„E szavakkal fordulj hozzám Vassula:
Gyengéd Atya, ne sújtsd haragoddal ezt a nemzedéket,
mert akkor mindnyájan elpusztulnak;
Ne sújtsd nyájadat keserűséggel és gyötrelemmel,
mert akkor a vizek kiapadnak és a természet kiszárad;
akkor haragod fölemészt mindent, hogy nyoma sem marad;
Akkor leheleted tüze lángba borítja a Földet és pusztasággá változtatja;
A látóhatáron egy csillag tűnik majd fel;
Az éjszakát pusztulás rázza meg és úgy hull a hamu,
mint télen a hó, beborítva népedet, mint megannyi szellemet;
Könyörülj rajtunk Istenünk, ne ítélj meg minket szigorúan!
Emlékezz meg azokról a szívekről, akik örömüket lelik Benned,
és akikben Te is örömödet leled!
Emlékezz meg azokról, akik hűségesek Hozzád és ne engedd,
hogy erővel sújtson le ránk Kezed,
hanem Irgalmasságodban emelj föl bennünket
és írd bele minden szívbe Törvényeidet. Ámen.”
