Elhangzott 9. Kiengesztelődési Találkozón Vácon, 2015. Október 24-én.
Jézus
Szent Vérének a tisztelete olyan régi, mint az engesztelés. A Szűzanya
volt az első engesztelő, aki egy volt Szent Fiával értünk való
engesztelő szenvedésében és kereszthalálában. A Szűzanya ott volt a
keresztúton és a kereszt alatt állva segítette, erősítette Szent Fiát,
hogy el tudja viselni a rettenetes kínokat. A Szűzanya fogta fel,
törölte fel Jézus kihulló vérét - az Emmerick Katalin látomásai alapján
készült Passio c. film szerint már a megosrorozáskor is.
Egy ősi
hagyomány szerint Arimateai József a Golgotán fölfogta az Utolsó
vacsora drágakövekel díszített edényébe a Krisztus oldalából kifolyó
vér egy részét. Ez volt a grál. Köréje szövődtek a középkori írásokban a
Grál mondák.
Nagy Károly uralkodása idején az egyéb Krisztus-ereklyék mellett Jeruzsálemből ezt a kelyhet is Nyugatra hozták.
A 13 -
14. századi Európa népi vallásosságának egyik sajátos megnyilvánulása
volt az Úr Jézus Szent Vérének mély tisztelete. E tisztelet gyökerei a
keresztes hadjáratok idejére nyúlnak vissza, amikor számtalan Jézus
személyéhez kapcsolódó ereklye került a Szentföldről Európába. A
keresztes hadjáratok egyik nagy szorgalmazója Szent Bernát volt, aki
prédikációiban gyakran hivatkozik Jézus értünk ontott szent vérére. Egy
századdal később Sienai Szent Katalin is a Szent vér tiszteletének
nagy terjesztője volt
A IV.
Lateráni és a Konstanci zsinat is nagy mértékben előmozdította a Szent
Vér tiszteletét. Ennek előzménye az volt, hogy a korszak eretnekségei -
amelyek a reformáció előzményeinek is felfoghatók - támadták, vagy
megkérdőjelezték Jézusnak az Eucharisztiában való jelenlétét. Nem
véletlen tehát, hog y a IV. Lateráni és a Konstanzi zsinat is
részletesen foglalkozott az átváltoztatás kérdésével, és kimondta, hogy
Jézus Krisztus mind a két szín alatt valóságosan jelen van. Ekkor
terjedt el az a szokás is, hogy a pap a misében az átváltoztatott
ostyát és a kelyhet a magasba emeli, vagyis az Úrfelmutatás. A pápák
búcsúkkal is ösztönözték a híveket, hogy kísérjék az Oltáriszentséget,
például ha a pap azt a beteghez viszi.
A Szent
vér tiszteletet elősegítették az eucharisztikus csodák is. Miért
történtek ezek az eucharisztikus csodák? Mik a kiváltó okaik? Négy okot
lehet felsorolni:
- Jézusnak a szentostyában való valóságos jelenlétében való kételkedés.
- A szentostya ellopása és mágikus célokra való használata.
- A szentostyával való szándékos tiszteletlenség.
- Hozzátehetjük ehhez napjainkban a szentostya szándékos meggyalázását sátánista összejöveteleken, ill. sátánisták által épített kultuszhelyeken.
Krisztus
Szent teste és vére ünnepének, vagyia az Úrnapjának a bevezetését is
egy ilyen eucharisztikus csoda előzte meg. Egy cseh pap kételkedett
abban, hogy Jézus valóban megjelenik az Oltáriszentségben. Rómába
zarándokolt, hogy ott kételyeitől megszabaduljon. Onnan visszafelé jövet
Bolsenában mutatott be misét. Véletlenül fellökte a kelyhet, és
korporálén nem bor nyomai voltak láthatók, hanem vérfoltok, amelyek a
Vera icon, Krisztus arcának a vonásait vette fel. IV. Orbán pápa
megvizsgáltatta az esetet. A korporálét és az ostyát az Orvietoi dómba
vitette. Ennek és más eucharisztikus csodák, látomások hatására és
Aquinoi Szent Tamás szorgalmazására vezette be az Egyházban az Úrnapja
ünnepét. Aquinoi Szent Tamásra bízta eme ünnep liturgikus szövegeinek az
összeállítását.
A 13.
század folyamán keletkeztek a Szent Vér kegyhelyek Nyugat-Európában,
amelyek virágkorukat a 14. században élték. Magyarországon pedig a 15.
században.
Magyarországon
tíz Szent Vér ereklyéről tudunk, ennyiről maradtak fenn történeti
források. Tehát legalább 10 Szent Vér zarándokhely volt. Középkori
búcsújáró helyeink között Szent Vér-ereklyével rendelkezett Pécs,
Vasvár, Győr, Kassa, Szeged, Ludberg (Horváto.), Garamszentbenedek és
Báta.
A bátai Szent Vér búcsújáró hely
Ezek
közül leghíresebb és legjobban dokumentált szent vér zarándokhely Bátán
található, amely Mohács közelében van. Ebben az évben, október 3-án
rendeztek ott 600 éves ünnepségeket, ahol a szentmisét tizenegynéhány
nemcsak magyarországi, hanem a szomszéd országokból (Erdélyből,
Kárpátaljáról, Felvidékről) való püspök és vagy 30 pap koncelebrálta
több busznyi és gyalogos zarándok részvételével. Eucharisztikus csoda
történt itt valamikor a 14. század végén. 1415-ben már közismert volt,
tehát jelenleg több mint 600 éves. Bencés apátságban őriztek itt egy
szent vér ereklyét. 1434-ben, amikor Báta pápai búcsúkiváltságot kapott,
azt a Rómában tartózkodó Zsigmond király kérte IV. Jenő pápától a
Szent Vér kegyhelyet felkereső hívek számára. A pápai bullából
megtudjuk, hogy Bátán „Krisztusnak az Oltáriszentségből kiömlő Vére és a
szentek számtalan ereklyéje van, s Úrnapján a Szent Vért és az
ereklyéket a népnek nyilvánosan felmutatják, melynek látására
csodálatos népsokaság özönlik…” Egy mási történeti forrásból, Ransanus
püspök leírásából még részletesebb információtink vannak az ereklyéről.
Elmondja, hogy a bátai bencés monostor „nagy hírnévnek örvend a
feltűnő csoda révén, mert a Szentostyában Krisztus Vére testének kis
részecskéjével együtt látható, amint ezt igen sokan állítják, akik
látták.” Kapisztrán Szent János szentéavatási anyagában pedig az
olvashatjuk, hogy itt "Krisztus vérző testét mutatják a népnek".
A
Hunyadiak korában és a Mohácsi vész előtt élte a kegyhely a virágkorát.
A kegyhelyre a történelmi Magyarország minden szegletéből érkeztek
zarándokok az idők folyamán. Virágkorában, Nagy Lajostól II. Lajosig,
majd minden magyar uralkodó megfordult itt. Mátyás király hatszor,
Zsigmond nyolc alkalommal tette tiszteletét a Szent Vér előtt
1526-ban
a mohácsi csata előtti napokban a püspöki kar nagy része Bátán volt.
Onnan mentek a tragikus kimenetelő csatába, ahol kionván vérüket mind
elestek. A mohácsi csatában elesett királyunk II. Lajos kétszer is itt
várta be késlekedő seregét. Először 1521-ben, majd 1526-ban, amikor a
mohácsi csata előtt több napot töltött Bátán. A csata előtt utolsó
gyónását és szentáldozását is itt végezte.
A
kegyhelyet 1539-ben a török hódítók elpusztították, de a város addigi
jelentőségét jól példázza az alábbi, épp a török pusztítást leíró
forrás: „A törökök prédára hányták egy Báta nevű város minden lakosát,
körülbelül 10.000 embert. Ebben a városban nagy híre volt Krisztus
csodás vérének” –jegyezte föl naplójába Aleander pápai nuncisus 1539.
július 26-án, tehát az eseménnyel egy időben.
E
tragikus esemény négyszázadik évfordulóján, 1939-ben erősítették meg
újra a zarándokhelyet azzal, hogy új, neoromán stílusú kegytemplomot
építettek itt, amely azóta is várja a zarándokokat. Ebben volt az
október 3.-ai említett zarándoklat.
Miért
engedte meg Isten, hogy elpusztuljon nemcsak Báta, hanem a többi
magyarországi szent vér kegyhely? Ezt a kérdést gúnyos formában már
abban a korban feltették a Magyarországon is éppen elterjedő reformáció
képviselői. Erdélyben lutheranizmussal vádolták Scholtz György
vajdahunyadi várnagyot, aki szidta a szenteket, s gyakran hallották
tőle, hogy rablóknak nevezte őket. Egy tanúkihallgatási jegyzőkönyv
szerint ezt nyilatkozta: „Hol vannak azok a rablók? Alaimzsnás Szent
János, Kapisztrán Szent János és más magyarországi szentek? Ha szentek
miért nem védelmezik meg Budát és Magyarországot a töröktől? És hol van
az a bátai Szent Vér? Miért engedte meg az a bálvány, hogy felégessék
és elpusztítsák helyét és Magyarországot, ha valóban szent?” Székhárosi
Horvát András a hitújítás jeles költője pedig együtt említi Bátát a
legjelentősebb európai és magyar kegyhelyekkel, természetesen gúnyolva a
katolikus búcsújárás szokását.
A
reformáció részben éppen a búcsúk, búcsújárás akkori szokásai ellen
indult. Voltak, lehettek benne olyan elemek, amelyek túlzások voltak.
De az alapgondolat, Jézus szent testének és vérének tisztele, imádása,
annak áldozat jellege, az egyház szentségi jellege a katolikus hit
legféltettebb belső titkait alkotják. A reformáció éppen ezeket
támadta: Jézus Kristus valóságos jelenlétét az Oltáriszentségben és a
többi szentségben.
E kérdés
valóban feltehető, hogy miért engedte meg Isten, hogy a török
elfoglalja Budát, Magyarországot, azokat a helyeket, ahol tisztelték
Jézus szent vérét. Hasonló kérdés ehhez, hogy miért engedte meg Isten
az Ószövetségben a Templom elfoglalását, a választott nép fogságba
hurcolását? Miért engedte meg Jézus halálát, az Ő követőinek az
üldözését, a vértanúk halálát? Miért engedte meg a reformációt? Miért
engedi meg a rossz működését a világban? Ha hozzá tesszük ezeket a
kérdéseket is, közelebb kerülhetünk a válaszhoz.
Senki
sem bízhatja el magát, hogy Isten köteles lenne őt megvédeni. Ez a
földi élet nem a legnagyobb érték. Isten Szent Fia szenvedésével,
halálával váltotta meg az emberiséget. A világban minden szenvedésnek,
akár a Megváltó előtt, akár utána, csak akkor nyer értelmet, ha az
egyesítve van Krisztus szenvedésével. Ezáltal folytatja Isten a
megváltás művét, újjáteremtő művét, mindeneket ujjáteremtő művét.
A reformáció hatása a Szent Vér tiszteletre
A
középkor alapvetően vallásos volt, az újkorban túlzottan az értelmére
támaszkodik az ember. Az újkori ember gy csomó mindent, ami addig
természetes volt, elkezd megkérdőjelezni. Elpusztulnak, pusztulásnak
indulnak olyan értékek, amiket a középkor természetesnek tartott, köztük
van a szentek- és a szent vér tisztelete is. Az értelem helyett a
szívével jobban megérzi az ember az igazi értékeket. A Jézus Szíve
tisztelet, a Szent Vér tisztelet, a Szeretetláng, a Szentségimádás, az
Oltáriszentség tisztelet ellentétesek a felvilágosult vallásossággal,
amelynek egyik első megnyilvánulása volt a reformáció.
Keserves
szenvedések útján fedezi fel újra az ember a számára létfontosságú
értékeket. Erre számtalan példát lehet hozni a történelemből. A Jézus
Drága véréről nevezett szerzetesrend, amelynek alapítója Buffalo Gáspár,
akkor jött létre, amikor Napoleon meghódította a pápai államot is, és
magát a pápát is fogságba hurcolta. Csak érdekességként jegyzem meg,
hogy fogságából magyar huszárok szabadították ki.
Az
engesztelés, bár a magyarság fő hivatása, igazán mégis a nehéz
történelmi időkben kapott nagyobb lendületet. Így a tatárjárás idején, a
mohamedán veszély közeledtével. Bátán ekkor élte a Szent vér kegyhely a
virágkorát. Azután a mohamedán török uralom idején, majd a a II.
világháborút megelőzően, alatt, és azt követően a kommunista uralom
idején. És napjainkban az új világméretű mohamedán invázió idején, az
Antikrisztus eljövetelének az árnyékában. Pontosan, mivel egy ilyen
korban, mivel ebben a korban élünk, ezért van szükség az engesztelésre,
Jézus Drága vérének a tiszteletére.
„Az
engesztelés művénél nagyobbra nem tudlak meghívni titeket” – olvassuk a
nigériai Barnabásnál. Ezért a mi személyes hivatásunk, küldetésünk és a
magyar nemzet hivatása is az engesztelés. Akár a vérünk kiontásáig,
akár az életünk árán is.
