Mindenki, aki Bennem lakik, az Egyházamhoz tartozik
2007. február 8.
Vassulám,
béke veled! Ajánld fel Nekem a kezedet gyakrabban, hogy leírjad az Én
Üzeneteimet! Amíg csak felajánlod Nekem a kezedet, Én megújítom az
erődet, és ugyanakkor az Áldásomat kenetként ontom rád. Soha nem fogsz
meggyengülni, amikor válaszolsz Hívásomra. Mindig megkenlek olajommal,
Kedvesem, hogy megillatosítsalak téged, és rajtad keresztül azokat, akik
hallgatnak rám. Az Én nevem olyan, mint egy jó illatú olaj, amivel
azokat hintem meg, akiket kiválasztottam, hogy beszélgessek velük.
Kendőzetlenül és édes találkozásaink áldásával, valamint Jelenlétem
testi valóságban való megmutatkozásával most már saját Magaménak tudlak,
Karjaimba zárlak. Ezt mondom az Írásban az Én szeretett tanítványomon,
Jánoson keresztül:
[1]„Akkor
láttam, hogy a szent város, az új Jeruzsálem alászállt az égből, az
Istentől. Olyan volt, mint a vőlegényének fölékesített menyasszony.”
Igen.
Ez az Én Egyházam, mindenki, aki Bennem lakik, az Egyházamhoz tartozik.
Bárki, aki kinyilvánítja a szeretetet, az Én menyasszonyom. Mindenkit,
aki szentül él, és igaz életet él Bennem, jogosan neveznek Engem az ő
Vőlegényüknek, és saját magukat az Én menyasszonyomnak, mert Én leszek
az Ő Istenük, és ők lesznek az én gyermekeim. Rokonok leszünk… nincs
nagyobb szeretet, mint az Én irántatok való Szeretetem. Nincs mélysége a
Szerelmemnek az Én Szívemben, nemzedék.
Vassula,
azért adtam neked ezt a különleges karizmát, hogy tanítsalak az
Udvaraimban, és a saját Kezemmel formáljalak, hogy úgy használjalak,
mint a táblámat, melyre felvésem isteni Üzeneteimet, hogy lángra
gyújtsalak, hogy az Egység hírnöke legyél, és az Én visszhangom, és
visszhangozz Engem minden Teremtményemnek, felrázva őket álmosságukból.
Villámcsapásként csapj le azokra, akik süketek az Én Kegyelemteljes
hívásomra. Félelem nélkül menj előre Egyházamban, és beszélj a Nevemben,
vidd a békét oda, ahol nyugtalanság van, az életet oda, ahol halál[2],
a reményt oda, ahol kilátástalanság, szeretetet oda, ahol gyűlölet és
versengés, a vígaszt oda, ahol szenvedés és szomorúság, a gyógyulást
oda, ahol gyötrelem van. Ó, Vassula, vidd a Tüzet oda, ahol
istentelenség van. Csillapítsd le az Atya haragját, Gyermekem, és
hirdesd a világnak az Én Szent Nevemet, hogy Én vagyok a Csodatevő, a
Mindenható Isten, a Béke Hercege, és Örök Atya. Vedd fel az Egység
Keresztjét, melyet Örök Szeretetemből bizalommal felajánlottam Neked, és
kövess Engem. Szeress Engem, ahogy Én szeretlek téged. IC
[2] ez metaforikus
http://ichtys.hu/index.php/127-2007-februar-8
