelent, hanem olyat, amit Róma irányít a háttérből. Ez elsősorban a REPAM szervezeten keresztül történik, melyet már 2014 őszén az Amazonas-szinódusra való tekintettel alapítottak meg, s melyet Hummes „bíboros” és Kräutler „püspök”, két elkötelezett cölibátus-ellenző kontrollál.
Peruban az Amazonas-szinódus előkészítését szolgáló találkozóra az indiánokkal tartott „mise” után került sor, azt követően, hogy Bergoglio felvázolta az ökológiai irányvonalat és a környezetbiológiai rendszer megmentését szolgáló tervet – írja Franca Giansoldati újságírónő, Bergoglio egyik híve. Az Amazonas-szinódusnak nem csak az lesz a feladata, hogy a térség ökológiai helyzetéről tárgyaljon, hanem a nős papok felé nyitásról is: vagyis lehetővé tegye szolid keresztény kiképzéssel rendelkező nős férfiak számára, hogy a bennszülötteknek „misét” mutathassanak be.
Kräutler „püspök” a Messaggero lapnak adott interjújában ezt azzal indokolta, hogy a „II. Vatikáni Zsinat” leszögezte, hogy egyetlen keresztény közösség sem épülhet fel, melynek gyökerei vagy központja nem az eucharisztiában van. Ezért meg kell vitatni azt a helyzetet, melyben emberek milliói (?) paphiány miatt vannak kizárva a vasárnapi „misékből” [valójában csak mintegy 250-300 ezer főről van szó, nem milliókról; s akit érdekel, hogy a civilizáció milyen fokán élő emberek ők, az nézze meg a katholisches.info weboldalon az e cikkhez készített fotókat].
De, tette hozzá Kräutler a szokásos magyarázatot: „Nem a cölibátus megkérdőjelezéséről van szó.” Kräutler tovább: „A cölibátus egy férfi vagy egy nő döntése, akik szabadon döntenek ezen életforma mellett. A cölibátusnak óriási értéke van, ha szabadon választják.” [Miért, egy férfi nem szabadon dönt arról, hogy pap akar lenni? Ezzel mindaz mellett dönt, ami a papságot jelenti, benne a cölibátus mellett is. Ugyanúgy, ahogy egy sportoló, ha olimpiai bajnok akar lenni, rengeteg lemondást és áldozatot vállal, hogy célját elérje. Ha ezeket az áldozatokat nem hozza meg, akkor nagy valószínűséggel nem lesz bajnok, ezt senki nem támadja meg?]
Ezután elmondta, hogy Bergoglio 2014. április 4-én privátaudiencián fogadta, ahol felvázolta neki a helyzetet. Bergoglio azt felelte, hogy „bátor válaszokat vár a püspököktől”; és én „úgy gondolom, hogy az Amazonas-szinódus alkalmas pillanat ezeket a bátor javaslatokat előterjeszteni”.
Kräutler miközben azt állítja, hogy nincs szó a cölibátus eltörléséről, valójában arról beszél, hogy azokat a papokat, akik továbbra is cölibátusban akarnak élni, nem fogják házasságra kényszeríteni. Hogy milyen messze távolodott Kräutler és a zsinati szekta a szentelési- és oltárszentség fogalmától, azt a szekta mostani törvényére való állandó utalás is bizonyítja. Ugyanis évtizedek óta azt állítják, hogy a papok nőtlensége csupán az egyház törvénye, ami ezért változtatható. Ezzel szisztematikusan és tudatosan azt takarják el, hogy a cölibátus éppen hogy nem csak az Egyház egyik törvénye, hanem a szentségi papság szerves, konstitutív része: közvetlenül Jézus Krisztus példájára megy vissza, aki nőtlen volt, és az apostolok példájára, akik – bár nagyrészt nősek voltak, amikor őket Jézus kiválasztotta – utána éppen Jézus példáját követve maguk is önmegtartóztatóan éltek. A hagyomány ezt ennél világosabban nem magyarázhatná meg.
A latin egyház mindazon egyházak között, melyeket Róma Krisztus egyházaként ismer el (a Rómával egyesült keleti egyházakat), az egyetlen, ami a szentségi papságot kétezer éven át teljes egészében meg tudta őrizni. Mind a többinek ez csak részben sikerült. A többi keresztény felekezetnek pedig egyáltalán nem.
Csalfa módon azt a látszatot keltik, hogy pusztán a világ egyik, indiánok lakta, elhagyatott táján kialakult szükséghelyzetről van szó. A REPAM-képviselők azonban nyomatékosan hangsúlyozzák, hogy az, ami az Amazonas vidékén érvényes, a világ más területein is alkalmazható. Ezt Baldisseri „bíboros” is megerősítette.
Az Amazonas-szinódus mögött az egyházi 68-asok régi követelése áll. Az Amazonas kerülő útján kell Európában és Észak-Amerikában végre elérni, ami a 68-asoknak 50 éven keresztül nem sikerült. Kräutler dicshimnusza a cölibátusra csupán kenetteljes szóbuborék azok megtévesztésére az egyházban, akik egyébként is szívesen hagyják magukat megtéveszteni.
Hogy Kräutler valójában mit gondol a cölibátusról és a papságról, azt ő maga árulta el 2014-ben az osztrák Die Presse újságnak. Ezt mesélte el: 2012-ben beszélt Ratzingernek a mise nélkül maradt indiánokról, mire azt a tanácsot kapta, hogy imádkozzék papi hivatásokért. Kräutler válasza így hangzott: „Ebben nem veszek részt.”
Teljesen nyilvánvaló, hogy Bergoglio visszafordíthatatlan reformfolyamatokat akar bevezetni, miként ezt 2015. óta ő maga többször megerősítette. 2015. márciusában Aurelio Mario Poli „bíborosnak”, Buenos Aires-i utódának az érseki székben egy levélben ezt írta: „Az »egyház« reformja irreverzibilis. 2017. májusában kijelentette: „A vatikáni média reformja irreverzibilis.” 2017. augusztusában Bergoglio beszédeinek írója, Victor Manuel Fernandez „érsek” ezt írta egy tanulmányban: „Igen, Bergoglio az Amoris laetitia-val visszafordíthatatlanul változtatta meg az »egyház« fegyelmét.” 2017. augusztus 24-én Bergoglio a liturgistáknak adott audiencián ezt mondta: „A liturgia reformja irreverzibilis.”
Meglepően sok merev visszafordíthatatlanság egy olyan valaki részéről, aki annyira masszívan bírálja a változni, változtatni nem akarást, mint Bergoglio. Vajon a jövő évben is irreverzibilis folyamatot fog elindítani a papság nőtlenségével kapcsolatban? Sok, nagyon sok indok szól e mellett.


Ezt a cikket azok miatt fordítottam le, akik azzal áltatják magukat, hogy Bergoglio után megint minden rendbe jön, csak őt kell kibírni. Nos, Bergoglio nem buta, pontosan tudja, hogy ez a veszély kis mértékben ugyan, de fennáll, ezért hoz radikális, vissza nem fordítható változtatásokat, és ezért cseréli le a régi gárdát saját embereivel. Feltételezhető, hogy ezt a két feladatott tűzte ki maga elé, és/vagy e kettővel bízták meg irányítói. Egy biztos, Isten közvetlen közbelépése nélkül a katolicizmus helyzete csak romlani fog, mind Bergoglio alatt, mind Bergoglio után. És akik sokáig várakoznak a zsinati vonatról való leugrással, azokat a zsinati szekta egészen biztosan be fogja teljesen kebelezni, majd maga alá fogja temetni, már csak azért is, mert ellenálló erejük a zsinati szektával való együttmenetelésük miatt minden nappal csökken.
(forrás: www.katholisches.info – 2018. január 22.)
http://www.katolikus-honlap.hu/1701/irreverz.htm

Grandiózus fényinstalláció a kanadai Notre-Dame bazilikában

Egy katolikus templom más. A mennyországon inneni világ egyedüli helyei, ahol az Úr Jézus valóságosan és fizikailag jelen van (az Oltáriszentségben a tabernákulumban), és ahol minden egyes szentmisén az Ég megnyílik és betekintést enged.
Felismerve ezt, megértjük, miért írja ezt a szeretet féltő szigorúságával az Egyház, a II. Vatikáni Zsinat Sacrosanctum Concilium konstitúciójában: "A püspököknek szigorúan távol kell tartaniuk a templomoktól és más szent helyektől az olyan műalkotásokat, melyek ellenkeznek a keresztény hittel, erkölcsökkel és jámborsággal; melyek a józan vallásos érzést sértik akár azzal, hogy a formákat elcsúfítják, akár azzal, hogy művészi szempontból nem kielégítőek, középszerűek vagy utánzatok."
Nem tudjuk, hogy az alább ismertetett kanadai produkció minden elemében megfelel-e az Egyház vonatkozó irányelveinek. Szeretnénk, ha a hasonló installációk nem csupán öncélúan gyönyörködtetnének, de egyúttal megmutatnák és tanítanák Krisztus és az Egyház önmagában is csodálatra méltó tanítását, a figyelmet a mi Urunkra irányítva, és nem Őróla elvonva. Hisszük, hogy erre a huszonegyedik század digitális művészete hittel, jószándékkal és odafigyeléssel ugyanúgy alkalmas.
Az Aura művészeti installációt az itt bemutatott és linkelt anyagok alapján ajánljuk, megerősítést merítve abból a tényből, hogy a program a helyi egyházi elöljárók támogatásával készült és kerül bemutatásra.
A montréali Notre-Dame Bazilikát méltán a világ egyik legszebb katolikus templomának tartják.
A katedrális szépsége inspirálta a kanadai Moment Factory stúdió digitális művészeit is arra, hogy a helyi egyházközösséggel együttműködve létrehozzák az Aura projektet: egy zenével kiegészített grandiózus belső fényfestést, ami magának a szakrális térnek a kialakítására épít, és annak saját elemeit és vonásait emeli ki (szemben pl. Rómában és Budapesten tartott méltatlan produkciókkal, amelyekben templomokat egyházi asszisztenciával puszta vetítővásznakká degradálnak).
Az Aura projektben a XIX. századi templom statikus elemeit (amelyeket 1824-ben az ír-amerikai konvertita építész, James O'Donnell tervezett) a XXI. század technológiája kelti életre. A fényfestés megalkotói ehhez gondosan elvégezték a templombelső teljes, háromdimenziós digitalizációját. A látványelemek elkészítése négy intenzív hónapon át tartott, amelyet 21 vetítő, 140 fényforrás, négy lézerforrás és húsz tükör beépítése követett, kilencven napon át.
Leghosszabb ideig - mintegy egy évig - az alkotás zenei részének megkomponálása és felvétele zajlott. A zenét Marc Bell és Gabriel Thibaudeau készítették, húsz kórista és harminc zeneművész segítségével, valamint a bazilika saját orgonájának felhasználásával.
A projekt az elejétől a végéig két éven át készült, több, mint száz ember részvételével.
A negyvenöt perces élő program a templomban két részletben valósul meg. Az első részletben a templombelsőt a látogatók saját maguk járják körbe, megtekintve a bazilika fényfestéssel dinamikussá tett elemeit. Az Aura második része a látványos finálé, amiben a látogatók a padsorokból nézve élik át a templombelső teljes megelevenedését.
Az Aura minden héten keddtől csütörtökig du. 6 órakor, pénteken du. 6 és este 8 órakor, szombaton pedig este 7 és 9 órakor tekinthető meg a montréali bazilikában. A részvételhez helyfoglalás szükséges.
Képek és bemutatóvideó az Aura fényfestésről (Forrás: TheCultureTrip):
http://katolikusvalasz.blog.hu/2018/01/22/grandiozus_fenyinstallacio_a_kanadai_notre-dame_bazilikaban

2018. január 21., vasárnap

Hírek

Az apostoli útja során Ferenc pápa január 18-án a chilei Iquique városban tartott misét.

A felkészülések szerint 300.000 hívőt vártak, azonban a pro-Ferenc pápa média szerint csak 90.000 ember jelent meg.

Egyre érthetőbbé válik az, hogy Ferenc pápa médiahírneve nem tud javítani azon, hogy a pápa modernista felfogása megosztja a katolikusokat valamint az egyház gerincét.

Ferenc pápa kevés embert vonzott be a fiatalok találkozójára

Ferenc pápa január 17-én fiatalokkal találkozott a chilei útja során a maipui nemzeti kegyhelynél.

Arra kérte őket, hogy segítsék az egyházat, hogy az "hitelesebb legyen a Evangéliumhoz", bár maga Ferenc pápa mond ellent az Evangéliumnak azzal, hogy engedélyezi a második házasságot.

Az eseményről készített légi felvételeken látszik, hogy kevés számú fiatalt érdekelte az, hogy találkozhat Ferenc pápával.

A bragai érsek a halálos bűnt népszerűsíti

A bragai Jorge Ortiga érsek szentségtörő útmutatást publikált január 17-én, ahol engedélyezi a házasságtörők számára a szentáldozást, valamint ellentmond az Evangéliumnak és a katolikus doktrínának.

Ortiga szerint a második házasságban élő, elvált emberek egy hat hónapos találkozón vehetnek részt. Ezután Braga megengedi, hogy szentáldozásban részesüljenek. A találkozón az vehet részt, akinek érvényes első házassága van, a későbbi házasságtörő kapcsolat pedig már legalább öt éve van, Ortiga csak akkor tartja "stabilnak". A katolikus doktrína a "stabil" kapcsolatban élő bigamistát "kemény bűnösnek" hívja.

"A katolikus doktrínát nem lehet alávetni paradigma változásnak"

Piero Parolin bíboros azt állította az Amoris Laetitia egy "új paradigma" végett jött létre, azonban Gerald Murray atya, aki egy kánonjogi ügyvéd és New York-i pap, élesen kritizálja ezt a kijelentést.

Az EWTN hálózatnak adott interjúban Murray elmagyarázta, hogy a "paradigma" egyfajta politikai kategória, míg "a katolikus doktrínát nem lehet alávetni paradigma változásnak, mivel az egy kincs, amit Krisztustól kaptunk, és azért bízta az egyházra, hogy azt hirdesse, megvédje és elmagyarázza."

Murray szerint Parolin ezzel arra gondolt, hogy itt az ideje elfelejteni II. János Pál tanításait.

Előre megtervezték Ferenc pápa repülőgépes esküvőjét

Az esküvői szertartás, amit Ferenc pápa tartott egy repülőgépen január 18-án, nem volt "spontán ötlet", hiába állítja ezt Ferenc pápa partizánja, Antonio Spadaro atya.

A chilei El Mercurio lap már decemberben jelentette, hogy Paula Podesta és Carlos Ciuffardi azt akarták, hogy Ferenc pápa tartson egy esküvői szertartást nekik a repülőn.

A párnak tetszett az ötlet, hogy egy repülőn házasodjanak össze, mert ugyanitt találkoztak tíz éve. "Ez a mi helyünk, a második otthonunk, biztonságban érezzük magunkat" - mondta Podesta.

Bezárják a régi rítust követő, trappista német apátságot

Bezárják a régi rítust követő, német Mariawald apátságot. A hírt a Vatikán, a trappista rend és az aacheni egyházkerület jelentette be.

Az kolostorban trappisták éltek 1909 óta. Minden alkalmazott munkanélküli lesz, a szerzeteseket pedig egy másik kolostorba viszik.

Az év folyamán a kolostort, valamint minden velejáró tulajdont megkap az aacheni egyházkerület. A kolostor, valamint a templom valószínűleg örökre be lesz zárva.

2008. november 21-én XVI. Benedek megengedte az apátságnak, hogy visszatérjen a trappista rend, a liturgia, valamint a kolostori élet régi változatához. Ez főképp a régi szentmisével van kapcsolatban. A pápa szerint ez a projekt "megújította az egyházat a hagyomány szellemében". Azonban ez az újítás véget ért, mielőtt még elkezdődött volna.