New Age színjáték

Szinte nem létezik olyan téma manapság, ami valamilyen módon, akár az érintett személyek vagy az adott terület kapcsán ne kötődne valamilyen formában a New Age mozgalomhoz, így bizonyos szinten mindannyian találkoztunk már vele és tudunk róla ezt azt. Mivel egy nehezen körülírható ideológiáról van szó, ami sokszor egybemosódik más irányzatokkal, szerettem volna jobban megismerni hátterét, kialakulásának és növekvő népszerűségének okait és történetét, amiben számos publikáció, könyv és bizonyság volt segítségemre.

Az alábbi írást nem egy kimerítő tanulmánynak szántam. Erre egyre több forrás áll rendelkezésére olyanok tollából, akik nálam sokkal többet tudnak a témáról, és amelyek részletesen kifejtik a New Age fontos szerepét és befolyását bizonyos körök világuralmi terveiben, illetve az ideológia korokon és vallásokon átívelő történetét. Ehelyett inkább annak szerettem volna utánajárni, az alapítóként emlegetett személyek történetén keresztül, hogy mi állhat a mozgalom népszerűsége mögött illetve, hogy hívő keresztényként mit tehetek követőiért.

Kiindulópontként azért lássunk egy rövid meghatározást a Wikipediáról:

A New Age erősen spirituális beállítottságú, a legkülönbözőbb világvallásokból – különösen a keleti vallásokból – merít és az így átmentett nézeteket (időnként módosított, átértelmezett) formában beépíti saját filozófiájába. Mivel hitelvei, előírásai nincsenek, nehéz meghatározni, mi jellemző rá pontosan. A New Age-hívők többnyire hisznek a reinkarnációban, az asztrológiában, a kristályok gyógyító erejében, és más ezekhez hasonló ezoterikus dolgokban.
A New Age követői egy megalapított vallás vezetésének követése helyett rendszerint saját lelki éhségüket a világ vallásaiból, a sámánizmusból, az újpogányságból és okkultizmusból származó misztikus hagyományok anyagaival elégítik ki.

Bibliai keresztény szempontból nézve a New Age mozgalom valójában nem más, mint az ősi pogány kultuszokat felelevenítő és egyesítő eszmei, szellemi hálózat. Ennek a széleskörű, újpogány rendszernek nincs látható, hivatalos vezetősége, nincs földi hierarchiája vagy központja, nem vezet tagsági listát, sőt, igazán még rendszerezett dogmatikával és hitvallással sem rendelkezik. Mindez persze nem jelenti azt, hogy a mozgalomnak nincsenek irányítói, jól behatárolható célkitűzései, és nem rendelkezik kiemelkedő, befolyásos személyiségekkel. Ennek a szellemi irányzatnak a rendkívül sikeres és komolynak mondható hatása jelen van a társadalom minden területén, így a kultúrában, a politikában, az oktatásban, de még a kereszténynek nevezett vallásban is.

A bibliai kereszténység kivételével szinte minden szellemi irányzatot befogadó mozgalom alapvető tétele, hogy Istenhez több út vezet, amelyek közül egyik sem jobb a másiknál, kivéve azt, amelyik szerint az Út maga Jézus.

A mozgalom alapítóiként számon tartott személyek életében néhány érdekes és egyúttal szomorú közös pontot találunk, mégpedig, hogy szinte kivétel nélkül keresztény környezetben nevelkedtek és az életük egy bizonyos pontján személyes kapcsolatba kerültek a természetfelettivel, annak is többnyire a sötét oldalával. Amikor azonban kérdéseikkel az egyház földi képviselőihez fordultak, már amikor ezt megtették, válaszok helyett értetlenséggel találták szemben magukat, mert legtöbbjük (nem mindegyikük) esetében azok, akik segíthettek volna értelmezni a velük történteket, maguk sem tudták, hogy mivel van dolguk, vagy hogy miként segíthetnének, amennyiben ez szándékukban állt egyáltalán, így a kerítésen ugrottak ebbe az új világba, és az Isten által nekünk adott ajándékok helyett annak olcsó hamisítványait ismerték meg és kezdték használni.

A szomorú tény tehát, hogy a New Age mozgalom és annak legtöbb meghatározó alakja a kereszténységből indult.

Nyilván őket is terheli felelősség, amivel majd el kell számolniuk Isten előtt, azonban keresztényként fontosabbnak tartom saját házunk táján szétnézni, hogy saját életünkben, másokkal való kapcsolatainkban ne kövessük el ugyanezt a hibát és kárhoztatás helyett segítő kezet és válaszokat adhassunk a keresőknek. Hogy ezt elfogadják-e az persze más kérdés, mi viszont arra figyeljünk, hogy az a kéz tényleg segíteni, nem pedig lecsapni akarjon.

Most nézzük meg a New Age mozgalom születésében kulcsszerepet betöltő hat személyiség történetét Jonathan Welton, New Age Masquerade (New Age színjáték) című könyvének segítségével, majd próbáljunk meg néhány olyan következtetést levonni, ami támpontot adhat abban, hogy mi magunk mit tehetünk:

Emanuel Swedenborg (1688-1772)¹

Sokan Emanuel Swedenborgot tartják a New Age táptalajául szolgáló spiritualista mozgalom elindítójának. Emanuel apja, Jesper, gazdag bányász családból származott. Sokat utazott, teológiát tanult és figyelemreméltó ékesszólásával XI. Károly svéd király figyelmét is magára hívta, akinek befolyása révén végül az Uppsala Egyetem teológia professzora lett. Mivel Jesper inkább a lutheránus pietistákkal szimpatizált, idővel eretnekséggel vádolták. A fiatal Emanuelre komoly hatással volt az egyház megváltoztatását célul tűző apa példája.

Felnőttként apjánál is tovább ment. Elképzelhető, hogy jó szándék vezérelte igyekezetében, talán Luther nyomdokaiba akart lépni, ugyanakkor az általa javasolt alapok nem reformot – ami keresztény értelemben sohasem valami forradalmi újítást, hanem éppen ellenkezőleg, a tiszta alapoknak az évszázadok alatt rárakódott hagyományoktól való megtisztítását, vagyis a tiszta forráshoz való visszatérést jelenti – hanem torzulást eredményeztek volna a hívők közösségében.

Az általa terjesztett furcsa tanítások, például a halottakkal való kommunikáció, mint hiteles információszerzési mód, végül a spiritualizmus és a New Age alapjául szolgáltak. Saját álmait és látomásait a Biblia szavánál többre tartotta, ami mindig csúszós ösvénynek számít, hiszen mérce hiányában hogyan képes bárki megítélni saját kijelentéseit.

Összesen 18 teológiai művet adott ki, amelyből a Mennyország és a pokol címűt 55 alkalommal nyomták újra. Tanításai számos ismert személyiség gondolkodását befolyásolták, akik között megtaláljuk William Blake-et, Elizabeth Barrett Browning-ot, Ralph Walso Emersont, Carl Jungot, Johnny Appleseed-et és Helen Kellert is.

Franz Anton Mesmer (1734-1815)²

Franz Anton Mesmer szorosan követte Swedenborg nyomdokait, bár inkább tudományos, mintsem teológiai úton. Úgy hitte, hogy az emberi testben létezik egy mágneses folyadék, aminek hatását „állati mágnesességnek” (magnétisme animal) hívta. Az ezzel kapcsolatos tanításai során alkalmazott módszer illetve maga a jelenség, vagyis a mezmerizmus (amit időnként delejezésként fordítanak), az ő nevéből származik.

Mesmer a Jezsuitáknál tanult és a tudományok terén igen jártas embernek számított a maga korában. Olyannyira, hogy XVI. Lajos, anélkül, hogy Mesmer erre külön kérte volna, három tudóstársával, köztük az amerikai Benjamin Franklin-nel egyetemben, 1784-ben kinevezte az állati mágnesességet vizsgáló bizottság tagjának.

Mesmer valószínűleg véletlenül botlott a lélekvilág dolgaiba és megpróbálta a tudomány szemével vizsgálni ezeket. Tanításának lényege, hogy az ember testében bizonyos spirituális és egyéb energiák mozognak, amelyek egyensúlyhiánya a betegségek okozója. Mivel tudósként a lélek dolgait próbálta kifejezésre juttatni sokat kigúnyolták, míg mások üldözték. Pedig ha kinyitotta volna a Bibliát és fellapozza János harmadik levelét ezt találta volna benne:

„Szeretett barátom, kívánom, hogy mindenben jól legyen dolgod, és légy egészséges, mint ahogy jó dolga van lelkednek.” – 3. János 2.

Andrew Jackson Davis (1826-1910)³

Sir Arthur Conan Doyle a következőket írta Davis-ről:

„Úgy tűnik, Davis egyáltalán nem volt a szó hagyományos értelmében vett vallásos ember, mégis egész lényét áthatotta az igazi spirituális hatalom. Nézetei, amennyire ki tudom venni, igen kritikusak voltak a bibliai kinyilatkoztatásokkal szemben, a szó szerinti értelmezésben pedig egyáltalán nem hitt.⁴

Ahogyan arra Doyle is utalt, nem igazán ismerjük Davis kapcsolatát a kereszténységgel, amit viszont tudunk, hogy nézetei a Swedenborg által lefektetett alapokon nyugodtak.

A történet szerint 1844-ben Davis életmegváltoztató tapasztalaton ment át. Március 6-án eluralkodott rajta egy erő, ami által (a lélekben) Poughkeepsie-beli otthonából egy transzszerű állapotban utazásra indult. Amikor másnap magához tért 40 mérfölddel távolabb, a Catskill hegyekben találta magát, ahol saját elmondása szerint két úriemberrel, egy Galen nevű filozófussal és a svéd Swedenborg-gal találkozott, akik, mint tudjuk, addigra már távoztak az élők sorából. Davis hatalmas mentális megvilágosodásról és kinyilatkoztatásról is beszámolt.

Bár a maga idejében nem volt széles körben ismert, Davis komoly hatással volt a spiritualista mozgalom alakulására.

Davis számos szeánszot tartott Abraham és Mary Todd Lincoln-nal, amelyek során állítólag több jelentős találmányt is megjósolt.

Davis tehát Swedenborg és Mesmer útját folytatta. Saját tanításait a médiumként ismert Edgar Cayce (1877-1945) fejlesztette tovább. Edgar Alan Poe is Davis-től merített inspirációt, aki még Davis mezmerizmusról szóló előadásain is részt vett. Ennek hatását „Monsieur Valdemar kóresete tényszerű megvilágításban” című elbeszélésében érezni leginkább.

A Fox nővérek (1833–1893 és 1837–1892)

1848. március 31-e a New Age történetének talán legjelentősebb napja. A New Yorki-i Hydesville-ben élő metodista család két tagja, a 15 és 12 éves Maggie és Kate Fox kopogtatásos kommunikációba kezdett eldöntendő kérdések formájában, „egy koppantással jelölve az igen, kettővel pedig a nemleges válaszokat”. A lányok „Mr. párosujjúval” (Mr. Splitfoot) folytatott beszélgetésként írták le a jelenséget, az ördög akkoriban közismert, kétszarvú patás megjelenésére utalva az elnevezéssel.

Mr. Párosujjú azt mondta a lányoknak, hogy ő egy utazó árus szelleme, akit évekkel korábban meggyilkoltak és az ő házuk alagsorában temettek el. Ezen a ponton a családfő lelki segítséget kért a metodista lelkipásztortól, de közben a szomszédok közreműködésével felásták az alagsort, a holttest után kutatva, amikor azonban egy vízérre bukkantak, az ásás abbamaradt. Évekkel később, 1904-ben, az alagsor egyik takarófala leomlott, feltárva egy valamikor mögé rejtett holttestet, mellette egy utcai árus ládájával.⁵

A fiatal testvérpárnak köszönhetőn a spiritualista mozgalom népszerűsége jelentősen megugrott. 1848 és 1888 között turnészerűen járták be az Egyesült Államokat, bemutatva médiumi képességüket. Demonstrációik nyomán spiritualista templomok alakultak, sőt még egy Lily Dale nevű tábor is létrejött A New York-i Buffaloban.

Arthur Conan Doyle (1859-1930)

Arthur Conan Doyle 1895. május 22-én született a skóciai Edinburgh-ban. Szülei római katolikusok voltak, így Arthur katolikus iskolákba járt. Tizenhét évesen beiratkozott az Edingurgh-i orvosi egyetemre, amit el is végzett. Edinburgh-i tartózkodása alatt úgy döntött, hogy nem akar többé a Római Katolikus egyház tagja lenni. Emlékirataiban így írt erről:

„Fiatalemberként hallottam Murphy atyát, a tüzes ír papot prédikálni, aki kijelentette, hogy biztos kárhozat vár mindenkire az egyházon kívül. Szörnyülködve tekintettem rá, és ez volt a pillanat, amikor megszületett az első, azóta szakadékká szélesedő repedés közöttem és tanítóim között.⁶”

Széleskörű ismertsége révén Sir Arthur Conan Doyle a spiritualista mozgalom egyik legkiemelkedőbb népszerűsítőjévé vált.

Ezek az emberek valamennyien személyes és valóságos spirituális tapasztalatokon estek át, azonban az Isten szellemétől származó csodálatos ajándékok helyett, azok olcsó utánzataiból kaptak ízelítőt. A Sherlock Holmes sorozatban, aminek ismertségét is köszönheti, az általa követett spiritualizmus szinte valamennyi eleme visszaköszön. 1926-ban a Spiritualizmus története címmel megírt műve szintén hozzájárult a spiritualizmus terjedéséhez.

Ez idő tájt kezdett Harry Houdini, a magyar származású amerikai illuzionista a hamis spiritualizmus és csaló médiumok leleplezésébe, amikor is Doyle rendszeres kommunikációt folytatott vele. Doyle információkat küldött Houdininak bizonyos médiumokról, aki ezek alapján leleplezte trükkjeiket. Doyle célja azonban nem a médiumok leleplezése volt, hiszen mélyen hitt a spiritualizmusban. Massimo Polidoro, A végső szeánsz című művében rendkívüli részletességgel olvashatunk a két ember kommunikációjáról és kapcsolatáról.

Doyle a híres karizmatikus gyógyítóval John G. Lake-kel is találkozott, akinek emlékiratai érdekes bepillantást engednek Doyle gondolataiba és hozzáállásába:

„Végül sor kerülhetett a találkozóra Sir Oliver Lodge, Arthur Conan Doyle, W.T. Stead és énközöttem. A király a tudományos ismeretek terén elért munkájukért ütötte őket lovaggá. Szeretném, ha látnák, hogy e téren nyújtott munkájuk bizonyára kiemelkedően értékes lehetett, ha a birodalom lovaggá ütötte őket. Mindketten kiváló férfiak, a szó világi és intellektuális értelmében, a tudomány titkainak ismerői.”

Lake először tiszteltéről biztosította őket, majd számos történetet mesélt nekik saját természetfeletti tapasztalatairól, hiszen saját szolgálata bővelkedett az isteni gyógyulásokban és egyéb csodákban. A férfiak döbbenten hallgatták:

„Mr. Lake, ez a legcsodálatosabb dolog, amit valaha hallottunk. A spiritualizmus legjelentősebb példái ezek, amiről tudomásunk van. Megtisztelne, ha engedélyezné a történetek publikálását.”

Ahogy arról korábban már szó esett a spiritualizmus alapítói olyan keresztény környezetben nevelkedtek, ami nem ismerte vagy gyakorolta Isten természetfeletti ajándékait. John G. Lake-kel való találkozásuk azonban ráébresztette őket, hogy mennyire áhítozzák ezt (hasonlóan Simon mágushoz az Apostolok Cselekedetei 8. fejezetében). Nagyon sokan a New Age mozgalomban azért fordítottak hátat az egyháznak, mert az egyház számára Isten természetfeletti hatalma és ajándékai ismeretlenek.

Lake így válaszolt vendégeinek:

„Engedjék meg, hogy összefoglaljam. A spiritualizmus megpróbálja felrángatni a halottakat. A kereszténység, Isten áldásával, szabaddá teszi a vér által megtisztított lelket az Úrnak. E két dolog olyan távol áll egymástól, mint éjszaka a nappaltól.”

Lake a következőket fűzte az esethez naplójában:

„A mai időkben, amikor ezeket a dolgokat a Lodge, Doyle és a hozzájuk hasonló, nagy gondolkodóként számon tartott emberek szerte a világon hirdetik, az emberek készek meghallgatni őket.

Évekkel később egy testvér a következőket kérdezte tőlem:

„Lake, ez egy csodálatos lehetőség volt számodra. Mondd, milyen hatással volt a lelkedre a találkozó?”

„Testvérem, igazi együttérzéssel a szívemben távoztam onnan,” feleltem. „Távoztomban azt mondtam, ’Drága Uram! A világ értelmiségének kiválóságaival van dolgunk, ugyanakkor Isten dolgainak és a Lélek világosságának tekintetében olyan vakok, mintha szemeik le lennének zárva.’”

Később ezt fűzte még hozzá:

„Még egy dolog. Conan Doyle rendkívüli módon aggódik Coolidge elnök miatt és azt gondolja, hogy a legmegfelelőbb eljárás az ügyben, ha azonnal kikéri a néhai Harding elnök eltávozott lelkének tanácsát az állam ügyeivel kapcsolatban, különben, attól tart, valami galibát okoz még. A világ egyik legnagyobb tudósának tanácsa ez, akit a király lovaggá ütött tudományos munkásságáért. A világ dolgait jól ismerő zseniális elméről van szó, akinek megsötétedett lelke teljességgel tudatlan az örökkévalók tekintetében.”⁷

Edgar Evans Cayce (1877-1945)

Edgar Cayce, akit „alvó prófétaként” is ismernek, arról a transzjellegű állapotról volt híres, amit kinyilatkoztatásai alkalmával tapasztalt. Gyerek fejjel, a Disciples of Christ (Krisztus tanítványai) felekezet tagjaként még arról álmodott, hogy egyszer misszionárius lesz. Hitét komolyan vette és saját elmondása szerint minden évben végigolvasta a Bibliát. Már fiatal korában elkezdett furcsa természetfeletti jelenségeket tapasztalni, a fordulópont azonban 13 éves korában következett be. Egy nő jelent meg neki a lélekben, kijelentve, hogy bármilyen kérését teljesíti. Edgar azt felelte, hogy segíteni akar a betegeken, közülük is legfőképpen a gyerekeken.

Élete későbbi szakaszában látnoki tanáccsal látta el a hozzá fordulókat betegségeiket illetően, ami számos gyógyuláshoz vezetett. Fiatal korában állítólag, ha egy könyvvel a párnája alatt aludt el, reggelre a könyv egész tartalmát ismerte.

Fiatalemberként alkalma volt találkozni Dwight L. Moody-val, a híres evangélistával, így megoszthatta vele látomásait és beszélt neki a hangokról, amiket hallott. Moody figyelmeztette, hogy erre gonosz lelkek is képesek, ugyanakkor Cayce önéletrajzában azt írja, hogy Moody nyitva hagyta annak lehetőségét, hogy Edgar esetleg prófétai ajándékkal rendelkezik.

Itt fontos megjegyezni, hogy a prófétaság ajándéka önmagában még nem jelenti azt, hogy az ajándék birtokosa Isten prófétája, hiszen az üzenetek tisztasága attól függ, hogy az illető kinek a hangjára hallgat. Az ajándék maga olyan, mint egy műholdvevő, ami önmagában semmire sem képes, ha nincs adás, amit vehetne. Az adó kiválasztása pedig a vevő birtokosának felelőssége.

Elképzelhető tehát, hogy Cayce rendelkezett prófétai elhívással, de ha volt is neki, azt nem jól vagy nem jóra használta. Őt már nem a spiritualizmus, hanem konkrétan a New Age mozgalom atyjának tekintik és tulajdonképpen összekötötte az előtte járók (Swedenborg és a Fox nővérek) tanításait, a mozgalom új felfedezéseivel, így Helena Blavatsky és a teozófiai társaság írásai is nagy hatással voltak rá.⁸

Mivel a 60-as évek után, a transzcendentális meditáció és egyéb keleti misztikus befolyások eredményeként a mozgalom megszámlálhatatlan ágra és kifejezésmódra szakadt, ezek részletes leírása igen nehéz lenne egy viszonylag rövid írás keretein belül, de a fent leírt néhány rövid történet talán elegendő a számunkra fontos tanulságok beazonosításához.

Mit tanulhatunk ennek a néhány embernek a történetéből? Kinek a hibája, hogy az igazság megtalálása helyett egy általuk meg nem értett, de áhított világ örökös vándorai lettek, pedig keresésük elején látszólag közelebb voltak a célhoz?

Azt tartom egészséges hozzáállásnak, ha először saját házam táján nézek körül, így felteszem a kérdést, hogy vajon a keresztény egyház vagy az őket körülvevő keresztény közösség nem felelős azért, hogy a lelkiek után kutatva, folyamatosan mégis egyre távolabb kerültek Teremtőjük lelkétől?

Vajon útra keltek volna egyáltalán, ha az egyházban megismerik az élő Istent és az ő hatalmas erejét? Én úgy gondolom, hogy szükségtelen lett volna tolvaj módra tiltott kapukat felkutatniuk, ha addigi életükben a keresztények körében is megtapasztalják, hogy Isten nem hagyta el trónját, és ugyanakkor minden ember szívében ott lehet. Talán, ha megtapasztalják Isten életeket megváltoztató hatalmát és szeretetét, rájöttek volna, hogy gyerekded játékszereik milyen nevetségesek. Vajon tudták, hogy Isten királyságának Ajtaja is van, ami az első kopogtatásra kinyílik, és aminek küszöbét még átlépniük sem kell, hiszen maga a Pásztor teszi ezt meg, hogy velünk vacsorázzon.

Száz évnél is régebbi eseményekről lévén szó nincs módomban megismerni az érintett közösségeket, embereket, de azt látom, hogy a probléma, vagy legalábbis annak egy része, ma is fennáll.

Egyrészt érdemes elgondolkozni, hogy vajon a keresztény környezetben felnövő fiatalok, akik a vasárnapi iskolában kedves dalocskákat énekelnek, vagy az általános iskolai tananyagban is megtalálható bibliai történetekről hallanak, miközben az Internet és a média ontja magából az alternatív spiritualitást, önmegvalósítást ígérve a naiv arrajáróknak, mennyire vannak felvértezve az igazságság páncéljával?⁹ (Természetesen és hála Istennek minden ilyen példára tudunk pozitív ellenpéldákat is felhozni és több olyan közösség létezik, ahol a fiatalok a hit dolgaiban az előző generációt is túlszárnyalják.)

Mi lett volna a két kislányból, Maggie és Kate Foxból, ha szellemidézés helyett megtanulják, hogy olyan Szabadítójuk van, akinek nevére minden térd meghajol,¹⁰ Mr. Párosujjúval egyetemben? Nem tudjuk, hogy megkapták-e az esélyt és persze lehet, hogy akkor is ezt az utat választják, mindenesetre ne mi legyünk azok, akik elmulasztunk számot adni a bennünk rejlő reménységről, amikor mások hozzánk fordulnak.

Másrészt pedig őszintén gondolkozzunk el azon, hogy hányan mernek elmenni széles e világra, ha ebbe a New Age legmélyebb bugyrai is beletartoznak, hogy az evangéliumot hirdessék? Az evangéliumot, vagyis Jóhírt, nem pedig az örök kárhozatot és még csak nem is egy szervezett esemény részeként, lehetőleg jól látható gyülekezeti egyenpólóban, hanem felebarátként. Csak úgy. Szeretetből.

A szamaritánus asszonynak először fogalma sem volt arról, hogy kivel beszélget a kútnál. Jézust nem érdekelte az emberek véleménye. Nem törődött azzal, hogy mit szólnak majd másnap a zsinagógában, ha megtudják, hogy vámszedőkkel vacsorázott vagy megérintette a leprásokat.

Szerencsére egyre többen ismerik fel, hogy a Jóhír jó hír mindenhol és az Ő juhai a New Age-ben is meghallják a hangját.

Nyilván süket fülekre is talál, de erre sajnos mindenhol megvan az esély, akár egy gyülekezetben is.

Nem létezik általános recept arra, hogy miként tudjuk megszólítani az egyházakban csalódott, a New Age felé forduló embereket, de van egy Segítőnk¹¹, aki ezt is megmutatja, ha kérjük, illetve gondolkozzunk el azon, hogy mit tenne Jézus. Mit tett 2000 évvel ezelőtt, amikor összezavarodott, elveszett, önhitt, vallásos vagy megszállt emberekkel, vagyis hozzánk hasonló bűnösökkel találkozott? Tüntetést szervezett ellenük vagy a szívükhöz szólt? Azt hiszem, erre mindannyian tudjuk a választ. És mielőtt elkezdenénk a szervezett egyházra vagy egyes gyülekezetekre mutogatni, gondolkozzunk el azon, hogy Isten előtt állva egy szervezet vagy saját tetteinkről kell majd számot adnunk.¹²

A bevezetőben feltett másik kérdés megválaszolása valószínűleg nehezebb, de talán kevésbé fontos feladat. Miért olyan népszerű a New Age?

Az Isten és közénk álló tényezők közül ez esetben is a leggyakoribb tettesre, a büszkeségre gyanakszom. Sokan nem szeretik, ha más mondja meg nekik az irányt. Inkább napokig elbabrálnak legújabb kütyüikkel, minthogy elolvassák a használati utasítást. Milyen ironikus, hogy a matematika órán mégsem tiltakoznak, ha Pitagorasz segítségével néhány perc alatt megoldanak egy másodfokú egyenletet és nem ragaszkodnak ahhoz, hogy előtte órákig, vagy napokig bajlódjanak a derékszögű háromszögek rejtélyeivel.

Természetesen semmi baj nincs az önálló gondolkodással, de vajon hol tartana a világ, ha nem tanulnánk egymástól?

Másodszor pedig mennyivel kényelmesebb egy olyan Istenben hinni, aki nem kér tőlünk semmit, akit elővehetünk, mint egy könyvet a polcról, amikor szükségünk van Rá, vagy éppen érdekel egy téma. Sokan tehát nem azt szeretnék tudni, hogy mi az igazság, hogy kicsoda Isten valójában, hanem a saját igényeik szerint, a saját képükre akarnak istent formálni maguknak.

Mit tehetünk?

Ha úgy tekintünk a New Age követőire, mint árvákra, akik mindenféle csillogó játékszerek, látszólag drága, de igazából olcsó csecsebecsékből próbálnak rájönni arra, hogy honnan jöttek, hová tartanak és kik a szüleik, talán több együttérzéssel tudunk feléjük fordulni és megmutathatjuk nekik, hogy ők a világegyetem Urának elveszett gyermekei, aki 2000 évvel ezelőtt lejött ide, hogy megtalálja és megmentse őket¹³. Ne féljünk a természetfelettitől, hiszen Isten ott van a természeten felül is, de ne is keressük azt az Ő országán kívül, ami már bennünk van¹⁴ vagy éppen arra vár, hogy ott lehessen.

„Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem.” (Jelenések 3:20)

1. Nordisk familjebok, 2. kiadás “Svedberg, Jesper” (Ugglan, 1918); Encyclopædia Britannica, 1911-es kiadás, “Emanuel Swedenborg”; Todd Jay Leonard, Talking to the Other Side: A History of Modern Spiritualism and Mediumship (Lincoln, NE: iUniverse publishers, 2005), 50–55. []
2. Leonard: A túlvilággal társalogva, 55–57; Arthur Conan Doyle: A spiritualizmus története (1926), Echo Library Ed. (Middlesex, UK: Echo Library, 2006), 1–8. []
3. Leonard: A túlvilággal társalogva, 57–61; DeSalvo: Andrew Jackson Davis, 12–13; Arthur Conan Doyle: A spiritualizmus története (1926), Echo Library Ed. (Middlesex, UK: Echo Library, 2006), 18–27. []
4. Doyle: A spiritualizmus története, 21. []
5. Leonard: A túlvilággal társalogva, 26–31; Arthur Conan Doyle: A spiritualizmus története (1926), Echo Library Ed. (Middlesex, UK: Echo Library, 2006), 28–58. []
6. Massimo Polidoro: A végső szeánsz (Amherst, NY: Prometheus Books, 2001), 18. []
7. John G. Lake: Élete, prédikációi, és a hit bátorsága (Dallas, TX: Kenneth Copeland Publications, 1994), 131–137. []
8. Thomas Sugrue: Van egy folyó, Edgar Cayce története (New York: Holt, Rinehart and Winston Inc, 1942), 336– 341; Julia Loren: A természetfeletti erők változó árnyékai: Profetikus kézikönyv azok számára, akik Isten természetfeletti erejében akarnak járni (Shippensburg, PA: Destiny Image, 2006), 63–66. []
9. Efézus 6:14 []
10. „Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké.” Filippi 2:10 []
11. Lásd: János 14:17, 15:26, 16:13 []
12. Megjegyezve, hogy ezeknek a tetteknek, Jézus elfogadásán kívül, nincs köze a megváltásunkhoz, hiszen azt kegyelemből, nem pedig cselekedetekből kaptuk. Lásd például: Efézus 2:8-9, Titusz 3:5 []
13. „Mert azért jött az Emberfia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett.” – Lukács 19:10 []
14. „mert ímé az Isten országa ti bennetek van” – Lukács 17:21 []

http://idokjelei.hu/2016/06/new-age-szinjatek/